Szüreti nyúl részegesen

Réges-régen, mikor még a Nagymamám tartott nyulat, egyszer készített egy olyan változatot, amikor szőlő is volt a nyúl mellett. Nagyon nem emlékszem magára a receptre, se az ízekre, mert ez kb. 20 évvel ezelőtt volt, de a nyúlról nekem ez az emlékem maradt meg.
A családban rajtam kívül senki sem szereti a nyulat, így egészen idáig nem is nagyon ettem.
Tegnap viszont a Lidl-ben megláttam egy dobozkában a nyuszikát, vagyis a húsát, a dobozra pedig annyi volt írva, hogy nyúl-színhús, de hogy melyik része, az nem.
Itthon gyorsan kerestem egy a Nagyiméhoz hasonló receptet, és már neki is láttam az előkészületeknek.

Kibontva láttam, hogy ezek inkább szeletecskék, nagyon gusztán gerincnek álcázva.
Csináltam egy pácot, fehér borból, amihez foghagymát, kakukkfüvet, rozmaringot, borsot, szegfűborsot és babérlevelet tettem, majd a húsokat beletettem, és egy egész éjszakát hagytam pácolódni.
Ma délben kivettem a pácból a húsokat, és egyenként feltekertem őket, majd fogpiszkálóval összetűztem. Olíva olaj és étolaj keverékén aranybarnára sütöttem, majd kivettem pihenni, és az olajban üvegesre pároltam egy kisebb fej hagymát. Ezután rászórtam egy kis lisztet, és a leszűrt páclével, valamint tyúkhúsleves lével felöntöttem, majd visszatettem a húsokat. Mikor a húsok megpárolódtak, és a szósz is besűrűsödött, beletettem a szőlőszemeket és némi tejszínnel dúsítottam.
Tagliatelle tésztával tálaltam.

Nagy sikere volt Reginánál is, és nekem is nagyon ízlett. Egy adagot a Nagyimnak is félretettem, hogy ő is mondjon róla véleményt.

Stahl Judit féle Calimero kehely

Bevallom őszintén, nem vagyok nagy rajongója Stahl Juditnak, főleg a desszertek terén, mert az esetek 90%-ában muffint készít, az pedig számomra nem szerepel az édességek listáján. Egyszer viszont véletlenül láttam egy tévé műsorát, és egyből megtetszett ez a poharas finomság. Már csak a megfelelő alkalmat kellett megtalálni, hogy kipróbálhassam.
Mivel idén a karácsonyi vacsorakészítés alól friss anyukaként felmentést kaptam, ezért úgy gondoltam, azért valami kis aprósággal mégis készülök, így esett a választás erre a titkos favoritomra.

 

 1. A kávés zseléhez kézi habverővel kevergetve összemelegítünk 1 dl vizet a 0,5 evőkanál zselatinporral. Forralni nem szabad! Lehúzzuk a tűzről, és azonnal hozzáadjuk az 5 dkg cukrot, az 1 púpos evőkanál instant kávét, a 0,5 dl kávélikőrt és 1 kis narancs reszelt héját.

2. Megvárjuk, hogy a kávés zselé langyosra hűljön. Elosztjuk 6 db borospohár alján és a poharakat 35 percre hűtőbe tesszük. Ezalatt megdermed bennük a kávés zselé.

3. A fehércsokis részhez a 10 dkg fehércsokoládét, az 5 dkg vajat, a vanília kikapart belsejét és az 1 dl tojáslikőrt gőz fölött kevergetve összeolvasztjuk. Amíg kihűl, habbá verjük a tejszínt.

4. A tejszínhabba fakanállal beleforgatjuk a tojáslikőrös-fehércsokis keveréket. Az egészet arányosan szétosztjuk a poharakban, és legalább 20 percre visszatesszük a hűtőbe.

5. A csokimázhoz az 5 dkg étcsokoládét és az 1 dl habtejszínt gőz fölött kevergetve összeolvasztjuk. Miután kihűlt, arányosan rákanalazzuk a desszertek tetejére.

6. Tálalásig a desszerteket hűtőben tartjuk, hogy megdermedjen rajtuk a csokiréteg.

Az eredeti desszert itt található.

A poharas finomság nagy sikert aratott, bár megállapítottuk, hogy ez egy tipikus női desszert, és azt is, hogy legközelebb a legfelső réteg némi finomításra szorul, mert az étcsokoládé ellenére nagyon édesnek találtuk.

Szingli luxusvacsora, avagy Paradicsomos spagetti

Bevallom töredelmesen, hogy mióta egyedül vagyok nem nagyon használom a tűzhelyet.
Ebédre rendelek ételt, este pedig eszem valami hideget.

Ma az egész napos csavargás után gondolkodtam egy kis pihenésen, de valahogy nem volt kedvem lefeküdni.
Így aztán maradt a tévénézés, és kedvenc adóm a TV Paprika. Épp egyik kedvenc szakácsom Jamie Oliver főzött, amitől rögtön kedvet kaptam én is egy kis főzőcskéhez.
Nagyon szeretem, ahogy főz, mert olyan élvezettel tudja csinálni, és mivel épp tésztafélét csinált, én pedig imádom a tésztákat, ezért nem is volt kérdés, hogy minek állok neki.

Azt azért tegyük hozzá, hogy az egyszemélyes háztartásra való berendezkedés avval is jár, hogy nem túl sokminden van a hűtőben, így aztán inkább az egyszerűségre törekedtem.

A tésztának való vizet feltettem főni, majd mikor felforrt, beletettem egy maréknyi spagettit.
Míg a tészta készre főtt, el is készítettem a szószt.
Egy maréknyi bacont megpirítottam, majd beletettem 3 gerezd apróra vágott fokhagymát, egy közepes paradicsomot felkockázva, sóztam, borsoztam. Mivel mostanában nagyon vágyom a csípős ízre, ezért egy kevés chili is került bele.
Mikor megfőtt a tészta beletettem a szószba, megforgattam benne, végül apróra vágott friss bazsalikommal és parmezán sajttal megszórtam.
Nagyon ízletes, 5 perces vacsora.

Brokkoli krémleves

Ismét szingli lettem. A sors úgy hozta, hogy Főnudli Németországban, Hamburgban kapott munkát, így ismét egyedül maradtam.
(csak bízom benne, hogy Németországban nem robbant ki polgárháborút Főnudli ottléte, mint legutóbbi "kirándulásakor" Líbiában)

Szóval mivel a ház nőuralom alá került, ezért ismét előkerültek azok az ételek, amiket csak kevés férfi tűrne meg, főleg hosszú távon.

A hűtőmben még árválkodott egy negyed fej brokkoli, gondoltam egy krémleves épp megfelelő első fogás lesz a vasárnapi ebédhez.

Így aztán a rózsákat és a zsenge szárat levágtam, és egy nagyobb fej krumplival, egy gerezd fokhagymával sóval, borssal kevés vízbe feltettem főzni.
Mikor a krumpli már megpuhult robotgépben pürésítettem, majd visszatettem főni.
Mivel én az olyan sűrű krémlevest szeretem, amiben szinte megáll a kanál, így csak nagyon kevés tejjel dúsítottam.
A tetején reszelt sajttal tálaltam.

Egyszerű, finom, egészséges és laktató.

Óvári szelet

Ma a főfogás ötlete is külső segítséggel készült. Főnudli már hetek óta nyaggat avval, hogy valami gombásat enne. Pénteken még semmi ötletem nem volt a hétvégére vonatkozóan, és érdekes módon a vasárnapi menüt az egyik kollégám találta ki. A megállapodásunk úgy szólt, hogy ha ő kitalálja a menüt, akkor hétfőre viszek neki az ebédből. Sajnos mivel az ebéd nagy sikert aratott, szegény kollégám hétfőn éhen marad, de legalább Főnudlinak nagyon ízlett.

A pulykamelleket jól befűszereztem, majd kevés olajon hirtelen átsütöttem. A gombát kevés olajon, hagymával megpároltam, sóztam, borsoztam. A pulykaszeleteket tepsibe fektettem, ráhalmoztam a gombát, majd mindegyik halmocska kapott egy szelet sonkát és egy szelet óvári sajtot. Sütőben addig sütöttem, míg a sajt megolvadt és egy picit megpirult. Nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető, nagyon ízletes ebéd.

Tavaszi pulykaragu leves füstölt sajtos galuskával

A mai leves ötlete érdekesen alakult ki bennem. Bár a mai napon nagyon nem látszik, de itt a tavasz, és ha tavasz, akkor zöldség minden mennyiségben. A friss zöldségekre még egy kicist várni kell, de kicsit körülnézve a hűtőben, remek levest lehet összehozni. És ami az ötlet részét illeti: A második fogás pulykamellből készült, így tudtam, hogy a szeletelés közben lesznek "nem hasznosítható" darabok, ezért ezek a darabkák a levesemet dúsították. Ahonnan viszont a leves ötlete indult, az igazándiból a levesbetét. És hogy honnan jött az ötlet? Drága Ősöm tegnapi aranygaluskájából. Tudom, kicsit furcsa, de a galuska szóból született meg a levesbetét ötlete, és aztán e köré készült a leves.

A pulykamell darabokat, egy marék zöldborsót, egy sárgarépát, egy darabka póréhagymát, és 3-4 fej gombát egy kis olajon megpároltam. Egy kanál liszttel megszórtam, ízesítettem, majd felöntöttem vízzel. A levesbetéthez egy krumplit megfőztem, majd a kis lyukú reszelőn lereszeltem. Reszeltem hozzá egy kis füstölt sajtot, sóztam, borsoztam, majd annyi lisztet tettem hozzá, hogy összeálljon. Mikor a leves felforrt, egy kis kanál segítségével galuskákat szaggattam bele. Végül a levest saját készítésű kefíremmel (erről majd később) dúsítottam. Bár Főnudli alapvetően csak a levest és a zöldséget nem szereti, a tányéron csak a kiválogatott sárgarépa maradt, úgyhogy alapvetően sikernek könyveltem el.

Töltött tojás

A töltött tojás alatt mi mindig a meleg változatot értettük. Aztán mikor Főnudlival összehozott a sors, volt szerencsém megismerni ezt a változatot is.
Mindig nyaggatott vele, hogy csináljak neki, de addig várnia kellett, míg el nem lestem anyósomtól a készítés módját.
Azóta sűrűn látott vendég, vacsorára tökéletes, és egy olyan étel, amit még másnap is hajlandó megenni Főnudli.

Öt tojást felteszek főni (kisebb mennyiségben még kettőnknek is felesleges nekiállni), majd a kemény tojásokat megpucolom, hosszába félbe vágom, és a sárgáját kiveszem belőle.

Egy tojás sárgájából, olíva olajból, egy teáskanál mustárból majonézt készítek, majd egy kis tejfölt adok hozzá. Sóval, borssal ízesítem.

A szószt egy jénai tálba öntöm, majd a majonézes tálba teszem a tojás sárgáját és ízlés szerint kenőmájast. A masszát visszatöltöm a tojásokba, majd lefelé fordítva a jénai tálba teszem. A tetejét piros paprikával szórom meg.

Egy kicsit a hűtőben pihentetem, és friss kenyérrel már fogyasztható is.

Harcsapaprikás

Ez az az étel, amivel jó darabig nem voltam kibékülve. Bár kollégáim nagyon dícsérték, én nem tudtam elképzelni a halat pöröltnek.
Aztán egyszer, vagyis egész konkrétan, amikor betértünk későbbi lakodalmunk helyszínére, megkóstoltam, és egyből a kedvencek közé lépett elő.

Mivel már napok óta kívántam a halat és a tésztafélét, és nem szerettem volna ismételten tonhalas spagettit csinálni, ezért jutott eszembe a harcsapaprikás, igaz pangasius halfiléből.

Vöröshagymából, házi lecsóból, pörkölt kockából csináltam egy pörkölt alapot, megszórtam piros paprikával, majd a kb. 1 cm-es kockára vágott halfilét hozzáadtam, sóztam, borsoztam, és egy kis hal fűszerkeveréket adtam hozzá, felöntöttem egy kis vízzel, és hagytam főldögélni. Tejfölből, lisztből és tejből habarást készítettem, majd a halhoz kevertem. Nokedlivel tálaltam.

Nekem valami hiányzott belőle, de majd kóstolásra és további elemzésre viszek Drága Ősömnek, hogy a legközelebbi még jobban sikerüljön.

Mediterrán csirkemell krumpliágyon

Már nem vagyok szingli, így életem visszatért a megszokott kerékvágásba. Hogy hogyan, s miképp történt, majd elmesélem.

Főnudlinak megkezdődött a foci idény, ezért innentől kezdve a vasárnapi ebéd a meccsek időpontjához igazodik, és természetesen valami könnyűnek kell lennie, nehogy a nagy sportember gyomrát megfeküdje, és ne tudjon futni.

Így aztán a mai ebéden is mi már akkor túl voltunk, mikor más még csak a gondolatával barátkozik.

Mindenképpen valami paradicsomosat ettem volna, és mivel a Nagyim házi paradicsomlélből még kb. másfél deci várta sorsát a hűtőben, nem is kellett sokáig gondolkodni.

A csirkemelleket nagyobb darabokra vágtam, és bepácoltam a fokhagymával, sóval, borssal, chilivel, bazsalikommal, oregánóval ízesített paradicsomlébe.

Két nagyobbacska krumplit megfőztem, és fél centis karikákra vágtam. A jénai alját kiolajoztam, és leraktam a krumplikat. A rétegek közé lilahagymát, és bacont tettem, és mindegyik réteget ízesítettem. Majd a tetejére fektettem a pácolt csirkemell darabokat.

A maradék hagymát, és bacont a csikemellek tetejére szórtam. Ha Főnudli megenné a sült zöldségeket, akkor még egy paradicsomot is szeltem volna a tetejére, de így csak "csupaszon" mentek a sütőbe, alufóliával letakarva 40 percre.

Mikor a csirke megsült, az alufóliát levettem, és jócskán megszórtam mozzarellával.

Főnudlinak nagyon ízlett, bár azt mondta, legközelebb a bacont kihagyhatnám belőle. Én azért próbáltam menteni a helyzetet, hogy anélkül száraz lenne a csirke, de a szalonna darabkák mind a tányér szélén kötöttek ki.

És bár az ebédből a sport miatt nem sok fogyott, ígéretet kaptam, hogy még vacsorára, vagy holnap ebédre enni fog belőle.

Cukkinis-padlizsános spagetti

Pénteken ismét Drága Ősömnél aludtam, szombaton pedig bevásárló körútra mentünk. Hazaérve a beszerzett alapanyagokat megfeleztük, így úgy adódott, hogy házi Aréna Kulináriát tartunk, vagyis ugyanazokból az alapanyagokból főzünk, bíránk pedig Bede Róbert helyett a Sógornőm lesz, igaz csak fénykép alapján tud ítélni.

A közös alapanyagok a darált hús, a padlizsán és a cukkini.

És ami nálam készült belőle:

A darált húst némi olajon vöröshagymával, és fokhagymával megpirítottam. Sóval, borssal, oregánoval, bazsalikommal, egy kevés chilivel ízesítettem. Beletettem a felkockázott cukkinit, padlizsánt, és egy nagyobb paradicsomot, majd miután kicsit megfonnyadtak, felöntöttem a Nagyim féle jó kis paradicsomlével.
Spagettit főzetem hozzá, és a tetejét jócskán megszórtam mozzarellával.

Szingli luxusvacsora, avagy camembert sajtos sült alma

Úgy gondolom, hogy csak azért, mert az ember lánya éppen egyedül van, még nem kell megvonnia magától semmi jót. Sőt, egy különleges étel még fel is dobja az ember napját. Főleg, ha az még egyszerű is.

Ma csajos napot tartottunk Drága Ősömmel, és a csajos napba a bevásárlás is beletartozik. A Sparban sétálgatva nagyon megkívántam a camembert sajtot, Mamánál pedig kaptam egy-két szép almát. Így aztán már körvonalazódott bennem a mai vacsorám.

Az almákat megmostam, félbevágtam, és a magházát kivettem. A helyére egy kisebb, apróra vágott lilahagyma, és a szeletekre vágott camembert sajt került. Tetejére pedig durvára tört dió.

Az almákat megszórtam sóval, borssal, oregánóval és kakukfűvel.

Meglocsoltam olívaolajjal, és alufóliabatyuba tettem. Búcsúzoul még egy korty fehérbor került a batyuba, majd irány a meleg sütő.

15 perc sütés után már készen is voltak a kis batyuk.

Pirítóssal, salátával isteni vacsora volt. De akár egy ünnepi vacsorán előételnek is tökéletes.

Zöldborsós rizottó zabpelyhes csirkefalatkákkal

A mai ebéd elég nehézkesen indult. Először is se ötletem, se kedvem nem volt. Aztán bekapcsoltam a Paprika TV-t, és megjött a kedv is, és az ihlet is.
Tegnap vettem ki a mélyhűtőből csirkemellet, ezt nagyobb darabokra vágtam, és kezem ügyébe került fűszerekkel, valamint Erős Pistával ízesítettem, és pár órára pácolódni hagytam.

Addig nekiálltam egyik nagy kedvencemnek, a rizottónak.
Egy kis fej hagymát apróra vágtam, majd olíva olajon és egy kis vajon üvegesre pirítottam. Közben eszembe jutott, hogy a hűtőbe van egy kis bacon, így abból is szeltem bele pár csíkot, majd hozzá adtam a kerek szemű rizst. Mivel húslevesem nem volt, így egy tyúkhúsleves kockát forró vízben elkevertem, és azt adagoltam hozzá apránként, közben még ízesítettem sóval, borssal. Mikor már majdnem kész volt, hozzáadtam két marék zöldborsót, végül egy jó löttyintésnyi fehérbort, majd hozzá adtam a parmezán sajtot. Tálaláskor még meglocsoltam egy kevés olíva olajjal.
Nagyon szeretem ezt az ételt, mert mindig az kerül bele, ami épp van itthon, és magában is nagyon ízletes étel.

Mikor úgy gondoltam, a csirke már kellőképpen jól érzi magát a pácban, beleforgattam a falatkákat először tojásba, majd zabpehelybe, végül kisütöttem.

Mivel Főnudli nem eszi meg a rizst, ő sült krumplit kapott hozzá.

Bevallom őszintén, a rizottó isteni lett, viszont a csirkével nem voltam megelégedve, sokkal több fűszer kellett volna bele. Így aztán a megmaradt húsokhoz még gyorsan adtam fokhagymát, szója szószt, és mivel Főnudli hiányolta a csípős mellé az édeskés ízt, ezért mézet is. A maradék holnap saláta mellé kerül.

A mai ebéd ennek ellenére elfogyott, tanultam a hibából, legközelebb orvoslom.
Főnudlitól a mai ebéd a következő minősítést kapta: "De legalább jól néz ki...."
Nem a legjobb bók, de legalább bíztató.

Fehérboros pangasius halfilé majonézes kukoricasalátával

Főnudli (némi kényszer hatására) úgy döntött, hogy egészségesebb élet fog élni, és megszabadul egy-két kilótól.
Az új élet első lépéseként tegnap este vacsorára pizzát rendelt, ezért úgy döntöttem, kezembe veszem a dolgokat, vagyis inkább a fakanalat.

Már jó ideje készültem a halra, de mivel Főnudli ízlésén sosem lehet kiigazodni, óvatosnak kellett lennem, és így az "egészséges étel" mögé bújva próbáltam egy kis újdonságot becsempészni a konyhában.

Mivel este 6-ra értem haza, egy rövid ideig vendégeink is voltak, valami gyorsat kellett kitalálnom. Ezért hívtam segítségül a sütőzacskót.
Beleraktam a fagyott halfiléket, halfűszerrel megszórtam, karikára vágtam a megmaradt póréhagymát, néhány darabka vajat, és citromkarikákat raktam a halszeletekre, majd ráöntöttem egy fél pohár fehérbort.
Míg a hal süldögélt, megcsináltam a kukoricasalátát.

Meglepetésemre úgy kellett megmentenem egy szeletet, hogy holnapra legyen ebédem.

Póréhagyma krémleves

Nem vagyok igazán leveses, de vannak időszakok, amikor literszámra tudnám enni. És úgy látszik, ez most egy ilyen időszak.
A tegnapi bevásárlásnál a kezem ügyébe, majd a kosaramba került egy szép szál póréhagyma, és már meg is volt a mai leves alapanyaga.

Talán le sem tagadhatnánk a rokonságot Drága Ősömmel, hiszen az ő hétvégi menüében is szerepelt ez a leves, és még össze sem beszéltünk.

Póréhagyma krémleves:
Egy szép szál póréhagymát felkarikáztam, vajon és egy kevés olíva olajon megfonnyasztottam. Egy közepes krumplit felkockáztam, és az is mehetett a hagyma után. Majd vízzel és egy tyúkhúsleves kockával felengedtem, sóztam, borsoztam, és tettem bele egy csipet szerecsendiót, majd addig főztem, míg a krumpli megpuhult. Ekkor leturmixoltam, majd tejszínnel dúsítottam. Pirított baconnal, és sajt--chipsszel tálaltam.

Szerencsémre Főnudlinak is ízlett, így örültem, hogy végre egy egészséges étel, amit gyakrabban előadhatok.

Főz a pasim, ez ciki?

Kisebb vita alakult ki a munkahelyemen a héten, és az iroda két táborra szakadt.

Az egyik kollégám albérletben lakik és csak hétvégente megy haza a szüleihez. Így hétfőn még a jó kis hazait, az édesanyja által főzött ebédet hozza, viszont a hét többi napján a maga által készített étek a napi menü.

A fiatal kolléga augusztus óta dolgozik nálunk, és már határozottan látszik a fejlődés. Míg az elején csak lecsó, csilis bab, túrós tészta volt az ebéd, addig ma már a különféle főzelékek, húsok, tészták sem jelentenek számára prblémát. Persze jó kezekben van, hiszen az egyik kolléganőmmel folyamatos beszéd tárgy, hogy aznap épp ki mit főz, hogy azt hogyan készíté, így az ifjú kolléga ellesheti a recepteket és a "titkos hozzávalókat".

Megdícsérvén a főzésben való fejlődését, egyik nap udvarlásképp megjegyezte, hogy már érdemes lenne hozzámenni feleségül, hogy már ilyen otthonosan mozog a konyhában.

Másik kolléganőm viszont közölte, hogy szerinte ciki, az, ha egy pasi már ennyi mindent tud főzni.

Ekkor aztán heves vita alakult ki a támával kapcsolatosan az irodában. Ez a bizonyos kolléganőm meg van győződve arról, hogy egy férfinak csak dolgoznia kell, és amint hazaér az asszonya kiszolgálja. Így hát a főzésben sem kell jártasnak lennie.

Mivel már többször említettem, hogy Drága Ősöm engem erősen feminista felfogásban nevelt, így természetesen egyáltalán nem értek egyet evvel a felfogással. Aztán eszembe jutott, hogy hogyan lehet az, hogy Nigella Lawsont leszámítva talán egyetlen ismert szakács sincs a nők közül, mind férfiak. És általánban a híres éttermek séfjei is mind az erősebb nem képviselői közül kerülnek ki, pedig elvileg a fakanál a nő kezébe való.

Vegyük példának Jamie Olivert, a fiatal angol szakácsot, aki amellett, hogy több sorozatot leforgatott, millió helyen járt, megreformálta az angol iskolai étkeztetést, három kislány édesapja. Vagy ott van Gordon Ramsay, aki bár elég sármos, nem biztos, hogy a modora épp a legtökéletesebb. Mégis a már nálunk is futó Pokol konyhája több ezer embert láncol a tévé elé, pedig főzni nagyon nem lehet megtanulni belőle. És itt kell megemlítenem, hogy Gordon Ramsay az az ember, aki még a Páromat is megfogta. Minden este nézi a tévében ezt a műsort, így mondogatom neki, hogy az ott tanultakat ki is próbálhatná a konyhában (és itt nem a kiabálásra és a parancsolgatásra gondolok).

Mind férfiak, híresek, sikeresek, jól főznek és biztos vagyok benne, hogy ezt nem tartják cikinek.

Mellékesen megjegyezném, hogy valamit az agglegényeknek is ennei kell, de ne várjuk el tőlük, hogy gyors- és mirelit kajákon éljenek, vagy minden nap étteremben ebédeljenek.

És végezetül valljuk be töredelmesen. Ha egy nőt gyertyafényes vacsora vár otthon, amelyet a párja készített ( bármennyire is nem sikerültek azok az ételek), annál romantikusabb dolog kevés van az életben, és egy férfi is tud könytényben szexi lenni.

Most akkor vegetáriánus leszek ?!?

Mint már többször említettem, konyhánkban csak néha készül húsos étel, főleg ha férfi is ül az asztalnál. És nem azért, mert nem akarunk húst enni, inkább csak nem kívánjuk.

Ha viszont húsos ételre kerül a sor, nagy élvezettel tudjuk az utolsó húscafatokat is eltüntetni a tányérról.

Egyik hétvégi nagybevásárlásunk során, amit általában a győri Tescoban szoktunk megejteni, éppen szójagranulátumot kerestünk a sorok között kutatva, amikor belebotlottunk egy fiatal emberbe, aki szintén hasonló prblémával küszködött. Közös erővel aztán rátaláltunk a keresett szójás termékekre. Miután mi a kosarunkba tettük a felkutatott zacskókat, indultunk volna tovább a bevásárló listánkon található következő dologért, amikor meglepődve láttuk, hogy a fiatal ember még mindig ott áll a polc előtt, és csak pakolja, csak pakolja a dobozokat a kosarában.
Hát csak megkérdeztük, hogy mi is az. Ő ajánlotta ezt a szójás fasírtport, ha már egyszer ott voltunk, nekünk sem kellett kétszer mondani, hogy próbáljunk ki valami újat. És ha már egyszer ilyen jól beszédbe elegyedtünk, gyorsan cseréltünk egy-két receptet, merthogy időközben kiderült, ideiglenes vásárlótársunk szakács.

Egészen eddig a szekrényben ücsörgött a doboz bevetésre várva. Ma viszont nem akartunk nagy dolgot csinálni a főzésből, így gondoltuk, lesz ami lesz alapon, kipróbáljuk.

Az elkészítése hihetetlenül egyszerű, kezdő háziasszonyoknak is sikerélményt okoz:

A tasak tartalmához hozzáadagolunk 2 dl hideg vizet, így képlékeny masszát kapunk.10 percig pihentetjük. Vizes kézzel ujjnyi vastag pogácsákat vagy rolókat formázunk. Forró olajban mindkét oldalát világosbarnára sütjük. Az elkészített nyers massza felhasználható minden olyan étel elkészítésénél, egyéni ízlés szerint, ahol egyébként fűszerezett darált húst használnánk.

Ma zöldbab főzelékkel házasítottuk össze, a recept Drága Ősömnél fellelhető.

A szójafasírt várakozásunkon felül teljesített, és megállapítottuk, hogy még lesz helye a konyhánkban. Így az eddig rendes fasírttal készített ételeinket (amikbe bevallom töredelmesen, eddig is helyet kapott a szója, és fele hús, fele szójával készültek), lecseréljük a szójafasírttal.

Ez nem azt jelenti, hogy innentől a húsnak még a közelébe sem fogok menni, de azt hiszem, a mérleg nyelve egy picit most elbillent a vegetáriánus lét felé. (Életem Értelme biztos értékelni fogja ezt a változást)

És ami abszolút meglepetésként ér. Édes kis kutyám alapvetően mindenevő, így gondoltuk, hogy leteszteljük, mit szól a fasírt vegetáriánus változatához. De az ő orrát nem lehetett megtéveszteni. Megszaglászta, körbejárta, majd közölte velünk, hogy ezt együk meg mi, neki meg adjunk valami rendes kaját.

Féri-idomítás, 2.lecke, avagy akkor is az lesz az ebéd, amit én akarok

A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út, tartja a mondás. De persze az én esetemben ez az út is elég rögös. Már korábban említettem, hogy kisebb közelharcokat vívunk az étellel kapcsolatosan, merthogy Főnudli szerint az étkezést hús nélkül nem lehet elképzelni. Hát ma elővettem a nők vele született rafináltságát, és az egészségeset ötvöztem "uram és parancsolóm" kívánságával.

Természetesen a recept először vega változatban készült, csak az erősebb nem hatására lett felturbózva egy kis husival.

A mai menü: Füszeres csirkemell csíkok szicíliai pennével



- 1 közepes csirkemell
- fűszerek (amit a polcon találtam: só, bors, majoranna, oregánó, kakukkfű)
- 3 nagy gerezd fokhagyma
- olívaolaj
- szójaszósz
- worchester-szósz
- egy kis darab feta sajt


A csirkemellet csíkokra vágom, és hozzáteszem a felsoroltakat. Pár órára a hűtőszekrénybe teszem, és hagyom összeérni az ízeket. A sütéshez egy serpenyűben olajat melegítek, majd hirtelen megsütöm, majd egy kevés ideig hagyom párolódni a csíkokat, hogy puhák legyenek. Mikor már majdnem kész, feta sajt darabokat dobok rá, és hagyom hogy szépen bevonja a husikat.

Szicíliai pennével tálalom.


Bevallom hízott a májam, mert azok után, hogy első ránézésre közölte, hogy ő ezt nem szereti (na ettől megyek a falnak, mikor még életében nem evett valamit, de ő tudja, hogy azt nem szereti), nem győzte dícsérni a főztömet, és lássanak csodát, a tésztának elég volt csak megmutatni a husit, és máris megfelelt Főnudli gyomrának.


Így hát megvívtuk a következő csatát, és azt hiszem elsöprő győzelmet arattam, mind tészta, mind zöldség téren, és remélem Főnudli ízlésének átformálásán szépen fogunk előre haladni a sárga úton.