2010. január 14., csütörtök

Nora Roberts - Völgy-trilógia

A főiskolás évek szépségei közé tartozik, hogy az embernek rengeteg ideje van, főleg, ha a Győr-Zalaegerszeg utat vasúton 4 órába kerül megtenni, és ha már sok idő van, akkor rengeteget lehet olvasni.
A főiskola végeztéve idő hiányában az olvasás is elmaradt, így is lehet, hogy majd fél évembe került ezt a trilógiát elolvasni.

Az első kötet világlátott, hiszen a szeptemberi törökországi nyaralás során süttette velem a lapjait, várva, hogy én kiolvassam belőle a betűket. A második kötetnek mostoha sorsa volt, hiszen a fürdőkádban relaxálva szinte laponként haladtam előre. Ez nem azt jelenti, hogy keveset fürdök, inkább kedvem nem nagyon volt olvasni. A harmadik kötetnél azért belehúztam, és becsületemet helyreállítva 3 nap alatt átrágtam magam rajta.
A fülszövegek szinte mindent elmondanak a könyvekről:

"A Pogánykő már évszázadok óta létezett, jóval azelőtt, hogy három fiú körbeállva összevegyítette rácsorduló vérét és vértestvérré fogadta egymást akaratlanul kiszabadítva ezzel a pusztító erőt.
Minden hetedik évben eljön egy hét júliusban, amikor a városka lakói kimondhatatlan dolgokat művelnek - amire aztán később mintha nem emlékeznének. A kollektív őrület megnyilvánulása ismertté vált a város határán túl is, és Hawkins-völgyről elterjedt, hogy megszállta valami gonosz erő.
Ez az újkori legenda vonzza Hawkins-völgybe a riporter-író Quinn Blecket, aki azt remélve, könyvet írhat a kísérteties témáról. Még csak február van, de Caleb Hawkins, a város alapítóinak leszármazottja már látta és érezte a gonosz jelenlétének első jeleit. Sosem tudja elfeledni a huszonegy éve az erdőben átélt rémítő eseményeket, és az előjelek még soha nem voltak ilyen erősek. Calnak szüksége lesz két barátjára, Fox és Gage segítségére, de meglepő módon támaszkodnia kell Quinnre is. A nő szinte látja a gonoszt, amit a városka lakói nem látnak. Amint a tél tavaszba fordul, Cal és Quinn viharos gyorsasággal egymásba szeret. Ők alkotják majd a sarokkövét a férfiak és nők egy csoportjának, amelynek tagjait összeköti a sors, a szenvedély és a harc a sötétségből testet öltő lénnyel..."

"Fox, Caleb és Gage, meg a Hawkins-völgy többi lakója számára a Hetes baljós üzenetet hordoz - amióta ők hárman kisfiúként kiszabadítottak egy évszázadok óta bezárva tartott démont, amikor a vérük a Pogánykőre hullt...
A fiúk ártatlan vérszerződése hét napig tomboló őrülethez vezetett, minden hetedik évben. Most pedig, amint rájuk vetül a rettegett hetedig hónap árnya, a férfiak érzik a készülődő vihart. Máris a halál és pusztulás képei kísérik őket. De ebben az évben felkészültebbek; harcba száll az oldalukon három nő is, akik messziről jöttek a Hawkins-völgybe. Layla, Quinn és Cybil valamiféle kapcsolatban áll a démonnal, ahogyan a férfiak kapcsolatban állnak azzal az erővel, amely a démont csapdába ejtette.
A Pogánykőnél tartott végzetes események óta Fox, a kisvárosi ügyvéd képes olvasni más emberek gondolataiban, és ebben a tehetségében osztozik vele Layla is. Foxnak meg kell nyernie a nő bizalmát, mert együtt hatásosabban vehetik fel a küzdelmet a sötétség ellen, amely elnyelni készül a várost. De Layla nehezen tudja elfogadni újonnan megismert képességét - és a bizalmas kapcsolatot Foxszal. Tudja, hogy ha egyszer megnyitja az elméjét, nem lesz semmi, ami megvédje a vágytól, amely mindkettőjüket elemésztheti..."

"Amikor évekkel ezelőtt, végrehajtva a vértestvér-rituálét, Gage, Fox és Caleb kilépett az erdőből, mindnyájuknál ott volt a vérkő egy darabkája. Most ez lesz a fegyverük a végső harcban a démon ellen, amelyet felébresztettek.
A győztes visz mindent.
Közös rémálmok, látomások vérről és tűzről, véletlenszerűen előforduló erőszakos események kezdik egyre gyakrabban zaklatni a régi barátokat, és Quinnt, Laylát és Cybilt, a nőket, akiket a végzet hozzájuk köt. Észre kell venniük, hogy ebben az évben erősebben tér vissza a démon, amely az általa keltett rettegésből táplálkozik.
De mostanra sikerült újra egyesíteniük a vérkő három darabját. Már csak azt kell kitalálniuk, hogyan használják fel.
Egy olyan szerencsejátékos, mint Gage, természetesen bármikor fogadna rá, hogy a csapatuk megtalálja a megoldást. És bár ő meg Cybil osztozik a jövőbe látás képességében, ez az egyetlen dolog, ami közös bennük. Mindketten úgy érzik, ha a köztük lévő flört szintjéről egy szinttel feljebb lépnének, azt csakis a saját akaratukból tennék, nem azért, mert a sors így rendelte. Gage azt is tudja, hogy egy olyan nő, mint Cybil - aki eszes, erős és ellenállhatatlanul szép - csak szerencsét hozhat neki. Hogy jó vagy balszerencsét, az még nem tisztázott, pedig ez döntheti el, hogy végső pusztulás vár a Hawkins-völgyre, vagy véget ér végre a lidércnyomás."
Nem ez volt az első trilógia Nora Roberttől, amit olvastam, és hát a séma körülbelül ugyan az. Adott három férfi, három nő, egy gonosz, akit el kell pusztítani, miközben természetesen a férfiak és a nők egymásba szeretnek.
Szeretem ezeket a fantasy műfajú könyveket, hiszen könnyed olvasmány, és szinte mese az egész. Most azonban Nora Roberts nem vette olyan tündérmesésre a figurát, és sokkal inkább kihangsúlyozta a gonosz jelenlétét, annak ténykedéseit, és ezek következményeit.
Aztán a drámák után természetesen a jó legyőzi a gonoszt, mindenki boldogan él, míg meg nem hal, és a könyv happy end-del végződik.
Tudom, hogy ez egy romantikus fantasy könyv, de úgy gondolom, hogy miután elolvastam majd 900 oldalt, arányaiban kevésnek tartottam, hogy aztán 10 oldalon legyőzik a démont, és vége a könyvnek.
Végeredményben azonban egy szórakoztató könyvnek tartom, egy délutáni sziesztához tökéletes.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése