A családi ház szépségei 2. rész

Ilyenkor ősszel mindig nagy elhatározásokat teszünk Drága Ősömmel a kerttel kapcsolatosan, hogy jövőre egy részét művelni fogjuk. Aztán mikor odaáig jutunk, hogy meg kéne fogni az ásót, akkor erősen csökken a lelkesedésünk.

Persze nem volt ez mindig így.

Kiköltözésünket követő években még szépen felástuk a konyhakertünket, tudományos alapon elültettük a zöldségeket, és vártuk, hogy kibújanak a földből a kicsi növénykék. Aztán mikor arra került a sor, ki kellett egyelni a sárgarépát, zöldség zöldjét. Na ekkor jelent meg kedvenc szomszéd asszonyunk, és évről-évre megmutatta, hogyan kell szakszerűen csinálni a dolgot. Mire úgy gondolta, hogy jól megtanultuk, és ellestük a fortélyokat, rendszerint végig ért a soron, úgyhogy nem is mi műveltük kicsiny kertünket, hanem ő. És mikor úgy gondolta, hogy az ő birtokán már egy árva gaz sem nő, gyomírtási kényszerét ismét nálunk csillapította, amin mi mindig jót derültünk Drága Ősömmel.

Sajnos egy rosszul sikerült nyár után, amikor szinte semmi nem termett a "birtokunkon", feladtuk gazdálkodással kapcsolatos ambícióinkat, de talán egyszer újra megjön a kedvünk, és ismét kertészkedhetünk kedvenc szomszéd asszonyunkkal.

Azóta a zöldség termesztést lecseréltük virágokra, és ilyenkor ősszel felváltva csapunk egymás kezére Drága Ősömmel a virághagyma részlegnél a boltokban, hogy a 625. féle tulipán, liliom, kardvirág már nem fér el az előkertünkben.

Ez azonban nem tart minket vissza, és minden évben kerül egy-egy új fajta növényke a házunk elé.