Mini - Lak - Az elhatározás

" Így kell ennek lenni,

Minden madárfiókának

Ki kell egyszer repülni."

Az esküvő közeledtével épp ideje külön életet kezdenünk Főnudlival. Bár elég sokáig élvezhettük a szülői ház, és Drága Ősöm vendégszeretetét, eljön az idő, amikor könnyes búcsút veszünk egymástól mint lakótársak, és saját lábunkra állunk.

Némi magyarázat, mi is az a Mini-Lak. A Mini a másik becenevem. Vagyis tulajdonképpen mindenki beceneve. Az enyém, Főnudlié, és még Jar-Jarkáé is. Így ha valaki azt mondja, hogy Mini, akkor legalább két jelentkezőre számíthat.

És hát két Mini hol is lakhatna, naná, hogy a Mini-Lakban.

Természetesen az ember álmodozik arról az otthonról, ahol le szeretné élni az életét, aztán felébred, és szembe kell néznie a keserű valósággal, és a tényekkel, hogy meddig is nyújtózkodhat, hogy még elég legyen a takaró.

Így hát mi is számbavettünk minden eshetőséget, számoltunk, ossztottunk-szoroztunk.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy szeretnénk, ha a Mini-Lak 1.0-ás verzió tökéletes első lakásunk lenne, tükrözve a személyiségünket, és kényelmes, fiatalos otthont nyújtson kettőnknek, majd családunk kis jövevényeinek.

Esküvősdi - Meghívó-mizéria

Ismét fontos kérdéshez érkeztünk az esküvővel kapcsolatosan, hiszen vendégek nélkül nehéz jó hangulatú, bulis lakodalmat csapni.
Az, hogy ennyire fontos ez a kérdés, csak utólag derült ki.

Nem akartuk nagy költségekbe verni magunkat a meghívót illetően, hiszen a szülőket, nagyszülőket, nagynéniket, nagybácsikat kivéve általában nem élnek meg hosszú életet.

Számba vettünk minden eshetőséget, és végül a saját kezüleg gyártott, egyedi meghívóknál döntöttünk.

Nagy lelkesedéssel álltam neki a tervezésnek, alapanyagok felkutatásának, költségvetés kalkulálásának, hogy mennyivel jobban megéri, mintha egy előre elkészítettbe nyomtatnák bele a meghívó szövegét.

A nagy szerelem ő volt:

Így aztán belevetettem magam a tervezésbe, és be kell vallanom, mivel nem vagyok egy nagy számítógépes guru, elég jól megszenvedtem a tervezéssel.

Megtaláltuk a megfelelő idézetet (vagyis ebbe Főnudlinak nem sok beleszólása volt):

"Én én vagyok magamnak,

s néked én te vagyok,

s te én vagy magadnak -

két külön hatalom.

S ketten mi vagyunk.

De csak ha vállalom."

Tökéletesen tükrözi mindkettőnk makacsságát, ami együtt hatalmas kitartássá és céltudatossággá egyesül, úgyhogy számunkra ez a tökéletes idézet, ami tükrözi a személyiségünket.

A meghívó szövegében nem igazán akartunk ömlengőset, hogy mi mennyire szeretjük egymást, és ez életünk legszebb napja, stb. Így inkább a vicces változatok közül válogattunk.
Találtam is egyet, amire úgy rémlett Főnudli is azt mondta, hogy tetszik:

"Úgy döntöttünk, hogy véget vetünk az "én sose adom be a derekamat" című fejezetnek és 2010. szeptember 18-án önként és dalolva összeházasodunk. Ezúton meghívunk - csatolt részeiddel együtt, hogy szem- és fültanúja legyetek annak, hogy ekkor és ekkor, itt és itt örök hűséget fogadunk egymásnak. Majd a nagy sikerre való tekintettel ekkor és ekkor, itt és itt megismétlünk, majd hajnalig tartó mulatozásba kezdünk."

Aztán mikor a kész meghívó tervet Főnudli elé terjesztettem, megvétózta, és egy új ötlettel állt elő. (de mivel az esküvő részleteivel kapcsolatban titoktartási fogadalmat kellett tennem, így semmilyen konkrét dolgot nem szivárogtathatok ki egészen szeptember 19-ig)

Mikor kompromisszumra jutottunk a meghívó szövegét illetően, Főnudli megmagyarázta, hogy úgysem lenne időm megcsinálni a meghívókat, meg ne dolgozzak vele annyit, stb. Így aztán mégis maradt a szokásos "bemegyek az üzletbe, kiválasztom a sablont, és rányomtatják a szöveget" verzió.

Mivel én dolgoztam, így Főnudlira maradt a feladat, hogy elintézze a meghívókat. Szerencsére a döntésben rendelkezésre álltak a 21.század nagy találmányai. Így aztán kiválasztotta a meghívó típusát, lefényképezte telefonnal, MMS-ben elküldte nekem, én rábólintottam, és már indulhatott is a sorozatgyártás.
Szerencsére Drága Ősömnek köszönhetően sikerült egy nagyon jutányos árat kialkudni, így aztán nem nagyon tértünk el a tervezett költségvetéstől.

Ha pedig már a kezünkben lesznek az elkészült meghívók, indulhat az országjárás, hogy mindenkinek időben kézbesíteni tudjuk a borítékokat.

Esküvősdi - Ami megédesíti az életet...

Egy újabb sarkalatos pontja az esküvőszervezésnek.

Mivel Drága Ősöm munkahelyével egy utcában található egy nagyon jó cukrászda, és munkából hazafele gyakran tér be egy-egy szelet süteményért vacsi utánra, ezért az évek folyamán számtalanszor sikerült végigennem a kínálatot. Így nem volt kérdéses, hogy az esküvőhöz szükséges süteményt, és az esküvő egyik fénypontját, a menyasszonyi tortát a győri Kálvária Cukrászdából rendeljük.

Szerencsére ezt a kérdést Főnudli rám hagyta, és csak egy torta ízét kötötte ki kritériumként.

A cukrászdában egy nagyon kedves hölgy állt a rendelkezésünkre, és mivel sok éves tapasztalat áll a háta mögött, megkönnyebbülve támaszkodtunk a segítségére.

Így aztán közös nevezőre jutva megállapodtunk egy 4 emeletes tortában, lépcsőzetesen elhelyezve, a további torták mennyiségében, a sós és édes süteményekben, valamint a vendégeknek szánt süteményes dobozok mennyiségéről.

A menyasszonyi torta díszítésnek nem akartunk marcipánt, mert az a tapasztalatom, hogy mindenki szeretne marcipánt a tányérjára, aztán annak édessége miatt rendszerint a tányéron marad. Így aztán a tortára nagyon szép, és egyre divatosabb élő virág díszítés kerül.

Főnudli külön kérésére a menyasszonyi torta bevonulását kis tüzijáték fogja kísérni, aminek én annyira nem vagyok a híve, de ha már én döntöttem a torták ízeibe, azt hiszem ennyi kompromisszum még megengedhető.

A torta tetetejére elengedhetetlen kellék a nászpár, amiből még keressük a megfelelőt, ami leginkább hasonlít ránk.

Mindenképpen szeretnék tartós anyagból lévő nászpárt (nem marcipánt), hogy aztán egy polcra kitéve mindig emlékeztessen életünk legszebb napjára.

Esküvősdi - A RUHA

Természetesen csupa nagybetűvel, mivel egy menyasszony számára ez az esküvő egyik legfontosabb kelléke.

Egy ilyen nagy eseményre ki mással menne az ember lánya, mint a legkritikusabb személlyel, vagyis az édesanyjával, tehát Drága Ősöm jött velem ruhát próbálni.

Az interneten feltérképeztük a szalonokat, és jól megfontolt logisztikával vágtunk neki a túrának egy szombat délelőtt.

A történethez hozzá tartozik, hogy 2 évvel ezelőtt volt az öcsém esküvője, ahol koszorúslány voltam, így ruhát keresve már némi betekintést tehettünk ebbe a világba. Az egyik szalonban volt a próbababán egy menyasszonyi ruha, amit nem bírtam megállni, és fel kellett próbálnom. Az én Drága Ősömnek meg potyogtak a könnyei a meghatódotságtól, hogy az ő kicsi lányát menyasszonyi ruhába látja.

Ebből a történetből kiindulva tudtuk, hogy az lesz a megfelelő ruha, ahol ismét könnybe lábad Drága Ősöm szeme.

Először egy szombat délelőttöt választottunk, hogy feltérképezzük a ruhakínálatot, és bejelentkezzünk abba a szalonba, ahol mindenképpen próbálni akartunk.

Hamar rá kellett jönnöm, hogy valami baj van velem. Nem úgy viselkedem, mint egy normális menyasszony, aki arra készül, hogy kiválassza azt az öltözéket, amit élete legszebb napján visel majd.

Gyönyörű ruhákat adtak rám, és jól is álltak, a harmadik ruha után viszont nagyon untam az egészet, és alig vártam, hogy vége legyen a felpróbálásra váró ruhák sorának. Végső elkeseredésünkben elmentünk a 2 évvel ezelőtti szalonba, ahol felpróbáltam a 2 évvel ezelőtti ruhát. Bevallom, megdobbant a szívünk, de Drága Ősöm könnyei csak nem jöttek. Így arra a hétvégére feladtuk a próbálkozást.

Aztán múlt héten kivettem jól megérdemelt tavalyi szabadságomat, így ismét belevághattunk a ruhakeresésbe, immár kicsit pesszimistán, viszont több lelkesedéssel.

Elég sok követelménynek kellett megfelelnie a tökéletes ruhának. Főnudli szerette volna, ha a ruhát nem kikölcsönözzük, hanem meg is vesszük. Én nem szerettem volna túl egyszerű, de túl csilli-villit sem, minél kisebb szoknyával, minél könnyebbet, és minél rövidebb uszállyal, és nem fehéret. Hát mondanom sem kell, hogy a végső választás messze áll ezektől a kritériumoktól.

Szóval, már nyitásra érkeztünk a Vanessa Esküvő Ruhaszalonba, gondolván reggel még nagyobb a türelmünk a próbálgatáshoz.

Egy nagyon kedves lány fogadott minket a szalonban (mindenkinek csak ajánlani tudom), akinek elmondtuk mindenki követelményeit a ruhával kapcsolatban, és megkezdődött a Nagy Ruhapróba.

Mindenféle stílusú, színű, formájú ruhát kipróbáltunk, kölcsönözhetőeket, és megvehetőket egyaránt.

Aztán kb. a tizedik ruha valahogy más volt. Felkerült rám a fátyol, az ékszer, a hajbavaló, és végre megláttam Drága Ősöm szemét csillogni.

Így aztán hiába volt a listánkon még számtalan felpróbálásra szánt ruha, tudtuk, hogy nem kell többet felvennem.

Végül aztán megtaláltuk az arany középutat, hiszen a ruhát megveszem, fehér, elég hosszú uszállyal, és gyönyörű hímzéssel és gyöngyökkel. Így aztán mindenki kívánságából van benne valami.

Rögtön rám is igazították, és jövő hétvégén el is hozhatom, aztán már csak megfelelő helyet kell keresni, hogy Főnudli az esküvőig meg ne lesse. (éppen ezért a képek illusztrációk)Végül aztán így a ruha kérdés is megoldódott, bár nem gondoltam volna, hogy ez lesz az esküvőszervezés egyik legnehezebb része, amit még nem is élvezünk annyira, mint amennyire előzőleg képzeli az ember.

Esküvősdi - A legfontosabb "statiszták"

Úgy tűnik, belejöttünk az esküvőszervezésben, hiszen az elmúlt két hétben szinte mindent sikerült elintézni. Bár nagy részben ez Főnudli érdeme, azért a fontos kérdéseknél a sarkamra álltam (mint például: milyen színű legyen a dekoráció ?)
Na de szép sorjában.
Mint már írtam, a döntést elsősorban az étteremen múlott, és mivel abból megtaláltuk a tökéletest, nem volt kérdéses, hogy beindulnak a folyamatok. A hely a Hédervári kastély szomszédságában van, nagyon szép, saját parkkal, egyszerű, de egyben elegáns berendezéssel, barna és vajszínű színvilággal.

Eredetileg úgy terveztük, hogy a polgári esküvőt szűk családi körben tartjuk meg pont azért, hogy az esküvőnk napja ne legyen nagyon zsúfolt, és ne álljon az egész nap kapkodásból.
Aztán mikor megláttuk az étterem parkját egy kis kerti tavacskával, és az étterem vezetője mondta, hogy ott szokták tartani a polgári esküvőket, egy pillanat alatt megváltozott a véleményünk.

Így következő lépésként Főnudli felhívta a hédervári anyakönyvvezetőt, hogy részéről megoldható-e a dolog. Nagyon készséges és segítőkész volt, így egy következő pontot is kipipálhattunk.
Következett a vőfély és a zenekar. A zenekarral nagy szerencsénk volt, hiszen az étterem vezetője által ajánlott családi zenekar szabad is volt, így nem is gondolkodtunk sokat. A vőféllyel viszont megszenvedtünk. Ki gondolta volna, hogy ennyien akarnak még esküvőt rendezni szeptember közepén, mikor ott van rá az egész nyár. Szerencsére aztán 20 sikertelen telenfonhívás után találtunk egy szimpatikus vőfélyt.
Miután a győrzámolyi templom nagyon szép, úgy gondoltuk, a templomi esküvő helye legyen kicsiny falumban, tehát felkerestük a plébánost.

Bevallom őszintén, hogy mivel civil ruhában volt, mi pedig nem vagyunk azok a nagy templomba járósok, meg sem ismertem. Egy negyvenes éveiben járó, fiatal, nagyon laza papja van Győrzámolynak, aki mikor közöltük, hogy mi járatban vagyunk, viccesen csak annyit mondott, hogy a mai világban rossz ötlet az esküvő. Aztán mikor tisztáztuk a részleteket, búcsúzoul hozzátette, hogy még van fél évünk összeveszni, és hogy a nász mise nem sokban különbözik a gyászmisétől. Szóval majd az esküvő előtt egy hónappal megyünk egyszer jegyesoktatásra.

Mánia. Vagy ez már betegség?!?

Biztos minden embernek megvannak azok a dolgok, tevékenységek, amiknek úgy kell lenniük, ahogy ok gondolják, mert különben képesek egész nap azon rágódni, és az egész napjukat elrontják vele.

Nem tudom, hogy ez korral jár-e, vagy csak most tűnt fel saját magamnak, hogy milyen hóbortjaim is vannak.

Vegyük először a reggelemet, ami már egy bizonyos szertartással kezdődik. A japánoknak tea-szertartásuk van, nálam ez kakaó-szertartás.
A kakaó csakis egy bizonyos bögréből finom. Sajnos az évek során (ez közel lassan negyed évszázad) a készlet erősen megfogyatkozott, és már csak egy darab áll a rendelkezésemre, amiből csak kakaót lehet inni, és kitüntetett figyelmet érdemel. Szóval a bögrét megtöltöm tejjel, majd szigorúan 40 másodpercre kerül be a mikróba. Ez alól csak az az eset kivétel, amikor együtt melegítem Drága Ősöm a reggeli kávéjához való tejjel, ebben az esetben másfél percet töltenek a mikróban. Ezek után egy bizonyos kiskanállal szigorúan három kanál kakaó kerül a bögrébe, majd egy kiadós keverés után jóízűen elfogyasztásra kerül.

De a kiskanállal nem is megyünk messzire a következő "tett" helyszínétől, ami az evőeszközöket tároló fiók. Jelen esetünkben ez úgy néz ki, hogy van három függőleges rész a kanál, villa és kés részére, előtte pedig két vízszintes a kis kanalak, kis villák részére. Na nekem ez a rész a gyenge pontom. Ugyanis az összes evőeszköznek szigorúan balra kell nézniük, és ha nem úgy állnak, akkor szépen mindegyiket a megfelelő irányba kell forgatnom, hogy nyugodt napom legyen.

Aztán ott van a fürdőszoba, és a hajszárító. A hajszárító madzagjának, a hajszárító testét körülölelve S alakban kell elhelyezkednie. Sajnos sem Drága Ősöm, sem Főnudli nem tesz eleget ezen kívánságomnak, így egy ideig elnézegetem, ahogy szegény hajszárító köré csak úgy oda van csomózva a vezeték, aztán megkönyörülök rajta, és véget vetek szenvedéseinek avval, hogy kordában tartom eme hosszú kinövését. Bár Főnudli dícséretet érdemel, mert egyszer gyorstalpaló tanfolyamot vett tőlem a madzag feltekerését illetően, és azóta megpróbál valami hasonló kompozíciót kihozni a dologból, általában több-kevesebb sikerrel. Amitől viszont a falra tudok mászni, az csakis Főnudli műve. Van egy bizonyos fiókos szekrény, amiben a zoknik, a fehérneműk és a pizsamák tanyáznak. Namármost, reggel Főnudli fogja magát, és a megfelelő fiókból előveszi az éppen szükséges ruhadarabot. Csak azt nem tudom ép ésszel felfogni, hogy ha kifele húzott 20 cm-t a fiókon, akkor visszafele miért csak 19 és fél cm-t tolja be? Így a fennmaradó fél centi az idegeimre tud menni. Aztán természetesen evvel is úgy vagyok, mint a hajszárítóval, hogy egy idei bűvölöm, hátha megteszi magától a maradék milimétereket, de sajnos csodák nincsenek, úgyhogy egy laza lökéssel a helyére segítem a fiókot.

Azt mondják, azt már tényleg betegség, mikor az ember bezár egy ajtót, majd eltávolodik pár lépést, majd ismét visszamegy és megnézi, tényleg bezárta-e az ajtót. Na én pont így vagyok a kis autómmal. Mivel kulcs nélkül indítható, zárható és nyitható, ezért a slusszkulcs megegyezik a táskámmal, mivel sosem kell belőle kivennem. Ezért mikor kiszállok a kocsiból, csak megnyomok egy gombot a kilincsen, és az autó jól hallható kattanással jelzi, hogy zárva van. Ekkor még biztos ami biztos alapon még megnyitom az ajtót, hogy nyomatékosítsam benne, hogy nem akarok beszállni, és jó lenne, ha nem is engedne be, majd elégedetten utamra indulok. Néha azonban annyira automatikusan megy a dolog, hogy nem is figyelek oda rá, és bár a tudatalatim tudja, hogy bezártam az autót, azért vissza kell mennem, és megnéznem, hogy tényleg minden rendben van-e. Általában Főnudli van rám kiakadva emiatt, és már orvosi esetnek tart, így mindig kitalálok valamit álcázásképp, hogy valamit a kocsiban hagytam.

A következő gyengém bevásárlás közben jön rám. Ha vásárolni megyünk, általában át szoktam rendezni a polcokat. Mondjuk a hajfestékeknél, ha nem a megfelelő oszlopban van a doboz, akkor a helyére rakom, vagy a ruhákat méret szerint sorbarendezem. Bár otthon ez a nagy rendmánia nem jellemző rám, az üzletekben nem tudom, mi üt belém, de egyszerűen a helyükre kell raknom a dolgokat.

Mivel azt hiszem, ezekről a szokásokról már nem tudok lemondani, így továbbra is szinesítik az életemet, és talán az agyára megyek a kívülállóknak.

Esküvősdi - Az időpont

Tudom, hogy erre a témára megvannak a megfelelő fórumok, ahol a leendő menyasszonyok megoszthatják egymással gondolataikat, problémáikat, ötleteiket, én mégis maradnék inkább ennél a blogomnál, és nem kezdenék másikba.

A decemberi lánykérés után egy kicsit jegeltük az esküvő témát Főnudlival, egészen pontosan márciusig. Aztán a tavasz első napjával megindult a nagy esküvőszervezés.

A nagy álmom az volt, hogy augusztus 14-én mondjuk ki a boldogító igent, mivel az pont a 4. évfordulónkra esne, dehát ahhoz sokkal korábban kellett volna észbe kapnunk. Mivel az időpont innentől fogva nem számított, mert amúgy is esélytelen lett volna, inkább az étterem állt döntésünk középpontjában.

Így nekiálltunk keresni a megfelelő éttermet, hogy aztán a szabad időponthoz igazítsuk az esküvő többi "hozzávalóját". Egy hét után, kicsit elkeseredetten álltunk a tények előtt, hogy sehol sem vagyunk, és semmivel nem jutottunk előrébb az esküvő ügyében.

Aztán nőnap előtti hétvégén Főnudli azzal az ötlettel állt elő, hogy nőnap alkalmából vacsizni visz, válasszak éttermet. Mivel Dunakilitire járván dolgozni, naponta kétszer is átmegyek Héderváron, így ajánlottam az ott található éttermet.

És mit ne mondjak, szerelem volt első látásra. Így aztán ha már ott voltunk, és egy jót vacsoráztunk, kértünk is ajánlatot az étterem vezetőtől. Nem sokat gondolkodtunk a dolgon, mivel másnap már vissza is hívtuk, hogy nekünk kell a hely.


Így lett a mi nagy napunk a 2010. szeptember 18.

Mostantól minden nap elmormolok egy kis imát, hogy szép idő legyen, és természetesen innentől beindul a nagy esküvőszervezés Nudli-módra.

Férfi-idomítás 7.lecke - Ágy-jelenet

Na ne tessék semmi pikáns dologra gondolni, mert nem szándékozom intim részletekben bocsátkozni. Az ágyban most kizárólag az alvásra fókuszálnék.

Az okosok azt mondják, hogy míg a férfiak jobban, pihentetőbben alszanak, ha a gyengébbik nem mellett tehetik, ugyanez fordítva nem mondható el, a nők ugyanis sokkal éberebben tudnak csak aludni egy férfi mellett. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a nőknek több alvásra van szükségük, mivel a nap folyamán többet használják az agyukat, és ezért estére jobban elfáradnak. (bevallom, ezen egyáltalán nem lepődök meg, mivel nekem is napi 8-10 óra alvásra van szükségem)

Nem szeretnék következtetésekbe bocsátkozni abban a témában sem, hogy milyen összefüggés van az alvás közben felvett testhelyzet, és a férfi-nő kapcsolat között. Úgy gondolom, mindenki aludjon úgy, ahogy jól esik neki.

Abban azonban biztos vagyok, hogy minden kapcsolatban kialakul spontán módon, hogy az ágynak ki melyik oldalán alszik. Valami ráérős brit vagy amerikai tudós tuti, hogy erre vonatkozóan is végzett valami kutatást, és nem lennék meglepve, ha például valami hasonló eredményre jutnának , hogy a falnál alvó el van nyomva a kapcsolatban.

Nálunk is egyértelmű volt az első pillanattól kezdve, hogy én alszom az ágy bal oldalán, ebből következik, hogy a velem alvónak maradt a jobb oldal. Működött is a dolog egészen addig, míg a párom el nem ment egy csontkovácshoz, aki modernkori táltosnak gondolja magát. Ő megmagyarázta, hogy a Feri azért nem alszik jól, mert az ágynak a jobb oldala alatt egy vízér húzódik, és ez zavarja a pihenésben. Mindezt úgy, hogy sosem járt a lakásban.

Hazajőve a csontkovácstól Feri közölte, hogy térfelet cserélünk, mert a rossz oldal az oka annak, hogy rosszul alszik. Hiába mondtam neki, hogy nem lehet itt sugárzás, mert csak a macskák szeretik a vízereket, és a kutyák nem fekszenek oda, ahol érzékelik ezt a jelenséget és a kutya előszeretettel alszik az ágynak azon az oldalán. De természetesen a táltosnak erre is volt válasza. Mivel kis családunkban egy yorkshire terrier van, a csontkovács közölte, hogy ezek a modern kutyák már nem érzékelik a vízereket.

Jót mosolyogtam a dolgon, és a családi béke fenntartása végett átköltöztem az ágy jobb oldalára, mivel vízér ide, vízér oda, én itt is pont olyan jól tudok aludni. Most várom, hogy a párom újra felkeresse a csontkovácsot és visszakapjam a térfelem, de remélem azt nem találja ki, hogy költözzünk át a másik szobába, mert az egész ágy alatt negatív energiák vannak.

Kate Fforde - Száz boldog esküvőm

Már régóta kinéztem magamnak ezt a könyvet, de addig nem akartam megvenni, míg a végére nem érek a karácsonyi ajándékaimnak. Így múlt pénteken már céltudatosan mentem a könyvesboltba, és hogy ne is essek más könyv által kísértésbe, csak lekaptam a polcról és már indultam is a pénztárhoz.

A tartalom:

"Sarah sok száz boldog és sikeres esküvőn van túl. Egy pici bökkenő van a dologban: egyiken sem ő mondta ki a boldogító igent. Sarah ugyanis profi esküvőszervező, aki mellesleg nem hisz a szerelemben. Egy óvatlan pillanatban két menyegzőt vállal el egy napra; egy bonyodalmakat ígérő sztáresküvőt, és egy családi lagzit. Az esküvőbrigád működésbe lép, de valahogy semmi nem akar összejönni.

Az évszázad partijának küszöbén a fodrászlány szakít, a varrónő összeomlik, a fotós kiakad, és mindezek tetejébe még Sarah-t megkörnyékezi a szerelem... pedig még egy esküvőt nem bír el az a nap.

Vagy mégis?"



A cím nagyon biztató, a fülszöveg azonban egy kicsit szegényes, és nem sok fantáziára utal. Ennek ellenére optimistán álltam neki az olvasásnak, és röpke egy hét alatt a végére is értem a majd 500 oldalas könyvnek.

A könyv egy esküvőszervező munkáját mutatja be, aki egy gazdag esküvőt felügyel. Majd egy hírességtől kap ajánlatot, pont arra a napra, amikorra elvállalta a húga esküvőjének megszervezését. Természetesen mindkettőnél maximálisan helyt akar állni, és a sors pikantériája, hogy egy nagy, és egy alacsony költségvetésű esküvőt kell megszerveznie. Segítségére van ebben két barátnő, egy fodrász és egy varrónő, és természetesen az elmaradhatatlan férfiak. Egy romantikus könyvhöz illően a végére mindenki megtalálja a párját, az esküvők rendben lezajlanak, és mindenki boldog.

Könnyed és humoros olvasmány, romantikát kedvelőknek kihagyhatatlan olvasmány.

Ez itt a reklám helye - Power Jóga

Már régóta kacérkodok a gondolattal, hogy ki kéne próbálni a jógát. A bajom csak az volt vele, hogy nem vagyok az a típus, aki lótusz ülésben képes ülni fél órát, és közben zümmög. (persze evvel nem szándékom megsérteni a jóga ezen műfaját űzőket)

Egy kis utána olvasás után esett a választás a power jógára.

"A power jóga során a mozdulatok végrehajtása a légzés ütemére történik, egy pozíció egy hosszú kilégzésig tart. A ritmus felgyorsítása feljebb pumpálja a pulzust, így a power jóga a szívet és a keringési rendszert is megedzi, na meg a karcsúsodást is kilátásba helyezi. A feszes forma elérését segíti az is, hogy a mozgásforma a jóga legintenzívebb izommunkát megkívánó pozícioit válogatja össze, így a szálkás delta örömét is megtapasztalhatod, ráadásul súlyzók használata nélkül. A gyorsabb tempó mindezek mellett azt is megmutatja, milyen harmonikusan folynak egymás a klasszikus ászanák, tested kecses pózból pózba görgetése pedig igazi szépélménnyel ajándékoz meg.

A power jóga kidomorítja az ősi mozdulatok sportos jellegét, de nem feledkezik meg a jóga lelki harmóniát támogató oldaláról sem. Az izmok hatékony karbantartása és a testet felszabadító lazítás mellett így szellemileg is feltöltődhetsz, és kívül-belül újult energiával vághatsz neki a hétköznapoknak" (ismertető innen)

Pénteken siettem haza a munkából, mert Főnudlival este 6-ra voltunk bejelentkezve a Dallos Pilates Studioba. Bevallom erősen pesszimista voltam a dolgot illetően, mert az én hajlékonyságommal, és annak tudatában, hogy már egy éve nem mozogtam semmit, nem sok jóra számítottam magamtól.

Aztán elkezdődött az óra. Az oktató azt mondta, hogy akkor lesz jó, ha már nem az erőlködésről szól a dolog, hanem élvezni fogjuk a mozdulatokat. Na azt hiszem, ez nálam még egy kicsit odébb lesz. De úgy gondolom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és megpróbáltam becsülettel végrehajtani a gyakorlatokat. Nagyon tetszett, mert az egész egy lassú tánchoz hasonlított, és a tánc közel áll a szívemhez, úgyhogy hamar összebarátkoztunk.

Az óra végeztével nem éreztem, hogy annyira elfáradtam volna, sőt inkább nagyon könnyűnek éreztem magam, mint aki 10 cm-rel a föld felett jár, csak úgy lebegtek a végtagjaim.

Aztán eljött a szombat reggel, és vele együtt a fekete leves. Mindkettőnknek olyan izomláza volt (és még van is), hogy alig bírtunk kikelni az ágyból. Tulajdonképpen a fülcimpámat, és a kis lábujjamat leszámítva azt hiszem minden egyes porcikám izomlázas. Sőt, nem is gondoltam volna, hogy az embernek ennyiféle helyen van izma, ami fájni tud.

Mivel aztán mozdulni nem nagyon tudtunk, kicsit jobban utánaolvastam a neten a power jóga jótékony következményeinek, és már jobb szívvel türtem az izomlázzal járó fájdalmat.

A Power Jóga rendszeres művelése erősíti a testet, a gerincet egészségesen tartja, a hajlékonyságot nagyban fokozza, kiegyensúlyozottá tesz, fejleszti a koncentráló képességet, oldja a stresszt, felkészít a terhességre és a szülésre.

És valljuk be töredelmesen, a 8-10 óra íróasztal melletti ülés nem igazán tesz jót sem a gerincemnek, és nem igazán segít a sportos alkat kialakításában sem, és mivel a könyvelés nem épp egy stresszmentes munkának, azt hiszem, jól választottunk.

Ezért Főnudlival úgy döntöttünk, hogy szembenézve az izomlázzal töltött hétvégékkel, vállaljuk a kockázatot, és rendszeres látogatói leszünk az órának.

Ígérem, ha már spárgázni is könnyedén fogok tudni, arról külön bejegyzés születik.

Kerstin Gier - Férfiak és egyéb katasztrófák

A következő olvasmány a karácsonyra kapott könyvek sorában. Pénteken Budapestre utaztam, és mivel Győrzámoly és Budapest között a közlekedés még jóindulattal sem mondható zökkenőmentesnek (1 óra várakozás Győrben), így elsők között került a könyv a táskába.

Íme a tartalom:
"Németország modern női sikerírója azt kínálj olvasóinak, amiből ma a legkevesebb van: felhőtlen humor, önfeledt vihogást, könnytörülgetős, térdcsapkodós hahotázást. Görbe tükröt tart a magukat istennek képzelő férfiak elé, ugyanakkor segít elfogadtatni velünk saját gyengéinket és emlékeztet bennünket rejtett értékeinkre. Judith, a 26 éves "nyugdíjas" egyetemista elégedetlen az életével. Izomagyú barátja fontossági sorrendjében ő csak a kerékpározás után szerepel, és folyamatosan harcban áll a kilóival, pattanásaival. Barátnői helyzete sem rózsásabb: Susanna elsüllyed egy gusztustalan haspók mellett, Katját gátlástalanul csalja a barátja, Bille fejét pedig elcsavarja egy korlátolt, nagyképű alak. Hősnőnket azonban helyzetkomikumokban bővelkedő magánéleti kudarcai nyílegyenesen vezetik az öntudatos önmegvalósítás felé. A négy barátnő a nagy Ő keresése közben egyik groteszk-humoros kalandból a másikba csöppen, egészen a könyv meglepő végkifejletéig.
Hogy ez leginkább a Családom és egyéb állatfajták újat kori megfelelője?
Mondhatnánk, fiatalkori önmagunkon nevetünk, vagy éppen azon, hogy mi is itt tartunk majd pár év múlva?
Legyen akár férfi, akár ő a kedves olvasó, bátran engedje át magát ennek a történetnek, és hagyja kiragadni magát azok közül, akik mindig mindent nagyon komolyan vesznek...
Az első sortól az utolsóig garantált szórakozás, ami nem véletlen: Németországban film készült belőle, könyveit eddig 2 millió példányban adták el.
És ha nem volt elég, keressék a szerzőnő korábbi, Halálom után felbontandó című sikerkönyvét is!"

Elolvasva a fülszöveget, nagyon ígéretesnek tűnt a könyv. Elvégre örök téma, hogy a lányok a kilókkal és a pattanásaikkal küzdenek, hogy a pasik nem úgy bánnak velük, ahogy azt megérdemlik, és természetesen, hogy mindenki keresi a nagy Ő-t.
A történet nagyon hasonlít az angol Bridget Jones naplója-ra, és a magyar Állítsátok meg Terézanyut!-ra, dehát nyílván Németországban is vannak szingli lányok, akik szerelemre és megértő pasira vágynak.

Az írónő stílusa tényleg jó, és vannak szórakoztató részek a könyvben, én mégis olyan se eleje, se vége történetnek találtam. Legalábbis a fülszövegben ígért "meglepő végkifejlet" elmaradt. Továbbá engem nagyon zavart a sok szereplő, a sok név, mert a végére már azt sem tudtam, hogy ki kivel van.
Természetesen aztán mindenki megtalálta a magához való párt, és bár a könyvből nem derül ki, valószínűleg mindenki boldogan él azóta is, ha meg nem halt.

A könyv nagyon könnyen és gyorsan olvasható. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Győrzámoly-Budapest oda-vissza úton ki is olvastam a majdnem 400 oldalas könyvet.
Bár az idő eltöltésére jó volt, azért nem keresem a könyvesboltban az írónő másik könyvét, mert engem nem győzött meg.

Pata Negra Tapas Bar Budapest, Kálvin tér

2-3 havonta székhelyünket áttesszük egy hétvége erejéig Budapestre. Ilyenkor nem Főnudli jön haza, hanem én utazom hozzá, és csatangolós hétvégét tartunk.

Mivel ezen a hétvégén mégis csak Valentin-nap van, meg olyan évforduló-féleség is, péntek este elmentünk vacsorázni.

Mivel szeretünk újdonságokat, és külföldi ízeket kipróbálni, ezért esett a választás egy spanyol étteremre.

Bár én már kétszer is voltam Spanolyországban, sajnos nem volt alkalmam kipróbálni az autentikus spanyol ételeket.

Péntek este 9 körül értünk az Pata Negra Tapas Bár-ba, és mivel nem foglaltunk előre asztalt, csak a pultnál kaptunk helyet. Az étterem nem túl nagy, kis asztalokkal, hangulatos zenével. Először nem tetszett, hogy nem tudjuk asztalnál elfogyasztani a vacsoránkat, de aztán a pultnál tényleg bár jellege lett a vacsinak, és közelről élvezhettem azt a nyüzsgést, lendületet és forgatagot, ami az étteremre jellemző volt.

Egy kedves, segítőkész pincér azonnal hozta az étlapot, és mivel először voltunk ilyen helyen, és az ételekben sem voltunk jártasak, tanácsot kértem, mit és hogyan érdemes enni.

A tapas a spanyol gasztronómia egyik jellegzetessége. A legtöbb bárban és étteremben a szeszes italok mellé szolgálják fel. A tapas rendkívül sokféle, tulajdonképpen bármiből lehet, amit kis adagokra fel lehet osztani: apró szendvics, kolbászkák, sonka stb. Az itt élők gyakran beülnek kedvenc bárjukba, és borozgatás mellett egy-egy falatnyi tapast rágcsálnak. A szó eredetének legelterjedtebb változata szerint annak idején a boros poharakra kistányért raktak, hogy ne szálljon bele a por vagy ne másszanak bele ízeltlábúak. Ezekre a kistányérokra, fedőkre rakták azokat az apró falatokat, amelyeket a bor mellé fogyasztottak. A fedő spanyolul tapa, s valószínűleg innen ered a tapas elnevezés.

Mi a szeszes ital helyett csak üdítőt ittunk, a pincér jobbnál-jobb ajánlataiból csak nehezen tudtunk választani.

Végül aztán Főnudli pan catalan-t (katalán kenyeret, paradicsommal és olivaolajjal), albondigas de carne-t (húsgolyók fűszeres paradicsomszószban) és aceitunas-t (olivabogyó fekete, zöld vegyesen, száras caprival) választotta, bár a caribogyót nem volt hajlandó megkóstolni, hiába mondtam, hogy finom. Én azért ennél jóval bátrabb voltam, hiszen egyből a tengeri kütyüket kerestem az étlapon. Végül chipirones a la pancha (bébi tintahal vaslapon sütve) és brocheta de pollo (citromos csirkenyárs) landolt a tányéromon.

Egy jó beszélgetés mellett minden elfogyott a tányérokról, és bár nem ettük pukkadásig magunkat, jól laktunk a falatkákkal.

Nem vagyok édesszájú, de már az interneten lévő étlapon kinéztem magamnak a sorbete de limón-t (citrom szorbet). Itt ismét megbizonyosodhattunk pincérünk kedvességéről, hiszen hiába volt tele az étterem annyira, hogy már azt sem tudták, hova ültessék le a vendégeket, volt ideje rá, hogy elmesélje, hogy is készül az édesség. Volt némi fogalmam az desszert elkészítési módjáról, de ez egy pezsgővel készített változat volt. Bár ez nem egy bonyolúlt desszert, be kell vallanom, hogy mennyei volt, és méltóképpen koronázta meg, az amúgy is csodálatos estét.

Amatőr módon fényképezőgépet nem vittünk, így nem tudtam megörökíteni az étel-remekeket, de biztos vagyok benne, hogy még a közeljövőben visszatérünk, hiszen mindenképpen végig kell enni az étlapot, és akkor nem hagyom itthon a masinát.

Elizabeth Gilbert - Eat, pray, love (Ízek, imák, szerelmek)

Karácsonyra szinte mindenki meglepett egy könyvvel, így kupacban várakoznak a könyvespolc szélén, míg sorra nem kerülnek, és míg elolvasás után bekategórizálom őket és a megfelelő helyre kerülnek a könyvek rendszerében.

Így foglalhatja el méltó helyét a polcon ezek után ez a könyv is:

Íme a fülszöveg:

"Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket.

Elizabeth harmincas, sikeres nő - volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatra a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől.

Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak.

Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy "ettől a naptól kedve változtatok az életemen".

EGY NŐ, AKI NEM AKART TÖBBÉ MEGFELELNI.

EGY NŐ, AKI ELENGEDTE A JELENÉT ÉS MEGTALÁLTA A BOLDOGSÁGÁT.

EGY NŐ, AKIBEN MAGUNKRA ISMERHETÜNK."

Úgy gondolom, mindenki életében van egy olyan pillanat, amikor úgy dönt, "most vagy soha" alapon, változtatnia kell az életén.

Liz egy harmincas éveiben járó nő, aki azt hiszi, tökéletes életet él, hiszen férjnél van, egy gyönyörű házban lakik, és megvan minden. Aztán egyszer csak rádöbben, hogy ez nem ő, és ő nem ezt az életet akarja élni. Összeroppan, elválik a férjétől, és útnak indul, hogy egy év alatt megtalálja önmagát.

A könyv első részében az Itália felfedezését írja le. Tulajdonképpen végigeszi Olaszországot, bejárja a híres városokat, és rengeteg barátot szerez. Kb. az első 10 oldal olvasása után megállapítottam, hogy nagyon tetszik az írónő stílusa, és nem bírtam letenni a könyvet. Az Itália út olyan volt számomra, mint egy videofilm, amit gyorsítva nézek, és itt-ott visszakapcsolom normál módba egy-egy történet erejéig. Mondhatnám azt is, hogy ugyanolyan zaklatott, csapongó, mint amilyen Liz lelkiállapota lehetett, miután rájött, hogy romokban az élete. Aztán jön India, a meditáció, és a megnyugvás. Ezt a részt egy kicsit vontatottnak találtam, és nem pörögtek úgy a lapok, de csak a végére értem, miután képzeletben Lizzel együtt átmeditáltam 4 hónapot, és tanúja lettem, ahogy megnyugszik, és megtalálja önmagát, hogy aztán magabiztosan nekivághasson az ismeretlennek, és felfedezze Indonéziát. Indonéziában szintén rengeteg barátra tesz szert, segít másokon, és kész arra, hogy egy szerető képében végleg lezárja a múltját, és új életet kezdve térjen haza újra Amerikába.

Bár az interneten kapott ez a könyv hideget és meleget egyaránt, nekem nagyon tetszett. És bár az ember némiképp betekintést nyer a három ország kultúrájába, talál egy-két jó gondolatot az önmegvalósításról, nem egy "hogyan legyünk boldogok" típusú könyvre kell gondolni nagy filozófiai gondolatokkal. Szórakoztató könyv egy nőről (sok másik nő problémájával), aki mer változtatni, és kilépni addigi életéből, hogy a számára megfelelő életformát megtalálja.

Télbúcsúztató

Tudom, ez a cím egy kicsit még korai, de már szeretném kimondani, hogy vége a télnek, és jön a tavasz.

Azt mondják, hogy minden ember azt az évszakot szereti, amelyikben született. Nos, én január 13-án láttam meg a napvilágot, ami a tél kellős közepe, ehhez képest alig várom, hogy az a kis légypiszok eltünjön a számok elől, és még inkább, hogy kétjegyűek legyenek. Vagy nem passzol nálam valami, vagy közrejátszik ebben Ikrek aszcendensem, hogy ha a hőmérő higanyszála 20 fok alá esik, én már meg akarok fagyni, és úgy látszik, az Ikrek énem felülkerekedik Bak énemen. Vagy nekem kellett volna egy kicsit délebbre születnem?

Persze nem normális, hogy karácsonykor 20 fok volt, de ennyi havat szerintem az elmúlt 10 évben nem láttam. Akárhányszor elolvad, reménykedek, hogy nem esik több hó, és akkor másnap ismét fehér bunda takarjaa táj, ami a meleg szobából nézve csodálatos, csak mikor napi 100 km-t kell vezetni benne, akkor már annyira nem találom mókásnak a helyzetet. Aztán ott vannak ezek a rettentő hidegek. Mert még a havazást el is viselném valahogy, de hogy - 20 fok legyen? Ez már nem normális.

Aztán ott van az öltözködés. Mivel fázós vagyok, a tél nálam folyamatos öltözési procedúrákból áll. Harisnya, dupla zokni, nadrág, kis trikó, hosszú ujjú felső, pulóver, sál, sapka, kesztyű, mind elengedhetetlen kellékek.

A téli sportok szintén nem tartoznak a kedvenceim közé. Bár a műkorcsolyát nagyon szeretem, de csak a jó meleg szobából. Nagy szakértője vagyok a témának a tévé elől. Egyszer a Párom rávett, hogy húzzak korcsolyát a lábamra. Hát meg kell mondanom, olyan halálfélemem még életemben nem volt, úgyhogy ha még egyszer ilyen merényletre készül ellenem, előtte tuti az lesz az első, hogy végrendeletet írok.

Arról nem is beszélve, hogy szeretnék végre világosban elindulni, és világosban hazaérni. Szeretném, ha a hasamra sütne a nap reggel, és a napsugarak cirógassanak, hogy ébredjek fel.

Úgyhogy ezennel hadat üzenek a télnek, és tájékoztatásképp közlöm az időjárással, hogy nekem ennyi elég volt a télből, jöhet a TAVASZ.

Ez itt a reklám helye - fülgyertya

Azt mondják, a fogfájásnál nincs rosszabb dolog. Hát én cáfolnám, vagyis inkább azt mondanám, hogy a fülfájás szorosan ott van a nyomában.

A gyerekek és a szülők szerintem egyaránt félnek a fülfájástól. Emlékszem, hogy kiskorában az öcsémnek is rengetegszer szúrták fel a fülét, így egy idő után, mikor fájt a füle, és tudta, hogy úgyis a kórház lesz a vége a dolognak, csak ennyit mondott, "Anya, öltözzünk!"

Ez az "élmény" kimaradt a gyerekkoromból, most viszont úgy néz ki, az élet pótolja ezt a kimaradását.
Kezdettől fogva érzékeny a fülem a vízre, így ha mégis belemegy, akkor iszonyatosan viszked, majd sebes lesz, a végén összeszűkül a hallójáratom és iszonyatosan fáj.
Bár az orvos írt fel valami cseppet, de én inkább a régi, alternatív gyógymódok híve vagyok.

Így akadtunk rá a fülgyertyára.

A fülzsír valójában a fül természetes védőpajzsa, de a nem megfelelő életmód és táplálkozás, valamint a környezetszennyezés miatt a fül több zsírt termel, amit azért nem jó mechanikus módszerrel eltávolítani, mert az összecsomósodott fülzsír benyomódhat a dobhártáyra, és újabb problémát okozhat. A gyertyázással nemcsak a felesleges fülzsír távolítódik el, hanem az úgynevezett kürtőhatással dolgozó fülgyertya a középfül belső szöveteiben lerakódott méreganyagokat is magába szívja. Ez a kürtőhatás enyhe szívó hatással felszívja a fülgyertya belsejébe a felesleges fülzsírt, és az esetleges mégek elszínezik ezt a zsiradékot. A szakember a zsiradék színéből már következtetni tud egy sor, nem csak a fülben lévő egészségügyi problémára is. (Info innen)

Nekem egy hét alatt megoldja minden gondomat, és bár mindig megfogadom, hogy egy hónapban egyszer azért használom, addig nem jut eszembe, míg aztán megint nem jön a fülfájás. Akkor viszont olyan, mint a megváltás, mert gyors megkönnyebbülést nyújt a fülnek.

A fülgyertya különböző fajtái megtalálhatók bármelyik gyógyszertárban, de nekem a képen látható vált be a legjobban.

Nora Roberts - Völgy-trilógia

A főiskolás évek szépségei közé tartozik, hogy az embernek rengeteg ideje van, főleg, ha a Győr-Zalaegerszeg utat vasúton 4 órába kerül megtenni, és ha már sok idő van, akkor rengeteget lehet olvasni.

A főiskola végeztéve idő hiányában az olvasás is elmaradt, így is lehet, hogy majd fél évembe került ezt a trilógiát elolvasni.

Az első kötet világlátott, hiszen a szeptemberi törökországi nyaralás során süttette velem a lapjait, várva, hogy én kiolvassam belőle a betűket. A második kötetnek mostoha sorsa volt, hiszen a fürdőkádban relaxálva szinte laponként haladtam előre. Ez nem azt jelenti, hogy keveset fürdök, inkább kedvem nem nagyon volt olvasni. A harmadik kötetnél azért belehúztam, és becsületemet helyreállítva 3 nap alatt átrágtam magam rajta.

A fülszövegek szinte mindent elmondanak a könyvekről:

"A Pogánykő már évszázadok óta létezett, jóval azelőtt, hogy három fiú körbeállva összevegyítette rácsorduló vérét és vértestvérré fogadta egymást akaratlanul kiszabadítva ezzel a pusztító erőt.

Minden hetedik évben eljön egy hét júliusban, amikor a városka lakói kimondhatatlan dolgokat művelnek - amire aztán később mintha nem emlékeznének. A kollektív őrület megnyilvánulása ismertté vált a város határán túl is, és Hawkins-völgyről elterjedt, hogy megszállta valami gonosz erő.

Ez az újkori legenda vonzza Hawkins-völgybe a riporter-író Quinn Blecket, aki azt remélve, könyvet írhat a kísérteties témáról. Még csak február van, de Caleb Hawkins, a város alapítóinak leszármazottja már látta és érezte a gonosz jelenlétének első jeleit. Sosem tudja elfeledni a huszonegy éve az erdőben átélt rémítő eseményeket, és az előjelek még soha nem voltak ilyen erősek. Calnak szüksége lesz két barátjára, Fox és Gage segítségére, de meglepő módon támaszkodnia kell Quinnre is. A nő szinte látja a gonoszt, amit a városka lakói nem látnak. Amint a tél tavaszba fordul, Cal és Quinn viharos gyorsasággal egymásba szeret. Ők alkotják majd a sarokkövét a férfiak és nők egy csoportjának, amelynek tagjait összeköti a sors, a szenvedély és a harc a sötétségből testet öltő lénnyel..."

"Fox, Caleb és Gage, meg a Hawkins-völgy többi lakója számára a Hetes baljós üzenetet hordoz - amióta ők hárman kisfiúként kiszabadítottak egy évszázadok óta bezárva tartott démont, amikor a vérük a Pogánykőre hullt...

A fiúk ártatlan vérszerződése hét napig tomboló őrülethez vezetett, minden hetedik évben. Most pedig, amint rájuk vetül a rettegett hetedig hónap árnya, a férfiak érzik a készülődő vihart. Máris a halál és pusztulás képei kísérik őket. De ebben az évben felkészültebbek; harcba száll az oldalukon három nő is, akik messziről jöttek a Hawkins-völgybe. Layla, Quinn és Cybil valamiféle kapcsolatban áll a démonnal, ahogyan a férfiak kapcsolatban állnak azzal az erővel, amely a démont csapdába ejtette.

A Pogánykőnél tartott végzetes események óta Fox, a kisvárosi ügyvéd képes olvasni más emberek gondolataiban, és ebben a tehetségében osztozik vele Layla is. Foxnak meg kell nyernie a nő bizalmát, mert együtt hatásosabban vehetik fel a küzdelmet a sötétség ellen, amely elnyelni készül a várost. De Layla nehezen tudja elfogadni újonnan megismert képességét - és a bizalmas kapcsolatot Foxszal. Tudja, hogy ha egyszer megnyitja az elméjét, nem lesz semmi, ami megvédje a vágytól, amely mindkettőjüket elemésztheti..."

"Amikor évekkel ezelőtt, végrehajtva a vértestvér-rituálét, Gage, Fox és Caleb kilépett az erdőből, mindnyájuknál ott volt a vérkő egy darabkája. Most ez lesz a fegyverük a végső harcban a démon ellen, amelyet felébresztettek.

A győztes visz mindent.

Közös rémálmok, látomások vérről és tűzről, véletlenszerűen előforduló erőszakos események kezdik egyre gyakrabban zaklatni a régi barátokat, és Quinnt, Laylát és Cybilt, a nőket, akiket a végzet hozzájuk köt. Észre kell venniük, hogy ebben az évben erősebben tér vissza a démon, amely az általa keltett rettegésből táplálkozik.

De mostanra sikerült újra egyesíteniük a vérkő három darabját. Már csak azt kell kitalálniuk, hogyan használják fel.

Egy olyan szerencsejátékos, mint Gage, természetesen bármikor fogadna rá, hogy a csapatuk megtalálja a megoldást. És bár ő meg Cybil osztozik a jövőbe látás képességében, ez az egyetlen dolog, ami közös bennük. Mindketten úgy érzik, ha a köztük lévő flört szintjéről egy szinttel feljebb lépnének, azt csakis a saját akaratukból tennék, nem azért, mert a sors így rendelte. Gage azt is tudja, hogy egy olyan nő, mint Cybil - aki eszes, erős és ellenállhatatlanul szép - csak szerencsét hozhat neki. Hogy jó vagy balszerencsét, az még nem tisztázott, pedig ez döntheti el, hogy végső pusztulás vár a Hawkins-völgyre, vagy véget ér végre a lidércnyomás."

Nem ez volt az első trilógia Nora Roberttől, amit olvastam, és hát a séma körülbelül ugyan az. Adott három férfi, három nő, egy gonosz, akit el kell pusztítani, miközben természetesen a férfiak és a nők egymásba szeretnek.

Szeretem ezeket a fantasy műfajú könyveket, hiszen könnyed olvasmány, és szinte mese az egész. Most azonban Nora Roberts nem vette olyan tündérmesésre a figurát, és sokkal inkább kihangsúlyozta a gonosz jelenlétét, annak ténykedéseit, és ezek következményeit.

Aztán a drámák után természetesen a jó legyőzi a gonoszt, mindenki boldogan él, míg meg nem hal, és a könyv happy end-del végződik.

Tudom, hogy ez egy romantikus fantasy könyv, de úgy gondolom, hogy miután elolvastam majd 900 oldalt, arányaiban kevésnek tartottam, hogy aztán 10 oldalon legyőzik a démont, és vége a könyvnek.

Végeredményben azonban egy szórakoztató könyvnek tartom, egy délutáni sziesztához tökéletes.

Névnapos

Tegnap január 8-án írtunk, és a naptár a Gyöngyvér napot mutatta, így tegnap ünnepeltem a névnapom.

A Gyöngyvér magyar eredetű név, jelentése: gyöngytestvér. Arany János névalkotása a régi Gyöngy névből, a Buda halála című művében.

Bevallom fiatalként nem voltam megbékélve a nevemmel. Kezdve azzal, hogy közel s távol nem ismerek más Gyöngyvért, aztán ott van a jelentése. Mit jelent az, hogy gyöngytestvér? Semmi értelme.

Végül ott van az egyik ok, amiért Drága Ősöm választotta, hogy nem lehet becézni.

Ahogy kezdett benőni a fejem lágya, egyre jobban megbarátkoztam a nevemmel, és büszke vagyok rá. És ami fura, pont azért szeretem, mert nem lehet becézni. Úgyhogy ha valaki Gyöngyinek, vagy főleg Györgyinek hív, akkor szinte feláll a szőr a hátamon. (A kollégáim azért találtak egy olyan becenevet, ami még tetszik is, úgyhogy a munkahelyemen Gyömbi vagyok)

Én elfogult vagyok, de nagyon szépnek, és méltóságteljesnek tartom ezt a nevet. Annak idején, 1981-ben benne voltam az első százban Magyarországon, aki ezt a nevet viselte. Drága Ősöm mesélte, hogy mikor hazavittek a kórházból, a szomszédasszonya megkérdezte, hogy mi lett a nevem, és mikor Édesanyám mondta, a szomszédasszony csak annyit mondott, hogy "Nem azt mondtad, hogy lányod született?". Sokan azt mondják, hogy túl komoly név ez egy kislánynak, de azt hiszem, én is elég komoly vagyok, úgyhogy jól összeillünk a nevemmel.

Valamilyen szinten örülök is, és sajnálom is, hogy ilyen ritka a nevem.

A Nagymamám mindig azt mondja, hogy ha valahol olvassa ezt a nevet, vagy találkozik egy Gyöngyvérrel, szinte féltékeny, mert ezt a nevet csak az ő unokája viselheti.

Valahogy én is így vagyok vele. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülnék, ha a sok modern név helyett, mint a Dzsesszika, vagy a Dzsenifer (Ez nem vicc, Magyarországon csak ilyen formában lehet anyakönyveztetni. Szerintem elég hülyén néz ki, de evvel senkit nem szeretnék megbántani.) inkább igazi, régi magyar neveket adnának a gyerekeknek. A másik szemem viszont sírna, ha minden második ember ezt a nevet viselné, és csak egy lennék a sok közül.

A neten keresgélve meglepetten tapasztaltam, hogy egy magyar együttes, és egy budapesti utca is viseli a nevem.

Férfi-idomítás 6. lecke - Romantikus házimunka

Még mindig mosás, de most egy kicsit gyakorlatiasabb oldalról megközelítve.

Kicsit furcsa lehet, hogyan is lehet romantikus az az utálatos házimunka, mi lehet szép a mosogatásban, seprésben, felmosásban, vasalásban, stb.

Jelen esetünkben a mosógépbe szeretett bele Főnudli.

A szilveszteri hétvégét Pesten töltöttük, így az albérletben töltöttük napjaink pihenős részét. Ha már nő volt a háznál, kézenfekvőnek tűnt beüzemelni a mosógépet, és kimosni az ágyneműt.

Fogtuk magunkat, körútra indultunk, hogy a szükséges "hozzávalókat" beszerezzük. A mosóporral még nem volt gondunk, de az öblítő kiválasztása nekem kész procedúra. Amellett, hogy úgy számolok, hogy melyik éri meg jobban, hogy hallani, ahogy az agytekervények kattognak, nagy szerepet játszik, hogy milyen illata van a készítménynek. És mire végigszaglászom a kínálatot, kiválasztva a legjobbakat, majd a legjobbak közül is a tökéleteset, nem kis idő telik el. Főnudli egy ideig tűrte, és fura tekintetekkel nézett rám, hogy mi bajom van, aztán leemelt a polcról egy flakont, hogy az jó lesz.

Visszatérvén a tett helyszínére, Főnudli precízen követve az utasításokat tette az ágyneműt a mosógépbe, pontosan kimérte a mosóport és az öblítőt, és beállította a mosógépet, majd megnyomva a gombot, mint egy gyerek hallgatta, ahogy a gép magába szívta a vizet, és vigyorgott, hogy mindez az ő műve.

Egy óra múlva lelkesen ment megnézni, hogy mit alkotott, és nem győzte dícsérni teregetés közben, hogy milyen jó illatuk van a ruháknak.
A munka végeztével elégedetten közölte, hogy ez nem is bonyolult, ezért máskor is mosni fog.

Büszke voltam Főnudlira, és bár nem akarok papucsot csinálni belőle, azért úgy gondolom, egy férfinak is érteni kell a háztartási gépekhez és el kell látnia magát.

Már csak azt kell eltalálnia kisebb-nagyobb szerencsével, hogy mit mivel lehet összemosni.

Év eleji kényeztetés - Aquaworld

Azt mondják, hogy az embernek olyan lesz az éve, ahogy az év első napja telik. Remélem igazuk van az öregeknek, mert akkor én egész évben nevetni fogok, és szó szerint lubickolni, ha nem is mindig a boldogságban.

A szilveszter mámorából felébredve valami jó, és főleg pihentető programot kerestünk. Így esett a választás az Aquaworld-re, amit már régóta ki akartunk próbálni, csak sosem esett útba. Mivel azonban a szilvesztert Kistarcsán töltöttük, kézenfekvőnek tűnt a választás.

A komplexum délelőtt 10-től van nyitva, és mi korai belépőt terveztünk, azonban a reggeli magunkhoz térés kicsit tovább tartott, mint elképzeltük, így csak dél körül értünk oda. Meglepődtem, hogy milyen kevesen voltak, úgy látszik másoknak sem ment könnyebben a felkelés.

A pénztárnál egy nagyon kedves hölgy fogadott, aki elmondta a lehetőségeket, hogy milyen jegyet érdemes venni. Végül úgy döntöttünk, hogy a 2 órára szóló jegy nekünk kevés, a napi jegy meg sok, a kettő között viszont perc alapon számolnak, és az 5 óránál éri el a napi jegy árát, úgyhogy ezt választottuk. Mivel szauna-függők vagyunk, természetesen a jegyből nem hiányozhatott a szaunás belépő sem.

Én nem vagyok egy nagy vizicsibe, úgyhogy a különböző medencék és főleg a csúszdák nem nagyon hoznak lázba, így inkább a szauna adta kényeztetést és pihenést részesítettem előnybe.

El kell ismernem, hogy ilyen jól kidolgozott, sok féle szaunát tartalmazó Szaunavilágban még nem jártam. Ki is próbáltuk mindet: a gőzkabint, aromakabint, bio-szaunát, finn-szaunát, orosz-szaunát, Kristály-szaunát, Sóbarlangot, Jégbarlangot.

Kellemes meglepetés volt, hogy végre találkoztunk rendes Kneipp-medencével.

A taposás lényege, hogy a köveken sétálva a meleg és a hideg víz váltakozásának köszönhetően felélénkül az ember vérkeringése. Bevallom, számomra ez az egyik legjobb része a szaunázásnak.

Kipihenvén magam, úgy éreztem belefér egy kis izgalom a napba, így hagytam magam rábeszélni egy csúszda kipróbálására. Igaz, a bátorságom addig nem merészkedett, hogy egyedül nekivágjak a kalandnak, így egy páros csúszást választottunk, mégis csak nagyobb biztonságban érzi magát az ember lánya, ha egy erős és izmos férfi karjaiba kapaszkodhat. Végül a csúszást épségben megúsztam, és nem is volt olyan szörnyű, úgyhogy lehet, hogy legközelebb is hagyom magam rábeszélni.

A nap gyorsan elment. A víztől elfáradva, és a szaunázástól kipihenve indultunk hazafelé, megfogadva, hogy még biztos visszatérünk.

Képek az Aquaworld honlapjáról.