Ez itt a reklám helye - Decathlon

Nagyon kellemes tapasztalattal lettem ma gazdagabb. Másfél hónappal ezelőtt vettünk egy sportcipőt Főnudlinak, 12 ezer Ft-ért. Bár Bak vagyok, tehát mindent elraktározok, most mégsem sikerült a számlát megőrizni. Eddig azonban semmi gondunk nem volt a cég termékeivel, így gondolván a fél éves garanciát könnyedén túlszárnyalja a cipő élettartama.
Sajnos most azonban melléfogtunk, mert a cipő szövet része felmondta a szolgálatot, és egy aranyos lyuk tátongott rajta, ami szellőzés szempontjából előnyös, viszont az esős őszi időben inkább hátrányt jelent.

Bár nagyon bosszantott a dolog, hogy a cipő ilyen hamar tönkrement, a blokk hiányában nem sok reménnyel mentem be ma  a győri Decathlon üzletbe.

Egy nagyon kedves hölgynek vázoltam a problémát, akinek az első kérdése várható volt, merthogy a számlát kérte. Miután ártatlanul próbáltam elmagyarázni, hogy avval sajnos nem rendelkezem, a Decathlonos Hűségkártyánk után érdeklődött. Természetesen az van, mert ahol csak lehet, hogy gyűjtjük a pontokat. Egy kis keresgélés után a számítógépben már mondta is, hogy semmi probléma, megírja a selejtezési jegyzőkönyvet, aláírom, és már vissza is kaphatjuk a pénzünket, amit aztán vagy elteszünk, vagy levásárolhatjuk. Az egész nem tartott tovább 5 percnél.

Úgy gondolom, hogy a Decathlon vevői reklamáció kezelésből kitűnőre vizsgázott, hiszen a hölgy nem firtatta, hogy a lyuk hogyan és miképp kerülhetett a cipőre, és az valóban a cipő hibája-e, vagy a viselőé. Nem akarta elküldeni megjavítattni, hogy aztán újabb másfél hónap után újra visszavihessük, és nem akarta megvizsgáltattni a "Kitudjahogyhívják Hivatalnál", hogy bebizonyosodjon, hogy a cipő hibája a lyuk képződése.

Nagyon jónak tartom, hogy a Hűségkártyán az összes vásárlás nyilván van tartva,  így könnyen nyomon követhetőek a termékek, és blokk hiányában is minden megoldható. A hölgy azon sem problémázott, hogy a cipőt nem is náluk vásároltuk, hanem a budaörsi üzletben.

Azt hiszem, a Decathlon problémakezelése tökéletesen megfelel a vevő igényeinek, és a 21. században mindenhol efféleképpen kellene eljárni a reklamációkkal.

Mogyoróvajas szelet

Drága Ősömmel nagyon szeretjük kipróbálni az újdonságokat, ezért sem tudtunk ellenállni a kísértésnek, mikor az egyik élelmiszerbolt polcán megláttuk az amerikaiak által nagyon kedvelt mogyoróvajat. Megkóstoltuk, nem ízlett, így aztán már jó ideje a szekrényben várta jobb sorsát. Szorgosan keresgéltem is a recepteket a neten, de eddig nem találtam meg a megfelelő felhasználási módját.

Aztán egyszer csak Tücsök Bogár oldalán megtaláltam a tökéletesnek vélt receptet.

Egy kisebb tepsit kibélelek fóliával. Egy tálba összekeverek 12,5 dkg puha vajat, 25 dkg sós mogyoróvajat, 1 teáskanál vaníliaaromát, 12,5 dkg darát háztartási kekszet, 20 dkg porcukrot, majd a tepsibe nyomkodom és még a csokoládés réteg elkészül, berakom a hűtőbe. A csokoládé mázhoz 10 dkg étcsokoládést, 5 dkg tejcsokoládéval és 6 dkg vajjal  vízgőz felett felolvasztunk, majd a mogyoróvajas rétegre öntjük. Miután a hűtőben a csokoládés réteg is megdermedt aranyos szeletekre vágom.

A süti sikerét mutatja, hogy eredetileg vendégségbe készült, de Főnudlinak annyira ízlik, hogy akárhányszor a hűtő felé jár, mindig eltűnik egy-egy szelet, így aztán már meg kellett mentenem egy-két darabot, hogy a vendégségbe legalább mutatóba tudjunk vinni.


Egyszerűsége és gyorsan elkészíthetősége miatt biztos gyakrabban elő fog fordulni nálunk.

Keresztszemes - Füles

Gyűjteményem következő darabja egy nagyobb projekt részeként készül.
Mindenképpen szeretnék a babaszobába a kiságyra egy zsebes tárolót. És ha már egyszer hímzek, miért ne lehetne ez is egyedi.

Bár még mindig tartom magam ahhoz az elvhez, hogy ne én döntsem el, hogy a gyerekünk melyik mesehőst fogja szeretni, de mivel a megfelelő méretben csak Micimackót és barátait találtam meg, így mégis mesefigurák lesznek a kis zsebeken.

A sorozatból elsőként Füles készült el, aminek nagyon tetszenek a színei, és a fonalakat is úgy próbáltuk összeválogatni, hogy azok a többi figuránál is visszaköszönjenek, így egységet alkotva.
Ha majd a tervezett négy képecske készen lesz, akkor már csak a megfelelő anyagot kell megtalálni, amire rá lesznek varrva. Mivel azonban a szabás-varrásban analfabéta vagyok, ez a feladat már kedvenc varrónőmre vár.

A figurák aranyossága miatt egyik szemem nevet, a másik viszont sír, mert Főnudli közölte, hogy ő ki nem állhatja Micimackót és a többieket, úgyhogy a babaszobába be sem teszik a lábukat. De maximum majd akkor nem lesznek ott, ha Főnudli itthon lesz.

Mindenesetre én türelmesen gyártom a kicsi X-eket, és türelmetlenül várom a végeredményt, ami remélem olyan lesz, amilyennek elképzeltem.

Ez itt a reklám helye - Az ország tortája 2011

Idén a Kecskeméti barackos kölestorta lett az ország tortája, és mint rendes állampolgár, úgy gondoltam, hogy kötelességem megkóstolni, ahogy azt az elmúlt években is tettem.

Ebben az évben, immár negyedik alkalommal a Zila Kávéház nyerte meg a versenyt.

"Zila László több megkeresésnek eleget téve "hagyta magát befolyásolni", amikor megálmodta a köles - ősi magyar gabona, kitűnő élettani hatásokkal - és kecskeméti barack házasítását egy tortában. Így létrehozott egy édességet, amely amellett, hogy a magyar hagyományokat táplálja, még az egészségesség felé támasztott egyre nagyobb igénynek is megfelel. Ez manapság különösen fontos."

És akkor most jöjjön a személyes véleményem:
Bár én nem az eredetit, hanem a kedvenc cukrászdánkban (Kálvária Cukrászda, Győr) lévőt kóstoltam meg, a receptnek elvileg ugyan annak kell lennie.

A köles alapot én túl száraznak találtam, enyhén íztelennek, amit aztán egy kellemes krém követett. Viszont a barackízes krémet, és a barack szeletet nagyon édesnek, szinte már émelyítőnek éreztem. Így aztán együtt kóstolva az ízek nagyjából kiegyenlítették egymást, nekem összességében nem jött be. Úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordítottak a kinézetre, és a kivitelezésre, és nagyon jó marketing fogás volt, hogy csak Zila tortaformában lehet elkészíteni.

Megkóstoltam, mert kíváncsi voltam, de többet biztos nem fogok belőle enni.
A tavalyi Szilvásgombócos torta szerintem egy sokkal magyarabb és ízben is finomabb sütemény volt.

Keresztszemes hímzés - Némo

Mikor egy ismerősöm meglátta a kiscipőket, egyből mondta, hogy csináljak egyet a kislányának is. Mivel azonban ez a kép csak újszülötteknek jár, Lili pedig már majdnem másfél éves, (azonkívül azt hiszem nem lett volna az a pénz, amiért harmadszor is nekiálltam volna ennek a képnek) megállapodtunk, hogy majd a következő gyerkőc kap ilyen képet.

Viszont azt tudtam, hogy Lili egészen kiskora óta nagyon szereti a Némo nyomában című mesefilmet, így aztán nem is volt kérdés számomra, hogy milyen kép lenne a megfelelő ajándék.

A neten való nyomozás után megtaláltam a tökéletes képet, csak éppen minta nem volt hozzá, így aztán egy kis emailezés, és egy kedves blogoló segítségnyújtásának köszönhetően pár napon belül az is a birtokomban volt.

A kiscipők után ez a kép újabb kihívást jelentett, és egy újabb technika tökéletesítésére adott lehetőséget, végül másfél hét alatt készült el, és nagy sikert aratott.

Első házassági évfordulónkra...

“Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.”

Grízes nektarinos süti

Mivel egy kismamának sok vitaminra van szüksége, ezért mindig van itthon valami gyümölcs. A favorit a nektarin és a szőlő.
A hétvégén az Öcsémékhez készültünk Drága Ősömmel, és nem szerettem volna, ha a nektarinból hazaérve lekvár lett volna, így inkább felhasználtam.
Így született meg ez az egyszerű sütemény.

A 10 dkg lisztet egy tálba szitáltam, majd hozzáadtam a 10 dkg búzadarát és a fél csomag sütőport. A 25 dkg joghurtot, a  2 db tojást, a  8 dkg cukrot és 1 db vaníliarúd kikapart magjait egy másik tálban, kézi habverővel gyorsan összekevertem. Hozzáadtam 7 dkg már kihűlt, olvasztott vajat, majd a lisztes keveréket. Ezután a tésztát fél órán át állni hagytam, hogy a búzadara szemeknek legyen idejük megduzzadniuk és megpuhulniuk.

Eközben a 2 db nektarint vékony cikkekre vágtam, meglocsoltam egy kevés barack pálinkával és megszórtam cukorral.

A massza háromnegyedét fél óra elteltével egy kivajazott-kilisztezett piteformába tettem, majd a maradékba 2 evőkanál holland kakaóport kevertem, és ezt is a formába öntöttem. Ezután egy kés hegyével finoman összekevertem a kétszínű masszát. A nektarinokat a tészta tetejére fektettem, majd 30-35 perc alatt készre sütöttem.

A tetejére egy kevés vízből, 2 teáskanál tortazseléből és a nektarin kieresztett levéből zselét csináltam, ami bár kicsit eláztatta a tésztát, jól mutatott rajta.

Keresztszemes hímzés - Babaváró ajándék

Talán a néptánchoz és a népművészetekhez való vonzódásomhoz vezethető vissza, hogy szeretek hímezni. Bár az utóbbi 15-20 évben nem igazán ragadtam tűt erre a célra, most ismét eljött az idő.

Erre nagyon jó alkalmat adott unokaöcsém, Gergő születése.
Valami egyedi ajándékot szerettem volna, így jutottam el ismét a keresztszemes hímzéshez. Szerencsére az internet tele van a témával foglalkozó oldalakkal és mintákkal, így az embernek az a legnehezebb dolga, hogy a sok szép minta közül kiválassza a neki megfelelőt.

A kész mű Sógornőmnél megtalálható.

A kép annyira megtetszett, hogy mivel decemberre nálunk is bővül a család, gyorsan (3 hét alatt) magamnak is csináltam egyet.

Természetesen a kép egyenlőre még a szekrény aljában pihen, hiszen a név és a születési dátum még nincs belehímezve, de úgy gondolom, méltó és egyedi dísze lesz a babaszobának.

Szingli luxusvacsora - Vörösboros pulykamáj

Ma bevásárolni voltunk Drága Ősömmel. Akkor láttam meg a húspultnál a pulykamájat, és bár azt mondják, a kismamáknak nem szabad májat enni, gondoltam 3 darab csak nem fog megártani.
Én amúgy is azt az elvet követem, hogy azt kell enni, amit éppen megkívánok, és ez eddig egész jól bevált, és hatékonynak bizonyult.
Szóval kértem 3 db pulykamájat, amit az eladólány kicsit furcsállott, dehát minek vegyek többet, ha úgysem eszem meg?

Itthon aztán gyorsan neki is álltam a vacsinak.

A májakat borsoztam, megszórtam chili paprikával, majd megforgattam egy kis lisztben.
A serpenyőben majdnem készre sütöttem őket, még szép pirosak nem lettek. Ekkor alájuk öntöttem egy kis vörösbort (mivel a hűtőben volt, és senki nem fogyasztja, gondoltam legalább főzzünk vele).
A vörösborral még egy kicsit pároltam a májakat, majd elhúztam őket a serpenyő egyik felébe. A másik részben a vörösbort besűrítettem egy kevéske liszttel, sóztam, borsoztam, és egy gerezd fokhagymát reszeltem bele. Majd visszatettem a szószba a májakat, kicsit hagytam összeszokni őket, és már tálaltam is.
Bár biztosan lehetett volna flancosabb köretet is kitalálni hozzá, de úgy gondoltam, vacsorához jó lesz nekem a paprika, paradicsom, és egy szem zsemle.
A máj nagyon finom lett, szinte (ahogy szakemberek mondják) szétolvadt az ember szájában.

Kismama - "azonnal kelt tésztát kell ennem" párnácska

A terhességgel együtt jár a kívánósság. Bár ez nálam eddig csak a gondolatig tartott, most cselekedetbe csapott át.

A családban azt hiszem hagyomány, hogy a kelt tésztáért szó szerint megveszünk.

Mivel már reggel szemeztem a bevásárlóközpontban egy jóképű fánkkal, de úgy ítéltem meg, hogy 300 Ft-ot szinte disznóság elkérni 3 harapásért, ezért csak néztem egy darabig.

Aztán délután hazaérve sem csillapodott a vágy, így aztán felmértem a hűtő tartalmát.

Egy negyed élesztőt felfuttattam egy kevés langyos tejben. Majd cukrot, kb. 25 dkg lisztet, egy kis olvasztott vajat, egy tojást (egy kicsit félretettem a tészta tetejének megkenéséhez), 2 evőkanál joghurtot (nekem vaníliás volt itthon), vaníliaaromát, és mézeskalács fűszerkeveréket tettem hozzá, és tésztát gyúrtam belőle, majd hagytam pihenni.

Eközben a Mamától hozott baracklekvárba tettem egy kis barackpálinkát, fahéjat, és kandírozott citromhéjat. Összekevertem, és ezt is állni hagytam.

A hűtőben még találtam diót is, ezt nagyobb darabokra vágtam.

Mikor a tészta megkelt, kb. fél cm vastagságúra nyújtottam, majd 5x5-ös négyzetre vágtam.

A négyzetek közepébe került egy kis lekvár, a tetejére dió, majd a tészta négy szélét felhajtottam.

A tetejét megkentem a tojás sárgájával, majd kb. 20 perc alatt készre sütöttem.

Szingli luxusvacsora, avagy Paradicsomos spagetti

Bevallom töredelmesen, hogy mióta egyedül vagyok nem nagyon használom a tűzhelyet.
Ebédre rendelek ételt, este pedig eszem valami hideget.

Ma az egész napos csavargás után gondolkodtam egy kis pihenésen, de valahogy nem volt kedvem lefeküdni.
Így aztán maradt a tévénézés, és kedvenc adóm a TV Paprika. Épp egyik kedvenc szakácsom Jamie Oliver főzött, amitől rögtön kedvet kaptam én is egy kis főzőcskéhez.
Nagyon szeretem, ahogy főz, mert olyan élvezettel tudja csinálni, és mivel épp tésztafélét csinált, én pedig imádom a tésztákat, ezért nem is volt kérdés, hogy minek állok neki.

Azt azért tegyük hozzá, hogy az egyszemélyes háztartásra való berendezkedés avval is jár, hogy nem túl sokminden van a hűtőben, így aztán inkább az egyszerűségre törekedtem.

A tésztának való vizet feltettem főni, majd mikor felforrt, beletettem egy maréknyi spagettit.
Míg a tészta készre főtt, el is készítettem a szószt.
Egy maréknyi bacont megpirítottam, majd beletettem 3 gerezd apróra vágott fokhagymát, egy közepes paradicsomot felkockázva, sóztam, borsoztam. Mivel mostanában nagyon vágyom a csípős ízre, ezért egy kevés chili is került bele.
Mikor megfőtt a tészta beletettem a szószba, megforgattam benne, végül apróra vágott friss bazsalikommal és parmezán sajttal megszórtam.
Nagyon ízletes, 5 perces vacsora.

Ez itt a reklám helye - Étel házhozszállítás

Tudom, nem szép dolog tőlem, hogy miközben ételeket teszek közzé, egy hasonló témában írok, de úgy gondolom ez a 21. század egyik nagy találata.

Régen a gyárak többségében volt kantin, ahol a dolgozók minden nap meleg ételt kaphattak. Vagy emlékszem, hogy általános iskolásként a konyhán ott sorakoztak az ételhordók, és a nyugdíjasok onnan vitték az ebédet.

Ahogy minden, ez a szolgáltatás is haladt a korral, modernizálódott, és mára már egy külön iparággá fejlődött, ha mondhatjuk így.

Mai rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut a főzésre sajnos, vagy egész egyszerűen nem éri meg. Ekkor az ember csak felmegy a netre, kiválasztja a neki tetsző ételfutárt, rendel, és másnap már ott is az ebédje, amit szinte az ország egész területén utánunk hoznak.

Még évekkel ezelőtt kóstoltam a Totalfood néhány ételét, de bevallom gyorsan ráuntam, mert nagyon hamar ismétlődtek, és egy idő után az ember mindig csak ugyan azt rendelte.

Most megint abba a cipőbe kerültem, hogy egyedül vagyok itthon, és egy idő után az embernek nincs is kedve vacakolni az olyan ételekkel, amikkel szinte csak bemaszatolja az edényt, vagy pedig főz és egy hétig azt eszi.

Így aztán Drága Ősöm ajánlására kipróbáltam a Teletál Ételfutár ételeit.

Nem rendelek minden nap, csak ha a fogamra valót találok, és általában akkorák az adagok, hogy nekem két étkezésre is elég, tehát egy napi adag 350-400 Ft-ra jön ki, és valljuk be, ez nagyon is jó ár.

Ami nagyon tetszik, hogy hatalmas a választék, és néha már a bőség zavara miatt nem tudok választani.

Különböző speciális kategóriák is könnyítik a választást, így az embernek gondolkodnia sem kell, mit ehet és mit nem pl. Fitnesz és alakbarát, Cukorbetegek részére, Vegetáriánus, Kismama ételek, Tiszta szívvel ételek.

Az ételek mellett fel van tüntetve a kalória, és hogy mennyi zsírt, fehérjét és szénhidrátot tartalmaz, valamint minden ételhez kép is tartozik, hogy tudjuk, mit is kapunk (és tényleg úgy néznek ki)

Egy szó, mint száz: bár néha az ember vágyik a saját szája íze szerint elkészített ételekre, és jó néha a tűzhely mellett élvezni a főzést, ha már egyszer az embernek nincs kedve vagy ideje, még mindig jobb alternatíva, mint a gyorséttermek kínálata vagy a pizza.

Az ételek finomak (eddig egyszer sikerült olyat választani, ami nekem nem ízlett, de ez lehet, hogy nem az étel hibája volt), laktatóak, és általában egészségesek.

Epres pite

Nem tudom, hogy miért, vagy mi okból, de valahogy különlegesen vonzódom a lepényekhez, és a pitékhez.
Így mikor saját konyhám lett a sütéssel is többször próbálkoztam annak ellenére, hogy nem igazán vagyok édesszájú.
Majdnem egy évig kerestem a tökéletes piteformát, míg nem egy hétvégén a Tescoban szembe jött vele, így aztán Drága Ősömtől meg is kaptam ajándékba, és ha már ott volt, ő is vett egyet.

Mint lenni szokott, amint megvan a keresett darab, a lelkesedés egyből alábbhagyott, így szegény sütőforma jó darabig várt bevetésre a szekrényben.

Mivel anyósom hozott egy szép adag epret, de a nektarin és a dinnye mellett már nem jutott sor rá, így adott volt, hogy más módon kerül felhasználásra.
Ekkor jött el a piteforma nagy napja.
Sajnos a "miből-mennyit" csak körülbelüli, mert leginkább a talpas szemmértékemre hagyatkoztam.

Egy fél élesztőt egy kicsi langyos tejben felfuttatok. Míg az élesztő magához tér, megpucolom az epret, és szétválogatom. A szebbeket félreteszem, a kevésbé szépek mennek a turmixba a pikánsság kedvéért, meg mert volt az ablakban egy bazsalikom levéllel pép lesz belőlük.
Egy kis lábosban 3-4 evőkanál mézzel felforralom, majd vanília pudinggal besűrítem.
Mikor az élesztő feljött, teszek hozzá egy tojást, lisztet (én 12 dkg-mal kezdtem, de szerintem a végére kb. 18 lett belőle), 5 dkg vajat, és cukrot. Lágy tésztát gyúrok belőle, majd ismét pihenni hagyom.
Amikor ismét megkelt, a kivajazott piteformába tettem. Az epres-vanília pudingos krémet a közepére halmozom, majd a felszeletelt epret a tetejére pakolom. Az epreket megszórom fahéjjal és cukorral, majd kb. 20 perc alatt készre sütöm.

Az illata sütés alatt is átjárja a lakást, és az íze is fantasztikus.

Brokkoli krémleves

Ismét szingli lettem. A sors úgy hozta, hogy Főnudli Németországban, Hamburgban kapott munkát, így ismét egyedül maradtam.
(csak bízom benne, hogy Németországban nem robbant ki polgárháborút Főnudli ottléte, mint legutóbbi "kirándulásakor" Líbiában)

Szóval mivel a ház nőuralom alá került, ezért ismét előkerültek azok az ételek, amiket csak kevés férfi tűrne meg, főleg hosszú távon.

A hűtőmben még árválkodott egy negyed fej brokkoli, gondoltam egy krémleves épp megfelelő első fogás lesz a vasárnapi ebédhez.

Így aztán a rózsákat és a zsenge szárat levágtam, és egy nagyobb fej krumplival, egy gerezd fokhagymával sóval, borssal kevés vízbe feltettem főzni.
Mikor a krumpli már megpuhult robotgépben pürésítettem, majd visszatettem főni.
Mivel én az olyan sűrű krémlevest szeretem, amiben szinte megáll a kanál, így csak nagyon kevés tejjel dúsítottam.
A tetején reszelt sajttal tálaltam.

Egyszerű, finom, egészséges és laktató.

Kerstin Gier - Rubinvörös

Valami könnyed olvasmányra vágytam, így az interneten keresgéltem könyvespolcom következő darabját. Mivel a tartalom alapján bíztatónak tűnt, az időutázás érdekes téma, és egész jó véleményeket olvastam róla, a következő könyvre esett a választás:

"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérüket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul? Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron..."

Az írótól már olvastam egy könyvet, bevallom nem hagyott mély nyomokat bennem, olyan kidolgozatlannak, zűrzavarosnak, befejezetlennek tünt. Dehát másik ez egy másik műfaj, gondoltam adtam neki még egy esélyt. A történet aranyos, kislányos, olvasmányos, bár azt nem mondom, hogy nem tudtam letenni a könyvet. Tudom, hogy a könyv három részes, tehát még van ideje a történetnek kibontakoznia, de a majdnem 350 oldalon konkrétan semmi nem történt. Engem kicsit zavart a sok szereplő is a könyvben, akiket csak megemlítettek, de semmi részletesebb leírást nem kaptunk róluk, vagy semmi háttértörténetet, hogy ki kicsoda, és mi köze az egészhez, bár a későbbiekben biztos lesz szerepük. Mindenesetre megvárom, még megjelenik a sorozat következő része, és bízom benne, hogy a történet előrehaladtával egy kicsit izgalmasabbá és pörgősebbé válik a könyv.

Óvári szelet

Ma a főfogás ötlete is külső segítséggel készült. Főnudli már hetek óta nyaggat avval, hogy valami gombásat enne. Pénteken még semmi ötletem nem volt a hétvégére vonatkozóan, és érdekes módon a vasárnapi menüt az egyik kollégám találta ki. A megállapodásunk úgy szólt, hogy ha ő kitalálja a menüt, akkor hétfőre viszek neki az ebédből. Sajnos mivel az ebéd nagy sikert aratott, szegény kollégám hétfőn éhen marad, de legalább Főnudlinak nagyon ízlett.

A pulykamelleket jól befűszereztem, majd kevés olajon hirtelen átsütöttem. A gombát kevés olajon, hagymával megpároltam, sóztam, borsoztam. A pulykaszeleteket tepsibe fektettem, ráhalmoztam a gombát, majd mindegyik halmocska kapott egy szelet sonkát és egy szelet óvári sajtot. Sütőben addig sütöttem, míg a sajt megolvadt és egy picit megpirult. Nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető, nagyon ízletes ebéd.

Tavaszi pulykaragu leves füstölt sajtos galuskával

A mai leves ötlete érdekesen alakult ki bennem. Bár a mai napon nagyon nem látszik, de itt a tavasz, és ha tavasz, akkor zöldség minden mennyiségben. A friss zöldségekre még egy kicist várni kell, de kicsit körülnézve a hűtőben, remek levest lehet összehozni. És ami az ötlet részét illeti: A második fogás pulykamellből készült, így tudtam, hogy a szeletelés közben lesznek "nem hasznosítható" darabok, ezért ezek a darabkák a levesemet dúsították. Ahonnan viszont a leves ötlete indult, az igazándiból a levesbetét. És hogy honnan jött az ötlet? Drága Ősöm tegnapi aranygaluskájából. Tudom, kicsit furcsa, de a galuska szóból született meg a levesbetét ötlete, és aztán e köré készült a leves.

A pulykamell darabokat, egy marék zöldborsót, egy sárgarépát, egy darabka póréhagymát, és 3-4 fej gombát egy kis olajon megpároltam. Egy kanál liszttel megszórtam, ízesítettem, majd felöntöttem vízzel. A levesbetéthez egy krumplit megfőztem, majd a kis lyukú reszelőn lereszeltem. Reszeltem hozzá egy kis füstölt sajtot, sóztam, borsoztam, majd annyi lisztet tettem hozzá, hogy összeálljon. Mikor a leves felforrt, egy kis kanál segítségével galuskákat szaggattam bele. Végül a levest saját készítésű kefíremmel (erről majd később) dúsítottam. Bár Főnudli alapvetően csak a levest és a zöldséget nem szereti, a tányéron csak a kiválogatott sárgarépa maradt, úgyhogy alapvetően sikernek könyveltem el.

Töltött tojás

A töltött tojás alatt mi mindig a meleg változatot értettük. Aztán mikor Főnudlival összehozott a sors, volt szerencsém megismerni ezt a változatot is.
Mindig nyaggatott vele, hogy csináljak neki, de addig várnia kellett, míg el nem lestem anyósomtól a készítés módját.
Azóta sűrűn látott vendég, vacsorára tökéletes, és egy olyan étel, amit még másnap is hajlandó megenni Főnudli.

Öt tojást felteszek főni (kisebb mennyiségben még kettőnknek is felesleges nekiállni), majd a kemény tojásokat megpucolom, hosszába félbe vágom, és a sárgáját kiveszem belőle.

Egy tojás sárgájából, olíva olajból, egy teáskanál mustárból majonézt készítek, majd egy kis tejfölt adok hozzá. Sóval, borssal ízesítem.

A szószt egy jénai tálba öntöm, majd a majonézes tálba teszem a tojás sárgáját és ízlés szerint kenőmájast. A masszát visszatöltöm a tojásokba, majd lefelé fordítva a jénai tálba teszem. A tetejét piros paprikával szórom meg.

Egy kicsit a hűtőben pihentetem, és friss kenyérrel már fogyasztható is.

Harcsapaprikás

Ez az az étel, amivel jó darabig nem voltam kibékülve. Bár kollégáim nagyon dícsérték, én nem tudtam elképzelni a halat pöröltnek.
Aztán egyszer, vagyis egész konkrétan, amikor betértünk későbbi lakodalmunk helyszínére, megkóstoltam, és egyből a kedvencek közé lépett elő.

Mivel már napok óta kívántam a halat és a tésztafélét, és nem szerettem volna ismételten tonhalas spagettit csinálni, ezért jutott eszembe a harcsapaprikás, igaz pangasius halfiléből.

Vöröshagymából, házi lecsóból, pörkölt kockából csináltam egy pörkölt alapot, megszórtam piros paprikával, majd a kb. 1 cm-es kockára vágott halfilét hozzáadtam, sóztam, borsoztam, és egy kis hal fűszerkeveréket adtam hozzá, felöntöttem egy kis vízzel, és hagytam főldögélni. Tejfölből, lisztből és tejből habarást készítettem, majd a halhoz kevertem. Nokedlivel tálaltam.

Nekem valami hiányzott belőle, de majd kóstolásra és további elemzésre viszek Drága Ősömnek, hogy a legközelebbi még jobban sikerüljön.

Mediterrán csirkemell krumpliágyon

Már nem vagyok szingli, így életem visszatért a megszokott kerékvágásba. Hogy hogyan, s miképp történt, majd elmesélem.

Főnudlinak megkezdődött a foci idény, ezért innentől kezdve a vasárnapi ebéd a meccsek időpontjához igazodik, és természetesen valami könnyűnek kell lennie, nehogy a nagy sportember gyomrát megfeküdje, és ne tudjon futni.

Így aztán a mai ebéden is mi már akkor túl voltunk, mikor más még csak a gondolatával barátkozik.

Mindenképpen valami paradicsomosat ettem volna, és mivel a Nagyim házi paradicsomlélből még kb. másfél deci várta sorsát a hűtőben, nem is kellett sokáig gondolkodni.

A csirkemelleket nagyobb darabokra vágtam, és bepácoltam a fokhagymával, sóval, borssal, chilivel, bazsalikommal, oregánóval ízesített paradicsomlébe.

Két nagyobbacska krumplit megfőztem, és fél centis karikákra vágtam. A jénai alját kiolajoztam, és leraktam a krumplikat. A rétegek közé lilahagymát, és bacont tettem, és mindegyik réteget ízesítettem. Majd a tetejére fektettem a pácolt csirkemell darabokat.

A maradék hagymát, és bacont a csikemellek tetejére szórtam. Ha Főnudli megenné a sült zöldségeket, akkor még egy paradicsomot is szeltem volna a tetejére, de így csak "csupaszon" mentek a sütőbe, alufóliával letakarva 40 percre.

Mikor a csirke megsült, az alufóliát levettem, és jócskán megszórtam mozzarellával.

Főnudlinak nagyon ízlett, bár azt mondta, legközelebb a bacont kihagyhatnám belőle. Én azért próbáltam menteni a helyzetet, hogy anélkül száraz lenne a csirke, de a szalonna darabkák mind a tányér szélén kötöttek ki.

És bár az ebédből a sport miatt nem sok fogyott, ígéretet kaptam, hogy még vacsorára, vagy holnap ebédre enni fog belőle.