A kezdetek...

Mondhatni közkívánatra, és Főnudli jóváhagyásával közzé teszem megismerkedésünk történetét.

Ahogy általában nálunk semmi, úgy ez sem ment könnyen és zökkenőmentesen.

Megismerkedésünk szintén az általam oly sokat emlegetett 21. századnak köszönhető, amikor is két főiskolás nem tudott az idejével mit kezdeni, és a chaten múlatta az idejét, és hát nem túl nehéz kitalálni, hogy beszédbe elegyedtek egymással. Majd egy nem túl hosszú beszélgetést követően telefonszámot cseréltek.

Szintén a technikának köszönhető, hogy ebben az időben volt egy mobiltelefon szolgáltató, aki az előfizetői számára lehetővé tette, hogy hálózaton belül esténként ingyen beszélgethettek. (És azt hiszem, ez úton szeretnék köszönetet mondani ennek a "nem a reklám helye" cégnek, mert azt hiszem, eme szolgáltalása nélkül nem lenne miről írnom.)
És ettől a naptól kezdve szinte minden este beszélgettünk telefonon. És ez ment majd háromnegyed éven keresztül, anélkül, hogy találkoztunk volna.

Az igazat megvallva, én akkor eléggé férfi-gyűlölő korszakomat éltem, úgyhogy nem volt könnyű a közelembe férkőzni, így az első randiig is sokat kérettem magam.
Aztán az első randit a második követte, és így ment ez majd fél éven keresztül úgy, hogy még csak az első csók sem csattant el.

Főnudli fél éven keresztül ostromolt, és kitartóan udvarolt a szó legklasszikusabb értelmében.
Eljött értem a munkahelyemre, ahol nyáron dolgoztam, virágot hozott, lenyírta a füvet a kertben, sőt még a foci vb számára legfontosabb meccséről is lemaradt miattam.

Aztán fél év után, mivel ennyire kitartó volt, csak beadtam a derekamat.
És első körben ami működött barátságként, nem működött párkapcsolatként, így kb. 3 hét után szét is váltak útjaink.

De úgy tűnik, ránk nem igaz az a mondás, hogy felmelegítve csak a káposzta jó, hiszen egy hónap szünet után újra találkoztunk, és 2006. augusztus 14-e óta alkotunk egy párt.

Tehát ezúton is szeretném megcáfolni a tényt, miszerint interneten nem lehet ismerkedni, és barátságra, párkapcsolatra találni. Mert bár sok-sok véletlen kell hozzá, de nem lehetetlen.

Valentin nap a távolból

Sosem voltam oda a Valentin napért. Sem akkor, mikor volt, akkor meg pláne nem, amikor nem volt kivel ünnepelni

Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, hogy Főnudlival nem rólunk mintázták a romantikus pár ideális képét.
Ilyenkor nincsenek se piros szívecskék, se virág. (Mondjuk ennek a legfőbb oka, hogy a 4 és fél év alatt nem sok Valentin napot töltöttünk együtt, pedig pont eme szerelmetes napon ünnepeltük idén a 4 és feledik évfordulónkat)

Idén viszont, ha kicsit fura módon is, de kaptam ajándékot Főnudlitól. Munka után elmentem shoppingolni, és beleszerettem egy fülbevalóba, így megvettem magamnak.
Majd este Főnudlival a következő beszélgetés zajlott:

Nudli: Köszönöm a Valentin napi ajándékot.
Főnudli: Nagyon szívesen. Mit is kaptál tőlem?
Nudli: Egy fülbevalót.
Főnudli: És szépet vettem?
Nudli: Nagyon. Már régóta vágytam egy ilyenre.
Főnudli: (ekkor azért megszólalt belőle a feleségét itthonhagyó férj, aki aggódik, mikor a feleség ékszert vásárol) Drága volt?

Ma a munkahelyemen is megdícsérték a Valentin napi ajándékom. Így lehet, hogy ezentúl is megünnepeljük ezt a napot, ha mást nem, ilyen formában.

Szingliségem története

Ma már mindenfél kapcsolatra van valami divatos külföldi szó.
Egy időben az emberek eltitkolták, ha a 3.X környékén még nem volt gyűrű az ujjukon, mert abban az időben az volt a trendi, ha erre az időszakra az ember már férjhez megy, megnősül.
Manapság fordult a kocka, és az egyedülállók utat törtek maguknak, büszkék arra, hogy önállóak, azt csinálnak, amit akarnak, nincsenek kötöttségeik, és megtalálták maguknak ezt a jól hangzó szót, és szinglik lettek.

Hát én valahol a két kategória között állok, hiszen gyűrűvel az ujjamon vagyok átmenetileg egyedül.

És hogy hogyan történhetett?

Sajnos Főnudli szakmája finoman szólva sem az a tipikusan íróasztalhoz kötött munka. És hát az építőipartól sem várhatjuk, hogy kicsiny városunkban építkezzenek folyamatosan. De azt álmomban se gondoltam volna, hogy nemhogy másik város, vagy másik ország, de másik kontinens. Így aztán egy hete már egy tenger és majd 2000 km áll közénk.

Azt hiszem, a dolog rossz oldaláról nem is kell beszélnem, hiszen nincs annál rosszabb, minthogy az ágy egyik fele üresen marad, és senkihez nem tudok szólni, ha hazajövök. Szerencsére azért a 21. századnak köszönhetően interneten tartjuk a kapcsolatot, de azért nem pótolja a házas élet minden szépségét.

És akkor jöjjön az önmegvalósítás része a dolognak, ami Főnudli mellett nehezen menne.

- Azt főzök, amit én akarok, akkor, amikor én akarok. És mivel az étrend kialakításával kapcsolatban nem kell ragaszkodnom Főnudli válogatós ízléséhez, ezért kiélhetem minden kreativításom. Aminek a hátránya, hogy jóval többet eszem, mint előtte, hiszen amit főzök, azt meg kell enni, és mivel időm van, ezért sokat főzök. (Lehetséges, hogy végre elérem az áhitott 50 kg-ot? )

- A főzéssel kapcsolatosan cserekereskedelmet folytatok a kollégáimmal, hiszen egy személyre nagyon nehéz főzni. Így ha több sikerül a kelleténél, valaki jól jár az irodában, ha viszont máshol van egy adaggal több, akkor szólnak, hogy ne főzzek másnapra.

- Mivel időm az van, eldöntöttem, hogy nekiállok újra németet tanulni. Az elhatározással nincs is semmi baj, viszont úgy néz ki, mindig találok valami fontosabb elfoglaltságot, hogy halogassam a dolgot.

- Szintén az idővel van összefüggésben, hogy sokat írok a blogra. Lehet, hogy behozom az ezévi elmaradásom?

- Az esküvő óta először aludtam a szülői házban. Aminek a kutyus örült a legjobban, és ki is használta az alkalmat, hogy kis gazdáját újra láthatja, így aztán Drága Ősöm másfél napra el volt felejtve. Ebből következik, hogy sokmindent nem tudtam csinálni, hiszen folyamatos simogatást követelt magának, és természetesen együtt is aludtunk.

Sajátos módszerekkel próbálom ezt az időszakot eseménydúsabbá tenni, de azért remélem, hogy újabb ötletekkel nem kell előrukkolnom, hogy eltöltsem Főnudli nélkül az időmet.

Első karácsony a Mini-Lakban

Nagyon készültünk az első karácsonyra.

Első karácsony az új lakásban, első karácsony a házasságunkban, és az első karácsony, amikor nem vendégként vagyunk jelen, hanem házigazdaként.

A karácsonyfa helyét már akkor megálmodtuk, mikor berendeztük a nappalit, így december eleje óta szép szorgosan gyűjtögettük a díszeket, hogy legyen mivel feldíszíteni.

Főnudli színes fát akart, így aztán akármelyik bevásáróközpontban jártunk, mindig egy-egy dobozka dísszel tértünk haza. De szerintem díszből sosem elég, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő években is kerül dísz a kosarunkba.

A fa vásárlása Főnudli feladata volt, így nem kapkodtuk el a dolgot, 22-én este mentünk fát venni, és első ránézésre eléggé elkeseredtünk, hogy elkéstünk.

Ilyenkor mindig megszólal a környezetvédő énem, hogy miért kell kivágni erdőket, mikor úgysem veszik meg az emberek a csúnyácskának is csak igen nagy jóindulattal mondható fákat.

Persze azért annyira környezetvédő én sem vagyok, hogy a mostanában nagyon divatos műfenyőt válasszam, mert a karácsonyhoz a fenyő illat igenis hozzátartozik.

Szerencsére aztán mi is egymásra találtunk a fácskánkkal, és szerelem volt első látásra. Formás zöld ezüstfenyőt választottunk, ami pont az előre megálmodott helyre passzolt. (csak egy kicsinyke ágát vágtuk le, hogy ne érjen hozzá az ülőgarnitúrához)

A díszek és a fa után a következő nagy kérdés az izzók voltak. Persze Főnudlinak ebből sem kell akármilyen. Olyan kell, ami több fokozatban villog. Így aztán december 23-án ismét nyakunkba vettük a várost, és kb. a 20-dik boltban rá is találtunk a megfelelőre. (de azt hiszem, jövőre ebből is beszerzünk még egyet)

Mikor már minden megvolt, csak nem bírtuk kivárni a 24-ét, már 23-án este feldíszítettük a fácskánkat, és elégedetten nézegettük az első közös karácsonyfánkat.

A 24-e mozgalmasan telt, mivel kis családom elé vacsorát kellett tenni. És hát kit is hívhattam volna segítségül, ha nem Drága Ősömet. A menüt már jó előre megterveztük, kivételesen listával mentünk vásárolni (persze most minden bekerült a kosárba emlékezetből is), így az összes alapanyag már a hűtőben és a "kamrában" várt feldolgozásra és karácsonyra már csak a főzés maradt.

Azt is jó előre elterveztük Drága Ősömmel, hogy mindenről készülni fog fénykép is, de aztán mondanom se kell, hogy ez aztán elmaradt. Így csak szavakban tudom elmesélni a karácsonyi menüt.

Mivel Főnudli Erdélyből származik, ezért féltem, hogy furcsálni fogják a nálunk szokásos karácsonyi menüt, dehát próba szerencse...

A mi családunkban nagy hagyománya van a borlevesnek, amit csak karácsonykor készítünk, és nekem nagy kedvencem, így nem maradhatott ki a karácsonyi menüből.

Aztán jöttek a hidegtálak, tölött tojás, sonkatekercs, füstölt lazac, olivabogyó, stb.

A főétel lazac steak és aszalt gyümölcsökkel töltött pulykamell volt, amihez az ihletet innen kaptuk.

Desszertnek Drága Ősöm csinált fekete erdő tortát.

Szerencsére a vacsi nagyon jól sikerült, és nem győztem begyűjteni a dícséreteket.

Karácsony másnapjára pedig még az ajándékba kapott virágom is kinyílt:

Mánia. Vagy ez már betegség?!?

Biztos minden embernek megvannak azok a dolgok, tevékenységek, amiknek úgy kell lenniük, ahogy ok gondolják, mert különben képesek egész nap azon rágódni, és az egész napjukat elrontják vele.

Nem tudom, hogy ez korral jár-e, vagy csak most tűnt fel saját magamnak, hogy milyen hóbortjaim is vannak.

Vegyük először a reggelemet, ami már egy bizonyos szertartással kezdődik. A japánoknak tea-szertartásuk van, nálam ez kakaó-szertartás.
A kakaó csakis egy bizonyos bögréből finom. Sajnos az évek során (ez közel lassan negyed évszázad) a készlet erősen megfogyatkozott, és már csak egy darab áll a rendelkezésemre, amiből csak kakaót lehet inni, és kitüntetett figyelmet érdemel. Szóval a bögrét megtöltöm tejjel, majd szigorúan 40 másodpercre kerül be a mikróba. Ez alól csak az az eset kivétel, amikor együtt melegítem Drága Ősöm a reggeli kávéjához való tejjel, ebben az esetben másfél percet töltenek a mikróban. Ezek után egy bizonyos kiskanállal szigorúan három kanál kakaó kerül a bögrébe, majd egy kiadós keverés után jóízűen elfogyasztásra kerül.

De a kiskanállal nem is megyünk messzire a következő "tett" helyszínétől, ami az evőeszközöket tároló fiók. Jelen esetünkben ez úgy néz ki, hogy van három függőleges rész a kanál, villa és kés részére, előtte pedig két vízszintes a kis kanalak, kis villák részére. Na nekem ez a rész a gyenge pontom. Ugyanis az összes evőeszköznek szigorúan balra kell nézniük, és ha nem úgy állnak, akkor szépen mindegyiket a megfelelő irányba kell forgatnom, hogy nyugodt napom legyen.

Aztán ott van a fürdőszoba, és a hajszárító. A hajszárító madzagjának, a hajszárító testét körülölelve S alakban kell elhelyezkednie. Sajnos sem Drága Ősöm, sem Főnudli nem tesz eleget ezen kívánságomnak, így egy ideig elnézegetem, ahogy szegény hajszárító köré csak úgy oda van csomózva a vezeték, aztán megkönyörülök rajta, és véget vetek szenvedéseinek avval, hogy kordában tartom eme hosszú kinövését. Bár Főnudli dícséretet érdemel, mert egyszer gyorstalpaló tanfolyamot vett tőlem a madzag feltekerését illetően, és azóta megpróbál valami hasonló kompozíciót kihozni a dologból, általában több-kevesebb sikerrel. Amitől viszont a falra tudok mászni, az csakis Főnudli műve. Van egy bizonyos fiókos szekrény, amiben a zoknik, a fehérneműk és a pizsamák tanyáznak. Namármost, reggel Főnudli fogja magát, és a megfelelő fiókból előveszi az éppen szükséges ruhadarabot. Csak azt nem tudom ép ésszel felfogni, hogy ha kifele húzott 20 cm-t a fiókon, akkor visszafele miért csak 19 és fél cm-t tolja be? Így a fennmaradó fél centi az idegeimre tud menni. Aztán természetesen evvel is úgy vagyok, mint a hajszárítóval, hogy egy idei bűvölöm, hátha megteszi magától a maradék milimétereket, de sajnos csodák nincsenek, úgyhogy egy laza lökéssel a helyére segítem a fiókot.

Azt mondják, azt már tényleg betegség, mikor az ember bezár egy ajtót, majd eltávolodik pár lépést, majd ismét visszamegy és megnézi, tényleg bezárta-e az ajtót. Na én pont így vagyok a kis autómmal. Mivel kulcs nélkül indítható, zárható és nyitható, ezért a slusszkulcs megegyezik a táskámmal, mivel sosem kell belőle kivennem. Ezért mikor kiszállok a kocsiból, csak megnyomok egy gombot a kilincsen, és az autó jól hallható kattanással jelzi, hogy zárva van. Ekkor még biztos ami biztos alapon még megnyitom az ajtót, hogy nyomatékosítsam benne, hogy nem akarok beszállni, és jó lenne, ha nem is engedne be, majd elégedetten utamra indulok. Néha azonban annyira automatikusan megy a dolog, hogy nem is figyelek oda rá, és bár a tudatalatim tudja, hogy bezártam az autót, azért vissza kell mennem, és megnéznem, hogy tényleg minden rendben van-e. Általában Főnudli van rám kiakadva emiatt, és már orvosi esetnek tart, így mindig kitalálok valamit álcázásképp, hogy valamit a kocsiban hagytam.

A következő gyengém bevásárlás közben jön rám. Ha vásárolni megyünk, általában át szoktam rendezni a polcokat. Mondjuk a hajfestékeknél, ha nem a megfelelő oszlopban van a doboz, akkor a helyére rakom, vagy a ruhákat méret szerint sorbarendezem. Bár otthon ez a nagy rendmánia nem jellemző rám, az üzletekben nem tudom, mi üt belém, de egyszerűen a helyükre kell raknom a dolgokat.

Mivel azt hiszem, ezekről a szokásokról már nem tudok lemondani, így továbbra is szinesítik az életemet, és talán az agyára megyek a kívülállóknak.

Férfi-idomítás 7.lecke - Ágy-jelenet

Na ne tessék semmi pikáns dologra gondolni, mert nem szándékozom intim részletekben bocsátkozni. Az ágyban most kizárólag az alvásra fókuszálnék.

Az okosok azt mondják, hogy míg a férfiak jobban, pihentetőbben alszanak, ha a gyengébbik nem mellett tehetik, ugyanez fordítva nem mondható el, a nők ugyanis sokkal éberebben tudnak csak aludni egy férfi mellett. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a nőknek több alvásra van szükségük, mivel a nap folyamán többet használják az agyukat, és ezért estére jobban elfáradnak. (bevallom, ezen egyáltalán nem lepődök meg, mivel nekem is napi 8-10 óra alvásra van szükségem)

Nem szeretnék következtetésekbe bocsátkozni abban a témában sem, hogy milyen összefüggés van az alvás közben felvett testhelyzet, és a férfi-nő kapcsolat között. Úgy gondolom, mindenki aludjon úgy, ahogy jól esik neki.

Abban azonban biztos vagyok, hogy minden kapcsolatban kialakul spontán módon, hogy az ágynak ki melyik oldalán alszik. Valami ráérős brit vagy amerikai tudós tuti, hogy erre vonatkozóan is végzett valami kutatást, és nem lennék meglepve, ha például valami hasonló eredményre jutnának , hogy a falnál alvó el van nyomva a kapcsolatban.

Nálunk is egyértelmű volt az első pillanattól kezdve, hogy én alszom az ágy bal oldalán, ebből következik, hogy a velem alvónak maradt a jobb oldal. Működött is a dolog egészen addig, míg a párom el nem ment egy csontkovácshoz, aki modernkori táltosnak gondolja magát. Ő megmagyarázta, hogy a Feri azért nem alszik jól, mert az ágynak a jobb oldala alatt egy vízér húzódik, és ez zavarja a pihenésben. Mindezt úgy, hogy sosem járt a lakásban.

Hazajőve a csontkovácstól Feri közölte, hogy térfelet cserélünk, mert a rossz oldal az oka annak, hogy rosszul alszik. Hiába mondtam neki, hogy nem lehet itt sugárzás, mert csak a macskák szeretik a vízereket, és a kutyák nem fekszenek oda, ahol érzékelik ezt a jelenséget és a kutya előszeretettel alszik az ágynak azon az oldalán. De természetesen a táltosnak erre is volt válasza. Mivel kis családunkban egy yorkshire terrier van, a csontkovács közölte, hogy ezek a modern kutyák már nem érzékelik a vízereket.

Jót mosolyogtam a dolgon, és a családi béke fenntartása végett átköltöztem az ágy jobb oldalára, mivel vízér ide, vízér oda, én itt is pont olyan jól tudok aludni. Most várom, hogy a párom újra felkeresse a csontkovácsot és visszakapjam a térfelem, de remélem azt nem találja ki, hogy költözzünk át a másik szobába, mert az egész ágy alatt negatív energiák vannak.

Férfi-idomítás 6. lecke - Romantikus házimunka

Még mindig mosás, de most egy kicsit gyakorlatiasabb oldalról megközelítve.

Kicsit furcsa lehet, hogyan is lehet romantikus az az utálatos házimunka, mi lehet szép a mosogatásban, seprésben, felmosásban, vasalásban, stb.

Jelen esetünkben a mosógépbe szeretett bele Főnudli.

A szilveszteri hétvégét Pesten töltöttük, így az albérletben töltöttük napjaink pihenős részét. Ha már nő volt a háznál, kézenfekvőnek tűnt beüzemelni a mosógépet, és kimosni az ágyneműt.

Fogtuk magunkat, körútra indultunk, hogy a szükséges "hozzávalókat" beszerezzük. A mosóporral még nem volt gondunk, de az öblítő kiválasztása nekem kész procedúra. Amellett, hogy úgy számolok, hogy melyik éri meg jobban, hogy hallani, ahogy az agytekervények kattognak, nagy szerepet játszik, hogy milyen illata van a készítménynek. És mire végigszaglászom a kínálatot, kiválasztva a legjobbakat, majd a legjobbak közül is a tökéleteset, nem kis idő telik el. Főnudli egy ideig tűrte, és fura tekintetekkel nézett rám, hogy mi bajom van, aztán leemelt a polcról egy flakont, hogy az jó lesz.

Visszatérvén a tett helyszínére, Főnudli precízen követve az utasításokat tette az ágyneműt a mosógépbe, pontosan kimérte a mosóport és az öblítőt, és beállította a mosógépet, majd megnyomva a gombot, mint egy gyerek hallgatta, ahogy a gép magába szívta a vizet, és vigyorgott, hogy mindez az ő műve.

Egy óra múlva lelkesen ment megnézni, hogy mit alkotott, és nem győzte dícsérni teregetés közben, hogy milyen jó illatuk van a ruháknak.
A munka végeztével elégedetten közölte, hogy ez nem is bonyolult, ezért máskor is mosni fog.

Büszke voltam Főnudlira, és bár nem akarok papucsot csinálni belőle, azért úgy gondolom, egy férfinak is érteni kell a háztartási gépekhez és el kell látnia magát.

Már csak azt kell eltalálnia kisebb-nagyobb szerencsével, hogy mit mivel lehet összemosni.

Főz a pasim, ez ciki?

Kisebb vita alakult ki a munkahelyemen a héten, és az iroda két táborra szakadt.

Az egyik kollégám albérletben lakik és csak hétvégente megy haza a szüleihez. Így hétfőn még a jó kis hazait, az édesanyja által főzött ebédet hozza, viszont a hét többi napján a maga által készített étek a napi menü.

A fiatal kolléga augusztus óta dolgozik nálunk, és már határozottan látszik a fejlődés. Míg az elején csak lecsó, csilis bab, túrós tészta volt az ebéd, addig ma már a különféle főzelékek, húsok, tészták sem jelentenek számára prblémát. Persze jó kezekben van, hiszen az egyik kolléganőmmel folyamatos beszéd tárgy, hogy aznap épp ki mit főz, hogy azt hogyan készíté, így az ifjú kolléga ellesheti a recepteket és a "titkos hozzávalókat".

Megdícsérvén a főzésben való fejlődését, egyik nap udvarlásképp megjegyezte, hogy már érdemes lenne hozzámenni feleségül, hogy már ilyen otthonosan mozog a konyhában.

Másik kolléganőm viszont közölte, hogy szerinte ciki, az, ha egy pasi már ennyi mindent tud főzni.

Ekkor aztán heves vita alakult ki a támával kapcsolatosan az irodában. Ez a bizonyos kolléganőm meg van győződve arról, hogy egy férfinak csak dolgoznia kell, és amint hazaér az asszonya kiszolgálja. Így hát a főzésben sem kell jártasnak lennie.

Mivel már többször említettem, hogy Drága Ősöm engem erősen feminista felfogásban nevelt, így természetesen egyáltalán nem értek egyet evvel a felfogással. Aztán eszembe jutott, hogy hogyan lehet az, hogy Nigella Lawsont leszámítva talán egyetlen ismert szakács sincs a nők közül, mind férfiak. És általánban a híres éttermek séfjei is mind az erősebb nem képviselői közül kerülnek ki, pedig elvileg a fakanál a nő kezébe való.

Vegyük példának Jamie Olivert, a fiatal angol szakácsot, aki amellett, hogy több sorozatot leforgatott, millió helyen járt, megreformálta az angol iskolai étkeztetést, három kislány édesapja. Vagy ott van Gordon Ramsay, aki bár elég sármos, nem biztos, hogy a modora épp a legtökéletesebb. Mégis a már nálunk is futó Pokol konyhája több ezer embert láncol a tévé elé, pedig főzni nagyon nem lehet megtanulni belőle. És itt kell megemlítenem, hogy Gordon Ramsay az az ember, aki még a Páromat is megfogta. Minden este nézi a tévében ezt a műsort, így mondogatom neki, hogy az ott tanultakat ki is próbálhatná a konyhában (és itt nem a kiabálásra és a parancsolgatásra gondolok).

Mind férfiak, híresek, sikeresek, jól főznek és biztos vagyok benne, hogy ezt nem tartják cikinek.

Mellékesen megjegyezném, hogy valamit az agglegényeknek is ennei kell, de ne várjuk el tőlük, hogy gyors- és mirelit kajákon éljenek, vagy minden nap étteremben ebédeljenek.

És végezetül valljuk be töredelmesen. Ha egy nőt gyertyafényes vacsora vár otthon, amelyet a párja készített ( bármennyire is nem sikerültek azok az ételek), annál romantikusabb dolog kevés van az életben, és egy férfi is tud könytényben szexi lenni.

Férfi-idomítás 5.lecke, nem tudunk tovább lépni a mosás témán

Azt hittem, ezt a témát már elég jól kiveséztük, de meglepetésemre még mindig akadnak kérdéses pontok.

A nyaralásból hazaérkezve az volt az első, hogy a bőröndök tartalmát a fürdőszobába ürítettem, a szokásos módon 3 csoportba osztottam (fehér, világos, sötét), és a szép időre való tekintettel már be is indult a mosoda. Mivel én a 26 órás ébrenlét után egy kissé hulla voltam, így a mosás Drága Ősömre, és Marisra (a mosógépre) maradt. És nagyon ügyesek voltak, mert mire felébredtem, a bőröndök tartalma már kint száradt az udvaron a friss levegőn.

Lényeg a lényeg, szerda délben már itthon voltunk, péntek reggel az összes ruha kivasalva a szekrényekben pihent.

És eljött a vasárnap, amikor az én Drága Párom, szokás szerint némi segítséggel összepakolja a cuccait a hétre, és persze a focizáshoz szükséges felszerelést.
Itt jött a probléma, mert nem volt meg az a póló, ami nélkül a bőrt rúgni elképzelhetetlen. Drága Ősömmel mi állítottuk, hogy kimostunk mindent, ha nincs a szekrényben, akkor nem tudunk róla semmit.
Nagy keresgélések után fény derült a csalafintaságra, mikor egy újabb adag ruhát teregettünk ki éppen, hogy a póló azért nem szunyókált a szekrényben bevetésre várva, mert ma reggel került ki a szennyesbe, amikor útban volt a táskában, amibe a hétre való ellátásnak kellett kerülnie.

Így újabb leckét adtam Életem Értelmének, hogy 10 perc alatt nem lehet kimosni, megszárítani és kivasalni azt a ruhadarabot, amit épp fel akar venni. És főleg, hogy a koszos ruhának nem csak akkor kell kikerülnie a szennyesbe, mikor már útban van valahol.

Szerencsére a meccs győzelemmel zárult, így nem jártunk úgy, mint Sámson, hogy a pólónkban volt az erőnk.

Férfi-idomítás, 4. lecke, avagy még mindig mosás, kicsit másképp

Na igen, a mosogógéppel még nem barátkoztak össze, de ami késik, az nem múlik...

Főnudli komoly problémával hívott fel péntek este, hazafelé tartva az aznapi edzésről. A focicsapattól kapott mezt kell kimosni, de úgy, hogy vasárnapra, a meccsre megszáradjon. Én próbáltam megnyugatni életem párját, hogy ne aggódjon, egy pólónak másfél nap bőven elég a száradáshoz, főleg ha a nap is besegít a dolgoban.

Mikor hazajött, büszkén mutatta a csapat új mezét. Bevallom, azt hittem, már be is kell keretezni, és feltenni a falra, de ehelyett szerencsére ismét csak a mosással kapcsolatos aggodalmakkal találtam szemben magam.

Így hát betelepedtünk a fürdőszobába, Főnudli a csap elé állva, a féltett pólóval a kezében, én pedig a kád sarkára ülve osztottam az instrukciókat. (Bevallom tetszett a munkamegosztás)

Szóval a megfelelő hőmérsékletű víz, és a mosópor adagolása után Főnudli lelkesen elkezdte gyömöszölni a pólót. Persze az elején még nagy volt a lendület, és a csapból nem kis mennyiségű víz került a földre, de ennyi baki megbocsátható. Aztán enyhe szívroham kezdte megkörnyékezni a teremtés koronáját, mikor a sötét zöld, még "szűz" póló egy kicsit ereszteni kezdte a színét, halványzöldre színezve így a vizet. Szerencsére sikerült elkerülni az orvosi vészhelyzetet, a pólónak még mindig sötét zöld színe volt, és Főnudli lelkesen gyurmázta tovább a bálványként tisztelt pólót.

Mikor már biztosítottam életem értelmét arról, hogy most már tuti távozott az összes kosz a ruhadarabból, jött az öblítés. Ismét kisebb sikoltás hagyta el Főnudli száját, mikor a rózsaszín öblitőt ráöntöttem a zöld pólóra, de miután sikerült meggyőznöm, hogy nem lesz más színe, csak jó illata, ismét lelkesen dögönyözött tovább. Ekkor már azt hittem, túl vagyok a nehezén, de tévedtem. Jött a teregetés.

Az addig rendben van, hogy mérnök létére fontos számára a precizitás, de nem gondoltam volna, hogy ezt a teregetésben éli ki. Szerencsétlen pólót több pózban teregettük ki, hogy biztos, hogy megszáradjon, és nehogy megnyúljon száradás közben. Még szerencse, hogy nem volt jelen a vasalásnál, mert lehet, hogy kisebb infarktust okozott volna, ahogy a forró vasalóval végigszántok a pólón.

Szerencsére a póló túlélte a megpróbáltatásokat, és Főnudli büszkén feszíthetett az általa kimosott mezben a focimeccsen.

Férfi-idomítás, 3.lecke, avagy néha a kudarcot is el kell viselni

Azt hiszem, nekem is hozzá kell szoknom, hogy az idomítás során nem minden jöhet össze rögtön. Sajnos első kudarcomat kellett átélnem a hétvégén.

Miután az ebédemet Főnudli agyon dícsérte, annak tudatában kezdtem meg délutáni sziesztámat, és a Forma 1 nézését (sajnos ez sosem tart túl sokáig, mert általában bealszom rajta), hogy a "teremtés koronája" teli gyomorral vág neki a délutáni focimeccsének.

Sajnos arról még nem sikerült leszoktatni, hogy a levetett, vagy csak a szekrényből elővett ruhát ne csak finoman elhelyezze egy kis szekrényen a szoba egyik szegletében, hanem mindent oda rakjon, ahova való (szekrény, szennyes). De arról szóbeli megállapodást kötöttünk (bár ezek után megfontolandó az írásba foglalása), hogy nem megy el úgy, hogy a kis szekrényen marad valami.

Nos, ez vasárnap sem volt másképp.

Bár kicsit unszolni kellett, azért darabonként csak fogyott a ruhakupac a szekrénykéről, és én örömmel konstatáltam, hogy ismét győzelmet arattam, és még egy lépéssel előrébb jutottunk a tökéletess férfivé válás útján (mármint Főnudli válásának az útján).

Aztán Főnudli elment focizni, és én győzelmi mámorban úszva, nyugodtan bóbiskoltam az autóversenyen.

Eljött az este, nekem valamiért dolgom akadt a szomszéd szobába, és akkor látom, hogy a kis szekrény ruhakupaca szép csendben átköltözött a másik szoba ágyára.
Elmosolyodtam "uram, parancsolóm" leleményességén, és mivel nagyon zavart, kénytelen voltam elrakni.

A kudarcot elkönyveltem, dehát gyakorlat teszi a mestert, legközelebb új stratégiával állok elő a probléma megoldását illetően.

Féri-idomítás, 2.lecke, avagy akkor is az lesz az ebéd, amit én akarok

A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út, tartja a mondás. De persze az én esetemben ez az út is elég rögös. Már korábban említettem, hogy kisebb közelharcokat vívunk az étellel kapcsolatosan, merthogy Főnudli szerint az étkezést hús nélkül nem lehet elképzelni. Hát ma elővettem a nők vele született rafináltságát, és az egészségeset ötvöztem "uram és parancsolóm" kívánságával.

Természetesen a recept először vega változatban készült, csak az erősebb nem hatására lett felturbózva egy kis husival.

A mai menü: Füszeres csirkemell csíkok szicíliai pennével



- 1 közepes csirkemell
- fűszerek (amit a polcon találtam: só, bors, majoranna, oregánó, kakukkfű)
- 3 nagy gerezd fokhagyma
- olívaolaj
- szójaszósz
- worchester-szósz
- egy kis darab feta sajt


A csirkemellet csíkokra vágom, és hozzáteszem a felsoroltakat. Pár órára a hűtőszekrénybe teszem, és hagyom összeérni az ízeket. A sütéshez egy serpenyűben olajat melegítek, majd hirtelen megsütöm, majd egy kevés ideig hagyom párolódni a csíkokat, hogy puhák legyenek. Mikor már majdnem kész, feta sajt darabokat dobok rá, és hagyom hogy szépen bevonja a husikat.

Szicíliai pennével tálalom.


Bevallom hízott a májam, mert azok után, hogy első ránézésre közölte, hogy ő ezt nem szereti (na ettől megyek a falnak, mikor még életében nem evett valamit, de ő tudja, hogy azt nem szereti), nem győzte dícsérni a főztömet, és lássanak csodát, a tésztának elég volt csak megmutatni a husit, és máris megfelelt Főnudli gyomrának.


Így hát megvívtuk a következő csatát, és azt hiszem elsöprő győzelmet arattam, mind tészta, mind zöldség téren, és remélem Főnudli ízlésének átformálásán szépen fogunk előre haladni a sárga úton.

Férfi-idomítás, 1. lecke

Mint sajnálkozva tapasztalhatjuk nap mint nap, a koszos ruha nem megy ki magától a szennyesbe, nem mossa ki magát, és ami a legszomorúbb, nem vasalja ki magát, és utána nem mászik be szépen csendben a szekrénybe.

Bár 4 év kollégiumi élet után nem egyszer láttam a fiúknál vendégeskedve, mikor a koszos zokni egy szép íves mozdulattal landolt a szoba egy távolabbi sarkában, éppen ezért nem szívesen láttam volna szívesen ugyanezt a képet a saját háztartásamban. Így hát elhatároztam, hogy még csírájában fojtom el a hasonló próbálkozásokat.

Úgy gondoltam, első leckeként bevezetem Főnudlit a szennyes tartó használatának rejtelmeibe.

Nincs szerencséje ilyen szempontból, mert nálunk nem csak úgy működik ez az ügyes kis tároló, hogy csak beledobáljuk a ruhát és kész. A bonyolultság kedvéért szelektálva gyűjtjük a mosásra váró darabokat. Külön a fehéreket, a világosakat és a sötéteket.

Mint már egy régi viccből megtudtuk, a narancs a férfiak számára csak egy gyümölcs.

Na de akkor hogy fogja egy férfi megkülönböztetni a sötétet a világostól, és a világosat a fehértől?

Na jó, talán a fehér még sem olyan bonyolult.

Így hát teljes komolysággal odaállítottam Főnudlit a szennyes tartó elé, ismertetve a szabályokat. És utána jöttek a kérdések a sötét pólóban világos csíkkal, és fordítva.

Megbirkózva a kezdeti nehézségekkel, és bizonytalansággal, ma már büszkén kijelenthetem, hogy az első lecke hibátlanul megtanulva, és azóta is alkalmazva. (néha azért még finomításra szorul a színek megkülönböztetése, de a szándék mindenképpen értékelendő)

Férfi-idomítás, avagy minden nő a tökéletes férfire vágyik

Bár Főnudlival már 3 éve boldogítjuk egymást, még mindig reménykedünk, hogy formálhatjuk a másikat annak ellenére, hogy egyikünk sem könnyű eset, és jó adag makacsság és akaratosság szorult mindkettőnkben.

Az én Drága Ősömnek két nagyon jó mondása van a férfiakkal kapcsolatosan, és jobban belegondolva nagy igazság van bennük:

1. egy nő mindig a tökéletes férfit keresi, aztán mikor rájön, hogy ilyen nem létezik, szül magának egyet, de idővel rá kell jönnie, hogy ismét tévedett

2. egy férfi csak 3 éves koráig nevelhető

Nos, lehet hogy Főnudli már nem tegnap volt 3 éves, de bízom benne, hogy azért még nem reménytelen eset, és lehet rajta még nevelni egy keveset.

Persze az évek folyamán már csiszolgattam rajta, azért a tökéletestől még messze van és most a tanfolyam intenzívre kapcsolt.

Azonban vannak olyan játékszabályok, amiket meg kell tanulni(a).

Ez nagyrészt azért lehet, mert Drága Ősöm erősen feminista felfogásban nevelt, és nem egyszer hallottam tőle, hogy "egy nő nem a tűzhelynek esküdött örök hűséget".

Nos, ezt a felfogást próbálom megértetni Főnudlival is, kisebb-nagyobb sikerekkel.

A tanfolyam anyagairól pedig a továbbiakban.

Hát meglátjuk, hogy mit tanultam az okításokból, és azokat hogyan tudom hasznosítani.