Hízókúra, avagy a nyaralás gasztronómiai szemszögből

Azt hiszem egy nyaralás során elkerülhetetlen, hogy az ember kipróbálja az idegen kultúra ízeit, és ételeit. Ezért is szerettem volna külön részt szentelni ennek a témának.
Mivel a nyaralás során all inclusive ellátásban volt részünk, azt hiszem nem tűnt lehetetlennek a célom elérése, hogy végre meglegyen az az áhított 50 kg.
Idén óvatosan, és tapasztaltan vetettük bele magunkat a véget nem érő evésbe, hiszen a két évvel ezelőtti nyaralás során okozott egy-két kellemetlen napot, hogy a szemünk többet kívánt, mint amennyit a gyomrunk szeretett volna.
Tehát a mottónk a "mértékkel enni és mindent megkóstolni" volt.

A nap a reggelivel kezdődött.
Én az egy hét alatt végigettem a szálloda müzli (ami nem volt nehéz, mert csak 4 féle volt), és joghurt készletét. Természetesen a joghurtokból próbáltam olyant választani, amivel itthon nem találkozhatok. És utána jött egy kis lekvár, egy kis kaláccsal. Kipróbáltam az amerikai palacsintát is, és megállapítottam, hogy én jobbat csinálok. Majd mindezt leöblítettem egy csésze nagyon finom gránát alma teával.
Máskor a sajtféléket próbáltam ki, amiből szintén bőven lehetett válogatni. Ami nagyon tetszett, hogy voltak zöld növények, amit rágni lehetett, és talán már előrelátóak voltak a szállodában, mert az emésztést is segítették. pl. kapor, zöldség zöldje, bazsalikom, madársaláta

Ebédre szintén egy kis saláta mellett döntöttem, amihez próbáltam némi húst keríteni, de bevallom ezen a téren csalódást okozott a szálloda. Az rendben van, hogy ramadan volt, de az nem rám vonatkozott, úgyhogy szívesebben láttam volna többet a tányéromon frissen sült húst. Így kárpótlásként maradt a gyümölcs, ami legtöbbször dinnye volt, és némi édesség, amit csak óvatosan kóstolgattam, mert a cukros sziruppal átitatott sütemények nem igazán az én ízlésem.

A vacsora kicsit változatosabb volt, és húst is többet láttunk, de végeredményben a választék közel azonos volt az ebédével.

Nap közben, ha esetleg az ember megéhezett, három helyen csináltak a nénik gözlemét, különböző töltelékekkel (hús, sajt, cukor), találhattunk a szálloda területén pizzázó, hamburgerező, tortelliniző helyet, úgyhogy az ember éhen biztos nem maradt.

Biztos, ami biztos, manavgati kirándulásunk során azért megkóstoltuk az igazi török kebabot.

És akkor az összegzés.
A hús hiányát, és a nem túl változatos ételeket leszámítva mindenki megtalálhatta a saját ízlésének megfelelőt, és senki nem maradt éhes. Nem tudom, hogy a kevésbbé változatos ételek a ramadannak, vagy a gazdasági válságnak voltak köszönhetőek, mindenesetre a két évvel ezelőttihez képes szegényes volt a felhozatal.
Én inkább salátán, és a különféle török kenyereken éltem, de azért mindent megkóstoltam.
Sajnos az utolsó napra sikerült összeszednem valami vírust, így az étel nem nagyon maradt meg bennem. És ennek következtében nemhogy elértem volna az 50 kg-ot, de 2 kg-mal könnyebben jöttem haza.
Szerencsére édesanyám hazai főztjének köszönhetően hamar rendbejöttem, és az elvesztegetett kilók is visszajöttek rám.

Három hónap történései, avagy búcsú az XS-es mérettől

Jelenlegi súly: 48, 3 kg

Kihízott ruhák száma: számtalan

Sosem gondoltam volna, hogy ez valaha is megtörténhet velem, de eljött a történelmi pillanat.

A nyár beköszöntével előszedegetve a nyári ruhatáramat sorban próbáltam fel annak különböző darabjait. Addig nem is volt semmi baj, míg a kis felsők, topok voltak soron.

De aztán következtek a nadrágok, kis szoknyák, amiket tavaly avval a célzattal tettem el télire, hogy idén nyáron ismét magamra öltöm őket.

Gondolom mondanom sem kell, hogy a sok éven keresztül stabilan tartott 43-45 kg-os súlyhoz szorosan társult az S-es, nem ritkán az XS-es méret.

Bár mindenki azt mondja, hogy a változás a tavaly ilyenkori énemhez képest nem észrevehető, valami oka csak lehet, hogy a nadrágok csak a combomig jönnek fel.

A felismeréssel járó sokk akkor hatalmasodott el rajtam, mikor az egyik kedvenc nadrágom cipzárja a nagy erölközdés közben olyan szépen pattant el, hogy majdnem kitörte a röppályája útjába kerülő tükröt.

A célomhoz már nem sok kell, bár már egy ideje nem mozdul a mérleg nyelve, de talán több sokkoló élményben már nem lesz részem. Mindenesetre minden este buzgón tornázom, hogy a kg-ok csak oda menjenek, ahova én is szeretném.

És azt hiszem, beruházok egy-két új nadrágra :)

Hízókúra - Három és feledik felvonás...a nagy áttörés

Eredmény: + 1,0 kg
Eredmény: - 0,2 kg
Végeredmény: + 0,8 kg

Jelenlegi súly: 46,7 kg

Hogy miért kezdtem a bejegyzést egy kisebb matematikai feladvánnyal?

Kedden Gábor napot tartottunk a munkahelyemen, ami avval jár, hogy az ünnepelt töménytelen mennyiségű süteménnyel jelenik meg reggel, ami általában délutánra el is fogy, de ha mégis, másnap végleg eltüntetjük az utolsó morzsákat is.

Ez most sem volt másképpen, csak most ugyan azt a teljesítményt csökkentett létszámban "kellett" előadnunk, de azért a kolléganőmmel tettünk róla, hogy ne maradjon szégyenben az iroda ilyen téren, és szinte versenyt ettünk egész nap (a plussz szénhidrátnak én nagyon, ő talán kevésbé örült).

Az isteni marcipános süti receptjét még nyomozzuk, de ha megvan, közzéteszem a tuti hízókúra receptjét.

Az egyenlet negatív felét egy kis testmozgással sikerült összehoznom (legalábbis erre fogom). Tudom, már hetek óta azért panaszkodom, hogy már olyan jó lenne elmenni tornázni, ezért nem értitek, hogy most miért teszem szóvá a dolgot. Nos, testmozgás alatt én nem teljesen erre gondoltam. A munkahelyemen áttelepítésre került az a konténer, amiben a cég számvitellel kapcsolatos összes dokumentuma helyet kapott 10 évre visszamenőleg. A mutatvány már így sem volt egyszerű, hiszen ez azért nem 2 darab dossziét és dobozt jelentett. Eredetileg két konténert neveztek ki irattárnak, amit egymásra raktak, és természetesen a felül lévő lett a számvitelé. Így a pakolás abból állt, hogy dosszié megfog, le a lépcsőn, bepakol, fel a lépcsőn, és egy újabb dossziékupaccal ismét neki a lépcsőnek. 4 óra dossziépakolás után azt hiszem nem kevés kalóriát dolgoztunk le, és a mai nap már elég nehezünkre esett a lépcsőzés a nem kicsi izomláz miatt, ami a vádlinkban jelentkezett.

És hogy miért nagy az áttörés?

Az elmúlt 10 évben sajnos nem sikerült átlépnem a 46 kg-os határt, és most végre megtört a jég, és ha egyenlőre nem sokkal, de megbírkóztam evvel az akadállyal is.

Így most új erőkkel, de töretlen lendülettel folytatom a hízókúrát az álomhatár eléréséig.

Hízókúra - Harmadik felvonás.... További sikerélmény

Eredmény: +0,5 kg

Jelenlegi súly: 45,9 kg

Tulajdonképpen nem rossz eredmény, mégsem vagyok magammal megelégedve. 1 hónapja kezdtem bele a hízókúrába, és a legtöbb cikk azt írja, hogy heti fél kg gyarapodás elérhető. Sajnos ez nálam csak két heti fél kg. Pedig megtettem mindent a cél érdekében.

A múlt héten kicsit hosszabbra szabtam a hétvégét, és kirándulással töltöttem az időt, már a fővárosi kiruccanást kirándulásnak lehet nevezni. A főváros viszont bevásárló központokkal jár, amikből természetesen nem hiányozhatnak a gyorséttermek. És ha már egyszer ott van az ember lánya, hát ki is próbál párféle kalóriában gazdag finomságot.

Részemről nem vagyok oda a műkajákért, inkább a különböző népek ételeit részesítem előnybe, de azért néha nem tudok ellenálni a hamburger illatának.

Persze hízókúrám élharcosa, mint már említettem a nagymamám. Most szombaton dödöllével várt minket, amiből töménytelen mennyiséget tudok megenni.

Mivel még akárkinek mondtam, mi az a dödölle, maximum az énekből ismerte, íme az egyszerű, de ellenállhatatlan tipikus zalai étek receptje:

Egy tál dödölle....

Hozzávalók:50 dkg burgonya 25 dkg liszt 1-2 fej vöröshagyma 1 pohár tejföl só olaj

Elkészítés: A burgonyát annyi sós vízben megfőzzük, amennyi éppen ellepi. Ha puhára főtt saját vizével összetörjük.Annyi lisztet adunk hozzá állandóan kevergetve ,amennyit a burgonya felvesz, vigyázva ,hogy sem csomós sem ragacsos ne legyen. A felaprított hagymát egy kis olajon megpirítjuk ,majd a krumplis masszát evőkanállal beleszaggatjuk. Kicsit megpirítjuk és tejföllel tálaljuk.

Hízókúra - Második felvonás - Visszatérés az első héthez

Eredmény: +0,4 kg

Nos, a szerdai visszaesés után félve álltam rá a mérlegre. De nyugalommal vettem tudomásul, hogy azért az elvesztegetett "kg-okat" sikerült visszaszereznem.
Az evéssel kapcsolatos lelkesedésem továbbra is töretlen.

A hízókúrám élharcosaként (bár tudtán kívül) meg kell említenem a Nagymamámat.

Mielőtt nyugdíjba ment, szakácsnő volt és mind a mai napig nem tudott hozzászokni, hogy nem több száz emberre főz. Az óriási adagokra pedig csak ketten vagyunk.
Ez nem volt másként most hétvégén sem. Mindig mondjuk neki, hogy csak egyfélét főzzön, de mindig azt mondja, hogy biztos, ami biztos, inkább csinált még pár másik dolgot is, hátha épp azt kívánjuk meg.

Mindig mondja, hogy én vagyok a legjobb unokája (bár sok választási lehetősége nincs, mert csak ketten vagyunk az öcsémmel), mert én eszem a legtöbbet. Eme jó szokásomat most is megtartottam, bár nem könnyű végigenni a menüt, ami alatt szinte összerogyott az ebédlőasztal, de küzdöttem derekasan. Tény és való, hogy utána nem nagyon tudtam megmozdulni, és néha még a nadrágot is ki kell gombolni, hogy legyen helye a sok finomságnak.

A hétvégi menü, amivel drága Nagymamám elősegíti a súlyom gyarapodását:
- húsleves, a Mama csinálta hosszúmetélttel (mert olyant senki más nem tud, csak Ő)
- kacsasült, csakis a diéta jegyében
- rétes, mert desszert nélkül nem élet az élet

Biztos, ami biztos, azért most is csinált még egy kis rántott húst, sonkás tésztát, és székelykáposztát. Ezek dobozolásra kerültek, és a héten lesznek szépen sorban elfogyasztva.

Ezek után talán nem tűnünk normálisnak, hogy még nekiálltunk főzni, dehát ha mi most valami mást kívántunk...

Már hetek óta néztegetem az internetet valami egzotikus étel után, és ahogy az lenni szokott, a sok receptből született egy új. Így ma csípős csirkemellcsíkokat készítettünk grapefruitos gyümölgyraguval, melynek receptje itt felkutatható.

Holnaptól belevágok a 3. hétbe, bár a tervhez képest fél kg lemaradásban vagyok, de igyekszem behozni a lemaradásom.

Hízókúra - másfeledik felvonás.... a visszaesés

Ma próbaként ráálltam a mérlegre, bár megfogadtam, hogy mindig csak a hét utolsó napján nézem meg éppen aktuális súlyomat, dehát nőből vagyok, nem bírtam ki.

Így utólag azt mondom, hogy inkább nem kellett volna.


Eredmény: -0,4 kg


Ez azt jelenti, hogy a kiinduló súlyomhoz képest, másfél hét alatt csak 10 dkg-ot "sikerült" híznom.

Ez elég elkeserítő ahhoz képest, hogy mennyit eszem egy nap.

A kakaó reggel, aztán a szendvics, aztán ebédig nasi, aztán ebéd, ebéd után nasi és gyümölcs, és itthon a vacsora. A fogyókúrázók kedvéért inkább nem is számolom össze, hogy ez mennyi kalória, de valószínüleg kitesz két embernek való napi mennyiséget is.


Sajnos a súlyom ingadozásában nagy szerepet játszik a stressz, ami sosem került el túl messzire, csak néha több van belőle a kelleténél.


Ma egy őrült autós segített "visszanyerni" a súlyomat (na nem azt mondom, hogy mind a 40 dkg ezért ment le rólam, de közrejátszott). Egy akkora kaviccsal sikerült üstökösként eltalánia a kicsi kocsimat, hogy a kráter, amit a becsapódás okozott újraformázta a drágaságom szélvédőjének domborzati viszonyait.

Szóval ez az apró momentum a vérnyomásomat fel, a súlyomat pedig letornázta. Tovább rontott a helyzeten, hogy a talajrendezés nem két fillérbe került. De a lényeg, hogy imádott kicsi kocsim régi pompájában tündököl, és csak egy kis szexepillel lett gazdagabb.

Hízókúra - első felvonás... a reggeli

Eredmény: + 0,5 kg

Egy hét elteltével fél kg-ot sikerült magamra tornázni. Azaz tulajdonképpen meg sem mozdultam, csak ettem, ettem, és ettem.

A mondás úgy tartja "reggel egyél, mint egy király, délben, mint egy polgár, este mint egy koldus". Ez a mutatvány nálam már a reggelinél megbukott, hiszen reggel egyszerűen nem tudok enni. A gyomrom valahogy egy órával később ébred, így csak nagy küzdelmek árán tudnék magamba eröltetni pár falatot. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a korán kelés nem tartozik a kedvenc sporttágaim közé, így inkább reggel tovább lustálkodom, és csak az utolsó pillanatban kelek ki a jó meleg ágyikómból, ezért, még ha akarnám sem jutna idő egy bőséges reggelire. Szóval a reggeli nálam kimerül egy pohár kakaóban.


Tudom, ez olyan ódivatúnak hangzik vagy inkább gyerekesnek, de nem tehetek róla, egyszerűen amióta az eszemet tudom, kakaóval működöm.

A reggeli kakaó után már kezdődhet is a nap, és pont annyi energiát ad, hogy odaérjek a munkába. Akkorra már a gyomrom is felébredt reggeli kábulatából, így már nyugodtan megehetem a szendvicsemet, amibe próbálok minél több mindent felhalmozni.

Na jó, ezzel képpel egy kicsit talán túlzásba estem... De akkor is igyekszem.

Hízókúra nulladik felvonás.... az elhatározás

Sokaknak furcsa lehet, hogy a mai világban, ahol még a csapból is a fogyókúrák milliónyi jól bevált fajtája folyik valaki hízókúrára adja a fejét, de ez az én helyzetemben azt hiszem érthető.

Sosem voltam épp ducinak mondható, sőt, még a normális testsúlyt is csak nagy ritkán értem el, de azt hiszem, eljött az idő, hogy drasztikus lépéseket tegyek a cél érdekében.




A cél az 50 kg.


Ehhez + 5 kg-ra van szükségem, ami nem tűnik túl soknak egy hízásra hajlamos embernek, aki azt mondja magáról, hogy ránéz a kajára, és máris hízik tőle, de sajnos engem nem ilyen génekkel áldott meg a sors.


A sok-sok hízókúráról szóló cikk elolvasása után úgy döntöttem, hogy saját taktikát alkalmazok.



Az olvasottak alapján napi 500 kcal-val kellene többet ennem az átlagosnál, ami 2300-3300 kcal-t jelent.


Nos az az igazság, hogy a fogyókúrás módszerek közül is szkeptikusan kezelem a kalória-számolgatás tudományát.



Hogy tud az ember jóízűen megenni bármit is, ha közben azt számolgatja, hogy "ezt a zsemlét még megehetem, de az almát már nem, mert avval már átlépem a napi kalória adagomat..." ?



Bár egész nap számokkal dolgozom (vagy épp pont ezért...), nem szívesen számolgatnám, hogy amit megeszem, az hány kalória, és depressziós leszek, ha nem eszem meg a napi szintet...

Ezen okból saját étrenddel, saját módszerrel próbálkozom, és az eredményekről beszámolok.

Ami nehezíti a hízókúrát: kis családom másik tagja a többséghez tartozik, vagyis azok táborát erősíti, akik inkább átadnának nekem pár kg-ot, így nekem úgy kell többet ennem, hogy az ő étrendje fordított arányosságban legyen az enyémmel. Sőt, talán még azt is elérem, hogy a hízókúra mellett édesanyám kedvet kapjon, és fogyókúrába kezdjen.

Tehát holnap elkezdődik életem egy újabb szakasza, küzdelem a kilókkal, és a centiméterekkel.