Vonat-túra

Bevallom töredelmesen, hogy mióta jogosítványt adtak a kezembe, nem igazán használom ki a tömegközlekedés adta lehetőségeket.
Így vonaton is utoljára főiskolás koromban ültem. Zalaegerszeg és Győr között a vonat közlekedés még a vonal-megszüntetések előtt sem volt éppen ideálisnak mondható. Eleinte volt közvetlen gyorsvonat a két város között. Aztán át kellett szállni Celldömölkön, aztán átszállni és várni kellett Celldömölkön, végül aztán Celldömölktől már csak személyvonat közlekedett Zalaegerszegig. Szóval ez a kis utazás heti két alkalommal majdnem 6-8 órát vett el az életemből.

Persze annak idején a jó társaság, vagy egy jó könyv ezt feledtette az emberrel, és hozzá tartozott a főiskolás élethez.
Most már biztos nem lenne türelmem hozzá.

Hétvégén vidéki lányként a fővárosban jártam. Busszal mentem, amit gyűlölök, mert nagyon kényelmetlennek érzem, és valahogy sosem férek el az ülésen. Mondom én ezt a 160 cm-mel és a 40 kg-mal. Nem tudom, hova tudja tenni a lábait egy két méter magas ember.
Visszafele azonban a vonatot választottam, mivel így jobb volt a csatlakozás, és kevesebbet kellett várni a buszra, ami hazafuvarozott drága falucskámba.

Hát igen, ennél a résznél ismét szembesülnöm kellett avval, hogy egy autó mennyivel nagyobb szabadságot ad az embernek, hiszen hiába lakom Győrtől 7 km-re, vasárnap csak alig 2 óránként járnak a buszok.

Na de térjünk vissza a vonatra.
Az első kellemes meglepetés akkor ért, mikor a MÁV honlapján nem csak a menetrendről lehetett tájékozódni, hanem már online jegyet is vehettem. Kaptam egy 10 számjegyből álló kódot, amit a pályaudvaron bepötyögtem egy gépbe, és már nálam is volt a kívánt jegy. Sorban állás és idegeskedés nélkül, hogy esetleg lekésem a vonatot.
A következő döbbenet maga a vonat volt. Egy Railjet elnevezésű vonattal utaztam, és mondanom sem kell, hogy még csak egy napon sem lehet említeni a magyar vonalakon járó koszos, hideg vonatokkal.

Teljesen úgy éreztem magam, mintha repülőn ülnék. Az ülések kényelmesek, tágasak, a szerelvények tiszták. Az utasokat monitoron tájékoztatják a tervezett és a tényleges érkezésről, hogy éppen hol járunk, mennyivel megyünk, stb.

Felszálláskor három nyelven (angol, német, magyar) tájékoztatják az utasokat a fontosabb információkról. És mint a repülőn, egy kedves hölgy kínál frissítőt, kávét és szendvicseket, amit persze aranyárban mértek, legalábbis egy magyar pénztárcához képest.

Az utazás során egy francia hölgy ült velem szemben. És kért egy kávét. Szinte leesett az állam, mikor a kedves hölgy azt mondta, "achthundert Forint". Én csak néztem nagyokat, hogy jól hallottam-e, hogy 800 Ft-ért adnak egy kis csésze kávét, de mivel a francia hölgy 1000 Ft-tal fizetett, és alig kapott belőle vissza, megállapítottam, hogy nem én hallottam rosszul.

Mivel nagyon kellemes tapasztalataim voltak, azt hiszem, ha utazásról van szó és tömegközlekedési eszközt kell választani, legközelebb is ezzel a vonattal fogok utazni.