Cukkinis-padlizsános spagetti

Pénteken ismét Drága Ősömnél aludtam, szombaton pedig bevásárló körútra mentünk. Hazaérve a beszerzett alapanyagokat megfeleztük, így úgy adódott, hogy házi Aréna Kulináriát tartunk, vagyis ugyanazokból az alapanyagokból főzünk, bíránk pedig Bede Róbert helyett a Sógornőm lesz, igaz csak fénykép alapján tud ítélni.

A közös alapanyagok a darált hús, a padlizsán és a cukkini.

És ami nálam készült belőle:

A darált húst némi olajon vöröshagymával, és fokhagymával megpirítottam. Sóval, borssal, oregánoval, bazsalikommal, egy kevés chilivel ízesítettem. Beletettem a felkockázott cukkinit, padlizsánt, és egy nagyobb paradicsomot, majd miután kicsit megfonnyadtak, felöntöttem a Nagyim féle jó kis paradicsomlével.
Spagettit főzetem hozzá, és a tetejét jócskán megszórtam mozzarellával.

A kezdetek...

Mondhatni közkívánatra, és Főnudli jóváhagyásával közzé teszem megismerkedésünk történetét.

Ahogy általában nálunk semmi, úgy ez sem ment könnyen és zökkenőmentesen.

Megismerkedésünk szintén az általam oly sokat emlegetett 21. századnak köszönhető, amikor is két főiskolás nem tudott az idejével mit kezdeni, és a chaten múlatta az idejét, és hát nem túl nehéz kitalálni, hogy beszédbe elegyedtek egymással. Majd egy nem túl hosszú beszélgetést követően telefonszámot cseréltek.

Szintén a technikának köszönhető, hogy ebben az időben volt egy mobiltelefon szolgáltató, aki az előfizetői számára lehetővé tette, hogy hálózaton belül esténként ingyen beszélgethettek. (És azt hiszem, ez úton szeretnék köszönetet mondani ennek a "nem a reklám helye" cégnek, mert azt hiszem, eme szolgáltalása nélkül nem lenne miről írnom.)
És ettől a naptól kezdve szinte minden este beszélgettünk telefonon. És ez ment majd háromnegyed éven keresztül, anélkül, hogy találkoztunk volna.

Az igazat megvallva, én akkor eléggé férfi-gyűlölő korszakomat éltem, úgyhogy nem volt könnyű a közelembe férkőzni, így az első randiig is sokat kérettem magam.
Aztán az első randit a második követte, és így ment ez majd fél éven keresztül úgy, hogy még csak az első csók sem csattant el.

Főnudli fél éven keresztül ostromolt, és kitartóan udvarolt a szó legklasszikusabb értelmében.
Eljött értem a munkahelyemre, ahol nyáron dolgoztam, virágot hozott, lenyírta a füvet a kertben, sőt még a foci vb számára legfontosabb meccséről is lemaradt miattam.

Aztán fél év után, mivel ennyire kitartó volt, csak beadtam a derekamat.
És első körben ami működött barátságként, nem működött párkapcsolatként, így kb. 3 hét után szét is váltak útjaink.

De úgy tűnik, ránk nem igaz az a mondás, hogy felmelegítve csak a káposzta jó, hiszen egy hónap szünet után újra találkoztunk, és 2006. augusztus 14-e óta alkotunk egy párt.

Tehát ezúton is szeretném megcáfolni a tényt, miszerint interneten nem lehet ismerkedni, és barátságra, párkapcsolatra találni. Mert bár sok-sok véletlen kell hozzá, de nem lehetetlen.

Valentin nap a távolból

Sosem voltam oda a Valentin napért. Sem akkor, mikor volt, akkor meg pláne nem, amikor nem volt kivel ünnepelni

Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, hogy Főnudlival nem rólunk mintázták a romantikus pár ideális képét.
Ilyenkor nincsenek se piros szívecskék, se virág. (Mondjuk ennek a legfőbb oka, hogy a 4 és fél év alatt nem sok Valentin napot töltöttünk együtt, pedig pont eme szerelmetes napon ünnepeltük idén a 4 és feledik évfordulónkat)

Idén viszont, ha kicsit fura módon is, de kaptam ajándékot Főnudlitól. Munka után elmentem shoppingolni, és beleszerettem egy fülbevalóba, így megvettem magamnak.
Majd este Főnudlival a következő beszélgetés zajlott:

Nudli: Köszönöm a Valentin napi ajándékot.
Főnudli: Nagyon szívesen. Mit is kaptál tőlem?
Nudli: Egy fülbevalót.
Főnudli: És szépet vettem?
Nudli: Nagyon. Már régóta vágytam egy ilyenre.
Főnudli: (ekkor azért megszólalt belőle a feleségét itthonhagyó férj, aki aggódik, mikor a feleség ékszert vásárol) Drága volt?

Ma a munkahelyemen is megdícsérték a Valentin napi ajándékom. Így lehet, hogy ezentúl is megünnepeljük ezt a napot, ha mást nem, ilyen formában.

Szingliségem története

Ma már mindenfél kapcsolatra van valami divatos külföldi szó.
Egy időben az emberek eltitkolták, ha a 3.X környékén még nem volt gyűrű az ujjukon, mert abban az időben az volt a trendi, ha erre az időszakra az ember már férjhez megy, megnősül.
Manapság fordult a kocka, és az egyedülállók utat törtek maguknak, büszkék arra, hogy önállóak, azt csinálnak, amit akarnak, nincsenek kötöttségeik, és megtalálták maguknak ezt a jól hangzó szót, és szinglik lettek.

Hát én valahol a két kategória között állok, hiszen gyűrűvel az ujjamon vagyok átmenetileg egyedül.

És hogy hogyan történhetett?

Sajnos Főnudli szakmája finoman szólva sem az a tipikusan íróasztalhoz kötött munka. És hát az építőipartól sem várhatjuk, hogy kicsiny városunkban építkezzenek folyamatosan. De azt álmomban se gondoltam volna, hogy nemhogy másik város, vagy másik ország, de másik kontinens. Így aztán egy hete már egy tenger és majd 2000 km áll közénk.

Azt hiszem, a dolog rossz oldaláról nem is kell beszélnem, hiszen nincs annál rosszabb, minthogy az ágy egyik fele üresen marad, és senkihez nem tudok szólni, ha hazajövök. Szerencsére azért a 21. századnak köszönhetően interneten tartjuk a kapcsolatot, de azért nem pótolja a házas élet minden szépségét.

És akkor jöjjön az önmegvalósítás része a dolognak, ami Főnudli mellett nehezen menne.

- Azt főzök, amit én akarok, akkor, amikor én akarok. És mivel az étrend kialakításával kapcsolatban nem kell ragaszkodnom Főnudli válogatós ízléséhez, ezért kiélhetem minden kreativításom. Aminek a hátránya, hogy jóval többet eszem, mint előtte, hiszen amit főzök, azt meg kell enni, és mivel időm van, ezért sokat főzök. (Lehetséges, hogy végre elérem az áhitott 50 kg-ot? )

- A főzéssel kapcsolatosan cserekereskedelmet folytatok a kollégáimmal, hiszen egy személyre nagyon nehéz főzni. Így ha több sikerül a kelleténél, valaki jól jár az irodában, ha viszont máshol van egy adaggal több, akkor szólnak, hogy ne főzzek másnapra.

- Mivel időm az van, eldöntöttem, hogy nekiállok újra németet tanulni. Az elhatározással nincs is semmi baj, viszont úgy néz ki, mindig találok valami fontosabb elfoglaltságot, hogy halogassam a dolgot.

- Szintén az idővel van összefüggésben, hogy sokat írok a blogra. Lehet, hogy behozom az ezévi elmaradásom?

- Az esküvő óta először aludtam a szülői házban. Aminek a kutyus örült a legjobban, és ki is használta az alkalmat, hogy kis gazdáját újra láthatja, így aztán Drága Ősöm másfél napra el volt felejtve. Ebből következik, hogy sokmindent nem tudtam csinálni, hiszen folyamatos simogatást követelt magának, és természetesen együtt is aludtunk.

Sajátos módszerekkel próbálom ezt az időszakot eseménydúsabbá tenni, de azért remélem, hogy újabb ötletekkel nem kell előrukkolnom, hogy eltöltsem Főnudli nélkül az időmet.

Szingli luxusvacsora, avagy virslis kiflicskék

A virslivel úgy vagyunk, hogy mindig megvesszük, aztán valahogy sosem kerül sor a hagyományos felhasználására, végül mindig a mélyhűtőben köt ki. Így aztán a mélyhűtőben már egy kisebb világvégére fel vagyok készülve virslivel.
Ma azonban úgy döntöttem, hogy hozzányúlok életmentő készleteimhez, hogy aztán újaknak adhassak helyet.

Már napok óta nem kívánom reggelente a szendvicset, ezért arra gondoltam, valami újdonsággal próbálkozom. Így esett a választás a virslis kiflire.

Kelt tésztát gyúrtam 2,5 dkg élesztőből, 20 dkg sima lisztből, 5 dkg teljes kiőrlésű lisztből, 1 dl vízből, egy kis cukor, egy kis só.
Még a tészta kelt, elkészítettem a szószt egy kis paradicsompüréből, lilahagymából, fokhagymából, egy kis kanál erős pistából, ketchupból, ízesítettem sóval, borssal, oregánóval, bazsalikommal.

Mikor a tészta megkelt, kör alakúra nyújtottam, 6 felé vágtam. A cikkeket megkentem tojással, a szósszal, beletettem a baconbe csavart fél virslit, majd megszórtam reszelt sajttal, és kifli alakúra feltekertem. Még egy kicsit kelni hagytam, majd 20 perc alatt készre sütöttem.

Szingli luxusvacsora, avagy camembert sajtos sült alma

Úgy gondolom, hogy csak azért, mert az ember lánya éppen egyedül van, még nem kell megvonnia magától semmi jót. Sőt, egy különleges étel még fel is dobja az ember napját. Főleg, ha az még egyszerű is.

Ma csajos napot tartottunk Drága Ősömmel, és a csajos napba a bevásárlás is beletartozik. A Sparban sétálgatva nagyon megkívántam a camembert sajtot, Mamánál pedig kaptam egy-két szép almát. Így aztán már körvonalazódott bennem a mai vacsorám.

Az almákat megmostam, félbevágtam, és a magházát kivettem. A helyére egy kisebb, apróra vágott lilahagyma, és a szeletekre vágott camembert sajt került. Tetejére pedig durvára tört dió.

Az almákat megszórtam sóval, borssal, oregánóval és kakukfűvel.

Meglocsoltam olívaolajjal, és alufóliabatyuba tettem. Búcsúzoul még egy korty fehérbor került a batyuba, majd irány a meleg sütő.

15 perc sütés után már készen is voltak a kis batyuk.

Pirítóssal, salátával isteni vacsora volt. De akár egy ünnepi vacsorán előételnek is tökéletes.

Csokoládékenyér

Már napok óta vágytam egy kis édességre, ami nálam nagyon ritkán fordul elő, de akkor nagy mennyiségekre van szükségem.
Mivel vasárnap van, gondoltam nem csak szimplán benyúlok a szekrénybe egy kis csokiért, hanem megpróbálkozom valami sütivel.
Általában, mikor ilyen késztetést érzek, mindig a Sógornőmnél keresem az ihletet, és nem is kellett csalódnom, mert meg is találtam a kedvemre valót.

Csokoládékenyér

15 dkg nádcukor
2 dkg vaníliás cukor
18 dkg liszt
1 csomag sütőpor
2,5 dkg holland kakaópor
3 tojás
18 dkg vaj
1 dl meleg víz
só

A meleg vízzel eldolgozzuk a kakaóport és hűlni hagyjuk. A lisztet, a cukrot, sütőport összekeverjük, majd hozzáadjuk a megolvasztott vajat, a tojásokat, és a vízben elkevert kakaóport. Zsírozott, lisztezett őzgerincformában megsütjük.

Bevallom, nem voltam elég felkészült, hiszen nem volt itthon nádcukrom, így maradt a rendes cukor, és a 18 dkg vaj helyett is csak 10 dkg lapult a hűtőben, így hiányosságaimat egy kis meggy befőttel és keserű csokoládé darabkákkal próbáltam pótolni. De úgy gondolom, a süti élvezeti értékéből nem vont le semmit. Azért legközelebb megpróbálkozom az eredeti recepttel is, mert lesz legközelebb, az biztos.

Szerencsére az elismerés nem maradt el Főnudlitól sem, úgyhogy lehet, hogy a végén még rákapok a sütésre.

Első karácsony a Mini-Lakban

Nagyon készültünk az első karácsonyra.

Első karácsony az új lakásban, első karácsony a házasságunkban, és az első karácsony, amikor nem vendégként vagyunk jelen, hanem házigazdaként.

A karácsonyfa helyét már akkor megálmodtuk, mikor berendeztük a nappalit, így december eleje óta szép szorgosan gyűjtögettük a díszeket, hogy legyen mivel feldíszíteni.

Főnudli színes fát akart, így aztán akármelyik bevásáróközpontban jártunk, mindig egy-egy dobozka dísszel tértünk haza. De szerintem díszből sosem elég, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő években is kerül dísz a kosarunkba.

A fa vásárlása Főnudli feladata volt, így nem kapkodtuk el a dolgot, 22-én este mentünk fát venni, és első ránézésre eléggé elkeseredtünk, hogy elkéstünk.

Ilyenkor mindig megszólal a környezetvédő énem, hogy miért kell kivágni erdőket, mikor úgysem veszik meg az emberek a csúnyácskának is csak igen nagy jóindulattal mondható fákat.

Persze azért annyira környezetvédő én sem vagyok, hogy a mostanában nagyon divatos műfenyőt válasszam, mert a karácsonyhoz a fenyő illat igenis hozzátartozik.

Szerencsére aztán mi is egymásra találtunk a fácskánkkal, és szerelem volt első látásra. Formás zöld ezüstfenyőt választottunk, ami pont az előre megálmodott helyre passzolt. (csak egy kicsinyke ágát vágtuk le, hogy ne érjen hozzá az ülőgarnitúrához)

A díszek és a fa után a következő nagy kérdés az izzók voltak. Persze Főnudlinak ebből sem kell akármilyen. Olyan kell, ami több fokozatban villog. Így aztán december 23-án ismét nyakunkba vettük a várost, és kb. a 20-dik boltban rá is találtunk a megfelelőre. (de azt hiszem, jövőre ebből is beszerzünk még egyet)

Mikor már minden megvolt, csak nem bírtuk kivárni a 24-ét, már 23-án este feldíszítettük a fácskánkat, és elégedetten nézegettük az első közös karácsonyfánkat.

A 24-e mozgalmasan telt, mivel kis családom elé vacsorát kellett tenni. És hát kit is hívhattam volna segítségül, ha nem Drága Ősömet. A menüt már jó előre megterveztük, kivételesen listával mentünk vásárolni (persze most minden bekerült a kosárba emlékezetből is), így az összes alapanyag már a hűtőben és a "kamrában" várt feldolgozásra és karácsonyra már csak a főzés maradt.

Azt is jó előre elterveztük Drága Ősömmel, hogy mindenről készülni fog fénykép is, de aztán mondanom se kell, hogy ez aztán elmaradt. Így csak szavakban tudom elmesélni a karácsonyi menüt.

Mivel Főnudli Erdélyből származik, ezért féltem, hogy furcsálni fogják a nálunk szokásos karácsonyi menüt, dehát próba szerencse...

A mi családunkban nagy hagyománya van a borlevesnek, amit csak karácsonykor készítünk, és nekem nagy kedvencem, így nem maradhatott ki a karácsonyi menüből.

Aztán jöttek a hidegtálak, tölött tojás, sonkatekercs, füstölt lazac, olivabogyó, stb.

A főétel lazac steak és aszalt gyümölcsökkel töltött pulykamell volt, amihez az ihletet innen kaptuk.

Desszertnek Drága Ősöm csinált fekete erdő tortát.

Szerencsére a vacsi nagyon jól sikerült, és nem győztem begyűjteni a dícséreteket.

Karácsony másnapjára pedig még az ajándékba kapott virágom is kinyílt:

Zöldborsós rizottó zabpelyhes csirkefalatkákkal

A mai ebéd elég nehézkesen indult. Először is se ötletem, se kedvem nem volt. Aztán bekapcsoltam a Paprika TV-t, és megjött a kedv is, és az ihlet is.
Tegnap vettem ki a mélyhűtőből csirkemellet, ezt nagyobb darabokra vágtam, és kezem ügyébe került fűszerekkel, valamint Erős Pistával ízesítettem, és pár órára pácolódni hagytam.

Addig nekiálltam egyik nagy kedvencemnek, a rizottónak.
Egy kis fej hagymát apróra vágtam, majd olíva olajon és egy kis vajon üvegesre pirítottam. Közben eszembe jutott, hogy a hűtőbe van egy kis bacon, így abból is szeltem bele pár csíkot, majd hozzá adtam a kerek szemű rizst. Mivel húslevesem nem volt, így egy tyúkhúsleves kockát forró vízben elkevertem, és azt adagoltam hozzá apránként, közben még ízesítettem sóval, borssal. Mikor már majdnem kész volt, hozzáadtam két marék zöldborsót, végül egy jó löttyintésnyi fehérbort, majd hozzá adtam a parmezán sajtot. Tálaláskor még meglocsoltam egy kevés olíva olajjal.
Nagyon szeretem ezt az ételt, mert mindig az kerül bele, ami épp van itthon, és magában is nagyon ízletes étel.

Mikor úgy gondoltam, a csirke már kellőképpen jól érzi magát a pácban, beleforgattam a falatkákat először tojásba, majd zabpehelybe, végül kisütöttem.

Mivel Főnudli nem eszi meg a rizst, ő sült krumplit kapott hozzá.

Bevallom őszintén, a rizottó isteni lett, viszont a csirkével nem voltam megelégedve, sokkal több fűszer kellett volna bele. Így aztán a megmaradt húsokhoz még gyorsan adtam fokhagymát, szója szószt, és mivel Főnudli hiányolta a csípős mellé az édeskés ízt, ezért mézet is. A maradék holnap saláta mellé kerül.

A mai ebéd ennek ellenére elfogyott, tanultam a hibából, legközelebb orvoslom.
Főnudlitól a mai ebéd a következő minősítést kapta: "De legalább jól néz ki...."
Nem a legjobb bók, de legalább bíztató.

Fehérboros pangasius halfilé majonézes kukoricasalátával

Főnudli (némi kényszer hatására) úgy döntött, hogy egészségesebb élet fog élni, és megszabadul egy-két kilótól.
Az új élet első lépéseként tegnap este vacsorára pizzát rendelt, ezért úgy döntöttem, kezembe veszem a dolgokat, vagyis inkább a fakanalat.

Már jó ideje készültem a halra, de mivel Főnudli ízlésén sosem lehet kiigazodni, óvatosnak kellett lennem, és így az "egészséges étel" mögé bújva próbáltam egy kis újdonságot becsempészni a konyhában.

Mivel este 6-ra értem haza, egy rövid ideig vendégeink is voltak, valami gyorsat kellett kitalálnom. Ezért hívtam segítségül a sütőzacskót.
Beleraktam a fagyott halfiléket, halfűszerrel megszórtam, karikára vágtam a megmaradt póréhagymát, néhány darabka vajat, és citromkarikákat raktam a halszeletekre, majd ráöntöttem egy fél pohár fehérbort.
Míg a hal süldögélt, megcsináltam a kukoricasalátát.

Meglepetésemre úgy kellett megmentenem egy szeletet, hogy holnapra legyen ebédem.

Fűszeres-csokis muffin

Főnudli már hetek óta rágja a fülem, hogy süssek neki muffint. És bár minden kellékem megvan hozzá, valahogy nem rajongok ezért a fajta süteményért. Sőt, hogy őszintén bevalljam, semmilyen süteményért nem rajongok túlzottan, így aztán nem is nagyon tudok sütni.

Most viszont már hét közben elhatároztam, hogy a hétvégét a sütésnek szentelem, és bár én egy brownie receptet néztem ki magamnak, aztán engedtem az "erőszaknak" és mégis csak muffin lett belőle.

Fűszeres-csokis muffin:
Az eredeti recept:
10 dkg vaj, 8 dkg méz, 2 tojás, 10 dkg liszt, 2 teáskanál sütőpor, egy késhegynyi só, 10 dkg zabpehely, 8 dkg dió, 15 dkg mazsola, 1,25 dl tej, 1 teáskanál fahéj, egy késhegynyi ánizs

A mézet a vajjal krémesre keverjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. (Nálam ez egy tojásfehérjével több lett, mert a hűtőben volt egy maradék.) A lisztet, a sütőport, a zabpelyhet, a darált diót és a sót hozzákeverjük a vajas masszához. (én még utána hajítottam egy kevés keserű kakaót, mert mitől lenne csokis, ha nem is szerepel a receptben?) Először csak a tej felét keverjük hozzá, nehogy túl híg legyen a tészta. Tegyük bele a mazsolát is, végül ízesítsük a fahéjjal és az ánizzsal. (nálam a mazsola kimaradt, mivel Főnudli nem szereti, helyette került bele egy kis csoki, az ánizs helyett pedig mézeskalács fűszerkeveréket használtam) Adagoljuk a formába, és 200 fokon 30-35 percig süssük.

A muffin szerintem jó lett, Főnudlinál az "elsőre nem rossz" minősítést kapta. Szerinte nem lett elég édes, pedig én még pluszban raktam bele cukrot, és a mézzel is bőkezűen bántam.

Póréhagyma krémleves

Nem vagyok igazán leveses, de vannak időszakok, amikor literszámra tudnám enni. És úgy látszik, ez most egy ilyen időszak.
A tegnapi bevásárlásnál a kezem ügyébe, majd a kosaramba került egy szép szál póréhagyma, és már meg is volt a mai leves alapanyaga.

Talán le sem tagadhatnánk a rokonságot Drága Ősömmel, hiszen az ő hétvégi menüében is szerepelt ez a leves, és még össze sem beszéltünk.

Póréhagyma krémleves:
Egy szép szál póréhagymát felkarikáztam, vajon és egy kevés olíva olajon megfonnyasztottam. Egy közepes krumplit felkockáztam, és az is mehetett a hagyma után. Majd vízzel és egy tyúkhúsleves kockával felengedtem, sóztam, borsoztam, és tettem bele egy csipet szerecsendiót, majd addig főztem, míg a krumpli megpuhult. Ekkor leturmixoltam, majd tejszínnel dúsítottam. Pirított baconnal, és sajt--chipsszel tálaltam.

Szerencsémre Főnudlinak is ízlett, így örültem, hogy végre egy egészséges étel, amit gyakrabban előadhatok.

Ez itt a reklám helye - Zumba

Más újévi fogadalmat tesz, én megfogadtam, hogy az esküvő (amiről még mindig tartozom a beszámolóval) után nekiállok a testmozgásnak. Persze egyedül nem olyan izgalmas, de Főnudlit hiába unszoltam, nem volt hajlandó velem tartani.

Így aztán egyedül kezdtem neki újult erővel a power jógának. Aztán a munkahelyemen lelkesen meséltem a tapasztalatokat, míg egy vállalkozó szellemű kolléganőm személyében partnerre nem találtam.

A győri Árkádban volt fitnesz nap, ahol a különböző sportstílusok képviselői tartottak bemutatót. Itt találkoztunk a Zumbával, és mivel a tánccal kapcsolatos, nekem egyből megtetszett.

Nem kellett sokat győzködnünk egymást a kolléganőmmel, és a következő órára már be is jelentkeztünk a győri Dimenzió Tánc Sport Egyesület szervezésében.

A tánc nem áll távol tőlem, és a latinos dallamokra nehéz visszafognia magát az embernek, hogy ne mozduljanak meg a lábai, így nagy várakozásokkal álltam az óra elébe.

De mi is az a Zumba? (info innen):

A Zumba Kolumbia Cali nevű városában a 90-es évek közepén kezdődött Beto Perez, aerobik és latintánc oktatóval.

Egy napon, mikor Beto megérkezett aerobik órájára, észrevette, hogy otthon felejtette aerobik zenéit. Nem volt mit tenni, gyorsan cselekedni kellett, így elővette táskájából kedvenc latin gyűjteményét, amely csak tradicionális salsa, merengue és cumbia slágerekből állt. Csupa nagybetűs zenével, akusztikus hangszerelésben, és vágatlan eredeti változatban. Improvizált, és levezette élete első "Zumba" edzését. Sokéves oktatói tevékenysége alatt ez volt az első olyan óra, amelyen edzőként nem kellett harcolnia a vendégeiért, mivel úgy tűnt saját magukat motiválják, amit akkor hirtelenjében nem is értett. A vendégek egy óra után azonnal rajongóvá váltak, és alig várták a következő edzést. A zumba szó jelentése "gyorsan mozogni és szórakozni.

A lépések nem bonyolultak, a zene jó, a hangulat fantasztikus. Mintha az ember nem is izzadni, és izomlázért menne, hanem egy jó buliért.

Ami számomra zavaró volt, hogy az egy óra alatt 12-14 számra táncoltunk, ezért 4-6 perces blokkokra volt osztva. Így mire megtanultuk a fontosabb lépéseket, és belelendültünk volna, már abba is hagytuk.

Az egy óra hamar eltelt, de azt hiszem, számomra nem ez volt a megfelelő mozgásforma. Először is a néptáncos beállítottságommal kicsit furán éreztem magam a latin amerikai táncok világában, másodszor a rég nem érzett térd és bokafájás már másnap jelentkezett, aminek annyira nem örültem, harmadszor még izomlázam sem lett az egy óra mozgás után.

Így egy újabb mozgásforma kipróbálásáig visszatérek a jógához, de a kolléganőmmel nyitottak vagyunk minden újat kipróbálni.

Stephenie Meyer - Breaking Dawn - Hajnalhasadás

Végre sikerült... A negyedig részt előbb olvastam el, mint ahogy láttam volna a filmet. Ez valamilyen szinten jó, mert nem kellett még egy évet várnom, hogy megtudjam, mi a történet vége, másrészt viszont lehet, hogy jobb lett volna, ha a film alapján már nem a fantáziámra hagyatkoztam volna a könyv olvasása során.

"Ha az készül megölni téged, akit szeretsz, nincs választási lehetőséged. Hogy is menekülhetnél el, hogyan is küzdhetnél az életedért, amikor ezzel fájdalmat okoznál ennek a szeretett személynek? Ha nem maradt más, csak az életed, amit neki adhatsz, hogyan is tagadhatnád ezt meg tőle? Ha igazán szereted?

Amikor Bella Swan ráébred, hogy visszavonhatatlanul beleszeretett egy vámpírba, az élet hirtelen veszedelmesen izgalmas lesz számára: tündérmese és rémálom keveréke. Mivel érzései két irányba rángatják: - szenvedélyesen szerelmes Edward Cullenbe, ugyanakkor mély barátság fűzi Jacob Blackhez, a vérfarkashoz -, viharos, küzdelmekkel és lemondásokkal teli évet tudhat maga mögött, míg végre eljut a végső fordulóig. Rövid időn belül döntenie kell: a halhatatlanok sötét, de csábító világát választja-e, vagy a teljes emberi életet? Márpedig ez a döntés lesz az a hajszál, amelyen két törzs élete múlik. Most, hogy Bella meghozta a döntést, megdöbbentő, váratlan események sorát indítja el vele. Amelyeknek felmérhetetlen, megsemmisítő következményei is lehetnek."

Meg kell valljam, nekem hatalmas csalódás volt a történet befejező része. Mintha az írónő belefáradt volna, mintha az első három könyvben annyi elvarratlan szál maradt volna, amit most tisztába kellett tenni, hogy ez a romantika és a dráma rovására ment volna. A könyv olvasása során nem éreztem olyan átütően azt a szerelmet, amit Bella és Edward érez egymás iránt, vagy azt a fájdalmat és gyötrődést, amit Jacob érez, mert nem kaphatja meg Bellát, viszont barátként nehéz mellette maradnia.

Elolvastam, mert érdekelt, és ha már az első három könyvet elolvastam, nem hagyhattam ki a végét, de messze nem nyújtotta azt az élményt, mint az előzmények.

Ott van például az esküvő utáni első közösen töltött éjszaka. Értem én, hogy ez egy klasszikus lányregény, tehát a szexnek nincsen benne helye, de ahhoz képest, hogy szegény Bella több mint 2 ezer oldalon keresztül készült erre a pillanatra, kicsit nagyobb jelentőséget is tulajdoníthatott volna neki az írónő.

Aztán ott van a pillanat, amikor Bella rájön, hogy terhes. Ha beleszámítjuk azt, hogy milyen fiatal, és eszébe sem jutott gyereket vállalni, aztán a tény, hogy azt sem tudja, mi fejlődik benne, nem igazán volt megdöbbenve, és főleg nem megrettenve.

Bella, Edward és Jacob viszonya is túl könnyen rendeződik az előzményeket figyelembe véve. Jacob túl könnyen belenyugodott Bella átváltozásába, arról nem is beszélve, hogy Bellának ez milyen könnyen ment, így a dráma is hiányzott.

Az már csak a hab a tortán, hogy ha Jacob nem kaphatta meg Bellát, akkor beleszeret annak lányába, hogy senki ne maradjon pár nélkül a végén.

Lehet, hogy kicsit kritikus vagyok ezzel a résszel kapcsolatban, de nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan fognak két részt, vagyis két bőrt is lehúzni a filmben erről a részről.
Az első rész, Bella átváltozásáig, unalmas, a második rész pedig kaotikus, és a végkifejlet valahogy számomra elmaradt.

A négy részt összességében nézve viszont szép történet volt, és mindenképpen érdemes volt elolvasni.

Esküvősdi - Murphy törvénye, avagy ami elromolhat, az el is romlik

Azt mondják, az embernek az esküvő az egyik legszebb dolog az életében. Persze arról már hallgatnak a nagyokosok, hogy ez mennyi idegeskedéssel jár együtt, hogy minden úgy és akkor sikerüljön, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.

Mivel a szeptember 18. már elég késői dátum volt, a leginkább az időjárás miatt aggódtunk. Bár az idei nyár nem volt éppen kedvező az esküvőknek, mi azért bizakodtunk. Szeptember 11-én szakadt az eső, így volt egy hetünk tárgyalni az égiekkel, hogy tegyenek valami csodát.

Az biztos, hogy annyiszor, és annyi időjárásról szóló internetes oldalt én még életemben nem látogattam, mint abban az egy hétben.

És természetesen egész héten esett az eső.

Győri lévén természetes volt, hogy a belvárosban fényképezkedünk, egészen addig, míg az eső-faktor nem jelentkezett a képletben. Így aztán az utolsó héten kezdtünk belső helyszínt keresgélni, B terv esetére. A fotósaink a bábolnai kastélyt ajánlották, de mi inkább a Hédervári Kastélyt részesítettük előnyben. Természetesen az ilyen helyek is rájöttek, hogy az esküvő csak profitot hozhat, így aztán egy-két kép is már komoly tízezresekbe kerül, dehát ha az ember emléket akar, akkor fizessen. Így aztán mi is ennél a variációnál maradtunk.

És aztán esküvő előtti csütörtökön jött a hidegzuhany. A vőfélyünk lemondta az eskvüvőt.

Ez volt az a pont, ahol enyhén kiborultunk mind a ketten.

Dehát mit volt mit tenni, vagy vőfély nélkül zajlik az esküvő, vagy 2 nap alatt megpróbálunk valakit találni.

Mi a második verziót választottuk, és mivel a fotósaink és az étterem is nagyon segítőkész volt, hamar megvolt az "utánpótlás".

Így aztán ennyi gond és baj után úgy gondoltuk, hogy csak nagyon jól sikerülhet az esküvő.

Esküvősdi - A lánybúcsú

A lánybúcsú egy olyan alkalom, amikor a menyasszony utoljára lehet együtt "szabadon" a barátnőivel, és megünneplik lánysága utolsó napjait.

Nagyon jó szokásnak tartom, és azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy már csak ezért is érdemes férjhez menni. (na persze, nem ez a legfontosabb)

Talán a mai világban nagyon jelentőséget kapott, mint a legénybúcsú, és nem csak a menyasszony, hanem a barátnők is nagyon készülnek erre az alkalomra.

A lánybúcsú megszervezése a barátnők feladata, ami először nem ment egyszerűen, mert az ország minden részéről összecsődíteni 10-12 lányt, és megfelelő időpontot találni, ami mindenkinek megfelel, szinte lehetetlen. De miután megtaláltuk a megfelelő dátumot, megindult a szervezkedés, amiről persze én semmit nem tudhattam.

Így aztán eljött a szeptember 11., és én nagy izgalommal vártam két főiskolai barátnőmet. Megérkeztek, és akkora táskákat pakoltak ki az autóból, hogy azt hittem, hozzánk költöznek.

Innentől kezdve már csak vendég voltam a saját lakásomban. Kizártak a konyhámból, szendvicseket, koktélokat csinálták, és teljesen átvették az irányítást a háztartásom felett.

Miután a teljes csapat megérkezett, elkezdődött a már hagyománnyá vált "beavatási szertartás", hogy barátnőim meggyőződhessenek, megértem-e a férjhez menésre.

A feladataim között elsőként a fűszerek felismerésével kellett megbírkóznom bekötött szemmel.
Érdekes módon, a liszt, bazsalikon, oregánó, paprika, vegeta, stb. között pont az egyik legjellegzetesebb fűszert, a fahéjat nem sikerült elsőre eltalálnom.

Aztán jöttek a disznó részeinek felismerése, a bonyolultabbnál-bonyolultabb nevek közül eltalálni, melyik fiú-melyik lány, altató írása válogatott szavakból, kvízteszt Főnudliról, amire persze direkt rossz válaszokat adott, hogy még csak esélyem se legyen.
És persze, ha jó választ adtam, ha nem, nekem inni kellett.

Így aztán hajnali 5 órára, az összes próbát kiállva, némileg becsiccsentve már meg is kaphattam az oklevelet, miszerint megfelelő feleségnek vagyok nyílvánítva, és férjhez mehetek.

Ezúton is köszönöm a csajoknak, hogy ilyen tökéletes, és felejthetetlen lánybúcsút szerveztek nekem.

Amiért imádok Győrben élni.... Bornapok

Nem győzöm hangoztatni, hogy a világ minden kincséért nem költöznék el Győrből. Ez a város pont jó nekem. Se nem kicsi, se nem nagy, és megvan benne minden, ami szebbé teszi az ember munkával töltött hétköznapjai után a hétvégéket. A gyönyörű belvárosáról nem is beszélve.

A nyár különösen kedvez a programoknak, bár a mostani hétvége nem éppen mondható ideálisnak. Ennek ellenére szinte megtelt a belváros.

Péntek estére tervezett programunkat az eső miatt szombatra ütemeztük át, és így Drága Ősöm is csatlakozott hozzánk.

Immár harmadik alkalommal rendezik meg a Bornapokat Győrben. Szerencsére az előző évekhez képest újítottak a rendszeren, és így sokkal kecsegtetőbb volt a program.

A Széchenyi téren az eddiginél sokkal több borászat sorakoztatta fel a termékeit, és bár a borokat most is jegyekre, és előre megvásárolt poharakból lehetett megkóstolni, a jegyeket sokkal több helyen árusították, így idén nem rémisztett meg bennünket a kilométer hosszan kígyózó sor.

Bevallom nem vagyok nagy boros. Szeretem őket, de nagyon nem értek hozzájuk, és inkább az édesebb fajtát részesítem előnyben.

Sajnos én csak egy jó "borszakértő" szerepét tölthettem be, mivel én voltam a sofőr, így csak tudományosan dícsérhettem a színét, és az illatát, de bevallom, hogy némelyikbe azért belekortyoltam.

Aztán kárpótlásul a fesztivál általunk legjobbnak ítélt borából kaptam egy palackkal Drága Ősömtől, amit a lánybúcsúmon verünk majd csapra.

Nagy bánatom volt, hogy a Terményáldás is pont erre hétvégére esett, és a Bornapok miatt nem kapott akkora figyelmet, mint amekkora járt volna neki, és amekkorát az utóbbi években megszokhattunk.

Stephenie Meyer - Eclipse - Napfogyatkozás

Mint az első két résznél, most sem jött össze, hogy előbb a könyv, aztán a film. Így aztán a már jól bevált taktikát követem. Bár a könyvet ma reggel fejeztem be, így a film újranézése még várat magára.

"Őrizd a percet!
Mert ami eljön, az el is múlik, ezt a halandók tudják csak igazán.
Elmúlt az alkonyt, elmúlt az újhold. De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad tudója? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfény ragyogása? Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet.
Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között...
A nagy kérdés:mit érdemes túlélni?
A Twilight saga folytatódik...
A Hold elbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki."

Ez a rész elég mozgalmasra sikeredett, hiszen Bella visszakapja a szerelmét és a barátját, és ami számára a legfontosabb, a két ellenség próbál megbékélni egymással a kedvéért.
Aztán jönnek az igencsak emberi problémák, és annak a nagy igazságnak a beigazolódása, hogy férfi és nő között nem létezik csak barátság.
Így aztán Bellának is be kell látnia, hogy két férfiba szerelmes egyszerre, és választásra kényszerül.
És persze ott van az ellenség Victoria személyébe, akit közös erővel sikerül legyőzni, és végre jöhet a szerelem.

Ennél a résznél már nagyon sok eltérés van a könyv és a film között. Én megértem, hogy majd 700 oldalt nem lehet belesűríteni másfél órába, de akkor is.

Olyan részeket hagytak ki belőle, amik igen is fontosak, és a filmet igazán csak a könyv olvasása után érti meg az ember, hogy mit miért is csináltak.

Mindenesetre kíváncsian várom az utolsó rész történéseit, és remélem, hogy ezt a részt sikerül a film előtt elolvasnom.

Stephenie Meyer - New moon - Újhold

Bár már régen elolvastam, csak most kerül sor rá, hogy bejegyzés is készüljön belőle.

De íme előbb a széljegyzet:

"Rossz hold kelt föl?
Bella mer szeretni. Az élete árán is.
Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent. Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb örültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket...
Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?"

Mint az első résznél, itt is a filmet láttam először, és mivel ez a taktika már bevált, most is ezt követtem, hogy film-könyv-film. Így aztán mind a két alkotásból friss emlékekkel könnyű volt összehasonlítani őket.

És ismét a könyv győzött, bár ezen egyáltalán nem vagyok meglepődve.

De most egy kicsit a könyvről:
Minden ember átéli egyszer az első szerelmet, és az első szerelemnél csak az első szakítás tud fájdalmasabb lenni.
Aztán jön egy barát, vagy egy tevékenység, ami kirángatja az embert ebből az élőholt állapotból, és az ember úgy kapaszkodik bele, mint utolsó lehetőségébe.
De aztán jön a következő pofon, mikor a barát is elhagyja.
A normális emberi világban sem könnyű ezeket a dolgokat feldolgozni, nemhogy ha az ember szerelme egy vámpír, a legjobb barátja pedig egy vérfarkas.

Mint ahogy a film is, a könyv is egy kicsit vontatottabb volt az első résznél, és nagyon sokat foglalkozott Bella érzéseivel. De tökéletesen leírta azt a szenvedést, amit egy összetört szív átél.

Amikor az események felgyorsultak, és Bella Olaszországba megy, hogy megmentse Edwardot, akadtak különbségek a film és a könyv között, amiknek bár jelentőségük nem volt az események folytatását illetően, én nem hagytam volna ki a filmből, mert dramaturgiailag jól mutattak volna.

És az összegzés: Érdemes volt elolvasni ezt a könyvet is, annak ellenére, hogy a történetben ez a rész olyan helyet foglal el, mint a Star Wars sorozatban A birodalom visszavág, amikor dráma van, a rossz diadalmaskodik, de igazából nem sokminden történik.

Sárvári Gyógy- és Wellnessfürdő

Idén még nem igazán volt nyár, így az ember próbálja kihasználni azt a napfényt, ami megadatott neki. Így voltunk vele mi is, és ezért hétvégén útnak indultunk, és meg sem álltunk Sárvárig.

Ha pihenésről és wellnesselésről van szó, akkor nálunk már jó ideje nem jön számításba más, csak Sárvár. Igényes, modern, tiszta, és tökéletes az ár-érték arány.

Bár korán indultunk, mire odaértünk már a bejáratnál állt a sor vége, hiába üzemelt az összes pénztár. Így aztán a már jól bevált családi munkamegosztást alkalmaztuk. Főnudli őrizte a csomagokat, Drága Ősöm, és én pedig beálltunk egy-egy sorba, hátha valamelyikünk hamarabb sorra kerül. Jól működő taktikánknak köszönhetően kb. 20 perc álldogálás után már benn is voltunk egész napos semmittevésünk helyszínén.

Meglepetten tapasztaltuk, hogy a tavalyi látogatásunk óta micsoda beruházásokat hajtottak végre, és még a folyamatban lévők éppen aktuális fázisát is szemügyre vettük (természetesen Főnudlinál itt előjött a munkahelyi ártalom, és kicsit tüzetesebben is megvizsgálta a félkész épületeket).
Az élménypark új medencékkel, csúszdákkal, és a gyerekeknek kialakított játszó medencével gazdagodott.

Bár ilyen melegben nagyon jól esik az ember lányának a hűvös medencében pancsikolni, mi inkább a szaunázásra, és a pihenésre fektettük a hangsúlyt.

Ezt a szaunát nem ajánlom szégyenlősöknek, ugyanis a terület fürdőruha nélkül használatos. Legelőször még némi gátlásossággal takargattam magam a lepedővel, de aztán rájön az ember, hogy mennyivel jobb és egészségesebb fürdőruha nélkül szaunázni, és már nem is zavarja a meztelenség.
Megismerkedtünk egy törzsvendég párral, így a közönséges szaunázást különböző illatú felöntésekkel tettük még élvezetesebbé. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mert amellett, hogy nagyon egészséges, valamilyen szinten büszke is lehet magára az ember, ha kibírja a 20-30 percig tartó intenzív megterhelést. És utána nagyon jól esik belecsobbanni az alig 10 fokos vízbe.

Szerencsénkre a legjobb napot választottuk a szaunázáshoz, ugyanis a törzsvendégektől megtudtuk, hogy mától ezt a részt is felújítják, és egészen szeptemberig zárva lesz. Már most kíváncsian várjuk az újításokat, és alig várjuk, hogy kipróbálhassuk őket.

Az egész napos pihenés után fájó szívvel indultunk haza, tudva, hogy másnap már dolgozni kell, viszont maximálisan feltöltöttünk, és némi színt is szedtünk össze.