Ez itt a reklám helye - Power Jóga

Már régóta kacérkodok a gondolattal, hogy ki kéne próbálni a jógát. A bajom csak az volt vele, hogy nem vagyok az a típus, aki lótusz ülésben képes ülni fél órát, és közben zümmög. (persze evvel nem szándékom megsérteni a jóga ezen műfaját űzőket)

Egy kis utána olvasás után esett a választás a power jógára.

"A power jóga során a mozdulatok végrehajtása a légzés ütemére történik, egy pozíció egy hosszú kilégzésig tart. A ritmus felgyorsítása feljebb pumpálja a pulzust, így a power jóga a szívet és a keringési rendszert is megedzi, na meg a karcsúsodást is kilátásba helyezi. A feszes forma elérését segíti az is, hogy a mozgásforma a jóga legintenzívebb izommunkát megkívánó pozícioit válogatja össze, így a szálkás delta örömét is megtapasztalhatod, ráadásul súlyzók használata nélkül. A gyorsabb tempó mindezek mellett azt is megmutatja, milyen harmonikusan folynak egymás a klasszikus ászanák, tested kecses pózból pózba görgetése pedig igazi szépélménnyel ajándékoz meg.

A power jóga kidomorítja az ősi mozdulatok sportos jellegét, de nem feledkezik meg a jóga lelki harmóniát támogató oldaláról sem. Az izmok hatékony karbantartása és a testet felszabadító lazítás mellett így szellemileg is feltöltődhetsz, és kívül-belül újult energiával vághatsz neki a hétköznapoknak" (ismertető innen)

Pénteken siettem haza a munkából, mert Főnudlival este 6-ra voltunk bejelentkezve a Dallos Pilates Studioba. Bevallom erősen pesszimista voltam a dolgot illetően, mert az én hajlékonyságommal, és annak tudatában, hogy már egy éve nem mozogtam semmit, nem sok jóra számítottam magamtól.

Aztán elkezdődött az óra. Az oktató azt mondta, hogy akkor lesz jó, ha már nem az erőlködésről szól a dolog, hanem élvezni fogjuk a mozdulatokat. Na azt hiszem, ez nálam még egy kicsit odébb lesz. De úgy gondolom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, és megpróbáltam becsülettel végrehajtani a gyakorlatokat. Nagyon tetszett, mert az egész egy lassú tánchoz hasonlított, és a tánc közel áll a szívemhez, úgyhogy hamar összebarátkoztunk.

Az óra végeztével nem éreztem, hogy annyira elfáradtam volna, sőt inkább nagyon könnyűnek éreztem magam, mint aki 10 cm-rel a föld felett jár, csak úgy lebegtek a végtagjaim.

Aztán eljött a szombat reggel, és vele együtt a fekete leves. Mindkettőnknek olyan izomláza volt (és még van is), hogy alig bírtunk kikelni az ágyból. Tulajdonképpen a fülcimpámat, és a kis lábujjamat leszámítva azt hiszem minden egyes porcikám izomlázas. Sőt, nem is gondoltam volna, hogy az embernek ennyiféle helyen van izma, ami fájni tud.

Mivel aztán mozdulni nem nagyon tudtunk, kicsit jobban utánaolvastam a neten a power jóga jótékony következményeinek, és már jobb szívvel türtem az izomlázzal járó fájdalmat.

A Power Jóga rendszeres művelése erősíti a testet, a gerincet egészségesen tartja, a hajlékonyságot nagyban fokozza, kiegyensúlyozottá tesz, fejleszti a koncentráló képességet, oldja a stresszt, felkészít a terhességre és a szülésre.

És valljuk be töredelmesen, a 8-10 óra íróasztal melletti ülés nem igazán tesz jót sem a gerincemnek, és nem igazán segít a sportos alkat kialakításában sem, és mivel a könyvelés nem épp egy stresszmentes munkának, azt hiszem, jól választottunk.

Ezért Főnudlival úgy döntöttünk, hogy szembenézve az izomlázzal töltött hétvégékkel, vállaljuk a kockázatot, és rendszeres látogatói leszünk az órának.

Ígérem, ha már spárgázni is könnyedén fogok tudni, arról külön bejegyzés születik.

Kerstin Gier - Férfiak és egyéb katasztrófák

A következő olvasmány a karácsonyra kapott könyvek sorában. Pénteken Budapestre utaztam, és mivel Győrzámoly és Budapest között a közlekedés még jóindulattal sem mondható zökkenőmentesnek (1 óra várakozás Győrben), így elsők között került a könyv a táskába.

Íme a tartalom:
"Németország modern női sikerírója azt kínálj olvasóinak, amiből ma a legkevesebb van: felhőtlen humor, önfeledt vihogást, könnytörülgetős, térdcsapkodós hahotázást. Görbe tükröt tart a magukat istennek képzelő férfiak elé, ugyanakkor segít elfogadtatni velünk saját gyengéinket és emlékeztet bennünket rejtett értékeinkre. Judith, a 26 éves "nyugdíjas" egyetemista elégedetlen az életével. Izomagyú barátja fontossági sorrendjében ő csak a kerékpározás után szerepel, és folyamatosan harcban áll a kilóival, pattanásaival. Barátnői helyzete sem rózsásabb: Susanna elsüllyed egy gusztustalan haspók mellett, Katját gátlástalanul csalja a barátja, Bille fejét pedig elcsavarja egy korlátolt, nagyképű alak. Hősnőnket azonban helyzetkomikumokban bővelkedő magánéleti kudarcai nyílegyenesen vezetik az öntudatos önmegvalósítás felé. A négy barátnő a nagy Ő keresése közben egyik groteszk-humoros kalandból a másikba csöppen, egészen a könyv meglepő végkifejletéig.
Hogy ez leginkább a Családom és egyéb állatfajták újat kori megfelelője?
Mondhatnánk, fiatalkori önmagunkon nevetünk, vagy éppen azon, hogy mi is itt tartunk majd pár év múlva?
Legyen akár férfi, akár ő a kedves olvasó, bátran engedje át magát ennek a történetnek, és hagyja kiragadni magát azok közül, akik mindig mindent nagyon komolyan vesznek...
Az első sortól az utolsóig garantált szórakozás, ami nem véletlen: Németországban film készült belőle, könyveit eddig 2 millió példányban adták el.
És ha nem volt elég, keressék a szerzőnő korábbi, Halálom után felbontandó című sikerkönyvét is!"

Elolvasva a fülszöveget, nagyon ígéretesnek tűnt a könyv. Elvégre örök téma, hogy a lányok a kilókkal és a pattanásaikkal küzdenek, hogy a pasik nem úgy bánnak velük, ahogy azt megérdemlik, és természetesen, hogy mindenki keresi a nagy Ő-t.
A történet nagyon hasonlít az angol Bridget Jones naplója-ra, és a magyar Állítsátok meg Terézanyut!-ra, dehát nyílván Németországban is vannak szingli lányok, akik szerelemre és megértő pasira vágynak.

Az írónő stílusa tényleg jó, és vannak szórakoztató részek a könyvben, én mégis olyan se eleje, se vége történetnek találtam. Legalábbis a fülszövegben ígért "meglepő végkifejlet" elmaradt. Továbbá engem nagyon zavart a sok szereplő, a sok név, mert a végére már azt sem tudtam, hogy ki kivel van.
Természetesen aztán mindenki megtalálta a magához való párt, és bár a könyvből nem derül ki, valószínűleg mindenki boldogan él azóta is, ha meg nem halt.

A könyv nagyon könnyen és gyorsan olvasható. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Győrzámoly-Budapest oda-vissza úton ki is olvastam a majdnem 400 oldalas könyvet.
Bár az idő eltöltésére jó volt, azért nem keresem a könyvesboltban az írónő másik könyvét, mert engem nem győzött meg.

Pata Negra Tapas Bar Budapest, Kálvin tér

2-3 havonta székhelyünket áttesszük egy hétvége erejéig Budapestre. Ilyenkor nem Főnudli jön haza, hanem én utazom hozzá, és csatangolós hétvégét tartunk.

Mivel ezen a hétvégén mégis csak Valentin-nap van, meg olyan évforduló-féleség is, péntek este elmentünk vacsorázni.

Mivel szeretünk újdonságokat, és külföldi ízeket kipróbálni, ezért esett a választás egy spanyol étteremre.

Bár én már kétszer is voltam Spanolyországban, sajnos nem volt alkalmam kipróbálni az autentikus spanyol ételeket.

Péntek este 9 körül értünk az Pata Negra Tapas Bár-ba, és mivel nem foglaltunk előre asztalt, csak a pultnál kaptunk helyet. Az étterem nem túl nagy, kis asztalokkal, hangulatos zenével. Először nem tetszett, hogy nem tudjuk asztalnál elfogyasztani a vacsoránkat, de aztán a pultnál tényleg bár jellege lett a vacsinak, és közelről élvezhettem azt a nyüzsgést, lendületet és forgatagot, ami az étteremre jellemző volt.

Egy kedves, segítőkész pincér azonnal hozta az étlapot, és mivel először voltunk ilyen helyen, és az ételekben sem voltunk jártasak, tanácsot kértem, mit és hogyan érdemes enni.

A tapas a spanyol gasztronómia egyik jellegzetessége. A legtöbb bárban és étteremben a szeszes italok mellé szolgálják fel. A tapas rendkívül sokféle, tulajdonképpen bármiből lehet, amit kis adagokra fel lehet osztani: apró szendvics, kolbászkák, sonka stb. Az itt élők gyakran beülnek kedvenc bárjukba, és borozgatás mellett egy-egy falatnyi tapast rágcsálnak. A szó eredetének legelterjedtebb változata szerint annak idején a boros poharakra kistányért raktak, hogy ne szálljon bele a por vagy ne másszanak bele ízeltlábúak. Ezekre a kistányérokra, fedőkre rakták azokat az apró falatokat, amelyeket a bor mellé fogyasztottak. A fedő spanyolul tapa, s valószínűleg innen ered a tapas elnevezés.

Mi a szeszes ital helyett csak üdítőt ittunk, a pincér jobbnál-jobb ajánlataiból csak nehezen tudtunk választani.

Végül aztán Főnudli pan catalan-t (katalán kenyeret, paradicsommal és olivaolajjal), albondigas de carne-t (húsgolyók fűszeres paradicsomszószban) és aceitunas-t (olivabogyó fekete, zöld vegyesen, száras caprival) választotta, bár a caribogyót nem volt hajlandó megkóstolni, hiába mondtam, hogy finom. Én azért ennél jóval bátrabb voltam, hiszen egyből a tengeri kütyüket kerestem az étlapon. Végül chipirones a la pancha (bébi tintahal vaslapon sütve) és brocheta de pollo (citromos csirkenyárs) landolt a tányéromon.

Egy jó beszélgetés mellett minden elfogyott a tányérokról, és bár nem ettük pukkadásig magunkat, jól laktunk a falatkákkal.

Nem vagyok édesszájú, de már az interneten lévő étlapon kinéztem magamnak a sorbete de limón-t (citrom szorbet). Itt ismét megbizonyosodhattunk pincérünk kedvességéről, hiszen hiába volt tele az étterem annyira, hogy már azt sem tudták, hova ültessék le a vendégeket, volt ideje rá, hogy elmesélje, hogy is készül az édesség. Volt némi fogalmam az desszert elkészítési módjáról, de ez egy pezsgővel készített változat volt. Bár ez nem egy bonyolúlt desszert, be kell vallanom, hogy mennyei volt, és méltóképpen koronázta meg, az amúgy is csodálatos estét.

Amatőr módon fényképezőgépet nem vittünk, így nem tudtam megörökíteni az étel-remekeket, de biztos vagyok benne, hogy még a közeljövőben visszatérünk, hiszen mindenképpen végig kell enni az étlapot, és akkor nem hagyom itthon a masinát.

Elizabeth Gilbert - Eat, pray, love (Ízek, imák, szerelmek)

Karácsonyra szinte mindenki meglepett egy könyvvel, így kupacban várakoznak a könyvespolc szélén, míg sorra nem kerülnek, és míg elolvasás után bekategórizálom őket és a megfelelő helyre kerülnek a könyvek rendszerében.

Így foglalhatja el méltó helyét a polcon ezek után ez a könyv is:

Íme a fülszöveg:

"Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket.

Elizabeth harmincas, sikeres nő - volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatra a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől.

Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak.

Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy "ettől a naptól kedve változtatok az életemen".

EGY NŐ, AKI NEM AKART TÖBBÉ MEGFELELNI.

EGY NŐ, AKI ELENGEDTE A JELENÉT ÉS MEGTALÁLTA A BOLDOGSÁGÁT.

EGY NŐ, AKIBEN MAGUNKRA ISMERHETÜNK."

Úgy gondolom, mindenki életében van egy olyan pillanat, amikor úgy dönt, "most vagy soha" alapon, változtatnia kell az életén.

Liz egy harmincas éveiben járó nő, aki azt hiszi, tökéletes életet él, hiszen férjnél van, egy gyönyörű házban lakik, és megvan minden. Aztán egyszer csak rádöbben, hogy ez nem ő, és ő nem ezt az életet akarja élni. Összeroppan, elválik a férjétől, és útnak indul, hogy egy év alatt megtalálja önmagát.

A könyv első részében az Itália felfedezését írja le. Tulajdonképpen végigeszi Olaszországot, bejárja a híres városokat, és rengeteg barátot szerez. Kb. az első 10 oldal olvasása után megállapítottam, hogy nagyon tetszik az írónő stílusa, és nem bírtam letenni a könyvet. Az Itália út olyan volt számomra, mint egy videofilm, amit gyorsítva nézek, és itt-ott visszakapcsolom normál módba egy-egy történet erejéig. Mondhatnám azt is, hogy ugyanolyan zaklatott, csapongó, mint amilyen Liz lelkiállapota lehetett, miután rájött, hogy romokban az élete. Aztán jön India, a meditáció, és a megnyugvás. Ezt a részt egy kicsit vontatottnak találtam, és nem pörögtek úgy a lapok, de csak a végére értem, miután képzeletben Lizzel együtt átmeditáltam 4 hónapot, és tanúja lettem, ahogy megnyugszik, és megtalálja önmagát, hogy aztán magabiztosan nekivághasson az ismeretlennek, és felfedezze Indonéziát. Indonéziában szintén rengeteg barátra tesz szert, segít másokon, és kész arra, hogy egy szerető képében végleg lezárja a múltját, és új életet kezdve térjen haza újra Amerikába.

Bár az interneten kapott ez a könyv hideget és meleget egyaránt, nekem nagyon tetszett. És bár az ember némiképp betekintést nyer a három ország kultúrájába, talál egy-két jó gondolatot az önmegvalósításról, nem egy "hogyan legyünk boldogok" típusú könyvre kell gondolni nagy filozófiai gondolatokkal. Szórakoztató könyv egy nőről (sok másik nő problémájával), aki mer változtatni, és kilépni addigi életéből, hogy a számára megfelelő életformát megtalálja.

Télbúcsúztató

Tudom, ez a cím egy kicsit még korai, de már szeretném kimondani, hogy vége a télnek, és jön a tavasz.

Azt mondják, hogy minden ember azt az évszakot szereti, amelyikben született. Nos, én január 13-án láttam meg a napvilágot, ami a tél kellős közepe, ehhez képest alig várom, hogy az a kis légypiszok eltünjön a számok elől, és még inkább, hogy kétjegyűek legyenek. Vagy nem passzol nálam valami, vagy közrejátszik ebben Ikrek aszcendensem, hogy ha a hőmérő higanyszála 20 fok alá esik, én már meg akarok fagyni, és úgy látszik, az Ikrek énem felülkerekedik Bak énemen. Vagy nekem kellett volna egy kicsit délebbre születnem?

Persze nem normális, hogy karácsonykor 20 fok volt, de ennyi havat szerintem az elmúlt 10 évben nem láttam. Akárhányszor elolvad, reménykedek, hogy nem esik több hó, és akkor másnap ismét fehér bunda takarjaa táj, ami a meleg szobából nézve csodálatos, csak mikor napi 100 km-t kell vezetni benne, akkor már annyira nem találom mókásnak a helyzetet. Aztán ott vannak ezek a rettentő hidegek. Mert még a havazást el is viselném valahogy, de hogy - 20 fok legyen? Ez már nem normális.

Aztán ott van az öltözködés. Mivel fázós vagyok, a tél nálam folyamatos öltözési procedúrákból áll. Harisnya, dupla zokni, nadrág, kis trikó, hosszú ujjú felső, pulóver, sál, sapka, kesztyű, mind elengedhetetlen kellékek.

A téli sportok szintén nem tartoznak a kedvenceim közé. Bár a műkorcsolyát nagyon szeretem, de csak a jó meleg szobából. Nagy szakértője vagyok a témának a tévé elől. Egyszer a Párom rávett, hogy húzzak korcsolyát a lábamra. Hát meg kell mondanom, olyan halálfélemem még életemben nem volt, úgyhogy ha még egyszer ilyen merényletre készül ellenem, előtte tuti az lesz az első, hogy végrendeletet írok.

Arról nem is beszélve, hogy szeretnék végre világosban elindulni, és világosban hazaérni. Szeretném, ha a hasamra sütne a nap reggel, és a napsugarak cirógassanak, hogy ébredjek fel.

Úgyhogy ezennel hadat üzenek a télnek, és tájékoztatásképp közlöm az időjárással, hogy nekem ennyi elég volt a télből, jöhet a TAVASZ.

Ez itt a reklám helye - fülgyertya

Azt mondják, a fogfájásnál nincs rosszabb dolog. Hát én cáfolnám, vagyis inkább azt mondanám, hogy a fülfájás szorosan ott van a nyomában.

A gyerekek és a szülők szerintem egyaránt félnek a fülfájástól. Emlékszem, hogy kiskorában az öcsémnek is rengetegszer szúrták fel a fülét, így egy idő után, mikor fájt a füle, és tudta, hogy úgyis a kórház lesz a vége a dolognak, csak ennyit mondott, "Anya, öltözzünk!"

Ez az "élmény" kimaradt a gyerekkoromból, most viszont úgy néz ki, az élet pótolja ezt a kimaradását.
Kezdettől fogva érzékeny a fülem a vízre, így ha mégis belemegy, akkor iszonyatosan viszked, majd sebes lesz, a végén összeszűkül a hallójáratom és iszonyatosan fáj.
Bár az orvos írt fel valami cseppet, de én inkább a régi, alternatív gyógymódok híve vagyok.

Így akadtunk rá a fülgyertyára.

A fülzsír valójában a fül természetes védőpajzsa, de a nem megfelelő életmód és táplálkozás, valamint a környezetszennyezés miatt a fül több zsírt termel, amit azért nem jó mechanikus módszerrel eltávolítani, mert az összecsomósodott fülzsír benyomódhat a dobhártáyra, és újabb problémát okozhat. A gyertyázással nemcsak a felesleges fülzsír távolítódik el, hanem az úgynevezett kürtőhatással dolgozó fülgyertya a középfül belső szöveteiben lerakódott méreganyagokat is magába szívja. Ez a kürtőhatás enyhe szívó hatással felszívja a fülgyertya belsejébe a felesleges fülzsírt, és az esetleges mégek elszínezik ezt a zsiradékot. A szakember a zsiradék színéből már következtetni tud egy sor, nem csak a fülben lévő egészségügyi problémára is. (Info innen)

Nekem egy hét alatt megoldja minden gondomat, és bár mindig megfogadom, hogy egy hónapban egyszer azért használom, addig nem jut eszembe, míg aztán megint nem jön a fülfájás. Akkor viszont olyan, mint a megváltás, mert gyors megkönnyebbülést nyújt a fülnek.

A fülgyertya különböző fajtái megtalálhatók bármelyik gyógyszertárban, de nekem a képen látható vált be a legjobban.

Nora Roberts - Völgy-trilógia

A főiskolás évek szépségei közé tartozik, hogy az embernek rengeteg ideje van, főleg, ha a Győr-Zalaegerszeg utat vasúton 4 órába kerül megtenni, és ha már sok idő van, akkor rengeteget lehet olvasni.

A főiskola végeztéve idő hiányában az olvasás is elmaradt, így is lehet, hogy majd fél évembe került ezt a trilógiát elolvasni.

Az első kötet világlátott, hiszen a szeptemberi törökországi nyaralás során süttette velem a lapjait, várva, hogy én kiolvassam belőle a betűket. A második kötetnek mostoha sorsa volt, hiszen a fürdőkádban relaxálva szinte laponként haladtam előre. Ez nem azt jelenti, hogy keveset fürdök, inkább kedvem nem nagyon volt olvasni. A harmadik kötetnél azért belehúztam, és becsületemet helyreállítva 3 nap alatt átrágtam magam rajta.

A fülszövegek szinte mindent elmondanak a könyvekről:

"A Pogánykő már évszázadok óta létezett, jóval azelőtt, hogy három fiú körbeállva összevegyítette rácsorduló vérét és vértestvérré fogadta egymást akaratlanul kiszabadítva ezzel a pusztító erőt.

Minden hetedik évben eljön egy hét júliusban, amikor a városka lakói kimondhatatlan dolgokat művelnek - amire aztán később mintha nem emlékeznének. A kollektív őrület megnyilvánulása ismertté vált a város határán túl is, és Hawkins-völgyről elterjedt, hogy megszállta valami gonosz erő.

Ez az újkori legenda vonzza Hawkins-völgybe a riporter-író Quinn Blecket, aki azt remélve, könyvet írhat a kísérteties témáról. Még csak február van, de Caleb Hawkins, a város alapítóinak leszármazottja már látta és érezte a gonosz jelenlétének első jeleit. Sosem tudja elfeledni a huszonegy éve az erdőben átélt rémítő eseményeket, és az előjelek még soha nem voltak ilyen erősek. Calnak szüksége lesz két barátjára, Fox és Gage segítségére, de meglepő módon támaszkodnia kell Quinnre is. A nő szinte látja a gonoszt, amit a városka lakói nem látnak. Amint a tél tavaszba fordul, Cal és Quinn viharos gyorsasággal egymásba szeret. Ők alkotják majd a sarokkövét a férfiak és nők egy csoportjának, amelynek tagjait összeköti a sors, a szenvedély és a harc a sötétségből testet öltő lénnyel..."

"Fox, Caleb és Gage, meg a Hawkins-völgy többi lakója számára a Hetes baljós üzenetet hordoz - amióta ők hárman kisfiúként kiszabadítottak egy évszázadok óta bezárva tartott démont, amikor a vérük a Pogánykőre hullt...

A fiúk ártatlan vérszerződése hét napig tomboló őrülethez vezetett, minden hetedik évben. Most pedig, amint rájuk vetül a rettegett hetedig hónap árnya, a férfiak érzik a készülődő vihart. Máris a halál és pusztulás képei kísérik őket. De ebben az évben felkészültebbek; harcba száll az oldalukon három nő is, akik messziről jöttek a Hawkins-völgybe. Layla, Quinn és Cybil valamiféle kapcsolatban áll a démonnal, ahogyan a férfiak kapcsolatban állnak azzal az erővel, amely a démont csapdába ejtette.

A Pogánykőnél tartott végzetes események óta Fox, a kisvárosi ügyvéd képes olvasni más emberek gondolataiban, és ebben a tehetségében osztozik vele Layla is. Foxnak meg kell nyernie a nő bizalmát, mert együtt hatásosabban vehetik fel a küzdelmet a sötétség ellen, amely elnyelni készül a várost. De Layla nehezen tudja elfogadni újonnan megismert képességét - és a bizalmas kapcsolatot Foxszal. Tudja, hogy ha egyszer megnyitja az elméjét, nem lesz semmi, ami megvédje a vágytól, amely mindkettőjüket elemésztheti..."

"Amikor évekkel ezelőtt, végrehajtva a vértestvér-rituálét, Gage, Fox és Caleb kilépett az erdőből, mindnyájuknál ott volt a vérkő egy darabkája. Most ez lesz a fegyverük a végső harcban a démon ellen, amelyet felébresztettek.

A győztes visz mindent.

Közös rémálmok, látomások vérről és tűzről, véletlenszerűen előforduló erőszakos események kezdik egyre gyakrabban zaklatni a régi barátokat, és Quinnt, Laylát és Cybilt, a nőket, akiket a végzet hozzájuk köt. Észre kell venniük, hogy ebben az évben erősebben tér vissza a démon, amely az általa keltett rettegésből táplálkozik.

De mostanra sikerült újra egyesíteniük a vérkő három darabját. Már csak azt kell kitalálniuk, hogyan használják fel.

Egy olyan szerencsejátékos, mint Gage, természetesen bármikor fogadna rá, hogy a csapatuk megtalálja a megoldást. És bár ő meg Cybil osztozik a jövőbe látás képességében, ez az egyetlen dolog, ami közös bennük. Mindketten úgy érzik, ha a köztük lévő flört szintjéről egy szinttel feljebb lépnének, azt csakis a saját akaratukból tennék, nem azért, mert a sors így rendelte. Gage azt is tudja, hogy egy olyan nő, mint Cybil - aki eszes, erős és ellenállhatatlanul szép - csak szerencsét hozhat neki. Hogy jó vagy balszerencsét, az még nem tisztázott, pedig ez döntheti el, hogy végső pusztulás vár a Hawkins-völgyre, vagy véget ér végre a lidércnyomás."

Nem ez volt az első trilógia Nora Roberttől, amit olvastam, és hát a séma körülbelül ugyan az. Adott három férfi, három nő, egy gonosz, akit el kell pusztítani, miközben természetesen a férfiak és a nők egymásba szeretnek.

Szeretem ezeket a fantasy műfajú könyveket, hiszen könnyed olvasmány, és szinte mese az egész. Most azonban Nora Roberts nem vette olyan tündérmesésre a figurát, és sokkal inkább kihangsúlyozta a gonosz jelenlétét, annak ténykedéseit, és ezek következményeit.

Aztán a drámák után természetesen a jó legyőzi a gonoszt, mindenki boldogan él, míg meg nem hal, és a könyv happy end-del végződik.

Tudom, hogy ez egy romantikus fantasy könyv, de úgy gondolom, hogy miután elolvastam majd 900 oldalt, arányaiban kevésnek tartottam, hogy aztán 10 oldalon legyőzik a démont, és vége a könyvnek.

Végeredményben azonban egy szórakoztató könyvnek tartom, egy délutáni sziesztához tökéletes.

Névnapos

Tegnap január 8-án írtunk, és a naptár a Gyöngyvér napot mutatta, így tegnap ünnepeltem a névnapom.

A Gyöngyvér magyar eredetű név, jelentése: gyöngytestvér. Arany János névalkotása a régi Gyöngy névből, a Buda halála című művében.

Bevallom fiatalként nem voltam megbékélve a nevemmel. Kezdve azzal, hogy közel s távol nem ismerek más Gyöngyvért, aztán ott van a jelentése. Mit jelent az, hogy gyöngytestvér? Semmi értelme.

Végül ott van az egyik ok, amiért Drága Ősöm választotta, hogy nem lehet becézni.

Ahogy kezdett benőni a fejem lágya, egyre jobban megbarátkoztam a nevemmel, és büszke vagyok rá. És ami fura, pont azért szeretem, mert nem lehet becézni. Úgyhogy ha valaki Gyöngyinek, vagy főleg Györgyinek hív, akkor szinte feláll a szőr a hátamon. (A kollégáim azért találtak egy olyan becenevet, ami még tetszik is, úgyhogy a munkahelyemen Gyömbi vagyok)

Én elfogult vagyok, de nagyon szépnek, és méltóságteljesnek tartom ezt a nevet. Annak idején, 1981-ben benne voltam az első százban Magyarországon, aki ezt a nevet viselte. Drága Ősöm mesélte, hogy mikor hazavittek a kórházból, a szomszédasszonya megkérdezte, hogy mi lett a nevem, és mikor Édesanyám mondta, a szomszédasszony csak annyit mondott, hogy "Nem azt mondtad, hogy lányod született?". Sokan azt mondják, hogy túl komoly név ez egy kislánynak, de azt hiszem, én is elég komoly vagyok, úgyhogy jól összeillünk a nevemmel.

Valamilyen szinten örülök is, és sajnálom is, hogy ilyen ritka a nevem.

A Nagymamám mindig azt mondja, hogy ha valahol olvassa ezt a nevet, vagy találkozik egy Gyöngyvérrel, szinte féltékeny, mert ezt a nevet csak az ő unokája viselheti.

Valahogy én is így vagyok vele. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülnék, ha a sok modern név helyett, mint a Dzsesszika, vagy a Dzsenifer (Ez nem vicc, Magyarországon csak ilyen formában lehet anyakönyveztetni. Szerintem elég hülyén néz ki, de evvel senkit nem szeretnék megbántani.) inkább igazi, régi magyar neveket adnának a gyerekeknek. A másik szemem viszont sírna, ha minden második ember ezt a nevet viselné, és csak egy lennék a sok közül.

A neten keresgélve meglepetten tapasztaltam, hogy egy magyar együttes, és egy budapesti utca is viseli a nevem.

Férfi-idomítás 6. lecke - Romantikus házimunka

Még mindig mosás, de most egy kicsit gyakorlatiasabb oldalról megközelítve.

Kicsit furcsa lehet, hogyan is lehet romantikus az az utálatos házimunka, mi lehet szép a mosogatásban, seprésben, felmosásban, vasalásban, stb.

Jelen esetünkben a mosógépbe szeretett bele Főnudli.

A szilveszteri hétvégét Pesten töltöttük, így az albérletben töltöttük napjaink pihenős részét. Ha már nő volt a háznál, kézenfekvőnek tűnt beüzemelni a mosógépet, és kimosni az ágyneműt.

Fogtuk magunkat, körútra indultunk, hogy a szükséges "hozzávalókat" beszerezzük. A mosóporral még nem volt gondunk, de az öblítő kiválasztása nekem kész procedúra. Amellett, hogy úgy számolok, hogy melyik éri meg jobban, hogy hallani, ahogy az agytekervények kattognak, nagy szerepet játszik, hogy milyen illata van a készítménynek. És mire végigszaglászom a kínálatot, kiválasztva a legjobbakat, majd a legjobbak közül is a tökéleteset, nem kis idő telik el. Főnudli egy ideig tűrte, és fura tekintetekkel nézett rám, hogy mi bajom van, aztán leemelt a polcról egy flakont, hogy az jó lesz.

Visszatérvén a tett helyszínére, Főnudli precízen követve az utasításokat tette az ágyneműt a mosógépbe, pontosan kimérte a mosóport és az öblítőt, és beállította a mosógépet, majd megnyomva a gombot, mint egy gyerek hallgatta, ahogy a gép magába szívta a vizet, és vigyorgott, hogy mindez az ő műve.

Egy óra múlva lelkesen ment megnézni, hogy mit alkotott, és nem győzte dícsérni teregetés közben, hogy milyen jó illatuk van a ruháknak.
A munka végeztével elégedetten közölte, hogy ez nem is bonyolult, ezért máskor is mosni fog.

Büszke voltam Főnudlira, és bár nem akarok papucsot csinálni belőle, azért úgy gondolom, egy férfinak is érteni kell a háztartási gépekhez és el kell látnia magát.

Már csak azt kell eltalálnia kisebb-nagyobb szerencsével, hogy mit mivel lehet összemosni.

Év eleji kényeztetés - Aquaworld

Azt mondják, hogy az embernek olyan lesz az éve, ahogy az év első napja telik. Remélem igazuk van az öregeknek, mert akkor én egész évben nevetni fogok, és szó szerint lubickolni, ha nem is mindig a boldogságban.

A szilveszter mámorából felébredve valami jó, és főleg pihentető programot kerestünk. Így esett a választás az Aquaworld-re, amit már régóta ki akartunk próbálni, csak sosem esett útba. Mivel azonban a szilvesztert Kistarcsán töltöttük, kézenfekvőnek tűnt a választás.

A komplexum délelőtt 10-től van nyitva, és mi korai belépőt terveztünk, azonban a reggeli magunkhoz térés kicsit tovább tartott, mint elképzeltük, így csak dél körül értünk oda. Meglepődtem, hogy milyen kevesen voltak, úgy látszik másoknak sem ment könnyebben a felkelés.

A pénztárnál egy nagyon kedves hölgy fogadott, aki elmondta a lehetőségeket, hogy milyen jegyet érdemes venni. Végül úgy döntöttünk, hogy a 2 órára szóló jegy nekünk kevés, a napi jegy meg sok, a kettő között viszont perc alapon számolnak, és az 5 óránál éri el a napi jegy árát, úgyhogy ezt választottuk. Mivel szauna-függők vagyunk, természetesen a jegyből nem hiányozhatott a szaunás belépő sem.

Én nem vagyok egy nagy vizicsibe, úgyhogy a különböző medencék és főleg a csúszdák nem nagyon hoznak lázba, így inkább a szauna adta kényeztetést és pihenést részesítettem előnybe.

El kell ismernem, hogy ilyen jól kidolgozott, sok féle szaunát tartalmazó Szaunavilágban még nem jártam. Ki is próbáltuk mindet: a gőzkabint, aromakabint, bio-szaunát, finn-szaunát, orosz-szaunát, Kristály-szaunát, Sóbarlangot, Jégbarlangot.

Kellemes meglepetés volt, hogy végre találkoztunk rendes Kneipp-medencével.

A taposás lényege, hogy a köveken sétálva a meleg és a hideg víz váltakozásának köszönhetően felélénkül az ember vérkeringése. Bevallom, számomra ez az egyik legjobb része a szaunázásnak.

Kipihenvén magam, úgy éreztem belefér egy kis izgalom a napba, így hagytam magam rábeszélni egy csúszda kipróbálására. Igaz, a bátorságom addig nem merészkedett, hogy egyedül nekivágjak a kalandnak, így egy páros csúszást választottunk, mégis csak nagyobb biztonságban érzi magát az ember lánya, ha egy erős és izmos férfi karjaiba kapaszkodhat. Végül a csúszást épségben megúsztam, és nem is volt olyan szörnyű, úgyhogy lehet, hogy legközelebb is hagyom magam rábeszélni.

A nap gyorsan elment. A víztől elfáradva, és a szaunázástól kipihenve indultunk hazafelé, megfogadva, hogy még biztos visszatérünk.

Képek az Aquaworld honlapjáról.

2009 címszavakban, avagy rövid visszatekintés az év történéseire

Az év végéhez közeledvén az ember számba veszi, mi minden történt a nagy világban, és kicsiny környezetében és levonja a következtetéseket, megteszi a nagy fogadalmakat, hogy jövő évtől mi minden lesz más. Eme jó szokást követve lássuk az én évemet, szigorúan politika és válság mentesen.

Január
1. Az év első napja, ilyenkor az ember azt hiszi, hogy ez az év jobb lesz, mint az előző volt, optimistán, és egy kissé másnaposan ébred, megeszi a lencsét, hogy gazdag legyen, és jobb esetben ezen a napon még nem szegi meg az éjfélkor tett fogadalmát.

13. Az év legjobb napja. Ugyanis ezen a napon voltam 28 éves, ami elképzeléseim szerint a legjobb évek egyike egy nő életében.

Február

9. Megszületett a blogom. Bár nem vagyok szorgos író, azért jóindulattal minden hétre jutott egy bejegyzés az évben. És talán újévi fogadalomaim között a gyakoribb blogírás és szerepelni fog.

23. Amellett, hogy Drága Ősöm születésnapja, e napon osszák ki azokat a kis arany szobrocskákat, amelyet minden színész szívese porolgatna a kandallója tetején. Bár nem vagyok nagy filmőrült, ebben az évben végre olyan filmek és színészek kaptak szobrocskát, akiket én is ismerek. Mint a Gettó milliomos, ami egy szomorú, igazságtalan és sajnos valóságos világot mutat be, Kate Winslet, akit a Titanic óta ismerünk, de szerencsére jobb alakításokat is jegyeznek a neve mellett, Heath Ledger, a fiatalon elhunyt tehetséges színész, aki nem tudta elviselni a tehetséggel együtt járó népszerűséget és Penelope Cruz, a tipikus latin szépség, aki amellett, hogy gyönyörű, még tehetséges is.

Március

Tudom, azt ígértem, hogy szigorúan politika és gazdasági élet mentes lesz ez a bejegyzés, de ezt nem lehet kihagyni. Azt hiszem az év legrosszabb hónapja volt, hiszen az euró 317 forintot ért, és megjelent a H1N1 influenza.

Április

Hivatalosan véget vetettünk Főnudlival a távkapcsolatunknak, ugyanis 10 hónapnyi németországi munka után végre hazajött. Így most a több száz kilométer helyett csak 120-szal kell megbírkoznunk, ami kicsiny országunkban nem is nevezhető távolságnak. Azt hiszem, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy sem a távolság és a havi egy találkozás, sem az azt követő sűrű együttlét nem tett rosszat a kapcsolatunknak, sőt...

Május

A május a tavasz legszebb hónapja, így aktuális az esküvőre. Bár a 2009-es év nem mondható a sztárházasságok évének, hiszen aki számít, az már mind megnősült, vagy férjhez ment 2008-ben, hiszen semmi nem múlhatja felül Hajdú Péter és Sarka Kata esküvőjét, aztán ott volt Ördög Nóra tiszavirág életű házassága, de azért ez az év sem maradhatott cirkusz nélkül. Május az a hónap, amikor Rippel Ferenc elvette menyasszonyát, aki ettől a pillanattól fogva a celebek híres táborát gazdagította. Természetesen az esküvő nem maradhatott el az előző évek költségvetésétől, így a menyasszony ruhája 2 millióba került, amiből egy normális ember két esküvőt is megszervez. És a kedvencem az esküvővel kapcsolatban, hogy a vőlegény sportemberhez méltóan nem hagyhatta, hogy a lábát a hajnalig tartó tánc közben feltörje egy drága lakkcipő, így inkább a szmokighoz egy egészséges MBT cipőt húzott.

Június

25. A nagy gyász napja, és innentől a nagy gyász hónapja is. Meghalt Michael Jackson. Bár sosem voltam rajongó, el kell ismernem, hogy nagyon jó zenéje volt. Az énekes az utóbbi 10 évben inkább botrányairól, adósággairól volt híres, és a hírhedség a halálában sem változott. Először a halál körülményei, aztán hogy "eltemették, nem temették, hova temették" kérdés, és a végén még a szelleme is megjelent.

Július

Ha már ez az év nem lehetett a sztár-esküvők éve, a sztár-babák évének nyugodtan mondható. És júliusban születtek azok a babák, akiknek talán egy egész ország drukkolt, hiszen a bájos híradós, Erős Antónia az édesanyjuk. De mellettük májusban megszületett Farkasházi Réka kislánya, a Nox-os Tomi ikrei, és természetesen ebből a felsorolásból sem maradhat ki a Hajdú-Sakra házaspár februárban született kislányával. És ha még tudtuk volna, hogy októberben Sebestyén Balázs is apa lesz, akit Benett nevű fia örökké átkozni fog a névválasztásért...

Augusztus 14. Már 3 éve alkotunk egy párt Főnudlival.

Szeptember

4. Még ki sem heverte a világ Michael Jackson halálát, következett a másik sokk, mikor Patrick Swayze az örök táncparkettre költözött. Személy szerint jobban megviselt ez a hír, hiszen kamasz koromban fülig szerelmes voltam a színészbe a majd 20 év korkülönbség ellenére, milliószor láttam a Dirty Dancinget, és természetesen kívülről tudtam a koreográfiákat. Nem akarok túl nagy jelentőséget tulajdonítani a filmnek, de biztos szerepet játszott abban, hogy táncolni kezdjek, ha nem is azonos műfajban, és hogy imádjam a színpadot.

19. A 10 éves érettségi osztálytalálkozóm napja, amin egy törökországi nyaralás miatt lemaradtam. Bevallom, nem is bánom, mert az 5 éves találkozás szörnyű volt számomra. Mindenki öreg volt, és csak panaszkodott, én meg csak néztem, hogy mennyire nem vagyok oda való, mert én nem lehetek ilyen öreg és besavanyodott. Azt hiszem, ha a 10 éves osztálytalálkozó is ilyen szellemben zajlott, akkor jól döntöttem, hogy inkább a török tengerparton süttettem a hasamat.

Október

A magyar foci dicsőségének hónapja. Nem vagyok egy nagy focirajongó, bár az elmúlt 3 évben több focimeccset láttam, és főleg aludtam el rajta, mint az előtte lévő negyed évszádazban, azért saját akaratomból nem sűrűn nézek meccset. Mikor viszont az U20-as válogatott az egyiptomi világbajnokságon a negyeddöntőbe került, azt hiszem Magyarország lakosságának nagy részét a tévé elé láncolták a fiúk, és talán a sors is úgy akarta, hogy érmet nyerjenek, mert többször is a kiesés széléről táncoltak vissza, és végül a szépen csillogó bronz érmet akasztották a nyakukba.

26. Ismét egy IQ-s műsor indult a tévébe, hogy a magyar ember had butuljon. Egy lecsúszott lantművész és 16 magamutogató nő, akik inteligenciája még összeadva sem üti meg az átlagot. A normális ember, ha normális műsort akar nézni, akkor várnia kell este 10-ig, mert persze a népbutító műsort kora este kell adni, amikor a dolgozó nép nagy része egy kicsit kikapcsolódna a tévé előtt. De nem baj, vége ennek a műsornak, de jövőre jön a következő, ahol a vőlegény faképnél hagyott menyasszonya keres majd új vőlegényt magának. Hát igen, nagy lehetett a szerelem... De ha nagy nem is, pénzért megvásárolható.

November

1. Ki gondolta volna, hogy az idei Forma 1-et a 29 éves, tehetséges Jenson Button nyeri meg egy olyan csapat színeiben, amit az év elején 1 dollárért vett meg Ross Brown. Nagyon jó idény volt az idei, bár azt hiszem a futamok nagy részén elaludtam, de azért az eseményeket nyomon követtem. És bár fiatal, jóképű és tehetséges ez a Button, azért az én kedvencem továbbra is Alonso marad.

December

23. Ismét előrelépés történt Főnudlival való kapcsolatomban, hiszen barátnőből menyasszonnyá léptettek elő :)

25. Amellett, hogy sokak még karácsonyi lázban égnek, inkább tavaszias idő van. Bár sokan a globális felmelegedésre fogják a 20 fokos meleget, azért hozzá kell tenni, hogy 50 évvel ezelőtt is mértek már ilyen meleget.

31. És ismét itt az év vége, amikorra az ember kezdeti optimizmusa, látva a mögötte álló 365 napot, erősen megcsappan. Egy pohár pezsgővel kezében várja az éjfélt, hogy a Himnusz alatt új fogadalmakat tegyen, és ismét optimistán tekintsen előre a 2010-es évre.

Hát így látom én a 2009-es évet. És kívánok mindenkinek JOBB Új Esztendőt!

Mozidélután - Avatar

Karácsony másnapján, mikor az ember már az összes rokonát végigjárta, a gyomrát kellőképpen elrontotta a mindenhol végig evett ünnepi menüvel és a temérdek süteménnyel, és mivel szokás szerint a tévében sincs semmi, leszámítva a minden évben leadott Reszkessetek betörők! sorozatot, jó egy kicsit kimozdulni az otthoni környezetből. Így tettünk mi is, mikor moziba indultunk, hogy megnézzük a legújabb, nagy hírveréssel beharangozott filmet.

Bevallom, nem vagyok egy nagy moziba járós, mert sajnálom rá a pénzt, de azért egyszer-egyszer érdemes elmenni egy jól kiválasztott filmre.

Az Avatart a kollégáim ajánlották, és én csak a plakátot láttam, ahol egy aranyos kék emberke mosolygott vissza rám, gondolván hogy amiben ilyen bájos lények játszanak, rossz film nem lehet, hát nézzük meg. Tény és való, hogy nem ez a legjobb módja a filmválasztásnak, de ebben az esetben tökéletesen bevált.

Azért nem először menvén moziba, elolvastam a mozi honlapján az ismertetőt a filmről:

"A távoli jövőben játszódó filmben, a főhős, a háborús veterán a Pandora nevű bolygóra utazik. A bolygó lakói a Na'vik az emberhez hasonló faj - de nyelvük és kultúrájuk tökéletesen különbözik a miénktől. Ebben a gyönyörű és halálos veszélyeket rejtő világban a földieknek nagyon nagy árat kell fizetniük a túlélésért... Azonban egy érdekes lehetőséghez is jutnak: agyuk megőrzésével új testet ölthetnek, és az új testben, egy idegen lény, az avatar-juk szemével figyelhetik magukat és a körülöttük lévő felfoghatatlan, vad világot. Az új test a főhős számára azonban titkos feladatot is jelent egyben, amit mindenáron végre kell hajtania."

A leírás alapján én teljesen másra számítottam, egy sokkal durvább, véresebb fantasztikus filmre, de kellemesen csalódtam, és inkább egy aranyos mesét láttam. A történet nem volt új, hiszen az ember jön, és megszerzi azt, amire szüksége van, még ha el kell pusztítania mindent ennek érdekében. Aztán jön egy hős, aki végül megmenti az idegen fajt, és persze a szerelem sem maradhat ki a történetből. Úgyhogy nálam a film besorolása romantikus sci-fi. És azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legjobbak közé sorolható.

Azt hiszem, az én generációm az, aki egy másik nagy romantikus sci-fi sorozaton, a Csillagok háborúján nőtt fel. 1981-ben születtem, és édesanyám már terhes volt velem, mikor a moziban megnézte a sorozat első részét, így azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az anyatejjel szívtam magamba a film minden egyes percét, és az eltelt évek során megszámlálhatatlanszor láttam. Bár azóta rengeteg hasonló film készült, azért mindegyiket a legelsőhöz, a Csillagok háborújához hasonlítok.

Na de visszatérve az Avatarhoz. Nem értek a technikához, úgyhogy nem tudom, hogy készül, hány trükk, és hány számítástechnikai újítás van benne. Egyszerűen csak néztem és élveztem azokat a csodálatos képeket, amik a technika segítségével a szemem elé tárultak, elvarázsoltak, és amiért össze sem hasonlítható a majd 30 évvel ezelőtti Csillagok háborújával. Nagyon tetszett, hogy ha nem is elsődleges célként, de a film próbálta felhívni a figyelmet a természettel való kapcsolatra, hogy az embernek az ásványkincsek kinyerése érdekében nem feltétlenül kell élővilágokat kiírtani.

Összegezve: A film hosszú, hiszen több mint 2 és fél órás, de a történet gördülékenyen halad előre, így az ember nem is veszi észre az idő múlását, csak halad az árral, ahogy a mese elvarázsolja. A filmnek van eleje, közepe és vége, így nincs olyan érzése az embernek, hogy elvarratlan szálak lennének a filmben, vagy a műsoridő lejártával egyszerűen összecsapják a végét és nem fejezik be. Egy nagyon jó családi filmnek tartom, amit érdemes moziban megnézni.

Karácsony 2009

Áldott, Békés, Szeretetben Gazdag Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!

Luca napja

A karácsony eljöveteléhez szerintem szorosan hozzátartozik a Luca-nap is. Talán ez az a nap, amihez a legtöbb és legismertebb népszokás tartozik. Mivel a 13 szerencsétlen számnak számít (bár én 13-án születtem, úgyhogy számomra szerencsés), talán azért is kötődnek ehhez a naphoz ezek a hagyományok.

Egy kis történelem: Szent Lucia, akinek alakját köszöntik ezen a napon, a legendák szerint Kr. u. a III. és IV. század fordulóján élt szicília szigetén, Siracusában. Nemesi család tagja volt, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe az elhagyott vőlegénye nem tudott belenyugodni, s ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél.

A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítsévégel nem sikerült - még ötven igavonó barommal sem - elvonszolni a szüzet. A fejedelem ezután kiadta a parancsot: olajjal és szurokkal öntsék le, szúrják ki a szemét - innen az "örök világosság fényeskedjék néki" -, de semmi nem fogott a lányon. Végül elvágták a torkát, ám addig nem halt meg, míg végső imáját be nem fejezte. Így vált aztán többek között a vakok, szemfájósok, hegyes szerszámmal dolgozók végőszentjévé. Lucia a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek tartották.

Sajnos a világ fejlődésének és az életritmus felgyorsulásának köszönhetően az embereknek már nincs idejük a népszokásokra, így íme néhyna, ami már kiment a "divatból":

Talán a legismertebb, ma már talán csak a falukban tartott szokás a Luca-szék készítés.

A hagyományos Luca széke 9 féle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa) áll össze, szögek heylett pedig kizárólag bükkfából faragott ékek tarották össze. 13 napig készült ("lassan, mint a Luca széke"), és óriási jelentősége volt: aki az éjféli misén felállt rá, megláthatta, ki boszorkány a gyülekezetben - annak ugyanis szarv vagy agancs jelezte a fején valódi boszorkányságát. a probléma csak az lehetett, hogy a boszorkány is könnyen megláthatta a széken álló alakot és rögtön üldözőbe is vette, így a menekülő jől tette, ha mákot szórt maga mögé futás közben. Azt a boszorkányoknak kötelességük volt összeszedni, így nem érték utol a "leleplezőjüket", aki közben szerencsésen hazaérhetett, és - szintén kötelességének engedelmeskedve - elégethette a Luca székét.

A nagymamám még minden évben megcsinálja a következő szokást, és azt mondja, általában bejön. Sok hiedelem kapcsolódik ugyanis az időjáráshoz, hiszen a földművelő családok számára roppant fontos volt a következő évi termés, megélhetés szempontjából. A jóslás egyik formája a hagymakalendárium, másik a Luca kalendáriuma nevet katpta. Előbbinél egy hagymából 12 réteget hajtottak ki, mindegyik réteget megszórták sóval, és a kemence mellé tették. Ameyik réteg nedvessé vált a sótól, a következő év annyiadik hónapja nagyon csapadékosnak ígérkezett.

Hasonló volt a lényege a Luca kalendáriumának is: az azt követő 12 napot figyelték meg, mindegyik nap az eljövendő év egy-egy hónapjának felelt meg. Amilyen idő volt az adott napon, olyan volt a várható tendencia a következő év annyiadik hónapjában is.

Talán a legjobban fennmaradt, és a kamasz lányok körében közkedvelt a Férj-jóslás. Több varriáció is létezik az eredmény elérésére. Ha a jövendőbelijük nevére 12 papírra 12 fiúnevet írtak, egy-egy süteménybe tették őket, amelyekből minden nap egyet elfogysztottak és az utoljára maradó adta meg a vőlegény nevét, vagy a Luca-cédulaként is ismert papírdarabok közül minden nap egyet tűzbe vetettek, s az utoljára maradt cédulán megláthatták jövendőbelijük nevét. Egy gyorsabb módszer, ha a 12 fiúnevet 12 gombócba tették bele. Majd ezeket megfőzték, és amelyik először jött fel a víz felszínére, az tartalmazta a nagy Ő nevét.

Fiatalabb koromban én is minden évben megcsináltam ezt a népszokást, persze néha egy kicist csaltam, hogy karáncsonykor az éppen kedvelt fiú nevét olvashassam a megmaradt cetlin. De bevallom, jelen állás szerint a jóslás nálam nem jött be (természetesen akkor becsületesen jártam el), mert egyik évben emlékszem, hogy a Balázs név állt a cédulán, de ahhoz, hogy ez igaz legyen, a Páromnak gyors névváltoztatásra lenne szüksége.

Végül ott vannak a kevésbé ismert, már talán nem is tarott szokások:

A lucázás a köszöntő szokások közé tarotzik. Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán kotyolni vagy palázolni indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. Dünnyögve elődadott verses modókájuk a komondott szó erejébe vetett hitet is bizonyítja. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. "Kity-koty-kity-koty" volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés. A jókívánságokat a gazdaasszony kaláccsal, kolbásszal, esetleg asztalt szilvával köszönte meg.

Bár ezek a népszokásokat már kevesen ismerik, és még kevesebben tartják, azért remélem, teljesen nem tünnek el a köztudatból, és ha már a mai világban jelentőségüket is vesztik, hiszen keveseknek áll érdekükben előre tudni az időjárást, azért a hagyományőrzés miatt néha fel kell eleveníteni, és a mai fiatalsággal is meg kell ismertetni.

Főz a pasim, ez ciki?

Kisebb vita alakult ki a munkahelyemen a héten, és az iroda két táborra szakadt.

Az egyik kollégám albérletben lakik és csak hétvégente megy haza a szüleihez. Így hétfőn még a jó kis hazait, az édesanyja által főzött ebédet hozza, viszont a hét többi napján a maga által készített étek a napi menü.

A fiatal kolléga augusztus óta dolgozik nálunk, és már határozottan látszik a fejlődés. Míg az elején csak lecsó, csilis bab, túrós tészta volt az ebéd, addig ma már a különféle főzelékek, húsok, tészták sem jelentenek számára prblémát. Persze jó kezekben van, hiszen az egyik kolléganőmmel folyamatos beszéd tárgy, hogy aznap épp ki mit főz, hogy azt hogyan készíté, így az ifjú kolléga ellesheti a recepteket és a "titkos hozzávalókat".

Megdícsérvén a főzésben való fejlődését, egyik nap udvarlásképp megjegyezte, hogy már érdemes lenne hozzámenni feleségül, hogy már ilyen otthonosan mozog a konyhában.

Másik kolléganőm viszont közölte, hogy szerinte ciki, az, ha egy pasi már ennyi mindent tud főzni.

Ekkor aztán heves vita alakult ki a támával kapcsolatosan az irodában. Ez a bizonyos kolléganőm meg van győződve arról, hogy egy férfinak csak dolgoznia kell, és amint hazaér az asszonya kiszolgálja. Így hát a főzésben sem kell jártasnak lennie.

Mivel már többször említettem, hogy Drága Ősöm engem erősen feminista felfogásban nevelt, így természetesen egyáltalán nem értek egyet evvel a felfogással. Aztán eszembe jutott, hogy hogyan lehet az, hogy Nigella Lawsont leszámítva talán egyetlen ismert szakács sincs a nők közül, mind férfiak. És általánban a híres éttermek séfjei is mind az erősebb nem képviselői közül kerülnek ki, pedig elvileg a fakanál a nő kezébe való.

Vegyük példának Jamie Olivert, a fiatal angol szakácsot, aki amellett, hogy több sorozatot leforgatott, millió helyen járt, megreformálta az angol iskolai étkeztetést, három kislány édesapja. Vagy ott van Gordon Ramsay, aki bár elég sármos, nem biztos, hogy a modora épp a legtökéletesebb. Mégis a már nálunk is futó Pokol konyhája több ezer embert láncol a tévé elé, pedig főzni nagyon nem lehet megtanulni belőle. És itt kell megemlítenem, hogy Gordon Ramsay az az ember, aki még a Páromat is megfogta. Minden este nézi a tévében ezt a műsort, így mondogatom neki, hogy az ott tanultakat ki is próbálhatná a konyhában (és itt nem a kiabálásra és a parancsolgatásra gondolok).

Mind férfiak, híresek, sikeresek, jól főznek és biztos vagyok benne, hogy ezt nem tartják cikinek.

Mellékesen megjegyezném, hogy valamit az agglegényeknek is ennei kell, de ne várjuk el tőlük, hogy gyors- és mirelit kajákon éljenek, vagy minden nap étteremben ebédeljenek.

És végezetül valljuk be töredelmesen. Ha egy nőt gyertyafényes vacsora vár otthon, amelyet a párja készített ( bármennyire is nem sikerültek azok az ételek), annál romantikusabb dolog kevés van az életben, és egy férfi is tud könytényben szexi lenni.

Ez itt a reklám helye - Derékmelegítő

Nem vagyok híve a divat követésének, és most is inkább a praktikussági okokat helyeztem előtérbe, mint a divatolást.

Egy bevásárló központban láttam meg először, aztán a győri Árkád egyik üzletében.
Annak idején nekünk még azt tanította az anyukánk, hogy egy nőnek nagyon kell vigyázni, hogy nehogy felfázzon, és se a veséjével, se a petefészkével ne legyen gondja. Így jókislány módjára télen mindig hordtuk, hordjuk a trikót, kis topot stb.

Ahogy az elmúlt években elnéztem a fiatalságot, az ő anyukájuk nem volt ilyen figyelmes, vagy a lányok ezt a leckét elfelejtették megtanulni. A mínusz 10 fokokban rengeteg tizenéves futkorászott csípőnadrágban rövid felsővel, hogy szinte az egész dereka kint volt. Ilyenkor mindig megjegyeztem, hogy ő sem pisilt még véreset, mert amúgy jobban vigyázna magára.

De most eljött az idő, mert betört a piacra, megjelent Ő, a kamaszlányok megmentője a DERÉKMELEGÍTŐ.

A sokféle szín biztos kiapadhatatlan lehetőségeket teremt, hogy a divatnak megfelelőt válasszunk, és azt megfelelően hordjuk. Hiszen miért csinálnának belőle ezer félét, ha aztán meg el kéne dugni a ruha alá. Ennek a fiatalok majd biztos megtalálják a módját.

Én a magam részéről maradok a konzervatív oldalnál, így egy fehér színűvel védekezem a hideg ellen, és jelentem remekül bevált.

Férfi szemmel nézve inkább a nejlon zoknihoz tudnám hasonlítani, mert kb. annyira vágyölő lehet, és ebben férfi kollégám meg is erősített, úgyhogy randira nem ajánlott. Máskülönben viszont nagyon kényelmes és főleg hasznos viselet, tehát bátran ajánlom minden korosztálynak.

Több oldalt is találtam az interneten, ahol meg lehet rendelni, de gyors felmérést folytatva megállapítottam, hogy egyenlőre jobban megéri az embernek egy bevásárlóközpontban megvenni, vagy legalábbis a győri Árkád J.Press üzletében.