Műszaki kütyük

Na ez volt az a rész, ami engem már nem annyira érdekelt, de azért nagy lelkesedéssel jártam végig (legalábbis megpróbáltam úgy tenni) az összes létező műszaki áruházat, mindegyiket legalább háromszor.

Első körben a három legalapvetőbb szerkentyűt szereztük be, a TV-t, hűtőszekrényt és a mosógépet.

Megegyeztünk, hogy mivel a mosógépet és a hűtőszekrényt úgyis én fogom többet használni, ezért olyat veszünk, amilyet én szeretnék.

Viszont a TV-vel kapcsolatban szerintem van a férfiaknak valami hasonló perverziójuk, mint a telefonnal. A mobiltelefonból is mindig a legújabb kell nekik, így a TV-ből is a lehető legnagyobb és a legújabb volt a cél. Természetesen ebbe nagyon beleszólásom nem volt, és hogy őszinte legyek, nagyon nem is akartam, mert nem értek hozzá.

Mivel nem akartunk ezer fele rohangálni, ezért mindenképpen ott akartuk megvenni a kütyüket, ahol mind a hármat a legkedvezőbb áron kínálják (szerencsére Főnudli verhetetlen az alkudozásban).

És a választottak:
A hűtő: Electrolux ERB36233X

Szeretem, ha tele van a hűtő mindenféle finomsággal, és mivel a nagy hűtőbe sokkal többet lehet pakolni, ezért nem volt kérdés, hogy olyan hűtőt veszünk, ami nem csak kettőnket, de később egy-két gyerkőcöt is kiszolgál majd.

Természetesen a nagyság, és az esztétikai adottságokon kívül (bár az kritérium volt, hogy ezüst színű legyen, és ne az a fajta, amelyiken minden ujjlenyomat ott marad) más szempontokat is mérlegeltünk a választás során.

Nem akartunk nagyon extra tulajdonságokkal rendelkező hűtőt, mert minél több rajta a plussz, annál több minden elromolhat rajta. Így kijelzős, italadagolós szóba sem jöhetett, viszont az energiaosztályban csakis az A-s szállhatott versenybe, minél több +-szal a háta mögött.

Így végül a rostán csak két hűtő maradt fenn a rostán. De aztán a mélyhűtő mérete miatt ez lett a befutó, és bár még csak a hűtő feltöltésénél tartunk, egyenlőre tökéletesen meg vagyunk vele elégedve.

A mosógép: Electrolux ELC EWT 10115 W

A panellakások nem épp a királyi lakosztályhoz tartozó fürdőszoba méretekkel vannak megáldva, vagy inkább mondhatjuk úgy, hogy egynél több ember már tömegnek számít benne, ezért csakis a felül töltős mosógép jöhetett szóba.

Úgy vagyok vele, hogy a ruhát kimossa mindegyik mosógép, és elvileg egyik használatához sem kell diploma, mégis meggyűlt a bajunk egymással.

Drága Ősömnek Indesit mosógépe van, és nagyon meg voltunk vele elégedve, mert gyorsan, halkan és szépen mosott. De a mosószer és öblítő adagolójánál valamit nagyon elrontottak, mert hiába szedi szét az ember a lehető legkisebb darabokra, akkor sem lehet rendesen kitakarítani, és lássuk be, a bennmaradt mosószer és öblítő látványa enyhén szólva sem esztétikus.

Ezért döntöttünk mi az Electorux mosógép mellett, aminek az adagolóját egy öblítéssel egy pillanat alatt újjá lehet varázsolni.

Azonban mégsem indult felhőtlenül a kapcsolatunk, mert csak nem találtam meg azt a programot, ami a megfelelő lenne a számunkra, főleg a mosások hosszával volt problémám. Aztán éljen a 21.század, segítségül hívtam az internetet, kerestem egy fórumot, és megtaláltam a megfelelő embert, aki már tapasztalatból beszélt, és elárulta a mosó-masa titkát. Így hát megszelídítettem a mosógépet is, és azóta nagyon jóban vagyunk. Csak kár, hogy kiteregetni, vasalni, és elrakni a tiszta ruhát nem tudja.

A TV: Panasonic TX-P 42G20E

Hát ő az, akiről semmit nem tudok mondani. Szép nagy, szép a képe, és egy csomó mindent tud, amire nekem sosem lesz szükségem. De Főnudli azt mondja, hogy nagyon jó, úgyhogy én elhiszem neki.

A nő birodalma - A konyha

A konyha a nő birodalma, ezért annak olyannak kell lennie, hogy minden kéznél legyen és kényelmes legyen a főzés.

Nagy bánatomra Főnudli nem az a "rejtett konyhatündér" típus, úgyhogy arról még csak nem is álmodom, hogy gyertyafényes vacsorával vár haza, feltéve, ha nem szerezte meg egy étterem telefonszámát, ahol házhoz szállítást is vállalnak.

Ennek viszont az az előnye, hogy nem is szólhatott bele a konyhámba.

Sajnos a panel-lakásokat anno úgy tervezték, hogy ott az emberek nem főznek, hanem max. melegítenek, mert úgyis mindenki olyan jól fog élni, hogy étterembe mennek (szép utópikus elképzelés), így hát nem is a praktikusságukról és a tágasságukról híresek.

Szerencsére mint már sok másik panelkonyha, ez is átesett egy átalakításon, új bútorokkal, modernebb felszereléssel.

Úgy döntöttünk, hogy egyenlőre nem nyúlunk hozzá, csak kisebb átalakításokat végzünk rajta.

Mivel a hűtőnek nagyobb hely kellett, ezért a hűtő feletti szekrény lett egy kicsit megcsonkítva, és ahelyett, hogy egy asztalt vettünk volna a konyhába, egy munkaasztalt csináltattunk, amin könnyebb dolgozni, viszont egy reggelit kényelmesen el lehet fogyasztani mellette.

A konyhába már megvan a tökéletes függöny is, sárga virágokkal, és sárga masnival lett vidám színfoltja a lakásnak.

Természetesen még sokmindent be kell szereznünk ide is, konyhai felszereléseket, kiegészítőket, stb.

Aztán idővel szeretnénk kicserélni a tűzhelyet, és a szagelszívót is, de ez már a jövő zenéje.

Elvégre aki jókat tud főzni, annak nem kell hiper-szuper berendezés, mert a legegyszerűbb tűzhelyen is megfő a jó étel.

Hálószoba-titkok

A szoba eredetileg egy kamaszfiúnak adott otthont, nagyon szép erős kék színnel, és parafa tapétával. Mielőtt bárminek is nekiálltunk volna, el kellett tüntetnünk a tapétát, ami két napi kaparásomba került, mert hiába vizeztem rendületlenül, mivel hozzám jobban értők azt mondták, hogy avval feljön a tapétaragasztó, és csak le kell húzni, ez egy nagyon makacs tapéta volt, és nagyon ragaszkodott a falhoz. De azért megküzdöttem vele.

Szerencsére a parketta itt nagyon szép volt, így csak a szegőléceket kellett kicserélni, hogy a kábelokat eltüntessük benne.

Aztán biztos ami biztos alapon fehérre festettük a szobát, hogy aztán a végső szín tényleg olyan legyen, amilyennek szerettük volna.

Mivel a hálószoba a jó alvás mellett a párkapcsolat és a szerelem élettere is, ezért próbáltuk meghittre tervezni.

Tudom, hogy sokan nem hisznek a feng-shuiban, de én azt mondom, lehet benne valami. Ezért utána olvastam, mi is lenne az ideális a hálószobánk kialakításánál.

Hamar kell látnom, hogy a panel lakásokat nem a báguá térkép szerint tervezték, így a hálószoba a Szerelem helyett a Gazdagság mezőbe esik.

Sajnos egy ilyen kis szobába az ágyat sem lehet a megfelelő irányba forgatni, így a feng-shui elveivel ellentétben az is az ajtóval szembe néz, dehát mit lehet tenni.

Így aztán a feng-shuit egyenlőre egy kis delfinpár képviseli a szobában.

A szoba színével szintén meg voltunk lőve. Szerettünk volna valami erős színt, de nem akartuk azt a klasszikus bordót sem. Nagyon tetszett a lila, és mostanában az nagyon trendi, dehát az mégis csak a kielégítetlenség színe. Így aztán választottunk valami mályva színt, amit Főnudli kicsit sötétnek talál, nekem nagyon tetszik, és úgy gondolom, hogy egy két világosabb képpel és kiegészítővel fel lehet dobni.

A szoba berendezése egyenlőre kicsit szedett-vedett, dehát mindenki abból gazdálkodik, milye van.

Miután az ágy bekerült a helyére már nem is maradt sok hely, úgyhogy nagyon nem kellett gondolkodni, mivel is töltsük ki a szobát.

A gyerekszobában lévő hosszú szekrénysort "megörököltük", így annak egy részét átvittük a hálóba, így a legszükségesebb ruhák elférnek ott, és nem kellett gardróbszekrényre költenünk. A TV-állvány is régi bútordarab, de mivel nagyon jól funkcionál és már nagyon jó összeszokott páros a TV-vel, ezért nem szakítottuk el őket egymástól.

A szobába még keressük a megfelelő sötétítőt, az éjjeli szekrényt, lámpát, képeket és egyéb kiegészítőket.

A nappali

Mivel az ember ebben a helyiségben tölti a legtöbb időt, mi is ennek a szobának a kialakításába fektettük a legtöbb energiát, mind lakberendezésileg, mind pénzügyileg.

Mivel az előző lakónak két nagy kamasz gyereke volt, így érthető, hogy a szülők a nappaliba szorultak. Nagyon ötletesen oldották meg, hogy a halltól kb. egy méterre húztak egy gipszkarton falat, eltolható üvegajtóval, így a hall részbe pont befért egy francia ágy, a mellette lévő falon pedig egy gardróbot alakítottak ki.

Mi szerettük volna visszaadni a nappali ezen részének az eredeti funkcióját, így első lépésként ezt a falat kellett elbontani. A fal megszüntetésével sajnos a parketta is a kukában végezte, és a járólapot is visszaszedtük a nappali bejáratáig.

A rombolás után jöhetett a festés. Mivel elég erős színek voltak, ezért ez nem volt egyszerű mutatvány eltüntetni, és olyanra festeni, amilyet megálmodtunk. És mint már említettem, ez nem is ment olyan könnyen, mert a megfelelő árnyalat megtalálásához háromszor is át lett festve a szoba.

A bútorokat már előre kinéztük, és mivel Győrben az XXL Bútoráruházban minden nekünk megfelelő darabot megtaláltunk, ezért egy helyről meg tudtunk mindent rendelni.

De beszéljenek inkább a képek.

A hall, visszaállítva eredeti funkciójába.

Egyenlőre még nem volt alkalmunk, hogy kipróbáljuk, de várom az első összejövetelt, amikor a saját készítésű vacsorát szolgálhatom fel az új étkezőnknél.

A székek és az asztlal lábaira öntapadós filc-korongokat vettünk, hogy így is óvjuk a parkettánkat.

Típus: Vénusz asztal innen, wenge színben, 6 Linda szék Benkő Károly gyártótól Pápáról bézs-wenge színben.

Míg az étkező asztal várat a beavatásra, addig is a Drága Ősömtől kapott rózsáknak ad helyet egy nem éppen hétköznapinak mondható vázában.

Természetesen idővel egy terítő is kerül majd az asztalra, de még keresem a megfelelőt.

A szekrénysor is üresen áll még, csak a legfontosabb dolog, a TV árválkodik rajta mindenféle más műszaki kütyüvel, amikről nem elég, hogy nem tudom használni őket, de még a nevüket sem tudom. De Főnudli azt mondta, ez nekünk kell, én meg hiszek neki.

A nagy meleg miatt előkerült a pajtából a ventillátor is, amit kemény 1500 Ft-ért vettünk még tavaly, és ahhoz képest 3 fokozatú, távirányítós. Úgyhogy ő gondoskodik róla, hogy a nagy melegben legalább egy kicsit mozogjon a levegő.

És mivel a képek vasárnap készültek, természetes, hogy a Forma 1 megy a TV-ben.

Típus: Delta szekrénysor innen, természetesen wenge színben, juhar betéttel.

A nagy büszkeségünk az ülőgarnitúra.
Mindenképpen olyat szerettünk volna, ahova sok embert le lehet ültetni, kihúzhatós, hogy a vendég el is aludhasson nálunk (azért túl kényelmesen nem lehet rajta aludni, nehogy a vendég sokáig maradjon:) ), ágyneműtartós, és a fotelben lábtartó teszi kényelmessé a TV nézést.

Az állólámpa és a dohányzó asztal már újabb beszerzés, a Möbelixben kerültek a kosarunkba.

A jövőben még szőnyeggel, képekkel, virágokkal, könyvespolccal szeretnénk még otthonosabbá tenni a nappalinkat.

Beköltöztünk

Végre eljött a nap, hogy nagyjából lakhatóvá vált a Mini-Lak, így múlt pénteken helyére került az ágy, megjöttek a műszaki kütyük, és végre megtelt a nappali is bútorokkal.

Most lehetett jól látni, hogy jól választottuk-e meg a színeket.

És szerencsére nem kellett csalódnunk.

Pénteken, munka után, az izgalmaktól is fáradtan csak egy kis hátizsákkal jöttünk el Drága Ősömtől, és mire rácsodálkoztunk mindenre, elterveztük a következő nap logisztikáját már majdnem este 10 óra volt. Ekkor Főnudlinak eszébe jutott, hogy mégis csak meg kellene ünnepelni ezt az estét, úgyhogy leugrott a közelben lévő éjjel-nappaliba egy üveg pezsgőért, én addig előkerestem a "kelengyés-dobozok" egyikéből a pezsgőspoharakat.

A fáradságunkat mutatja, hogy a pezsgő nagy része azóta is a hűtőben pihen, és tényleg csak a koccintás kedvéért bontottuk fel.

Aztán a szombat-vasárnap másról sem szólt, mint pakolás a kocsiból lakásba, majd a felesleg pakolása a lakásból a kocsiba. Még szerencse, hogy van lift, mert amúgy az e hétre rendelt torna mennyiséget biztos teljesítettük volna.

Aztán eljött a hétfő reggel, és beindultak a dolgos hétköznapok, és lassan megismerhettük a külön élés minden előnyét, és hátrányát.

Pl. Drága Ősöm nem várt meleg vacsorával, viszont mégis csak a saját lakásunkban vagyunk, nem csak egy saját szobában.

Lassan a kisebb dolgokat is beszerezzük, mint dohányzó asztal, állólámpa, felkerültek a függönyök, és lassan a dekoráció is bekerül a lakásba, mint a féltve dédelgetett banánfácskám, a kedvenc könyveim, Főnudli motoros ereklyéi, stb.

Így aztán kezdjük belakni a Mini-Lakot, és kezdjük otthonossá tenni a saját ízlésünk szerint.

Kicsúszott a talaj a lábunk alól

Mivel a nappaliban el kellett bontani egy gipszkarton falat, ezért sajnos az eredeti parketta is mehetett a süllyesztőbe.

Egyrészről nem bántuk, mivel a színe annyira nem illett az elképzeléseinkbe, másrészről viszont nem olcsó mulatság egy 25 nm-es szobát újra parkettázni.

A festés sikeresen befejeződött, így már új színekben pompázik a Mini-Lak. A problémát itt is a nappali okozta, mivel a többi szobánál előre kikevert színekkel dolgoztak a festők, a nappali színét viszont a helyszínen improvizáltuk, így az háromszor lett újra festve, mire elnyerte végső állapotát.

Ezek után következő lépésként jöhet a parkettázás, és természetesen a többi helyiség takarítása.
A parketta választásánál ismét az internetet vettük segítségül, és egy parketta tervező programot.

Mivel a parketta kiválasztása mellett a fal színét is be lehet állítani, ezért egész pontosan meg lehet határozni, hogyan fog kinézni a leendő nappalink.

Mivel azt a parkettát nem találtam a neten, a kép csak illusztráció.

Megkerestük a megfelelő üzletet, ahol a legjobb áron juthattunk a kiválasztott parkettához, majd meg is beszéltük az időpontot, hogy szerda délután le is rakják. Mikor megérkeztek jöttek a kifogások, hogy nem egyenletes a talaj, és laza 50 ezer forintért megcsinálják, meg kell még ez, meg az, hogy mindezt meg tudják csinálni. De nem is tudom, hogy mit vártak, hiszen tudták, hogy egy panel lakásba jönnek, ami 30 éve épült, örüljenek, hogy egyáltalán egy derékszöget találnak a lakásban. Előtte is parketta volt a lakásban, és valahogy azt is lerakták, úgyhogy biztos ezt is meg lehetett volna oldani, dehát tudjuk, hogy szól a mondás, nem akarásnak, nyögés a vége.

De nem volt szerencséjük, mivel Főnudli építőmérnök, úgyhogy nem most jött le a falvédőről, így aztán rövid idő alatt el is hajtotta őket, csináljanak másból bolondot, és biztos nem tették zsebre, amit Főnudlitól kaptak.

Így aztán kerestünk másik vállalkozót (most már egy ismerőst), és ma végre talaj, vagyis inkább parketta került a lábunk alá. Most már tényleg csak a takarításon, és a berendezésen van a sor.

Színt viszünk a Mini-Lakba

Elérkezett az a pillanat, amikor végre a saját egyéniségünkhöz alakíthatjuk új otthonunkat.

Hétvégén kifestjük a lakást.

Azaz inkább szakemberekre bízzuk a dolgot, mert nem biztos, hogy az én kreativitásomat kéne megörökíteni az utókor számára.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert azt, hogy idáig eljutottunk, hosszú procedúra előzte meg. Ki kellett találni, hogy milyen színek között is szeretnénk élni.

Miközben a neten keresgéltem, ráakadtam erre az aranyos kis gyerekversre, amit nem hagyhatok ki a bejegyzésből:

"A kék, a piros meg a sárga,

rengeteg szín jó barátja.

Amúgy meg mind kedves rokon,

pöffeszkednek rajzlapokon.

Elnyújtózik, s szól a sárga:

"fogócskázzunk valahára!"

Unatkozik, az a baja,

ő is csak egy apró paca. -

Kergess engem! - hívja a kék,

s felé nyújtja cseppnyi kezét!

Mint aki csak térül-fordul,

lám, a sárga nekilódul,

és elcsipi, el a kéket:

zölddé válnak a festékek.

Kéket szekál a piros is,

aztán lilára változik.

Most meg, ni csak, "mert oly csinos",

sárgát ölel a kis piros.

Egybekelnek valahára

narancsszínű boldogságba. "

/Tóthárpád Ferenc/

Nos, mi is valami hasonló fiatalos, és modern színekben gondolkodtunk, dehát annyi árnyalat van, hogy nagyon nehéz megtalálni az igazit.

A választásban nagy segítséget nyújtott a színtervező program, ami a legtöbb festékmárka honlapján megtalálható.

Abban biztosak voltunk, hogy a nappalit zöldnek szeretnénk, de a többi helyiség színeiről nem igazán voltak konkrét elképzeléseink.

Aztán eldöntöttük, hogy a leendő gyerekszoba marad semleges színű, amíg aztán a természet eldönti, hogy rózsaszín, vagy kék legyen.

A folyosó elég sötét, így ide egy világos, majdnem fehér színt választottunk, hogy avval is növeljük a tér nagyságát, és egy kicsit több fényt csempésszünk a sötétségbe.

A vizes helyiségekben, és a konyhában csak egy tisztasági festés lesz, így azok maradnak fehérek.

A nagy kérdés ezek után már csak a hálószoba volt.

Nekem nagyon tetszett a lila, dehát mostanában elég sok helyről hallottam, hogy az a kielégítetlenség színe, és hát lássuk be, ez nem éppen a legjobb pont a hálószobában.

A bordót viszont már elcsépeltnek tartottuk, úgyhogy a végén egy köztes állapotban állapodtunk meg.

A végeredményről majd beszéljenek a képek.

A lakást jelen pillanatban teljesen szét van bombázva, úgyhogy nyugodtan katasztrófa súlytotta területnek nyílváníthajuk, de innen már csak jobb lehet (legalábbis remélem).

Most már tényleg a mienk...

Miután a bank folyósította a hitelt, tegnap végre átvehettük első közös lakásunk, azaz a Mini-Lak kulcsait.

Most már tényleg a mienk, úgyhogy miután az eladóval még tisztáztunk néhány részletet és elbúcsúztunk, boldog közös életet kívánva nekünk, végre huzamosabb időt tölthettünk a lakásban.

Felkészültek voltunk, és jegyzetfüzettel, mérőszalaggal felszerelkezve mentünk, így pontos méretet vehettünk mindenről, hogy a későbbi berendezéseket a méretek pontos ismerete mellett válogathassuk ki.

Miután minden centimétert átvizsgáltunk és feltérképeztünk, végre kicsit megpihentünk, megálltunk a nappali közepén, és elképzeltük, ahogy az új ülőgarnitúránkon ülünk, és nézzük az új TV-nket. Azért a pontosság kedvéért a centivel azt is pontosan lemértük, hogy a TV tervezett helyétől milyen távolságból fogjuk azt nézni, ami azért sem baj, mert nem mindegy, mekkora TV kerül a nappaliban. Bár férfi ismerőseim szerint minél nagyobb, annál jobb, mégsem szerettünk volna abba a hibába esni, hogy olyan érzésünk legyen, mintha a moziban az első sorból néznénk a filmet.

Aztán feltérképeztük a női birodalmat is, azaz a konyhát. Szerencsére nagyon szépen felújított konyhát "örököltem", de azért némi változtatásokat itt is eszközölni fogunk, hogy még praktikusabbá tegyük a nem épp tágas panelkonyhát.

Mivel a nappali hall részéből az előző tulajdonos egy hálófülkét alakított ki gipszkartonból (ami tényleg nagyon ötletes, és két gyerek mellett is lakhatóvá teszi a lakást), először ennek kellett szó szerint nekiesni, hogy a hall rész visszanyerje az eredetileg neki szánt étkező titulusát.
Főnudli rombolni nagyon szeret, úgyhogy ma már neki is kezdett szétbombázni a lakás e részét, és mire én odaértem, már csak a váz mutatta, hogy hajdan itt hajtották álomra a fejüket a szülők.

A jövő hétvégén már szeretnénk kifesteni, így rám maradt a lakásfelújítás legjobb része, és ahogy Főnudli mondta, most kiélhetem a kreativitásomat, és mivel nagyon érdekel a lakberendezés, most megmutathatom, hogy állnám meg a helyem ebben a szakmában.

Így aztán míg Főnudli kétkezi munkával szétverte a nappalit, én addig az agyamat tornáztatva képzeletben építettem a Mini-Lakot a millió színárnyalat közül kiválasztva az ideálisat. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi színűre is lehet festeni egy szobát, és pláne, hogy mennyi technikával, egészen addig, amíg nem szegezik neki a kérdést, hogy milyen színű is legyen a szoba. Mikor mondtam a hölgynek az üzletben, hogy valami "majdnem fehér" színt szeretnék, elém rakott ezer félét. Én nőből vagyok, tehát a narancs az nekem nem csak egy gyümölcs, hanem egy szín is, de ki gondolta volna, hogy van sárga-majdnem fehér, szürke-majdnem fehér, rózsaszín-majdnem fehér, zöld-majdnem fehér, és még sorolhatnám.

Végül aztán Drága Ősöm, és a kedves hölgy segítségével végül megállapodtunk a színekben, így teljesítettem a feladat rám eső részét, Főnudli szétbontotta a nappalit dolgokat, így elégedetten zárhattuk az első napot a Mini-Lakban.

A MINI - LAK 1.0

Természetesen csupa nagy betűvel...

A történet ott kezdődött, hogy heteken keresztül olvasgattuk a hirdetéseket, megnéztük a rostán fennmaradt lakásokat, de valahogy egyiknél sem dobbant meg igazán a szívünk.

Már éppen kezdtük volna feladni egy időre, mert szinte már kívülről tudtuk az ingatlan eladással foglalkozó oldalak tartalmát. Elvégre nem hajt a tatár, bőven ráérünk megtalálni életünk első otthonát, ha nem most, akkor egy hónappal később, vagy akár jövőre.

Egy ilyen sikertelen kereséssel töltött hétvége után, hétfőn reggel megnéztem a munkahelyemen a hirdetéseket. Gondolván, az újakat úgyis akkor rakják fel, mert hát hétvégén senki nem dolgozott.

És akkor megláttam Őt. Egy 68 nm-es, felújított, 2. emeleti lakás Győr egyik legjobb részén.

Egyből ment a telefon és az email Főnudlinak (éljen a 21. század), hogy lesse meg a hirdetést, és kb. 10 perccel később már hívtuk is az ingatlan irodát, hogy mi még ma meg akarjuk nézni azt a lakást. Azon már meg sem lepődtünk, hogy az ingatlanügynök nem nagyon akart kötélnek állni, hogy még aznap megmutassa a lakást, de aztán némi ráhatásra sikerült megegyeznünk egy délutáni időpontban.

A lakáskeresés közben nem ez volt az első időpont, hogy az ingatlanügynök lerázott minket, így el is gondolkodtunk Főnudlival, hogy ha pang a lakáspiac, az ingatlanügynök pedig az eladott lakás után kapja a jutalékot, akkor miért nem áll érdekükben eladni a lakást?!?

Na mindegy, a lényeg, hogy aztán a végén elértük célunkat.

Úgy alakult, hogy arra a délutánra másik két lakás megtekintését is sikerült leszervezni, így össze tudtuk hasonlítani őket árban és minőségben egyaránt.

Mivel aztán az ingatlanügynökünknek nagyon sietős volt a dolga, ezért csak a lakásba kísért fel minket, a feltérképezést ránk hagyta.

És mondanom sem kell, hogy szerelem volt első látásra.

Egyenlőre csak az alaprajz, aztán majd jönnek az "ilyen volt - ilyen lett " fényképek.

Miután minden egyes csücskét feltérképeztük a lakásnak, már hiába néztünk meg másik két lakást is, hiába voltak szépek, fiatalosan felújítottak, a szívünk már máshol ragadt.

Így aztán este fél 8-kor még visszahívtuk az ingatlanközvetítőt, hogy jó lenne egy kicsit leülni beszélgetni a lakásról. Úgy látszik, itt már komolyabban vett bennünket, mert fél óra múlva már az irodájában ültünk, és részletesen átbeszéltük az ingatlant érintő összes információt.

Végül még egy végső árban is megegyeztünk telefonon az eladóval, hogy mennyiért hajlandó eladni az ingatlant. (szerencsére Főnudli nagyon jól tud alkudozni)

Hazafele az autóban szinte egyszerre mondtuk, hogy Ő az, Ő kell nekünk.

Így aztán Főnudli másnap fel is hívta a most már nagyon lelkes ingatlanügynököt, megbeszéltek egy találkozót a tulajjal, és már ki is fizettük a lakásra a foglalót.

Aztán a múlt héten aláírtuk ügyvéd előtt az adásvételi szerződést, és útunkat egyből a bank felé vettük, hogy a hitellel kapcsolatos dolgokat elintézzük.

Szerencsére a munkamegosztás itt is működött köztünk Főnudlival. Mivel az ő munkája sokkal mobilabb, így az egyeztetős, futkorászós rész az övé volt. Aztán a bankban már hazai pályán érezhettem magam, mivel Drága Ősöm már közel 20 éve dolgozik pénzintézetben, így elég otthonosan mozgok ezen a terepen, és sorra fordítottam Főnudlinak a bankos kifejezéseket.

Most ott tartunk, hogy pénteken megyünk aláírni a hitelszerződést, és várunk, hogy végre a kezünkben tarthassuk Mini-Lakunk kulcsait. Addig pedig marad az álmodozás, és a tervezés, hogy hogyan is alakítjuk át közös otthonunkat.

Mini-Lak - Dilemma

Mivel az idő nem sürget, hogy megtaláljuk a Mini-Lakot, ezért ráérünk válogatni a különböző lehetőségek közül, van idő megnézni az első rostán átesetteket, és van idő megrágni a látottakat.

De egy kis áttekintés a gondolatmenetünkről:

Sajnos sem a válság, sem a kormányunk döntése nem kedvezett a fiataloknak, akiknek segítéség nélkül a mai világban elég nehéz saját lábra állniuk.

Az ember 22-25 éves koráig tanul, majd munkába áll, de 27-30 évesen már szeretne saját lakást, családot, gyereket. Ehhez viszont vagy egy lottó ötös, de ha az nem is, egy jól fizető állás, vagy szülői segítség kell.

Osztottunk szoroztunk, és a következő lehetőségek kerültek fel a listánkra.

Életünk felét Főnudlival együtt családi házban töltöttük, így közös életünket leginkább egy saját építésű, álmaink megvalósulását tükröző, győrzámolyi házban képzeltük el.

Bár Főnudli nem nagyon rajong a kerti munkáért, a fűnyírást szívesen bevállalja, és nem utolsó sorban a leendő Monók (gyerkőcök) számára is jobb, ha a természethez közel nőnek fel, mintha a betondzsungel kellős közepén csak a játszóteret ismernék. Bár más sem bizonyítja jobban, mint én, hogy azért ott is fel lehet nevelni egy gyereket tisztességesen.

A baj viszont az, hogy a válság következtében eltörölték a szocpolt, így minimum 900 ezer forintot vettek ki a zsebünkből, de mivel mi két Monóval számolunk, ezért ez az összeg 2,4 millió forint.

A másik hátrány, hogy mivel Győrzámoly Győrtől alig több, mint 10 km-re van, ezért az utóbbi időben felkapott lett, ami azt jelenti, hogy a kereslettel arányosan mértékben (vagy talán jobban is) megnőttek a telekárak. Így ha telekvásárlás mellett döntöttünk, az felemésztettené önerőnk jelentős részét, így a ház felépítése elhúzódna.

A másik eshetőség a társasház, vagy sorház. Több számba jöhető lakást megnéztünk. Sajnos eddig mindegyik csalódás volt, hiszen a hirdetés fényképein nyílván a lakás legelőnyösebb részeit fényképezik le, így volt olyan lakás, aminél azért nem volt lefényképezve a konyha, mert tulajdonképpen kifelejtették a lakásból. Csak egy tűzhely, és kb. 20 cm pult jelezte, hogy itt kéne gasztronómiai remekműveket alkotni. Úgy gondolom, hogy ezeknek a társasházaknak irreálisan nagy áruk van ahhoz képest, amit nyújtanak. Arról meg ne is álmodjon egy magunkfajta átlagpolgár, hogy egy új építésű társasházba költözik Győr egyik felkapott részén, mert annyi pénzből már kacsalábon forgó palotát építek Győrzámolyra.

Dunapart Rezidencia

A sorházzal pedig az a helyzet, hogy annyira sűrűn lakottak már azok a helyek is, hogy hiába van egy kis zöld terület a házhoz, szinte egymás nyakán élnek az emberek, így nem sokban különbözik egy lakóteleptől.

Így csak egy pozitívum maradt a társasház mellett, hogy mégsem panel.

És ott van a panel, mint utolsó eshetőség. Bár egyikőnk sem arról álmodott, hogy itt neveljük fel a gyerekeinket, arra a következtetésre jutottunk, hogy átmeneti állapotnak ez is tökéletes.

Mivel a válság következtében a panellakások árai jelentősen csökkentek, ezért nagyon jó áron lehet nagyon igényesen felújított lakáshoz jutni.

Osztottunk szoroztunk, főleg Főnudli, mivel szakmájából kifolyólag ő otthonosan mozog a témában, hogy nem éri meg egy lelakott ingatlant felújítani, így ebben a kategóriában olyat keresünk, ahol már új a konyha, a vizes helyiségek, és a szőnyeget lecserélték járólapra, illetve parkettára.

Így aztán nekikezdtünk új, közös otthonunk keresésének...

Mini - Lak - Az elhatározás

" Így kell ennek lenni,

Minden madárfiókának

Ki kell egyszer repülni."

Az esküvő közeledtével épp ideje külön életet kezdenünk Főnudlival. Bár elég sokáig élvezhettük a szülői ház, és Drága Ősöm vendégszeretetét, eljön az idő, amikor könnyes búcsút veszünk egymástól mint lakótársak, és saját lábunkra állunk.

Némi magyarázat, mi is az a Mini-Lak. A Mini a másik becenevem. Vagyis tulajdonképpen mindenki beceneve. Az enyém, Főnudlié, és még Jar-Jarkáé is. Így ha valaki azt mondja, hogy Mini, akkor legalább két jelentkezőre számíthat.

És hát két Mini hol is lakhatna, naná, hogy a Mini-Lakban.

Természetesen az ember álmodozik arról az otthonról, ahol le szeretné élni az életét, aztán felébred, és szembe kell néznie a keserű valósággal, és a tényekkel, hogy meddig is nyújtózkodhat, hogy még elég legyen a takaró.

Így hát mi is számbavettünk minden eshetőséget, számoltunk, ossztottunk-szoroztunk.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy szeretnénk, ha a Mini-Lak 1.0-ás verzió tökéletes első lakásunk lenne, tükrözve a személyiségünket, és kényelmes, fiatalos otthont nyújtson kettőnknek, majd családunk kis jövevényeinek.