Férfi-idomítás, 3.lecke, avagy néha a kudarcot is el kell viselni

Azt hiszem, nekem is hozzá kell szoknom, hogy az idomítás során nem minden jöhet össze rögtön. Sajnos első kudarcomat kellett átélnem a hétvégén.

Miután az ebédemet Főnudli agyon dícsérte, annak tudatában kezdtem meg délutáni sziesztámat, és a Forma 1 nézését (sajnos ez sosem tart túl sokáig, mert általában bealszom rajta), hogy a "teremtés koronája" teli gyomorral vág neki a délutáni focimeccsének.

Sajnos arról még nem sikerült leszoktatni, hogy a levetett, vagy csak a szekrényből elővett ruhát ne csak finoman elhelyezze egy kis szekrényen a szoba egyik szegletében, hanem mindent oda rakjon, ahova való (szekrény, szennyes). De arról szóbeli megállapodást kötöttünk (bár ezek után megfontolandó az írásba foglalása), hogy nem megy el úgy, hogy a kis szekrényen marad valami.

Nos, ez vasárnap sem volt másképp.

Bár kicsit unszolni kellett, azért darabonként csak fogyott a ruhakupac a szekrénykéről, és én örömmel konstatáltam, hogy ismét győzelmet arattam, és még egy lépéssel előrébb jutottunk a tökéletess férfivé válás útján (mármint Főnudli válásának az útján).

Aztán Főnudli elment focizni, és én győzelmi mámorban úszva, nyugodtan bóbiskoltam az autóversenyen.

Eljött az este, nekem valamiért dolgom akadt a szomszéd szobába, és akkor látom, hogy a kis szekrény ruhakupaca szép csendben átköltözött a másik szoba ágyára.
Elmosolyodtam "uram, parancsolóm" leleményességén, és mivel nagyon zavart, kénytelen voltam elrakni.

A kudarcot elkönyveltem, dehát gyakorlat teszi a mestert, legközelebb új stratégiával állok elő a probléma megoldását illetően.

Amiért imádok Győrben élni...

Bár biztos nagyon sok szép város van még Magyarországon, én hűen kitartok szülővárosom mellett, és semmi pénzért nem költöznék máshova.Nem kampányolni szeretnék kis városom mellett, de mivel az elmúlt években nagyon sok programmal kedvez a lakóinak és a turistáknak egyaránt, úgy gondolom érdemes megemlítenem, miért is érdemes látogatást tenni nálunk.

Minden évben, immáron 17. alkalommal rendezik meg augusztus utolsó hétvégéjén a Terményáldást, és néhány éve csatlakozott a programhoz a a Győri Bornapok is.
Mivel szombaton egész nap esett az eső, kétségessé vált, hogy idén ellátogatunk-e a programsorozatra, de aztán szerencsére estére az eső elállt, és kellemessé vált az idő is egy kis esti sétához.
Talán Győr szerencséje, hogy belvárosának elhelyezkedése különösen megfelelővé teszi rendezvények szervezésére, hiszen egymáshoz nagyon közel három tér is rendelkezésre áll a fesztiválok befogadására. Idén sem volt másként, és míg az ember átsétál az egyik helyszínről a másikra, megcsodálhatja Győr belvárosát is.
Kicsit szívfájdalmam volt, hogy mióta a Széchenyi teret felújították (megjegyzem nagyon szép, modern, mégis a körülötte lévő barokk épületekben tökéletesen beleillő lett), kiszorultak onnan a rendezvények, így a Terményáldás tavalyi hangulata, hogy az emberek a szinpadon történteket széna bálákról nézhették, sajnos most nem valósulhatott meg, és talán a Bécsi kapu tér méreteinek köszönhetően idén a kiállítók is kevesebben voltak, azért a hangulat tökéletes volt, a virágkompozíciók pedig mesébe illőek.

De beszéljenek helyettem a képek:

Jar-Jarka is velünk jött a sétára

Személyes kedvencem a kisház sziklakerti növényekkel

Bio zöldségek és gyümölcsök

A Bécsi kapu téren álló tartarozásra váró ház is virág-ruhát kapott

Kisfaludy is szereti a virágokat

A képeket Drága Ősömtől kölcsönöztem.

Féri-idomítás, 2.lecke, avagy akkor is az lesz az ebéd, amit én akarok

A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út, tartja a mondás. De persze az én esetemben ez az út is elég rögös. Már korábban említettem, hogy kisebb közelharcokat vívunk az étellel kapcsolatosan, merthogy Főnudli szerint az étkezést hús nélkül nem lehet elképzelni. Hát ma elővettem a nők vele született rafináltságát, és az egészségeset ötvöztem "uram és parancsolóm" kívánságával.

Természetesen a recept először vega változatban készült, csak az erősebb nem hatására lett felturbózva egy kis husival.

A mai menü: Füszeres csirkemell csíkok szicíliai pennével



- 1 közepes csirkemell
- fűszerek (amit a polcon találtam: só, bors, majoranna, oregánó, kakukkfű)
- 3 nagy gerezd fokhagyma
- olívaolaj
- szójaszósz
- worchester-szósz
- egy kis darab feta sajt


A csirkemellet csíkokra vágom, és hozzáteszem a felsoroltakat. Pár órára a hűtőszekrénybe teszem, és hagyom összeérni az ízeket. A sütéshez egy serpenyűben olajat melegítek, majd hirtelen megsütöm, majd egy kevés ideig hagyom párolódni a csíkokat, hogy puhák legyenek. Mikor már majdnem kész, feta sajt darabokat dobok rá, és hagyom hogy szépen bevonja a husikat.

Szicíliai pennével tálalom.


Bevallom hízott a májam, mert azok után, hogy első ránézésre közölte, hogy ő ezt nem szereti (na ettől megyek a falnak, mikor még életében nem evett valamit, de ő tudja, hogy azt nem szereti), nem győzte dícsérni a főztömet, és lássanak csodát, a tésztának elég volt csak megmutatni a husit, és máris megfelelt Főnudli gyomrának.


Így hát megvívtuk a következő csatát, és azt hiszem elsöprő győzelmet arattam, mind tészta, mind zöldség téren, és remélem Főnudli ízlésének átformálásán szépen fogunk előre haladni a sárga úton.

Férfi-idomítás, 1. lecke

Mint sajnálkozva tapasztalhatjuk nap mint nap, a koszos ruha nem megy ki magától a szennyesbe, nem mossa ki magát, és ami a legszomorúbb, nem vasalja ki magát, és utána nem mászik be szépen csendben a szekrénybe.

Bár 4 év kollégiumi élet után nem egyszer láttam a fiúknál vendégeskedve, mikor a koszos zokni egy szép íves mozdulattal landolt a szoba egy távolabbi sarkában, éppen ezért nem szívesen láttam volna szívesen ugyanezt a képet a saját háztartásamban. Így hát elhatároztam, hogy még csírájában fojtom el a hasonló próbálkozásokat.

Úgy gondoltam, első leckeként bevezetem Főnudlit a szennyes tartó használatának rejtelmeibe.

Nincs szerencséje ilyen szempontból, mert nálunk nem csak úgy működik ez az ügyes kis tároló, hogy csak beledobáljuk a ruhát és kész. A bonyolultság kedvéért szelektálva gyűjtjük a mosásra váró darabokat. Külön a fehéreket, a világosakat és a sötéteket.

Mint már egy régi viccből megtudtuk, a narancs a férfiak számára csak egy gyümölcs.

Na de akkor hogy fogja egy férfi megkülönböztetni a sötétet a világostól, és a világosat a fehértől?

Na jó, talán a fehér még sem olyan bonyolult.

Így hát teljes komolysággal odaállítottam Főnudlit a szennyes tartó elé, ismertetve a szabályokat. És utána jöttek a kérdések a sötét pólóban világos csíkkal, és fordítva.

Megbirkózva a kezdeti nehézségekkel, és bizonytalansággal, ma már büszkén kijelenthetem, hogy az első lecke hibátlanul megtanulva, és azóta is alkalmazva. (néha azért még finomításra szorul a színek megkülönböztetése, de a szándék mindenképpen értékelendő)

Férfi-idomítás, avagy minden nő a tökéletes férfire vágyik

Bár Főnudlival már 3 éve boldogítjuk egymást, még mindig reménykedünk, hogy formálhatjuk a másikat annak ellenére, hogy egyikünk sem könnyű eset, és jó adag makacsság és akaratosság szorult mindkettőnkben.

Az én Drága Ősömnek két nagyon jó mondása van a férfiakkal kapcsolatosan, és jobban belegondolva nagy igazság van bennük:

1. egy nő mindig a tökéletes férfit keresi, aztán mikor rájön, hogy ilyen nem létezik, szül magának egyet, de idővel rá kell jönnie, hogy ismét tévedett

2. egy férfi csak 3 éves koráig nevelhető

Nos, lehet hogy Főnudli már nem tegnap volt 3 éves, de bízom benne, hogy azért még nem reménytelen eset, és lehet rajta még nevelni egy keveset.

Persze az évek folyamán már csiszolgattam rajta, azért a tökéletestől még messze van és most a tanfolyam intenzívre kapcsolt.

Azonban vannak olyan játékszabályok, amiket meg kell tanulni(a).

Ez nagyrészt azért lehet, mert Drága Ősöm erősen feminista felfogásban nevelt, és nem egyszer hallottam tőle, hogy "egy nő nem a tűzhelynek esküdött örök hűséget".

Nos, ezt a felfogást próbálom megértetni Főnudlival is, kisebb-nagyobb sikerekkel.

A tanfolyam anyagairól pedig a továbbiakban.

Hát meglátjuk, hogy mit tanultam az okításokból, és azokat hogyan tudom hasznosítani.

Nyaralás-frász

Mivel már nem bírom idegekkel a nyaralás körüli szervezkedést, gondoltam, kiadom magamból.

Az egész ott kezdődött, hogy én még tavasszal kijelentettem, hogy már csak nászútra vagyok hajlandó elmenni, és mivel a lánykérés sem történt meg, nemhogy az esküvő, ezért a nyaralással való pénzköltés elkerülése végett még az útlevelemet sem hosszabbítottam meg, gondolván így nem kell ellenállnom a kísértésnek, mivel úgysem hagyhatnám el az országot. (legalábbis nem abba az irányba, amelyikbe szerettem volna)

Aztán jött a nyár, és a kísértés egyre nagyobb lett. Az ajtót azt hiszem az tette be, mikor a kolléganőm törökországi élményeit hallgattam.

Az nem volt kérdéses, hogy mi is arra vesszük az irányt, mivel 2 évvel ezelőtt már csodás 2 hetet töltöttünk el ott, és még nagyon sok hely várat magára, hogy felfedezzük. Az elvárások viszont nagyok voltak, így a szálloda kiválasztásánál már komoly problémákba ütköztünk.

2007-ben a Best Reisen szervezésében az Alba Resort Hotel-ban szálltunk meg. Mindenkinek csak ajánlani tudom. A környezet gyönyörű, a tengerpart tiszta, az 5 kg hízás garantált. Az ember akármerre ment, tudott valamit enni. Az animátorok kedvesek, segítőkészek és fáradhatatlanok. Nyílván ilyen tapasztalatokkal az ember már nem szeretne ennél rosszabb ellátást kapni, és természetesen az ár sem elhanyagolható szempont, hiszen fontos, hogy az ár-élmény arány azért egyenes arányban legyenek egymással.

Szóval szálloda még sehol, útlevél sehol, de könyvelő lévén az időpont azért elég kötött, hiszen hónap elején hónapzárás, aztán járulék-bevallás, aztán ÁFA-bevallás, aztán megint jön a hónapzárás. Nagy számolgatások után találtunk egy megfelelő hetet szeptember 16-a környékén. Egy probléma kipipálva.

Szépen elgondolva kitaláltam azt is, hogy augusztus 14-én úgyis szabin leszek, akkor elintézem az útlevelet. Dehát miért menne ez is könnyen. Teljesen véletlenül előtte nap megnéztem az okmányiroda nyitvatartását, és hát persze, hogy nincs pénteken ügyfélfogadás. Na, én úgy ahogy volt, a munkahelyemen hagytam csapot-papot, irány az okmányiroda, és némi ismeretséget bevetve zárásra már intézés alatt volt az útlevél, amit következő szerdára már a kezemben is tarthattam. Innen is köszönet az okmányiroda dolgozóinak.

Mivel már a fő akadály megvolt, nagy erőkkel fogtunk neki a szálloda keresésnek. Alig 2 hét keresgélés után (talán már csak azért, mert sürgetett az idő) jutottunk el a Club Hotel Nena-hoz, ahol 1 hetet készülünk eltölteni.

De a megpróbáltatások még itt sem értek véget, hiszen most jön az út lefoglalása, és még ott van a csomagolással (vajon beleférek-e a böröndömbe?), repülőtérrel, repüléssel kapcsolatos aggodalmak. És mivel Drága Párom az út kiválasztásával úgy döntött, ő megtette a részéről a feladat teljesítését, a maradék szervezés pénzügyes lévén rám marad.

Remélem, amilyen nehézkesen indul, annyira lesz jó a nyaralásunk.

Szeptember végén jön a beszámoló.

Görög torta

Bár ez nem egy gasztroblog, mivel mai művemmel meg vagyok elégedve, nem hagyom Drága Ősömre a publikálást.

A sütit egy kollégám hozta egy irodai ünneplés alkalmával. S mivel a tálon nem sok minden maradt, hamar lecsaptam a receptre is.

Görög torta

- 25 db amoretti keksz

- 20 dkg margarin

- 4 db tojás

- 20 dkg liszt

- 20 dkg porcukor

- 20 dkg étcsokoládé

- 1 mandula aroma vagy kb. 1/2 dl amoretto likőr

- 1 db sütőpor

- 1 db vaníliás cukor

A tojások sárgáját a cukorral és a vaniliás cukorral kikeverem, majd hozzáadom az olvasztott margarint, majd a lisztet, a sütőport, az aromával átitatott és összetört amoretti kekszet és a darabokra tört csokoládét, a végén óvatosan hozzákeverem a felver tojásfehérjét. Kikent közepes tortaformában 170 fokon kb. 40 percig sütöm.

Most végre jóvátettem egy bűnöm is, mivel Sógornőm már hónapok óta próbálja kihúzni belőlem a titkos receptet. Mentségemre legyen szólva, hogy a hozzávalókat már megvettük neki :)

10 étel, amit feltétlenül meg kell kóstolnom

Egy újabb lista, aminek az elkészítéséhez a felhívást Sógornőm intézte felém.
Bevallom kicsit meglepődtem, mert utánanézve a játék történetének, kicsit kilógok a sorból, mivel a blogomon egy recept sem szerepel (kivéve talán a Nagyim dödölléjét). Én a főzésből inkább az evésnél veszem ki a részem, és bár néha megvillantom hozzáértésemet az ételekhez, műveimet inkább Drága Ősöm teszi közzé.

Ezért, mert nem akartam szégyent vallani fekete bárányként, jól átgondolva, ízlelő bimbóim elitjére hagyatkozva állítottam össze a listámat.

1. Sushi

Rengeteg variációja létezik, és szinte már művészet, ahogy elkészítik őket. Egy törökországi nyaralás során már kóstoltam, de ha jól sejtem, az csak gyenge utánzata volt az eredetinek. Bár sokan irtóznak a nyers haltól, ha egyszer lehetőségem lesz, a sushi a legvadabb fajtáit is kipróbálnám egy igazi japán étterembe, egy kis wasabival, és ha már ott vagyok, akkor a sake-t (japán rizsbor) sem utasítanám vissza.

2. Croissant

Imádom a "terülj, terülj asztalkám" reggeliket, ahogy minden megtalálható, amit csak az ember kívánhat. Ezekről az asztalokról sosem hiányozhat a frissen illatozó meleg croissant. Teljesen mindegy, hogy édes vagy sós, natur, vagy valamivel töltött, fenséges érzés, ahogy az ember még félálomba tépi szét, és tuszkolja bele álmosan nyitódó szájába, hogy a fenséges íztől rögtön észhez térjen. Minden bizonnyal egy csendes francia utcácska kávézójában, egy illatozó kakaóval esnek a legjobban. És ha már kakaó...

3. Kakaó

Szégyen, nem szégyen, bevallom töredelmesen, 28 évesen, még mindig kakaóval indul a reggelem. Na nem a klasszikus értelemben vett kakaóval, inkább annak a 21. századi rohanásnak megfelelő változatával: Reggel fél 7, óra csörög, Nudli kipattan az ágyból, irány a konyha, szekrényből kedvenc bögre kivesz, tej beleönt, microba betesz 40 mp-re, micro csipog, bögre kivesz, kedvenc kiskanállal 3 kanál instant kakaó beletesz, megkever, megisz. Attól tartok, azért a japán tea szertartáshoz nem hasonlítható, de azért az én "kakaó szertartásomnak" is megvannak a rituális kellékei. És ha már kakaó, hol máshol lehet a legjobb, mint Dél-Amerikában, ami nem csak e nedű miatt, hanem a maja kultúra miatt is álmaim uticélja.

4. Kagyló

Ez is azon étkek közé tartozik, amit már próbáltam, nagyon tetszett, de attól tartok, ehetnék még finomabbat is. Egy szicíliai nyaralás alkalmával ettem fekete kagylót, ami halványodó emlékeim alapján nagyon ízlett. Persze itthon is lehet kóstolni, de azért inkább valami tengerparti városka hagyományos éttermében lenne az igazi. És ha már kagyló, akkor osztriga. Azt hiszem, ha lehetőségem lenne, nem maradna ki a sorból, bár a tudat, hogy élve kellene megenni, azért már nálam is feszegeti a határokat, de hát egyszer élünk.

5. Kaviár

Tudom, elég lesz már ezekből a tengeri kütyükből, de a kaviárt nem hagyhatom ki a sorból. Nem tudom, hogyan, mi módon kerültünk kapcsolatba egymással, de azóta rajongásig szerelmese vagyok. Teljesen mindegy, hogy vörös, vagy fekete, egy szelet pirítós, kevés vaj, kaviár, citromlé és hagyma egyszerűen mennyei étek. Nálunk már évek óta hagyomány, hogy születésnapomra valamelyik rokonomtól egy üvegecske kaviárt kapok ajándékba, ami nálam tartózkodása során rövid életet él meg. De ha már választani lehet, itt sem adnám alább a kaviárok királynőjénél, az arany árával vetekvő beluga kaviárnál.

6. Rockfort sajt

Egyébként is imádom a sajtokat. Teljesen mindegy, hogy milyen színű, állagú, vagy szagú, én mindegyikre vevő vagyok. Attól tartok, nem vállalnék felelősséget magamért, ha egyszer beszabadulnék egy sajtüzembe. De azt hiszem, hogy sajt téren is sikerült beleszerelmesednem egy extrém esetbe, és ez nem más, mint a kék penészes sajt. Legjobban friss, enyhén vajazott kenyérrel, de amibe csak lehet, beleteszem. Isteni tejszínes szószok pikánsabbá tételéhez, de fenséges, mikor a reggelis tükörtojás sárgája köré ráolvadnak a kissé zöldes sajtdarabkák.

7. Parasztrétes, becsületes nevén kelt rétes

Egy olyan étel, amit nem lehet megunni, amiből nem lehet annyit csinálni, hogy az sok legyen. Bár gyenge próbálkozásaink már nekünk is voltak az elkészítésére, a Nagyimnál finomabbat senki nem tud csinálni. Talán azért szeretem, mert finom íze mellett lenyűgöz egyszerűsége, és valahogy a régi idézi elém. Nagy vágyam, hogy egyszer ellessem Nagyim fortélyait, és megközelítsem minőségben azt a szintet, amit ő képvisel.

8. Pizza

Imádom az olasz konyhát. Mindegy, hogy pizza, lasagne vagy bármilyen más tészta étel, szinte nem telik el úgy hét, hogy valamilyen változata ne kerülne az asztalra. És ha már olasz, akkor hol máshol, mint Olaszországban. Talán nem véletlen, hogy az ország is kedvenc uticéljaim között van.

9. Tiramisu

Bár a mascarpone miatt a sajtok között is említést tehettem volna róla, úgy gondolom, hogy ez a csodás, de nem éppen kalóriaszegény édesség méltán kap külön pontot. És ha már a pizza miatt úgyis Olaszországba utaztam, desszertnek biztos lecsúszik egy kisebb adag kávés édesség is.

10. Marhapörkölt

Végül, de nem utolsó sorban egy igazi magyar étel a vörösboros marhapörkölt szeményében nokedlivel.