Az étlap sokféle ételt tartalmaz, mindenki megtalálja a kedvére valót.
Mi levessel kezdtük a lakomát. Főnudli fokhagyma krémlevest, azaz Lynet-lév-et evett, "Gonoszoktól légy távol fokhagymával légy bátor, szürcsölgessed eme lét, de párodtól légy távol", én francia hagymalevest ettem. Mindkettőt cipóban tálalták, és nagyon finomak voltak.
Főfogásnak Drága Ősöm és Főnudli tányérjára a Sir Ector rostélya került, azaz "Marhának háta színének darabját laposra ütöm, s gazdagon elibéd küldöm", én pedig a Roppanós csirkét választottam, "Csirkének combját mézbe, citromba pácolom, sütöm és tálalom".
Bár a villa hiánya kisebb nehézségeket okozott, itt senki nem szólja meg az embert, ha kézzel eszik, hiszen a középkorban is jobban kedvelték, mint az evőeszközöket.A finom falatok gyorsan eltüntek a tányérról, és bár az édességek is hivogattak hangzatos nevükkel, már egyikünkbe sem fért még egy fogás.
A kiszolgálás tökéletes volt, hiszen az étkek hamar az asztalunkra kerültek, és a pincér hölgy is pont akkor volt ott, amikor szükségünk volt rá.
A különleges környezet ellenére az ár megfelelt egy teljesen átlagos étteremnek, így az ember még szívesebben tér vissza.
Nagyon kellemes estét töltöttünk el az étteremben, és mivel még számos, ízlelőbimbóinknak kedves, hangzatos étel szerepel az étlapon, biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra tiszteletünket tesszük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése