Kicsit furcsa lehet, hogyan is lehet romantikus az az utálatos házimunka, mi lehet szép a mosogatásban, seprésben, felmosásban, vasalásban, stb.
Jelen esetünkben a mosógépbe szeretett bele Főnudli.
Fogtuk magunkat, körútra indultunk, hogy a szükséges "hozzávalókat" beszerezzük. A mosóporral még nem volt gondunk, de az öblítő kiválasztása nekem kész procedúra. Amellett, hogy úgy számolok, hogy melyik éri meg jobban, hogy hallani, ahogy az agytekervények kattognak, nagy szerepet játszik, hogy milyen illata van a készítménynek. És mire végigszaglászom a kínálatot, kiválasztva a legjobbakat, majd a legjobbak közül is a tökéleteset, nem kis idő telik el. Főnudli egy ideig tűrte, és fura tekintetekkel nézett rám, hogy mi bajom van, aztán leemelt a polcról egy flakont, hogy az jó lesz.
Visszatérvén a tett helyszínére, Főnudli precízen követve az utasításokat tette az ágyneműt a mosógépbe, pontosan kimérte a mosóport és az öblítőt, és beállította a mosógépet, majd megnyomva a gombot, mint egy gyerek hallgatta, ahogy a gép magába szívta a vizet, és vigyorgott, hogy mindez az ő műve.
Egy óra múlva lelkesen ment megnézni, hogy mit alkotott, és nem győzte dícsérni teregetés közben, hogy milyen jó illatuk van a ruháknak.
A munka végeztével elégedetten közölte, hogy ez nem is bonyolult, ezért máskor is mosni fog.
Büszke voltam Főnudlira, és bár nem akarok papucsot csinálni belőle, azért úgy gondolom, egy férfinak is érteni kell a háztartási gépekhez és el kell látnia magát.
Már csak azt kell eltalálnia kisebb-nagyobb szerencsével, hogy mit mivel lehet összemosni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése