2011. április 2., szombat

Kerstin Gier - Rubinvörös

Valami könnyed olvasmányra vágytam, így az interneten keresgéltem könyvespolcom következő darabját. Mivel a tartalom alapján bíztatónak tűnt, az időutázás érdekes téma, és egész jó véleményeket olvastam róla, a következő könyvre esett a választás:

"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérüket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul? Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron..."



Az írótól már olvastam egy könyvet, bevallom nem hagyott mély nyomokat bennem, olyan kidolgozatlannak, zűrzavarosnak, befejezetlennek tünt. Dehát másik ez egy másik műfaj, gondoltam adtam neki még egy esélyt. A történet aranyos, kislányos, olvasmányos, bár azt nem mondom, hogy nem tudtam letenni a könyvet. Tudom, hogy a könyv három részes, tehát még van ideje a történetnek kibontakoznia, de a majdnem 350 oldalon konkrétan semmi nem történt. Engem kicsit zavart a sok szereplő is a könyvben, akiket csak megemlítettek, de semmi részletesebb leírást nem kaptunk róluk, vagy semmi háttértörténetet, hogy ki kicsoda, és mi köze az egészhez, bár a későbbiekben biztos lesz szerepük. Mindenesetre megvárom, még megjelenik a sorozat következő része, és bízom benne, hogy a történet előrehaladtával egy kicsit izgalmasabbá és pörgősebbé válik a könyv.