Keresztszemes hímzés - Babaváró ajándék

Talán a néptánchoz és a népművészetekhez való vonzódásomhoz vezethető vissza, hogy szeretek hímezni. Bár az utóbbi 15-20 évben nem igazán ragadtam tűt erre a célra, most ismét eljött az idő.

Erre nagyon jó alkalmat adott unokaöcsém, Gergő születése.
Valami egyedi ajándékot szerettem volna, így jutottam el ismét a keresztszemes hímzéshez. Szerencsére az internet tele van a témával foglalkozó oldalakkal és mintákkal, így az embernek az a legnehezebb dolga, hogy a sok szép minta közül kiválassza a neki megfelelőt.

A kész mű Sógornőmnél megtalálható.

A kép annyira megtetszett, hogy mivel decemberre nálunk is bővül a család, gyorsan (3 hét alatt) magamnak is csináltam egyet.

Természetesen a kép egyenlőre még a szekrény aljában pihen, hiszen a név és a születési dátum még nincs belehímezve, de úgy gondolom, méltó és egyedi dísze lesz a babaszobának.

Szingli luxusvacsora - Vörösboros pulykamáj

Ma bevásárolni voltunk Drága Ősömmel. Akkor láttam meg a húspultnál a pulykamájat, és bár azt mondják, a kismamáknak nem szabad májat enni, gondoltam 3 darab csak nem fog megártani.
Én amúgy is azt az elvet követem, hogy azt kell enni, amit éppen megkívánok, és ez eddig egész jól bevált, és hatékonynak bizonyult.
Szóval kértem 3 db pulykamájat, amit az eladólány kicsit furcsállott, dehát minek vegyek többet, ha úgysem eszem meg?

Itthon aztán gyorsan neki is álltam a vacsinak.

A májakat borsoztam, megszórtam chili paprikával, majd megforgattam egy kis lisztben.
A serpenyőben majdnem készre sütöttem őket, még szép pirosak nem lettek. Ekkor alájuk öntöttem egy kis vörösbort (mivel a hűtőben volt, és senki nem fogyasztja, gondoltam legalább főzzünk vele).
A vörösborral még egy kicsit pároltam a májakat, majd elhúztam őket a serpenyő egyik felébe. A másik részben a vörösbort besűrítettem egy kevéske liszttel, sóztam, borsoztam, és egy gerezd fokhagymát reszeltem bele. Majd visszatettem a szószba a májakat, kicsit hagytam összeszokni őket, és már tálaltam is.
Bár biztosan lehetett volna flancosabb köretet is kitalálni hozzá, de úgy gondoltam, vacsorához jó lesz nekem a paprika, paradicsom, és egy szem zsemle.
A máj nagyon finom lett, szinte (ahogy szakemberek mondják) szétolvadt az ember szájában.

Kismama - "azonnal kelt tésztát kell ennem" párnácska

A terhességgel együtt jár a kívánósság. Bár ez nálam eddig csak a gondolatig tartott, most cselekedetbe csapott át.

A családban azt hiszem hagyomány, hogy a kelt tésztáért szó szerint megveszünk.

Mivel már reggel szemeztem a bevásárlóközpontban egy jóképű fánkkal, de úgy ítéltem meg, hogy 300 Ft-ot szinte disznóság elkérni 3 harapásért, ezért csak néztem egy darabig.

Aztán délután hazaérve sem csillapodott a vágy, így aztán felmértem a hűtő tartalmát.

Egy negyed élesztőt felfuttattam egy kevés langyos tejben. Majd cukrot, kb. 25 dkg lisztet, egy kis olvasztott vajat, egy tojást (egy kicsit félretettem a tészta tetejének megkenéséhez), 2 evőkanál joghurtot (nekem vaníliás volt itthon), vaníliaaromát, és mézeskalács fűszerkeveréket tettem hozzá, és tésztát gyúrtam belőle, majd hagytam pihenni.

Eközben a Mamától hozott baracklekvárba tettem egy kis barackpálinkát, fahéjat, és kandírozott citromhéjat. Összekevertem, és ezt is állni hagytam.

A hűtőben még találtam diót is, ezt nagyobb darabokra vágtam.

Mikor a tészta megkelt, kb. fél cm vastagságúra nyújtottam, majd 5x5-ös négyzetre vágtam.

A négyzetek közepébe került egy kis lekvár, a tetejére dió, majd a tészta négy szélét felhajtottam.

A tetejét megkentem a tojás sárgájával, majd kb. 20 perc alatt készre sütöttem.

Szingli luxusvacsora, avagy Paradicsomos spagetti

Bevallom töredelmesen, hogy mióta egyedül vagyok nem nagyon használom a tűzhelyet.
Ebédre rendelek ételt, este pedig eszem valami hideget.

Ma az egész napos csavargás után gondolkodtam egy kis pihenésen, de valahogy nem volt kedvem lefeküdni.
Így aztán maradt a tévénézés, és kedvenc adóm a TV Paprika. Épp egyik kedvenc szakácsom Jamie Oliver főzött, amitől rögtön kedvet kaptam én is egy kis főzőcskéhez.
Nagyon szeretem, ahogy főz, mert olyan élvezettel tudja csinálni, és mivel épp tésztafélét csinált, én pedig imádom a tésztákat, ezért nem is volt kérdés, hogy minek állok neki.

Azt azért tegyük hozzá, hogy az egyszemélyes háztartásra való berendezkedés avval is jár, hogy nem túl sokminden van a hűtőben, így aztán inkább az egyszerűségre törekedtem.

A tésztának való vizet feltettem főni, majd mikor felforrt, beletettem egy maréknyi spagettit.
Míg a tészta készre főtt, el is készítettem a szószt.
Egy maréknyi bacont megpirítottam, majd beletettem 3 gerezd apróra vágott fokhagymát, egy közepes paradicsomot felkockázva, sóztam, borsoztam. Mivel mostanában nagyon vágyom a csípős ízre, ezért egy kevés chili is került bele.
Mikor megfőtt a tészta beletettem a szószba, megforgattam benne, végül apróra vágott friss bazsalikommal és parmezán sajttal megszórtam.
Nagyon ízletes, 5 perces vacsora.

Ez itt a reklám helye - Étel házhozszállítás

Tudom, nem szép dolog tőlem, hogy miközben ételeket teszek közzé, egy hasonló témában írok, de úgy gondolom ez a 21. század egyik nagy találata.

Régen a gyárak többségében volt kantin, ahol a dolgozók minden nap meleg ételt kaphattak. Vagy emlékszem, hogy általános iskolásként a konyhán ott sorakoztak az ételhordók, és a nyugdíjasok onnan vitték az ebédet.

Ahogy minden, ez a szolgáltatás is haladt a korral, modernizálódott, és mára már egy külön iparággá fejlődött, ha mondhatjuk így.

Mai rohanó világunkban egyre kevesebb idő jut a főzésre sajnos, vagy egész egyszerűen nem éri meg. Ekkor az ember csak felmegy a netre, kiválasztja a neki tetsző ételfutárt, rendel, és másnap már ott is az ebédje, amit szinte az ország egész területén utánunk hoznak.

Még évekkel ezelőtt kóstoltam a Totalfood néhány ételét, de bevallom gyorsan ráuntam, mert nagyon hamar ismétlődtek, és egy idő után az ember mindig csak ugyan azt rendelte.

Most megint abba a cipőbe kerültem, hogy egyedül vagyok itthon, és egy idő után az embernek nincs is kedve vacakolni az olyan ételekkel, amikkel szinte csak bemaszatolja az edényt, vagy pedig főz és egy hétig azt eszi.

Így aztán Drága Ősöm ajánlására kipróbáltam a Teletál Ételfutár ételeit.

Nem rendelek minden nap, csak ha a fogamra valót találok, és általában akkorák az adagok, hogy nekem két étkezésre is elég, tehát egy napi adag 350-400 Ft-ra jön ki, és valljuk be, ez nagyon is jó ár.

Ami nagyon tetszik, hogy hatalmas a választék, és néha már a bőség zavara miatt nem tudok választani.

Különböző speciális kategóriák is könnyítik a választást, így az embernek gondolkodnia sem kell, mit ehet és mit nem pl. Fitnesz és alakbarát, Cukorbetegek részére, Vegetáriánus, Kismama ételek, Tiszta szívvel ételek.

Az ételek mellett fel van tüntetve a kalória, és hogy mennyi zsírt, fehérjét és szénhidrátot tartalmaz, valamint minden ételhez kép is tartozik, hogy tudjuk, mit is kapunk (és tényleg úgy néznek ki)

Egy szó, mint száz: bár néha az ember vágyik a saját szája íze szerint elkészített ételekre, és jó néha a tűzhely mellett élvezni a főzést, ha már egyszer az embernek nincs kedve vagy ideje, még mindig jobb alternatíva, mint a gyorséttermek kínálata vagy a pizza.

Az ételek finomak (eddig egyszer sikerült olyat választani, ami nekem nem ízlett, de ez lehet, hogy nem az étel hibája volt), laktatóak, és általában egészségesek.

Epres pite

Nem tudom, hogy miért, vagy mi okból, de valahogy különlegesen vonzódom a lepényekhez, és a pitékhez.
Így mikor saját konyhám lett a sütéssel is többször próbálkoztam annak ellenére, hogy nem igazán vagyok édesszájú.
Majdnem egy évig kerestem a tökéletes piteformát, míg nem egy hétvégén a Tescoban szembe jött vele, így aztán Drága Ősömtől meg is kaptam ajándékba, és ha már ott volt, ő is vett egyet.

Mint lenni szokott, amint megvan a keresett darab, a lelkesedés egyből alábbhagyott, így szegény sütőforma jó darabig várt bevetésre a szekrényben.

Mivel anyósom hozott egy szép adag epret, de a nektarin és a dinnye mellett már nem jutott sor rá, így adott volt, hogy más módon kerül felhasználásra.
Ekkor jött el a piteforma nagy napja.
Sajnos a "miből-mennyit" csak körülbelüli, mert leginkább a talpas szemmértékemre hagyatkoztam.

Egy fél élesztőt egy kicsi langyos tejben felfuttatok. Míg az élesztő magához tér, megpucolom az epret, és szétválogatom. A szebbeket félreteszem, a kevésbé szépek mennek a turmixba a pikánsság kedvéért, meg mert volt az ablakban egy bazsalikom levéllel pép lesz belőlük.
Egy kis lábosban 3-4 evőkanál mézzel felforralom, majd vanília pudinggal besűrítem.
Mikor az élesztő feljött, teszek hozzá egy tojást, lisztet (én 12 dkg-mal kezdtem, de szerintem a végére kb. 18 lett belőle), 5 dkg vajat, és cukrot. Lágy tésztát gyúrok belőle, majd ismét pihenni hagyom.
Amikor ismét megkelt, a kivajazott piteformába tettem. Az epres-vanília pudingos krémet a közepére halmozom, majd a felszeletelt epret a tetejére pakolom. Az epreket megszórom fahéjjal és cukorral, majd kb. 20 perc alatt készre sütöm.

Az illata sütés alatt is átjárja a lakást, és az íze is fantasztikus.

Brokkoli krémleves

Ismét szingli lettem. A sors úgy hozta, hogy Főnudli Németországban, Hamburgban kapott munkát, így ismét egyedül maradtam.
(csak bízom benne, hogy Németországban nem robbant ki polgárháborút Főnudli ottléte, mint legutóbbi "kirándulásakor" Líbiában)

Szóval mivel a ház nőuralom alá került, ezért ismét előkerültek azok az ételek, amiket csak kevés férfi tűrne meg, főleg hosszú távon.

A hűtőmben még árválkodott egy negyed fej brokkoli, gondoltam egy krémleves épp megfelelő első fogás lesz a vasárnapi ebédhez.

Így aztán a rózsákat és a zsenge szárat levágtam, és egy nagyobb fej krumplival, egy gerezd fokhagymával sóval, borssal kevés vízbe feltettem főzni.
Mikor a krumpli már megpuhult robotgépben pürésítettem, majd visszatettem főni.
Mivel én az olyan sűrű krémlevest szeretem, amiben szinte megáll a kanál, így csak nagyon kevés tejjel dúsítottam.
A tetején reszelt sajttal tálaltam.

Egyszerű, finom, egészséges és laktató.

Kerstin Gier - Rubinvörös

Valami könnyed olvasmányra vágytam, így az interneten keresgéltem könyvespolcom következő darabját. Mivel a tartalom alapján bíztatónak tűnt, az időutázás érdekes téma, és egész jó véleményeket olvastam róla, a következő könyvre esett a választás:

"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérüket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul? Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron..."

Az írótól már olvastam egy könyvet, bevallom nem hagyott mély nyomokat bennem, olyan kidolgozatlannak, zűrzavarosnak, befejezetlennek tünt. Dehát másik ez egy másik műfaj, gondoltam adtam neki még egy esélyt. A történet aranyos, kislányos, olvasmányos, bár azt nem mondom, hogy nem tudtam letenni a könyvet. Tudom, hogy a könyv három részes, tehát még van ideje a történetnek kibontakoznia, de a majdnem 350 oldalon konkrétan semmi nem történt. Engem kicsit zavart a sok szereplő is a könyvben, akiket csak megemlítettek, de semmi részletesebb leírást nem kaptunk róluk, vagy semmi háttértörténetet, hogy ki kicsoda, és mi köze az egészhez, bár a későbbiekben biztos lesz szerepük. Mindenesetre megvárom, még megjelenik a sorozat következő része, és bízom benne, hogy a történet előrehaladtával egy kicsit izgalmasabbá és pörgősebbé válik a könyv.

Óvári szelet

Ma a főfogás ötlete is külső segítséggel készült. Főnudli már hetek óta nyaggat avval, hogy valami gombásat enne. Pénteken még semmi ötletem nem volt a hétvégére vonatkozóan, és érdekes módon a vasárnapi menüt az egyik kollégám találta ki. A megállapodásunk úgy szólt, hogy ha ő kitalálja a menüt, akkor hétfőre viszek neki az ebédből. Sajnos mivel az ebéd nagy sikert aratott, szegény kollégám hétfőn éhen marad, de legalább Főnudlinak nagyon ízlett.

A pulykamelleket jól befűszereztem, majd kevés olajon hirtelen átsütöttem. A gombát kevés olajon, hagymával megpároltam, sóztam, borsoztam. A pulykaszeleteket tepsibe fektettem, ráhalmoztam a gombát, majd mindegyik halmocska kapott egy szelet sonkát és egy szelet óvári sajtot. Sütőben addig sütöttem, míg a sajt megolvadt és egy picit megpirult. Nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető, nagyon ízletes ebéd.

Tavaszi pulykaragu leves füstölt sajtos galuskával

A mai leves ötlete érdekesen alakult ki bennem. Bár a mai napon nagyon nem látszik, de itt a tavasz, és ha tavasz, akkor zöldség minden mennyiségben. A friss zöldségekre még egy kicist várni kell, de kicsit körülnézve a hűtőben, remek levest lehet összehozni. És ami az ötlet részét illeti: A második fogás pulykamellből készült, így tudtam, hogy a szeletelés közben lesznek "nem hasznosítható" darabok, ezért ezek a darabkák a levesemet dúsították. Ahonnan viszont a leves ötlete indult, az igazándiból a levesbetét. És hogy honnan jött az ötlet? Drága Ősöm tegnapi aranygaluskájából. Tudom, kicsit furcsa, de a galuska szóból született meg a levesbetét ötlete, és aztán e köré készült a leves.

A pulykamell darabokat, egy marék zöldborsót, egy sárgarépát, egy darabka póréhagymát, és 3-4 fej gombát egy kis olajon megpároltam. Egy kanál liszttel megszórtam, ízesítettem, majd felöntöttem vízzel. A levesbetéthez egy krumplit megfőztem, majd a kis lyukú reszelőn lereszeltem. Reszeltem hozzá egy kis füstölt sajtot, sóztam, borsoztam, majd annyi lisztet tettem hozzá, hogy összeálljon. Mikor a leves felforrt, egy kis kanál segítségével galuskákat szaggattam bele. Végül a levest saját készítésű kefíremmel (erről majd később) dúsítottam. Bár Főnudli alapvetően csak a levest és a zöldséget nem szereti, a tányéron csak a kiválogatott sárgarépa maradt, úgyhogy alapvetően sikernek könyveltem el.

Töltött tojás

A töltött tojás alatt mi mindig a meleg változatot értettük. Aztán mikor Főnudlival összehozott a sors, volt szerencsém megismerni ezt a változatot is.
Mindig nyaggatott vele, hogy csináljak neki, de addig várnia kellett, míg el nem lestem anyósomtól a készítés módját.
Azóta sűrűn látott vendég, vacsorára tökéletes, és egy olyan étel, amit még másnap is hajlandó megenni Főnudli.

Öt tojást felteszek főni (kisebb mennyiségben még kettőnknek is felesleges nekiállni), majd a kemény tojásokat megpucolom, hosszába félbe vágom, és a sárgáját kiveszem belőle.

Egy tojás sárgájából, olíva olajból, egy teáskanál mustárból majonézt készítek, majd egy kis tejfölt adok hozzá. Sóval, borssal ízesítem.

A szószt egy jénai tálba öntöm, majd a majonézes tálba teszem a tojás sárgáját és ízlés szerint kenőmájast. A masszát visszatöltöm a tojásokba, majd lefelé fordítva a jénai tálba teszem. A tetejét piros paprikával szórom meg.

Egy kicsit a hűtőben pihentetem, és friss kenyérrel már fogyasztható is.

Harcsapaprikás

Ez az az étel, amivel jó darabig nem voltam kibékülve. Bár kollégáim nagyon dícsérték, én nem tudtam elképzelni a halat pöröltnek.
Aztán egyszer, vagyis egész konkrétan, amikor betértünk későbbi lakodalmunk helyszínére, megkóstoltam, és egyből a kedvencek közé lépett elő.

Mivel már napok óta kívántam a halat és a tésztafélét, és nem szerettem volna ismételten tonhalas spagettit csinálni, ezért jutott eszembe a harcsapaprikás, igaz pangasius halfiléből.

Vöröshagymából, házi lecsóból, pörkölt kockából csináltam egy pörkölt alapot, megszórtam piros paprikával, majd a kb. 1 cm-es kockára vágott halfilét hozzáadtam, sóztam, borsoztam, és egy kis hal fűszerkeveréket adtam hozzá, felöntöttem egy kis vízzel, és hagytam főldögélni. Tejfölből, lisztből és tejből habarást készítettem, majd a halhoz kevertem. Nokedlivel tálaltam.

Nekem valami hiányzott belőle, de majd kóstolásra és további elemzésre viszek Drága Ősömnek, hogy a legközelebbi még jobban sikerüljön.

Mediterrán csirkemell krumpliágyon

Már nem vagyok szingli, így életem visszatért a megszokott kerékvágásba. Hogy hogyan, s miképp történt, majd elmesélem.

Főnudlinak megkezdődött a foci idény, ezért innentől kezdve a vasárnapi ebéd a meccsek időpontjához igazodik, és természetesen valami könnyűnek kell lennie, nehogy a nagy sportember gyomrát megfeküdje, és ne tudjon futni.

Így aztán a mai ebéden is mi már akkor túl voltunk, mikor más még csak a gondolatával barátkozik.

Mindenképpen valami paradicsomosat ettem volna, és mivel a Nagyim házi paradicsomlélből még kb. másfél deci várta sorsát a hűtőben, nem is kellett sokáig gondolkodni.

A csirkemelleket nagyobb darabokra vágtam, és bepácoltam a fokhagymával, sóval, borssal, chilivel, bazsalikommal, oregánóval ízesített paradicsomlébe.

Két nagyobbacska krumplit megfőztem, és fél centis karikákra vágtam. A jénai alját kiolajoztam, és leraktam a krumplikat. A rétegek közé lilahagymát, és bacont tettem, és mindegyik réteget ízesítettem. Majd a tetejére fektettem a pácolt csirkemell darabokat.

A maradék hagymát, és bacont a csikemellek tetejére szórtam. Ha Főnudli megenné a sült zöldségeket, akkor még egy paradicsomot is szeltem volna a tetejére, de így csak "csupaszon" mentek a sütőbe, alufóliával letakarva 40 percre.

Mikor a csirke megsült, az alufóliát levettem, és jócskán megszórtam mozzarellával.

Főnudlinak nagyon ízlett, bár azt mondta, legközelebb a bacont kihagyhatnám belőle. Én azért próbáltam menteni a helyzetet, hogy anélkül száraz lenne a csirke, de a szalonna darabkák mind a tányér szélén kötöttek ki.

És bár az ebédből a sport miatt nem sok fogyott, ígéretet kaptam, hogy még vacsorára, vagy holnap ebédre enni fog belőle.

Cukkinis-padlizsános spagetti

Pénteken ismét Drága Ősömnél aludtam, szombaton pedig bevásárló körútra mentünk. Hazaérve a beszerzett alapanyagokat megfeleztük, így úgy adódott, hogy házi Aréna Kulináriát tartunk, vagyis ugyanazokból az alapanyagokból főzünk, bíránk pedig Bede Róbert helyett a Sógornőm lesz, igaz csak fénykép alapján tud ítélni.

A közös alapanyagok a darált hús, a padlizsán és a cukkini.

És ami nálam készült belőle:

A darált húst némi olajon vöröshagymával, és fokhagymával megpirítottam. Sóval, borssal, oregánoval, bazsalikommal, egy kevés chilivel ízesítettem. Beletettem a felkockázott cukkinit, padlizsánt, és egy nagyobb paradicsomot, majd miután kicsit megfonnyadtak, felöntöttem a Nagyim féle jó kis paradicsomlével.
Spagettit főzetem hozzá, és a tetejét jócskán megszórtam mozzarellával.

A kezdetek...

Mondhatni közkívánatra, és Főnudli jóváhagyásával közzé teszem megismerkedésünk történetét.

Ahogy általában nálunk semmi, úgy ez sem ment könnyen és zökkenőmentesen.

Megismerkedésünk szintén az általam oly sokat emlegetett 21. századnak köszönhető, amikor is két főiskolás nem tudott az idejével mit kezdeni, és a chaten múlatta az idejét, és hát nem túl nehéz kitalálni, hogy beszédbe elegyedtek egymással. Majd egy nem túl hosszú beszélgetést követően telefonszámot cseréltek.

Szintén a technikának köszönhető, hogy ebben az időben volt egy mobiltelefon szolgáltató, aki az előfizetői számára lehetővé tette, hogy hálózaton belül esténként ingyen beszélgethettek. (És azt hiszem, ez úton szeretnék köszönetet mondani ennek a "nem a reklám helye" cégnek, mert azt hiszem, eme szolgáltalása nélkül nem lenne miről írnom.)
És ettől a naptól kezdve szinte minden este beszélgettünk telefonon. És ez ment majd háromnegyed éven keresztül, anélkül, hogy találkoztunk volna.

Az igazat megvallva, én akkor eléggé férfi-gyűlölő korszakomat éltem, úgyhogy nem volt könnyű a közelembe férkőzni, így az első randiig is sokat kérettem magam.
Aztán az első randit a második követte, és így ment ez majd fél éven keresztül úgy, hogy még csak az első csók sem csattant el.

Főnudli fél éven keresztül ostromolt, és kitartóan udvarolt a szó legklasszikusabb értelmében.
Eljött értem a munkahelyemre, ahol nyáron dolgoztam, virágot hozott, lenyírta a füvet a kertben, sőt még a foci vb számára legfontosabb meccséről is lemaradt miattam.

Aztán fél év után, mivel ennyire kitartó volt, csak beadtam a derekamat.
És első körben ami működött barátságként, nem működött párkapcsolatként, így kb. 3 hét után szét is váltak útjaink.

De úgy tűnik, ránk nem igaz az a mondás, hogy felmelegítve csak a káposzta jó, hiszen egy hónap szünet után újra találkoztunk, és 2006. augusztus 14-e óta alkotunk egy párt.

Tehát ezúton is szeretném megcáfolni a tényt, miszerint interneten nem lehet ismerkedni, és barátságra, párkapcsolatra találni. Mert bár sok-sok véletlen kell hozzá, de nem lehetetlen.

Valentin nap a távolból

Sosem voltam oda a Valentin napért. Sem akkor, mikor volt, akkor meg pláne nem, amikor nem volt kivel ünnepelni

Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, hogy Főnudlival nem rólunk mintázták a romantikus pár ideális képét.
Ilyenkor nincsenek se piros szívecskék, se virág. (Mondjuk ennek a legfőbb oka, hogy a 4 és fél év alatt nem sok Valentin napot töltöttünk együtt, pedig pont eme szerelmetes napon ünnepeltük idén a 4 és feledik évfordulónkat)

Idén viszont, ha kicsit fura módon is, de kaptam ajándékot Főnudlitól. Munka után elmentem shoppingolni, és beleszerettem egy fülbevalóba, így megvettem magamnak.
Majd este Főnudlival a következő beszélgetés zajlott:

Nudli: Köszönöm a Valentin napi ajándékot.
Főnudli: Nagyon szívesen. Mit is kaptál tőlem?
Nudli: Egy fülbevalót.
Főnudli: És szépet vettem?
Nudli: Nagyon. Már régóta vágytam egy ilyenre.
Főnudli: (ekkor azért megszólalt belőle a feleségét itthonhagyó férj, aki aggódik, mikor a feleség ékszert vásárol) Drága volt?

Ma a munkahelyemen is megdícsérték a Valentin napi ajándékom. Így lehet, hogy ezentúl is megünnepeljük ezt a napot, ha mást nem, ilyen formában.

Szingliségem története

Ma már mindenfél kapcsolatra van valami divatos külföldi szó.
Egy időben az emberek eltitkolták, ha a 3.X környékén még nem volt gyűrű az ujjukon, mert abban az időben az volt a trendi, ha erre az időszakra az ember már férjhez megy, megnősül.
Manapság fordult a kocka, és az egyedülállók utat törtek maguknak, büszkék arra, hogy önállóak, azt csinálnak, amit akarnak, nincsenek kötöttségeik, és megtalálták maguknak ezt a jól hangzó szót, és szinglik lettek.

Hát én valahol a két kategória között állok, hiszen gyűrűvel az ujjamon vagyok átmenetileg egyedül.

És hogy hogyan történhetett?

Sajnos Főnudli szakmája finoman szólva sem az a tipikusan íróasztalhoz kötött munka. És hát az építőipartól sem várhatjuk, hogy kicsiny városunkban építkezzenek folyamatosan. De azt álmomban se gondoltam volna, hogy nemhogy másik város, vagy másik ország, de másik kontinens. Így aztán egy hete már egy tenger és majd 2000 km áll közénk.

Azt hiszem, a dolog rossz oldaláról nem is kell beszélnem, hiszen nincs annál rosszabb, minthogy az ágy egyik fele üresen marad, és senkihez nem tudok szólni, ha hazajövök. Szerencsére azért a 21. századnak köszönhetően interneten tartjuk a kapcsolatot, de azért nem pótolja a házas élet minden szépségét.

És akkor jöjjön az önmegvalósítás része a dolognak, ami Főnudli mellett nehezen menne.

- Azt főzök, amit én akarok, akkor, amikor én akarok. És mivel az étrend kialakításával kapcsolatban nem kell ragaszkodnom Főnudli válogatós ízléséhez, ezért kiélhetem minden kreativításom. Aminek a hátránya, hogy jóval többet eszem, mint előtte, hiszen amit főzök, azt meg kell enni, és mivel időm van, ezért sokat főzök. (Lehetséges, hogy végre elérem az áhitott 50 kg-ot? )

- A főzéssel kapcsolatosan cserekereskedelmet folytatok a kollégáimmal, hiszen egy személyre nagyon nehéz főzni. Így ha több sikerül a kelleténél, valaki jól jár az irodában, ha viszont máshol van egy adaggal több, akkor szólnak, hogy ne főzzek másnapra.

- Mivel időm az van, eldöntöttem, hogy nekiállok újra németet tanulni. Az elhatározással nincs is semmi baj, viszont úgy néz ki, mindig találok valami fontosabb elfoglaltságot, hogy halogassam a dolgot.

- Szintén az idővel van összefüggésben, hogy sokat írok a blogra. Lehet, hogy behozom az ezévi elmaradásom?

- Az esküvő óta először aludtam a szülői házban. Aminek a kutyus örült a legjobban, és ki is használta az alkalmat, hogy kis gazdáját újra láthatja, így aztán Drága Ősöm másfél napra el volt felejtve. Ebből következik, hogy sokmindent nem tudtam csinálni, hiszen folyamatos simogatást követelt magának, és természetesen együtt is aludtunk.

Sajátos módszerekkel próbálom ezt az időszakot eseménydúsabbá tenni, de azért remélem, hogy újabb ötletekkel nem kell előrukkolnom, hogy eltöltsem Főnudli nélkül az időmet.

Szingli luxusvacsora, avagy virslis kiflicskék

A virslivel úgy vagyunk, hogy mindig megvesszük, aztán valahogy sosem kerül sor a hagyományos felhasználására, végül mindig a mélyhűtőben köt ki. Így aztán a mélyhűtőben már egy kisebb világvégére fel vagyok készülve virslivel.
Ma azonban úgy döntöttem, hogy hozzányúlok életmentő készleteimhez, hogy aztán újaknak adhassak helyet.

Már napok óta nem kívánom reggelente a szendvicset, ezért arra gondoltam, valami újdonsággal próbálkozom. Így esett a választás a virslis kiflire.

Kelt tésztát gyúrtam 2,5 dkg élesztőből, 20 dkg sima lisztből, 5 dkg teljes kiőrlésű lisztből, 1 dl vízből, egy kis cukor, egy kis só.
Még a tészta kelt, elkészítettem a szószt egy kis paradicsompüréből, lilahagymából, fokhagymából, egy kis kanál erős pistából, ketchupból, ízesítettem sóval, borssal, oregánóval, bazsalikommal.

Mikor a tészta megkelt, kör alakúra nyújtottam, 6 felé vágtam. A cikkeket megkentem tojással, a szósszal, beletettem a baconbe csavart fél virslit, majd megszórtam reszelt sajttal, és kifli alakúra feltekertem. Még egy kicsit kelni hagytam, majd 20 perc alatt készre sütöttem.

Szingli luxusvacsora, avagy camembert sajtos sült alma

Úgy gondolom, hogy csak azért, mert az ember lánya éppen egyedül van, még nem kell megvonnia magától semmi jót. Sőt, egy különleges étel még fel is dobja az ember napját. Főleg, ha az még egyszerű is.

Ma csajos napot tartottunk Drága Ősömmel, és a csajos napba a bevásárlás is beletartozik. A Sparban sétálgatva nagyon megkívántam a camembert sajtot, Mamánál pedig kaptam egy-két szép almát. Így aztán már körvonalazódott bennem a mai vacsorám.

Az almákat megmostam, félbevágtam, és a magházát kivettem. A helyére egy kisebb, apróra vágott lilahagyma, és a szeletekre vágott camembert sajt került. Tetejére pedig durvára tört dió.

Az almákat megszórtam sóval, borssal, oregánóval és kakukfűvel.

Meglocsoltam olívaolajjal, és alufóliabatyuba tettem. Búcsúzoul még egy korty fehérbor került a batyuba, majd irány a meleg sütő.

15 perc sütés után már készen is voltak a kis batyuk.

Pirítóssal, salátával isteni vacsora volt. De akár egy ünnepi vacsorán előételnek is tökéletes.

Csokoládékenyér

Már napok óta vágytam egy kis édességre, ami nálam nagyon ritkán fordul elő, de akkor nagy mennyiségekre van szükségem.
Mivel vasárnap van, gondoltam nem csak szimplán benyúlok a szekrénybe egy kis csokiért, hanem megpróbálkozom valami sütivel.
Általában, mikor ilyen késztetést érzek, mindig a Sógornőmnél keresem az ihletet, és nem is kellett csalódnom, mert meg is találtam a kedvemre valót.

Csokoládékenyér

15 dkg nádcukor
2 dkg vaníliás cukor
18 dkg liszt
1 csomag sütőpor
2,5 dkg holland kakaópor
3 tojás
18 dkg vaj
1 dl meleg víz
só

A meleg vízzel eldolgozzuk a kakaóport és hűlni hagyjuk. A lisztet, a cukrot, sütőport összekeverjük, majd hozzáadjuk a megolvasztott vajat, a tojásokat, és a vízben elkevert kakaóport. Zsírozott, lisztezett őzgerincformában megsütjük.

Bevallom, nem voltam elég felkészült, hiszen nem volt itthon nádcukrom, így maradt a rendes cukor, és a 18 dkg vaj helyett is csak 10 dkg lapult a hűtőben, így hiányosságaimat egy kis meggy befőttel és keserű csokoládé darabkákkal próbáltam pótolni. De úgy gondolom, a süti élvezeti értékéből nem vont le semmit. Azért legközelebb megpróbálkozom az eredeti recepttel is, mert lesz legközelebb, az biztos.

Szerencsére az elismerés nem maradt el Főnudlitól sem, úgyhogy lehet, hogy a végén még rákapok a sütésre.