Nyaralás-frász

Mivel már nem bírom idegekkel a nyaralás körüli szervezkedést, gondoltam, kiadom magamból.

Az egész ott kezdődött, hogy én még tavasszal kijelentettem, hogy már csak nászútra vagyok hajlandó elmenni, és mivel a lánykérés sem történt meg, nemhogy az esküvő, ezért a nyaralással való pénzköltés elkerülése végett még az útlevelemet sem hosszabbítottam meg, gondolván így nem kell ellenállnom a kísértésnek, mivel úgysem hagyhatnám el az országot. (legalábbis nem abba az irányba, amelyikbe szerettem volna)

Aztán jött a nyár, és a kísértés egyre nagyobb lett. Az ajtót azt hiszem az tette be, mikor a kolléganőm törökországi élményeit hallgattam.

Az nem volt kérdéses, hogy mi is arra vesszük az irányt, mivel 2 évvel ezelőtt már csodás 2 hetet töltöttünk el ott, és még nagyon sok hely várat magára, hogy felfedezzük. Az elvárások viszont nagyok voltak, így a szálloda kiválasztásánál már komoly problémákba ütköztünk.

2007-ben a Best Reisen szervezésében az Alba Resort Hotel-ban szálltunk meg. Mindenkinek csak ajánlani tudom. A környezet gyönyörű, a tengerpart tiszta, az 5 kg hízás garantált. Az ember akármerre ment, tudott valamit enni. Az animátorok kedvesek, segítőkészek és fáradhatatlanok. Nyílván ilyen tapasztalatokkal az ember már nem szeretne ennél rosszabb ellátást kapni, és természetesen az ár sem elhanyagolható szempont, hiszen fontos, hogy az ár-élmény arány azért egyenes arányban legyenek egymással.

Szóval szálloda még sehol, útlevél sehol, de könyvelő lévén az időpont azért elég kötött, hiszen hónap elején hónapzárás, aztán járulék-bevallás, aztán ÁFA-bevallás, aztán megint jön a hónapzárás. Nagy számolgatások után találtunk egy megfelelő hetet szeptember 16-a környékén. Egy probléma kipipálva.

Szépen elgondolva kitaláltam azt is, hogy augusztus 14-én úgyis szabin leszek, akkor elintézem az útlevelet. Dehát miért menne ez is könnyen. Teljesen véletlenül előtte nap megnéztem az okmányiroda nyitvatartását, és hát persze, hogy nincs pénteken ügyfélfogadás. Na, én úgy ahogy volt, a munkahelyemen hagytam csapot-papot, irány az okmányiroda, és némi ismeretséget bevetve zárásra már intézés alatt volt az útlevél, amit következő szerdára már a kezemben is tarthattam. Innen is köszönet az okmányiroda dolgozóinak.

Mivel már a fő akadály megvolt, nagy erőkkel fogtunk neki a szálloda keresésnek. Alig 2 hét keresgélés után (talán már csak azért, mert sürgetett az idő) jutottunk el a Club Hotel Nena-hoz, ahol 1 hetet készülünk eltölteni.

De a megpróbáltatások még itt sem értek véget, hiszen most jön az út lefoglalása, és még ott van a csomagolással (vajon beleférek-e a böröndömbe?), repülőtérrel, repüléssel kapcsolatos aggodalmak. És mivel Drága Párom az út kiválasztásával úgy döntött, ő megtette a részéről a feladat teljesítését, a maradék szervezés pénzügyes lévén rám marad.

Remélem, amilyen nehézkesen indul, annyira lesz jó a nyaralásunk.

Szeptember végén jön a beszámoló.