Újra itthon...

Sajnos holnap lejár a szabadság, és vissza kell térni a dolgos hétköznapokba, de szerencsére újult erővel vethetem bele magam a papírok rengetegébe.
De ne szaladjunk ennyire előre.
Mint már korábban írtam, a nyaralás kiválasztása nem ment éppen zökkenőmentesen, és most jöjjön az élménybeszámoló.
A kalandunk reggel fél 6-kor kezdődött, mikor az ébresztő szigorúan közölte, hogy fogjuk a bőröndöket, és irány a repülőtér, ahol az utazási iroda egy képviselője várta, hogy a repülő jegyeket, és a további szükséges papírokat átvegyük tőle. Ezután jött a szokásos 2 órás unatkozás, ami a gép felszállását megelőzi, és leginkább semmittevéssel telik. Bevallom nem először ültem repülőn, de valahogy egyre jobban aggódom, hogy a nagy madár a levegőben maradjon, és akkor érjen földet, amikor kell, ezért az indulást megelőző napokban már nem nagyon aludtam. Aztán a reptéren a félelem izgalomba csapott át, és már lelkesen készültem a nyaralásra. Főleg, mikor megláttam, hogy a légitársaság egy rózsaszín gépet küldött értünk, hogy elrepítsen a Török Riviérára. A 2 és fél órás repülés után megérkeztünk a tengerparti repülőtérre, ahol szintén a Green Travel idegenvezetői vártak, hogy segítsenek a transzfer buszokat megtalálni, majd a majd 1 órás út során hasznos információkkal láttak el minket a nyaralást illetően.
A szálloda az előre elvártaknak megfelelt, nagyon szép, nyugodt helyen lévő, szép kilátású szobát kaptunk, teljes mértékben meg voltunk vele elégedve.
A kipakolást és gyors átöltözést követően felfedező útra indultunk. A szobától nagyon szép, zöld sétány vezetett az étteremig és a tengerpartig. Bár olvastam olyan kritikát, akit zavart a "hosszú séta", szerintem az embernek még a kedvét is meghozta az evéshez.
Bevallom egyből beleszerettem a sétányon lévő gránát alma fákba, amiről megpróbáltam hajtást csenni, merthogy elvileg nálunk is megterem, de a fa nagyon ragaszkodott az ágához, így csak egy gyümölcsöt sikerült hazamentenem.
Másnap délután felkereste a szállodánkat a helyi idegenvezető, hogy a lehetséges fakultatív programokról részletesen tájékoztasson. Igazándiból úgy terveztük, hogy ez az egy hét csak a pihenésről fog szólni, így nem nagyon akartunk semmilyen kirándulásra sem menni, főleg mert 2 évvel ezelőtt bejártuk a főbb nevezetességeket. Az idegenvezetőnek mégis sikerült rábeszélnie egy programra, és nagy meglepetésemre Életem Párja akart inkább elmenni az Anatólia tüze török táncegyüttes Trója című előadására, melyet egyáltalán nem bántunk meg. (részletesen majd később)
A hét további része fürdéssel, napozással, és pihenéssel telt. Az utolsó napunkon mentünk be Manavgatba dolmussal a helyi vásárt megnézni, és a megfelelő ajándékokat és emlékeket beszerezni.
Bár a hajnali 2-kor való indulás, és a majdnem 26 órás ébrenlét kissé tönkretette az egy hét alatt összegyűjtött energiát és pihenést, a nyaralást még volt időnk itthon is kipihenni, így tényleg újult erővel vethetjük magunkat holnap a munkába.

Férfi-idomítás, 4. lecke, avagy még mindig mosás, kicsit másképp

Na igen, a mosogógéppel még nem barátkoztak össze, de ami késik, az nem múlik...

Főnudli komoly problémával hívott fel péntek este, hazafelé tartva az aznapi edzésről. A focicsapattól kapott mezt kell kimosni, de úgy, hogy vasárnapra, a meccsre megszáradjon. Én próbáltam megnyugatni életem párját, hogy ne aggódjon, egy pólónak másfél nap bőven elég a száradáshoz, főleg ha a nap is besegít a dolgoban.

Mikor hazajött, büszkén mutatta a csapat új mezét. Bevallom, azt hittem, már be is kell keretezni, és feltenni a falra, de ehelyett szerencsére ismét csak a mosással kapcsolatos aggodalmakkal találtam szemben magam.

Így hát betelepedtünk a fürdőszobába, Főnudli a csap elé állva, a féltett pólóval a kezében, én pedig a kád sarkára ülve osztottam az instrukciókat. (Bevallom tetszett a munkamegosztás)

Szóval a megfelelő hőmérsékletű víz, és a mosópor adagolása után Főnudli lelkesen elkezdte gyömöszölni a pólót. Persze az elején még nagy volt a lendület, és a csapból nem kis mennyiségű víz került a földre, de ennyi baki megbocsátható. Aztán enyhe szívroham kezdte megkörnyékezni a teremtés koronáját, mikor a sötét zöld, még "szűz" póló egy kicsit ereszteni kezdte a színét, halványzöldre színezve így a vizet. Szerencsére sikerült elkerülni az orvosi vészhelyzetet, a pólónak még mindig sötét zöld színe volt, és Főnudli lelkesen gyurmázta tovább a bálványként tisztelt pólót.

Mikor már biztosítottam életem értelmét arról, hogy most már tuti távozott az összes kosz a ruhadarabból, jött az öblítés. Ismét kisebb sikoltás hagyta el Főnudli száját, mikor a rózsaszín öblitőt ráöntöttem a zöld pólóra, de miután sikerült meggyőznöm, hogy nem lesz más színe, csak jó illata, ismét lelkesen dögönyözött tovább. Ekkor már azt hittem, túl vagyok a nehezén, de tévedtem. Jött a teregetés.

Az addig rendben van, hogy mérnök létére fontos számára a precizitás, de nem gondoltam volna, hogy ezt a teregetésben éli ki. Szerencsétlen pólót több pózban teregettük ki, hogy biztos, hogy megszáradjon, és nehogy megnyúljon száradás közben. Még szerencse, hogy nem volt jelen a vasalásnál, mert lehet, hogy kisebb infarktust okozott volna, ahogy a forró vasalóval végigszántok a pólón.

Szerencsére a póló túlélte a megpróbáltatásokat, és Főnudli büszkén feszíthetett az általa kimosott mezben a focimeccsen.

Férfi-idomítás, 3.lecke, avagy néha a kudarcot is el kell viselni

Azt hiszem, nekem is hozzá kell szoknom, hogy az idomítás során nem minden jöhet össze rögtön. Sajnos első kudarcomat kellett átélnem a hétvégén.

Miután az ebédemet Főnudli agyon dícsérte, annak tudatában kezdtem meg délutáni sziesztámat, és a Forma 1 nézését (sajnos ez sosem tart túl sokáig, mert általában bealszom rajta), hogy a "teremtés koronája" teli gyomorral vág neki a délutáni focimeccsének.

Sajnos arról még nem sikerült leszoktatni, hogy a levetett, vagy csak a szekrényből elővett ruhát ne csak finoman elhelyezze egy kis szekrényen a szoba egyik szegletében, hanem mindent oda rakjon, ahova való (szekrény, szennyes). De arról szóbeli megállapodást kötöttünk (bár ezek után megfontolandó az írásba foglalása), hogy nem megy el úgy, hogy a kis szekrényen marad valami.

Nos, ez vasárnap sem volt másképp.

Bár kicsit unszolni kellett, azért darabonként csak fogyott a ruhakupac a szekrénykéről, és én örömmel konstatáltam, hogy ismét győzelmet arattam, és még egy lépéssel előrébb jutottunk a tökéletess férfivé válás útján (mármint Főnudli válásának az útján).

Aztán Főnudli elment focizni, és én győzelmi mámorban úszva, nyugodtan bóbiskoltam az autóversenyen.

Eljött az este, nekem valamiért dolgom akadt a szomszéd szobába, és akkor látom, hogy a kis szekrény ruhakupaca szép csendben átköltözött a másik szoba ágyára.
Elmosolyodtam "uram, parancsolóm" leleményességén, és mivel nagyon zavart, kénytelen voltam elrakni.

A kudarcot elkönyveltem, dehát gyakorlat teszi a mestert, legközelebb új stratégiával állok elő a probléma megoldását illetően.

Amiért imádok Győrben élni...

Bár biztos nagyon sok szép város van még Magyarországon, én hűen kitartok szülővárosom mellett, és semmi pénzért nem költöznék máshova.Nem kampányolni szeretnék kis városom mellett, de mivel az elmúlt években nagyon sok programmal kedvez a lakóinak és a turistáknak egyaránt, úgy gondolom érdemes megemlítenem, miért is érdemes látogatást tenni nálunk.

Minden évben, immáron 17. alkalommal rendezik meg augusztus utolsó hétvégéjén a Terményáldást, és néhány éve csatlakozott a programhoz a a Győri Bornapok is.
Mivel szombaton egész nap esett az eső, kétségessé vált, hogy idén ellátogatunk-e a programsorozatra, de aztán szerencsére estére az eső elállt, és kellemessé vált az idő is egy kis esti sétához.
Talán Győr szerencséje, hogy belvárosának elhelyezkedése különösen megfelelővé teszi rendezvények szervezésére, hiszen egymáshoz nagyon közel három tér is rendelkezésre áll a fesztiválok befogadására. Idén sem volt másként, és míg az ember átsétál az egyik helyszínről a másikra, megcsodálhatja Győr belvárosát is.
Kicsit szívfájdalmam volt, hogy mióta a Széchenyi teret felújították (megjegyzem nagyon szép, modern, mégis a körülötte lévő barokk épületekben tökéletesen beleillő lett), kiszorultak onnan a rendezvények, így a Terményáldás tavalyi hangulata, hogy az emberek a szinpadon történteket széna bálákról nézhették, sajnos most nem valósulhatott meg, és talán a Bécsi kapu tér méreteinek köszönhetően idén a kiállítók is kevesebben voltak, azért a hangulat tökéletes volt, a virágkompozíciók pedig mesébe illőek.

De beszéljenek helyettem a képek:

Jar-Jarka is velünk jött a sétára

Személyes kedvencem a kisház sziklakerti növényekkel

Bio zöldségek és gyümölcsök

A Bécsi kapu téren álló tartarozásra váró ház is virág-ruhát kapott

Kisfaludy is szereti a virágokat

A képeket Drága Ősömtől kölcsönöztem.

Féri-idomítás, 2.lecke, avagy akkor is az lesz az ebéd, amit én akarok

A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út, tartja a mondás. De persze az én esetemben ez az út is elég rögös. Már korábban említettem, hogy kisebb közelharcokat vívunk az étellel kapcsolatosan, merthogy Főnudli szerint az étkezést hús nélkül nem lehet elképzelni. Hát ma elővettem a nők vele született rafináltságát, és az egészségeset ötvöztem "uram és parancsolóm" kívánságával.

Természetesen a recept először vega változatban készült, csak az erősebb nem hatására lett felturbózva egy kis husival.

A mai menü: Füszeres csirkemell csíkok szicíliai pennével



- 1 közepes csirkemell
- fűszerek (amit a polcon találtam: só, bors, majoranna, oregánó, kakukkfű)
- 3 nagy gerezd fokhagyma
- olívaolaj
- szójaszósz
- worchester-szósz
- egy kis darab feta sajt


A csirkemellet csíkokra vágom, és hozzáteszem a felsoroltakat. Pár órára a hűtőszekrénybe teszem, és hagyom összeérni az ízeket. A sütéshez egy serpenyűben olajat melegítek, majd hirtelen megsütöm, majd egy kevés ideig hagyom párolódni a csíkokat, hogy puhák legyenek. Mikor már majdnem kész, feta sajt darabokat dobok rá, és hagyom hogy szépen bevonja a husikat.

Szicíliai pennével tálalom.


Bevallom hízott a májam, mert azok után, hogy első ránézésre közölte, hogy ő ezt nem szereti (na ettől megyek a falnak, mikor még életében nem evett valamit, de ő tudja, hogy azt nem szereti), nem győzte dícsérni a főztömet, és lássanak csodát, a tésztának elég volt csak megmutatni a husit, és máris megfelelt Főnudli gyomrának.


Így hát megvívtuk a következő csatát, és azt hiszem elsöprő győzelmet arattam, mind tészta, mind zöldség téren, és remélem Főnudli ízlésének átformálásán szépen fogunk előre haladni a sárga úton.

Férfi-idomítás, 1. lecke

Mint sajnálkozva tapasztalhatjuk nap mint nap, a koszos ruha nem megy ki magától a szennyesbe, nem mossa ki magát, és ami a legszomorúbb, nem vasalja ki magát, és utána nem mászik be szépen csendben a szekrénybe.

Bár 4 év kollégiumi élet után nem egyszer láttam a fiúknál vendégeskedve, mikor a koszos zokni egy szép íves mozdulattal landolt a szoba egy távolabbi sarkában, éppen ezért nem szívesen láttam volna szívesen ugyanezt a képet a saját háztartásamban. Így hát elhatároztam, hogy még csírájában fojtom el a hasonló próbálkozásokat.

Úgy gondoltam, első leckeként bevezetem Főnudlit a szennyes tartó használatának rejtelmeibe.

Nincs szerencséje ilyen szempontból, mert nálunk nem csak úgy működik ez az ügyes kis tároló, hogy csak beledobáljuk a ruhát és kész. A bonyolultság kedvéért szelektálva gyűjtjük a mosásra váró darabokat. Külön a fehéreket, a világosakat és a sötéteket.

Mint már egy régi viccből megtudtuk, a narancs a férfiak számára csak egy gyümölcs.

Na de akkor hogy fogja egy férfi megkülönböztetni a sötétet a világostól, és a világosat a fehértől?

Na jó, talán a fehér még sem olyan bonyolult.

Így hát teljes komolysággal odaállítottam Főnudlit a szennyes tartó elé, ismertetve a szabályokat. És utána jöttek a kérdések a sötét pólóban világos csíkkal, és fordítva.

Megbirkózva a kezdeti nehézségekkel, és bizonytalansággal, ma már büszkén kijelenthetem, hogy az első lecke hibátlanul megtanulva, és azóta is alkalmazva. (néha azért még finomításra szorul a színek megkülönböztetése, de a szándék mindenképpen értékelendő)

Férfi-idomítás, avagy minden nő a tökéletes férfire vágyik

Bár Főnudlival már 3 éve boldogítjuk egymást, még mindig reménykedünk, hogy formálhatjuk a másikat annak ellenére, hogy egyikünk sem könnyű eset, és jó adag makacsság és akaratosság szorult mindkettőnkben.

Az én Drága Ősömnek két nagyon jó mondása van a férfiakkal kapcsolatosan, és jobban belegondolva nagy igazság van bennük:

1. egy nő mindig a tökéletes férfit keresi, aztán mikor rájön, hogy ilyen nem létezik, szül magának egyet, de idővel rá kell jönnie, hogy ismét tévedett

2. egy férfi csak 3 éves koráig nevelhető

Nos, lehet hogy Főnudli már nem tegnap volt 3 éves, de bízom benne, hogy azért még nem reménytelen eset, és lehet rajta még nevelni egy keveset.

Persze az évek folyamán már csiszolgattam rajta, azért a tökéletestől még messze van és most a tanfolyam intenzívre kapcsolt.

Azonban vannak olyan játékszabályok, amiket meg kell tanulni(a).

Ez nagyrészt azért lehet, mert Drága Ősöm erősen feminista felfogásban nevelt, és nem egyszer hallottam tőle, hogy "egy nő nem a tűzhelynek esküdött örök hűséget".

Nos, ezt a felfogást próbálom megértetni Főnudlival is, kisebb-nagyobb sikerekkel.

A tanfolyam anyagairól pedig a továbbiakban.

Hát meglátjuk, hogy mit tanultam az okításokból, és azokat hogyan tudom hasznosítani.

Nyaralás-frász

Mivel már nem bírom idegekkel a nyaralás körüli szervezkedést, gondoltam, kiadom magamból.

Az egész ott kezdődött, hogy én még tavasszal kijelentettem, hogy már csak nászútra vagyok hajlandó elmenni, és mivel a lánykérés sem történt meg, nemhogy az esküvő, ezért a nyaralással való pénzköltés elkerülése végett még az útlevelemet sem hosszabbítottam meg, gondolván így nem kell ellenállnom a kísértésnek, mivel úgysem hagyhatnám el az országot. (legalábbis nem abba az irányba, amelyikbe szerettem volna)

Aztán jött a nyár, és a kísértés egyre nagyobb lett. Az ajtót azt hiszem az tette be, mikor a kolléganőm törökországi élményeit hallgattam.

Az nem volt kérdéses, hogy mi is arra vesszük az irányt, mivel 2 évvel ezelőtt már csodás 2 hetet töltöttünk el ott, és még nagyon sok hely várat magára, hogy felfedezzük. Az elvárások viszont nagyok voltak, így a szálloda kiválasztásánál már komoly problémákba ütköztünk.

2007-ben a Best Reisen szervezésében az Alba Resort Hotel-ban szálltunk meg. Mindenkinek csak ajánlani tudom. A környezet gyönyörű, a tengerpart tiszta, az 5 kg hízás garantált. Az ember akármerre ment, tudott valamit enni. Az animátorok kedvesek, segítőkészek és fáradhatatlanok. Nyílván ilyen tapasztalatokkal az ember már nem szeretne ennél rosszabb ellátást kapni, és természetesen az ár sem elhanyagolható szempont, hiszen fontos, hogy az ár-élmény arány azért egyenes arányban legyenek egymással.

Szóval szálloda még sehol, útlevél sehol, de könyvelő lévén az időpont azért elég kötött, hiszen hónap elején hónapzárás, aztán járulék-bevallás, aztán ÁFA-bevallás, aztán megint jön a hónapzárás. Nagy számolgatások után találtunk egy megfelelő hetet szeptember 16-a környékén. Egy probléma kipipálva.

Szépen elgondolva kitaláltam azt is, hogy augusztus 14-én úgyis szabin leszek, akkor elintézem az útlevelet. Dehát miért menne ez is könnyen. Teljesen véletlenül előtte nap megnéztem az okmányiroda nyitvatartását, és hát persze, hogy nincs pénteken ügyfélfogadás. Na, én úgy ahogy volt, a munkahelyemen hagytam csapot-papot, irány az okmányiroda, és némi ismeretséget bevetve zárásra már intézés alatt volt az útlevél, amit következő szerdára már a kezemben is tarthattam. Innen is köszönet az okmányiroda dolgozóinak.

Mivel már a fő akadály megvolt, nagy erőkkel fogtunk neki a szálloda keresésnek. Alig 2 hét keresgélés után (talán már csak azért, mert sürgetett az idő) jutottunk el a Club Hotel Nena-hoz, ahol 1 hetet készülünk eltölteni.

De a megpróbáltatások még itt sem értek véget, hiszen most jön az út lefoglalása, és még ott van a csomagolással (vajon beleférek-e a böröndömbe?), repülőtérrel, repüléssel kapcsolatos aggodalmak. És mivel Drága Párom az út kiválasztásával úgy döntött, ő megtette a részéről a feladat teljesítését, a maradék szervezés pénzügyes lévén rám marad.

Remélem, amilyen nehézkesen indul, annyira lesz jó a nyaralásunk.

Szeptember végén jön a beszámoló.

Görög torta

Bár ez nem egy gasztroblog, mivel mai művemmel meg vagyok elégedve, nem hagyom Drága Ősömre a publikálást.

A sütit egy kollégám hozta egy irodai ünneplés alkalmával. S mivel a tálon nem sok minden maradt, hamar lecsaptam a receptre is.

Görög torta

- 25 db amoretti keksz

- 20 dkg margarin

- 4 db tojás

- 20 dkg liszt

- 20 dkg porcukor

- 20 dkg étcsokoládé

- 1 mandula aroma vagy kb. 1/2 dl amoretto likőr

- 1 db sütőpor

- 1 db vaníliás cukor

A tojások sárgáját a cukorral és a vaniliás cukorral kikeverem, majd hozzáadom az olvasztott margarint, majd a lisztet, a sütőport, az aromával átitatott és összetört amoretti kekszet és a darabokra tört csokoládét, a végén óvatosan hozzákeverem a felver tojásfehérjét. Kikent közepes tortaformában 170 fokon kb. 40 percig sütöm.

Most végre jóvátettem egy bűnöm is, mivel Sógornőm már hónapok óta próbálja kihúzni belőlem a titkos receptet. Mentségemre legyen szólva, hogy a hozzávalókat már megvettük neki :)

10 étel, amit feltétlenül meg kell kóstolnom

Egy újabb lista, aminek az elkészítéséhez a felhívást Sógornőm intézte felém.
Bevallom kicsit meglepődtem, mert utánanézve a játék történetének, kicsit kilógok a sorból, mivel a blogomon egy recept sem szerepel (kivéve talán a Nagyim dödölléjét). Én a főzésből inkább az evésnél veszem ki a részem, és bár néha megvillantom hozzáértésemet az ételekhez, műveimet inkább Drága Ősöm teszi közzé.

Ezért, mert nem akartam szégyent vallani fekete bárányként, jól átgondolva, ízlelő bimbóim elitjére hagyatkozva állítottam össze a listámat.

1. Sushi

Rengeteg variációja létezik, és szinte már művészet, ahogy elkészítik őket. Egy törökországi nyaralás során már kóstoltam, de ha jól sejtem, az csak gyenge utánzata volt az eredetinek. Bár sokan irtóznak a nyers haltól, ha egyszer lehetőségem lesz, a sushi a legvadabb fajtáit is kipróbálnám egy igazi japán étterembe, egy kis wasabival, és ha már ott vagyok, akkor a sake-t (japán rizsbor) sem utasítanám vissza.

2. Croissant

Imádom a "terülj, terülj asztalkám" reggeliket, ahogy minden megtalálható, amit csak az ember kívánhat. Ezekről az asztalokról sosem hiányozhat a frissen illatozó meleg croissant. Teljesen mindegy, hogy édes vagy sós, natur, vagy valamivel töltött, fenséges érzés, ahogy az ember még félálomba tépi szét, és tuszkolja bele álmosan nyitódó szájába, hogy a fenséges íztől rögtön észhez térjen. Minden bizonnyal egy csendes francia utcácska kávézójában, egy illatozó kakaóval esnek a legjobban. És ha már kakaó...

3. Kakaó

Szégyen, nem szégyen, bevallom töredelmesen, 28 évesen, még mindig kakaóval indul a reggelem. Na nem a klasszikus értelemben vett kakaóval, inkább annak a 21. századi rohanásnak megfelelő változatával: Reggel fél 7, óra csörög, Nudli kipattan az ágyból, irány a konyha, szekrényből kedvenc bögre kivesz, tej beleönt, microba betesz 40 mp-re, micro csipog, bögre kivesz, kedvenc kiskanállal 3 kanál instant kakaó beletesz, megkever, megisz. Attól tartok, azért a japán tea szertartáshoz nem hasonlítható, de azért az én "kakaó szertartásomnak" is megvannak a rituális kellékei. És ha már kakaó, hol máshol lehet a legjobb, mint Dél-Amerikában, ami nem csak e nedű miatt, hanem a maja kultúra miatt is álmaim uticélja.

4. Kagyló

Ez is azon étkek közé tartozik, amit már próbáltam, nagyon tetszett, de attól tartok, ehetnék még finomabbat is. Egy szicíliai nyaralás alkalmával ettem fekete kagylót, ami halványodó emlékeim alapján nagyon ízlett. Persze itthon is lehet kóstolni, de azért inkább valami tengerparti városka hagyományos éttermében lenne az igazi. És ha már kagyló, akkor osztriga. Azt hiszem, ha lehetőségem lenne, nem maradna ki a sorból, bár a tudat, hogy élve kellene megenni, azért már nálam is feszegeti a határokat, de hát egyszer élünk.

5. Kaviár

Tudom, elég lesz már ezekből a tengeri kütyükből, de a kaviárt nem hagyhatom ki a sorból. Nem tudom, hogyan, mi módon kerültünk kapcsolatba egymással, de azóta rajongásig szerelmese vagyok. Teljesen mindegy, hogy vörös, vagy fekete, egy szelet pirítós, kevés vaj, kaviár, citromlé és hagyma egyszerűen mennyei étek. Nálunk már évek óta hagyomány, hogy születésnapomra valamelyik rokonomtól egy üvegecske kaviárt kapok ajándékba, ami nálam tartózkodása során rövid életet él meg. De ha már választani lehet, itt sem adnám alább a kaviárok királynőjénél, az arany árával vetekvő beluga kaviárnál.

6. Rockfort sajt

Egyébként is imádom a sajtokat. Teljesen mindegy, hogy milyen színű, állagú, vagy szagú, én mindegyikre vevő vagyok. Attól tartok, nem vállalnék felelősséget magamért, ha egyszer beszabadulnék egy sajtüzembe. De azt hiszem, hogy sajt téren is sikerült beleszerelmesednem egy extrém esetbe, és ez nem más, mint a kék penészes sajt. Legjobban friss, enyhén vajazott kenyérrel, de amibe csak lehet, beleteszem. Isteni tejszínes szószok pikánsabbá tételéhez, de fenséges, mikor a reggelis tükörtojás sárgája köré ráolvadnak a kissé zöldes sajtdarabkák.

7. Parasztrétes, becsületes nevén kelt rétes

Egy olyan étel, amit nem lehet megunni, amiből nem lehet annyit csinálni, hogy az sok legyen. Bár gyenge próbálkozásaink már nekünk is voltak az elkészítésére, a Nagyimnál finomabbat senki nem tud csinálni. Talán azért szeretem, mert finom íze mellett lenyűgöz egyszerűsége, és valahogy a régi idézi elém. Nagy vágyam, hogy egyszer ellessem Nagyim fortélyait, és megközelítsem minőségben azt a szintet, amit ő képvisel.

8. Pizza

Imádom az olasz konyhát. Mindegy, hogy pizza, lasagne vagy bármilyen más tészta étel, szinte nem telik el úgy hét, hogy valamilyen változata ne kerülne az asztalra. És ha már olasz, akkor hol máshol, mint Olaszországban. Talán nem véletlen, hogy az ország is kedvenc uticéljaim között van.

9. Tiramisu

Bár a mascarpone miatt a sajtok között is említést tehettem volna róla, úgy gondolom, hogy ez a csodás, de nem éppen kalóriaszegény édesség méltán kap külön pontot. És ha már a pizza miatt úgyis Olaszországba utaztam, desszertnek biztos lecsúszik egy kisebb adag kávés édesség is.

10. Marhapörkölt

Végül, de nem utolsó sorban egy igazi magyar étel a vörösboros marhapörkölt szeményében nokedlivel.

Hús kontra zöldség, avagy léteznek-e vegetáriánus férfiak

Egy férfi szívéhez a hasán keresztül visz az út, tartja a mondás. De hol vagyon az megírva, hogy a férfi has útja csak hús ételektől nyílik meg a szív felé??

Vegyünk egy példát:

Adott egy nő, jelen esetünkben én, és adott egy férfi, példánkban vegyük a fajnak a sors által mellém rendelt példányát.

A nőről tudni való, hogy egy hétre egy csirkecomb, vagy egy szelet rántott hús bőven elég; hogy a tányéron mindig inkább a hús marad meg, mint a zöldség, és bármilyen zöldséges húsos ételből a zöldség az, amiből mindig keveset csinálok.

És a férfi. Tikikus példánya a húst hússal evők táborának, akinek a vasárnapi ebéd rántot hús nélkül már nem az igazi. Aki azt hiszi, hogy a hamburgerben fellelhető zöld fedezi az ember napi zöldség szükségletét.

A nő, gondolván változtat a férfi egészségtelennek titulált életmódján, próbálja terelgetni a helyes út felé, kisebb-nagyon sikerekkel.

A férfi, kiállván az ő elvei mellett, kitart húsimádata mellett, és gondosan távolítja el a hús mellé csempészett zöldségek legkisebb darabját is, nehogy elrontság az állati eredetű étkek ízét.

A nő, mivel kitartásáról és makacsságáról híres, minden eszközt bevet. Ezért megfőzi a férfi egyik kedvenc levesét, amelynek a receptjét az egyik kedvenc éttereméből, minden akadályt legyőzve szerzett meg a férfi kedvéért, áttörve a pincérek védelmező hadát, kicselezve a mosogatófiú leejtett szivacsát, megtörve a chéf ellenállását.

Adott a szitu.

A nő minden tudását összeszedve, minden szeretetét, báját, kedvességét az étekhez adva, meleg levessel várja haza a férfit, akiért a szíve dobog.

És erre a férfi?

Nyílván azt várná az ember fia, vagyis jelen esetünkben inkább a lánya, hogy a férfi boldogan elfogyasztja az ő oldalbordája által készített ételkölteményt.

De nem...

Vagyis de, a leves elfogyasztódott, de jött a nagy kérdés, hogy hol a hús?

És ez az a kérdés, amitől a nőnek égnek áll a haja.

Hogy miért kell mindig mindenhez húst enni?

Hogy egy kis zöldségből miért nem lehet tápláló és finom ételt csinálni egy férfi részére?

A háborúban kompromisszumos megoldás született a mai ebéd képében, ami krémleves volt sült csirkével, ezért a mai csata döntetlennel zárult, és minden elfogyasztásra került.

De a harc folytatódik....

Jennifer Crusie - Fogadj rám

A könyv a következő mondatokkal csalogatja magához az olvasót:

"A 33 éves Minerva Dobbst két hónap után kíméletlenül lapátra teszi a barátja, mert a lány nem hajlandó lefeküdni vele. Min dúl-fúl, leginkább azért, mert így húga három hét múlva tartandó esküvőjére kísérő nélkül marad. Így aztán kapóra jön, amikor véletlenül fültanúja lesz, amint ex-pasija fogadást köt egy üzlettársával, hogy az nem tudja Mint ágyba vinni egy hónap alatt. Az illető Calvin Morrisey, aki a nőfaló macsók közül is kitűnik, és mindig nyerésre játszik, ha a női szívek meghódítása a tét.Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és megjelennek a segítőkész barátok, akik persze mindenbe beleütik az orrukat. Számolatlanul fogy az édes, csokimázas fánk, számtalan szebbnél-szebb nyitott orrú cipő tűnik fel, megismerhetjük a káoszelméletet, és kiderül, hogy a legnagyobb hazárdjáték nem más, mint a szerelem."

A könyvről szinte mindent el is árul az ismertetője. Túl sok meglepetés nem éri az olvasót, mégis az első tíz oldal után, amikor kissé döcögősen, de beindulnak az események láncolatai, kellemes olvasmánynak bizonyul. Bevallom voltak olyan részek, ahol hangosan nevettem a fejleményeken.
Nyugodt szívvel ajánlom párban élőknek egy pártalanul töltött nyugodt délután, egy nagy adag fagyi mellett kikapcsolódásnak, és szingliknek megnyugtatásul, hogy hercegek nem csak a tündérmesékben vannak.

A 10 legkedvesebb magyar szavam

Reggelente röpke 40 percet vezetek a munkahelyemig, így van időm a rádióban informálódni a nagyvilág dolgairól.

Nem szeretem a komoly témájú adókat, elvégre az embernek induljon jól a reggele. Ezért szoktam a Danubius Pirítós-t hallgatni. A ma reggeli téma nagyon megragadott. A 10 legszebb magyar szót keresték. (meglepődtem, mikor beírtam a keresőbe a "10 legszebb magyar szó" kifejezést, mert rengeteg találatot dobott ki, és köztük rengeteg blog író is megkereste a saját legszebb szavait.)

De mielőtt az én listámat megismernétek, íme egy kis történelem innen:

Kosztolányi Dezső indította az első hasonló szavazást francia mintára, 1933-ban a Pesti Hírlapban. Akkor a következő szavakat találták a legszebbnek az emberek: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív és sír. Azóta szinte minden évtizedben volt olyan kezdeményezés, hogy összegyűjtsék a legjellemzőbb, legérdekesebb vagy legszebb szavakat. Legutóbb 1991-ben indított az egyik újság egy ilyen akciót. Az édesanya, a szerelem, a boldogság, a szeretet, a gyermek, a csillag és a haza szavak kerültek fel akkor a listára.

Én annyi változtatással vettem számba a kedvenc szavaimat, hogy nem a mögöttes tartalmat kerestem, hanem csak a szó csengése alapján válogattam.

1. csermely ~ nagyon tetszenek az ly-t tartalmazó szavak, valahogy lágyságot, és mégis dallamosságot adnak a szónak. Persze iskolás koromban nem igazán voltam rajongója ezeknek a szavaknak, mert feleslegesnek tartottam, hogy a magyar nyelvben egy hanghoz két betű is tartozik, de szerencsére az évek változtattak eme érzésemen, és így került egy ilyen a legszebb szavaim közé.

2. galagonya ~ talán csak a gyerekkorom egyik kedvenc Weöres Sándor verse miatt, ahol "őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája"

3. lappantyú ~ nem tudom megmondani miért, egyszerűen csak szép szónak tartom

4. derelye ~ ismét egy ly-os szó. Nagymamám főztje jut róla mindig eszembe, ami mindig jó érzéssel tölt el, és némileg intenzívebb nyáltermelésre serkent. És nem mellékesen tetszik eme finomság másik elnevezése is, a barátfüle.

5. fűzfa, abból is a szomorúbbik fajta ~ bár tudom, hogy nem nézzük a szó jelentését, de nagyon tetszik a fa formája, mert tényleg olyan szomorú

6. csujogatás ~ ez talán nem meglepő 10 éves néptáncos múlttal a hátam mögött. És ha már itt tartunk, íme az egyik kedvencem: "Volt szeretőm tizenhárom, tíz elhagyott, maradt három, kettő megcsalt, maradt csak egy, azt az egyet, én csalom meg." Persze ahány tájegység, annyi fajta csujogatás, és talán a legjobbakat egyszer majd összeszedem egy csokorba.

7. angyalbögyölő ~ ismét egy étel. A nudli népies kifejezése. És mindenkien a fantáziájára van bízva, vajon miért vagy miről kaphatta a nudli ezt a szerintem nagyon is aranyos nevet.

8. pendely ~ azt hiszem, ebben a szóban teljesedik ki az ly betű és a néptánc iránti imádatom.

9. forgótőke ~ hát igen, a többihez képest, ez egy kimondottan modern szó, de azt hiszem munkahelyi ártalomnak is nevezhető, hogy bekerült a legkedveltebb szavaim közé.

10. telihold ~ talán mert a nők 80%-ára hatással van a telihold. Nálam ez abban nyílvánul meg, hogy nem tudok aludni, ami élménynek nem túl kellemes, maga a szó mégis valamifajta szépséget áraszt magából.

+1. mini és a mono ~ bár magában semmi értelme nincs, aki érti, tudja miért került fel a listámra

Ha az idegen nyelveket nézzük, nálam az abszolút kedvenc, ami bár nem szó, hanem kifejezés, az angol Look at me! . Hihetetlenül dallamosnak, és szépnek találom.

Ajánlom ezt a játékot sógornőmnek, akinél már több hasonló listát is felleltem.

Egészséges édesség, azaz müzli minden mennyiségben

Hízókúra ide, hízókúra oda, ha édesség hiányom van mindig a müzliért nyúlok a szekrénybe.

Sosem szerettem a csokit igazán, bár bevallom töredelmesen, ha megkívánom, akkor egy tábla csokit is megeszem egy ültő helyemben. De ha csokiról van szó, akkor minél "ét"-ebb, annál jobb. Azaz a csoki kakaó tartalmának közelítése a 100 %-hoz és a csoki iránti étvágyam egyenes arányosságban vannak egymással.
Nagyon szeretem a különleges "darabokat". Édesanyám most egy csilis csokival lepett meg. Egyenlőre még várat magára a szekrényben, míg az a bizonyos étvágy elhatalmasodik rajtam, de idővel garantáltan el fog fogyni.
Nagy kedvencem most, lévén a gyerekkor még nem volt olyan messze, a citromos pattogó cukorkás csoki. Egy hibája van, hogy nem étcsokiból van, de hát senki sem lehet tökéletes, még a csokifajta kitalálója sem. Azért nagyon mókás dolog, ahogy a cukor darabok felrobbannak az ember szájában, miközben visszaemlékszik a gyermekkorára.

De térjünk vissza a müzlire.



Teljesen mindegy, hogy milyen fajta, milyen márkájú, és hogy mi van benne. Egy tál müzli egy kanál mézzel és natúr joghurttal tökéletes kiegészítő, ha vacsora után még egy kis édességre vágyom.
Tudtam, hogy egészséges, hogy vitaminok vannak benne, de hogy mire jó, milyen vitaminokat tartalmaz, annak ezidáig nem néztem utána.

De íme egy kis szösszenet az összegyűjtött információkból:
~"Az ideális müzli ötféle gabonából áll: búzából, árpából, zabból, kölesből és rozsból."
Bevallom töredelmesen, még sosem néztem meg, hogy az általam kedvelt müzlik milyen gabonából készülnek, de pótolni fogom a hiányosságomat. Az biztos, hogy zab mindig kerül a tálkámba, mert azt vettünk csak úgy magában.

~"A müzli elfogyasztásával számos vitaminhoz (B1-, B2-, B6-, B12-vitaminhoz), továbbá ásványi anyagokhoz (vashoz, mangánhoz, rézhez, káliumhoz, magnéziumhoz), ezenfelül az emésztéshez szükséges ballasztanyagokhoz jutunk."
Meg lettem volna lepve, ha ez a sokféle növény nem tartalmazna egy csomó vitamint. Persze azért a szükséges mennyiség nagy részéhez máshonnan kell hozzájutnunk, de legalább jó tudni, hogy amit eszünk az nem csak finom, hanem egészséges is.

~"Az igazi müzlinek 3 fontos alapanyagot (gabonafélék, gyümölcsök, magvak) kell tartalmaznia.
Gabonafélék: búza, rizs, árpa, zab, rozs, valamint az ezekből készülő pelyhek.
Magvak: dió, mogyoró, napraforgómag, fenyőmag, tökmag, mandula, kesudió, pisztácia, lenmag, szezámmag stb.
Gyümölcsök: aszalt gyümölcsök, de a legjobb a friss idénygyümölcsök"
Ez a legjobb része a dolognak, mert a felsoroltak közül mindegyiket szeretem. Teljesen mindegy, hogy mi van a kamrában, vagy hogy az embernek éppen mihez van kedve, nyugodtan kompinálhatja az összetevőket.



A müzliről további információk és a saját készítésű müzlihez recept ötletek itt és itt.

Jó kísérletezést mindenkinek müzli-ügyben, és finomabbnál finomabb reggeliket, vagy egyéb étkezéseket.

Három hónap történései, avagy búcsú az XS-es mérettől

Jelenlegi súly: 48, 3 kg

Kihízott ruhák száma: számtalan

Sosem gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténhet velem, de eljött a történelmi pillanat.

A nyár beköszöntével előszedegetve a nyári ruhatáramat sorban próbáltam fel annak különböző darabjait. Addig nem is volt semmi baj, míg a kis felsők, topok voltak soron.

De aztán következtek a nadrágok, kis szoknyák, amiket tavaly avval a célzattal tettem el télire, hogy idén nyáron ismét magamra öltöm őket.

Gondolom mondanom sem kell, hogy a sok éven keresztül stabilan tartott 43-45 kg-os súlyhoz szorosan társult az S-es, nem ritkán az XS-es méret.

Bár mindenki azt mondja, hogy a változás a tavaly ilyenkori énemhez képest nem észrevehető, valami oka csak lehet, hogy a nadrágok csak a combomig jönnek fel.

A felismeréssel járó sokk akkor hatalmasodott el rajtam, mikor az egyik kedvenc nadrágom cipzárja a nagy erölközdés közben olyan szépen pattant el, hogy majdnem kitörte a röppályája útjába kerülő tükröt.

A célomhoz már nem sok kell, bár már egy ideje nem mozdul a mérleg nyelve, de talán több sokkoló élményben már nem lesz részem. Mindenesetre minden este buzgón tornázom, hogy a kg-ok csak oda menjenek, ahova én is szeretném.

És azt hiszem, beruházok egy-két új nadrágra :)

A Szakítás

Tegnap végleg lezártam életem egy szakaszát. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy életem felét. És bár szakítás volt annak minden fájdalmával, ebben az esetben ezt nem a teremtés koronáinak egy példánya okozta.

14 éves voltam, amikor először csapott meg a színház szele. Na nem abban a hagyományos értelemben, de a színpad valahogy hatalmába kerített, és hogy bírtokolhassam, a művészetek közül a néptáncot választottam.

Sok szép tánc, ruha, utazás, fellépés, barát és rengeteg élmény várt ebben a csodálatos világban, aminek a részese voltam.

Első szakításunk akkor történt meg, mikor főiskolára kerültem, és Zalaegerszegről már nem tudtam hazajárni a próbákra. Olyan búcsú volt, amiről mindenki álmodott volna. Egy egész estés műsorral fejeztem be intenzív amatőr táncos pályafutásomat.

A főiskola végeztével hazajöttem, dolgozni kezdtem, és gondoltam újrakezdem. De hamar rá kellett jönnöm, hogy már csak a lábamnak és a szívemnek hiányzik a tánc, az agyam már nem kívánt tudomást venni róla. Így bár a szívem egy ideig próbálkozott, és húzta-halasztotta az elválást, a végén az agyam győzőtt.

14 év talán még házasságból is sok néha, és mint ahogy a kapcsolatokra is igaz, én elmondhatom a táncra is, hogy felmelegítve már ez sem volt az igazi.

A főiskolán töltött 4 év alatt a társaság is változott, és valószínüleg az én értékrendemben is háttrébb lett sorolva a tánc, így végleg könnyes búcsút vettünk egymástól avval a momentummal, hogy utolsó alsószoknyáimat is visszaszolgáltattam az együttesnek, és jelképesen szögre akasztottam a karakter cipőmet.

Ezek az évek meghatározták az életemet, és remélem egyszer majd viszont láthatom a saját gyermekemet a szinpadon...

Hát Isten veled táncos élet....

Hízókúra - Három és feledik felvonás...a nagy áttörés

Eredmény: + 1,0 kg
Eredmény: - 0,2 kg
Végeredmény: + 0,8 kg

Jelenlegi súly: 46,7 kg

Hogy miért kezdtem a bejegyzést egy kisebb matematikai feladvánnyal?

Kedden Gábor napot tartottunk a munkahelyemen, ami avval jár, hogy az ünnepelt töménytelen mennyiségű süteménnyel jelenik meg reggel, ami általában délutánra el is fogy, de ha mégis, másnap végleg eltüntetjük az utolsó morzsákat is.

Ez most sem volt másképpen, csak most ugyan azt a teljesítményt csökkentett létszámban "kellett" előadnunk, de azért a kolléganőmmel tettünk róla, hogy ne maradjon szégyenben az iroda ilyen téren, és szinte versenyt ettünk egész nap (a plussz szénhidrátnak én nagyon, ő talán kevésbé örült).

Az isteni marcipános süti receptjét még nyomozzuk, de ha megvan, közzéteszem a tuti hízókúra receptjét.

Az egyenlet negatív felét egy kis testmozgással sikerült összehoznom (legalábbis erre fogom). Tudom, már hetek óta azért panaszkodom, hogy már olyan jó lenne elmenni tornázni, ezért nem értitek, hogy most miért teszem szóvá a dolgot. Nos, testmozgás alatt én nem teljesen erre gondoltam. A munkahelyemen áttelepítésre került az a konténer, amiben a cég számvitellel kapcsolatos összes dokumentuma helyet kapott 10 évre visszamenőleg. A mutatvány már így sem volt egyszerű, hiszen ez azért nem 2 darab dossziét és dobozt jelentett. Eredetileg két konténert neveztek ki irattárnak, amit egymásra raktak, és természetesen a felül lévő lett a számvitelé. Így a pakolás abból állt, hogy dosszié megfog, le a lépcsőn, bepakol, fel a lépcsőn, és egy újabb dossziékupaccal ismét neki a lépcsőnek. 4 óra dossziépakolás után azt hiszem nem kevés kalóriát dolgoztunk le, és a mai nap már elég nehezünkre esett a lépcsőzés a nem kicsi izomláz miatt, ami a vádlinkban jelentkezett.

És hogy miért nagy az áttörés?

Az elmúlt 10 évben sajnos nem sikerült átlépnem a 46 kg-os határt, és most végre megtört a jég, és ha egyenlőre nem sokkal, de megbírkóztam evvel az akadállyal is.

Így most új erőkkel, de töretlen lendülettel folytatom a hízókúrát az álomhatár eléréséig.

Hízókúra - Harmadik felvonás.... További sikerélmény

Eredmény: +0,5 kg

Jelenlegi súly: 45,9 kg

Tulajdonképpen nem rossz eredmény, mégsem vagyok magammal megelégedve. 1 hónapja kezdtem bele a hízókúrába, és a legtöbb cikk azt írja, hogy heti fél kg gyarapodás elérhető. Sajnos ez nálam csak két heti fél kg. Pedig megtettem mindent a cél érdekében.

A múlt héten kicsit hosszabbra szabtam a hétvégét, és kirándulással töltöttem az időt, már a fővárosi kiruccanást kirándulásnak lehet nevezni. A főváros viszont bevásárló központokkal jár, amikből természetesen nem hiányozhatnak a gyorséttermek. És ha már egyszer ott van az ember lánya, hát ki is próbál párféle kalóriában gazdag finomságot.

Részemről nem vagyok oda a műkajákért, inkább a különböző népek ételeit részesítem előnybe, de azért néha nem tudok ellenálni a hamburger illatának.

Persze hízókúrám élharcosa, mint már említettem a nagymamám. Most szombaton dödöllével várt minket, amiből töménytelen mennyiséget tudok megenni.

Mivel még akárkinek mondtam, mi az a dödölle, maximum az énekből ismerte, íme az egyszerű, de ellenállhatatlan tipikus zalai étek receptje:

Egy tál dödölle....

Hozzávalók:50 dkg burgonya 25 dkg liszt 1-2 fej vöröshagyma 1 pohár tejföl só olaj

Elkészítés: A burgonyát annyi sós vízben megfőzzük, amennyi éppen ellepi. Ha puhára főtt saját vizével összetörjük.Annyi lisztet adunk hozzá állandóan kevergetve ,amennyit a burgonya felvesz, vigyázva ,hogy sem csomós sem ragacsos ne legyen. A felaprított hagymát egy kis olajon megpirítjuk ,majd a krumplis masszát evőkanállal beleszaggatjuk. Kicsit megpirítjuk és tejföllel tálaljuk.

Hízókúra - Második felvonás - Visszatérés az első héthez

Eredmény: +0,4 kg

Nos, a szerdai visszaesés után félve álltam rá a mérlegre. De nyugalommal vettem tudomásul, hogy azért az elvesztegetett "kg-okat" sikerült visszaszereznem.
Az evéssel kapcsolatos lelkesedésem továbbra is töretlen.

A hízókúrám élharcosaként (bár tudtán kívül) meg kell említenem a Nagymamámat.

Mielőtt nyugdíjba ment, szakácsnő volt és mind a mai napig nem tudott hozzászokni, hogy nem több száz emberre főz. Az óriási adagokra pedig csak ketten vagyunk.
Ez nem volt másként most hétvégén sem. Mindig mondjuk neki, hogy csak egyfélét főzzön, de mindig azt mondja, hogy biztos, ami biztos, inkább csinált még pár másik dolgot is, hátha épp azt kívánjuk meg.

Mindig mondja, hogy én vagyok a legjobb unokája (bár sok választási lehetősége nincs, mert csak ketten vagyunk az öcsémmel), mert én eszem a legtöbbet. Eme jó szokásomat most is megtartottam, bár nem könnyű végigenni a menüt, ami alatt szinte összerogyott az ebédlőasztal, de küzdöttem derekasan. Tény és való, hogy utána nem nagyon tudtam megmozdulni, és néha még a nadrágot is ki kell gombolni, hogy legyen helye a sok finomságnak.

A hétvégi menü, amivel drága Nagymamám elősegíti a súlyom gyarapodását:
- húsleves, a Mama csinálta hosszúmetélttel (mert olyant senki más nem tud, csak Ő)
- kacsasült, csakis a diéta jegyében
- rétes, mert desszert nélkül nem élet az élet

Biztos, ami biztos, azért most is csinált még egy kis rántott húst, sonkás tésztát, és székelykáposztát. Ezek dobozolásra kerültek, és a héten lesznek szépen sorban elfogyasztva.

Ezek után talán nem tűnünk normálisnak, hogy még nekiálltunk főzni, dehát ha mi most valami mást kívántunk...

Már hetek óta néztegetem az internetet valami egzotikus étel után, és ahogy az lenni szokott, a sok receptből született egy új. Így ma csípős csirkemellcsíkokat készítettünk grapefruitos gyümölgyraguval, melynek receptje itt felkutatható.

Holnaptól belevágok a 3. hétbe, bár a tervhez képest fél kg lemaradásban vagyok, de igyekszem behozni a lemaradásom.

Hízókúra - másfeledik felvonás.... a visszaesés

Ma próbaként ráálltam a mérlegre, bár megfogadtam, hogy mindig csak a hét utolsó napján nézem meg éppen aktuális súlyomat, dehát nőből vagyok, nem bírtam ki.

Így utólag azt mondom, hogy inkább nem kellett volna.


Eredmény: -0,4 kg


Ez azt jelenti, hogy a kiinduló súlyomhoz képest, másfél hét alatt csak 10 dkg-ot "sikerült" híznom.

Ez elég elkeserítő ahhoz képest, hogy mennyit eszem egy nap.

A kakaó reggel, aztán a szendvics, aztán ebédig nasi, aztán ebéd, ebéd után nasi és gyümölcs, és itthon a vacsora. A fogyókúrázók kedvéért inkább nem is számolom össze, hogy ez mennyi kalória, de valószínüleg kitesz két embernek való napi mennyiséget is.


Sajnos a súlyom ingadozásában nagy szerepet játszik a stressz, ami sosem került el túl messzire, csak néha több van belőle a kelleténél.


Ma egy őrült autós segített "visszanyerni" a súlyomat (na nem azt mondom, hogy mind a 40 dkg ezért ment le rólam, de közrejátszott). Egy akkora kaviccsal sikerült üstökösként eltalánia a kicsi kocsimat, hogy a kráter, amit a becsapódás okozott újraformázta a drágaságom szélvédőjének domborzati viszonyait.

Szóval ez az apró momentum a vérnyomásomat fel, a súlyomat pedig letornázta. Tovább rontott a helyzeten, hogy a talajrendezés nem két fillérbe került. De a lényeg, hogy imádott kicsi kocsim régi pompájában tündököl, és csak egy kis szexepillel lett gazdagabb.