A nő birodalma - A konyha

A konyha a nő birodalma, ezért annak olyannak kell lennie, hogy minden kéznél legyen és kényelmes legyen a főzés.

Nagy bánatomra Főnudli nem az a "rejtett konyhatündér" típus, úgyhogy arról még csak nem is álmodom, hogy gyertyafényes vacsorával vár haza, feltéve, ha nem szerezte meg egy étterem telefonszámát, ahol házhoz szállítást is vállalnak.

Ennek viszont az az előnye, hogy nem is szólhatott bele a konyhámba.

Sajnos a panel-lakásokat anno úgy tervezték, hogy ott az emberek nem főznek, hanem max. melegítenek, mert úgyis mindenki olyan jól fog élni, hogy étterembe mennek (szép utópikus elképzelés), így hát nem is a praktikusságukról és a tágasságukról híresek.

Szerencsére mint már sok másik panelkonyha, ez is átesett egy átalakításon, új bútorokkal, modernebb felszereléssel.

Úgy döntöttünk, hogy egyenlőre nem nyúlunk hozzá, csak kisebb átalakításokat végzünk rajta.

Mivel a hűtőnek nagyobb hely kellett, ezért a hűtő feletti szekrény lett egy kicsit megcsonkítva, és ahelyett, hogy egy asztalt vettünk volna a konyhába, egy munkaasztalt csináltattunk, amin könnyebb dolgozni, viszont egy reggelit kényelmesen el lehet fogyasztani mellette.

A konyhába már megvan a tökéletes függöny is, sárga virágokkal, és sárga masnival lett vidám színfoltja a lakásnak.

Természetesen még sokmindent be kell szereznünk ide is, konyhai felszereléseket, kiegészítőket, stb.

Aztán idővel szeretnénk kicserélni a tűzhelyet, és a szagelszívót is, de ez már a jövő zenéje.

Elvégre aki jókat tud főzni, annak nem kell hiper-szuper berendezés, mert a legegyszerűbb tűzhelyen is megfő a jó étel.

Hálószoba-titkok

A szoba eredetileg egy kamaszfiúnak adott otthont, nagyon szép erős kék színnel, és parafa tapétával. Mielőtt bárminek is nekiálltunk volna, el kellett tüntetnünk a tapétát, ami két napi kaparásomba került, mert hiába vizeztem rendületlenül, mivel hozzám jobban értők azt mondták, hogy avval feljön a tapétaragasztó, és csak le kell húzni, ez egy nagyon makacs tapéta volt, és nagyon ragaszkodott a falhoz. De azért megküzdöttem vele.

Szerencsére a parketta itt nagyon szép volt, így csak a szegőléceket kellett kicserélni, hogy a kábelokat eltüntessük benne.

Aztán biztos ami biztos alapon fehérre festettük a szobát, hogy aztán a végső szín tényleg olyan legyen, amilyennek szerettük volna.

Mivel a hálószoba a jó alvás mellett a párkapcsolat és a szerelem élettere is, ezért próbáltuk meghittre tervezni.

Tudom, hogy sokan nem hisznek a feng-shuiban, de én azt mondom, lehet benne valami. Ezért utána olvastam, mi is lenne az ideális a hálószobánk kialakításánál.

Hamar kell látnom, hogy a panel lakásokat nem a báguá térkép szerint tervezték, így a hálószoba a Szerelem helyett a Gazdagság mezőbe esik.

Sajnos egy ilyen kis szobába az ágyat sem lehet a megfelelő irányba forgatni, így a feng-shui elveivel ellentétben az is az ajtóval szembe néz, dehát mit lehet tenni.

Így aztán a feng-shuit egyenlőre egy kis delfinpár képviseli a szobában.

A szoba színével szintén meg voltunk lőve. Szerettünk volna valami erős színt, de nem akartuk azt a klasszikus bordót sem. Nagyon tetszett a lila, és mostanában az nagyon trendi, dehát az mégis csak a kielégítetlenség színe. Így aztán választottunk valami mályva színt, amit Főnudli kicsit sötétnek talál, nekem nagyon tetszik, és úgy gondolom, hogy egy két világosabb képpel és kiegészítővel fel lehet dobni.

A szoba berendezése egyenlőre kicsit szedett-vedett, dehát mindenki abból gazdálkodik, milye van.

Miután az ágy bekerült a helyére már nem is maradt sok hely, úgyhogy nagyon nem kellett gondolkodni, mivel is töltsük ki a szobát.

A gyerekszobában lévő hosszú szekrénysort "megörököltük", így annak egy részét átvittük a hálóba, így a legszükségesebb ruhák elférnek ott, és nem kellett gardróbszekrényre költenünk. A TV-állvány is régi bútordarab, de mivel nagyon jól funkcionál és már nagyon jó összeszokott páros a TV-vel, ezért nem szakítottuk el őket egymástól.

A szobába még keressük a megfelelő sötétítőt, az éjjeli szekrényt, lámpát, képeket és egyéb kiegészítőket.

A nappali

Mivel az ember ebben a helyiségben tölti a legtöbb időt, mi is ennek a szobának a kialakításába fektettük a legtöbb energiát, mind lakberendezésileg, mind pénzügyileg.

Mivel az előző lakónak két nagy kamasz gyereke volt, így érthető, hogy a szülők a nappaliba szorultak. Nagyon ötletesen oldották meg, hogy a halltól kb. egy méterre húztak egy gipszkarton falat, eltolható üvegajtóval, így a hall részbe pont befért egy francia ágy, a mellette lévő falon pedig egy gardróbot alakítottak ki.

Mi szerettük volna visszaadni a nappali ezen részének az eredeti funkcióját, így első lépésként ezt a falat kellett elbontani. A fal megszüntetésével sajnos a parketta is a kukában végezte, és a járólapot is visszaszedtük a nappali bejáratáig.

A rombolás után jöhetett a festés. Mivel elég erős színek voltak, ezért ez nem volt egyszerű mutatvány eltüntetni, és olyanra festeni, amilyet megálmodtunk. És mint már említettem, ez nem is ment olyan könnyen, mert a megfelelő árnyalat megtalálásához háromszor is át lett festve a szoba.

A bútorokat már előre kinéztük, és mivel Győrben az XXL Bútoráruházban minden nekünk megfelelő darabot megtaláltunk, ezért egy helyről meg tudtunk mindent rendelni.

De beszéljenek inkább a képek.

A hall, visszaállítva eredeti funkciójába.

Egyenlőre még nem volt alkalmunk, hogy kipróbáljuk, de várom az első összejövetelt, amikor a saját készítésű vacsorát szolgálhatom fel az új étkezőnknél.

A székek és az asztlal lábaira öntapadós filc-korongokat vettünk, hogy így is óvjuk a parkettánkat.

Típus: Vénusz asztal innen, wenge színben, 6 Linda szék Benkő Károly gyártótól Pápáról bézs-wenge színben.

Míg az étkező asztal várat a beavatásra, addig is a Drága Ősömtől kapott rózsáknak ad helyet egy nem éppen hétköznapinak mondható vázában.

Természetesen idővel egy terítő is kerül majd az asztalra, de még keresem a megfelelőt.

A szekrénysor is üresen áll még, csak a legfontosabb dolog, a TV árválkodik rajta mindenféle más műszaki kütyüvel, amikről nem elég, hogy nem tudom használni őket, de még a nevüket sem tudom. De Főnudli azt mondta, ez nekünk kell, én meg hiszek neki.

A nagy meleg miatt előkerült a pajtából a ventillátor is, amit kemény 1500 Ft-ért vettünk még tavaly, és ahhoz képest 3 fokozatú, távirányítós. Úgyhogy ő gondoskodik róla, hogy a nagy melegben legalább egy kicsit mozogjon a levegő.

És mivel a képek vasárnap készültek, természetes, hogy a Forma 1 megy a TV-ben.

Típus: Delta szekrénysor innen, természetesen wenge színben, juhar betéttel.

A nagy büszkeségünk az ülőgarnitúra.
Mindenképpen olyat szerettünk volna, ahova sok embert le lehet ültetni, kihúzhatós, hogy a vendég el is aludhasson nálunk (azért túl kényelmesen nem lehet rajta aludni, nehogy a vendég sokáig maradjon:) ), ágyneműtartós, és a fotelben lábtartó teszi kényelmessé a TV nézést.

Az állólámpa és a dohányzó asztal már újabb beszerzés, a Möbelixben kerültek a kosarunkba.

A jövőben még szőnyeggel, képekkel, virágokkal, könyvespolccal szeretnénk még otthonosabbá tenni a nappalinkat.

Beköltöztünk

Végre eljött a nap, hogy nagyjából lakhatóvá vált a Mini-Lak, így múlt pénteken helyére került az ágy, megjöttek a műszaki kütyük, és végre megtelt a nappali is bútorokkal.

Most lehetett jól látni, hogy jól választottuk-e meg a színeket.

És szerencsére nem kellett csalódnunk.

Pénteken, munka után, az izgalmaktól is fáradtan csak egy kis hátizsákkal jöttünk el Drága Ősömtől, és mire rácsodálkoztunk mindenre, elterveztük a következő nap logisztikáját már majdnem este 10 óra volt. Ekkor Főnudlinak eszébe jutott, hogy mégis csak meg kellene ünnepelni ezt az estét, úgyhogy leugrott a közelben lévő éjjel-nappaliba egy üveg pezsgőért, én addig előkerestem a "kelengyés-dobozok" egyikéből a pezsgőspoharakat.

A fáradságunkat mutatja, hogy a pezsgő nagy része azóta is a hűtőben pihen, és tényleg csak a koccintás kedvéért bontottuk fel.

Aztán a szombat-vasárnap másról sem szólt, mint pakolás a kocsiból lakásba, majd a felesleg pakolása a lakásból a kocsiba. Még szerencse, hogy van lift, mert amúgy az e hétre rendelt torna mennyiséget biztos teljesítettük volna.

Aztán eljött a hétfő reggel, és beindultak a dolgos hétköznapok, és lassan megismerhettük a külön élés minden előnyét, és hátrányát.

Pl. Drága Ősöm nem várt meleg vacsorával, viszont mégis csak a saját lakásunkban vagyunk, nem csak egy saját szobában.

Lassan a kisebb dolgokat is beszerezzük, mint dohányzó asztal, állólámpa, felkerültek a függönyök, és lassan a dekoráció is bekerül a lakásba, mint a féltve dédelgetett banánfácskám, a kedvenc könyveim, Főnudli motoros ereklyéi, stb.

Így aztán kezdjük belakni a Mini-Lakot, és kezdjük otthonossá tenni a saját ízlésünk szerint.

Egy kis mateklecke, avagy a hitelintézetek kergetik adósságcsapdába az embereket?

Adott egy személy, a mateklecke kedvéért legyen X, bár nem ő az ismeretlen az egyenletben. Legyen X havi nettó jövedelme I (elvégre a közgazdaságtanban is ez a pénzjövedelem jele), és I nagyobb, mint 150.000.

X egy nap elhatározza, hogy szüksége van egy-két műszaki cikkre, így bemegy a "nem a reklám helye műszaki áruházba", ahol minden kék-sárgában díszeleg, ahol meglátja a "nem a reklám helye pénzintézet" (nagyon szép eszperentés neve van, és egy zöld brokkoli reklámozza) ajánlatát, hogy a hitelkártyájuk használatával 15-20%-os kedvezménnyel lehet megvásárolni a műszaki cikkeket.

Bár X meg tudná venni a műszaki kütyüket, és nem szívesen van hitelkártya a birtokában, gondolja mégis csak jobb olcsóbban vásárolni, és több telefonhívás, és keresztkérdés után nem lát csavart a dologban. (Az ember megigényli a hitelkártyát, megveszi a műszaki kütyüt, a hitelintézet 45 nap múlva leveszi a számlájáról az összeget kamatmentesen és a mutatvány be van fejezve.)

Ezek után X viszi a bankszámla kivonatát az ügyintézőnek az I összegű jövedelméről, és vár.

Aztán negyed óra múlva jött a döbbenet, hogy X hitelkártya kérelmét elutasították, és egyáltalán nem kap hitelkeretet.

Majd jött Y, akinek I/2 jövedelme van. Viszi a bankszámla kivonatát, az ügyintéző elküldi a kérelmet és körülbelül 20 másodperc múlva meg is jött a válasz, hogy 300 ezer forintos hitelkeretet kap.

Hát ez volt a második döbb.

Normális esetben a hitelintézet nem azért, és annak ad hitelt, mert biztosítottnak látja, hogy azt vissza is fizetik neki?

Értem én, hogy ha valakinek 45 nap után ott van a pénz a számláján, abban a banknak nem sok haszna van, mert csak a hitelkártyáért felszámított 5 ezer forintot keresi, na de az is több a semminél.

Azt is értem, hogy ha 45 nap után nem lenne ott a pénz a számlán, és el kezdene ketyegni a nem kis THM-mel rendelkező kamat, azon a bank sokkal nagyobbat szakítana, na de miért éri meg a banknak egy olyan embernek az igazolt jövedelménél 3-szor annyi hitelkeretet adni, akinek valószínűleg nem ez az első hitele, és valószínűleg nemhogy azokat, de ezt a sokadikat sem fogja visszafizetni, mert nem hogy kilábalna az adósságból, még nagyobb adósságcsapdába kerül.

És a bank csak vár, és pereskedik, a kamat pedig ketyeg, aztán jön a bírói végrehajtás, és az embernek letiltják a fizetésének a 33%-át, hogy a bank végre hozzájusson a pénzéhez. De valószínűleg emberünknek, aki az előző adósságait sem tudta fizetni, nem ez az első letiltása, így aztán a bank vagy osztozik a maximálisan levonható 50%-on valaki mással, vagy szépen vár, amíg végül sorra nem kerül az munkabérből levonásra kerülő tartozások listáján.

Így aztán, ahelyett, hogy a magyar gazdasággal együtt a kis emberek is kilábalnának a gazdasági válságból, csak egyre mélyebbre ássák magukat, míg végül ellepi őket a sok felszólító levél. És a legszomorúbb, hogy a hitelintézetek nemhogy tennének ez ellen a feltételeik szigorításával, de még rá is tesznek egy lapáttal, hogy a sokadik hitel mellé még eggyel gyarapítsák az emberek csekkjeiket.

És sajnos van egy bizonyos szerv, akinek a hitelintézetek felügyelete a feladata, de mivel a hitelintézet szíve-joga, hogy eldöntse, kinek ad hitelt, és kinek nem ezért semmit nem tehet.

Van egy másik, szintén "nem a reklám helye hitelintézet", akinek csak egy kicsi hiányzik. A sok panasz, és bejelentés után csak annyit tehetett, hogy felszólította, a reklámokban nagyobb betűkkel írják az aktuális THM-et, és megbüntették 2 millió Ft-tal, ami még egy szúnyogcsípésnek sem mondható.

Hát ilyen világban élünk...

Kicsúszott a talaj a lábunk alól

Mivel a nappaliban el kellett bontani egy gipszkarton falat, ezért sajnos az eredeti parketta is mehetett a süllyesztőbe.

Egyrészről nem bántuk, mivel a színe annyira nem illett az elképzeléseinkbe, másrészről viszont nem olcsó mulatság egy 25 nm-es szobát újra parkettázni.

A festés sikeresen befejeződött, így már új színekben pompázik a Mini-Lak. A problémát itt is a nappali okozta, mivel a többi szobánál előre kikevert színekkel dolgoztak a festők, a nappali színét viszont a helyszínen improvizáltuk, így az háromszor lett újra festve, mire elnyerte végső állapotát.

Ezek után következő lépésként jöhet a parkettázás, és természetesen a többi helyiség takarítása.
A parketta választásánál ismét az internetet vettük segítségül, és egy parketta tervező programot.

Mivel a parketta kiválasztása mellett a fal színét is be lehet állítani, ezért egész pontosan meg lehet határozni, hogyan fog kinézni a leendő nappalink.

Mivel azt a parkettát nem találtam a neten, a kép csak illusztráció.

Megkerestük a megfelelő üzletet, ahol a legjobb áron juthattunk a kiválasztott parkettához, majd meg is beszéltük az időpontot, hogy szerda délután le is rakják. Mikor megérkeztek jöttek a kifogások, hogy nem egyenletes a talaj, és laza 50 ezer forintért megcsinálják, meg kell még ez, meg az, hogy mindezt meg tudják csinálni. De nem is tudom, hogy mit vártak, hiszen tudták, hogy egy panel lakásba jönnek, ami 30 éve épült, örüljenek, hogy egyáltalán egy derékszöget találnak a lakásban. Előtte is parketta volt a lakásban, és valahogy azt is lerakták, úgyhogy biztos ezt is meg lehetett volna oldani, dehát tudjuk, hogy szól a mondás, nem akarásnak, nyögés a vége.

De nem volt szerencséjük, mivel Főnudli építőmérnök, úgyhogy nem most jött le a falvédőről, így aztán rövid idő alatt el is hajtotta őket, csináljanak másból bolondot, és biztos nem tették zsebre, amit Főnudlitól kaptak.

Így aztán kerestünk másik vállalkozót (most már egy ismerőst), és ma végre talaj, vagyis inkább parketta került a lábunk alá. Most már tényleg csak a takarításon, és a berendezésen van a sor.

Színt viszünk a Mini-Lakba

Elérkezett az a pillanat, amikor végre a saját egyéniségünkhöz alakíthatjuk új otthonunkat.

Hétvégén kifestjük a lakást.

Azaz inkább szakemberekre bízzuk a dolgot, mert nem biztos, hogy az én kreativitásomat kéne megörökíteni az utókor számára.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert azt, hogy idáig eljutottunk, hosszú procedúra előzte meg. Ki kellett találni, hogy milyen színek között is szeretnénk élni.

Miközben a neten keresgéltem, ráakadtam erre az aranyos kis gyerekversre, amit nem hagyhatok ki a bejegyzésből:

"A kék, a piros meg a sárga,

rengeteg szín jó barátja.

Amúgy meg mind kedves rokon,

pöffeszkednek rajzlapokon.

Elnyújtózik, s szól a sárga:

"fogócskázzunk valahára!"

Unatkozik, az a baja,

ő is csak egy apró paca. -

Kergess engem! - hívja a kék,

s felé nyújtja cseppnyi kezét!

Mint aki csak térül-fordul,

lám, a sárga nekilódul,

és elcsipi, el a kéket:

zölddé válnak a festékek.

Kéket szekál a piros is,

aztán lilára változik.

Most meg, ni csak, "mert oly csinos",

sárgát ölel a kis piros.

Egybekelnek valahára

narancsszínű boldogságba. "

/Tóthárpád Ferenc/

Nos, mi is valami hasonló fiatalos, és modern színekben gondolkodtunk, dehát annyi árnyalat van, hogy nagyon nehéz megtalálni az igazit.

A választásban nagy segítséget nyújtott a színtervező program, ami a legtöbb festékmárka honlapján megtalálható.

Abban biztosak voltunk, hogy a nappalit zöldnek szeretnénk, de a többi helyiség színeiről nem igazán voltak konkrét elképzeléseink.

Aztán eldöntöttük, hogy a leendő gyerekszoba marad semleges színű, amíg aztán a természet eldönti, hogy rózsaszín, vagy kék legyen.

A folyosó elég sötét, így ide egy világos, majdnem fehér színt választottunk, hogy avval is növeljük a tér nagyságát, és egy kicsit több fényt csempésszünk a sötétségbe.

A vizes helyiségekben, és a konyhában csak egy tisztasági festés lesz, így azok maradnak fehérek.

A nagy kérdés ezek után már csak a hálószoba volt.

Nekem nagyon tetszett a lila, dehát mostanában elég sok helyről hallottam, hogy az a kielégítetlenség színe, és hát lássuk be, ez nem éppen a legjobb pont a hálószobában.

A bordót viszont már elcsépeltnek tartottuk, úgyhogy a végén egy köztes állapotban állapodtunk meg.

A végeredményről majd beszéljenek a képek.

A lakást jelen pillanatban teljesen szét van bombázva, úgyhogy nyugodtan katasztrófa súlytotta területnek nyílváníthajuk, de innen már csak jobb lehet (legalábbis remélem).

Most már tényleg a mienk...

Miután a bank folyósította a hitelt, tegnap végre átvehettük első közös lakásunk, azaz a Mini-Lak kulcsait.

Most már tényleg a mienk, úgyhogy miután az eladóval még tisztáztunk néhány részletet és elbúcsúztunk, boldog közös életet kívánva nekünk, végre huzamosabb időt tölthettünk a lakásban.

Felkészültek voltunk, és jegyzetfüzettel, mérőszalaggal felszerelkezve mentünk, így pontos méretet vehettünk mindenről, hogy a későbbi berendezéseket a méretek pontos ismerete mellett válogathassuk ki.

Miután minden centimétert átvizsgáltunk és feltérképeztünk, végre kicsit megpihentünk, megálltunk a nappali közepén, és elképzeltük, ahogy az új ülőgarnitúránkon ülünk, és nézzük az új TV-nket. Azért a pontosság kedvéért a centivel azt is pontosan lemértük, hogy a TV tervezett helyétől milyen távolságból fogjuk azt nézni, ami azért sem baj, mert nem mindegy, mekkora TV kerül a nappaliban. Bár férfi ismerőseim szerint minél nagyobb, annál jobb, mégsem szerettünk volna abba a hibába esni, hogy olyan érzésünk legyen, mintha a moziban az első sorból néznénk a filmet.

Aztán feltérképeztük a női birodalmat is, azaz a konyhát. Szerencsére nagyon szépen felújított konyhát "örököltem", de azért némi változtatásokat itt is eszközölni fogunk, hogy még praktikusabbá tegyük a nem épp tágas panelkonyhát.

Mivel a nappali hall részéből az előző tulajdonos egy hálófülkét alakított ki gipszkartonból (ami tényleg nagyon ötletes, és két gyerek mellett is lakhatóvá teszi a lakást), először ennek kellett szó szerint nekiesni, hogy a hall rész visszanyerje az eredetileg neki szánt étkező titulusát.
Főnudli rombolni nagyon szeret, úgyhogy ma már neki is kezdett szétbombázni a lakás e részét, és mire én odaértem, már csak a váz mutatta, hogy hajdan itt hajtották álomra a fejüket a szülők.

A jövő hétvégén már szeretnénk kifesteni, így rám maradt a lakásfelújítás legjobb része, és ahogy Főnudli mondta, most kiélhetem a kreativitásomat, és mivel nagyon érdekel a lakberendezés, most megmutathatom, hogy állnám meg a helyem ebben a szakmában.

Így aztán míg Főnudli kétkezi munkával szétverte a nappalit, én addig az agyamat tornáztatva képzeletben építettem a Mini-Lakot a millió színárnyalat közül kiválasztva az ideálisat. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi színűre is lehet festeni egy szobát, és pláne, hogy mennyi technikával, egészen addig, amíg nem szegezik neki a kérdést, hogy milyen színű is legyen a szoba. Mikor mondtam a hölgynek az üzletben, hogy valami "majdnem fehér" színt szeretnék, elém rakott ezer félét. Én nőből vagyok, tehát a narancs az nekem nem csak egy gyümölcs, hanem egy szín is, de ki gondolta volna, hogy van sárga-majdnem fehér, szürke-majdnem fehér, rózsaszín-majdnem fehér, zöld-majdnem fehér, és még sorolhatnám.

Végül aztán Drága Ősöm, és a kedves hölgy segítségével végül megállapodtunk a színekben, így teljesítettem a feladat rám eső részét, Főnudli szétbontotta a nappalit dolgokat, így elégedetten zárhattuk az első napot a Mini-Lakban.

Anthony Capella - A szerelem étke

Az úgy volt, hogy valami olvasnivaló után kellett néznem, és mivel könyvesbolt nem volt a közelben, ezért az internetet vettem segítségül.

Bevallom, nem vagyok az internetes vásárlás híve, mert szeretem megfogni, megszagolni azt, amit megveszek. Amúgy is imádom az új könyv illatát.
Most azonban szakítottam a hagyománnyal, és mivel megtaláltam azt a könnyed olvasnivalót, amire éppen vágytam, meg is rendeltem, és másnapra már kezemben is tarthattam a könyvet.

"Rómában vagyunk, ide érkezik Amerikából művészettörténeti ösztöndíjjal a gyönyörű Laura. Egy nap betér Tommaso, a szoborszépségű szívtipró törzshelyére, aki a véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetésből megtudja, hogy Laura ezentúl csakis olyan olasz srácokkal kezd, akik tudnak főzni, mert azok a szerelemben is nagymenők. Pincérként Tommaso sajnos csak a pizzához ért, barátja a mafla Bruno azonban az egyik legjobb római étterem séfje. És mivel Laurát mindenképpen el kell csábítania, hamarosan kezdetét veszi egy fergeteges bohózat. Tommaso mennyei étkeket tálal Laurának - persze Bruno főztjét, aki leleményesen igyekszik köddé válni a lakásban, hogy ki ne derüljön a turpisság - , és le is veszi a lábáról. Laura halálosan beleszeret Tommasóba, csakhogy Bruno is Laurába. Tommaso viszont egy idő múltán új kalandra vágyik. Vagyis mindenki mást akar. De ahogy a régi mondás tartja, a szerelem mindent legyőz, pláne akkor, ha a szerelem étkei is terítékre kerülnek. Ez a könyv nemcsak szellemes románt, hanem rendhagyó római útikalauz és kulináris kalandregény is egyben."

Kép és széljegyzet innen.

Ez a tartalom engem is elcsábított, hiszen minden benne van, ami egy nőnek kell. Romantika, ételek és természetesen Róma (imádom Rómát, és Olaszországot, ezért ezek a könyvek előnyt élveznek).

A történet jónak ígérkezett, és a könyv eleje elég pörgős is volt. Aztán a történetben előrehaladva egyre inkább laposabbá vált, és a végét már csak úgy hébe-hóba olvastam el.

A könyv tele van olasz kifejezésekkel és ételek neveivel, amiket gyérnek is csak nagyon nagy jóindulattal mondható olasz tudásommal csak úgy nagyjából tudtam elolvasni, és főleg nem tudtam, hogy mit jelentenek. Nagyon örültem volna neki, ha legalább lábjegyzetben fonetikusan is leírják az olasz kifejezéseket, és főleg, hogy le is fordítják, hogy szegény olvasó tudja, hogy mit is olvas.

Az viszont tény, hogy éhesen ne álljon neki az ember olvasni, mert az kész kínzás magával szemben, mert az elkészített ételeket olyan részletességgel írja le, hogy az ember szinte látja maga előtt, szinte csorog a nyála, és vágyik rá, hogy megkóstolhassa.

Az is tény, hogy férfi ne álljon neki romantikus könyvet írni. Mert bár az étellel kapcsolatos részek nagyon jók, és a körítés is elmegy, de a romantikus jelenetek valahogy nagyon nem sikerültek, és a befejezés sem olyan, amilyennek egy nő megálmodott volna.

És a végkövetkeztetés: egy olvasást megért, de az biztos, hogy lesz kiemelkedő helyen a könyvespolcomon.

A MINI - LAK 1.0

Természetesen csupa nagy betűvel...

A történet ott kezdődött, hogy heteken keresztül olvasgattuk a hirdetéseket, megnéztük a rostán fennmaradt lakásokat, de valahogy egyiknél sem dobbant meg igazán a szívünk.

Már éppen kezdtük volna feladni egy időre, mert szinte már kívülről tudtuk az ingatlan eladással foglalkozó oldalak tartalmát. Elvégre nem hajt a tatár, bőven ráérünk megtalálni életünk első otthonát, ha nem most, akkor egy hónappal később, vagy akár jövőre.

Egy ilyen sikertelen kereséssel töltött hétvége után, hétfőn reggel megnéztem a munkahelyemen a hirdetéseket. Gondolván, az újakat úgyis akkor rakják fel, mert hát hétvégén senki nem dolgozott.

És akkor megláttam Őt. Egy 68 nm-es, felújított, 2. emeleti lakás Győr egyik legjobb részén.

Egyből ment a telefon és az email Főnudlinak (éljen a 21. század), hogy lesse meg a hirdetést, és kb. 10 perccel később már hívtuk is az ingatlan irodát, hogy mi még ma meg akarjuk nézni azt a lakást. Azon már meg sem lepődtünk, hogy az ingatlanügynök nem nagyon akart kötélnek állni, hogy még aznap megmutassa a lakást, de aztán némi ráhatásra sikerült megegyeznünk egy délutáni időpontban.

A lakáskeresés közben nem ez volt az első időpont, hogy az ingatlanügynök lerázott minket, így el is gondolkodtunk Főnudlival, hogy ha pang a lakáspiac, az ingatlanügynök pedig az eladott lakás után kapja a jutalékot, akkor miért nem áll érdekükben eladni a lakást?!?

Na mindegy, a lényeg, hogy aztán a végén elértük célunkat.

Úgy alakult, hogy arra a délutánra másik két lakás megtekintését is sikerült leszervezni, így össze tudtuk hasonlítani őket árban és minőségben egyaránt.

Mivel aztán az ingatlanügynökünknek nagyon sietős volt a dolga, ezért csak a lakásba kísért fel minket, a feltérképezést ránk hagyta.

És mondanom sem kell, hogy szerelem volt első látásra.

Egyenlőre csak az alaprajz, aztán majd jönnek az "ilyen volt - ilyen lett " fényképek.

Miután minden egyes csücskét feltérképeztük a lakásnak, már hiába néztünk meg másik két lakást is, hiába voltak szépek, fiatalosan felújítottak, a szívünk már máshol ragadt.

Így aztán este fél 8-kor még visszahívtuk az ingatlanközvetítőt, hogy jó lenne egy kicsit leülni beszélgetni a lakásról. Úgy látszik, itt már komolyabban vett bennünket, mert fél óra múlva már az irodájában ültünk, és részletesen átbeszéltük az ingatlant érintő összes információt.

Végül még egy végső árban is megegyeztünk telefonon az eladóval, hogy mennyiért hajlandó eladni az ingatlant. (szerencsére Főnudli nagyon jól tud alkudozni)

Hazafele az autóban szinte egyszerre mondtuk, hogy Ő az, Ő kell nekünk.

Így aztán Főnudli másnap fel is hívta a most már nagyon lelkes ingatlanügynököt, megbeszéltek egy találkozót a tulajjal, és már ki is fizettük a lakásra a foglalót.

Aztán a múlt héten aláírtuk ügyvéd előtt az adásvételi szerződést, és útunkat egyből a bank felé vettük, hogy a hitellel kapcsolatos dolgokat elintézzük.

Szerencsére a munkamegosztás itt is működött köztünk Főnudlival. Mivel az ő munkája sokkal mobilabb, így az egyeztetős, futkorászós rész az övé volt. Aztán a bankban már hazai pályán érezhettem magam, mivel Drága Ősöm már közel 20 éve dolgozik pénzintézetben, így elég otthonosan mozgok ezen a terepen, és sorra fordítottam Főnudlinak a bankos kifejezéseket.

Most ott tartunk, hogy pénteken megyünk aláírni a hitelszerződést, és várunk, hogy végre a kezünkben tarthassuk Mini-Lakunk kulcsait. Addig pedig marad az álmodozás, és a tervezés, hogy hogyan is alakítjuk át közös otthonunkat.

Mini-Lak - Dilemma

Mivel az idő nem sürget, hogy megtaláljuk a Mini-Lakot, ezért ráérünk válogatni a különböző lehetőségek közül, van idő megnézni az első rostán átesetteket, és van idő megrágni a látottakat.

De egy kis áttekintés a gondolatmenetünkről:

Sajnos sem a válság, sem a kormányunk döntése nem kedvezett a fiataloknak, akiknek segítéség nélkül a mai világban elég nehéz saját lábra állniuk.

Az ember 22-25 éves koráig tanul, majd munkába áll, de 27-30 évesen már szeretne saját lakást, családot, gyereket. Ehhez viszont vagy egy lottó ötös, de ha az nem is, egy jól fizető állás, vagy szülői segítség kell.

Osztottunk szoroztunk, és a következő lehetőségek kerültek fel a listánkra.

Életünk felét Főnudlival együtt családi házban töltöttük, így közös életünket leginkább egy saját építésű, álmaink megvalósulását tükröző, győrzámolyi házban képzeltük el.

Bár Főnudli nem nagyon rajong a kerti munkáért, a fűnyírást szívesen bevállalja, és nem utolsó sorban a leendő Monók (gyerkőcök) számára is jobb, ha a természethez közel nőnek fel, mintha a betondzsungel kellős közepén csak a játszóteret ismernék. Bár más sem bizonyítja jobban, mint én, hogy azért ott is fel lehet nevelni egy gyereket tisztességesen.

A baj viszont az, hogy a válság következtében eltörölték a szocpolt, így minimum 900 ezer forintot vettek ki a zsebünkből, de mivel mi két Monóval számolunk, ezért ez az összeg 2,4 millió forint.

A másik hátrány, hogy mivel Győrzámoly Győrtől alig több, mint 10 km-re van, ezért az utóbbi időben felkapott lett, ami azt jelenti, hogy a kereslettel arányosan mértékben (vagy talán jobban is) megnőttek a telekárak. Így ha telekvásárlás mellett döntöttünk, az felemésztettené önerőnk jelentős részét, így a ház felépítése elhúzódna.

A másik eshetőség a társasház, vagy sorház. Több számba jöhető lakást megnéztünk. Sajnos eddig mindegyik csalódás volt, hiszen a hirdetés fényképein nyílván a lakás legelőnyösebb részeit fényképezik le, így volt olyan lakás, aminél azért nem volt lefényképezve a konyha, mert tulajdonképpen kifelejtették a lakásból. Csak egy tűzhely, és kb. 20 cm pult jelezte, hogy itt kéne gasztronómiai remekműveket alkotni. Úgy gondolom, hogy ezeknek a társasházaknak irreálisan nagy áruk van ahhoz képest, amit nyújtanak. Arról meg ne is álmodjon egy magunkfajta átlagpolgár, hogy egy új építésű társasházba költözik Győr egyik felkapott részén, mert annyi pénzből már kacsalábon forgó palotát építek Győrzámolyra.

Dunapart Rezidencia

A sorházzal pedig az a helyzet, hogy annyira sűrűn lakottak már azok a helyek is, hogy hiába van egy kis zöld terület a házhoz, szinte egymás nyakán élnek az emberek, így nem sokban különbözik egy lakóteleptől.

Így csak egy pozitívum maradt a társasház mellett, hogy mégsem panel.

És ott van a panel, mint utolsó eshetőség. Bár egyikőnk sem arról álmodott, hogy itt neveljük fel a gyerekeinket, arra a következtetésre jutottunk, hogy átmeneti állapotnak ez is tökéletes.

Mivel a válság következtében a panellakások árai jelentősen csökkentek, ezért nagyon jó áron lehet nagyon igényesen felújított lakáshoz jutni.

Osztottunk szoroztunk, főleg Főnudli, mivel szakmájából kifolyólag ő otthonosan mozog a témában, hogy nem éri meg egy lelakott ingatlant felújítani, így ebben a kategóriában olyat keresünk, ahol már új a konyha, a vizes helyiségek, és a szőnyeget lecserélték járólapra, illetve parkettára.

Így aztán nekikezdtünk új, közös otthonunk keresésének...

Mini - Lak - Az elhatározás

" Így kell ennek lenni,

Minden madárfiókának

Ki kell egyszer repülni."

Az esküvő közeledtével épp ideje külön életet kezdenünk Főnudlival. Bár elég sokáig élvezhettük a szülői ház, és Drága Ősöm vendégszeretetét, eljön az idő, amikor könnyes búcsút veszünk egymástól mint lakótársak, és saját lábunkra állunk.

Némi magyarázat, mi is az a Mini-Lak. A Mini a másik becenevem. Vagyis tulajdonképpen mindenki beceneve. Az enyém, Főnudlié, és még Jar-Jarkáé is. Így ha valaki azt mondja, hogy Mini, akkor legalább két jelentkezőre számíthat.

És hát két Mini hol is lakhatna, naná, hogy a Mini-Lakban.

Természetesen az ember álmodozik arról az otthonról, ahol le szeretné élni az életét, aztán felébred, és szembe kell néznie a keserű valósággal, és a tényekkel, hogy meddig is nyújtózkodhat, hogy még elég legyen a takaró.

Így hát mi is számbavettünk minden eshetőséget, számoltunk, ossztottunk-szoroztunk.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy szeretnénk, ha a Mini-Lak 1.0-ás verzió tökéletes első lakásunk lenne, tükrözve a személyiségünket, és kényelmes, fiatalos otthont nyújtson kettőnknek, majd családunk kis jövevényeinek.

Esküvősdi - Meghívó-mizéria

Ismét fontos kérdéshez érkeztünk az esküvővel kapcsolatosan, hiszen vendégek nélkül nehéz jó hangulatú, bulis lakodalmat csapni.
Az, hogy ennyire fontos ez a kérdés, csak utólag derült ki.

Nem akartuk nagy költségekbe verni magunkat a meghívót illetően, hiszen a szülőket, nagyszülőket, nagynéniket, nagybácsikat kivéve általában nem élnek meg hosszú életet.

Számba vettünk minden eshetőséget, és végül a saját kezüleg gyártott, egyedi meghívóknál döntöttünk.

Nagy lelkesedéssel álltam neki a tervezésnek, alapanyagok felkutatásának, költségvetés kalkulálásának, hogy mennyivel jobban megéri, mintha egy előre elkészítettbe nyomtatnák bele a meghívó szövegét.

A nagy szerelem ő volt:

Így aztán belevetettem magam a tervezésbe, és be kell vallanom, mivel nem vagyok egy nagy számítógépes guru, elég jól megszenvedtem a tervezéssel.

Megtaláltuk a megfelelő idézetet (vagyis ebbe Főnudlinak nem sok beleszólása volt):

"Én én vagyok magamnak,

s néked én te vagyok,

s te én vagy magadnak -

két külön hatalom.

S ketten mi vagyunk.

De csak ha vállalom."

Tökéletesen tükrözi mindkettőnk makacsságát, ami együtt hatalmas kitartássá és céltudatossággá egyesül, úgyhogy számunkra ez a tökéletes idézet, ami tükrözi a személyiségünket.

A meghívó szövegében nem igazán akartunk ömlengőset, hogy mi mennyire szeretjük egymást, és ez életünk legszebb napja, stb. Így inkább a vicces változatok közül válogattunk.
Találtam is egyet, amire úgy rémlett Főnudli is azt mondta, hogy tetszik:

"Úgy döntöttünk, hogy véget vetünk az "én sose adom be a derekamat" című fejezetnek és 2010. szeptember 18-án önként és dalolva összeházasodunk. Ezúton meghívunk - csatolt részeiddel együtt, hogy szem- és fültanúja legyetek annak, hogy ekkor és ekkor, itt és itt örök hűséget fogadunk egymásnak. Majd a nagy sikerre való tekintettel ekkor és ekkor, itt és itt megismétlünk, majd hajnalig tartó mulatozásba kezdünk."

Aztán mikor a kész meghívó tervet Főnudli elé terjesztettem, megvétózta, és egy új ötlettel állt elő. (de mivel az esküvő részleteivel kapcsolatban titoktartási fogadalmat kellett tennem, így semmilyen konkrét dolgot nem szivárogtathatok ki egészen szeptember 19-ig)

Mikor kompromisszumra jutottunk a meghívó szövegét illetően, Főnudli megmagyarázta, hogy úgysem lenne időm megcsinálni a meghívókat, meg ne dolgozzak vele annyit, stb. Így aztán mégis maradt a szokásos "bemegyek az üzletbe, kiválasztom a sablont, és rányomtatják a szöveget" verzió.

Mivel én dolgoztam, így Főnudlira maradt a feladat, hogy elintézze a meghívókat. Szerencsére a döntésben rendelkezésre álltak a 21.század nagy találmányai. Így aztán kiválasztotta a meghívó típusát, lefényképezte telefonnal, MMS-ben elküldte nekem, én rábólintottam, és már indulhatott is a sorozatgyártás.
Szerencsére Drága Ősömnek köszönhetően sikerült egy nagyon jutányos árat kialkudni, így aztán nem nagyon tértünk el a tervezett költségvetéstől.

Ha pedig már a kezünkben lesznek az elkészült meghívók, indulhat az országjárás, hogy mindenkinek időben kézbesíteni tudjuk a borítékokat.

Esküvősdi - Ami megédesíti az életet...

Egy újabb sarkalatos pontja az esküvőszervezésnek.

Mivel Drága Ősöm munkahelyével egy utcában található egy nagyon jó cukrászda, és munkából hazafele gyakran tér be egy-egy szelet süteményért vacsi utánra, ezért az évek folyamán számtalanszor sikerült végigennem a kínálatot. Így nem volt kérdéses, hogy az esküvőhöz szükséges süteményt, és az esküvő egyik fénypontját, a menyasszonyi tortát a győri Kálvária Cukrászdából rendeljük.

Szerencsére ezt a kérdést Főnudli rám hagyta, és csak egy torta ízét kötötte ki kritériumként.

A cukrászdában egy nagyon kedves hölgy állt a rendelkezésünkre, és mivel sok éves tapasztalat áll a háta mögött, megkönnyebbülve támaszkodtunk a segítségére.

Így aztán közös nevezőre jutva megállapodtunk egy 4 emeletes tortában, lépcsőzetesen elhelyezve, a további torták mennyiségében, a sós és édes süteményekben, valamint a vendégeknek szánt süteményes dobozok mennyiségéről.

A menyasszonyi torta díszítésnek nem akartunk marcipánt, mert az a tapasztalatom, hogy mindenki szeretne marcipánt a tányérjára, aztán annak édessége miatt rendszerint a tányéron marad. Így aztán a tortára nagyon szép, és egyre divatosabb élő virág díszítés kerül.

Főnudli külön kérésére a menyasszonyi torta bevonulását kis tüzijáték fogja kísérni, aminek én annyira nem vagyok a híve, de ha már én döntöttem a torták ízeibe, azt hiszem ennyi kompromisszum még megengedhető.

A torta tetetejére elengedhetetlen kellék a nászpár, amiből még keressük a megfelelőt, ami leginkább hasonlít ránk.

Mindenképpen szeretnék tartós anyagból lévő nászpárt (nem marcipánt), hogy aztán egy polcra kitéve mindig emlékeztessen életünk legszebb napjára.

Esküvősdi - A RUHA

Természetesen csupa nagybetűvel, mivel egy menyasszony számára ez az esküvő egyik legfontosabb kelléke.

Egy ilyen nagy eseményre ki mással menne az ember lánya, mint a legkritikusabb személlyel, vagyis az édesanyjával, tehát Drága Ősöm jött velem ruhát próbálni.

Az interneten feltérképeztük a szalonokat, és jól megfontolt logisztikával vágtunk neki a túrának egy szombat délelőtt.

A történethez hozzá tartozik, hogy 2 évvel ezelőtt volt az öcsém esküvője, ahol koszorúslány voltam, így ruhát keresve már némi betekintést tehettünk ebbe a világba. Az egyik szalonban volt a próbababán egy menyasszonyi ruha, amit nem bírtam megállni, és fel kellett próbálnom. Az én Drága Ősömnek meg potyogtak a könnyei a meghatódotságtól, hogy az ő kicsi lányát menyasszonyi ruhába látja.

Ebből a történetből kiindulva tudtuk, hogy az lesz a megfelelő ruha, ahol ismét könnybe lábad Drága Ősöm szeme.

Először egy szombat délelőttöt választottunk, hogy feltérképezzük a ruhakínálatot, és bejelentkezzünk abba a szalonba, ahol mindenképpen próbálni akartunk.

Hamar rá kellett jönnöm, hogy valami baj van velem. Nem úgy viselkedem, mint egy normális menyasszony, aki arra készül, hogy kiválassza azt az öltözéket, amit élete legszebb napján visel majd.

Gyönyörű ruhákat adtak rám, és jól is álltak, a harmadik ruha után viszont nagyon untam az egészet, és alig vártam, hogy vége legyen a felpróbálásra váró ruhák sorának. Végső elkeseredésünkben elmentünk a 2 évvel ezelőtti szalonba, ahol felpróbáltam a 2 évvel ezelőtti ruhát. Bevallom, megdobbant a szívünk, de Drága Ősöm könnyei csak nem jöttek. Így arra a hétvégére feladtuk a próbálkozást.

Aztán múlt héten kivettem jól megérdemelt tavalyi szabadságomat, így ismét belevághattunk a ruhakeresésbe, immár kicsit pesszimistán, viszont több lelkesedéssel.

Elég sok követelménynek kellett megfelelnie a tökéletes ruhának. Főnudli szerette volna, ha a ruhát nem kikölcsönözzük, hanem meg is vesszük. Én nem szerettem volna túl egyszerű, de túl csilli-villit sem, minél kisebb szoknyával, minél könnyebbet, és minél rövidebb uszállyal, és nem fehéret. Hát mondanom sem kell, hogy a végső választás messze áll ezektől a kritériumoktól.

Szóval, már nyitásra érkeztünk a Vanessa Esküvő Ruhaszalonba, gondolván reggel még nagyobb a türelmünk a próbálgatáshoz.

Egy nagyon kedves lány fogadott minket a szalonban (mindenkinek csak ajánlani tudom), akinek elmondtuk mindenki követelményeit a ruhával kapcsolatban, és megkezdődött a Nagy Ruhapróba.

Mindenféle stílusú, színű, formájú ruhát kipróbáltunk, kölcsönözhetőeket, és megvehetőket egyaránt.

Aztán kb. a tizedik ruha valahogy más volt. Felkerült rám a fátyol, az ékszer, a hajbavaló, és végre megláttam Drága Ősöm szemét csillogni.

Így aztán hiába volt a listánkon még számtalan felpróbálásra szánt ruha, tudtuk, hogy nem kell többet felvennem.

Végül aztán megtaláltuk az arany középutat, hiszen a ruhát megveszem, fehér, elég hosszú uszállyal, és gyönyörű hímzéssel és gyöngyökkel. Így aztán mindenki kívánságából van benne valami.

Rögtön rám is igazították, és jövő hétvégén el is hozhatom, aztán már csak megfelelő helyet kell keresni, hogy Főnudli az esküvőig meg ne lesse. (éppen ezért a képek illusztrációk)Végül aztán így a ruha kérdés is megoldódott, bár nem gondoltam volna, hogy ez lesz az esküvőszervezés egyik legnehezebb része, amit még nem is élvezünk annyira, mint amennyire előzőleg képzeli az ember.

Esküvősdi - A legfontosabb "statiszták"

Úgy tűnik, belejöttünk az esküvőszervezésben, hiszen az elmúlt két hétben szinte mindent sikerült elintézni. Bár nagy részben ez Főnudli érdeme, azért a fontos kérdéseknél a sarkamra álltam (mint például: milyen színű legyen a dekoráció ?)
Na de szép sorjában.
Mint már írtam, a döntést elsősorban az étteremen múlott, és mivel abból megtaláltuk a tökéletest, nem volt kérdéses, hogy beindulnak a folyamatok. A hely a Hédervári kastély szomszédságában van, nagyon szép, saját parkkal, egyszerű, de egyben elegáns berendezéssel, barna és vajszínű színvilággal.

Eredetileg úgy terveztük, hogy a polgári esküvőt szűk családi körben tartjuk meg pont azért, hogy az esküvőnk napja ne legyen nagyon zsúfolt, és ne álljon az egész nap kapkodásból.
Aztán mikor megláttuk az étterem parkját egy kis kerti tavacskával, és az étterem vezetője mondta, hogy ott szokták tartani a polgári esküvőket, egy pillanat alatt megváltozott a véleményünk.

Így következő lépésként Főnudli felhívta a hédervári anyakönyvvezetőt, hogy részéről megoldható-e a dolog. Nagyon készséges és segítőkész volt, így egy következő pontot is kipipálhattunk.
Következett a vőfély és a zenekar. A zenekarral nagy szerencsénk volt, hiszen az étterem vezetője által ajánlott családi zenekar szabad is volt, így nem is gondolkodtunk sokat. A vőféllyel viszont megszenvedtünk. Ki gondolta volna, hogy ennyien akarnak még esküvőt rendezni szeptember közepén, mikor ott van rá az egész nyár. Szerencsére aztán 20 sikertelen telenfonhívás után találtunk egy szimpatikus vőfélyt.
Miután a győrzámolyi templom nagyon szép, úgy gondoltuk, a templomi esküvő helye legyen kicsiny falumban, tehát felkerestük a plébánost.

Bevallom őszintén, hogy mivel civil ruhában volt, mi pedig nem vagyunk azok a nagy templomba járósok, meg sem ismertem. Egy negyvenes éveiben járó, fiatal, nagyon laza papja van Győrzámolynak, aki mikor közöltük, hogy mi járatban vagyunk, viccesen csak annyit mondott, hogy a mai világban rossz ötlet az esküvő. Aztán mikor tisztáztuk a részleteket, búcsúzoul hozzátette, hogy még van fél évünk összeveszni, és hogy a nász mise nem sokban különbözik a gyászmisétől. Szóval majd az esküvő előtt egy hónappal megyünk egyszer jegyesoktatásra.

Mánia. Vagy ez már betegség?!?

Biztos minden embernek megvannak azok a dolgok, tevékenységek, amiknek úgy kell lenniük, ahogy ok gondolják, mert különben képesek egész nap azon rágódni, és az egész napjukat elrontják vele.

Nem tudom, hogy ez korral jár-e, vagy csak most tűnt fel saját magamnak, hogy milyen hóbortjaim is vannak.

Vegyük először a reggelemet, ami már egy bizonyos szertartással kezdődik. A japánoknak tea-szertartásuk van, nálam ez kakaó-szertartás.
A kakaó csakis egy bizonyos bögréből finom. Sajnos az évek során (ez közel lassan negyed évszázad) a készlet erősen megfogyatkozott, és már csak egy darab áll a rendelkezésemre, amiből csak kakaót lehet inni, és kitüntetett figyelmet érdemel. Szóval a bögrét megtöltöm tejjel, majd szigorúan 40 másodpercre kerül be a mikróba. Ez alól csak az az eset kivétel, amikor együtt melegítem Drága Ősöm a reggeli kávéjához való tejjel, ebben az esetben másfél percet töltenek a mikróban. Ezek után egy bizonyos kiskanállal szigorúan három kanál kakaó kerül a bögrébe, majd egy kiadós keverés után jóízűen elfogyasztásra kerül.

De a kiskanállal nem is megyünk messzire a következő "tett" helyszínétől, ami az evőeszközöket tároló fiók. Jelen esetünkben ez úgy néz ki, hogy van három függőleges rész a kanál, villa és kés részére, előtte pedig két vízszintes a kis kanalak, kis villák részére. Na nekem ez a rész a gyenge pontom. Ugyanis az összes evőeszköznek szigorúan balra kell nézniük, és ha nem úgy állnak, akkor szépen mindegyiket a megfelelő irányba kell forgatnom, hogy nyugodt napom legyen.

Aztán ott van a fürdőszoba, és a hajszárító. A hajszárító madzagjának, a hajszárító testét körülölelve S alakban kell elhelyezkednie. Sajnos sem Drága Ősöm, sem Főnudli nem tesz eleget ezen kívánságomnak, így egy ideig elnézegetem, ahogy szegény hajszárító köré csak úgy oda van csomózva a vezeték, aztán megkönyörülök rajta, és véget vetek szenvedéseinek avval, hogy kordában tartom eme hosszú kinövését. Bár Főnudli dícséretet érdemel, mert egyszer gyorstalpaló tanfolyamot vett tőlem a madzag feltekerését illetően, és azóta megpróbál valami hasonló kompozíciót kihozni a dologból, általában több-kevesebb sikerrel. Amitől viszont a falra tudok mászni, az csakis Főnudli műve. Van egy bizonyos fiókos szekrény, amiben a zoknik, a fehérneműk és a pizsamák tanyáznak. Namármost, reggel Főnudli fogja magát, és a megfelelő fiókból előveszi az éppen szükséges ruhadarabot. Csak azt nem tudom ép ésszel felfogni, hogy ha kifele húzott 20 cm-t a fiókon, akkor visszafele miért csak 19 és fél cm-t tolja be? Így a fennmaradó fél centi az idegeimre tud menni. Aztán természetesen evvel is úgy vagyok, mint a hajszárítóval, hogy egy idei bűvölöm, hátha megteszi magától a maradék milimétereket, de sajnos csodák nincsenek, úgyhogy egy laza lökéssel a helyére segítem a fiókot.

Azt mondják, azt már tényleg betegség, mikor az ember bezár egy ajtót, majd eltávolodik pár lépést, majd ismét visszamegy és megnézi, tényleg bezárta-e az ajtót. Na én pont így vagyok a kis autómmal. Mivel kulcs nélkül indítható, zárható és nyitható, ezért a slusszkulcs megegyezik a táskámmal, mivel sosem kell belőle kivennem. Ezért mikor kiszállok a kocsiból, csak megnyomok egy gombot a kilincsen, és az autó jól hallható kattanással jelzi, hogy zárva van. Ekkor még biztos ami biztos alapon még megnyitom az ajtót, hogy nyomatékosítsam benne, hogy nem akarok beszállni, és jó lenne, ha nem is engedne be, majd elégedetten utamra indulok. Néha azonban annyira automatikusan megy a dolog, hogy nem is figyelek oda rá, és bár a tudatalatim tudja, hogy bezártam az autót, azért vissza kell mennem, és megnéznem, hogy tényleg minden rendben van-e. Általában Főnudli van rám kiakadva emiatt, és már orvosi esetnek tart, így mindig kitalálok valamit álcázásképp, hogy valamit a kocsiban hagytam.

A következő gyengém bevásárlás közben jön rám. Ha vásárolni megyünk, általában át szoktam rendezni a polcokat. Mondjuk a hajfestékeknél, ha nem a megfelelő oszlopban van a doboz, akkor a helyére rakom, vagy a ruhákat méret szerint sorbarendezem. Bár otthon ez a nagy rendmánia nem jellemző rám, az üzletekben nem tudom, mi üt belém, de egyszerűen a helyükre kell raknom a dolgokat.

Mivel azt hiszem, ezekről a szokásokról már nem tudok lemondani, így továbbra is szinesítik az életemet, és talán az agyára megyek a kívülállóknak.

Esküvősdi - Az időpont

Tudom, hogy erre a témára megvannak a megfelelő fórumok, ahol a leendő menyasszonyok megoszthatják egymással gondolataikat, problémáikat, ötleteiket, én mégis maradnék inkább ennél a blogomnál, és nem kezdenék másikba.

A decemberi lánykérés után egy kicsit jegeltük az esküvő témát Főnudlival, egészen pontosan márciusig. Aztán a tavasz első napjával megindult a nagy esküvőszervezés.

A nagy álmom az volt, hogy augusztus 14-én mondjuk ki a boldogító igent, mivel az pont a 4. évfordulónkra esne, dehát ahhoz sokkal korábban kellett volna észbe kapnunk. Mivel az időpont innentől fogva nem számított, mert amúgy is esélytelen lett volna, inkább az étterem állt döntésünk középpontjában.

Így nekiálltunk keresni a megfelelő éttermet, hogy aztán a szabad időponthoz igazítsuk az esküvő többi "hozzávalóját". Egy hét után, kicsit elkeseredetten álltunk a tények előtt, hogy sehol sem vagyunk, és semmivel nem jutottunk előrébb az esküvő ügyében.

Aztán nőnap előtti hétvégén Főnudli azzal az ötlettel állt elő, hogy nőnap alkalmából vacsizni visz, válasszak éttermet. Mivel Dunakilitire járván dolgozni, naponta kétszer is átmegyek Héderváron, így ajánlottam az ott található éttermet.

És mit ne mondjak, szerelem volt első látásra. Így aztán ha már ott voltunk, és egy jót vacsoráztunk, kértünk is ajánlatot az étterem vezetőtől. Nem sokat gondolkodtunk a dolgon, mivel másnap már vissza is hívtuk, hogy nekünk kell a hely.


Így lett a mi nagy napunk a 2010. szeptember 18.

Mostantól minden nap elmormolok egy kis imát, hogy szép idő legyen, és természetesen innentől beindul a nagy esküvőszervezés Nudli-módra.

Férfi-idomítás 7.lecke - Ágy-jelenet

Na ne tessék semmi pikáns dologra gondolni, mert nem szándékozom intim részletekben bocsátkozni. Az ágyban most kizárólag az alvásra fókuszálnék.

Az okosok azt mondják, hogy míg a férfiak jobban, pihentetőbben alszanak, ha a gyengébbik nem mellett tehetik, ugyanez fordítva nem mondható el, a nők ugyanis sokkal éberebben tudnak csak aludni egy férfi mellett. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a nőknek több alvásra van szükségük, mivel a nap folyamán többet használják az agyukat, és ezért estére jobban elfáradnak. (bevallom, ezen egyáltalán nem lepődök meg, mivel nekem is napi 8-10 óra alvásra van szükségem)

Nem szeretnék következtetésekbe bocsátkozni abban a témában sem, hogy milyen összefüggés van az alvás közben felvett testhelyzet, és a férfi-nő kapcsolat között. Úgy gondolom, mindenki aludjon úgy, ahogy jól esik neki.

Abban azonban biztos vagyok, hogy minden kapcsolatban kialakul spontán módon, hogy az ágynak ki melyik oldalán alszik. Valami ráérős brit vagy amerikai tudós tuti, hogy erre vonatkozóan is végzett valami kutatást, és nem lennék meglepve, ha például valami hasonló eredményre jutnának , hogy a falnál alvó el van nyomva a kapcsolatban.

Nálunk is egyértelmű volt az első pillanattól kezdve, hogy én alszom az ágy bal oldalán, ebből következik, hogy a velem alvónak maradt a jobb oldal. Működött is a dolog egészen addig, míg a párom el nem ment egy csontkovácshoz, aki modernkori táltosnak gondolja magát. Ő megmagyarázta, hogy a Feri azért nem alszik jól, mert az ágynak a jobb oldala alatt egy vízér húzódik, és ez zavarja a pihenésben. Mindezt úgy, hogy sosem járt a lakásban.

Hazajőve a csontkovácstól Feri közölte, hogy térfelet cserélünk, mert a rossz oldal az oka annak, hogy rosszul alszik. Hiába mondtam neki, hogy nem lehet itt sugárzás, mert csak a macskák szeretik a vízereket, és a kutyák nem fekszenek oda, ahol érzékelik ezt a jelenséget és a kutya előszeretettel alszik az ágynak azon az oldalán. De természetesen a táltosnak erre is volt válasza. Mivel kis családunkban egy yorkshire terrier van, a csontkovács közölte, hogy ezek a modern kutyák már nem érzékelik a vízereket.

Jót mosolyogtam a dolgon, és a családi béke fenntartása végett átköltöztem az ágy jobb oldalára, mivel vízér ide, vízér oda, én itt is pont olyan jól tudok aludni. Most várom, hogy a párom újra felkeresse a csontkovácsot és visszakapjam a térfelem, de remélem azt nem találja ki, hogy költözzünk át a másik szobába, mert az egész ágy alatt negatív energiák vannak.

Kate Fforde - Száz boldog esküvőm

Már régóta kinéztem magamnak ezt a könyvet, de addig nem akartam megvenni, míg a végére nem érek a karácsonyi ajándékaimnak. Így múlt pénteken már céltudatosan mentem a könyvesboltba, és hogy ne is essek más könyv által kísértésbe, csak lekaptam a polcról és már indultam is a pénztárhoz.

A tartalom:

"Sarah sok száz boldog és sikeres esküvőn van túl. Egy pici bökkenő van a dologban: egyiken sem ő mondta ki a boldogító igent. Sarah ugyanis profi esküvőszervező, aki mellesleg nem hisz a szerelemben. Egy óvatlan pillanatban két menyegzőt vállal el egy napra; egy bonyodalmakat ígérő sztáresküvőt, és egy családi lagzit. Az esküvőbrigád működésbe lép, de valahogy semmi nem akar összejönni.

Az évszázad partijának küszöbén a fodrászlány szakít, a varrónő összeomlik, a fotós kiakad, és mindezek tetejébe még Sarah-t megkörnyékezi a szerelem... pedig még egy esküvőt nem bír el az a nap.

Vagy mégis?"



A cím nagyon biztató, a fülszöveg azonban egy kicsit szegényes, és nem sok fantáziára utal. Ennek ellenére optimistán álltam neki az olvasásnak, és röpke egy hét alatt a végére is értem a majd 500 oldalas könyvnek.

A könyv egy esküvőszervező munkáját mutatja be, aki egy gazdag esküvőt felügyel. Majd egy hírességtől kap ajánlatot, pont arra a napra, amikorra elvállalta a húga esküvőjének megszervezését. Természetesen mindkettőnél maximálisan helyt akar állni, és a sors pikantériája, hogy egy nagy, és egy alacsony költségvetésű esküvőt kell megszerveznie. Segítségére van ebben két barátnő, egy fodrász és egy varrónő, és természetesen az elmaradhatatlan férfiak. Egy romantikus könyvhöz illően a végére mindenki megtalálja a párját, az esküvők rendben lezajlanak, és mindenki boldog.

Könnyed és humoros olvasmány, romantikát kedvelőknek kihagyhatatlan olvasmány.