Első karácsony az új lakásban, első karácsony a házasságunkban, és az első karácsony, amikor nem vendégként vagyunk jelen, hanem házigazdaként.
A karácsonyfa helyét már akkor megálmodtuk, mikor berendeztük a nappalit, így december eleje óta szép szorgosan gyűjtögettük a díszeket, hogy legyen mivel feldíszíteni.
Főnudli színes fát akart, így aztán akármelyik bevásáróközpontban jártunk, mindig egy-egy dobozka dísszel tértünk haza. De szerintem díszből sosem elég, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő években is kerül dísz a kosarunkba.
A fa vásárlása Főnudli feladata volt, így nem kapkodtuk el a dolgot, 22-én este mentünk fát venni, és első ránézésre eléggé elkeseredtünk, hogy elkéstünk.
Ilyenkor mindig megszólal a környezetvédő énem, hogy miért kell kivágni erdőket, mikor úgysem veszik meg az emberek a csúnyácskának is csak igen nagy jóindulattal mondható fákat.
Persze azért annyira környezetvédő én sem vagyok, hogy a mostanában nagyon divatos műfenyőt válasszam, mert a karácsonyhoz a fenyő illat igenis hozzátartozik.
Szerencsére aztán mi is egymásra találtunk a fácskánkkal, és szerelem volt első látásra. Formás zöld ezüstfenyőt választottunk, ami pont az előre megálmodott helyre passzolt. (csak egy kicsinyke ágát vágtuk le, hogy ne érjen hozzá az ülőgarnitúrához)
A díszek és a fa után a következő nagy kérdés az izzók voltak. Persze Főnudlinak ebből sem kell akármilyen. Olyan kell, ami több fokozatban villog. Így aztán december 23-án ismét nyakunkba vettük a várost, és kb. a 20-dik boltban rá is találtunk a megfelelőre. (de azt hiszem, jövőre ebből is beszerzünk még egyet)
Mikor már minden megvolt, csak nem bírtuk kivárni a 24-ét, már 23-án este feldíszítettük a fácskánkat, és elégedetten nézegettük az első közös karácsonyfánkat.
A 24-e mozgalmasan telt, mivel kis családom elé vacsorát kellett tenni. És hát kit is hívhattam volna segítségül, ha nem Drága Ősömet. A menüt már jó előre megterveztük, kivételesen listával mentünk vásárolni (persze most minden bekerült a kosárba emlékezetből is), így az összes alapanyag már a hűtőben és a "kamrában" várt feldolgozásra és karácsonyra már csak a főzés maradt.
Azt is jó előre elterveztük Drága Ősömmel, hogy mindenről készülni fog fénykép is, de aztán mondanom se kell, hogy ez aztán elmaradt. Így csak szavakban tudom elmesélni a karácsonyi menüt.
Mivel Főnudli Erdélyből származik, ezért féltem, hogy furcsálni fogják a nálunk szokásos karácsonyi menüt, dehát próba szerencse...
A mi családunkban nagy hagyománya van a borlevesnek, amit csak karácsonykor készítünk, és nekem nagy kedvencem, így nem maradhatott ki a karácsonyi menüből.
Aztán jöttek a hidegtálak, tölött tojás, sonkatekercs, füstölt lazac, olivabogyó, stb.
A főétel lazac steak és aszalt gyümölcsökkel töltött pulykamell volt, amihez az ihletet innen kaptuk.
Desszertnek Drága Ősöm csinált fekete erdő tortát.
Szerencsére a vacsi nagyon jól sikerült, és nem győztem begyűjteni a dícséreteket.
Karácsony másnapjára pedig még az ajándékba kapott virágom is kinyílt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése