Most lehetett jól látni, hogy jól választottuk-e meg a színeket.
És szerencsére nem kellett csalódnunk.
Pénteken, munka után, az izgalmaktól is fáradtan csak egy kis hátizsákkal jöttünk el Drága Ősömtől, és mire rácsodálkoztunk mindenre, elterveztük a következő nap logisztikáját már majdnem este 10 óra volt. Ekkor Főnudlinak eszébe jutott, hogy mégis csak meg kellene ünnepelni ezt az estét, úgyhogy leugrott a közelben lévő éjjel-nappaliba egy üveg pezsgőért, én addig előkerestem a "kelengyés-dobozok" egyikéből a pezsgőspoharakat.
A fáradságunkat mutatja, hogy a pezsgő nagy része azóta is a hűtőben pihen, és tényleg csak a koccintás kedvéért bontottuk fel.
Aztán a szombat-vasárnap másról sem szólt, mint pakolás a kocsiból lakásba, majd a felesleg pakolása a lakásból a kocsiba. Még szerencse, hogy van lift, mert amúgy az e hétre rendelt torna mennyiséget biztos teljesítettük volna.
Aztán eljött a hétfő reggel, és beindultak a dolgos hétköznapok, és lassan megismerhettük a külön élés minden előnyét, és hátrányát.
Pl. Drága Ősöm nem várt meleg vacsorával, viszont mégis csak a saját lakásunkban vagyunk, nem csak egy saját szobában.
Lassan a kisebb dolgokat is beszerezzük, mint dohányzó asztal, állólámpa, felkerültek a függönyök, és lassan a dekoráció is bekerül a lakásba, mint a féltve dédelgetett banánfácskám, a kedvenc könyveim, Főnudli motoros ereklyéi, stb.
Így aztán kezdjük belakni a Mini-Lakot, és kezdjük otthonossá tenni a saját ízlésünk szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése