A következő címkéjű bejegyzések mutatása: programajánlós.... Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: programajánlós.... Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 25., vasárnap

Ez itt a reklám helye - Az ország tortája 2011

Idén a Kecskeméti barackos kölestorta lett az ország tortája, és mint rendes állampolgár, úgy gondoltam, hogy kötelességem megkóstolni, ahogy azt az elmúlt években is tettem.

Ebben az évben, immár negyedik alkalommal a Zila Kávéház nyerte meg a versenyt.

"Zila László több megkeresésnek eleget téve "hagyta magát befolyásolni", amikor megálmodta a köles - ősi magyar gabona, kitűnő élettani hatásokkal - és kecskeméti barack házasítását egy tortában. Így létrehozott egy édességet, amely amellett, hogy a magyar hagyományokat táplálja, még az egészségesség felé támasztott egyre nagyobb igénynek is megfelel. Ez manapság különösen fontos."


És akkor most jöjjön a személyes véleményem:
Bár én nem az eredetit, hanem a kedvenc cukrászdánkban (Kálvária Cukrászda, Győr) lévőt kóstoltam meg, a receptnek elvileg ugyan annak kell lennie.

A köles alapot én túl száraznak találtam, enyhén íztelennek, amit aztán egy kellemes krém követett. Viszont a barackízes krémet, és a barack szeletet nagyon édesnek, szinte már émelyítőnek éreztem. Így aztán együtt kóstolva az ízek nagyjából kiegyenlítették egymást, nekem összességében nem jött be. Úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordítottak a kinézetre, és a kivitelezésre, és nagyon jó marketing fogás volt, hogy csak Zila tortaformában lehet elkészíteni.

Megkóstoltam, mert kíváncsi voltam, de többet biztos nem fogok belőle enni.
A tavalyi Szilvásgombócos torta szerintem egy sokkal magyarabb és ízben is finomabb sütemény volt.

2010. november 7., vasárnap

Ez itt a reklám helye - Zumba

Más újévi fogadalmat tesz, én megfogadtam, hogy az esküvő (amiről még mindig tartozom a beszámolóval) után nekiállok a testmozgásnak. Persze egyedül nem olyan izgalmas, de Főnudlit hiába unszoltam, nem volt hajlandó velem tartani.

Így aztán egyedül kezdtem neki újult erővel a power jógának. Aztán a munkahelyemen lelkesen meséltem a tapasztalatokat, míg egy vállalkozó szellemű kolléganőm személyében partnerre nem találtam.

A győri Árkádban volt fitnesz nap, ahol a különböző sportstílusok képviselői tartottak bemutatót. Itt találkoztunk a Zumbával, és mivel a tánccal kapcsolatos, nekem egyből megtetszett.

Nem kellett sokat győzködnünk egymást a kolléganőmmel, és a következő órára már be is jelentkeztünk a győri Dimenzió Tánc Sport Egyesület szervezésében.

A tánc nem áll távol tőlem, és a latinos dallamokra nehéz visszafognia magát az embernek, hogy ne mozduljanak meg a lábai, így nagy várakozásokkal álltam az óra elébe.

De mi is az a Zumba? (info innen):

A Zumba Kolumbia Cali nevű városában a 90-es évek közepén kezdődött Beto Perez, aerobik és latintánc oktatóval.
Egy napon, mikor Beto megérkezett aerobik órájára, észrevette, hogy otthon felejtette aerobik zenéit. Nem volt mit tenni, gyorsan cselekedni kellett, így elővette táskájából kedvenc latin gyűjteményét, amely csak tradicionális salsa, merengue és cumbia slágerekből állt. Csupa nagybetűs zenével, akusztikus hangszerelésben, és vágatlan eredeti változatban. Improvizált, és levezette élete első "Zumba" edzését. Sokéves oktatói tevékenysége alatt ez volt az első olyan óra, amelyen edzőként nem kellett harcolnia a vendégeiért, mivel úgy tűnt saját magukat motiválják, amit akkor hirtelenjében nem is értett. A vendégek egy óra után azonnal rajongóvá váltak, és alig várták a következő edzést. A zumba szó jelentése "gyorsan mozogni és szórakozni.

A lépések nem bonyolultak, a zene jó, a hangulat fantasztikus. Mintha az ember nem is izzadni, és izomlázért menne, hanem egy jó buliért.

Ami számomra zavaró volt, hogy az egy óra alatt 12-14 számra táncoltunk, ezért 4-6 perces blokkokra volt osztva. Így mire megtanultuk a fontosabb lépéseket, és belelendültünk volna, már abba is hagytuk.

Az egy óra hamar eltelt, de azt hiszem, számomra nem ez volt a megfelelő mozgásforma. Először is a néptáncos beállítottságommal kicsit furán éreztem magam a latin amerikai táncok világában, másodszor a rég nem érzett térd és bokafájás már másnap jelentkezett, aminek annyira nem örültem, harmadszor még izomlázam sem lett az egy óra mozgás után.

Így egy újabb mozgásforma kipróbálásáig visszatérek a jógához, de a kolléganőmmel nyitottak vagyunk minden újat kipróbálni.

2010. augusztus 29., vasárnap

Amiért imádok Győrben élni.... Bornapok

Nem győzöm hangoztatni, hogy a világ minden kincséért nem költöznék el Győrből. Ez a város pont jó nekem. Se nem kicsi, se nem nagy, és megvan benne minden, ami szebbé teszi az ember munkával töltött hétköznapjai után a hétvégéket. A gyönyörű belvárosáról nem is beszélve.

A nyár különösen kedvez a programoknak, bár a mostani hétvége nem éppen mondható ideálisnak. Ennek ellenére szinte megtelt a belváros.

Péntek estére tervezett programunkat az eső miatt szombatra ütemeztük át, és így Drága Ősöm is csatlakozott hozzánk.

Immár harmadik alkalommal rendezik meg a Bornapokat Győrben. Szerencsére az előző évekhez képest újítottak a rendszeren, és így sokkal kecsegtetőbb volt a program.

A Széchenyi téren az eddiginél sokkal több borászat sorakoztatta fel a termékeit, és bár a borokat most is jegyekre, és előre megvásárolt poharakból lehetett megkóstolni, a jegyeket sokkal több helyen árusították, így idén nem rémisztett meg bennünket a kilométer hosszan kígyózó sor.

Bevallom nem vagyok nagy boros. Szeretem őket, de nagyon nem értek hozzájuk, és inkább az édesebb fajtát részesítem előnyben.

Sajnos én csak egy jó "borszakértő" szerepét tölthettem be, mivel én voltam a sofőr, így csak tudományosan dícsérhettem a színét, és az illatát, de bevallom, hogy némelyikbe azért belekortyoltam.

Aztán kárpótlásul a fesztivál általunk legjobbnak ítélt borából kaptam egy palackkal Drága Ősömtől, amit a lánybúcsúmon verünk majd csapra.

Nagy bánatom volt, hogy a Terményáldás is pont erre hétvégére esett, és a Bornapok miatt nem kapott akkora figyelmet, mint amekkora járt volna neki, és amekkorát az utóbbi években megszokhattunk.

2010. február 21., vasárnap

Ez itt a reklám helye - Power Jóga

Már régóta kacérkodok a gondolattal, hogy ki kéne próbálni a jógát. A bajom csak az volt vele, hogy nem vagyok az a típus, aki lótusz ülésben képes ülni fél órát, és közben zümmög. (persze evvel nem szándékom megsérteni a jóga ezen műfaját űzőket)

Egy kis utána olvasás után esett a választás a power jógára.

"A power jóga során a mozdulatok végrehajtása a légzés ütemére történik, egy pozíció egy hosszú kilégzésig tart. A ritmus felgyorsítása feljebb pumpálja a pulzust, így a power jóga a szívet és a keringési rendszert is megedzi, na meg a karcsúsodást is kilátásba helyezi. A feszes forma elérését segíti az is, hogy a mozgásforma a jóga legintenzívebb izommunkát megkívánó pozícioit válogatja össze, így a szálkás delta örömét is megtapasztalhatod, ráadásul súlyzók használata nélkül. A gyorsabb tempó mindezek mellett azt is megmutatja, milyen harmonikusan folynak egymás a klasszikus ászanák, tested kecses pózból pózba görgetése pedig igazi szépélménnyel ajándékoz meg.
A power jóga kidomorítja az ősi mozdulatok sportos jellegét, de nem feledkezik meg a jóga lelki harmóniát támogató oldaláról sem. Az izmok hatékony karbantartása és a testet felszabadító lazítás mellett így szellemileg is feltöltődhetsz, és kívül-belül újult energiával vághatsz neki a hétköznapoknak" (ismertető innen)

Pénteken siettem haza a munkából, mert Főnudlival este 6-ra voltunk bejelentkezve a Dallos Pilates Studioba. Bevallom erősen pesszimista voltam a dolgot illetően, mert az én hajlékonyságommal, és annak tudatában, hogy már egy éve nem mozogtam semmit, nem sok jóra számítottam magamtól.

Aztán elkezdődött az óra. Az oktató azt mondta, hogy akkor lesz jó, ha már nem az erőlködésről szól a dolog, hanem élvezni fogjuk a mozdulatokat. Na azt hiszem, ez nálam még egy kicsit odébb lesz. De úgy gondolom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és megpróbáltam becsülettel végrehajtani a gyakorlatokat. Nagyon tetszett, mert az egész egy lassú tánchoz hasonlított, és a tánc közel áll a szívemhez, úgyhogy hamar összebarátkoztunk.


Az óra végeztével nem éreztem, hogy annyira elfáradtam volna, sőt inkább nagyon könnyűnek éreztem magam, mint aki 10 cm-rel a föld felett jár, csak úgy lebegtek a végtagjaim.

Aztán eljött a szombat reggel, és vele együtt a fekete leves. Mindkettőnknek olyan izomláza volt (és még van is), hogy alig bírtunk kikelni az ágyból. Tulajdonképpen a fülcimpámat, és a kis lábujjamat leszámítva azt hiszem minden egyes porcikám izomlázas. Sőt, nem is gondoltam volna, hogy az embernek ennyiféle helyen van izma, ami fájni tud.

Mivel aztán mozdulni nem nagyon tudtunk, kicsit jobban utánaolvastam a neten a power jóga jótékony következményeinek, és már jobb szívvel türtem az izomlázzal járó fájdalmat.

A Power Jóga rendszeres művelése erősíti a testet, a gerincet egészségesen tartja, a hajlékonyságot nagyban fokozza, kiegyensúlyozottá tesz, fejleszti a koncentráló képességet, oldja a stresszt, felkészít a terhességre és a szülésre.

És valljuk be töredelmesen, a 8-10 óra íróasztal melletti ülés nem igazán tesz jót sem a gerincemnek, és nem igazán segít a sportos alkat kialakításában sem, és mivel a könyvelés nem épp egy stresszmentes munkának, azt hiszem, jól választottunk.
Ezért Főnudlival úgy döntöttünk, hogy szembenézve az izomlázzal töltött hétvégékkel, vállaljuk a kockázatot, és rendszeres látogatói leszünk az órának.

Ígérem, ha már spárgázni is könnyedén fogok tudni, arról külön bejegyzés születik.

2010. január 3., vasárnap

Év eleji kényeztetés - Aquaworld

Azt mondják, hogy az embernek olyan lesz az éve, ahogy az év első napja telik. Remélem igazuk van az öregeknek, mert akkor én egész évben nevetni fogok, és szó szerint lubickolni, ha nem is mindig a boldogságban.
A szilveszter mámorából felébredve valami jó, és főleg pihentető programot kerestünk. Így esett a választás az Aquaworld-re, amit már régóta ki akartunk próbálni, csak sosem esett útba. Mivel azonban a szilvesztert Kistarcsán töltöttük, kézenfekvőnek tűnt a választás.


A komplexum délelőtt 10-től van nyitva, és mi korai belépőt terveztünk, azonban a reggeli magunkhoz térés kicsit tovább tartott, mint elképzeltük, így csak dél körül értünk oda. Meglepődtem, hogy milyen kevesen voltak, úgy látszik másoknak sem ment könnyebben a felkelés.
A pénztárnál egy nagyon kedves hölgy fogadott, aki elmondta a lehetőségeket, hogy milyen jegyet érdemes venni. Végül úgy döntöttünk, hogy a 2 órára szóló jegy nekünk kevés, a napi jegy meg sok, a kettő között viszont perc alapon számolnak, és az 5 óránál éri el a napi jegy árát, úgyhogy ezt választottuk. Mivel szauna-függők vagyunk, természetesen a jegyből nem hiányozhatott a szaunás belépő sem.
Én nem vagyok egy nagy vizicsibe, úgyhogy a különböző medencék és főleg a csúszdák nem nagyon hoznak lázba, így inkább a szauna adta kényeztetést és pihenést részesítettem előnybe.
El kell ismernem, hogy ilyen jól kidolgozott, sok féle szaunát tartalmazó Szaunavilágban még nem jártam. Ki is próbáltuk mindet: a gőzkabint, aromakabint, bio-szaunát, finn-szaunát, orosz-szaunát, Kristály-szaunát, Sóbarlangot, Jégbarlangot.

Kellemes meglepetés volt, hogy végre találkoztunk rendes Kneipp-medencével.

A taposás lényege, hogy a köveken sétálva a meleg és a hideg víz váltakozásának köszönhetően felélénkül az ember vérkeringése. Bevallom, számomra ez az egyik legjobb része a szaunázásnak.

Kipihenvén magam, úgy éreztem belefér egy kis izgalom a napba, így hagytam magam rábeszélni egy csúszda kipróbálására. Igaz, a bátorságom addig nem merészkedett, hogy egyedül nekivágjak a kalandnak, így egy páros csúszást választottunk, mégis csak nagyobb biztonságban érzi magát az ember lánya, ha egy erős és izmos férfi karjaiba kapaszkodhat. Végül a csúszást épségben megúsztam, és nem is volt olyan szörnyű, úgyhogy lehet, hogy legközelebb is hagyom magam rábeszélni.

A nap gyorsan elment. A víztől elfáradva, és a szaunázástól kipihenve indultunk hazafelé, megfogadva, hogy még biztos visszatérünk.

Képek az Aquaworld honlapjáról.

2009. október 24., szombat

Schönbrunni kirándulás

Már régóta meg szerettem volna nézni a kastélyt, így a hétvégén, 3 éves kitartó könyörgés után végre a Párom előállt az ötlettel, hogy tegyünk egy kirándulást Schönbrunnba, így teljesült egy régi álmom.
A kirándulás szó hallatára rögtön nosztalgiázni kezdtem, és eszembe jutottak iskolás éveim, amikor az egész iskola megindult vonattal a Bakonyba egy napra, és Drága Ősöm lelkesen csomagolta a szendvicseket és üdítőket és némi ropogtatnivalót a "nagy" útra, hogy kicsi lurkója nehogy éhen haljon a túra során.

Így hát mi is hasonlóképpen járva el (hátha eltévedünk a kastélyban, vagy a parkban) telepakolt hátizsákkal indultunk útnak. Az idők folyamán azonban kicsit modernizáltuk a kirándulás fogalmát, és vonat helyett inkább a kényelmesebb és mobilabb autót választttuk.
Kényelmes tempóban 11-re értünk a kastélyhoz, amit hétköznap is rengetegen látogattak. Mivel nálunk munkaszüneti nap volt, jó érzés volt tudni, hogy más is a kultúrális pihenést választotta, hiszen rengeteg magyar szót lehetett hallani.



A kastély látogatásánál külöféle programok közül választhattunk, ami lehetővé tette, hogy mindenki pont annyit lásson, amennyire igénye van.

A különböző túrákról és áraikról pontos leírás található a kastély honlapján, valamint a helyszínen található magyar nyelvű prospektusokban.

Mivel mi a kastélyt mindenképpen látni akartuk, a Classic Plass light elnevezésű túrát választottuk. A felnőtt jegy 14,90 EUR-ba kerül, ami szerintem tökéletesen megfelel az érte kapott szolgáltatásnak.

És amit a túra tartalmaz:
- A kastély megtekintését
- A trónörökös kertjét
- Kilátóteraszt
- Útvesztőt és labiritust

A kastély gyönyörű, barokk stílusban épült. Ez a kor egyébként is a szívem csücske, úgyhogy nagy lelkesedéssel indultam a túrának. A bejáratnál ingyenes audioguide vagy írásos tárlatkalauz kapható. Mi inkább maradtunk a kényelmesebb variációnál, és a kis rádión keresztül hallgattuk meg "személyes idegenvezetőnktől" a kastély történetét. Nagyon praktikusnak tartom a kis szerkentyűt, hiszen megszünteti az idegenvezetés során elkerülhetetlen zajt, és az ember a saját tempójában nézheti végig a szobákat. Az információ pedig pont megfelelő mennyiségű. Megismerhettük a legfontosabb tudnivalókat a különböző szobákról, a kiállított tárgyakról és festményekről, és a saját tempómban történő kastélylátogatásnak köszönhetően nem zúgott a fejem a végére a rengeteg számtól és dátumtól a megjegyezhetetlenül hosszú nevekről nem is beszélve.

A kastélynak 40 szobája látogatható, ami elenyésző kis mennyiség ahhoz képest, hogy összesen 1441 található a hatalmas épületben. Meglepődtem, hogy néhány szoba, amiben Ferenc József és Sisi élte az életét, mennyire picike a kastély méretéhez képest.



Ferenc József császár és Erzsébet közös hálószobája

Amikor abba a terembe értünk, ahol a kis Mozart először mutatta be tudását, szintén kicsit elkerekedtek a szemeim. Bár már több képet és dokumentum filmet is láttam a kastélyról, én valahogy sokkal nagyobbnak gondoltam ezt a termet is.



Tükörterem

Viszont a bálteremre nem lehet panasz. Az tényleg hatalmas volt.


Nagy Galéria

Elképzeltem, ahogy a méltóságok talpig díszben, az etikett minden szabályának megfelelően "ropták" a táncot, a király- és hercegnők hatalmas szoknyájukban légiesen könnyedén suhantak, és az egész termet sejtelmesen világították meg a hatalmas csillárok, amelyeken 70-70 gyertya pislákolt. Meglepő volt látni, hogy a Habsburgok mennyire szerették a keleti kultúrát, és milyen jól ötvözték ezt a barokk túldíszítettségével. Több olyan termet is láttunk, ahol nagyon jól összefért az díszes barokk arany keret a benne foglalt kínai és japán festményekkel, vagy indo-perzsa miniatúrákkal.



Kerek és ovális kínai kabinet




Kék kínai szalon


Milliós szoba

Mivel a kastélyban tilos volt a fényképezés, a képek a kastély honlapjáról származnak.

Az 1 óra leteltével az ember az ámulattól megbabonázva lépett ki a kastélyból. Én személy szerint sajnáltam, hogy csak 40 szobát lehet megnézni, szívem szerint mint az 1400-at végig jártam volna.
Így azonban maradt a kert és a park, ami nem kevésbé gyönyörű, mint maga a kastély.

Először a trónörökös kertjébe vezetett az útunk, ami nagyon romantikus így ősszel is, hát még milyen lehet tavasszal. A kert csodálatosan van gondozva, és ahogy láthattuk is, egész évben sok ember keze munkáját dícséri, hogy mindig teljes pompájában ragyog.


A labirintus egy nagyon jó játék még a felnőttek részére is. A labirintusok között különböző játékokat talál a látogató, amikkel ismét kellemes időt lehet eltölteni.

A kilátóteraszig egy kisebb hegyet kellett megmásznunk, de a kilátásért érdemes volt. A kilátóról rá lehetett látni a kertre, a kastélyra, valamint a kastély háta mögött elterülő városrészre.


A séta körülbelül 2 órát vett igénybe, és még csak töredékét sem láttuk a parknak.

Természetesen addig nem mehettünk haza, amíg nem láttuk a parkban lakó mókusok közül legalább egyet. Sajnos felkészületlenek voltunk, és a mókusoknak nem vittünk semmi rágcsálnivalót, így azon kívül, hogy oda jöttek, és megszaglásztak, túl sok érdeklődést nem mutattak irántunk.


Mivel ezt a hiányosságunkat is pótolni szeretnénk, és a Sisi kiállítást sem szeretnénk kihagyni, így már most eldöntöttük, hogy tavasszal ismét felkeressük a kastélyt, és megnézzük, hogy milyen a park olyankor, mikor minden újjászületik.

2009. október 4., vasárnap

Amiért imádok Győrben élni.... 2.rész

Ilyen szép őszi napon, mint a mai volt, az embernek nincs kedve a négy fal között ücsörögni, és a TV-t bámulni. Bár bevallom, hogy a reggel így indult, dehát Forma 1-es futam nélkülem nem kezdőthet el. És kivételesen el sem aludtam rajta.
Opcióként választhattuk volna a kertészkedést is, de érdeklődés hiányában az a jövő hétre csúszott át.
Inkább egy több generációs (Mama, Drága Ősöm, Jar-Jar, és jómagam) sétát tettünk a városban.
Látogatásunk nem volt céltalan, szó szerint a hasunk után mentünk.
A múlt héten ajánlotta a programot a kolléganőm, hogy valami gasztro fesztivál lesz Győrben. Meglepődtem, mivel rendszeres olvasója vagyok Győr város honlapjának, de a programmal kapcsolatosan semmi információt nem találtam. Így utólag már jobban szemügyre vettem az oldalt, és találtam utalást, de úgy érzem, a reklámmal azért voltak apróbb problémák.
A program neve Gasztro Csata.




"A „csata” résztvevői a magyar gasztronómiai régiók szakács és népi hagyományőrző csapatai.A rendezvény célja kettős, egyrészt megismertetni a hazai lakosságot, más tájak tradicionális ételeivel, másrészt a rendezvény hozamából alapot képezni a Nemzeti Ifjúsági Szakács, Cukrász Válogatott külföldi versenyekre való felkészítéséhez."

A Dunakapu tér zsúfolásig volt emberekkel, szinte meg sem lehetett moccanni. Itt jutott eszembe, hogy még jó, hogy nem reklámozták jobban, mert akkor kirakhatták volna a "MEGTELT" táblát.



Magát az ötletet nagyon jónak tartom, hogy Magyarország tájegységeinek gasztronómiáját megismerjék az emberek, mert ahogy sétáltunk, azért értek meglepetések az elcsípett beszélgetésekből:
A zalai tájegységnél jártunk, amit teljesen véletlenül első kézből ismerek, hiszen Drága Ősöm még Zalacsányban született. Éppen a dödöllék különböző fajtáit vizslattuk kritikus szemmel, amikor egy hölgy magyarázta nagy szakértelemmel egy másiknak, hogy a dödölle palacsinta tésztából készül. Alig bírtam megállni, hogy fel ne világosítsam, hogy ő palacsinta tésztából sosem fog igazi zalai dödöllét enni.

A különböző tájegységeknél a térségnek megfelelő népviselet félébe öltözött férfiak és nők kínálták az étkeket, és itt is volt egy pont, amitől felállt a szőr a hátamon. Nem tehetettem róla, de kitört belőlem a néptáncos énem, és amikor olyan embereket látok népviseletben, akik nem tudják viselni, és úgy áll rajtuk, mint tehénen a gatya, kedvem lett volna odamenni, és kicsit "gatyába rázni" őket. De azért a szándék értékelendő, és hát nem mindenki olyan kritikus, mint én.


A jó ebédhez jó muzsika is járt, amit az ország különböző területeiről ide érkező népdalkörök és zenekarok biztosítottak, így nekik is lehetőségük nyílt megmutatni magukat a nagyközönségnek.


Összegezve, nagyon jó vasárnap délutáni programnak tartottam, hiszen ha az ember enni nem is akart, látnivalót is talált bőven, és a neves, díjazott szakácsok készséggel álltak rendelkezésre, és minden kérdésre szívesen válaszoltak.
Viszont Győr város vezetői lassan rájöhetnének, hogy az emberek szeretik az ehhez hasonló fesztiválokat, és a Dunakapu tér sajnos kicsinek bizonyul ezek megrendezésére. Tény, hogy jó helyen van, mert a város szívében mindenki számára könnyen megközelíthető, de talán az emberek a szórakozásért máshova is hajlandóak lennének elmenni, ahol talán nem taposnák egymást, és a kikapcsolódás nem torkollana folytonos lökdösődésbe.

2009. augusztus 30., vasárnap

Amiért imádok Győrben élni...

Bár biztos nagyon sok szép város van még Magyarországon, én hűen kitartok szülővárosom mellett, és semmi pénzért nem költöznék máshova.Nem kampányolni szeretnék kis városom mellett, de mivel az elmúlt években nagyon sok programmal kedvez a lakóinak és a turistáknak egyaránt, úgy gondolom érdemes megemlítenem, miért is érdemes látogatást tenni nálunk.

Minden évben, immáron 17. alkalommal rendezik meg augusztus utolsó hétvégéjén a Terményáldást, és néhány éve csatlakozott a programhoz a a Győri Bornapok is.
Mivel szombaton egész nap esett az eső, kétségessé vált, hogy idén ellátogatunk-e a programsorozatra, de aztán szerencsére estére az eső elállt, és kellemessé vált az idő is egy kis esti sétához.
Talán Győr szerencséje, hogy belvárosának elhelyezkedése különösen megfelelővé teszi rendezvények szervezésére, hiszen egymáshoz nagyon közel három tér is rendelkezésre áll a fesztiválok befogadására. Idén sem volt másként, és míg az ember átsétál az egyik helyszínről a másikra, megcsodálhatja Győr belvárosát is.
Kicsit szívfájdalmam volt, hogy mióta a Széchenyi teret felújították (megjegyzem nagyon szép, modern, mégis a körülötte lévő barokk épületekben tökéletesen beleillő lett), kiszorultak onnan a rendezvények, így a Terményáldás tavalyi hangulata, hogy az emberek a szinpadon történteket széna bálákról nézhették, sajnos most nem valósulhatott meg, és talán a Bécsi kapu tér méreteinek köszönhetően idén a kiállítók is kevesebben voltak, azért a hangulat tökéletes volt, a virágkompozíciók pedig mesébe illőek.

De beszéljenek helyettem a képek:

Jar-Jarka is velünk jött a sétára

Személyes kedvencem a kisház sziklakerti növényekkel

Bio zöldségek és gyümölcsök



A Bécsi kapu téren álló tartarozásra váró ház is virág-ruhát kapott

Kisfaludy is szereti a virágokat



A képeket Drága Ősömtől kölcsönöztem.