Szombaton a Párom azzal fogadott, hogy van egy romantikusos filmje a számomra. Nem, nem írtam el a szót, az tényleg "romantikusos" akart lenni. Nem tudom, hogy egy filmkritikus mit szólna ehhez az új műfajhoz, de mi megalkottuk. Ide tartoznak azok a filmek, amelyeket férfi jelenlétében is meg lehet nézni, kicsit szerelmes, kicsit nevetős, vagy épp kicsit sírós. De mindenből csak egy kicsi.
A hétvégére jutó romantikusos film a Julie & Julia volt. Tudtam, hogy régebben megakadt a szemem rajta, és meg akartam nézni, de már nem is tudtam, hogy miért; már nem is emlékeztem a történetre. Így várakozások nélkül ültünk neki a filmnek.
Íme a film "hivatalos" története innen: Kotkodácsoló hanglejtésével az Oscar-díjas Meryl Streep által megformált Julia Child elsőre roppant irritálónak tűnhet, ám szakácstudományának gyarodásával párhuzamosan akarva-akaratlanul is megszeretjük ezt a hatalmas növésű (közel 190 cm magas!) nőszemélyt, aki olyannyira imádja Párizst, hogy még farzsebébe is becsúsztatná, hogy mindenhová magával vihesse. Férje, az egy fejjel alacsonyabb Paul (Stanly Tucci) imádja feleségét, és páldásan kiáll mellette jóban-rosszban - ennyi finomság elfogyasztása után ez csak természetes.
50 évvel később a jövőben, a másik cselekményszálon, Julie Powell (Amy Adams) és férje, eric (Chris Messina) mindennapi, szánalmas amerikai életüket tengetik egyik napról a másikra. Egy pizzázó felett laknak egy kis lakásban, és nagyon úgy tűnik, hogy ami az anyagiakat és megvalósításaikat illeti, nem jutnak egyről a kettőre. A harmincas éveit taposó Julie-ban csak úgy pezseg a vágy, hogy pénzes és sikeres barátaihoz hasonlóan ő is felmutathasson valamit. Mivel imád főzni, Eric pedig imád enni, közösen határozzák el, hogy Julie 365 nap alatt elkészíti a Child-szakácskönyvben található összes receptet, összesen 524 darabot, minderről pedig blogjában fog beszámolni - így legalább lesz egy célja az életben, és gyomruk sem fog különösképpen ellenkezni.
Szeretem az igaz történeteket, bár azok nagyon sokszor nem happy end-del végződnek. Ez a film egy igazi, szombat délutáni kikapcsolódáshoz tökéletes. Olyan igazi romantikusos film. Megismerhettük két ember életét, kicsit megéheztünk, és kedvet kaptunk főzéshez.
Vajon itt kezdődött a gasztroblog írás? Vajon Julie-től kapott kedvet az a rengeteg ember, hogy megörőkítse azt, ami nap, mint nap az asztalra kerül? Mindenesetre figyelemreméltó teljesítmény munka mellett napi másfél receptet megfőzni és arról érdekes bejegyzéseket készíteni.
Filmnézés közben a Párom megkérdezte, hogy én mikor fogok neki ilyeneket főzni. Sajnálattal kellett közölnöm, hogy a könyv híján én maximum egy Horváth Ilona szakácskönyvnek állhatnék neki, ami kb. ugyanilyen vastag, és biztos legalább ennyi recept van benne. De biztos vagyok benne, hogy a rántott hús (a kedvenc étele) nem szerepel a szakácskönyvben, és ha én megfőzöm, neki meg kell ennie (ő nagyon válogatós). Tehát a részletekben és a feltételekben még nem állapodtunk meg, de ha megtaláljuk a megfelelő szakácskönyvet, amit hajlandó végigenni, akkor belevágunk.
Ajánlom ezt a filmet elsősorban Drága Ősömnek, és Sógornőmnek, akik mindketten szorgosan írják saját blogjukat. És biztos vagyok benne, hogy könyvben is el fogom olvasni, hiszen általában a könyvek sokkal jobban szoktak sikerülni, mint a filmesített változatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése