2009 címszavakban, avagy rövid visszatekintés az év történéseire

Az év végéhez közeledvén az ember számba veszi, mi minden történt a nagy világban, és kicsiny környezetében és levonja a következtetéseket, megteszi a nagy fogadalmakat, hogy jövő évtől mi minden lesz más. Eme jó szokást követve lássuk az én évemet, szigorúan politika és válság mentesen.

Január
1. Az év első napja, ilyenkor az ember azt hiszi, hogy ez az év jobb lesz, mint az előző volt, optimistán, és egy kissé másnaposan ébred, megeszi a lencsét, hogy gazdag legyen, és jobb esetben ezen a napon még nem szegi meg az éjfélkor tett fogadalmát.

13. Az év legjobb napja. Ugyanis ezen a napon voltam 28 éves, ami elképzeléseim szerint a legjobb évek egyike egy nő életében.

Február

9. Megszületett a blogom. Bár nem vagyok szorgos író, azért jóindulattal minden hétre jutott egy bejegyzés az évben. És talán újévi fogadalomaim között a gyakoribb blogírás és szerepelni fog.

23. Amellett, hogy Drága Ősöm születésnapja, e napon osszák ki azokat a kis arany szobrocskákat, amelyet minden színész szívese porolgatna a kandallója tetején. Bár nem vagyok nagy filmőrült, ebben az évben végre olyan filmek és színészek kaptak szobrocskát, akiket én is ismerek. Mint a Gettó milliomos, ami egy szomorú, igazságtalan és sajnos valóságos világot mutat be, Kate Winslet, akit a Titanic óta ismerünk, de szerencsére jobb alakításokat is jegyeznek a neve mellett, Heath Ledger, a fiatalon elhunyt tehetséges színész, aki nem tudta elviselni a tehetséggel együtt járó népszerűséget és Penelope Cruz, a tipikus latin szépség, aki amellett, hogy gyönyörű, még tehetséges is.

Március

Tudom, azt ígértem, hogy szigorúan politika és gazdasági élet mentes lesz ez a bejegyzés, de ezt nem lehet kihagyni. Azt hiszem az év legrosszabb hónapja volt, hiszen az euró 317 forintot ért, és megjelent a H1N1 influenza.

Április

Hivatalosan véget vetettünk Főnudlival a távkapcsolatunknak, ugyanis 10 hónapnyi németországi munka után végre hazajött. Így most a több száz kilométer helyett csak 120-szal kell megbírkoznunk, ami kicsiny országunkban nem is nevezhető távolságnak. Azt hiszem, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy sem a távolság és a havi egy találkozás, sem az azt követő sűrű együttlét nem tett rosszat a kapcsolatunknak, sőt...

Május

A május a tavasz legszebb hónapja, így aktuális az esküvőre. Bár a 2009-es év nem mondható a sztárházasságok évének, hiszen aki számít, az már mind megnősült, vagy férjhez ment 2008-ben, hiszen semmi nem múlhatja felül Hajdú Péter és Sarka Kata esküvőjét, aztán ott volt Ördög Nóra tiszavirág életű házassága, de azért ez az év sem maradhatott cirkusz nélkül. Május az a hónap, amikor Rippel Ferenc elvette menyasszonyát, aki ettől a pillanattól fogva a celebek híres táborát gazdagította. Természetesen az esküvő nem maradhatott el az előző évek költségvetésétől, így a menyasszony ruhája 2 millióba került, amiből egy normális ember két esküvőt is megszervez. És a kedvencem az esküvővel kapcsolatban, hogy a vőlegény sportemberhez méltóan nem hagyhatta, hogy a lábát a hajnalig tartó tánc közben feltörje egy drága lakkcipő, így inkább a szmokighoz egy egészséges MBT cipőt húzott.

Június

25. A nagy gyász napja, és innentől a nagy gyász hónapja is. Meghalt Michael Jackson. Bár sosem voltam rajongó, el kell ismernem, hogy nagyon jó zenéje volt. Az énekes az utóbbi 10 évben inkább botrányairól, adósággairól volt híres, és a hírhedség a halálában sem változott. Először a halál körülményei, aztán hogy "eltemették, nem temették, hova temették" kérdés, és a végén még a szelleme is megjelent.

Július

Ha már ez az év nem lehetett a sztár-esküvők éve, a sztár-babák évének nyugodtan mondható. És júliusban születtek azok a babák, akiknek talán egy egész ország drukkolt, hiszen a bájos híradós, Erős Antónia az édesanyjuk. De mellettük májusban megszületett Farkasházi Réka kislánya, a Nox-os Tomi ikrei, és természetesen ebből a felsorolásból sem maradhat ki a Hajdú-Sakra házaspár februárban született kislányával. És ha még tudtuk volna, hogy októberben Sebestyén Balázs is apa lesz, akit Benett nevű fia örökké átkozni fog a névválasztásért...

Augusztus 14. Már 3 éve alkotunk egy párt Főnudlival.

Szeptember

4. Még ki sem heverte a világ Michael Jackson halálát, következett a másik sokk, mikor Patrick Swayze az örök táncparkettre költözött. Személy szerint jobban megviselt ez a hír, hiszen kamasz koromban fülig szerelmes voltam a színészbe a majd 20 év korkülönbség ellenére, milliószor láttam a Dirty Dancinget, és természetesen kívülről tudtam a koreográfiákat. Nem akarok túl nagy jelentőséget tulajdonítani a filmnek, de biztos szerepet játszott abban, hogy táncolni kezdjek, ha nem is azonos műfajban, és hogy imádjam a színpadot.

19. A 10 éves érettségi osztálytalálkozóm napja, amin egy törökországi nyaralás miatt lemaradtam. Bevallom, nem is bánom, mert az 5 éves találkozás szörnyű volt számomra. Mindenki öreg volt, és csak panaszkodott, én meg csak néztem, hogy mennyire nem vagyok oda való, mert én nem lehetek ilyen öreg és besavanyodott. Azt hiszem, ha a 10 éves osztálytalálkozó is ilyen szellemben zajlott, akkor jól döntöttem, hogy inkább a török tengerparton süttettem a hasamat.

Október

A magyar foci dicsőségének hónapja. Nem vagyok egy nagy focirajongó, bár az elmúlt 3 évben több focimeccset láttam, és főleg aludtam el rajta, mint az előtte lévő negyed évszádazban, azért saját akaratomból nem sűrűn nézek meccset. Mikor viszont az U20-as válogatott az egyiptomi világbajnokságon a negyeddöntőbe került, azt hiszem Magyarország lakosságának nagy részét a tévé elé láncolták a fiúk, és talán a sors is úgy akarta, hogy érmet nyerjenek, mert többször is a kiesés széléről táncoltak vissza, és végül a szépen csillogó bronz érmet akasztották a nyakukba.

26. Ismét egy IQ-s műsor indult a tévébe, hogy a magyar ember had butuljon. Egy lecsúszott lantművész és 16 magamutogató nő, akik inteligenciája még összeadva sem üti meg az átlagot. A normális ember, ha normális műsort akar nézni, akkor várnia kell este 10-ig, mert persze a népbutító műsort kora este kell adni, amikor a dolgozó nép nagy része egy kicsit kikapcsolódna a tévé előtt. De nem baj, vége ennek a műsornak, de jövőre jön a következő, ahol a vőlegény faképnél hagyott menyasszonya keres majd új vőlegényt magának. Hát igen, nagy lehetett a szerelem... De ha nagy nem is, pénzért megvásárolható.

November

1. Ki gondolta volna, hogy az idei Forma 1-et a 29 éves, tehetséges Jenson Button nyeri meg egy olyan csapat színeiben, amit az év elején 1 dollárért vett meg Ross Brown. Nagyon jó idény volt az idei, bár azt hiszem a futamok nagy részén elaludtam, de azért az eseményeket nyomon követtem. És bár fiatal, jóképű és tehetséges ez a Button, azért az én kedvencem továbbra is Alonso marad.

December

23. Ismét előrelépés történt Főnudlival való kapcsolatomban, hiszen barátnőből menyasszonnyá léptettek elő :)

25. Amellett, hogy sokak még karácsonyi lázban égnek, inkább tavaszias idő van. Bár sokan a globális felmelegedésre fogják a 20 fokos meleget, azért hozzá kell tenni, hogy 50 évvel ezelőtt is mértek már ilyen meleget.

31. És ismét itt az év vége, amikorra az ember kezdeti optimizmusa, látva a mögötte álló 365 napot, erősen megcsappan. Egy pohár pezsgővel kezében várja az éjfélt, hogy a Himnusz alatt új fogadalmakat tegyen, és ismét optimistán tekintsen előre a 2010-es évre.

Hát így látom én a 2009-es évet. És kívánok mindenkinek JOBB Új Esztendőt!

Mozidélután - Avatar

Karácsony másnapján, mikor az ember már az összes rokonát végigjárta, a gyomrát kellőképpen elrontotta a mindenhol végig evett ünnepi menüvel és a temérdek süteménnyel, és mivel szokás szerint a tévében sincs semmi, leszámítva a minden évben leadott Reszkessetek betörők! sorozatot, jó egy kicsit kimozdulni az otthoni környezetből. Így tettünk mi is, mikor moziba indultunk, hogy megnézzük a legújabb, nagy hírveréssel beharangozott filmet.

Bevallom, nem vagyok egy nagy moziba járós, mert sajnálom rá a pénzt, de azért egyszer-egyszer érdemes elmenni egy jól kiválasztott filmre.

Az Avatart a kollégáim ajánlották, és én csak a plakátot láttam, ahol egy aranyos kék emberke mosolygott vissza rám, gondolván hogy amiben ilyen bájos lények játszanak, rossz film nem lehet, hát nézzük meg. Tény és való, hogy nem ez a legjobb módja a filmválasztásnak, de ebben az esetben tökéletesen bevált.

Azért nem először menvén moziba, elolvastam a mozi honlapján az ismertetőt a filmről:

"A távoli jövőben játszódó filmben, a főhős, a háborús veterán a Pandora nevű bolygóra utazik. A bolygó lakói a Na'vik az emberhez hasonló faj - de nyelvük és kultúrájuk tökéletesen különbözik a miénktől. Ebben a gyönyörű és halálos veszélyeket rejtő világban a földieknek nagyon nagy árat kell fizetniük a túlélésért... Azonban egy érdekes lehetőséghez is jutnak: agyuk megőrzésével új testet ölthetnek, és az új testben, egy idegen lény, az avatar-juk szemével figyelhetik magukat és a körülöttük lévő felfoghatatlan, vad világot. Az új test a főhős számára azonban titkos feladatot is jelent egyben, amit mindenáron végre kell hajtania."

A leírás alapján én teljesen másra számítottam, egy sokkal durvább, véresebb fantasztikus filmre, de kellemesen csalódtam, és inkább egy aranyos mesét láttam. A történet nem volt új, hiszen az ember jön, és megszerzi azt, amire szüksége van, még ha el kell pusztítania mindent ennek érdekében. Aztán jön egy hős, aki végül megmenti az idegen fajt, és persze a szerelem sem maradhat ki a történetből. Úgyhogy nálam a film besorolása romantikus sci-fi. És azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legjobbak közé sorolható.

Azt hiszem, az én generációm az, aki egy másik nagy romantikus sci-fi sorozaton, a Csillagok háborúján nőtt fel. 1981-ben születtem, és édesanyám már terhes volt velem, mikor a moziban megnézte a sorozat első részét, így azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az anyatejjel szívtam magamba a film minden egyes percét, és az eltelt évek során megszámlálhatatlanszor láttam. Bár azóta rengeteg hasonló film készült, azért mindegyiket a legelsőhöz, a Csillagok háborújához hasonlítok.

Na de visszatérve az Avatarhoz. Nem értek a technikához, úgyhogy nem tudom, hogy készül, hány trükk, és hány számítástechnikai újítás van benne. Egyszerűen csak néztem és élveztem azokat a csodálatos képeket, amik a technika segítségével a szemem elé tárultak, elvarázsoltak, és amiért össze sem hasonlítható a majd 30 évvel ezelőtti Csillagok háborújával. Nagyon tetszett, hogy ha nem is elsődleges célként, de a film próbálta felhívni a figyelmet a természettel való kapcsolatra, hogy az embernek az ásványkincsek kinyerése érdekében nem feltétlenül kell élővilágokat kiírtani.

Összegezve: A film hosszú, hiszen több mint 2 és fél órás, de a történet gördülékenyen halad előre, így az ember nem is veszi észre az idő múlását, csak halad az árral, ahogy a mese elvarázsolja. A filmnek van eleje, közepe és vége, így nincs olyan érzése az embernek, hogy elvarratlan szálak lennének a filmben, vagy a műsoridő lejártával egyszerűen összecsapják a végét és nem fejezik be. Egy nagyon jó családi filmnek tartom, amit érdemes moziban megnézni.

Karácsony 2009

Áldott, Békés, Szeretetben Gazdag Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!

Luca napja

A karácsony eljöveteléhez szerintem szorosan hozzátartozik a Luca-nap is. Talán ez az a nap, amihez a legtöbb és legismertebb népszokás tartozik. Mivel a 13 szerencsétlen számnak számít (bár én 13-án születtem, úgyhogy számomra szerencsés), talán azért is kötődnek ehhez a naphoz ezek a hagyományok.

Egy kis történelem: Szent Lucia, akinek alakját köszöntik ezen a napon, a legendák szerint Kr. u. a III. és IV. század fordulóján élt szicília szigetén, Siracusában. Nemesi család tagja volt, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe az elhagyott vőlegénye nem tudott belenyugodni, s ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél.

A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítsévégel nem sikerült - még ötven igavonó barommal sem - elvonszolni a szüzet. A fejedelem ezután kiadta a parancsot: olajjal és szurokkal öntsék le, szúrják ki a szemét - innen az "örök világosság fényeskedjék néki" -, de semmi nem fogott a lányon. Végül elvágták a torkát, ám addig nem halt meg, míg végső imáját be nem fejezte. Így vált aztán többek között a vakok, szemfájósok, hegyes szerszámmal dolgozók végőszentjévé. Lucia a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek tartották.

Sajnos a világ fejlődésének és az életritmus felgyorsulásának köszönhetően az embereknek már nincs idejük a népszokásokra, így íme néhyna, ami már kiment a "divatból":

Talán a legismertebb, ma már talán csak a falukban tartott szokás a Luca-szék készítés.

A hagyományos Luca széke 9 féle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa) áll össze, szögek heylett pedig kizárólag bükkfából faragott ékek tarották össze. 13 napig készült ("lassan, mint a Luca széke"), és óriási jelentősége volt: aki az éjféli misén felállt rá, megláthatta, ki boszorkány a gyülekezetben - annak ugyanis szarv vagy agancs jelezte a fején valódi boszorkányságát. a probléma csak az lehetett, hogy a boszorkány is könnyen megláthatta a széken álló alakot és rögtön üldözőbe is vette, így a menekülő jől tette, ha mákot szórt maga mögé futás közben. Azt a boszorkányoknak kötelességük volt összeszedni, így nem érték utol a "leleplezőjüket", aki közben szerencsésen hazaérhetett, és - szintén kötelességének engedelmeskedve - elégethette a Luca székét.

A nagymamám még minden évben megcsinálja a következő szokást, és azt mondja, általában bejön. Sok hiedelem kapcsolódik ugyanis az időjáráshoz, hiszen a földművelő családok számára roppant fontos volt a következő évi termés, megélhetés szempontjából. A jóslás egyik formája a hagymakalendárium, másik a Luca kalendáriuma nevet katpta. Előbbinél egy hagymából 12 réteget hajtottak ki, mindegyik réteget megszórták sóval, és a kemence mellé tették. Ameyik réteg nedvessé vált a sótól, a következő év annyiadik hónapja nagyon csapadékosnak ígérkezett.

Hasonló volt a lényege a Luca kalendáriumának is: az azt követő 12 napot figyelték meg, mindegyik nap az eljövendő év egy-egy hónapjának felelt meg. Amilyen idő volt az adott napon, olyan volt a várható tendencia a következő év annyiadik hónapjában is.

Talán a legjobban fennmaradt, és a kamasz lányok körében közkedvelt a Férj-jóslás. Több varriáció is létezik az eredmény elérésére. Ha a jövendőbelijük nevére 12 papírra 12 fiúnevet írtak, egy-egy süteménybe tették őket, amelyekből minden nap egyet elfogysztottak és az utoljára maradó adta meg a vőlegény nevét, vagy a Luca-cédulaként is ismert papírdarabok közül minden nap egyet tűzbe vetettek, s az utoljára maradt cédulán megláthatták jövendőbelijük nevét. Egy gyorsabb módszer, ha a 12 fiúnevet 12 gombócba tették bele. Majd ezeket megfőzték, és amelyik először jött fel a víz felszínére, az tartalmazta a nagy Ő nevét.

Fiatalabb koromban én is minden évben megcsináltam ezt a népszokást, persze néha egy kicist csaltam, hogy karáncsonykor az éppen kedvelt fiú nevét olvashassam a megmaradt cetlin. De bevallom, jelen állás szerint a jóslás nálam nem jött be (természetesen akkor becsületesen jártam el), mert egyik évben emlékszem, hogy a Balázs név állt a cédulán, de ahhoz, hogy ez igaz legyen, a Páromnak gyors névváltoztatásra lenne szüksége.

Végül ott vannak a kevésbé ismert, már talán nem is tarott szokások:

A lucázás a köszöntő szokások közé tarotzik. Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán kotyolni vagy palázolni indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. Dünnyögve elődadott verses modókájuk a komondott szó erejébe vetett hitet is bizonyítja. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. "Kity-koty-kity-koty" volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés. A jókívánságokat a gazdaasszony kaláccsal, kolbásszal, esetleg asztalt szilvával köszönte meg.

Bár ezek a népszokásokat már kevesen ismerik, és még kevesebben tartják, azért remélem, teljesen nem tünnek el a köztudatból, és ha már a mai világban jelentőségüket is vesztik, hiszen keveseknek áll érdekükben előre tudni az időjárást, azért a hagyományőrzés miatt néha fel kell eleveníteni, és a mai fiatalsággal is meg kell ismertetni.

Főz a pasim, ez ciki?

Kisebb vita alakult ki a munkahelyemen a héten, és az iroda két táborra szakadt.

Az egyik kollégám albérletben lakik és csak hétvégente megy haza a szüleihez. Így hétfőn még a jó kis hazait, az édesanyja által főzött ebédet hozza, viszont a hét többi napján a maga által készített étek a napi menü.

A fiatal kolléga augusztus óta dolgozik nálunk, és már határozottan látszik a fejlődés. Míg az elején csak lecsó, csilis bab, túrós tészta volt az ebéd, addig ma már a különféle főzelékek, húsok, tészták sem jelentenek számára prblémát. Persze jó kezekben van, hiszen az egyik kolléganőmmel folyamatos beszéd tárgy, hogy aznap épp ki mit főz, hogy azt hogyan készíté, így az ifjú kolléga ellesheti a recepteket és a "titkos hozzávalókat".

Megdícsérvén a főzésben való fejlődését, egyik nap udvarlásképp megjegyezte, hogy már érdemes lenne hozzámenni feleségül, hogy már ilyen otthonosan mozog a konyhában.

Másik kolléganőm viszont közölte, hogy szerinte ciki, az, ha egy pasi már ennyi mindent tud főzni.

Ekkor aztán heves vita alakult ki a támával kapcsolatosan az irodában. Ez a bizonyos kolléganőm meg van győződve arról, hogy egy férfinak csak dolgoznia kell, és amint hazaér az asszonya kiszolgálja. Így hát a főzésben sem kell jártasnak lennie.

Mivel már többször említettem, hogy Drága Ősöm engem erősen feminista felfogásban nevelt, így természetesen egyáltalán nem értek egyet evvel a felfogással. Aztán eszembe jutott, hogy hogyan lehet az, hogy Nigella Lawsont leszámítva talán egyetlen ismert szakács sincs a nők közül, mind férfiak. És általánban a híres éttermek séfjei is mind az erősebb nem képviselői közül kerülnek ki, pedig elvileg a fakanál a nő kezébe való.

Vegyük példának Jamie Olivert, a fiatal angol szakácsot, aki amellett, hogy több sorozatot leforgatott, millió helyen járt, megreformálta az angol iskolai étkeztetést, három kislány édesapja. Vagy ott van Gordon Ramsay, aki bár elég sármos, nem biztos, hogy a modora épp a legtökéletesebb. Mégis a már nálunk is futó Pokol konyhája több ezer embert láncol a tévé elé, pedig főzni nagyon nem lehet megtanulni belőle. És itt kell megemlítenem, hogy Gordon Ramsay az az ember, aki még a Páromat is megfogta. Minden este nézi a tévében ezt a műsort, így mondogatom neki, hogy az ott tanultakat ki is próbálhatná a konyhában (és itt nem a kiabálásra és a parancsolgatásra gondolok).

Mind férfiak, híresek, sikeresek, jól főznek és biztos vagyok benne, hogy ezt nem tartják cikinek.

Mellékesen megjegyezném, hogy valamit az agglegényeknek is ennei kell, de ne várjuk el tőlük, hogy gyors- és mirelit kajákon éljenek, vagy minden nap étteremben ebédeljenek.

És végezetül valljuk be töredelmesen. Ha egy nőt gyertyafényes vacsora vár otthon, amelyet a párja készített ( bármennyire is nem sikerültek azok az ételek), annál romantikusabb dolog kevés van az életben, és egy férfi is tud könytényben szexi lenni.

Ez itt a reklám helye - Derékmelegítő

Nem vagyok híve a divat követésének, és most is inkább a praktikussági okokat helyeztem előtérbe, mint a divatolást.

Egy bevásárló központban láttam meg először, aztán a győri Árkád egyik üzletében.
Annak idején nekünk még azt tanította az anyukánk, hogy egy nőnek nagyon kell vigyázni, hogy nehogy felfázzon, és se a veséjével, se a petefészkével ne legyen gondja. Így jókislány módjára télen mindig hordtuk, hordjuk a trikót, kis topot stb.

Ahogy az elmúlt években elnéztem a fiatalságot, az ő anyukájuk nem volt ilyen figyelmes, vagy a lányok ezt a leckét elfelejtették megtanulni. A mínusz 10 fokokban rengeteg tizenéves futkorászott csípőnadrágban rövid felsővel, hogy szinte az egész dereka kint volt. Ilyenkor mindig megjegyeztem, hogy ő sem pisilt még véreset, mert amúgy jobban vigyázna magára.

De most eljött az idő, mert betört a piacra, megjelent Ő, a kamaszlányok megmentője a DERÉKMELEGÍTŐ.

A sokféle szín biztos kiapadhatatlan lehetőségeket teremt, hogy a divatnak megfelelőt válasszunk, és azt megfelelően hordjuk. Hiszen miért csinálnának belőle ezer félét, ha aztán meg el kéne dugni a ruha alá. Ennek a fiatalok majd biztos megtalálják a módját.

Én a magam részéről maradok a konzervatív oldalnál, így egy fehér színűvel védekezem a hideg ellen, és jelentem remekül bevált.

Férfi szemmel nézve inkább a nejlon zoknihoz tudnám hasonlítani, mert kb. annyira vágyölő lehet, és ebben férfi kollégám meg is erősített, úgyhogy randira nem ajánlott. Máskülönben viszont nagyon kényelmes és főleg hasznos viselet, tehát bátran ajánlom minden korosztálynak.

Több oldalt is találtam az interneten, ahol meg lehet rendelni, de gyors felmérést folytatva megállapítottam, hogy egyenlőre jobban megéri az embernek egy bevásárlóközpontban megvenni, vagy legalábbis a győri Árkád J.Press üzletében.

Mozidélután - Julie & Julia

Szombaton a Párom azzal fogadott, hogy van egy romantikusos filmje a számomra. Nem, nem írtam el a szót, az tényleg "romantikusos" akart lenni. Nem tudom, hogy egy filmkritikus mit szólna ehhez az új műfajhoz, de mi megalkottuk. Ide tartoznak azok a filmek, amelyeket férfi jelenlétében is meg lehet nézni, kicsit szerelmes, kicsit nevetős, vagy épp kicsit sírós. De mindenből csak egy kicsi.

A hétvégére jutó romantikusos film a Julie & Julia volt. Tudtam, hogy régebben megakadt a szemem rajta, és meg akartam nézni, de már nem is tudtam, hogy miért; már nem is emlékeztem a történetre. Így várakozások nélkül ültünk neki a filmnek.

Íme a film "hivatalos" története innen: Kotkodácsoló hanglejtésével az Oscar-díjas Meryl Streep által megformált Julia Child elsőre roppant irritálónak tűnhet, ám szakácstudományának gyarodásával párhuzamosan akarva-akaratlanul is megszeretjük ezt a hatalmas növésű (közel 190 cm magas!) nőszemélyt, aki olyannyira imádja Párizst, hogy még farzsebébe is becsúsztatná, hogy mindenhová magával vihesse. Férje, az egy fejjel alacsonyabb Paul (Stanly Tucci) imádja feleségét, és páldásan kiáll mellette jóban-rosszban - ennyi finomság elfogyasztása után ez csak természetes.

50 évvel később a jövőben, a másik cselekményszálon, Julie Powell (Amy Adams) és férje, eric (Chris Messina) mindennapi, szánalmas amerikai életüket tengetik egyik napról a másikra. Egy pizzázó felett laknak egy kis lakásban, és nagyon úgy tűnik, hogy ami az anyagiakat és megvalósításaikat illeti, nem jutnak egyről a kettőre. A harmincas éveit taposó Julie-ban csak úgy pezseg a vágy, hogy pénzes és sikeres barátaihoz hasonlóan ő is felmutathasson valamit. Mivel imád főzni, Eric pedig imád enni, közösen határozzák el, hogy Julie 365 nap alatt elkészíti a Child-szakácskönyvben található összes receptet, összesen 524 darabot, minderről pedig blogjában fog beszámolni - így legalább lesz egy célja az életben, és gyomruk sem fog különösképpen ellenkezni.

Szeretem az igaz történeteket, bár azok nagyon sokszor nem happy end-del végződnek. Ez a film egy igazi, szombat délutáni kikapcsolódáshoz tökéletes. Olyan igazi romantikusos film. Megismerhettük két ember életét, kicsit megéheztünk, és kedvet kaptunk főzéshez.

Vajon itt kezdődött a gasztroblog írás? Vajon Julie-től kapott kedvet az a rengeteg ember, hogy megörőkítse azt, ami nap, mint nap az asztalra kerül? Mindenesetre figyelemreméltó teljesítmény munka mellett napi másfél receptet megfőzni és arról érdekes bejegyzéseket készíteni.

Filmnézés közben a Párom megkérdezte, hogy én mikor fogok neki ilyeneket főzni. Sajnálattal kellett közölnöm, hogy a könyv híján én maximum egy Horváth Ilona szakácskönyvnek állhatnék neki, ami kb. ugyanilyen vastag, és biztos legalább ennyi recept van benne. De biztos vagyok benne, hogy a rántott hús (a kedvenc étele) nem szerepel a szakácskönyvben, és ha én megfőzöm, neki meg kell ennie (ő nagyon válogatós). Tehát a részletekben és a feltételekben még nem állapodtunk meg, de ha megtaláljuk a megfelelő szakácskönyvet, amit hajlandó végigenni, akkor belevágunk.

Ajánlom ezt a filmet elsősorban Drága Ősömnek, és Sógornőmnek, akik mindketten szorgosan írják saját blogjukat. És biztos vagyok benne, hogy könyvben is el fogom olvasni, hiszen általában a könyvek sokkal jobban szoktak sikerülni, mint a filmesített változatok.

Vonat-túra

Bevallom töredelmesen, hogy mióta jogosítványt adtak a kezembe, nem igazán használom ki a tömegközlekedés adta lehetőségeket.
Így vonaton is utoljára főiskolás koromban ültem. Zalaegerszeg és Győr között a vonat közlekedés még a vonal-megszüntetések előtt sem volt éppen ideálisnak mondható. Eleinte volt közvetlen gyorsvonat a két város között. Aztán át kellett szállni Celldömölkön, aztán átszállni és várni kellett Celldömölkön, végül aztán Celldömölktől már csak személyvonat közlekedett Zalaegerszegig. Szóval ez a kis utazás heti két alkalommal majdnem 6-8 órát vett el az életemből.

Persze annak idején a jó társaság, vagy egy jó könyv ezt feledtette az emberrel, és hozzá tartozott a főiskolás élethez.
Most már biztos nem lenne türelmem hozzá.

Hétvégén vidéki lányként a fővárosban jártam. Busszal mentem, amit gyűlölök, mert nagyon kényelmetlennek érzem, és valahogy sosem férek el az ülésen. Mondom én ezt a 160 cm-mel és a 40 kg-mal. Nem tudom, hova tudja tenni a lábait egy két méter magas ember.
Visszafele azonban a vonatot választottam, mivel így jobb volt a csatlakozás, és kevesebbet kellett várni a buszra, ami hazafuvarozott drága falucskámba.

Hát igen, ennél a résznél ismét szembesülnöm kellett avval, hogy egy autó mennyivel nagyobb szabadságot ad az embernek, hiszen hiába lakom Győrtől 7 km-re, vasárnap csak alig 2 óránként járnak a buszok.

Na de térjünk vissza a vonatra.
Az első kellemes meglepetés akkor ért, mikor a MÁV honlapján nem csak a menetrendről lehetett tájékozódni, hanem már online jegyet is vehettem. Kaptam egy 10 számjegyből álló kódot, amit a pályaudvaron bepötyögtem egy gépbe, és már nálam is volt a kívánt jegy. Sorban állás és idegeskedés nélkül, hogy esetleg lekésem a vonatot.
A következő döbbenet maga a vonat volt. Egy Railjet elnevezésű vonattal utaztam, és mondanom sem kell, hogy még csak egy napon sem lehet említeni a magyar vonalakon járó koszos, hideg vonatokkal.

Teljesen úgy éreztem magam, mintha repülőn ülnék. Az ülések kényelmesek, tágasak, a szerelvények tiszták. Az utasokat monitoron tájékoztatják a tervezett és a tényleges érkezésről, hogy éppen hol járunk, mennyivel megyünk, stb.

Felszálláskor három nyelven (angol, német, magyar) tájékoztatják az utasokat a fontosabb információkról. És mint a repülőn, egy kedves hölgy kínál frissítőt, kávét és szendvicseket, amit persze aranyárban mértek, legalábbis egy magyar pénztárcához képest.

Az utazás során egy francia hölgy ült velem szemben. És kért egy kávét. Szinte leesett az állam, mikor a kedves hölgy azt mondta, "achthundert Forint". Én csak néztem nagyokat, hogy jól hallottam-e, hogy 800 Ft-ért adnak egy kis csésze kávét, de mivel a francia hölgy 1000 Ft-tal fizetett, és alig kapott belőle vissza, megállapítottam, hogy nem én hallottam rosszul.

Mivel nagyon kellemes tapasztalataim voltak, azt hiszem, ha utazásról van szó és tömegközlekedési eszközt kell választani, legközelebb is ezzel a vonattal fogok utazni.

Kis növényhatározó - Mango

Nem is tudom, miért nem próbáltuk ki eddig, pedig már elég régóta lehet itthon kapni. Valahogy sosem éreztünk késztetés, hogy a nyers gyümölcsöt is megkóstoljuk, pedig például fagyiban már többször ettünk.

A kedvet a mangohoz a kolléganőm hozta meg, aki rendszeresen hoz a munkahelyre desszertként. Egy alkalommal megkínált, és rögtön elhatároztam, hogy gyakran látott vendég lesz nálunk.
Kicsit meglepett, hogy még Drága Ősöm sem kóstolta soha, pedig ő is nagy ínyenc.

A mangó Ázsia egyes országaiban a szerelem szimbóluma, sok helyen az esküvői szertartásokon is megtalálható, így kívánják a bőséges gyermekáldást "elősegíteni". (érdekes, hogy vonzódunk ezekhez a "szerelmes" gyümölcsökhöz)
A mangófa levele mérgező, ezért fogyasztása tilos.
A mangó nem csupán kellemes ízű vitamin- és ásványi anyag forrás, hanem enzime gyomorvédő hatású. A mangó gyümölcshúsának tápértékét nagy szénhidrát tartalma adja. Vitaminok közül megtalálható benne az A-provitamin, B1, B2 és az E vitamin is. Ásványi anyagokban is rendkívül gazdag, hiszen foszfort és kálciumot ugyan úgy tartalmaz, mint nátriumot, magnéziumot vagy vasat. Béta karotin tartalma miatt pedig kiváló káliumforrás. Rosttartalma segíti az emésztést, és a kutatások szerint jótékony hatással van a szívre, valamint csökkenti a vér koleszterin szintjét. (info innen)

Akárcsak a gránátalmánál, még a mangónál is a kísérletező stádiumban tartunk, hiszen csak úgy magában fogyasztjuk.
Igaz így is hihetetlenül ízletes, édes, engem leginkább a barackra emlékeztet.
Idővel azonban biztos kipróbáljuk más ételekhez is, hiszen kiváló társa a salátáknak, sonkának, lazacnak, ráknak, sült húsételeknek, és természetesen fagylaltoknak, krémeknek és süteményeknek.

Mivel nagyon szeretem a növényeket, főlem amelyeket kezdettől fogva pátyolgathatok, biztos vagyok benne, hogy meg fogom próbálni a magot elültetni, és kis növénykét nevelni belőle.
Az eredményekről majd beszámolok.

Sir Vincent Lovagi Étterem

Pénteken ünnepeltünk, így Főnudli vacsorázni hívott. Mivel eddigi kedvenc éttermünkben az átalakítása után nagyot csalódtunk, így már hónapok óta új "törzshely" nézőben vagyunk.

A keresés során esett a választásunk a Sir Vincent Lovagi Étteremre. Telefonon lefoglaltuk a helyet, és nagy várakozásokkal indultunk útnak.

Az étterem nagyon könnyen megközelíthető, hiszen Győrszentivánnál, közvetlenül az 1-es főút mellett található.

A hely 300 négyzetméter, több különálló helyiségből áll, így a vendégek nyugodtan tudnak beszélgetni annélkül, hogy zavarnák egymást. Nincs zsúfoltság, így ez könnyen megoldható.

Sajnos fényképezőgépet nem vittünk, így képekkel csak az étterem honlapjáról szolgálhatok.

A Sir Vincent tökéletesen tükrözi a középkori hangulatot, így az ételeket hatalmas tálakon, késsel és kanállal tálalják fel.

Az étlap sokféle ételt tartalmaz, mindenki megtalálja a kedvére valót.

Mi levessel kezdtük a lakomát. Főnudli fokhagyma krémlevest, azaz Lynet-lév-et evett, "Gonoszoktól légy távol fokhagymával légy bátor, szürcsölgessed eme lét, de párodtól légy távol", én francia hagymalevest ettem. Mindkettőt cipóban tálalták, és nagyon finomak voltak.

Főfogásnak Drága Ősöm és Főnudli tányérjára a Sir Ector rostélya került, azaz "Marhának háta színének darabját laposra ütöm, s gazdagon elibéd küldöm", én pedig a Roppanós csirkét választottam, "Csirkének combját mézbe, citromba pácolom, sütöm és tálalom".

Bár a villa hiánya kisebb nehézségeket okozott, itt senki nem szólja meg az embert, ha kézzel eszik, hiszen a középkorban is jobban kedvelték, mint az evőeszközöket.A finom falatok gyorsan eltüntek a tányérról, és bár az édességek is hivogattak hangzatos nevükkel, már egyikünkbe sem fért még egy fogás.

A kiszolgálás tökéletes volt, hiszen az étkek hamar az asztalunkra kerültek, és a pincér hölgy is pont akkor volt ott, amikor szükségünk volt rá.

A különleges környezet ellenére az ár megfelelt egy teljesen átlagos étteremnek, így az ember még szívesebben tér vissza.

Nagyon kellemes estét töltöttünk el az étteremben, és mivel még számos, ízlelőbimbóinknak kedves, hangzatos étel szerepel az étlapon, biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra tiszteletünket tesszük.

A családi ház szépségei 3.rész

Mindig is szerettük az állatokat, és a családi házhoz hozzátartozik, hogy a kertben sokféle állat megfordul. Itt nem feltétlenül az elkóborolt macskákra gondolok, bár nálunk ők sem maradnak éhen, de ha már szőrös, akkor a kutyákat részesítjük előnyben.

A négylábúakon kívül rengeteg madár látogat el hozzánk, sőt egy rozsdafarkú madár pár már évek óta a pajtánkban költ, de egy sün pár is már hosszú ideje bérbe vette a komposztáló domb egy csendes sarkát.

A tél beköszöntével azonban új vendégek költöznek be a pajtába, és követelik maguknak a törődést.

Amint jön a hideg, kikerülnek a fákra a cinkéknek szánt magvak, szalonna bőr, és az előre összeállított, megvásárolható eledelek.
A cinkék nagy boldogan repkednek a fák ágaira, és csipegetik az elemózsiát.

Mivel cselesek vagyunk, és a ház ablakai elé teszük a falatkákat, így az ablakból csodálhatjuk aprócska kis vendégeinket egész télen.

Kis növényhatározó - Gránátalma

Az ételek tekintetében nagyon kísérletező típus vagyok. Talán nincs is olyan étel, amit ne próbálnék ki. Máskülönben hogyan tudnám mondani teljes meggyőződéssel, hogy nem szeretem.
Míg táncoltam, és "világot" láttam, mindig igyekeztem az ország jellegzetességeit megkóstolni. Sőt, mivel a többiekben nem tengett túl a vállalkozó kedv, mindig én voltam az előkóstoló. Egy szardíniai fesztivál alkalmával szerettem bele pl. a tengeri herkentyűkbe, így bármikor kész vagyok rákot, tintahalat, kagylót falatozni.

A kísérletezés a teljesen hagyományos ételekre is igaz.
Általában egy gyerek sem szereti a tökfőzeléket, és majdnem 20 éven keresztül én is kitartottam eme meggyőződésem mellett, hogy sem a tökfőzelék, sem a spenót nem kerülhet a tányéramra. Nos, így közelebb a 30-hoz, ismét tettem egy próbálkozást mindkét étellel. És az eredmény: a tökfőzeléket néha meg lehet enni, de azért túlzásba nem szabad esni, de a spenótot továbbra sem tudták velem megszerettetni.

Szerencsére azért a gyümölcsök tekintetében könnyebb dolga van az embernek, hiszen alapvetően édesnek képzeljük mindegyiket.

Hétvégi bevásárlásunk során került a kosarunkba ez az egzotikus gyümölcs, így gondoltam nosztalgiázom egy kicsit, és talán kedvet csinálok másoknak is a megkóstolásához.
Még gyerekként találkoztam egy nyaralás során a gránátalmával. És be kell vallanom, szerelem volt első látásra.
A kemény kéreg milliónyi apró, ízletes gyümölcshússal körülvett magot tartalmaz, mint egy ékszerdoboz az apró ékköveket.

Bár itthon nem kaphatók olyan nagy gránátalmák, mint a mediterrán országokban, de ízben azért megközelíti az "eredeti" gyümölcsöt.

A gránátalma a szerelem, a bőség ősi jelképe. A mítosz szerint a szerelem görök istenője, Aphrodité a tengerből kilépő szépség lába nyomán csodálatos növények, többek között gránátlama sarjad. A gránántlama a termékenység szimbólumának is tekintik, a sok, szám szerint 613 magja miatt.

A gránátalma nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint, gyümölcscukrot. A szakemberek elsősorban érelmeszesedés és magas vérnyomás megelőzésére ajánlják. A legújabb kutatások szerint a gránátalma segíthet számos rákbetegség megelőzésésben, a gyümölcs hatóanyagai csökkentik a vér koleszterinszintjét és egy úttal korlátozzák a cukor felszívódását a belekben, ezért a cukorbetegség megelőzésében is szerepe lehet.

Ma már szinte minden élelmiszer boltban megtalálható, azonban az árában nagy különbségek fedezhetőek fel. Érdemes keresni az akciókat, főleg az első kóstolásnál.

A neten nagyon sok receptet találni, de bevallon én csak úgy magában szeretem a legjobban. Élénk színe miatt viszont szinte bármit képes feldobni, és édes-savanykás ízével különleges aromát ad az ételnek. Tökéletes kiegészítője salátáknak, húsoknak és édességeknek is.

Schönbrunni kirándulás

Már régóta meg szerettem volna nézni a kastélyt, így a hétvégén, 3 éves kitartó könyörgés után végre a Párom előállt az ötlettel, hogy tegyünk egy kirándulást Schönbrunnba, így teljesült egy régi álmom.

A kirándulás szó hallatára rögtön nosztalgiázni kezdtem, és eszembe jutottak iskolás éveim, amikor az egész iskola megindult vonattal a Bakonyba egy napra, és Drága Ősöm lelkesen csomagolta a szendvicseket és üdítőket és némi ropogtatnivalót a "nagy" útra, hogy kicsi lurkója nehogy éhen haljon a túra során.

Így hát mi is hasonlóképpen járva el (hátha eltévedünk a kastélyban, vagy a parkban) telepakolt hátizsákkal indultunk útnak. Az idők folyamán azonban kicsit modernizáltuk a kirándulás fogalmát, és vonat helyett inkább a kényelmesebb és mobilabb autót választttuk.

Kényelmes tempóban 11-re értünk a kastélyhoz, amit hétköznap is rengetegen látogattak. Mivel nálunk munkaszüneti nap volt, jó érzés volt tudni, hogy más is a kultúrális pihenést választotta, hiszen rengeteg magyar szót lehetett hallani.

A kastély látogatásánál külöféle programok közül választhattunk, ami lehetővé tette, hogy mindenki pont annyit lásson, amennyire igénye van.

A különböző túrákról és áraikról pontos leírás található a kastély honlapján, valamint a helyszínen található magyar nyelvű prospektusokban.

Mivel mi a kastélyt mindenképpen látni akartuk, a Classic Plass light elnevezésű túrát választottuk. A felnőtt jegy 14,90 EUR-ba kerül, ami szerintem tökéletesen megfelel az érte kapott szolgáltatásnak.

És amit a túra tartalmaz:

- A kastély megtekintését

- A trónörökös kertjét

- Kilátóteraszt

- Útvesztőt és labiritust

A kastély gyönyörű, barokk stílusban épült. Ez a kor egyébként is a szívem csücske, úgyhogy nagy lelkesedéssel indultam a túrának. A bejáratnál ingyenes audioguide vagy írásos tárlatkalauz kapható. Mi inkább maradtunk a kényelmesebb variációnál, és a kis rádión keresztül hallgattuk meg "személyes idegenvezetőnktől" a kastély történetét. Nagyon praktikusnak tartom a kis szerkentyűt, hiszen megszünteti az idegenvezetés során elkerülhetetlen zajt, és az ember a saját tempójában nézheti végig a szobákat. Az információ pedig pont megfelelő mennyiségű. Megismerhettük a legfontosabb tudnivalókat a különböző szobákról, a kiállított tárgyakról és festményekről, és a saját tempómban történő kastélylátogatásnak köszönhetően nem zúgott a fejem a végére a rengeteg számtól és dátumtól a megjegyezhetetlenül hosszú nevekről nem is beszélve.

A kastélynak 40 szobája látogatható, ami elenyésző kis mennyiség ahhoz képest, hogy összesen 1441 található a hatalmas épületben. Meglepődtem, hogy néhány szoba, amiben Ferenc József és Sisi élte az életét, mennyire picike a kastély méretéhez képest.

Ferenc József császár és Erzsébet közös hálószobája

Amikor abba a terembe értünk, ahol a kis Mozart először mutatta be tudását, szintén kicsit elkerekedtek a szemeim. Bár már több képet és dokumentum filmet is láttam a kastélyról, én valahogy sokkal nagyobbnak gondoltam ezt a termet is.

Tükörterem

Viszont a bálteremre nem lehet panasz. Az tényleg hatalmas volt.

Nagy Galéria

Elképzeltem, ahogy a méltóságok talpig díszben, az etikett minden szabályának megfelelően "ropták" a táncot, a király- és hercegnők hatalmas szoknyájukban légiesen könnyedén suhantak, és az egész termet sejtelmesen világították meg a hatalmas csillárok, amelyeken 70-70 gyertya pislákolt. Meglepő volt látni, hogy a Habsburgok mennyire szerették a keleti kultúrát, és milyen jól ötvözték ezt a barokk túldíszítettségével. Több olyan termet is láttunk, ahol nagyon jól összefért az díszes barokk arany keret a benne foglalt kínai és japán festményekkel, vagy indo-perzsa miniatúrákkal.

Kerek és ovális kínai kabinet




Kék kínai szalon

Milliós szoba

Mivel a kastélyban tilos volt a fényképezés, a képek a kastély honlapjáról származnak.

Az 1 óra leteltével az ember az ámulattól megbabonázva lépett ki a kastélyból. Én személy szerint sajnáltam, hogy csak 40 szobát lehet megnézni, szívem szerint mint az 1400-at végig jártam volna.

Így azonban maradt a kert és a park, ami nem kevésbé gyönyörű, mint maga a kastély.

Először a trónörökös kertjébe vezetett az útunk, ami nagyon romantikus így ősszel is, hát még milyen lehet tavasszal. A kert csodálatosan van gondozva, és ahogy láthattuk is, egész évben sok ember keze munkáját dícséri, hogy mindig teljes pompájában ragyog.

A labirintus egy nagyon jó játék még a felnőttek részére is. A labirintusok között különböző játékokat talál a látogató, amikkel ismét kellemes időt lehet eltölteni.

A kilátóteraszig egy kisebb hegyet kellett megmásznunk, de a kilátásért érdemes volt. A kilátóról rá lehetett látni a kertre, a kastélyra, valamint a kastély háta mögött elterülő városrészre.

A séta körülbelül 2 órát vett igénybe, és még csak töredékét sem láttuk a parknak.

Természetesen addig nem mehettünk haza, amíg nem láttuk a parkban lakó mókusok közül legalább egyet. Sajnos felkészületlenek voltunk, és a mókusoknak nem vittünk semmi rágcsálnivalót, így azon kívül, hogy oda jöttek, és megszaglásztak, túl sok érdeklődést nem mutattak irántunk.

Mivel ezt a hiányosságunkat is pótolni szeretnénk, és a Sisi kiállítást sem szeretnénk kihagyni, így már most eldöntöttük, hogy tavasszal ismét felkeressük a kastélyt, és megnézzük, hogy milyen a park olyankor, mikor minden újjászületik.

A családi ház szépségei 2. rész

Ilyenkor ősszel mindig nagy elhatározásokat teszünk Drága Ősömmel a kerttel kapcsolatosan, hogy jövőre egy részét művelni fogjuk. Aztán mikor odaáig jutunk, hogy meg kéne fogni az ásót, akkor erősen csökken a lelkesedésünk.

Persze nem volt ez mindig így.

Kiköltözésünket követő években még szépen felástuk a konyhakertünket, tudományos alapon elültettük a zöldségeket, és vártuk, hogy kibújanak a földből a kicsi növénykék. Aztán mikor arra került a sor, ki kellett egyelni a sárgarépát, zöldség zöldjét. Na ekkor jelent meg kedvenc szomszéd asszonyunk, és évről-évre megmutatta, hogyan kell szakszerűen csinálni a dolgot. Mire úgy gondolta, hogy jól megtanultuk, és ellestük a fortélyokat, rendszerint végig ért a soron, úgyhogy nem is mi műveltük kicsiny kertünket, hanem ő. És mikor úgy gondolta, hogy az ő birtokán már egy árva gaz sem nő, gyomírtási kényszerét ismét nálunk csillapította, amin mi mindig jót derültünk Drága Ősömmel.

Sajnos egy rosszul sikerült nyár után, amikor szinte semmi nem termett a "birtokunkon", feladtuk gazdálkodással kapcsolatos ambícióinkat, de talán egyszer újra megjön a kedvünk, és ismét kertészkedhetünk kedvenc szomszéd asszonyunkkal.

Azóta a zöldség termesztést lecseréltük virágokra, és ilyenkor ősszel felváltva csapunk egymás kezére Drága Ősömmel a virághagyma részlegnél a boltokban, hogy a 625. féle tulipán, liliom, kardvirág már nem fér el az előkertünkben.

Ez azonban nem tart minket vissza, és minden évben kerül egy-egy új fajta növényke a házunk elé.

A családi ház szépségei

Idén korán jött a tél. Szeretem nézni, ahogy a levelek felveszik a barna, sárga és a piros összes létező árnyalatát; szeretem, hogy az ember ősszel betakaríthatja, amiért egész évben dolgozott (bár ez nálunk csak a dió összeszedésére korlátozódik); és szeretem, hogy az ember az utolsó napsugarakat kihasználva minél több időt kíván a szabadban tölteni.

Na ez idén mind elmaradt. Helyette jött a hideg és az eső.

Sokan vágynak családi házra, így voltunk vele mi is. Míg végül 10 évvel ezelőtt kiköltözhettünk a városban lévő panelrengetegből egy Győrhöz közeli falucska régi építésű, de felújított házába. Nagyon örültünk a szabadságnak, a kertészkedésnek, a napon száradó ruháknak, de aztán jött az első tél és a fűtési szezon. Azóta emlegetjük ezt az első telünket.

Akkoriban még nem volt bevezetve az utcába a gáz, így ha meleget akartunk, kénytelenek voltunk a régi, jól bevált módszerhez folyamodni, szénnel és fával tüzelni a kazánban.

Elképzeléseimben úgy gondoltam, hogy ez gyerekjáték, hiszen tábortüzet is tud mindenki rakni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem egészen így mennek a dolgok.

Mivel Drága Ősöm hasonlóképpen állt a dolgokkal, ezért az egyetlen, aki meleget tudott csinálni, az öcsém volt. A gondok ott kezdődtek, hogy akkoriban ő főiskolára járt egy másik városba, így a fűtés nálunk úgy nézett ki, hogy ő pénteken este hazajött, akkor begyújtott, és őrizte is a tüzet egészen vasárnap estig, amikor is ment vissza főiskolára. Így hétfő este még egész kellemes idő volt, de aztán a hét további részében mi csak próbálkoztunk a fűtéssel, ami nem igazán akart összejönni, úgyhogy fáztunk egészen a következő péntekig. Egyik hétköznap történt, hogy mire hazaértünk annyira kihűlt a lakás, hogy inkább felöltöztünk és kimentünk az udvarra havat lapátolni, hogy attól kimelegedjünk.

Azóta persze bevezették a gázt, és tüzelni is megtanultunk, de ezen az eseten minden alkalommal jót nevetünk. Talán ez is tipikusan egy olyan történet, amire azt mondják, hogy az idő megszépíti az emlékeket.

Amiért imádok Győrben élni.... 2.rész

Ilyen szép őszi napon, mint a mai volt, az embernek nincs kedve a négy fal között ücsörögni, és a TV-t bámulni. Bár bevallom, hogy a reggel így indult, dehát Forma 1-es futam nélkülem nem kezdőthet el. És kivételesen el sem aludtam rajta.
Opcióként választhattuk volna a kertészkedést is, de érdeklődés hiányában az a jövő hétre csúszott át.
Inkább egy több generációs (Mama, Drága Ősöm, Jar-Jar, és jómagam) sétát tettünk a városban.
Látogatásunk nem volt céltalan, szó szerint a hasunk után mentünk.
A múlt héten ajánlotta a programot a kolléganőm, hogy valami gasztro fesztivál lesz Győrben. Meglepődtem, mivel rendszeres olvasója vagyok Győr város honlapjának, de a programmal kapcsolatosan semmi információt nem találtam. Így utólag már jobban szemügyre vettem az oldalt, és találtam utalást, de úgy érzem, a reklámmal azért voltak apróbb problémák.
A program neve Gasztro Csata.

"A „csata” résztvevői a magyar gasztronómiai régiók szakács és népi hagyományőrző csapatai.A rendezvény célja kettős, egyrészt megismertetni a hazai lakosságot, más tájak tradicionális ételeivel, másrészt a rendezvény hozamából alapot képezni a Nemzeti Ifjúsági Szakács, Cukrász Válogatott külföldi versenyekre való felkészítéséhez."

A Dunakapu tér zsúfolásig volt emberekkel, szinte meg sem lehetett moccanni. Itt jutott eszembe, hogy még jó, hogy nem reklámozták jobban, mert akkor kirakhatták volna a "MEGTELT" táblát.

Magát az ötletet nagyon jónak tartom, hogy Magyarország tájegységeinek gasztronómiáját megismerjék az emberek, mert ahogy sétáltunk, azért értek meglepetések az elcsípett beszélgetésekből:

A zalai tájegységnél jártunk, amit teljesen véletlenül első kézből ismerek, hiszen Drága Ősöm még Zalacsányban született. Éppen a dödöllék különböző fajtáit vizslattuk kritikus szemmel, amikor egy hölgy magyarázta nagy szakértelemmel egy másiknak, hogy a dödölle palacsinta tésztából készül. Alig bírtam megállni, hogy fel ne világosítsam, hogy ő palacsinta tésztából sosem fog igazi zalai dödöllét enni.

A különböző tájegységeknél a térségnek megfelelő népviselet félébe öltözött férfiak és nők kínálták az étkeket, és itt is volt egy pont, amitől felállt a szőr a hátamon. Nem tehetettem róla, de kitört belőlem a néptáncos énem, és amikor olyan embereket látok népviseletben, akik nem tudják viselni, és úgy áll rajtuk, mint tehénen a gatya, kedvem lett volna odamenni, és kicsit "gatyába rázni" őket. De azért a szándék értékelendő, és hát nem mindenki olyan kritikus, mint én.

A jó ebédhez jó muzsika is járt, amit az ország különböző területeiről ide érkező népdalkörök és zenekarok biztosítottak, így nekik is lehetőségük nyílt megmutatni magukat a nagyközönségnek.

Összegezve, nagyon jó vasárnap délutáni programnak tartottam, hiszen ha az ember enni nem is akart, látnivalót is talált bőven, és a neves, díjazott szakácsok készséggel álltak rendelkezésre, és minden kérdésre szívesen válaszoltak.

Viszont Győr város vezetői lassan rájöhetnének, hogy az emberek szeretik az ehhez hasonló fesztiválokat, és a Dunakapu tér sajnos kicsinek bizonyul ezek megrendezésére. Tény, hogy jó helyen van, mert a város szívében mindenki számára könnyen megközelíthető, de talán az emberek a szórakozásért máshova is hajlandóak lennének elmenni, ahol talán nem taposnák egymást, és a kikapcsolódás nem torkollana folytonos lökdösődésbe.