Mint sajnálkozva tapasztalhatjuk nap mint nap, a koszos ruha nem megy ki magától a szennyesbe, nem mossa ki magát, és ami a legszomorúbb, nem vasalja ki magát, és utána nem mászik be szépen csendben a szekrénybe.
Bár 4 év kollégiumi élet után nem egyszer láttam a fiúknál vendégeskedve, mikor a koszos zokni egy szép íves mozdulattal landolt a szoba egy távolabbi sarkában, éppen ezért nem szívesen láttam volna szívesen ugyanezt a képet a saját háztartásamban. Így hát elhatároztam, hogy még csírájában fojtom el a hasonló próbálkozásokat.
Úgy gondoltam, első leckeként bevezetem Főnudlit a szennyes tartó használatának rejtelmeibe.
Nincs szerencséje ilyen szempontból, mert nálunk nem csak úgy működik ez az ügyes kis tároló, hogy csak beledobáljuk a ruhát és kész. A bonyolultság kedvéért szelektálva gyűjtjük a mosásra váró darabokat. Külön a fehéreket, a világosakat és a sötéteket.
Mint már egy régi viccből megtudtuk, a narancs a férfiak számára csak egy gyümölcs.
Na de akkor hogy fogja egy férfi megkülönböztetni a sötétet a világostól, és a világosat a fehértől?
Na jó, talán a fehér még sem olyan bonyolult.
Így hát teljes komolysággal odaállítottam Főnudlit a szennyes tartó elé, ismertetve a szabályokat. És utána jöttek a kérdések a sötét pólóban világos csíkkal, és fordítva.
Megbirkózva a kezdeti nehézségekkel, és bizonytalansággal, ma már büszkén kijelenthetem, hogy az első lecke hibátlanul megtanulva, és azóta is alkalmazva. (néha azért még finomításra szorul a színek megkülönböztetése, de a szándék mindenképpen értékelendő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése