2009. november 29., vasárnap

Mozidélután - Julie & Julia

Szombaton a Párom azzal fogadott, hogy van egy romantikusos filmje a számomra. Nem, nem írtam el a szót, az tényleg "romantikusos" akart lenni. Nem tudom, hogy egy filmkritikus mit szólna ehhez az új műfajhoz, de mi megalkottuk. Ide tartoznak azok a filmek, amelyeket férfi jelenlétében is meg lehet nézni, kicsit szerelmes, kicsit nevetős, vagy épp kicsit sírós. De mindenből csak egy kicsi.

A hétvégére jutó romantikusos film a Julie & Julia volt. Tudtam, hogy régebben megakadt a szemem rajta, és meg akartam nézni, de már nem is tudtam, hogy miért; már nem is emlékeztem a történetre. Így várakozások nélkül ültünk neki a filmnek.



Íme a film "hivatalos" története innen: Kotkodácsoló hanglejtésével az Oscar-díjas Meryl Streep által megformált Julia Child elsőre roppant irritálónak tűnhet, ám szakácstudományának gyarodásával párhuzamosan akarva-akaratlanul is megszeretjük ezt a hatalmas növésű (közel 190 cm magas!) nőszemélyt, aki olyannyira imádja Párizst, hogy még farzsebébe is becsúsztatná, hogy mindenhová magával vihesse. Férje, az egy fejjel alacsonyabb Paul (Stanly Tucci) imádja feleségét, és páldásan kiáll mellette jóban-rosszban - ennyi finomság elfogyasztása után ez csak természetes.

50 évvel később a jövőben, a másik cselekményszálon, Julie Powell (Amy Adams) és férje, eric (Chris Messina) mindennapi, szánalmas amerikai életüket tengetik egyik napról a másikra. Egy pizzázó felett laknak egy kis lakásban, és nagyon úgy tűnik, hogy ami az anyagiakat és megvalósításaikat illeti, nem jutnak egyről a kettőre. A harmincas éveit taposó Julie-ban csak úgy pezseg a vágy, hogy pénzes és sikeres barátaihoz hasonlóan ő is felmutathasson valamit. Mivel imád főzni, Eric pedig imád enni, közösen határozzák el, hogy Julie 365 nap alatt elkészíti a Child-szakácskönyvben található összes receptet, összesen 524 darabot, minderről pedig blogjában fog beszámolni - így legalább lesz egy célja az életben, és gyomruk sem fog különösképpen ellenkezni.

Szeretem az igaz történeteket, bár azok nagyon sokszor nem happy end-del végződnek. Ez a film egy igazi, szombat délutáni kikapcsolódáshoz tökéletes. Olyan igazi romantikusos film. Megismerhettük két ember életét, kicsit megéheztünk, és kedvet kaptunk főzéshez.

Vajon itt kezdődött a gasztroblog írás? Vajon Julie-től kapott kedvet az a rengeteg ember, hogy megörőkítse azt, ami nap, mint nap az asztalra kerül? Mindenesetre figyelemreméltó teljesítmény munka mellett napi másfél receptet megfőzni és arról érdekes bejegyzéseket készíteni.

Filmnézés közben a Párom megkérdezte, hogy én mikor fogok neki ilyeneket főzni. Sajnálattal kellett közölnöm, hogy a könyv híján én maximum egy Horváth Ilona szakácskönyvnek állhatnék neki, ami kb. ugyanilyen vastag, és biztos legalább ennyi recept van benne. De biztos vagyok benne, hogy a rántott hús (a kedvenc étele) nem szerepel a szakácskönyvben, és ha én megfőzöm, neki meg kell ennie (ő nagyon válogatós). Tehát a részletekben és a feltételekben még nem állapodtunk meg, de ha megtaláljuk a megfelelő szakácskönyvet, amit hajlandó végigenni, akkor belevágunk.

Ajánlom ezt a filmet elsősorban Drága Ősömnek, és Sógornőmnek, akik mindketten szorgosan írják saját blogjukat. És biztos vagyok benne, hogy könyvben is el fogom olvasni, hiszen általában a könyvek sokkal jobban szoktak sikerülni, mint a filmesített változatok.

2009. november 17., kedd

Vonat-túra

Bevallom töredelmesen, hogy mióta jogosítványt adtak a kezembe, nem igazán használom ki a tömegközlekedés adta lehetőségeket.
Így vonaton is utoljára főiskolás koromban ültem. Zalaegerszeg és Győr között a vonat közlekedés még a vonal-megszüntetések előtt sem volt éppen ideálisnak mondható. Eleinte volt közvetlen gyorsvonat a két város között. Aztán át kellett szállni Celldömölkön, aztán átszállni és várni kellett Celldömölkön, végül aztán Celldömölktől már csak személyvonat közlekedett Zalaegerszegig. Szóval ez a kis utazás heti két alkalommal majdnem 6-8 órát vett el az életemből.


Persze annak idején a jó társaság, vagy egy jó könyv ezt feledtette az emberrel, és hozzá tartozott a főiskolás élethez.
Most már biztos nem lenne türelmem hozzá.

Hétvégén vidéki lányként a fővárosban jártam. Busszal mentem, amit gyűlölök, mert nagyon kényelmetlennek érzem, és valahogy sosem férek el az ülésen. Mondom én ezt a 160 cm-mel és a 40 kg-mal. Nem tudom, hova tudja tenni a lábait egy két méter magas ember.
Visszafele azonban a vonatot választottam, mivel így jobb volt a csatlakozás, és kevesebbet kellett várni a buszra, ami hazafuvarozott drága falucskámba.

Hát igen, ennél a résznél ismét szembesülnöm kellett avval, hogy egy autó mennyivel nagyobb szabadságot ad az embernek, hiszen hiába lakom Győrtől 7 km-re, vasárnap csak alig 2 óránként járnak a buszok.

Na de térjünk vissza a vonatra.
Az első kellemes meglepetés akkor ért, mikor a MÁV honlapján nem csak a menetrendről lehetett tájékozódni, hanem már online jegyet is vehettem. Kaptam egy 10 számjegyből álló kódot, amit a pályaudvaron bepötyögtem egy gépbe, és már nálam is volt a kívánt jegy. Sorban állás és idegeskedés nélkül, hogy esetleg lekésem a vonatot.
A következő döbbenet maga a vonat volt. Egy Railjet elnevezésű vonattal utaztam, és mondanom sem kell, hogy még csak egy napon sem lehet említeni a magyar vonalakon járó koszos, hideg vonatokkal.




Teljesen úgy éreztem magam, mintha repülőn ülnék. Az ülések kényelmesek, tágasak, a szerelvények tiszták. Az utasokat monitoron tájékoztatják a tervezett és a tényleges érkezésről, hogy éppen hol járunk, mennyivel megyünk, stb.

Felszálláskor három nyelven (angol, német, magyar) tájékoztatják az utasokat a fontosabb információkról. És mint a repülőn, egy kedves hölgy kínál frissítőt, kávét és szendvicseket, amit persze aranyárban mértek, legalábbis egy magyar pénztárcához képest.

Az utazás során egy francia hölgy ült velem szemben. És kért egy kávét. Szinte leesett az állam, mikor a kedves hölgy azt mondta, "achthundert Forint". Én csak néztem nagyokat, hogy jól hallottam-e, hogy 800 Ft-ért adnak egy kis csésze kávét, de mivel a francia hölgy 1000 Ft-tal fizetett, és alig kapott belőle vissza, megállapítottam, hogy nem én hallottam rosszul.

Mivel nagyon kellemes tapasztalataim voltak, azt hiszem, ha utazásról van szó és tömegközlekedési eszközt kell választani, legközelebb is ezzel a vonattal fogok utazni.

2009. november 11., szerda

Kis növényhatározó - Mango

Nem is tudom, miért nem próbáltuk ki eddig, pedig már elég régóta lehet itthon kapni. Valahogy sosem éreztünk késztetés, hogy a nyers gyümölcsöt is megkóstoljuk, pedig például fagyiban már többször ettünk.



A kedvet a mangohoz a kolléganőm hozta meg, aki rendszeresen hoz a munkahelyre desszertként. Egy alkalommal megkínált, és rögtön elhatároztam, hogy gyakran látott vendég lesz nálunk.
Kicsit meglepett, hogy még Drága Ősöm sem kóstolta soha, pedig ő is nagy ínyenc.

A mangó Ázsia egyes országaiban a szerelem szimbóluma, sok helyen az esküvői szertartásokon is megtalálható, így kívánják a bőséges gyermekáldást "elősegíteni". (érdekes, hogy vonzódunk ezekhez a "szerelmes" gyümölcsökhöz)
A mangófa levele mérgező, ezért fogyasztása tilos.
A mangó nem csupán kellemes ízű vitamin- és ásványi anyag forrás, hanem enzime gyomorvédő hatású. A mangó gyümölcshúsának tápértékét nagy szénhidrát tartalma adja. Vitaminok közül megtalálható benne az A-provitamin, B1, B2 és az E vitamin is. Ásványi anyagokban is rendkívül gazdag, hiszen foszfort és kálciumot ugyan úgy tartalmaz, mint nátriumot, magnéziumot vagy vasat. Béta karotin tartalma miatt pedig kiváló káliumforrás. Rosttartalma segíti az emésztést, és a kutatások szerint jótékony hatással van a szívre, valamint csökkenti a vér koleszterin szintjét. (info innen)

Akárcsak a gránátalmánál, még a mangónál is a kísérletező stádiumban tartunk, hiszen csak úgy magában fogyasztjuk.
Igaz így is hihetetlenül ízletes, édes, engem leginkább a barackra emlékeztet.
Idővel azonban biztos kipróbáljuk más ételekhez is, hiszen kiváló társa a salátáknak, sonkának, lazacnak, ráknak, sült húsételeknek, és természetesen fagylaltoknak, krémeknek és süteményeknek.

Mivel nagyon szeretem a növényeket, főlem amelyeket kezdettől fogva pátyolgathatok, biztos vagyok benne, hogy meg fogom próbálni a magot elültetni, és kis növénykét nevelni belőle.
Az eredményekről majd beszámolok.

2009. november 9., hétfő

Sir Vincent Lovagi Étterem

Pénteken ünnepeltünk, így Főnudli vacsorázni hívott. Mivel eddigi kedvenc éttermünkben az átalakítása után nagyot csalódtunk, így már hónapok óta új "törzshely" nézőben vagyunk.
A keresés során esett a választásunk a Sir Vincent Lovagi Étteremre. Telefonon lefoglaltuk a helyet, és nagy várakozásokkal indultunk útnak.
Az étterem nagyon könnyen megközelíthető, hiszen Győrszentivánnál, közvetlenül az 1-es főút mellett található.
A hely 300 négyzetméter, több különálló helyiségből áll, így a vendégek nyugodtan tudnak beszélgetni annélkül, hogy zavarnák egymást. Nincs zsúfoltság, így ez könnyen megoldható.
Sajnos fényképezőgépet nem vittünk, így képekkel csak az étterem honlapjáról szolgálhatok.



A Sir Vincent tökéletesen tükrözi a középkori hangulatot, így az ételeket hatalmas tálakon, késsel és kanállal tálalják fel.


Az étlap sokféle ételt tartalmaz, mindenki megtalálja a kedvére valót.

Mi levessel kezdtük a lakomát. Főnudli fokhagyma krémlevest, azaz Lynet-lév-et evett, "Gonoszoktól légy távol fokhagymával légy bátor, szürcsölgessed eme lét, de párodtól légy távol", én francia hagymalevest ettem. Mindkettőt cipóban tálalták, és nagyon finomak voltak.

Főfogásnak Drága Ősöm és Főnudli tányérjára a Sir Ector rostélya került, azaz "Marhának háta színének darabját laposra ütöm, s gazdagon elibéd küldöm", én pedig a Roppanós csirkét választottam, "Csirkének combját mézbe, citromba pácolom, sütöm és tálalom".

Bár a villa hiánya kisebb nehézségeket okozott, itt senki nem szólja meg az embert, ha kézzel eszik, hiszen a középkorban is jobban kedvelték, mint az evőeszközöket.A finom falatok gyorsan eltüntek a tányérról, és bár az édességek is hivogattak hangzatos nevükkel, már egyikünkbe sem fért még egy fogás.

A kiszolgálás tökéletes volt, hiszen az étkek hamar az asztalunkra kerültek, és a pincér hölgy is pont akkor volt ott, amikor szükségünk volt rá.

A különleges környezet ellenére az ár megfelelt egy teljesen átlagos étteremnek, így az ember még szívesebben tér vissza.

Nagyon kellemes estét töltöttünk el az étteremben, és mivel még számos, ízlelőbimbóinknak kedves, hangzatos étel szerepel az étlapon, biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra tiszteletünket tesszük.

2009. november 8., vasárnap

A családi ház szépségei 3.rész

Mindig is szerettük az állatokat, és a családi házhoz hozzátartozik, hogy a kertben sokféle állat megfordul. Itt nem feltétlenül az elkóborolt macskákra gondolok, bár nálunk ők sem maradnak éhen, de ha már szőrös, akkor a kutyákat részesítjük előnyben.

A négylábúakon kívül rengeteg madár látogat el hozzánk, sőt egy rozsdafarkú madár pár már évek óta a pajtánkban költ, de egy sün pár is már hosszú ideje bérbe vette a komposztáló domb egy csendes sarkát.

A tél beköszöntével azonban új vendégek költöznek be a pajtába, és követelik maguknak a törődést.


Amint jön a hideg, kikerülnek a fákra a cinkéknek szánt magvak, szalonna bőr, és az előre összeállított, megvásárolható eledelek.
A cinkék nagy boldogan repkednek a fák ágaira, és csipegetik az elemózsiát.

Mivel cselesek vagyunk, és a ház ablakai elé teszük a falatkákat, így az ablakból csodálhatjuk aprócska kis vendégeinket egész télen.

Kis növényhatározó - Gránátalma

Az ételek tekintetében nagyon kísérletező típus vagyok. Talán nincs is olyan étel, amit ne próbálnék ki. Máskülönben hogyan tudnám mondani teljes meggyőződéssel, hogy nem szeretem.
Míg táncoltam, és "világot" láttam, mindig igyekeztem az ország jellegzetességeit megkóstolni. Sőt, mivel a többiekben nem tengett túl a vállalkozó kedv, mindig én voltam az előkóstoló. Egy szardíniai fesztivál alkalmával szerettem bele pl. a tengeri herkentyűkbe, így bármikor kész vagyok rákot, tintahalat, kagylót falatozni.

A kísérletezés a teljesen hagyományos ételekre is igaz.
Általában egy gyerek sem szereti a tökfőzeléket, és majdnem 20 éven keresztül én is kitartottam eme meggyőződésem mellett, hogy sem a tökfőzelék, sem a spenót nem kerülhet a tányéramra. Nos, így közelebb a 30-hoz, ismét tettem egy próbálkozást mindkét étellel. És az eredmény: a tökfőzeléket néha meg lehet enni, de azért túlzásba nem szabad esni, de a spenótot továbbra sem tudták velem megszerettetni.

Szerencsére azért a gyümölcsök tekintetében könnyebb dolga van az embernek, hiszen alapvetően édesnek képzeljük mindegyiket.

Hétvégi bevásárlásunk során került a kosarunkba ez az egzotikus gyümölcs, így gondoltam nosztalgiázom egy kicsit, és talán kedvet csinálok másoknak is a megkóstolásához.
Még gyerekként találkoztam egy nyaralás során a gránátalmával. És be kell vallanom, szerelem volt első látásra.
A kemény kéreg milliónyi apró, ízletes gyümölcshússal körülvett magot tartalmaz, mint egy ékszerdoboz az apró ékköveket.


Bár itthon nem kaphatók olyan nagy gránátalmák, mint a mediterrán országokban, de ízben azért megközelíti az "eredeti" gyümölcsöt.

A gránátalma a szerelem, a bőség ősi jelképe. A mítosz szerint a szerelem görök istenője, Aphrodité a tengerből kilépő szépség lába nyomán csodálatos növények, többek között gránátlama sarjad. A gránántlama a termékenység szimbólumának is tekintik, a sok, szám szerint 613 magja miatt.

A gránátalma nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint, gyümölcscukrot. A szakemberek elsősorban érelmeszesedés és magas vérnyomás megelőzésére ajánlják. A legújabb kutatások szerint a gránátalma segíthet számos rákbetegség megelőzésésben, a gyümölcs hatóanyagai csökkentik a vér koleszterinszintjét és egy úttal korlátozzák a cukor felszívódását a belekben, ezért a cukorbetegség megelőzésében is szerepe lehet.

Ma már szinte minden élelmiszer boltban megtalálható, azonban az árában nagy különbségek fedezhetőek fel. Érdemes keresni az akciókat, főleg az első kóstolásnál.

A neten nagyon sok receptet találni, de bevallon én csak úgy magában szeretem a legjobban. Élénk színe miatt viszont szinte bármit képes feldobni, és édes-savanykás ízével különleges aromát ad az ételnek. Tökéletes kiegészítője salátáknak, húsoknak és édességeknek is.

2009. október 24., szombat

Schönbrunni kirándulás

Már régóta meg szerettem volna nézni a kastélyt, így a hétvégén, 3 éves kitartó könyörgés után végre a Párom előállt az ötlettel, hogy tegyünk egy kirándulást Schönbrunnba, így teljesült egy régi álmom.
A kirándulás szó hallatára rögtön nosztalgiázni kezdtem, és eszembe jutottak iskolás éveim, amikor az egész iskola megindult vonattal a Bakonyba egy napra, és Drága Ősöm lelkesen csomagolta a szendvicseket és üdítőket és némi ropogtatnivalót a "nagy" útra, hogy kicsi lurkója nehogy éhen haljon a túra során.

Így hát mi is hasonlóképpen járva el (hátha eltévedünk a kastélyban, vagy a parkban) telepakolt hátizsákkal indultunk útnak. Az idők folyamán azonban kicsit modernizáltuk a kirándulás fogalmát, és vonat helyett inkább a kényelmesebb és mobilabb autót választttuk.
Kényelmes tempóban 11-re értünk a kastélyhoz, amit hétköznap is rengetegen látogattak. Mivel nálunk munkaszüneti nap volt, jó érzés volt tudni, hogy más is a kultúrális pihenést választotta, hiszen rengeteg magyar szót lehetett hallani.



A kastély látogatásánál külöféle programok közül választhattunk, ami lehetővé tette, hogy mindenki pont annyit lásson, amennyire igénye van.

A különböző túrákról és áraikról pontos leírás található a kastély honlapján, valamint a helyszínen található magyar nyelvű prospektusokban.

Mivel mi a kastélyt mindenképpen látni akartuk, a Classic Plass light elnevezésű túrát választottuk. A felnőtt jegy 14,90 EUR-ba kerül, ami szerintem tökéletesen megfelel az érte kapott szolgáltatásnak.

És amit a túra tartalmaz:
- A kastély megtekintését
- A trónörökös kertjét
- Kilátóteraszt
- Útvesztőt és labiritust

A kastély gyönyörű, barokk stílusban épült. Ez a kor egyébként is a szívem csücske, úgyhogy nagy lelkesedéssel indultam a túrának. A bejáratnál ingyenes audioguide vagy írásos tárlatkalauz kapható. Mi inkább maradtunk a kényelmesebb variációnál, és a kis rádión keresztül hallgattuk meg "személyes idegenvezetőnktől" a kastély történetét. Nagyon praktikusnak tartom a kis szerkentyűt, hiszen megszünteti az idegenvezetés során elkerülhetetlen zajt, és az ember a saját tempójában nézheti végig a szobákat. Az információ pedig pont megfelelő mennyiségű. Megismerhettük a legfontosabb tudnivalókat a különböző szobákról, a kiállított tárgyakról és festményekről, és a saját tempómban történő kastélylátogatásnak köszönhetően nem zúgott a fejem a végére a rengeteg számtól és dátumtól a megjegyezhetetlenül hosszú nevekről nem is beszélve.

A kastélynak 40 szobája látogatható, ami elenyésző kis mennyiség ahhoz képest, hogy összesen 1441 található a hatalmas épületben. Meglepődtem, hogy néhány szoba, amiben Ferenc József és Sisi élte az életét, mennyire picike a kastély méretéhez képest.



Ferenc József császár és Erzsébet közös hálószobája

Amikor abba a terembe értünk, ahol a kis Mozart először mutatta be tudását, szintén kicsit elkerekedtek a szemeim. Bár már több képet és dokumentum filmet is láttam a kastélyról, én valahogy sokkal nagyobbnak gondoltam ezt a termet is.



Tükörterem

Viszont a bálteremre nem lehet panasz. Az tényleg hatalmas volt.


Nagy Galéria

Elképzeltem, ahogy a méltóságok talpig díszben, az etikett minden szabályának megfelelően "ropták" a táncot, a király- és hercegnők hatalmas szoknyájukban légiesen könnyedén suhantak, és az egész termet sejtelmesen világították meg a hatalmas csillárok, amelyeken 70-70 gyertya pislákolt. Meglepő volt látni, hogy a Habsburgok mennyire szerették a keleti kultúrát, és milyen jól ötvözték ezt a barokk túldíszítettségével. Több olyan termet is láttunk, ahol nagyon jól összefért az díszes barokk arany keret a benne foglalt kínai és japán festményekkel, vagy indo-perzsa miniatúrákkal.



Kerek és ovális kínai kabinet




Kék kínai szalon


Milliós szoba

Mivel a kastélyban tilos volt a fényképezés, a képek a kastély honlapjáról származnak.

Az 1 óra leteltével az ember az ámulattól megbabonázva lépett ki a kastélyból. Én személy szerint sajnáltam, hogy csak 40 szobát lehet megnézni, szívem szerint mint az 1400-at végig jártam volna.
Így azonban maradt a kert és a park, ami nem kevésbé gyönyörű, mint maga a kastély.

Először a trónörökös kertjébe vezetett az útunk, ami nagyon romantikus így ősszel is, hát még milyen lehet tavasszal. A kert csodálatosan van gondozva, és ahogy láthattuk is, egész évben sok ember keze munkáját dícséri, hogy mindig teljes pompájában ragyog.


A labirintus egy nagyon jó játék még a felnőttek részére is. A labirintusok között különböző játékokat talál a látogató, amikkel ismét kellemes időt lehet eltölteni.

A kilátóteraszig egy kisebb hegyet kellett megmásznunk, de a kilátásért érdemes volt. A kilátóról rá lehetett látni a kertre, a kastélyra, valamint a kastély háta mögött elterülő városrészre.


A séta körülbelül 2 órát vett igénybe, és még csak töredékét sem láttuk a parknak.

Természetesen addig nem mehettünk haza, amíg nem láttuk a parkban lakó mókusok közül legalább egyet. Sajnos felkészületlenek voltunk, és a mókusoknak nem vittünk semmi rágcsálnivalót, így azon kívül, hogy oda jöttek, és megszaglásztak, túl sok érdeklődést nem mutattak irántunk.


Mivel ezt a hiányosságunkat is pótolni szeretnénk, és a Sisi kiállítást sem szeretnénk kihagyni, így már most eldöntöttük, hogy tavasszal ismét felkeressük a kastélyt, és megnézzük, hogy milyen a park olyankor, mikor minden újjászületik.

2009. október 16., péntek

A családi ház szépségei 2. rész

Ilyenkor ősszel mindig nagy elhatározásokat teszünk Drága Ősömmel a kerttel kapcsolatosan, hogy jövőre egy részét művelni fogjuk. Aztán mikor odaáig jutunk, hogy meg kéne fogni az ásót, akkor erősen csökken a lelkesedésünk.
Persze nem volt ez mindig így.

Kiköltözésünket követő években még szépen felástuk a konyhakertünket, tudományos alapon elültettük a zöldségeket, és vártuk, hogy kibújanak a földből a kicsi növénykék. Aztán mikor arra került a sor, ki kellett egyelni a sárgarépát, zöldség zöldjét. Na ekkor jelent meg kedvenc szomszéd asszonyunk, és évről-évre megmutatta, hogyan kell szakszerűen csinálni a dolgot. Mire úgy gondolta, hogy jól megtanultuk, és ellestük a fortélyokat, rendszerint végig ért a soron, úgyhogy nem is mi műveltük kicsiny kertünket, hanem ő. És mikor úgy gondolta, hogy az ő birtokán már egy árva gaz sem nő, gyomírtási kényszerét ismét nálunk csillapította, amin mi mindig jót derültünk Drága Ősömmel.



Sajnos egy rosszul sikerült nyár után, amikor szinte semmi nem termett a "birtokunkon", feladtuk gazdálkodással kapcsolatos ambícióinkat, de talán egyszer újra megjön a kedvünk, és ismét kertészkedhetünk kedvenc szomszéd asszonyunkkal.

Azóta a zöldség termesztést lecseréltük virágokra, és ilyenkor ősszel felváltva csapunk egymás kezére Drága Ősömmel a virághagyma részlegnél a boltokban, hogy a 625. féle tulipán, liliom, kardvirág már nem fér el az előkertünkben.


Ez azonban nem tart minket vissza, és minden évben kerül egy-egy új fajta növényke a házunk elé.

2009. október 15., csütörtök

A családi ház szépségei

Idén korán jött a tél. Szeretem nézni, ahogy a levelek felveszik a barna, sárga és a piros összes létező árnyalatát; szeretem, hogy az ember ősszel betakaríthatja, amiért egész évben dolgozott (bár ez nálunk csak a dió összeszedésére korlátozódik); és szeretem, hogy az ember az utolsó napsugarakat kihasználva minél több időt kíván a szabadban tölteni.
Na ez idén mind elmaradt. Helyette jött a hideg és az eső.

Sokan vágynak családi házra, így voltunk vele mi is. Míg végül 10 évvel ezelőtt kiköltözhettünk a városban lévő panelrengetegből egy Győrhöz közeli falucska régi építésű, de felújított házába. Nagyon örültünk a szabadságnak, a kertészkedésnek, a napon száradó ruháknak, de aztán jött az első tél és a fűtési szezon. Azóta emlegetjük ezt az első telünket.

Akkoriban még nem volt bevezetve az utcába a gáz, így ha meleget akartunk, kénytelenek voltunk a régi, jól bevált módszerhez folyamodni, szénnel és fával tüzelni a kazánban.




Elképzeléseimben úgy gondoltam, hogy ez gyerekjáték, hiszen tábortüzet is tud mindenki rakni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem egészen így mennek a dolgok.

Mivel Drága Ősöm hasonlóképpen állt a dolgokkal, ezért az egyetlen, aki meleget tudott csinálni, az öcsém volt. A gondok ott kezdődtek, hogy akkoriban ő főiskolára járt egy másik városba, így a fűtés nálunk úgy nézett ki, hogy ő pénteken este hazajött, akkor begyújtott, és őrizte is a tüzet egészen vasárnap estig, amikor is ment vissza főiskolára. Így hétfő este még egész kellemes idő volt, de aztán a hét további részében mi csak próbálkoztunk a fűtéssel, ami nem igazán akart összejönni, úgyhogy fáztunk egészen a következő péntekig. Egyik hétköznap történt, hogy mire hazaértünk annyira kihűlt a lakás, hogy inkább felöltöztünk és kimentünk az udvarra havat lapátolni, hogy attól kimelegedjünk.


Azóta persze bevezették a gázt, és tüzelni is megtanultunk, de ezen az eseten minden alkalommal jót nevetünk. Talán ez is tipikusan egy olyan történet, amire azt mondják, hogy az idő megszépíti az emlékeket.

2009. október 4., vasárnap

Amiért imádok Győrben élni.... 2.rész

Ilyen szép őszi napon, mint a mai volt, az embernek nincs kedve a négy fal között ücsörögni, és a TV-t bámulni. Bár bevallom, hogy a reggel így indult, dehát Forma 1-es futam nélkülem nem kezdőthet el. És kivételesen el sem aludtam rajta.
Opcióként választhattuk volna a kertészkedést is, de érdeklődés hiányában az a jövő hétre csúszott át.
Inkább egy több generációs (Mama, Drága Ősöm, Jar-Jar, és jómagam) sétát tettünk a városban.
Látogatásunk nem volt céltalan, szó szerint a hasunk után mentünk.
A múlt héten ajánlotta a programot a kolléganőm, hogy valami gasztro fesztivál lesz Győrben. Meglepődtem, mivel rendszeres olvasója vagyok Győr város honlapjának, de a programmal kapcsolatosan semmi információt nem találtam. Így utólag már jobban szemügyre vettem az oldalt, és találtam utalást, de úgy érzem, a reklámmal azért voltak apróbb problémák.
A program neve Gasztro Csata.




"A „csata” résztvevői a magyar gasztronómiai régiók szakács és népi hagyományőrző csapatai.A rendezvény célja kettős, egyrészt megismertetni a hazai lakosságot, más tájak tradicionális ételeivel, másrészt a rendezvény hozamából alapot képezni a Nemzeti Ifjúsági Szakács, Cukrász Válogatott külföldi versenyekre való felkészítéséhez."

A Dunakapu tér zsúfolásig volt emberekkel, szinte meg sem lehetett moccanni. Itt jutott eszembe, hogy még jó, hogy nem reklámozták jobban, mert akkor kirakhatták volna a "MEGTELT" táblát.



Magát az ötletet nagyon jónak tartom, hogy Magyarország tájegységeinek gasztronómiáját megismerjék az emberek, mert ahogy sétáltunk, azért értek meglepetések az elcsípett beszélgetésekből:
A zalai tájegységnél jártunk, amit teljesen véletlenül első kézből ismerek, hiszen Drága Ősöm még Zalacsányban született. Éppen a dödöllék különböző fajtáit vizslattuk kritikus szemmel, amikor egy hölgy magyarázta nagy szakértelemmel egy másiknak, hogy a dödölle palacsinta tésztából készül. Alig bírtam megállni, hogy fel ne világosítsam, hogy ő palacsinta tésztából sosem fog igazi zalai dödöllét enni.

A különböző tájegységeknél a térségnek megfelelő népviselet félébe öltözött férfiak és nők kínálták az étkeket, és itt is volt egy pont, amitől felállt a szőr a hátamon. Nem tehetettem róla, de kitört belőlem a néptáncos énem, és amikor olyan embereket látok népviseletben, akik nem tudják viselni, és úgy áll rajtuk, mint tehénen a gatya, kedvem lett volna odamenni, és kicsit "gatyába rázni" őket. De azért a szándék értékelendő, és hát nem mindenki olyan kritikus, mint én.


A jó ebédhez jó muzsika is járt, amit az ország különböző területeiről ide érkező népdalkörök és zenekarok biztosítottak, így nekik is lehetőségük nyílt megmutatni magukat a nagyközönségnek.


Összegezve, nagyon jó vasárnap délutáni programnak tartottam, hiszen ha az ember enni nem is akart, látnivalót is talált bőven, és a neves, díjazott szakácsok készséggel álltak rendelkezésre, és minden kérdésre szívesen válaszoltak.
Viszont Győr város vezetői lassan rájöhetnének, hogy az emberek szeretik az ehhez hasonló fesztiválokat, és a Dunakapu tér sajnos kicsinek bizonyul ezek megrendezésére. Tény, hogy jó helyen van, mert a város szívében mindenki számára könnyen megközelíthető, de talán az emberek a szórakozásért máshova is hajlandóak lennének elmenni, ahol talán nem taposnák egymást, és a kikapcsolódás nem torkollana folytonos lökdösődésbe.

2009. október 1., csütörtök

Most akkor vegetáriánus leszek ?!?

Mint már többször említettem, konyhánkban csak néha készül húsos étel, főleg ha férfi is ül az asztalnál. És nem azért, mert nem akarunk húst enni, inkább csak nem kívánjuk.

Ha viszont húsos ételre kerül a sor, nagy élvezettel tudjuk az utolsó húscafatokat is eltüntetni a tányérról.

Egyik hétvégi nagybevásárlásunk során, amit általában a győri Tescoban szoktunk megejteni, éppen szójagranulátumot kerestünk a sorok között kutatva, amikor belebotlottunk egy fiatal emberbe, aki szintén hasonló prblémával küszködött. Közös erővel aztán rátaláltunk a keresett szójás termékekre. Miután mi a kosarunkba tettük a felkutatott zacskókat, indultunk volna tovább a bevásárló listánkon található következő dologért, amikor meglepődve láttuk, hogy a fiatal ember még mindig ott áll a polc előtt, és csak pakolja, csak pakolja a dobozokat a kosarában.
Hát csak megkérdeztük, hogy mi is az. Ő ajánlotta ezt a szójás fasírtport, ha már egyszer ott voltunk, nekünk sem kellett kétszer mondani, hogy próbáljunk ki valami újat. És ha már egyszer ilyen jól beszédbe elegyedtünk, gyorsan cseréltünk egy-két receptet, merthogy időközben kiderült, ideiglenes vásárlótársunk szakács.

Egészen eddig a szekrényben ücsörgött a doboz bevetésre várva. Ma viszont nem akartunk nagy dolgot csinálni a főzésből, így gondoltuk, lesz ami lesz alapon, kipróbáljuk.

Az elkészítése hihetetlenül egyszerű, kezdő háziasszonyoknak is sikerélményt okoz:

A tasak tartalmához hozzáadagolunk 2 dl hideg vizet, így képlékeny masszát kapunk.10 percig pihentetjük. Vizes kézzel ujjnyi vastag pogácsákat vagy rolókat formázunk. Forró olajban mindkét oldalát világosbarnára sütjük. Az elkészített nyers massza felhasználható minden olyan étel elkészítésénél, egyéni ízlés szerint, ahol egyébként fűszerezett darált húst használnánk.

Ma zöldbab főzelékkel házasítottuk össze, a recept Drága Ősömnél fellelhető.

A szójafasírt várakozásunkon felül teljesített, és megállapítottuk, hogy még lesz helye a konyhánkban. Így az eddig rendes fasírttal készített ételeinket (amikbe bevallom töredelmesen, eddig is helyet kapott a szója, és fele hús, fele szójával készültek), lecseréljük a szójafasírttal.

Ez nem azt jelenti, hogy innentől a húsnak még a közelébe sem fogok menni, de azt hiszem, a mérleg nyelve egy picit most elbillent a vegetáriánus lét felé. (Életem Értelme biztos értékelni fogja ezt a változást)

És ami abszolút meglepetésként ér. Édes kis kutyám alapvetően mindenevő, így gondoltuk, hogy leteszteljük, mit szól a fasírt vegetáriánus változatához. De az ő orrát nem lehetett megtéveszteni. Megszaglászta, körbejárta, majd közölte velünk, hogy ezt együk meg mi, neki meg adjunk valami rendes kaját.

2009. szeptember 29., kedd

Hízókúra, avagy a nyaralás gasztronómiai szemszögből

Azt hiszem egy nyaralás során elkerülhetetlen, hogy az ember kipróbálja az idegen kultúra ízeit, és ételeit. Ezért is szerettem volna külön részt szentelni ennek a témának.
Mivel a nyaralás során all inclusive ellátásban volt részünk, azt hiszem nem tűnt lehetetlennek a célom elérése, hogy végre meglegyen az az áhított 50 kg.
Idén óvatosan, és tapasztaltan vetettük bele magunkat a véget nem érő evésbe, hiszen a két évvel ezelőtti nyaralás során okozott egy-két kellemetlen napot, hogy a szemünk többet kívánt, mint amennyit a gyomrunk szeretett volna.
Tehát a mottónk a "mértékkel enni és mindent megkóstolni" volt.

A nap a reggelivel kezdődött.
Én az egy hét alatt végigettem a szálloda müzli (ami nem volt nehéz, mert csak 4 féle volt), és joghurt készletét. Természetesen a joghurtokból próbáltam olyant választani, amivel itthon nem találkozhatok. És utána jött egy kis lekvár, egy kis kaláccsal. Kipróbáltam az amerikai palacsintát is, és megállapítottam, hogy én jobbat csinálok. Majd mindezt leöblítettem egy csésze nagyon finom gránát alma teával.
Máskor a sajtféléket próbáltam ki, amiből szintén bőven lehetett válogatni. Ami nagyon tetszett, hogy voltak zöld növények, amit rágni lehetett, és talán már előrelátóak voltak a szállodában, mert az emésztést is segítették. pl. kapor, zöldség zöldje, bazsalikom, madársaláta



Ebédre szintén egy kis saláta mellett döntöttem, amihez próbáltam némi húst keríteni, de bevallom ezen a téren csalódást okozott a szálloda. Az rendben van, hogy ramadan volt, de az nem rám vonatkozott, úgyhogy szívesebben láttam volna többet a tányéromon frissen sült húst. Így kárpótlásként maradt a gyümölcs, ami legtöbbször dinnye volt, és némi édesség, amit csak óvatosan kóstolgattam, mert a cukros sziruppal átitatott sütemények nem igazán az én ízlésem.

A vacsora kicsit változatosabb volt, és húst is többet láttunk, de végeredményben a választék közel azonos volt az ebédével.

Nap közben, ha esetleg az ember megéhezett, három helyen csináltak a nénik gözlemét, különböző töltelékekkel (hús, sajt, cukor), találhattunk a szálloda területén pizzázó, hamburgerező, tortelliniző helyet, úgyhogy az ember éhen biztos nem maradt.

Biztos, ami biztos, manavgati kirándulásunk során azért megkóstoltuk az igazi török kebabot.

És akkor az összegzés.
A hús hiányát, és a nem túl változatos ételeket leszámítva mindenki megtalálhatta a saját ízlésének megfelelőt, és senki nem maradt éhes. Nem tudom, hogy a kevésbbé változatos ételek a ramadannak, vagy a gazdasági válságnak voltak köszönhetőek, mindenesetre a két évvel ezelőttihez képes szegényes volt a felhozatal.
Én inkább salátán, és a különféle török kenyereken éltem, de azért mindent megkóstoltam.
Sajnos az utolsó napra sikerült összeszednem valami vírust, így az étel nem nagyon maradt meg bennem. És ennek következtében nemhogy elértem volna az 50 kg-ot, de 2 kg-mal könnyebben jöttem haza.
Szerencsére édesanyám hazai főztjének köszönhetően hamar rendbejöttem, és az elvesztegetett kilók is visszajöttek rám.

2009. szeptember 27., vasárnap

Férfi-idomítás 5.lecke, nem tudunk tovább lépni a mosás témán

Azt hittem, ezt a témát már elég jól kiveséztük, de meglepetésemre még mindig akadnak kérdéses pontok.

A nyaralásból hazaérkezve az volt az első, hogy a bőröndök tartalmát a fürdőszobába ürítettem, a szokásos módon 3 csoportba osztottam (fehér, világos, sötét), és a szép időre való tekintettel már be is indult a mosoda. Mivel én a 26 órás ébrenlét után egy kissé hulla voltam, így a mosás Drága Ősömre, és Marisra (a mosógépre) maradt. És nagyon ügyesek voltak, mert mire felébredtem, a bőröndök tartalma már kint száradt az udvaron a friss levegőn.



Lényeg a lényeg, szerda délben már itthon voltunk, péntek reggel az összes ruha kivasalva a szekrényekben pihent.

És eljött a vasárnap, amikor az én Drága Párom, szokás szerint némi segítséggel összepakolja a cuccait a hétre, és persze a focizáshoz szükséges felszerelést.
Itt jött a probléma, mert nem volt meg az a póló, ami nélkül a bőrt rúgni elképzelhetetlen. Drága Ősömmel mi állítottuk, hogy kimostunk mindent, ha nincs a szekrényben, akkor nem tudunk róla semmit.
Nagy keresgélések után fény derült a csalafintaságra, mikor egy újabb adag ruhát teregettünk ki éppen, hogy a póló azért nem szunyókált a szekrényben bevetésre várva, mert ma reggel került ki a szennyesbe, amikor útban volt a táskában, amibe a hétre való ellátásnak kellett kerülnie.

Így újabb leckét adtam Életem Értelmének, hogy 10 perc alatt nem lehet kimosni, megszárítani és kivasalni azt a ruhadarabot, amit épp fel akar venni. És főleg, hogy a koszos ruhának nem csak akkor kell kikerülnie a szennyesbe, mikor már útban van valahol.

Szerencsére a meccs győzelemmel zárult, így nem jártunk úgy, mint Sámson, hogy a pólónkban volt az erőnk.

Újra itthon...

Sajnos holnap lejár a szabadság, és vissza kell térni a dolgos hétköznapokba, de szerencsére újult erővel vethetem bele magam a papírok rengetegébe.
De ne szaladjunk ennyire előre.
Mint már korábban írtam, a nyaralás kiválasztása nem ment éppen zökkenőmentesen, és most jöjjön az élménybeszámoló.
A kalandunk reggel fél 6-kor kezdődött, mikor az ébresztő szigorúan közölte, hogy fogjuk a bőröndöket, és irány a repülőtér, ahol az utazási iroda egy képviselője várta, hogy a repülő jegyeket, és a további szükséges papírokat átvegyük tőle. Ezután jött a szokásos 2 órás unatkozás, ami a gép felszállását megelőzi, és leginkább semmittevéssel telik. Bevallom nem először ültem repülőn, de valahogy egyre jobban aggódom, hogy a nagy madár a levegőben maradjon, és akkor érjen földet, amikor kell, ezért az indulást megelőző napokban már nem nagyon aludtam. Aztán a reptéren a félelem izgalomba csapott át, és már lelkesen készültem a nyaralásra. Főleg, mikor megláttam, hogy a légitársaság egy rózsaszín gépet küldött értünk, hogy elrepítsen a Török Riviérára. A 2 és fél órás repülés után megérkeztünk a tengerparti repülőtérre, ahol szintén a Green Travel idegenvezetői vártak, hogy segítsenek a transzfer buszokat megtalálni, majd a majd 1 órás út során hasznos információkkal láttak el minket a nyaralást illetően.
A szálloda az előre elvártaknak megfelelt, nagyon szép, nyugodt helyen lévő, szép kilátású szobát kaptunk, teljes mértékben meg voltunk vele elégedve.
A kipakolást és gyors átöltözést követően felfedező útra indultunk. A szobától nagyon szép, zöld sétány vezetett az étteremig és a tengerpartig. Bár olvastam olyan kritikát, akit zavart a "hosszú séta", szerintem az embernek még a kedvét is meghozta az evéshez.
Bevallom egyből beleszerettem a sétányon lévő gránát alma fákba, amiről megpróbáltam hajtást csenni, merthogy elvileg nálunk is megterem, de a fa nagyon ragaszkodott az ágához, így csak egy gyümölcsöt sikerült hazamentenem.
Másnap délután felkereste a szállodánkat a helyi idegenvezető, hogy a lehetséges fakultatív programokról részletesen tájékoztasson. Igazándiból úgy terveztük, hogy ez az egy hét csak a pihenésről fog szólni, így nem nagyon akartunk semmilyen kirándulásra sem menni, főleg mert 2 évvel ezelőtt bejártuk a főbb nevezetességeket. Az idegenvezetőnek mégis sikerült rábeszélnie egy programra, és nagy meglepetésemre Életem Párja akart inkább elmenni az Anatólia tüze török táncegyüttes Trója című előadására, melyet egyáltalán nem bántunk meg. (részletesen majd később)
A hét további része fürdéssel, napozással, és pihenéssel telt. Az utolsó napunkon mentünk be Manavgatba dolmussal a helyi vásárt megnézni, és a megfelelő ajándékokat és emlékeket beszerezni.
Bár a hajnali 2-kor való indulás, és a majdnem 26 órás ébrenlét kissé tönkretette az egy hét alatt összegyűjtött energiát és pihenést, a nyaralást még volt időnk itthon is kipihenni, így tényleg újult erővel vethetjük magunkat holnap a munkába.

2009. szeptember 6., vasárnap

Férfi-idomítás, 4. lecke, avagy még mindig mosás, kicsit másképp

Na igen, a mosogógéppel még nem barátkoztak össze, de ami késik, az nem múlik...

Főnudli komoly problémával hívott fel péntek este, hazafelé tartva az aznapi edzésről. A focicsapattól kapott mezt kell kimosni, de úgy, hogy vasárnapra, a meccsre megszáradjon. Én próbáltam megnyugatni életem párját, hogy ne aggódjon, egy pólónak másfél nap bőven elég a száradáshoz, főleg ha a nap is besegít a dolgoban.

Mikor hazajött, büszkén mutatta a csapat új mezét. Bevallom, azt hittem, már be is kell keretezni, és feltenni a falra, de ehelyett szerencsére ismét csak a mosással kapcsolatos aggodalmakkal találtam szemben magam.

Így hát betelepedtünk a fürdőszobába, Főnudli a csap elé állva, a féltett pólóval a kezében, én pedig a kád sarkára ülve osztottam az instrukciókat. (Bevallom tetszett a munkamegosztás)

Szóval a megfelelő hőmérsékletű víz, és a mosópor adagolása után Főnudli lelkesen elkezdte gyömöszölni a pólót. Persze az elején még nagy volt a lendület, és a csapból nem kis mennyiségű víz került a földre, de ennyi baki megbocsátható. Aztán enyhe szívroham kezdte megkörnyékezni a teremtés koronáját, mikor a sötét zöld, még "szűz" póló egy kicsit ereszteni kezdte a színét, halványzöldre színezve így a vizet. Szerencsére sikerült elkerülni az orvosi vészhelyzetet, a pólónak még mindig sötét zöld színe volt, és Főnudli lelkesen gyurmázta tovább a bálványként tisztelt pólót.

Mikor már biztosítottam életem értelmét arról, hogy most már tuti távozott az összes kosz a ruhadarabból, jött az öblítés. Ismét kisebb sikoltás hagyta el Főnudli száját, mikor a rózsaszín öblitőt ráöntöttem a zöld pólóra, de miután sikerült meggyőznöm, hogy nem lesz más színe, csak jó illata, ismét lelkesen dögönyözött tovább. Ekkor már azt hittem, túl vagyok a nehezén, de tévedtem. Jött a teregetés.

Az addig rendben van, hogy mérnök létére fontos számára a precizitás, de nem gondoltam volna, hogy ezt a teregetésben éli ki. Szerencsétlen pólót több pózban teregettük ki, hogy biztos, hogy megszáradjon, és nehogy megnyúljon száradás közben. Még szerencse, hogy nem volt jelen a vasalásnál, mert lehet, hogy kisebb infarktust okozott volna, ahogy a forró vasalóval végigszántok a pólón.

Szerencsére a póló túlélte a megpróbáltatásokat, és Főnudli büszkén feszíthetett az általa kimosott mezben a focimeccsen.

2009. augusztus 31., hétfő

Férfi-idomítás, 3.lecke, avagy néha a kudarcot is el kell viselni

Azt hiszem, nekem is hozzá kell szoknom, hogy az idomítás során nem minden jöhet össze rögtön. Sajnos első kudarcomat kellett átélnem a hétvégén.

Miután az ebédemet Főnudli agyon dícsérte, annak tudatában kezdtem meg délutáni sziesztámat, és a Forma 1 nézését (sajnos ez sosem tart túl sokáig, mert általában bealszom rajta), hogy a "teremtés koronája" teli gyomorral vág neki a délutáni focimeccsének.

Sajnos arról még nem sikerült leszoktatni, hogy a levetett, vagy csak a szekrényből elővett ruhát ne csak finoman elhelyezze egy kis szekrényen a szoba egyik szegletében, hanem mindent oda rakjon, ahova való (szekrény, szennyes). De arról szóbeli megállapodást kötöttünk (bár ezek után megfontolandó az írásba foglalása), hogy nem megy el úgy, hogy a kis szekrényen marad valami.

Nos, ez vasárnap sem volt másképp.

Bár kicsit unszolni kellett, azért darabonként csak fogyott a ruhakupac a szekrénykéről, és én örömmel konstatáltam, hogy ismét győzelmet arattam, és még egy lépéssel előrébb jutottunk a tökéletess férfivé válás útján (mármint Főnudli válásának az útján).

Aztán Főnudli elment focizni, és én győzelmi mámorban úszva, nyugodtan bóbiskoltam az autóversenyen.

Eljött az este, nekem valamiért dolgom akadt a szomszéd szobába, és akkor látom, hogy a kis szekrény ruhakupaca szép csendben átköltözött a másik szoba ágyára.
Elmosolyodtam "uram, parancsolóm" leleményességén, és mivel nagyon zavart, kénytelen voltam elrakni.

A kudarcot elkönyveltem, dehát gyakorlat teszi a mestert, legközelebb új stratégiával állok elő a probléma megoldását illetően.

2009. augusztus 30., vasárnap

Amiért imádok Győrben élni...

Bár biztos nagyon sok szép város van még Magyarországon, én hűen kitartok szülővárosom mellett, és semmi pénzért nem költöznék máshova.Nem kampányolni szeretnék kis városom mellett, de mivel az elmúlt években nagyon sok programmal kedvez a lakóinak és a turistáknak egyaránt, úgy gondolom érdemes megemlítenem, miért is érdemes látogatást tenni nálunk.

Minden évben, immáron 17. alkalommal rendezik meg augusztus utolsó hétvégéjén a Terményáldást, és néhány éve csatlakozott a programhoz a a Győri Bornapok is.
Mivel szombaton egész nap esett az eső, kétségessé vált, hogy idén ellátogatunk-e a programsorozatra, de aztán szerencsére estére az eső elállt, és kellemessé vált az idő is egy kis esti sétához.
Talán Győr szerencséje, hogy belvárosának elhelyezkedése különösen megfelelővé teszi rendezvények szervezésére, hiszen egymáshoz nagyon közel három tér is rendelkezésre áll a fesztiválok befogadására. Idén sem volt másként, és míg az ember átsétál az egyik helyszínről a másikra, megcsodálhatja Győr belvárosát is.
Kicsit szívfájdalmam volt, hogy mióta a Széchenyi teret felújították (megjegyzem nagyon szép, modern, mégis a körülötte lévő barokk épületekben tökéletesen beleillő lett), kiszorultak onnan a rendezvények, így a Terményáldás tavalyi hangulata, hogy az emberek a szinpadon történteket széna bálákról nézhették, sajnos most nem valósulhatott meg, és talán a Bécsi kapu tér méreteinek köszönhetően idén a kiállítók is kevesebben voltak, azért a hangulat tökéletes volt, a virágkompozíciók pedig mesébe illőek.

De beszéljenek helyettem a képek:

Jar-Jarka is velünk jött a sétára

Személyes kedvencem a kisház sziklakerti növényekkel

Bio zöldségek és gyümölcsök



A Bécsi kapu téren álló tartarozásra váró ház is virág-ruhát kapott

Kisfaludy is szereti a virágokat



A képeket Drága Ősömtől kölcsönöztem.


Féri-idomítás, 2.lecke, avagy akkor is az lesz az ebéd, amit én akarok

A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út, tartja a mondás. De persze az én esetemben ez az út is elég rögös. Már korábban említettem, hogy kisebb közelharcokat vívunk az étellel kapcsolatosan, merthogy Főnudli szerint az étkezést hús nélkül nem lehet elképzelni. Hát ma elővettem a nők vele született rafináltságát, és az egészségeset ötvöztem "uram és parancsolóm" kívánságával.

Természetesen a recept először vega változatban készült, csak az erősebb nem hatására lett felturbózva egy kis husival.

A mai menü: Füszeres csirkemell csíkok szicíliai pennével



- 1 közepes csirkemell
- fűszerek (amit a polcon találtam: só, bors, majoranna, oregánó, kakukkfű)
- 3 nagy gerezd fokhagyma
- olívaolaj
- szójaszósz
- worchester-szósz
- egy kis darab feta sajt


A csirkemellet csíkokra vágom, és hozzáteszem a felsoroltakat. Pár órára a hűtőszekrénybe teszem, és hagyom összeérni az ízeket. A sütéshez egy serpenyűben olajat melegítek, majd hirtelen megsütöm, majd egy kevés ideig hagyom párolódni a csíkokat, hogy puhák legyenek. Mikor már majdnem kész, feta sajt darabokat dobok rá, és hagyom hogy szépen bevonja a husikat.

Szicíliai pennével tálalom.


Bevallom hízott a májam, mert azok után, hogy első ránézésre közölte, hogy ő ezt nem szereti (na ettől megyek a falnak, mikor még életében nem evett valamit, de ő tudja, hogy azt nem szereti), nem győzte dícsérni a főztömet, és lássanak csodát, a tésztának elég volt csak megmutatni a husit, és máris megfelelt Főnudli gyomrának.


Így hát megvívtuk a következő csatát, és azt hiszem elsöprő győzelmet arattam, mind tészta, mind zöldség téren, és remélem Főnudli ízlésének átformálásán szépen fogunk előre haladni a sárga úton.

2009. augusztus 26., szerda

Férfi-idomítás, 1. lecke


Mint sajnálkozva tapasztalhatjuk nap mint nap, a koszos ruha nem megy ki magától a szennyesbe, nem mossa ki magát, és ami a legszomorúbb, nem vasalja ki magát, és utána nem mászik be szépen csendben a szekrénybe.

Bár 4 év kollégiumi élet után nem egyszer láttam a fiúknál vendégeskedve, mikor a koszos zokni egy szép íves mozdulattal landolt a szoba egy távolabbi sarkában, éppen ezért nem szívesen láttam volna szívesen ugyanezt a képet a saját háztartásamban. Így hát elhatároztam, hogy még csírájában fojtom el a hasonló próbálkozásokat.
Úgy gondoltam, első leckeként bevezetem Főnudlit a szennyes tartó használatának rejtelmeibe.
Nincs szerencséje ilyen szempontból, mert nálunk nem csak úgy működik ez az ügyes kis tároló, hogy csak beledobáljuk a ruhát és kész. A bonyolultság kedvéért szelektálva gyűjtjük a mosásra váró darabokat. Külön a fehéreket, a világosakat és a sötéteket.
Mint már egy régi viccből megtudtuk, a narancs a férfiak számára csak egy gyümölcs.
Na de akkor hogy fogja egy férfi megkülönböztetni a sötétet a világostól, és a világosat a fehértől?
Na jó, talán a fehér még sem olyan bonyolult.
Így hát teljes komolysággal odaállítottam Főnudlit a szennyes tartó elé, ismertetve a szabályokat. És utána jöttek a kérdések a sötét pólóban világos csíkkal, és fordítva.
Megbirkózva a kezdeti nehézségekkel, és bizonytalansággal, ma már büszkén kijelenthetem, hogy az első lecke hibátlanul megtanulva, és azóta is alkalmazva. (néha azért még finomításra szorul a színek megkülönböztetése, de a szándék mindenképpen értékelendő)

2009. augusztus 24., hétfő

Férfi-idomítás, avagy minden nő a tökéletes férfire vágyik


Bár Főnudlival már 3 éve boldogítjuk egymást, még mindig reménykedünk, hogy formálhatjuk a másikat annak ellenére, hogy egyikünk sem könnyű eset, és jó adag makacsság és akaratosság szorult mindkettőnkben.
Az én Drága Ősömnek két nagyon jó mondása van a férfiakkal kapcsolatosan, és jobban belegondolva nagy igazság van bennük:
1. egy nő mindig a tökéletes férfit keresi, aztán mikor rájön, hogy ilyen nem létezik, szül magának egyet, de idővel rá kell jönnie, hogy ismét tévedett
2. egy férfi csak 3 éves koráig nevelhető

Nos, lehet hogy Főnudli már nem tegnap volt 3 éves, de bízom benne, hogy azért még nem reménytelen eset, és lehet rajta még nevelni egy keveset.
Persze az évek folyamán már csiszolgattam rajta, azért a tökéletestől még messze van és most a tanfolyam intenzívre kapcsolt.
Azonban vannak olyan játékszabályok, amiket meg kell tanulni(a).

Ez nagyrészt azért lehet, mert Drága Ősöm erősen feminista felfogásban nevelt, és nem egyszer hallottam tőle, hogy "egy nő nem a tűzhelynek esküdött örök hűséget".
Nos, ezt a felfogást próbálom megértetni Főnudlival is, kisebb-nagyobb sikerekkel.
A tanfolyam anyagairól pedig a továbbiakban.

Hát meglátjuk, hogy mit tanultam az okításokból, és azokat hogyan tudom hasznosítani.