2010. december 26., vasárnap

Első karácsony a Mini-Lakban

Nagyon készültünk az első karácsonyra.

Első karácsony az új lakásban, első karácsony a házasságunkban, és az első karácsony, amikor nem vendégként vagyunk jelen, hanem házigazdaként.

A karácsonyfa helyét már akkor megálmodtuk, mikor berendeztük a nappalit, így december eleje óta szép szorgosan gyűjtögettük a díszeket, hogy legyen mivel feldíszíteni.

Főnudli színes fát akart, így aztán akármelyik bevásáróközpontban jártunk, mindig egy-egy dobozka dísszel tértünk haza. De szerintem díszből sosem elég, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő években is kerül dísz a kosarunkba.


A fa vásárlása Főnudli feladata volt, így nem kapkodtuk el a dolgot, 22-én este mentünk fát venni, és első ránézésre eléggé elkeseredtünk, hogy elkéstünk.

Ilyenkor mindig megszólal a környezetvédő énem, hogy miért kell kivágni erdőket, mikor úgysem veszik meg az emberek a csúnyácskának is csak igen nagy jóindulattal mondható fákat.
Persze azért annyira környezetvédő én sem vagyok, hogy a mostanában nagyon divatos műfenyőt válasszam, mert a karácsonyhoz a fenyő illat igenis hozzátartozik.

Szerencsére aztán mi is egymásra találtunk a fácskánkkal, és szerelem volt első látásra. Formás zöld ezüstfenyőt választottunk, ami pont az előre megálmodott helyre passzolt. (csak egy kicsinyke ágát vágtuk le, hogy ne érjen hozzá az ülőgarnitúrához)
A díszek és a fa után a következő nagy kérdés az izzók voltak. Persze Főnudlinak ebből sem kell akármilyen. Olyan kell, ami több fokozatban villog. Így aztán december 23-án ismét nyakunkba vettük a várost, és kb. a 20-dik boltban rá is találtunk a megfelelőre. (de azt hiszem, jövőre ebből is beszerzünk még egyet)
Mikor már minden megvolt, csak nem bírtuk kivárni a 24-ét, már 23-án este feldíszítettük a fácskánkat, és elégedetten nézegettük az első közös karácsonyfánkat.


A 24-e mozgalmasan telt, mivel kis családom elé vacsorát kellett tenni. És hát kit is hívhattam volna segítségül, ha nem Drága Ősömet. A menüt már jó előre megterveztük, kivételesen listával mentünk vásárolni (persze most minden bekerült a kosárba emlékezetből is), így az összes alapanyag már a hűtőben és a "kamrában" várt feldolgozásra és karácsonyra már csak a főzés maradt.

Azt is jó előre elterveztük Drága Ősömmel, hogy mindenről készülni fog fénykép is, de aztán mondanom se kell, hogy ez aztán elmaradt. Így csak szavakban tudom elmesélni a karácsonyi menüt.

Mivel Főnudli Erdélyből származik, ezért féltem, hogy furcsálni fogják a nálunk szokásos karácsonyi menüt, dehát próba szerencse...

A mi családunkban nagy hagyománya van a borlevesnek, amit csak karácsonykor készítünk, és nekem nagy kedvencem, így nem maradhatott ki a karácsonyi menüből.
Aztán jöttek a hidegtálak, tölött tojás, sonkatekercs, füstölt lazac, olivabogyó, stb.
A főétel lazac steak és aszalt gyümölcsökkel töltött pulykamell volt, amihez az ihletet innen kaptuk.
Desszertnek Drága Ősöm csinált fekete erdő tortát.

Szerencsére a vacsi nagyon jól sikerült, és nem győztem begyűjteni a dícséreteket.

Karácsony másnapjára pedig még az ajándékba kapott virágom is kinyílt:

2010. december 5., vasárnap

Zöldborsós rizottó zabpelyhes csirkefalatkákkal

A mai ebéd elég nehézkesen indult. Először is se ötletem, se kedvem nem volt. Aztán bekapcsoltam a Paprika TV-t, és megjött a kedv is, és az ihlet is.
Tegnap vettem ki a mélyhűtőből csirkemellet, ezt nagyobb darabokra vágtam, és kezem ügyébe került fűszerekkel, valamint Erős Pistával ízesítettem, és pár órára pácolódni hagytam.

Addig nekiálltam egyik nagy kedvencemnek, a rizottónak.
Egy kis fej hagymát apróra vágtam, majd olíva olajon és egy kis vajon üvegesre pirítottam. Közben eszembe jutott, hogy a hűtőbe van egy kis bacon, így abból is szeltem bele pár csíkot, majd hozzá adtam a kerek szemű rizst. Mivel húslevesem nem volt, így egy tyúkhúsleves kockát forró vízben elkevertem, és azt adagoltam hozzá apránként, közben még ízesítettem sóval, borssal. Mikor már majdnem kész volt, hozzáadtam két marék zöldborsót, végül egy jó löttyintésnyi fehérbort, majd hozzá adtam a parmezán sajtot. Tálaláskor még meglocsoltam egy kevés olíva olajjal.
Nagyon szeretem ezt az ételt, mert mindig az kerül bele, ami épp van itthon, és magában is nagyon ízletes étel.

Mikor úgy gondoltam, a csirke már kellőképpen jól érzi magát a pácban, beleforgattam a falatkákat először tojásba, majd zabpehelybe, végül kisütöttem.

Mivel Főnudli nem eszi meg a rizst, ő sült krumplit kapott hozzá.

Bevallom őszintén, a rizottó isteni lett, viszont a csirkével nem voltam megelégedve, sokkal több fűszer kellett volna bele. Így aztán a megmaradt húsokhoz még gyorsan adtam fokhagymát, szója szószt, és mivel Főnudli hiányolta a csípős mellé az édeskés ízt, ezért mézet is. A maradék holnap saláta mellé kerül.

A mai ebéd ennek ellenére elfogyott, tanultam a hibából, legközelebb orvoslom.
Főnudlitól a mai ebéd a következő minősítést kapta: "De legalább jól néz ki...."
Nem a legjobb bók, de legalább bíztató.