Első karácsony a Mini-Lakban

Nagyon készültünk az első karácsonyra.

Első karácsony az új lakásban, első karácsony a házasságunkban, és az első karácsony, amikor nem vendégként vagyunk jelen, hanem házigazdaként.

A karácsonyfa helyét már akkor megálmodtuk, mikor berendeztük a nappalit, így december eleje óta szép szorgosan gyűjtögettük a díszeket, hogy legyen mivel feldíszíteni.

Főnudli színes fát akart, így aztán akármelyik bevásáróközpontban jártunk, mindig egy-egy dobozka dísszel tértünk haza. De szerintem díszből sosem elég, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő években is kerül dísz a kosarunkba.

A fa vásárlása Főnudli feladata volt, így nem kapkodtuk el a dolgot, 22-én este mentünk fát venni, és első ránézésre eléggé elkeseredtünk, hogy elkéstünk.

Ilyenkor mindig megszólal a környezetvédő énem, hogy miért kell kivágni erdőket, mikor úgysem veszik meg az emberek a csúnyácskának is csak igen nagy jóindulattal mondható fákat.

Persze azért annyira környezetvédő én sem vagyok, hogy a mostanában nagyon divatos műfenyőt válasszam, mert a karácsonyhoz a fenyő illat igenis hozzátartozik.

Szerencsére aztán mi is egymásra találtunk a fácskánkkal, és szerelem volt első látásra. Formás zöld ezüstfenyőt választottunk, ami pont az előre megálmodott helyre passzolt. (csak egy kicsinyke ágát vágtuk le, hogy ne érjen hozzá az ülőgarnitúrához)

A díszek és a fa után a következő nagy kérdés az izzók voltak. Persze Főnudlinak ebből sem kell akármilyen. Olyan kell, ami több fokozatban villog. Így aztán december 23-án ismét nyakunkba vettük a várost, és kb. a 20-dik boltban rá is találtunk a megfelelőre. (de azt hiszem, jövőre ebből is beszerzünk még egyet)

Mikor már minden megvolt, csak nem bírtuk kivárni a 24-ét, már 23-án este feldíszítettük a fácskánkat, és elégedetten nézegettük az első közös karácsonyfánkat.

A 24-e mozgalmasan telt, mivel kis családom elé vacsorát kellett tenni. És hát kit is hívhattam volna segítségül, ha nem Drága Ősömet. A menüt már jó előre megterveztük, kivételesen listával mentünk vásárolni (persze most minden bekerült a kosárba emlékezetből is), így az összes alapanyag már a hűtőben és a "kamrában" várt feldolgozásra és karácsonyra már csak a főzés maradt.

Azt is jó előre elterveztük Drága Ősömmel, hogy mindenről készülni fog fénykép is, de aztán mondanom se kell, hogy ez aztán elmaradt. Így csak szavakban tudom elmesélni a karácsonyi menüt.

Mivel Főnudli Erdélyből származik, ezért féltem, hogy furcsálni fogják a nálunk szokásos karácsonyi menüt, dehát próba szerencse...

A mi családunkban nagy hagyománya van a borlevesnek, amit csak karácsonykor készítünk, és nekem nagy kedvencem, így nem maradhatott ki a karácsonyi menüből.

Aztán jöttek a hidegtálak, tölött tojás, sonkatekercs, füstölt lazac, olivabogyó, stb.

A főétel lazac steak és aszalt gyümölcsökkel töltött pulykamell volt, amihez az ihletet innen kaptuk.

Desszertnek Drága Ősöm csinált fekete erdő tortát.

Szerencsére a vacsi nagyon jól sikerült, és nem győztem begyűjteni a dícséreteket.

Karácsony másnapjára pedig még az ajándékba kapott virágom is kinyílt:

Zöldborsós rizottó zabpelyhes csirkefalatkákkal

A mai ebéd elég nehézkesen indult. Először is se ötletem, se kedvem nem volt. Aztán bekapcsoltam a Paprika TV-t, és megjött a kedv is, és az ihlet is.
Tegnap vettem ki a mélyhűtőből csirkemellet, ezt nagyobb darabokra vágtam, és kezem ügyébe került fűszerekkel, valamint Erős Pistával ízesítettem, és pár órára pácolódni hagytam.

Addig nekiálltam egyik nagy kedvencemnek, a rizottónak.
Egy kis fej hagymát apróra vágtam, majd olíva olajon és egy kis vajon üvegesre pirítottam. Közben eszembe jutott, hogy a hűtőbe van egy kis bacon, így abból is szeltem bele pár csíkot, majd hozzá adtam a kerek szemű rizst. Mivel húslevesem nem volt, így egy tyúkhúsleves kockát forró vízben elkevertem, és azt adagoltam hozzá apránként, közben még ízesítettem sóval, borssal. Mikor már majdnem kész volt, hozzáadtam két marék zöldborsót, végül egy jó löttyintésnyi fehérbort, majd hozzá adtam a parmezán sajtot. Tálaláskor még meglocsoltam egy kevés olíva olajjal.
Nagyon szeretem ezt az ételt, mert mindig az kerül bele, ami épp van itthon, és magában is nagyon ízletes étel.

Mikor úgy gondoltam, a csirke már kellőképpen jól érzi magát a pácban, beleforgattam a falatkákat először tojásba, majd zabpehelybe, végül kisütöttem.

Mivel Főnudli nem eszi meg a rizst, ő sült krumplit kapott hozzá.

Bevallom őszintén, a rizottó isteni lett, viszont a csirkével nem voltam megelégedve, sokkal több fűszer kellett volna bele. Így aztán a megmaradt húsokhoz még gyorsan adtam fokhagymát, szója szószt, és mivel Főnudli hiányolta a csípős mellé az édeskés ízt, ezért mézet is. A maradék holnap saláta mellé kerül.

A mai ebéd ennek ellenére elfogyott, tanultam a hibából, legközelebb orvoslom.
Főnudlitól a mai ebéd a következő minősítést kapta: "De legalább jól néz ki...."
Nem a legjobb bók, de legalább bíztató.

Fehérboros pangasius halfilé majonézes kukoricasalátával

Főnudli (némi kényszer hatására) úgy döntött, hogy egészségesebb élet fog élni, és megszabadul egy-két kilótól.
Az új élet első lépéseként tegnap este vacsorára pizzát rendelt, ezért úgy döntöttem, kezembe veszem a dolgokat, vagyis inkább a fakanalat.

Már jó ideje készültem a halra, de mivel Főnudli ízlésén sosem lehet kiigazodni, óvatosnak kellett lennem, és így az "egészséges étel" mögé bújva próbáltam egy kis újdonságot becsempészni a konyhában.

Mivel este 6-ra értem haza, egy rövid ideig vendégeink is voltak, valami gyorsat kellett kitalálnom. Ezért hívtam segítségül a sütőzacskót.
Beleraktam a fagyott halfiléket, halfűszerrel megszórtam, karikára vágtam a megmaradt póréhagymát, néhány darabka vajat, és citromkarikákat raktam a halszeletekre, majd ráöntöttem egy fél pohár fehérbort.
Míg a hal süldögélt, megcsináltam a kukoricasalátát.

Meglepetésemre úgy kellett megmentenem egy szeletet, hogy holnapra legyen ebédem.

Fűszeres-csokis muffin

Főnudli már hetek óta rágja a fülem, hogy süssek neki muffint. És bár minden kellékem megvan hozzá, valahogy nem rajongok ezért a fajta süteményért. Sőt, hogy őszintén bevalljam, semmilyen süteményért nem rajongok túlzottan, így aztán nem is nagyon tudok sütni.

Most viszont már hét közben elhatároztam, hogy a hétvégét a sütésnek szentelem, és bár én egy brownie receptet néztem ki magamnak, aztán engedtem az "erőszaknak" és mégis csak muffin lett belőle.

Fűszeres-csokis muffin:
Az eredeti recept:
10 dkg vaj, 8 dkg méz, 2 tojás, 10 dkg liszt, 2 teáskanál sütőpor, egy késhegynyi só, 10 dkg zabpehely, 8 dkg dió, 15 dkg mazsola, 1,25 dl tej, 1 teáskanál fahéj, egy késhegynyi ánizs

A mézet a vajjal krémesre keverjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. (Nálam ez egy tojásfehérjével több lett, mert a hűtőben volt egy maradék.) A lisztet, a sütőport, a zabpelyhet, a darált diót és a sót hozzákeverjük a vajas masszához. (én még utána hajítottam egy kevés keserű kakaót, mert mitől lenne csokis, ha nem is szerepel a receptben?) Először csak a tej felét keverjük hozzá, nehogy túl híg legyen a tészta. Tegyük bele a mazsolát is, végül ízesítsük a fahéjjal és az ánizzsal. (nálam a mazsola kimaradt, mivel Főnudli nem szereti, helyette került bele egy kis csoki, az ánizs helyett pedig mézeskalács fűszerkeveréket használtam) Adagoljuk a formába, és 200 fokon 30-35 percig süssük.

A muffin szerintem jó lett, Főnudlinál az "elsőre nem rossz" minősítést kapta. Szerinte nem lett elég édes, pedig én még pluszban raktam bele cukrot, és a mézzel is bőkezűen bántam.

Póréhagyma krémleves

Nem vagyok igazán leveses, de vannak időszakok, amikor literszámra tudnám enni. És úgy látszik, ez most egy ilyen időszak.
A tegnapi bevásárlásnál a kezem ügyébe, majd a kosaramba került egy szép szál póréhagyma, és már meg is volt a mai leves alapanyaga.

Talán le sem tagadhatnánk a rokonságot Drága Ősömmel, hiszen az ő hétvégi menüében is szerepelt ez a leves, és még össze sem beszéltünk.

Póréhagyma krémleves:
Egy szép szál póréhagymát felkarikáztam, vajon és egy kevés olíva olajon megfonnyasztottam. Egy közepes krumplit felkockáztam, és az is mehetett a hagyma után. Majd vízzel és egy tyúkhúsleves kockával felengedtem, sóztam, borsoztam, és tettem bele egy csipet szerecsendiót, majd addig főztem, míg a krumpli megpuhult. Ekkor leturmixoltam, majd tejszínnel dúsítottam. Pirított baconnal, és sajt--chipsszel tálaltam.

Szerencsémre Főnudlinak is ízlett, így örültem, hogy végre egy egészséges étel, amit gyakrabban előadhatok.

Ez itt a reklám helye - Zumba

Más újévi fogadalmat tesz, én megfogadtam, hogy az esküvő (amiről még mindig tartozom a beszámolóval) után nekiállok a testmozgásnak. Persze egyedül nem olyan izgalmas, de Főnudlit hiába unszoltam, nem volt hajlandó velem tartani.

Így aztán egyedül kezdtem neki újult erővel a power jógának. Aztán a munkahelyemen lelkesen meséltem a tapasztalatokat, míg egy vállalkozó szellemű kolléganőm személyében partnerre nem találtam.

A győri Árkádban volt fitnesz nap, ahol a különböző sportstílusok képviselői tartottak bemutatót. Itt találkoztunk a Zumbával, és mivel a tánccal kapcsolatos, nekem egyből megtetszett.

Nem kellett sokat győzködnünk egymást a kolléganőmmel, és a következő órára már be is jelentkeztünk a győri Dimenzió Tánc Sport Egyesület szervezésében.

A tánc nem áll távol tőlem, és a latinos dallamokra nehéz visszafognia magát az embernek, hogy ne mozduljanak meg a lábai, így nagy várakozásokkal álltam az óra elébe.

De mi is az a Zumba? (info innen):

A Zumba Kolumbia Cali nevű városában a 90-es évek közepén kezdődött Beto Perez, aerobik és latintánc oktatóval.

Egy napon, mikor Beto megérkezett aerobik órájára, észrevette, hogy otthon felejtette aerobik zenéit. Nem volt mit tenni, gyorsan cselekedni kellett, így elővette táskájából kedvenc latin gyűjteményét, amely csak tradicionális salsa, merengue és cumbia slágerekből állt. Csupa nagybetűs zenével, akusztikus hangszerelésben, és vágatlan eredeti változatban. Improvizált, és levezette élete első "Zumba" edzését. Sokéves oktatói tevékenysége alatt ez volt az első olyan óra, amelyen edzőként nem kellett harcolnia a vendégeiért, mivel úgy tűnt saját magukat motiválják, amit akkor hirtelenjében nem is értett. A vendégek egy óra után azonnal rajongóvá váltak, és alig várták a következő edzést. A zumba szó jelentése "gyorsan mozogni és szórakozni.

A lépések nem bonyolultak, a zene jó, a hangulat fantasztikus. Mintha az ember nem is izzadni, és izomlázért menne, hanem egy jó buliért.

Ami számomra zavaró volt, hogy az egy óra alatt 12-14 számra táncoltunk, ezért 4-6 perces blokkokra volt osztva. Így mire megtanultuk a fontosabb lépéseket, és belelendültünk volna, már abba is hagytuk.

Az egy óra hamar eltelt, de azt hiszem, számomra nem ez volt a megfelelő mozgásforma. Először is a néptáncos beállítottságommal kicsit furán éreztem magam a latin amerikai táncok világában, másodszor a rég nem érzett térd és bokafájás már másnap jelentkezett, aminek annyira nem örültem, harmadszor még izomlázam sem lett az egy óra mozgás után.

Így egy újabb mozgásforma kipróbálásáig visszatérek a jógához, de a kolléganőmmel nyitottak vagyunk minden újat kipróbálni.

Stephenie Meyer - Breaking Dawn - Hajnalhasadás

Végre sikerült... A negyedig részt előbb olvastam el, mint ahogy láttam volna a filmet. Ez valamilyen szinten jó, mert nem kellett még egy évet várnom, hogy megtudjam, mi a történet vége, másrészt viszont lehet, hogy jobb lett volna, ha a film alapján már nem a fantáziámra hagyatkoztam volna a könyv olvasása során.

"Ha az készül megölni téged, akit szeretsz, nincs választási lehetőséged. Hogy is menekülhetnél el, hogyan is küzdhetnél az életedért, amikor ezzel fájdalmat okoznál ennek a szeretett személynek? Ha nem maradt más, csak az életed, amit neki adhatsz, hogyan is tagadhatnád ezt meg tőle? Ha igazán szereted?

Amikor Bella Swan ráébred, hogy visszavonhatatlanul beleszeretett egy vámpírba, az élet hirtelen veszedelmesen izgalmas lesz számára: tündérmese és rémálom keveréke. Mivel érzései két irányba rángatják: - szenvedélyesen szerelmes Edward Cullenbe, ugyanakkor mély barátság fűzi Jacob Blackhez, a vérfarkashoz -, viharos, küzdelmekkel és lemondásokkal teli évet tudhat maga mögött, míg végre eljut a végső fordulóig. Rövid időn belül döntenie kell: a halhatatlanok sötét, de csábító világát választja-e, vagy a teljes emberi életet? Márpedig ez a döntés lesz az a hajszál, amelyen két törzs élete múlik. Most, hogy Bella meghozta a döntést, megdöbbentő, váratlan események sorát indítja el vele. Amelyeknek felmérhetetlen, megsemmisítő következményei is lehetnek."

Meg kell valljam, nekem hatalmas csalódás volt a történet befejező része. Mintha az írónő belefáradt volna, mintha az első három könyvben annyi elvarratlan szál maradt volna, amit most tisztába kellett tenni, hogy ez a romantika és a dráma rovására ment volna. A könyv olvasása során nem éreztem olyan átütően azt a szerelmet, amit Bella és Edward érez egymás iránt, vagy azt a fájdalmat és gyötrődést, amit Jacob érez, mert nem kaphatja meg Bellát, viszont barátként nehéz mellette maradnia.

Elolvastam, mert érdekelt, és ha már az első három könyvet elolvastam, nem hagyhattam ki a végét, de messze nem nyújtotta azt az élményt, mint az előzmények.

Ott van például az esküvő utáni első közösen töltött éjszaka. Értem én, hogy ez egy klasszikus lányregény, tehát a szexnek nincsen benne helye, de ahhoz képest, hogy szegény Bella több mint 2 ezer oldalon keresztül készült erre a pillanatra, kicsit nagyobb jelentőséget is tulajdoníthatott volna neki az írónő.

Aztán ott van a pillanat, amikor Bella rájön, hogy terhes. Ha beleszámítjuk azt, hogy milyen fiatal, és eszébe sem jutott gyereket vállalni, aztán a tény, hogy azt sem tudja, mi fejlődik benne, nem igazán volt megdöbbenve, és főleg nem megrettenve.

Bella, Edward és Jacob viszonya is túl könnyen rendeződik az előzményeket figyelembe véve. Jacob túl könnyen belenyugodott Bella átváltozásába, arról nem is beszélve, hogy Bellának ez milyen könnyen ment, így a dráma is hiányzott.

Az már csak a hab a tortán, hogy ha Jacob nem kaphatta meg Bellát, akkor beleszeret annak lányába, hogy senki ne maradjon pár nélkül a végén.

Lehet, hogy kicsit kritikus vagyok ezzel a résszel kapcsolatban, de nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan fognak két részt, vagyis két bőrt is lehúzni a filmben erről a részről.
Az első rész, Bella átváltozásáig, unalmas, a második rész pedig kaotikus, és a végkifejlet valahogy számomra elmaradt.

A négy részt összességében nézve viszont szép történet volt, és mindenképpen érdemes volt elolvasni.

Esküvősdi - Murphy törvénye, avagy ami elromolhat, az el is romlik

Azt mondják, az embernek az esküvő az egyik legszebb dolog az életében. Persze arról már hallgatnak a nagyokosok, hogy ez mennyi idegeskedéssel jár együtt, hogy minden úgy és akkor sikerüljön, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.

Mivel a szeptember 18. már elég késői dátum volt, a leginkább az időjárás miatt aggódtunk. Bár az idei nyár nem volt éppen kedvező az esküvőknek, mi azért bizakodtunk. Szeptember 11-én szakadt az eső, így volt egy hetünk tárgyalni az égiekkel, hogy tegyenek valami csodát.

Az biztos, hogy annyiszor, és annyi időjárásról szóló internetes oldalt én még életemben nem látogattam, mint abban az egy hétben.

És természetesen egész héten esett az eső.

Győri lévén természetes volt, hogy a belvárosban fényképezkedünk, egészen addig, míg az eső-faktor nem jelentkezett a képletben. Így aztán az utolsó héten kezdtünk belső helyszínt keresgélni, B terv esetére. A fotósaink a bábolnai kastélyt ajánlották, de mi inkább a Hédervári Kastélyt részesítettük előnyben. Természetesen az ilyen helyek is rájöttek, hogy az esküvő csak profitot hozhat, így aztán egy-két kép is már komoly tízezresekbe kerül, dehát ha az ember emléket akar, akkor fizessen. Így aztán mi is ennél a variációnál maradtunk.

És aztán esküvő előtti csütörtökön jött a hidegzuhany. A vőfélyünk lemondta az eskvüvőt.

Ez volt az a pont, ahol enyhén kiborultunk mind a ketten.

Dehát mit volt mit tenni, vagy vőfély nélkül zajlik az esküvő, vagy 2 nap alatt megpróbálunk valakit találni.

Mi a második verziót választottuk, és mivel a fotósaink és az étterem is nagyon segítőkész volt, hamar megvolt az "utánpótlás".

Így aztán ennyi gond és baj után úgy gondoltuk, hogy csak nagyon jól sikerülhet az esküvő.

Esküvősdi - A lánybúcsú

A lánybúcsú egy olyan alkalom, amikor a menyasszony utoljára lehet együtt "szabadon" a barátnőivel, és megünneplik lánysága utolsó napjait.

Nagyon jó szokásnak tartom, és azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy már csak ezért is érdemes férjhez menni. (na persze, nem ez a legfontosabb)

Talán a mai világban nagyon jelentőséget kapott, mint a legénybúcsú, és nem csak a menyasszony, hanem a barátnők is nagyon készülnek erre az alkalomra.

A lánybúcsú megszervezése a barátnők feladata, ami először nem ment egyszerűen, mert az ország minden részéről összecsődíteni 10-12 lányt, és megfelelő időpontot találni, ami mindenkinek megfelel, szinte lehetetlen. De miután megtaláltuk a megfelelő dátumot, megindult a szervezkedés, amiről persze én semmit nem tudhattam.

Így aztán eljött a szeptember 11., és én nagy izgalommal vártam két főiskolai barátnőmet. Megérkeztek, és akkora táskákat pakoltak ki az autóból, hogy azt hittem, hozzánk költöznek.

Innentől kezdve már csak vendég voltam a saját lakásomban. Kizártak a konyhámból, szendvicseket, koktélokat csinálták, és teljesen átvették az irányítást a háztartásom felett.

Miután a teljes csapat megérkezett, elkezdődött a már hagyománnyá vált "beavatási szertartás", hogy barátnőim meggyőződhessenek, megértem-e a férjhez menésre.

A feladataim között elsőként a fűszerek felismerésével kellett megbírkóznom bekötött szemmel.
Érdekes módon, a liszt, bazsalikon, oregánó, paprika, vegeta, stb. között pont az egyik legjellegzetesebb fűszert, a fahéjat nem sikerült elsőre eltalálnom.

Aztán jöttek a disznó részeinek felismerése, a bonyolultabbnál-bonyolultabb nevek közül eltalálni, melyik fiú-melyik lány, altató írása válogatott szavakból, kvízteszt Főnudliról, amire persze direkt rossz válaszokat adott, hogy még csak esélyem se legyen.
És persze, ha jó választ adtam, ha nem, nekem inni kellett.

Így aztán hajnali 5 órára, az összes próbát kiállva, némileg becsiccsentve már meg is kaphattam az oklevelet, miszerint megfelelő feleségnek vagyok nyílvánítva, és férjhez mehetek.

Ezúton is köszönöm a csajoknak, hogy ilyen tökéletes, és felejthetetlen lánybúcsút szerveztek nekem.

Amiért imádok Győrben élni.... Bornapok

Nem győzöm hangoztatni, hogy a világ minden kincséért nem költöznék el Győrből. Ez a város pont jó nekem. Se nem kicsi, se nem nagy, és megvan benne minden, ami szebbé teszi az ember munkával töltött hétköznapjai után a hétvégéket. A gyönyörű belvárosáról nem is beszélve.

A nyár különösen kedvez a programoknak, bár a mostani hétvége nem éppen mondható ideálisnak. Ennek ellenére szinte megtelt a belváros.

Péntek estére tervezett programunkat az eső miatt szombatra ütemeztük át, és így Drága Ősöm is csatlakozott hozzánk.

Immár harmadik alkalommal rendezik meg a Bornapokat Győrben. Szerencsére az előző évekhez képest újítottak a rendszeren, és így sokkal kecsegtetőbb volt a program.

A Széchenyi téren az eddiginél sokkal több borászat sorakoztatta fel a termékeit, és bár a borokat most is jegyekre, és előre megvásárolt poharakból lehetett megkóstolni, a jegyeket sokkal több helyen árusították, így idén nem rémisztett meg bennünket a kilométer hosszan kígyózó sor.

Bevallom nem vagyok nagy boros. Szeretem őket, de nagyon nem értek hozzájuk, és inkább az édesebb fajtát részesítem előnyben.

Sajnos én csak egy jó "borszakértő" szerepét tölthettem be, mivel én voltam a sofőr, így csak tudományosan dícsérhettem a színét, és az illatát, de bevallom, hogy némelyikbe azért belekortyoltam.

Aztán kárpótlásul a fesztivál általunk legjobbnak ítélt borából kaptam egy palackkal Drága Ősömtől, amit a lánybúcsúmon verünk majd csapra.

Nagy bánatom volt, hogy a Terményáldás is pont erre hétvégére esett, és a Bornapok miatt nem kapott akkora figyelmet, mint amekkora járt volna neki, és amekkorát az utóbbi években megszokhattunk.

Stephenie Meyer - Eclipse - Napfogyatkozás

Mint az első két résznél, most sem jött össze, hogy előbb a könyv, aztán a film. Így aztán a már jól bevált taktikát követem. Bár a könyvet ma reggel fejeztem be, így a film újranézése még várat magára.

"Őrizd a percet!
Mert ami eljön, az el is múlik, ezt a halandók tudják csak igazán.
Elmúlt az alkonyt, elmúlt az újhold. De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad tudója? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfény ragyogása? Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet.
Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között...
A nagy kérdés:mit érdemes túlélni?
A Twilight saga folytatódik...
A Hold elbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki."

Ez a rész elég mozgalmasra sikeredett, hiszen Bella visszakapja a szerelmét és a barátját, és ami számára a legfontosabb, a két ellenség próbál megbékélni egymással a kedvéért.
Aztán jönnek az igencsak emberi problémák, és annak a nagy igazságnak a beigazolódása, hogy férfi és nő között nem létezik csak barátság.
Így aztán Bellának is be kell látnia, hogy két férfiba szerelmes egyszerre, és választásra kényszerül.
És persze ott van az ellenség Victoria személyébe, akit közös erővel sikerül legyőzni, és végre jöhet a szerelem.

Ennél a résznél már nagyon sok eltérés van a könyv és a film között. Én megértem, hogy majd 700 oldalt nem lehet belesűríteni másfél órába, de akkor is.

Olyan részeket hagytak ki belőle, amik igen is fontosak, és a filmet igazán csak a könyv olvasása után érti meg az ember, hogy mit miért is csináltak.

Mindenesetre kíváncsian várom az utolsó rész történéseit, és remélem, hogy ezt a részt sikerül a film előtt elolvasnom.

Stephenie Meyer - New moon - Újhold

Bár már régen elolvastam, csak most kerül sor rá, hogy bejegyzés is készüljön belőle.

De íme előbb a széljegyzet:

"Rossz hold kelt föl?
Bella mer szeretni. Az élete árán is.
Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent. Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb örültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket...
Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?"

Mint az első résznél, itt is a filmet láttam először, és mivel ez a taktika már bevált, most is ezt követtem, hogy film-könyv-film. Így aztán mind a két alkotásból friss emlékekkel könnyű volt összehasonlítani őket.

És ismét a könyv győzött, bár ezen egyáltalán nem vagyok meglepődve.

De most egy kicsit a könyvről:
Minden ember átéli egyszer az első szerelmet, és az első szerelemnél csak az első szakítás tud fájdalmasabb lenni.
Aztán jön egy barát, vagy egy tevékenység, ami kirángatja az embert ebből az élőholt állapotból, és az ember úgy kapaszkodik bele, mint utolsó lehetőségébe.
De aztán jön a következő pofon, mikor a barát is elhagyja.
A normális emberi világban sem könnyű ezeket a dolgokat feldolgozni, nemhogy ha az ember szerelme egy vámpír, a legjobb barátja pedig egy vérfarkas.

Mint ahogy a film is, a könyv is egy kicsit vontatottabb volt az első résznél, és nagyon sokat foglalkozott Bella érzéseivel. De tökéletesen leírta azt a szenvedést, amit egy összetört szív átél.

Amikor az események felgyorsultak, és Bella Olaszországba megy, hogy megmentse Edwardot, akadtak különbségek a film és a könyv között, amiknek bár jelentőségük nem volt az események folytatását illetően, én nem hagytam volna ki a filmből, mert dramaturgiailag jól mutattak volna.

És az összegzés: Érdemes volt elolvasni ezt a könyvet is, annak ellenére, hogy a történetben ez a rész olyan helyet foglal el, mint a Star Wars sorozatban A birodalom visszavág, amikor dráma van, a rossz diadalmaskodik, de igazából nem sokminden történik.

Sárvári Gyógy- és Wellnessfürdő

Idén még nem igazán volt nyár, így az ember próbálja kihasználni azt a napfényt, ami megadatott neki. Így voltunk vele mi is, és ezért hétvégén útnak indultunk, és meg sem álltunk Sárvárig.

Ha pihenésről és wellnesselésről van szó, akkor nálunk már jó ideje nem jön számításba más, csak Sárvár. Igényes, modern, tiszta, és tökéletes az ár-érték arány.

Bár korán indultunk, mire odaértünk már a bejáratnál állt a sor vége, hiába üzemelt az összes pénztár. Így aztán a már jól bevált családi munkamegosztást alkalmaztuk. Főnudli őrizte a csomagokat, Drága Ősöm, és én pedig beálltunk egy-egy sorba, hátha valamelyikünk hamarabb sorra kerül. Jól működő taktikánknak köszönhetően kb. 20 perc álldogálás után már benn is voltunk egész napos semmittevésünk helyszínén.

Meglepetten tapasztaltuk, hogy a tavalyi látogatásunk óta micsoda beruházásokat hajtottak végre, és még a folyamatban lévők éppen aktuális fázisát is szemügyre vettük (természetesen Főnudlinál itt előjött a munkahelyi ártalom, és kicsit tüzetesebben is megvizsgálta a félkész épületeket).
Az élménypark új medencékkel, csúszdákkal, és a gyerekeknek kialakított játszó medencével gazdagodott.

Bár ilyen melegben nagyon jól esik az ember lányának a hűvös medencében pancsikolni, mi inkább a szaunázásra, és a pihenésre fektettük a hangsúlyt.

Ezt a szaunát nem ajánlom szégyenlősöknek, ugyanis a terület fürdőruha nélkül használatos. Legelőször még némi gátlásossággal takargattam magam a lepedővel, de aztán rájön az ember, hogy mennyivel jobb és egészségesebb fürdőruha nélkül szaunázni, és már nem is zavarja a meztelenség.
Megismerkedtünk egy törzsvendég párral, így a közönséges szaunázást különböző illatú felöntésekkel tettük még élvezetesebbé. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert amellett, hogy nagyon egészséges, valamilyen szinten büszke is lehet magára az ember, ha kibírja a 20-30 percig tartó intenzív megterhelést. És utána nagyon jól esik belecsobbanni az alig 10 fokos vízbe.

Szerencsénkre a legjobb napot választottuk a szaunázáshoz, ugyanis a törzsvendégektől megtudtuk, hogy mától ezt a részt is felújítják, és egészen szeptemberig zárva lesz. Már most kíváncsian várjuk az újításokat, és alig várjuk, hogy kipróbálhassuk őket.

Az egész napos pihenés után fájó szívvel indultunk haza, tudva, hogy másnap már dolgozni kell, viszont maximálisan feltöltöttünk, és némi színt is szedtünk össze.

Stephenie Meyer - Twilight - Alkonyat

Hát engem is megfertőzött. Erre nem tudok mást mondani.

Az úgy kezdődött, hogy láttam a filmet, aztán csak nem bírtam ki, meg kellett vennem a könyvet is, és ma újra megnéztem a filmet.

Tudom, hogy már egy kicsit kinőttem belőle, elvégre nem teljesen az én korosztályomat célozták meg vele, de el kell ismerni, ha valami szép, az szép. És a szerelemnél mi más lehet szebb a világon. Még ha csak egy mesében, akkor is.

És bár talán nem is kell mondanom, miről szól a könyv, azért íme a fülszöveg:
"Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő....Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik..."

Szinte az is mesébe illő (bár lehet, hogy csak egy jó marketing fogás, mint annak idején Britney Spears szüzessége volt), ahogy az írónő szó szerint megálmodta a történetet.

Álmában egy halandó lányt látott, aki egy vámpír fiúval beszélgetett egy mezőn. A vámpír szerelmes volt a lányba, de ugyanakkor mérhetetlenül kívánta annak vérét is. Miután felébredt, úszó edzésre vitte fiait, és amíg rájuk várakozott, addig aprólékosan megírta álmának történéseit, később ez lett az Alkonyat (egyik leghíresebb) 13.fejezete. (info innen)

Mint már sok más könyvnél, amiből aztán film készült, itt is meg kell állapítanom, hogy a könyv ezerszer jobb. Mivel ebben az esetben a filmet láttam először, így nem hagyatkozhattam teljesen a képzeletemre, hiszen a nevek mögött autómatikusan a színészek arcát láttam. Viszont most ismét megnézve a filmet, úgy gondolom, hogy a képzeletemben sokkal jobb volt a színészi alakításuk. Viszont a film meglepően jól adja vissza a nem kis terjedelmű könyv minden egyes apró részletét, persze a könyv részletes leírásával az érzéseket, környezetet, gondolatokat illetően sosem fogja tudni felvenni egy film a versenyt.

Bár a filmnek elég fura (romantikus-horror-fantasy) besorolása van, én bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a szívet megdobogtató történeteket.
Most nekifogtam a második kötet olvasásának, hogy aztán újra megnézzem a film második részét is, hogy mire a harmadik rész megnézésére kerül a sor, már túllegyek a könyv olvasásán is, és helyére álljon a normális sorrend, hogy előbb a könyv, aztán a film.

Képek a film hivatalos honlapjáról.

Emily Giffin - Zűr van, babám!

Eredetileg egy másik könyvért tértünk be kedvenc könyvesboltunkba, de aztán mégis ez a könyv maradt a kezünkbe, és így utólag már mondhatom, hogy nagyon jó választás volt.

"Lángoló szerelem. Mesébe illő lánykérés. Házasság. Azután pedig...gyerekek?
Ez minden nő álma. Vagy mégsem?

Claudia és Ben tökéletes pár. Pillanatok alatt egymásba szeretnek, és megállapodnak abban, hogy szakítva a hagyományokkal, a családi és társadalmi elvárásokkal, beérik egymással, nem terveznek gyereket. Boldogan élik a szabad, korlátlan és független felnőttek gondtalan életét. Zavartalanul építhetik a karrierjüket, esténként kedvükre szórakozhatnak, bármikor fölkerekedhetnek és járhatják a világot.

Amikor azonban az egyik legjobb barátnőjük teherbe esik, Ben más jövőképet kezd el dédelgetni. Rájön, hogy tulajdonképpen ő is kisbabát szeretne, amivel igazán megkoronázhatják kettejük kapcsolatát. Ben új családtag utáni vágyát Claudia nem akarja komolyan venni. Elvégre a kapcsolatuk elején nem erről volt szó! Hogy nyomatékot adjon nemtetszésének a válástól sem riad meg. Sajnos Ben sem...

Claudiának nehéz döntéseket kell meghozni, hogy az önismeret egy magasabb szintjére lépjen és eldöntse, mire vágyik igazán az életében."

A könyv egy igen is valós problémát boncolgat. Először is ott van a karrier kontra gyerek kérdés. A mai világban egy nőnek szinte csak két választása van. Vagy korán szül, és akkor nehéz karriert építenie, vagy a karrierjére koncentrál és akkor kitolódik a gyerekvállalás.

Aztán ott a másik kérdés, hogy a nő egyáltalán akar-e gyereket. Még mindig az a "trend", hogy a kislány felnő, férjhez megy, és gyereket szül. Na de mindenki ezt akarja, és mindenkinek e szerint kell élnie? És vajon tud-e egy jól kapcsolat működni, ha az egyik fél gyerek-párti, a másik pedig nem?

"a férfi létének legfőbb értelme, hogy elszórja a magját, és a nő csak akkor teljesedhet ki, ha megtermékenyül"

Aztán ott van a következő eshetőség, mikor a nő akar gyereket, de valamilyen oknál fogva mégsem lehet neki. A nő foggal-körömmel küzd, hogy élete kiteljesedjen, majd végső eshetőségként az örökbefogadást válassza, hogy részese legyen egy kisember életének, akiről gondoskodhat, felnevelheti, és aki anyának nevezi.

"egy nő életében nem az a legfontosabb döntés, hogy kihez megy férjhez, hanem hogy ki lesz a gyermekei apja"

És végül van az a nő, akinek megadatott a gyermekáldás, csak épp a tökéletes házasság nem. Viszont a gyerekei érdekében próbálja megmenteni rossz házasságát.

"jó szándékú-diktátor elmélete: egy ideális kapcsolatban egyenlőek az erőviszonyok. Ha ellenben valamelyik félnek kevesebb jut belőle, az mindig a nő. .....a hatalmat kisajátító férfiak azt a velük született szibarita ösztöneik kielégítésére használják. A nők viszont a hatalom birtokában nem annyira a saját, mint a család érdekeit igyekeznek megvédeni. A matriarchális társadalmak ezért békések és harmonikusak, míg a férfiak uralta társadalmak előbb-utóbb áldozatául esnek a háborúskodásnak"

Úgy gondolom, hogy a mi korosztályunkat leginkább foglalkoztató, és leginkább aktuális problémával foglalkozik a könyv, nagyon könnyed, humoros formában. Könnyen olvasható, gördülékeny történettel, amelybe mégis nagy igazságokat rejtett el az életről az írónő.

Műszaki kütyük

Na ez volt az a rész, ami engem már nem annyira érdekelt, de azért nagy lelkesedéssel jártam végig (legalábbis megpróbáltam úgy tenni) az összes létező műszaki áruházat, mindegyiket legalább háromszor.

Első körben a három legalapvetőbb szerkentyűt szereztük be, a TV-t, hűtőszekrényt és a mosógépet.

Megegyeztünk, hogy mivel a mosógépet és a hűtőszekrényt úgyis én fogom többet használni, ezért olyat veszünk, amilyet én szeretnék.

Viszont a TV-vel kapcsolatban szerintem van a férfiaknak valami hasonló perverziójuk, mint a telefonnal. A mobiltelefonból is mindig a legújabb kell nekik, így a TV-ből is a lehető legnagyobb és a legújabb volt a cél. Természetesen ebbe nagyon beleszólásom nem volt, és hogy őszinte legyek, nagyon nem is akartam, mert nem értek hozzá.

Mivel nem akartunk ezer fele rohangálni, ezért mindenképpen ott akartuk megvenni a kütyüket, ahol mind a hármat a legkedvezőbb áron kínálják (szerencsére Főnudli verhetetlen az alkudozásban).

És a választottak:
A hűtő: Electrolux ERB36233X

Szeretem, ha tele van a hűtő mindenféle finomsággal, és mivel a nagy hűtőbe sokkal többet lehet pakolni, ezért nem volt kérdés, hogy olyan hűtőt veszünk, ami nem csak kettőnket, de később egy-két gyerkőcöt is kiszolgál majd.

Természetesen a nagyság, és az esztétikai adottságokon kívül (bár az kritérium volt, hogy ezüst színű legyen, és ne az a fajta, amelyiken minden ujjlenyomat ott marad) más szempontokat is mérlegeltünk a választás során.

Nem akartunk nagyon extra tulajdonságokkal rendelkező hűtőt, mert minél több rajta a plussz, annál több minden elromolhat rajta. Így kijelzős, italadagolós szóba sem jöhetett, viszont az energiaosztályban csakis az A-s szállhatott versenybe, minél több +-szal a háta mögött.

Így végül a rostán csak két hűtő maradt fenn a rostán. De aztán a mélyhűtő mérete miatt ez lett a befutó, és bár még csak a hűtő feltöltésénél tartunk, egyenlőre tökéletesen meg vagyunk vele elégedve.

A mosógép: Electrolux ELC EWT 10115 W

A panellakások nem épp a királyi lakosztályhoz tartozó fürdőszoba méretekkel vannak megáldva, vagy inkább mondhatjuk úgy, hogy egynél több ember már tömegnek számít benne, ezért csakis a felül töltős mosógép jöhetett szóba.

Úgy vagyok vele, hogy a ruhát kimossa mindegyik mosógép, és elvileg egyik használatához sem kell diploma, mégis meggyűlt a bajunk egymással.

Drága Ősömnek Indesit mosógépe van, és nagyon meg voltunk vele elégedve, mert gyorsan, halkan és szépen mosott. De a mosószer és öblítő adagolójánál valamit nagyon elrontottak, mert hiába szedi szét az ember a lehető legkisebb darabokra, akkor sem lehet rendesen kitakarítani, és lássuk be, a bennmaradt mosószer és öblítő látványa enyhén szólva sem esztétikus.

Ezért döntöttünk mi az Electorux mosógép mellett, aminek az adagolóját egy öblítéssel egy pillanat alatt újjá lehet varázsolni.

Azonban mégsem indult felhőtlenül a kapcsolatunk, mert csak nem találtam meg azt a programot, ami a megfelelő lenne a számunkra, főleg a mosások hosszával volt problémám. Aztán éljen a 21.század, segítségül hívtam az internetet, kerestem egy fórumot, és megtaláltam a megfelelő embert, aki már tapasztalatból beszélt, és elárulta a mosó-masa titkát. Így hát megszelídítettem a mosógépet is, és azóta nagyon jóban vagyunk. Csak kár, hogy kiteregetni, vasalni, és elrakni a tiszta ruhát nem tudja.

A TV: Panasonic TX-P 42G20E

Hát ő az, akiről semmit nem tudok mondani. Szép nagy, szép a képe, és egy csomó mindent tud, amire nekem sosem lesz szükségem. De Főnudli azt mondja, hogy nagyon jó, úgyhogy én elhiszem neki.

A nő birodalma - A konyha

A konyha a nő birodalma, ezért annak olyannak kell lennie, hogy minden kéznél legyen és kényelmes legyen a főzés.

Nagy bánatomra Főnudli nem az a "rejtett konyhatündér" típus, úgyhogy arról még csak nem is álmodom, hogy gyertyafényes vacsorával vár haza, feltéve, ha nem szerezte meg egy étterem telefonszámát, ahol házhoz szállítást is vállalnak.

Ennek viszont az az előnye, hogy nem is szólhatott bele a konyhámba.

Sajnos a panel-lakásokat anno úgy tervezték, hogy ott az emberek nem főznek, hanem max. melegítenek, mert úgyis mindenki olyan jól fog élni, hogy étterembe mennek (szép utópikus elképzelés), így hát nem is a praktikusságukról és a tágasságukról híresek.

Szerencsére mint már sok másik panelkonyha, ez is átesett egy átalakításon, új bútorokkal, modernebb felszereléssel.

Úgy döntöttünk, hogy egyenlőre nem nyúlunk hozzá, csak kisebb átalakításokat végzünk rajta.

Mivel a hűtőnek nagyobb hely kellett, ezért a hűtő feletti szekrény lett egy kicsit megcsonkítva, és ahelyett, hogy egy asztalt vettünk volna a konyhába, egy munkaasztalt csináltattunk, amin könnyebb dolgozni, viszont egy reggelit kényelmesen el lehet fogyasztani mellette.

A konyhába már megvan a tökéletes függöny is, sárga virágokkal, és sárga masnival lett vidám színfoltja a lakásnak.

Természetesen még sokmindent be kell szereznünk ide is, konyhai felszereléseket, kiegészítőket, stb.

Aztán idővel szeretnénk kicserélni a tűzhelyet, és a szagelszívót is, de ez már a jövő zenéje.

Elvégre aki jókat tud főzni, annak nem kell hiper-szuper berendezés, mert a legegyszerűbb tűzhelyen is megfő a jó étel.

Hálószoba-titkok

A szoba eredetileg egy kamaszfiúnak adott otthont, nagyon szép erős kék színnel, és parafa tapétával. Mielőtt bárminek is nekiálltunk volna, el kellett tüntetnünk a tapétát, ami két napi kaparásomba került, mert hiába vizeztem rendületlenül, mivel hozzám jobban értők azt mondták, hogy avval feljön a tapétaragasztó, és csak le kell húzni, ez egy nagyon makacs tapéta volt, és nagyon ragaszkodott a falhoz. De azért megküzdöttem vele.

Szerencsére a parketta itt nagyon szép volt, így csak a szegőléceket kellett kicserélni, hogy a kábelokat eltüntessük benne.

Aztán biztos ami biztos alapon fehérre festettük a szobát, hogy aztán a végső szín tényleg olyan legyen, amilyennek szerettük volna.

Mivel a hálószoba a jó alvás mellett a párkapcsolat és a szerelem élettere is, ezért próbáltuk meghittre tervezni.

Tudom, hogy sokan nem hisznek a feng-shuiban, de én azt mondom, lehet benne valami. Ezért utána olvastam, mi is lenne az ideális a hálószobánk kialakításánál.

Hamar kell látnom, hogy a panel lakásokat nem a báguá térkép szerint tervezték, így a hálószoba a Szerelem helyett a Gazdagság mezőbe esik.

Sajnos egy ilyen kis szobába az ágyat sem lehet a megfelelő irányba forgatni, így a feng-shui elveivel ellentétben az is az ajtóval szembe néz, dehát mit lehet tenni.

Így aztán a feng-shuit egyenlőre egy kis delfinpár képviseli a szobában.

A szoba színével szintén meg voltunk lőve. Szerettünk volna valami erős színt, de nem akartuk azt a klasszikus bordót sem. Nagyon tetszett a lila, és mostanában az nagyon trendi, dehát az mégis csak a kielégítetlenség színe. Így aztán választottunk valami mályva színt, amit Főnudli kicsit sötétnek talál, nekem nagyon tetszik, és úgy gondolom, hogy egy két világosabb képpel és kiegészítővel fel lehet dobni.

A szoba berendezése egyenlőre kicsit szedett-vedett, dehát mindenki abból gazdálkodik, milye van.

Miután az ágy bekerült a helyére már nem is maradt sok hely, úgyhogy nagyon nem kellett gondolkodni, mivel is töltsük ki a szobát.

A gyerekszobában lévő hosszú szekrénysort "megörököltük", így annak egy részét átvittük a hálóba, így a legszükségesebb ruhák elférnek ott, és nem kellett gardróbszekrényre költenünk. A TV-állvány is régi bútordarab, de mivel nagyon jól funkcionál és már nagyon jó összeszokott páros a TV-vel, ezért nem szakítottuk el őket egymástól.

A szobába még keressük a megfelelő sötétítőt, az éjjeli szekrényt, lámpát, képeket és egyéb kiegészítőket.

A nappali

Mivel az ember ebben a helyiségben tölti a legtöbb időt, mi is ennek a szobának a kialakításába fektettük a legtöbb energiát, mind lakberendezésileg, mind pénzügyileg.

Mivel az előző lakónak két nagy kamasz gyereke volt, így érthető, hogy a szülők a nappaliba szorultak. Nagyon ötletesen oldották meg, hogy a halltól kb. egy méterre húztak egy gipszkarton falat, eltolható üvegajtóval, így a hall részbe pont befért egy francia ágy, a mellette lévő falon pedig egy gardróbot alakítottak ki.

Mi szerettük volna visszaadni a nappali ezen részének az eredeti funkcióját, így első lépésként ezt a falat kellett elbontani. A fal megszüntetésével sajnos a parketta is a kukában végezte, és a járólapot is visszaszedtük a nappali bejáratáig.

A rombolás után jöhetett a festés. Mivel elég erős színek voltak, ezért ez nem volt egyszerű mutatvány eltüntetni, és olyanra festeni, amilyet megálmodtunk. És mint már említettem, ez nem is ment olyan könnyen, mert a megfelelő árnyalat megtalálásához háromszor is át lett festve a szoba.

A bútorokat már előre kinéztük, és mivel Győrben az XXL Bútoráruházban minden nekünk megfelelő darabot megtaláltunk, ezért egy helyről meg tudtunk mindent rendelni.

De beszéljenek inkább a képek.

A hall, visszaállítva eredeti funkciójába.

Egyenlőre még nem volt alkalmunk, hogy kipróbáljuk, de várom az első összejövetelt, amikor a saját készítésű vacsorát szolgálhatom fel az új étkezőnknél.

A székek és az asztlal lábaira öntapadós filc-korongokat vettünk, hogy így is óvjuk a parkettánkat.

Típus: Vénusz asztal innen, wenge színben, 6 Linda szék Benkő Károly gyártótól Pápáról bézs-wenge színben.

Míg az étkező asztal várat a beavatásra, addig is a Drága Ősömtől kapott rózsáknak ad helyet egy nem éppen hétköznapinak mondható vázában.

Természetesen idővel egy terítő is kerül majd az asztalra, de még keresem a megfelelőt.

A szekrénysor is üresen áll még, csak a legfontosabb dolog, a TV árválkodik rajta mindenféle más műszaki kütyüvel, amikről nem elég, hogy nem tudom használni őket, de még a nevüket sem tudom. De Főnudli azt mondta, ez nekünk kell, én meg hiszek neki.

A nagy meleg miatt előkerült a pajtából a ventillátor is, amit kemény 1500 Ft-ért vettünk még tavaly, és ahhoz képest 3 fokozatú, távirányítós. Úgyhogy ő gondoskodik róla, hogy a nagy melegben legalább egy kicsit mozogjon a levegő.

És mivel a képek vasárnap készültek, természetes, hogy a Forma 1 megy a TV-ben.

Típus: Delta szekrénysor innen, természetesen wenge színben, juhar betéttel.

A nagy büszkeségünk az ülőgarnitúra.
Mindenképpen olyat szerettünk volna, ahova sok embert le lehet ültetni, kihúzhatós, hogy a vendég el is aludhasson nálunk (azért túl kényelmesen nem lehet rajta aludni, nehogy a vendég sokáig maradjon:) ), ágyneműtartós, és a fotelben lábtartó teszi kényelmessé a TV nézést.

Az állólámpa és a dohányzó asztal már újabb beszerzés, a Möbelixben kerültek a kosarunkba.

A jövőben még szőnyeggel, képekkel, virágokkal, könyvespolccal szeretnénk még otthonosabbá tenni a nappalinkat.

Beköltöztünk

Végre eljött a nap, hogy nagyjából lakhatóvá vált a Mini-Lak, így múlt pénteken helyére került az ágy, megjöttek a műszaki kütyük, és végre megtelt a nappali is bútorokkal.

Most lehetett jól látni, hogy jól választottuk-e meg a színeket.

És szerencsére nem kellett csalódnunk.

Pénteken, munka után, az izgalmaktól is fáradtan csak egy kis hátizsákkal jöttünk el Drága Ősömtől, és mire rácsodálkoztunk mindenre, elterveztük a következő nap logisztikáját már majdnem este 10 óra volt. Ekkor Főnudlinak eszébe jutott, hogy mégis csak meg kellene ünnepelni ezt az estét, úgyhogy leugrott a közelben lévő éjjel-nappaliba egy üveg pezsgőért, én addig előkerestem a "kelengyés-dobozok" egyikéből a pezsgőspoharakat.

A fáradságunkat mutatja, hogy a pezsgő nagy része azóta is a hűtőben pihen, és tényleg csak a koccintás kedvéért bontottuk fel.

Aztán a szombat-vasárnap másról sem szólt, mint pakolás a kocsiból lakásba, majd a felesleg pakolása a lakásból a kocsiba. Még szerencse, hogy van lift, mert amúgy az e hétre rendelt torna mennyiséget biztos teljesítettük volna.

Aztán eljött a hétfő reggel, és beindultak a dolgos hétköznapok, és lassan megismerhettük a külön élés minden előnyét, és hátrányát.

Pl. Drága Ősöm nem várt meleg vacsorával, viszont mégis csak a saját lakásunkban vagyunk, nem csak egy saját szobában.

Lassan a kisebb dolgokat is beszerezzük, mint dohányzó asztal, állólámpa, felkerültek a függönyök, és lassan a dekoráció is bekerül a lakásba, mint a féltve dédelgetett banánfácskám, a kedvenc könyveim, Főnudli motoros ereklyéi, stb.

Így aztán kezdjük belakni a Mini-Lakot, és kezdjük otthonossá tenni a saját ízlésünk szerint.

Egy kis mateklecke, avagy a hitelintézetek kergetik adósságcsapdába az embereket?

Adott egy személy, a mateklecke kedvéért legyen X, bár nem ő az ismeretlen az egyenletben. Legyen X havi nettó jövedelme I (elvégre a közgazdaságtanban is ez a pénzjövedelem jele), és I nagyobb, mint 150.000.

X egy nap elhatározza, hogy szüksége van egy-két műszaki cikkre, így bemegy a "nem a reklám helye műszaki áruházba", ahol minden kék-sárgában díszeleg, ahol meglátja a "nem a reklám helye pénzintézet" (nagyon szép eszperentés neve van, és egy zöld brokkoli reklámozza) ajánlatát, hogy a hitelkártyájuk használatával 15-20%-os kedvezménnyel lehet megvásárolni a műszaki cikkeket.

Bár X meg tudná venni a műszaki kütyüket, és nem szívesen van hitelkártya a birtokában, gondolja mégis csak jobb olcsóbban vásárolni, és több telefonhívás, és keresztkérdés után nem lát csavart a dologban. (Az ember megigényli a hitelkártyát, megveszi a műszaki kütyüt, a hitelintézet 45 nap múlva leveszi a számlájáról az összeget kamatmentesen és a mutatvány be van fejezve.)

Ezek után X viszi a bankszámla kivonatát az ügyintézőnek az I összegű jövedelméről, és vár.

Aztán negyed óra múlva jött a döbbenet, hogy X hitelkártya kérelmét elutasították, és egyáltalán nem kap hitelkeretet.

Majd jött Y, akinek I/2 jövedelme van. Viszi a bankszámla kivonatát, az ügyintéző elküldi a kérelmet és körülbelül 20 másodperc múlva meg is jött a válasz, hogy 300 ezer forintos hitelkeretet kap.

Hát ez volt a második döbb.

Normális esetben a hitelintézet nem azért, és annak ad hitelt, mert biztosítottnak látja, hogy azt vissza is fizetik neki?

Értem én, hogy ha valakinek 45 nap után ott van a pénz a számláján, abban a banknak nem sok haszna van, mert csak a hitelkártyáért felszámított 5 ezer forintot keresi, na de az is több a semminél.

Azt is értem, hogy ha 45 nap után nem lenne ott a pénz a számlán, és el kezdene ketyegni a nem kis THM-mel rendelkező kamat, azon a bank sokkal nagyobbat szakítana, na de miért éri meg a banknak egy olyan embernek az igazolt jövedelménél 3-szor annyi hitelkeretet adni, akinek valószínűleg nem ez az első hitele, és valószínűleg nemhogy azokat, de ezt a sokadikat sem fogja visszafizetni, mert nem hogy kilábalna az adósságból, még nagyobb adósságcsapdába kerül.

És a bank csak vár, és pereskedik, a kamat pedig ketyeg, aztán jön a bírói végrehajtás, és az embernek letiltják a fizetésének a 33%-át, hogy a bank végre hozzájusson a pénzéhez. De valószínűleg emberünknek, aki az előző adósságait sem tudta fizetni, nem ez az első letiltása, így aztán a bank vagy osztozik a maximálisan levonható 50%-on valaki mással, vagy szépen vár, amíg végül sorra nem kerül az munkabérből levonásra kerülő tartozások listáján.

Így aztán, ahelyett, hogy a magyar gazdasággal együtt a kis emberek is kilábalnának a gazdasági válságból, csak egyre mélyebbre ássák magukat, míg végül ellepi őket a sok felszólító levél. És a legszomorúbb, hogy a hitelintézetek nemhogy tennének ez ellen a feltételeik szigorításával, de még rá is tesznek egy lapáttal, hogy a sokadik hitel mellé még eggyel gyarapítsák az emberek csekkjeiket.

És sajnos van egy bizonyos szerv, akinek a hitelintézetek felügyelete a feladata, de mivel a hitelintézet szíve-joga, hogy eldöntse, kinek ad hitelt, és kinek nem ezért semmit nem tehet.

Van egy másik, szintén "nem a reklám helye hitelintézet", akinek csak egy kicsi hiányzik. A sok panasz, és bejelentés után csak annyit tehetett, hogy felszólította, a reklámokban nagyobb betűkkel írják az aktuális THM-et, és megbüntették 2 millió Ft-tal, ami még egy szúnyogcsípésnek sem mondható.

Hát ilyen világban élünk...

Kicsúszott a talaj a lábunk alól

Mivel a nappaliban el kellett bontani egy gipszkarton falat, ezért sajnos az eredeti parketta is mehetett a süllyesztőbe.

Egyrészről nem bántuk, mivel a színe annyira nem illett az elképzeléseinkbe, másrészről viszont nem olcsó mulatság egy 25 nm-es szobát újra parkettázni.

A festés sikeresen befejeződött, így már új színekben pompázik a Mini-Lak. A problémát itt is a nappali okozta, mivel a többi szobánál előre kikevert színekkel dolgoztak a festők, a nappali színét viszont a helyszínen improvizáltuk, így az háromszor lett újra festve, mire elnyerte végső állapotát.

Ezek után következő lépésként jöhet a parkettázás, és természetesen a többi helyiség takarítása.
A parketta választásánál ismét az internetet vettük segítségül, és egy parketta tervező programot.

Mivel a parketta kiválasztása mellett a fal színét is be lehet állítani, ezért egész pontosan meg lehet határozni, hogyan fog kinézni a leendő nappalink.

Mivel azt a parkettát nem találtam a neten, a kép csak illusztráció.

Megkerestük a megfelelő üzletet, ahol a legjobb áron juthattunk a kiválasztott parkettához, majd meg is beszéltük az időpontot, hogy szerda délután le is rakják. Mikor megérkeztek jöttek a kifogások, hogy nem egyenletes a talaj, és laza 50 ezer forintért megcsinálják, meg kell még ez, meg az, hogy mindezt meg tudják csinálni. De nem is tudom, hogy mit vártak, hiszen tudták, hogy egy panel lakásba jönnek, ami 30 éve épült, örüljenek, hogy egyáltalán egy derékszöget találnak a lakásban. Előtte is parketta volt a lakásban, és valahogy azt is lerakták, úgyhogy biztos ezt is meg lehetett volna oldani, dehát tudjuk, hogy szól a mondás, nem akarásnak, nyögés a vége.

De nem volt szerencséjük, mivel Főnudli építőmérnök, úgyhogy nem most jött le a falvédőről, így aztán rövid idő alatt el is hajtotta őket, csináljanak másból bolondot, és biztos nem tették zsebre, amit Főnudlitól kaptak.

Így aztán kerestünk másik vállalkozót (most már egy ismerőst), és ma végre talaj, vagyis inkább parketta került a lábunk alá. Most már tényleg csak a takarításon, és a berendezésen van a sor.