Kerstin Gier - Rubinvörös

Valami könnyed olvasmányra vágytam, így az interneten keresgéltem könyvespolcom következő darabját. Mivel a tartalom alapján bíztatónak tűnt, az időutázás érdekes téma, és egész jó véleményeket olvastam róla, a következő könyvre esett a választás:

"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérüket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul? Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron..."

Az írótól már olvastam egy könyvet, bevallom nem hagyott mély nyomokat bennem, olyan kidolgozatlannak, zűrzavarosnak, befejezetlennek tünt. Dehát másik ez egy másik műfaj, gondoltam adtam neki még egy esélyt. A történet aranyos, kislányos, olvasmányos, bár azt nem mondom, hogy nem tudtam letenni a könyvet. Tudom, hogy a könyv három részes, tehát még van ideje a történetnek kibontakoznia, de a majdnem 350 oldalon konkrétan semmi nem történt. Engem kicsit zavart a sok szereplő is a könyvben, akiket csak megemlítettek, de semmi részletesebb leírást nem kaptunk róluk, vagy semmi háttértörténetet, hogy ki kicsoda, és mi köze az egészhez, bár a későbbiekben biztos lesz szerepük. Mindenesetre megvárom, még megjelenik a sorozat következő része, és bízom benne, hogy a történet előrehaladtával egy kicsit izgalmasabbá és pörgősebbé válik a könyv.

Stephenie Meyer - Breaking Dawn - Hajnalhasadás

Végre sikerült... A negyedig részt előbb olvastam el, mint ahogy láttam volna a filmet. Ez valamilyen szinten jó, mert nem kellett még egy évet várnom, hogy megtudjam, mi a történet vége, másrészt viszont lehet, hogy jobb lett volna, ha a film alapján már nem a fantáziámra hagyatkoztam volna a könyv olvasása során.

"Ha az készül megölni téged, akit szeretsz, nincs választási lehetőséged. Hogy is menekülhetnél el, hogyan is küzdhetnél az életedért, amikor ezzel fájdalmat okoznál ennek a szeretett személynek? Ha nem maradt más, csak az életed, amit neki adhatsz, hogyan is tagadhatnád ezt meg tőle? Ha igazán szereted?

Amikor Bella Swan ráébred, hogy visszavonhatatlanul beleszeretett egy vámpírba, az élet hirtelen veszedelmesen izgalmas lesz számára: tündérmese és rémálom keveréke. Mivel érzései két irányba rángatják: - szenvedélyesen szerelmes Edward Cullenbe, ugyanakkor mély barátság fűzi Jacob Blackhez, a vérfarkashoz -, viharos, küzdelmekkel és lemondásokkal teli évet tudhat maga mögött, míg végre eljut a végső fordulóig. Rövid időn belül döntenie kell: a halhatatlanok sötét, de csábító világát választja-e, vagy a teljes emberi életet? Márpedig ez a döntés lesz az a hajszál, amelyen két törzs élete múlik. Most, hogy Bella meghozta a döntést, megdöbbentő, váratlan események sorát indítja el vele. Amelyeknek felmérhetetlen, megsemmisítő következményei is lehetnek."

Meg kell valljam, nekem hatalmas csalódás volt a történet befejező része. Mintha az írónő belefáradt volna, mintha az első három könyvben annyi elvarratlan szál maradt volna, amit most tisztába kellett tenni, hogy ez a romantika és a dráma rovására ment volna. A könyv olvasása során nem éreztem olyan átütően azt a szerelmet, amit Bella és Edward érez egymás iránt, vagy azt a fájdalmat és gyötrődést, amit Jacob érez, mert nem kaphatja meg Bellát, viszont barátként nehéz mellette maradnia.

Elolvastam, mert érdekelt, és ha már az első három könyvet elolvastam, nem hagyhattam ki a végét, de messze nem nyújtotta azt az élményt, mint az előzmények.

Ott van például az esküvő utáni első közösen töltött éjszaka. Értem én, hogy ez egy klasszikus lányregény, tehát a szexnek nincsen benne helye, de ahhoz képest, hogy szegény Bella több mint 2 ezer oldalon keresztül készült erre a pillanatra, kicsit nagyobb jelentőséget is tulajdoníthatott volna neki az írónő.

Aztán ott van a pillanat, amikor Bella rájön, hogy terhes. Ha beleszámítjuk azt, hogy milyen fiatal, és eszébe sem jutott gyereket vállalni, aztán a tény, hogy azt sem tudja, mi fejlődik benne, nem igazán volt megdöbbenve, és főleg nem megrettenve.

Bella, Edward és Jacob viszonya is túl könnyen rendeződik az előzményeket figyelembe véve. Jacob túl könnyen belenyugodott Bella átváltozásába, arról nem is beszélve, hogy Bellának ez milyen könnyen ment, így a dráma is hiányzott.

Az már csak a hab a tortán, hogy ha Jacob nem kaphatta meg Bellát, akkor beleszeret annak lányába, hogy senki ne maradjon pár nélkül a végén.

Lehet, hogy kicsit kritikus vagyok ezzel a résszel kapcsolatban, de nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan fognak két részt, vagyis két bőrt is lehúzni a filmben erről a részről.
Az első rész, Bella átváltozásáig, unalmas, a második rész pedig kaotikus, és a végkifejlet valahogy számomra elmaradt.

A négy részt összességében nézve viszont szép történet volt, és mindenképpen érdemes volt elolvasni.

Stephenie Meyer - Eclipse - Napfogyatkozás

Mint az első két résznél, most sem jött össze, hogy előbb a könyv, aztán a film. Így aztán a már jól bevált taktikát követem. Bár a könyvet ma reggel fejeztem be, így a film újranézése még várat magára.

"Őrizd a percet!
Mert ami eljön, az el is múlik, ezt a halandók tudják csak igazán.
Elmúlt az alkonyt, elmúlt az újhold. De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad tudója? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfény ragyogása? Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet.
Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között...
A nagy kérdés:mit érdemes túlélni?
A Twilight saga folytatódik...
A Hold elbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki."

Ez a rész elég mozgalmasra sikeredett, hiszen Bella visszakapja a szerelmét és a barátját, és ami számára a legfontosabb, a két ellenség próbál megbékélni egymással a kedvéért.
Aztán jönnek az igencsak emberi problémák, és annak a nagy igazságnak a beigazolódása, hogy férfi és nő között nem létezik csak barátság.
Így aztán Bellának is be kell látnia, hogy két férfiba szerelmes egyszerre, és választásra kényszerül.
És persze ott van az ellenség Victoria személyébe, akit közös erővel sikerül legyőzni, és végre jöhet a szerelem.

Ennél a résznél már nagyon sok eltérés van a könyv és a film között. Én megértem, hogy majd 700 oldalt nem lehet belesűríteni másfél órába, de akkor is.

Olyan részeket hagytak ki belőle, amik igen is fontosak, és a filmet igazán csak a könyv olvasása után érti meg az ember, hogy mit miért is csináltak.

Mindenesetre kíváncsian várom az utolsó rész történéseit, és remélem, hogy ezt a részt sikerül a film előtt elolvasnom.

Stephenie Meyer - New moon - Újhold

Bár már régen elolvastam, csak most kerül sor rá, hogy bejegyzés is készüljön belőle.

De íme előbb a széljegyzet:

"Rossz hold kelt föl?
Bella mer szeretni. Az élete árán is.
Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent. Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb örültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket...
Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?"

Mint az első résznél, itt is a filmet láttam először, és mivel ez a taktika már bevált, most is ezt követtem, hogy film-könyv-film. Így aztán mind a két alkotásból friss emlékekkel könnyű volt összehasonlítani őket.

És ismét a könyv győzött, bár ezen egyáltalán nem vagyok meglepődve.

De most egy kicsit a könyvről:
Minden ember átéli egyszer az első szerelmet, és az első szerelemnél csak az első szakítás tud fájdalmasabb lenni.
Aztán jön egy barát, vagy egy tevékenység, ami kirángatja az embert ebből az élőholt állapotból, és az ember úgy kapaszkodik bele, mint utolsó lehetőségébe.
De aztán jön a következő pofon, mikor a barát is elhagyja.
A normális emberi világban sem könnyű ezeket a dolgokat feldolgozni, nemhogy ha az ember szerelme egy vámpír, a legjobb barátja pedig egy vérfarkas.

Mint ahogy a film is, a könyv is egy kicsit vontatottabb volt az első résznél, és nagyon sokat foglalkozott Bella érzéseivel. De tökéletesen leírta azt a szenvedést, amit egy összetört szív átél.

Amikor az események felgyorsultak, és Bella Olaszországba megy, hogy megmentse Edwardot, akadtak különbségek a film és a könyv között, amiknek bár jelentőségük nem volt az események folytatását illetően, én nem hagytam volna ki a filmből, mert dramaturgiailag jól mutattak volna.

És az összegzés: Érdemes volt elolvasni ezt a könyvet is, annak ellenére, hogy a történetben ez a rész olyan helyet foglal el, mint a Star Wars sorozatban A birodalom visszavág, amikor dráma van, a rossz diadalmaskodik, de igazából nem sokminden történik.

Stephenie Meyer - Twilight - Alkonyat

Hát engem is megfertőzött. Erre nem tudok mást mondani.

Az úgy kezdődött, hogy láttam a filmet, aztán csak nem bírtam ki, meg kellett vennem a könyvet is, és ma újra megnéztem a filmet.

Tudom, hogy már egy kicsit kinőttem belőle, elvégre nem teljesen az én korosztályomat célozták meg vele, de el kell ismerni, ha valami szép, az szép. És a szerelemnél mi más lehet szebb a világon. Még ha csak egy mesében, akkor is.

És bár talán nem is kell mondanom, miről szól a könyv, azért íme a fülszöveg:
"Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő....Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik..."

Szinte az is mesébe illő (bár lehet, hogy csak egy jó marketing fogás, mint annak idején Britney Spears szüzessége volt), ahogy az írónő szó szerint megálmodta a történetet.

Álmában egy halandó lányt látott, aki egy vámpír fiúval beszélgetett egy mezőn. A vámpír szerelmes volt a lányba, de ugyanakkor mérhetetlenül kívánta annak vérét is. Miután felébredt, úszó edzésre vitte fiait, és amíg rájuk várakozott, addig aprólékosan megírta álmának történéseit, később ez lett az Alkonyat (egyik leghíresebb) 13.fejezete. (info innen)

Mint már sok más könyvnél, amiből aztán film készült, itt is meg kell állapítanom, hogy a könyv ezerszer jobb. Mivel ebben az esetben a filmet láttam először, így nem hagyatkozhattam teljesen a képzeletemre, hiszen a nevek mögött autómatikusan a színészek arcát láttam. Viszont most ismét megnézve a filmet, úgy gondolom, hogy a képzeletemben sokkal jobb volt a színészi alakításuk. Viszont a film meglepően jól adja vissza a nem kis terjedelmű könyv minden egyes apró részletét, persze a könyv részletes leírásával az érzéseket, környezetet, gondolatokat illetően sosem fogja tudni felvenni egy film a versenyt.

Bár a filmnek elég fura (romantikus-horror-fantasy) besorolása van, én bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a szívet megdobogtató történeteket.
Most nekifogtam a második kötet olvasásának, hogy aztán újra megnézzem a film második részét is, hogy mire a harmadik rész megnézésére kerül a sor, már túllegyek a könyv olvasásán is, és helyére álljon a normális sorrend, hogy előbb a könyv, aztán a film.

Képek a film hivatalos honlapjáról.

Emily Giffin - Zűr van, babám!

Eredetileg egy másik könyvért tértünk be kedvenc könyvesboltunkba, de aztán mégis ez a könyv maradt a kezünkbe, és így utólag már mondhatom, hogy nagyon jó választás volt.

"Lángoló szerelem. Mesébe illő lánykérés. Házasság. Azután pedig...gyerekek?
Ez minden nő álma. Vagy mégsem?

Claudia és Ben tökéletes pár. Pillanatok alatt egymásba szeretnek, és megállapodnak abban, hogy szakítva a hagyományokkal, a családi és társadalmi elvárásokkal, beérik egymással, nem terveznek gyereket. Boldogan élik a szabad, korlátlan és független felnőttek gondtalan életét. Zavartalanul építhetik a karrierjüket, esténként kedvükre szórakozhatnak, bármikor fölkerekedhetnek és járhatják a világot.

Amikor azonban az egyik legjobb barátnőjük teherbe esik, Ben más jövőképet kezd el dédelgetni. Rájön, hogy tulajdonképpen ő is kisbabát szeretne, amivel igazán megkoronázhatják kettejük kapcsolatát. Ben új családtag utáni vágyát Claudia nem akarja komolyan venni. Elvégre a kapcsolatuk elején nem erről volt szó! Hogy nyomatékot adjon nemtetszésének a válástól sem riad meg. Sajnos Ben sem...

Claudiának nehéz döntéseket kell meghozni, hogy az önismeret egy magasabb szintjére lépjen és eldöntse, mire vágyik igazán az életében."

A könyv egy igen is valós problémát boncolgat. Először is ott van a karrier kontra gyerek kérdés. A mai világban egy nőnek szinte csak két választása van. Vagy korán szül, és akkor nehéz karriert építenie, vagy a karrierjére koncentrál és akkor kitolódik a gyerekvállalás.

Aztán ott a másik kérdés, hogy a nő egyáltalán akar-e gyereket. Még mindig az a "trend", hogy a kislány felnő, férjhez megy, és gyereket szül. Na de mindenki ezt akarja, és mindenkinek e szerint kell élnie? És vajon tud-e egy jól kapcsolat működni, ha az egyik fél gyerek-párti, a másik pedig nem?

"a férfi létének legfőbb értelme, hogy elszórja a magját, és a nő csak akkor teljesedhet ki, ha megtermékenyül"

Aztán ott van a következő eshetőség, mikor a nő akar gyereket, de valamilyen oknál fogva mégsem lehet neki. A nő foggal-körömmel küzd, hogy élete kiteljesedjen, majd végső eshetőségként az örökbefogadást válassza, hogy részese legyen egy kisember életének, akiről gondoskodhat, felnevelheti, és aki anyának nevezi.

"egy nő életében nem az a legfontosabb döntés, hogy kihez megy férjhez, hanem hogy ki lesz a gyermekei apja"

És végül van az a nő, akinek megadatott a gyermekáldás, csak épp a tökéletes házasság nem. Viszont a gyerekei érdekében próbálja megmenteni rossz házasságát.

"jó szándékú-diktátor elmélete: egy ideális kapcsolatban egyenlőek az erőviszonyok. Ha ellenben valamelyik félnek kevesebb jut belőle, az mindig a nő. .....a hatalmat kisajátító férfiak azt a velük született szibarita ösztöneik kielégítésére használják. A nők viszont a hatalom birtokában nem annyira a saját, mint a család érdekeit igyekeznek megvédeni. A matriarchális társadalmak ezért békések és harmonikusak, míg a férfiak uralta társadalmak előbb-utóbb áldozatául esnek a háborúskodásnak"

Úgy gondolom, hogy a mi korosztályunkat leginkább foglalkoztató, és leginkább aktuális problémával foglalkozik a könyv, nagyon könnyed, humoros formában. Könnyen olvasható, gördülékeny történettel, amelybe mégis nagy igazságokat rejtett el az életről az írónő.

Anthony Capella - A szerelem étke

Az úgy volt, hogy valami olvasnivaló után kellett néznem, és mivel könyvesbolt nem volt a közelben, ezért az internetet vettem segítségül.

Bevallom, nem vagyok az internetes vásárlás híve, mert szeretem megfogni, megszagolni azt, amit megveszek. Amúgy is imádom az új könyv illatát.
Most azonban szakítottam a hagyománnyal, és mivel megtaláltam azt a könnyed olvasnivalót, amire éppen vágytam, meg is rendeltem, és másnapra már kezemben is tarthattam a könyvet.

"Rómában vagyunk, ide érkezik Amerikából művészettörténeti ösztöndíjjal a gyönyörű Laura. Egy nap betér Tommaso, a szoborszépségű szívtipró törzshelyére, aki a véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetésből megtudja, hogy Laura ezentúl csakis olyan olasz srácokkal kezd, akik tudnak főzni, mert azok a szerelemben is nagymenők. Pincérként Tommaso sajnos csak a pizzához ért, barátja a mafla Bruno azonban az egyik legjobb római étterem séfje. És mivel Laurát mindenképpen el kell csábítania, hamarosan kezdetét veszi egy fergeteges bohózat. Tommaso mennyei étkeket tálal Laurának - persze Bruno főztjét, aki leleményesen igyekszik köddé válni a lakásban, hogy ki ne derüljön a turpisság - , és le is veszi a lábáról. Laura halálosan beleszeret Tommasóba, csakhogy Bruno is Laurába. Tommaso viszont egy idő múltán új kalandra vágyik. Vagyis mindenki mást akar. De ahogy a régi mondás tartja, a szerelem mindent legyőz, pláne akkor, ha a szerelem étkei is terítékre kerülnek. Ez a könyv nemcsak szellemes románt, hanem rendhagyó római útikalauz és kulináris kalandregény is egyben."

Kép és széljegyzet innen.

Ez a tartalom engem is elcsábított, hiszen minden benne van, ami egy nőnek kell. Romantika, ételek és természetesen Róma (imádom Rómát, és Olaszországot, ezért ezek a könyvek előnyt élveznek).

A történet jónak ígérkezett, és a könyv eleje elég pörgős is volt. Aztán a történetben előrehaladva egyre inkább laposabbá vált, és a végét már csak úgy hébe-hóba olvastam el.

A könyv tele van olasz kifejezésekkel és ételek neveivel, amiket gyérnek is csak nagyon nagy jóindulattal mondható olasz tudásommal csak úgy nagyjából tudtam elolvasni, és főleg nem tudtam, hogy mit jelentenek. Nagyon örültem volna neki, ha legalább lábjegyzetben fonetikusan is leírják az olasz kifejezéseket, és főleg, hogy le is fordítják, hogy szegény olvasó tudja, hogy mit is olvas.

Az viszont tény, hogy éhesen ne álljon neki az ember olvasni, mert az kész kínzás magával szemben, mert az elkészített ételeket olyan részletességgel írja le, hogy az ember szinte látja maga előtt, szinte csorog a nyála, és vágyik rá, hogy megkóstolhassa.

Az is tény, hogy férfi ne álljon neki romantikus könyvet írni. Mert bár az étellel kapcsolatos részek nagyon jók, és a körítés is elmegy, de a romantikus jelenetek valahogy nagyon nem sikerültek, és a befejezés sem olyan, amilyennek egy nő megálmodott volna.

És a végkövetkeztetés: egy olvasást megért, de az biztos, hogy lesz kiemelkedő helyen a könyvespolcomon.

Kate Fforde - Száz boldog esküvőm

Már régóta kinéztem magamnak ezt a könyvet, de addig nem akartam megvenni, míg a végére nem érek a karácsonyi ajándékaimnak. Így múlt pénteken már céltudatosan mentem a könyvesboltba, és hogy ne is essek más könyv által kísértésbe, csak lekaptam a polcról és már indultam is a pénztárhoz.

A tartalom:

"Sarah sok száz boldog és sikeres esküvőn van túl. Egy pici bökkenő van a dologban: egyiken sem ő mondta ki a boldogító igent. Sarah ugyanis profi esküvőszervező, aki mellesleg nem hisz a szerelemben. Egy óvatlan pillanatban két menyegzőt vállal el egy napra; egy bonyodalmakat ígérő sztáresküvőt, és egy családi lagzit. Az esküvőbrigád működésbe lép, de valahogy semmi nem akar összejönni.

Az évszázad partijának küszöbén a fodrászlány szakít, a varrónő összeomlik, a fotós kiakad, és mindezek tetejébe még Sarah-t megkörnyékezi a szerelem... pedig még egy esküvőt nem bír el az a nap.

Vagy mégis?"



A cím nagyon biztató, a fülszöveg azonban egy kicsit szegényes, és nem sok fantáziára utal. Ennek ellenére optimistán álltam neki az olvasásnak, és röpke egy hét alatt a végére is értem a majd 500 oldalas könyvnek.

A könyv egy esküvőszervező munkáját mutatja be, aki egy gazdag esküvőt felügyel. Majd egy hírességtől kap ajánlatot, pont arra a napra, amikorra elvállalta a húga esküvőjének megszervezését. Természetesen mindkettőnél maximálisan helyt akar állni, és a sors pikantériája, hogy egy nagy, és egy alacsony költségvetésű esküvőt kell megszerveznie. Segítségére van ebben két barátnő, egy fodrász és egy varrónő, és természetesen az elmaradhatatlan férfiak. Egy romantikus könyvhöz illően a végére mindenki megtalálja a párját, az esküvők rendben lezajlanak, és mindenki boldog.

Könnyed és humoros olvasmány, romantikát kedvelőknek kihagyhatatlan olvasmány.

Kerstin Gier - Férfiak és egyéb katasztrófák

A következő olvasmány a karácsonyra kapott könyvek sorában. Pénteken Budapestre utaztam, és mivel Győrzámoly és Budapest között a közlekedés még jóindulattal sem mondható zökkenőmentesnek (1 óra várakozás Győrben), így elsők között került a könyv a táskába.

Íme a tartalom:
"Németország modern női sikerírója azt kínálj olvasóinak, amiből ma a legkevesebb van: felhőtlen humor, önfeledt vihogást, könnytörülgetős, térdcsapkodós hahotázást. Görbe tükröt tart a magukat istennek képzelő férfiak elé, ugyanakkor segít elfogadtatni velünk saját gyengéinket és emlékeztet bennünket rejtett értékeinkre. Judith, a 26 éves "nyugdíjas" egyetemista elégedetlen az életével. Izomagyú barátja fontossági sorrendjében ő csak a kerékpározás után szerepel, és folyamatosan harcban áll a kilóival, pattanásaival. Barátnői helyzete sem rózsásabb: Susanna elsüllyed egy gusztustalan haspók mellett, Katját gátlástalanul csalja a barátja, Bille fejét pedig elcsavarja egy korlátolt, nagyképű alak. Hősnőnket azonban helyzetkomikumokban bővelkedő magánéleti kudarcai nyílegyenesen vezetik az öntudatos önmegvalósítás felé. A négy barátnő a nagy Ő keresése közben egyik groteszk-humoros kalandból a másikba csöppen, egészen a könyv meglepő végkifejletéig.
Hogy ez leginkább a Családom és egyéb állatfajták újat kori megfelelője?
Mondhatnánk, fiatalkori önmagunkon nevetünk, vagy éppen azon, hogy mi is itt tartunk majd pár év múlva?
Legyen akár férfi, akár ő a kedves olvasó, bátran engedje át magát ennek a történetnek, és hagyja kiragadni magát azok közül, akik mindig mindent nagyon komolyan vesznek...
Az első sortól az utolsóig garantált szórakozás, ami nem véletlen: Németországban film készült belőle, könyveit eddig 2 millió példányban adták el.
És ha nem volt elég, keressék a szerzőnő korábbi, Halálom után felbontandó című sikerkönyvét is!"

Elolvasva a fülszöveget, nagyon ígéretesnek tűnt a könyv. Elvégre örök téma, hogy a lányok a kilókkal és a pattanásaikkal küzdenek, hogy a pasik nem úgy bánnak velük, ahogy azt megérdemlik, és természetesen, hogy mindenki keresi a nagy Ő-t.
A történet nagyon hasonlít az angol Bridget Jones naplója-ra, és a magyar Állítsátok meg Terézanyut!-ra, dehát nyílván Németországban is vannak szingli lányok, akik szerelemre és megértő pasira vágynak.

Az írónő stílusa tényleg jó, és vannak szórakoztató részek a könyvben, én mégis olyan se eleje, se vége történetnek találtam. Legalábbis a fülszövegben ígért "meglepő végkifejlet" elmaradt. Továbbá engem nagyon zavart a sok szereplő, a sok név, mert a végére már azt sem tudtam, hogy ki kivel van.
Természetesen aztán mindenki megtalálta a magához való párt, és bár a könyvből nem derül ki, valószínűleg mindenki boldogan él azóta is, ha meg nem halt.

A könyv nagyon könnyen és gyorsan olvasható. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Győrzámoly-Budapest oda-vissza úton ki is olvastam a majdnem 400 oldalas könyvet.
Bár az idő eltöltésére jó volt, azért nem keresem a könyvesboltban az írónő másik könyvét, mert engem nem győzött meg.

Elizabeth Gilbert - Eat, pray, love (Ízek, imák, szerelmek)

Karácsonyra szinte mindenki meglepett egy könyvvel, így kupacban várakoznak a könyvespolc szélén, míg sorra nem kerülnek, és míg elolvasás után bekategórizálom őket és a megfelelő helyre kerülnek a könyvek rendszerében.

Így foglalhatja el méltó helyét a polcon ezek után ez a könyv is:

Íme a fülszöveg:

"Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket.

Elizabeth harmincas, sikeres nő - volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatra a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől.

Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak.

Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy "ettől a naptól kedve változtatok az életemen".

EGY NŐ, AKI NEM AKART TÖBBÉ MEGFELELNI.

EGY NŐ, AKI ELENGEDTE A JELENÉT ÉS MEGTALÁLTA A BOLDOGSÁGÁT.

EGY NŐ, AKIBEN MAGUNKRA ISMERHETÜNK."

Úgy gondolom, mindenki életében van egy olyan pillanat, amikor úgy dönt, "most vagy soha" alapon, változtatnia kell az életén.

Liz egy harmincas éveiben járó nő, aki azt hiszi, tökéletes életet él, hiszen férjnél van, egy gyönyörű házban lakik, és megvan minden. Aztán egyszer csak rádöbben, hogy ez nem ő, és ő nem ezt az életet akarja élni. Összeroppan, elválik a férjétől, és útnak indul, hogy egy év alatt megtalálja önmagát.

A könyv első részében az Itália felfedezését írja le. Tulajdonképpen végigeszi Olaszországot, bejárja a híres városokat, és rengeteg barátot szerez. Kb. az első 10 oldal olvasása után megállapítottam, hogy nagyon tetszik az írónő stílusa, és nem bírtam letenni a könyvet. Az Itália út olyan volt számomra, mint egy videofilm, amit gyorsítva nézek, és itt-ott visszakapcsolom normál módba egy-egy történet erejéig. Mondhatnám azt is, hogy ugyanolyan zaklatott, csapongó, mint amilyen Liz lelkiállapota lehetett, miután rájött, hogy romokban az élete. Aztán jön India, a meditáció, és a megnyugvás. Ezt a részt egy kicsit vontatottnak találtam, és nem pörögtek úgy a lapok, de csak a végére értem, miután képzeletben Lizzel együtt átmeditáltam 4 hónapot, és tanúja lettem, ahogy megnyugszik, és megtalálja önmagát, hogy aztán magabiztosan nekivághasson az ismeretlennek, és felfedezze Indonéziát. Indonéziában szintén rengeteg barátra tesz szert, segít másokon, és kész arra, hogy egy szerető képében végleg lezárja a múltját, és új életet kezdve térjen haza újra Amerikába.

Bár az interneten kapott ez a könyv hideget és meleget egyaránt, nekem nagyon tetszett. És bár az ember némiképp betekintést nyer a három ország kultúrájába, talál egy-két jó gondolatot az önmegvalósításról, nem egy "hogyan legyünk boldogok" típusú könyvre kell gondolni nagy filozófiai gondolatokkal. Szórakoztató könyv egy nőről (sok másik nő problémájával), aki mer változtatni, és kilépni addigi életéből, hogy a számára megfelelő életformát megtalálja.

Nora Roberts - Völgy-trilógia

A főiskolás évek szépségei közé tartozik, hogy az embernek rengeteg ideje van, főleg, ha a Győr-Zalaegerszeg utat vasúton 4 órába kerül megtenni, és ha már sok idő van, akkor rengeteget lehet olvasni.

A főiskola végeztéve idő hiányában az olvasás is elmaradt, így is lehet, hogy majd fél évembe került ezt a trilógiát elolvasni.

Az első kötet világlátott, hiszen a szeptemberi törökországi nyaralás során süttette velem a lapjait, várva, hogy én kiolvassam belőle a betűket. A második kötetnek mostoha sorsa volt, hiszen a fürdőkádban relaxálva szinte laponként haladtam előre. Ez nem azt jelenti, hogy keveset fürdök, inkább kedvem nem nagyon volt olvasni. A harmadik kötetnél azért belehúztam, és becsületemet helyreállítva 3 nap alatt átrágtam magam rajta.

A fülszövegek szinte mindent elmondanak a könyvekről:

"A Pogánykő már évszázadok óta létezett, jóval azelőtt, hogy három fiú körbeállva összevegyítette rácsorduló vérét és vértestvérré fogadta egymást akaratlanul kiszabadítva ezzel a pusztító erőt.

Minden hetedik évben eljön egy hét júliusban, amikor a városka lakói kimondhatatlan dolgokat művelnek - amire aztán később mintha nem emlékeznének. A kollektív őrület megnyilvánulása ismertté vált a város határán túl is, és Hawkins-völgyről elterjedt, hogy megszállta valami gonosz erő.

Ez az újkori legenda vonzza Hawkins-völgybe a riporter-író Quinn Blecket, aki azt remélve, könyvet írhat a kísérteties témáról. Még csak február van, de Caleb Hawkins, a város alapítóinak leszármazottja már látta és érezte a gonosz jelenlétének első jeleit. Sosem tudja elfeledni a huszonegy éve az erdőben átélt rémítő eseményeket, és az előjelek még soha nem voltak ilyen erősek. Calnak szüksége lesz két barátjára, Fox és Gage segítségére, de meglepő módon támaszkodnia kell Quinnre is. A nő szinte látja a gonoszt, amit a városka lakói nem látnak. Amint a tél tavaszba fordul, Cal és Quinn viharos gyorsasággal egymásba szeret. Ők alkotják majd a sarokkövét a férfiak és nők egy csoportjának, amelynek tagjait összeköti a sors, a szenvedély és a harc a sötétségből testet öltő lénnyel..."

"Fox, Caleb és Gage, meg a Hawkins-völgy többi lakója számára a Hetes baljós üzenetet hordoz - amióta ők hárman kisfiúként kiszabadítottak egy évszázadok óta bezárva tartott démont, amikor a vérük a Pogánykőre hullt...

A fiúk ártatlan vérszerződése hét napig tomboló őrülethez vezetett, minden hetedik évben. Most pedig, amint rájuk vetül a rettegett hetedig hónap árnya, a férfiak érzik a készülődő vihart. Máris a halál és pusztulás képei kísérik őket. De ebben az évben felkészültebbek; harcba száll az oldalukon három nő is, akik messziről jöttek a Hawkins-völgybe. Layla, Quinn és Cybil valamiféle kapcsolatban áll a démonnal, ahogyan a férfiak kapcsolatban állnak azzal az erővel, amely a démont csapdába ejtette.

A Pogánykőnél tartott végzetes események óta Fox, a kisvárosi ügyvéd képes olvasni más emberek gondolataiban, és ebben a tehetségében osztozik vele Layla is. Foxnak meg kell nyernie a nő bizalmát, mert együtt hatásosabban vehetik fel a küzdelmet a sötétség ellen, amely elnyelni készül a várost. De Layla nehezen tudja elfogadni újonnan megismert képességét - és a bizalmas kapcsolatot Foxszal. Tudja, hogy ha egyszer megnyitja az elméjét, nem lesz semmi, ami megvédje a vágytól, amely mindkettőjüket elemésztheti..."

"Amikor évekkel ezelőtt, végrehajtva a vértestvér-rituálét, Gage, Fox és Caleb kilépett az erdőből, mindnyájuknál ott volt a vérkő egy darabkája. Most ez lesz a fegyverük a végső harcban a démon ellen, amelyet felébresztettek.

A győztes visz mindent.

Közös rémálmok, látomások vérről és tűzről, véletlenszerűen előforduló erőszakos események kezdik egyre gyakrabban zaklatni a régi barátokat, és Quinnt, Laylát és Cybilt, a nőket, akiket a végzet hozzájuk köt. Észre kell venniük, hogy ebben az évben erősebben tér vissza a démon, amely az általa keltett rettegésből táplálkozik.

De mostanra sikerült újra egyesíteniük a vérkő három darabját. Már csak azt kell kitalálniuk, hogyan használják fel.

Egy olyan szerencsejátékos, mint Gage, természetesen bármikor fogadna rá, hogy a csapatuk megtalálja a megoldást. És bár ő meg Cybil osztozik a jövőbe látás képességében, ez az egyetlen dolog, ami közös bennük. Mindketten úgy érzik, ha a köztük lévő flört szintjéről egy szinttel feljebb lépnének, azt csakis a saját akaratukból tennék, nem azért, mert a sors így rendelte. Gage azt is tudja, hogy egy olyan nő, mint Cybil - aki eszes, erős és ellenállhatatlanul szép - csak szerencsét hozhat neki. Hogy jó vagy balszerencsét, az még nem tisztázott, pedig ez döntheti el, hogy végső pusztulás vár a Hawkins-völgyre, vagy véget ér végre a lidércnyomás."

Nem ez volt az első trilógia Nora Roberttől, amit olvastam, és hát a séma körülbelül ugyan az. Adott három férfi, három nő, egy gonosz, akit el kell pusztítani, miközben természetesen a férfiak és a nők egymásba szeretnek.

Szeretem ezeket a fantasy műfajú könyveket, hiszen könnyed olvasmány, és szinte mese az egész. Most azonban Nora Roberts nem vette olyan tündérmesésre a figurát, és sokkal inkább kihangsúlyozta a gonosz jelenlétét, annak ténykedéseit, és ezek következményeit.

Aztán a drámák után természetesen a jó legyőzi a gonoszt, mindenki boldogan él, míg meg nem hal, és a könyv happy end-del végződik.

Tudom, hogy ez egy romantikus fantasy könyv, de úgy gondolom, hogy miután elolvastam majd 900 oldalt, arányaiban kevésnek tartottam, hogy aztán 10 oldalon legyőzik a démont, és vége a könyvnek.

Végeredményben azonban egy szórakoztató könyvnek tartom, egy délutáni sziesztához tökéletes.

Jennifer Crusie - Fogadj rám

A könyv a következő mondatokkal csalogatja magához az olvasót:

"A 33 éves Minerva Dobbst két hónap után kíméletlenül lapátra teszi a barátja, mert a lány nem hajlandó lefeküdni vele. Min dúl-fúl, leginkább azért, mert így húga három hét múlva tartandó esküvőjére kísérő nélkül marad. Így aztán kapóra jön, amikor véletlenül fültanúja lesz, amint ex-pasija fogadást köt egy üzlettársával, hogy az nem tudja Mint ágyba vinni egy hónap alatt. Az illető Calvin Morrisey, aki a nőfaló macsók közül is kitűnik, és mindig nyerésre játszik, ha a női szívek meghódítása a tét.Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és megjelennek a segítőkész barátok, akik persze mindenbe beleütik az orrukat. Számolatlanul fogy az édes, csokimázas fánk, számtalan szebbnél-szebb nyitott orrú cipő tűnik fel, megismerhetjük a káoszelméletet, és kiderül, hogy a legnagyobb hazárdjáték nem más, mint a szerelem."

A könyvről szinte mindent el is árul az ismertetője. Túl sok meglepetés nem éri az olvasót, mégis az első tíz oldal után, amikor kissé döcögősen, de beindulnak az események láncolatai, kellemes olvasmánynak bizonyul. Bevallom voltak olyan részek, ahol hangosan nevettem a fejleményeken.
Nyugodt szívvel ajánlom párban élőknek egy pártalanul töltött nyugodt délután, egy nagy adag fagyi mellett kikapcsolódásnak, és szingliknek megnyugtatásul, hogy hercegek nem csak a tündérmesékben vannak.