Opcióként választhattuk volna a kertészkedést is, de érdeklődés hiányában az a jövő hétre csúszott át.
Inkább egy több generációs (Mama, Drága Ősöm, Jar-Jar, és jómagam) sétát tettünk a városban.
Látogatásunk nem volt céltalan, szó szerint a hasunk után mentünk.
A múlt héten ajánlotta a programot a kolléganőm, hogy valami gasztro fesztivál lesz Győrben. Meglepődtem, mivel rendszeres olvasója vagyok Győr város honlapjának, de a programmal kapcsolatosan semmi információt nem találtam. Így utólag már jobban szemügyre vettem az oldalt, és találtam utalást, de úgy érzem, a reklámmal azért voltak apróbb problémák.
A program neve Gasztro Csata.
"A „csata” résztvevői a magyar gasztronómiai régiók szakács és népi hagyományőrző csapatai.A rendezvény célja kettős, egyrészt megismertetni a hazai lakosságot, más tájak tradicionális ételeivel, másrészt a rendezvény hozamából alapot képezni a Nemzeti Ifjúsági Szakács, Cukrász Válogatott külföldi versenyekre való felkészítéséhez."
A Dunakapu tér zsúfolásig volt emberekkel, szinte meg sem lehetett moccanni. Itt jutott eszembe, hogy még jó, hogy nem reklámozták jobban, mert akkor kirakhatták volna a "MEGTELT" táblát.
Magát az ötletet nagyon jónak tartom, hogy Magyarország tájegységeinek gasztronómiáját megismerjék az emberek, mert ahogy sétáltunk, azért értek meglepetések az elcsípett beszélgetésekből:
A zalai tájegységnél jártunk, amit teljesen véletlenül első kézből ismerek, hiszen Drága Ősöm még Zalacsányban született. Éppen a dödöllék különböző fajtáit vizslattuk kritikus szemmel, amikor egy hölgy magyarázta nagy szakértelemmel egy másiknak, hogy a dödölle palacsinta tésztából készül. Alig bírtam megállni, hogy fel ne világosítsam, hogy ő palacsinta tésztából sosem fog igazi zalai dödöllét enni.
A különböző tájegységeknél a térségnek megfelelő népviselet félébe öltözött férfiak és nők kínálták az étkeket, és itt is volt egy pont, amitől felállt a szőr a hátamon. Nem tehetettem róla, de kitört belőlem a néptáncos énem, és amikor olyan embereket látok népviseletben, akik nem tudják viselni, és úgy áll rajtuk, mint tehénen a gatya, kedvem lett volna odamenni, és kicsit "gatyába rázni" őket. De azért a szándék értékelendő, és hát nem mindenki olyan kritikus, mint én.
A jó ebédhez jó muzsika is járt, amit az ország különböző területeiről ide érkező népdalkörök és zenekarok biztosítottak, így nekik is lehetőségük nyílt megmutatni magukat a nagyközönségnek.
Összegezve, nagyon jó vasárnap délutáni programnak tartottam, hiszen ha az ember enni nem is akart, látnivalót is talált bőven, és a neves, díjazott szakácsok készséggel álltak rendelkezésre, és minden kérdésre szívesen válaszoltak.
Viszont Győr város vezetői lassan rájöhetnének, hogy az emberek szeretik az ehhez hasonló fesztiválokat, és a Dunakapu tér sajnos kicsinek bizonyul ezek megrendezésére. Tény, hogy jó helyen van, mert a város szívében mindenki számára könnyen megközelíthető, de talán az emberek a szórakozásért máshova is hajlandóak lennének elmenni, ahol talán nem taposnák egymást, és a kikapcsolódás nem torkollana folytonos lökdösődésbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése