Télbúcsúztató

Tudom, ez a cím egy kicsit még korai, de már szeretném kimondani, hogy vége a télnek, és jön a tavasz.

Azt mondják, hogy minden ember azt az évszakot szereti, amelyikben született. Nos, én január 13-án láttam meg a napvilágot, ami a tél kellős közepe, ehhez képest alig várom, hogy az a kis légypiszok eltünjön a számok elől, és még inkább, hogy kétjegyűek legyenek. Vagy nem passzol nálam valami, vagy közrejátszik ebben Ikrek aszcendensem, hogy ha a hőmérő higanyszála 20 fok alá esik, én már meg akarok fagyni, és úgy látszik, az Ikrek énem felülkerekedik Bak énemen. Vagy nekem kellett volna egy kicsit délebbre születnem?

Persze nem normális, hogy karácsonykor 20 fok volt, de ennyi havat szerintem az elmúlt 10 évben nem láttam. Akárhányszor elolvad, reménykedek, hogy nem esik több hó, és akkor másnap ismét fehér bunda takarjaa táj, ami a meleg szobából nézve csodálatos, csak mikor napi 100 km-t kell vezetni benne, akkor már annyira nem találom mókásnak a helyzetet. Aztán ott vannak ezek a rettentő hidegek. Mert még a havazást el is viselném valahogy, de hogy - 20 fok legyen? Ez már nem normális.

Aztán ott van az öltözködés. Mivel fázós vagyok, a tél nálam folyamatos öltözési procedúrákból áll. Harisnya, dupla zokni, nadrág, kis trikó, hosszú ujjú felső, pulóver, sál, sapka, kesztyű, mind elengedhetetlen kellékek.

A téli sportok szintén nem tartoznak a kedvenceim közé. Bár a műkorcsolyát nagyon szeretem, de csak a jó meleg szobából. Nagy szakértője vagyok a témának a tévé elől. Egyszer a Párom rávett, hogy húzzak korcsolyát a lábamra. Hát meg kell mondanom, olyan halálfélemem még életemben nem volt, úgyhogy ha még egyszer ilyen merényletre készül ellenem, előtte tuti az lesz az első, hogy végrendeletet írok.

Arról nem is beszélve, hogy szeretnék végre világosban elindulni, és világosban hazaérni. Szeretném, ha a hasamra sütne a nap reggel, és a napsugarak cirógassanak, hogy ébredjek fel.

Úgyhogy ezennel hadat üzenek a télnek, és tájékoztatásképp közlöm az időjárással, hogy nekem ennyi elég volt a télből, jöhet a TAVASZ.

Ez itt a reklám helye - fülgyertya

Azt mondják, a fogfájásnál nincs rosszabb dolog. Hát én cáfolnám, vagyis inkább azt mondanám, hogy a fülfájás szorosan ott van a nyomában.

A gyerekek és a szülők szerintem egyaránt félnek a fülfájástól. Emlékszem, hogy kiskorában az öcsémnek is rengetegszer szúrták fel a fülét, így egy idő után, mikor fájt a füle, és tudta, hogy úgyis a kórház lesz a vége a dolognak, csak ennyit mondott, "Anya, öltözzünk!"

Ez az "élmény" kimaradt a gyerekkoromból, most viszont úgy néz ki, az élet pótolja ezt a kimaradását.
Kezdettől fogva érzékeny a fülem a vízre, így ha mégis belemegy, akkor iszonyatosan viszked, majd sebes lesz, a végén összeszűkül a hallójáratom és iszonyatosan fáj.
Bár az orvos írt fel valami cseppet, de én inkább a régi, alternatív gyógymódok híve vagyok.

Így akadtunk rá a fülgyertyára.

A fülzsír valójában a fül természetes védőpajzsa, de a nem megfelelő életmód és táplálkozás, valamint a környezetszennyezés miatt a fül több zsírt termel, amit azért nem jó mechanikus módszerrel eltávolítani, mert az összecsomósodott fülzsír benyomódhat a dobhártáyra, és újabb problémát okozhat. A gyertyázással nemcsak a felesleges fülzsír távolítódik el, hanem az úgynevezett kürtőhatással dolgozó fülgyertya a középfül belső szöveteiben lerakódott méreganyagokat is magába szívja. Ez a kürtőhatás enyhe szívó hatással felszívja a fülgyertya belsejébe a felesleges fülzsírt, és az esetleges mégek elszínezik ezt a zsiradékot. A szakember a zsiradék színéből már következtetni tud egy sor, nem csak a fülben lévő egészségügyi problémára is. (Info innen)

Nekem egy hét alatt megoldja minden gondomat, és bár mindig megfogadom, hogy egy hónapban egyszer azért használom, addig nem jut eszembe, míg aztán megint nem jön a fülfájás. Akkor viszont olyan, mint a megváltás, mert gyors megkönnyebbülést nyújt a fülnek.

A fülgyertya különböző fajtái megtalálhatók bármelyik gyógyszertárban, de nekem a képen látható vált be a legjobban.

Nora Roberts - Völgy-trilógia

A főiskolás évek szépségei közé tartozik, hogy az embernek rengeteg ideje van, főleg, ha a Győr-Zalaegerszeg utat vasúton 4 órába kerül megtenni, és ha már sok idő van, akkor rengeteget lehet olvasni.

A főiskola végeztéve idő hiányában az olvasás is elmaradt, így is lehet, hogy majd fél évembe került ezt a trilógiát elolvasni.

Az első kötet világlátott, hiszen a szeptemberi törökországi nyaralás során süttette velem a lapjait, várva, hogy én kiolvassam belőle a betűket. A második kötetnek mostoha sorsa volt, hiszen a fürdőkádban relaxálva szinte laponként haladtam előre. Ez nem azt jelenti, hogy keveset fürdök, inkább kedvem nem nagyon volt olvasni. A harmadik kötetnél azért belehúztam, és becsületemet helyreállítva 3 nap alatt átrágtam magam rajta.

A fülszövegek szinte mindent elmondanak a könyvekről:

"A Pogánykő már évszázadok óta létezett, jóval azelőtt, hogy három fiú körbeállva összevegyítette rácsorduló vérét és vértestvérré fogadta egymást akaratlanul kiszabadítva ezzel a pusztító erőt.

Minden hetedik évben eljön egy hét júliusban, amikor a városka lakói kimondhatatlan dolgokat művelnek - amire aztán később mintha nem emlékeznének. A kollektív őrület megnyilvánulása ismertté vált a város határán túl is, és Hawkins-völgyről elterjedt, hogy megszállta valami gonosz erő.

Ez az újkori legenda vonzza Hawkins-völgybe a riporter-író Quinn Blecket, aki azt remélve, könyvet írhat a kísérteties témáról. Még csak február van, de Caleb Hawkins, a város alapítóinak leszármazottja már látta és érezte a gonosz jelenlétének első jeleit. Sosem tudja elfeledni a huszonegy éve az erdőben átélt rémítő eseményeket, és az előjelek még soha nem voltak ilyen erősek. Calnak szüksége lesz két barátjára, Fox és Gage segítségére, de meglepő módon támaszkodnia kell Quinnre is. A nő szinte látja a gonoszt, amit a városka lakói nem látnak. Amint a tél tavaszba fordul, Cal és Quinn viharos gyorsasággal egymásba szeret. Ők alkotják majd a sarokkövét a férfiak és nők egy csoportjának, amelynek tagjait összeköti a sors, a szenvedély és a harc a sötétségből testet öltő lénnyel..."

"Fox, Caleb és Gage, meg a Hawkins-völgy többi lakója számára a Hetes baljós üzenetet hordoz - amióta ők hárman kisfiúként kiszabadítottak egy évszázadok óta bezárva tartott démont, amikor a vérük a Pogánykőre hullt...

A fiúk ártatlan vérszerződése hét napig tomboló őrülethez vezetett, minden hetedik évben. Most pedig, amint rájuk vetül a rettegett hetedig hónap árnya, a férfiak érzik a készülődő vihart. Máris a halál és pusztulás képei kísérik őket. De ebben az évben felkészültebbek; harcba száll az oldalukon három nő is, akik messziről jöttek a Hawkins-völgybe. Layla, Quinn és Cybil valamiféle kapcsolatban áll a démonnal, ahogyan a férfiak kapcsolatban állnak azzal az erővel, amely a démont csapdába ejtette.

A Pogánykőnél tartott végzetes események óta Fox, a kisvárosi ügyvéd képes olvasni más emberek gondolataiban, és ebben a tehetségében osztozik vele Layla is. Foxnak meg kell nyernie a nő bizalmát, mert együtt hatásosabban vehetik fel a küzdelmet a sötétség ellen, amely elnyelni készül a várost. De Layla nehezen tudja elfogadni újonnan megismert képességét - és a bizalmas kapcsolatot Foxszal. Tudja, hogy ha egyszer megnyitja az elméjét, nem lesz semmi, ami megvédje a vágytól, amely mindkettőjüket elemésztheti..."

"Amikor évekkel ezelőtt, végrehajtva a vértestvér-rituálét, Gage, Fox és Caleb kilépett az erdőből, mindnyájuknál ott volt a vérkő egy darabkája. Most ez lesz a fegyverük a végső harcban a démon ellen, amelyet felébresztettek.

A győztes visz mindent.

Közös rémálmok, látomások vérről és tűzről, véletlenszerűen előforduló erőszakos események kezdik egyre gyakrabban zaklatni a régi barátokat, és Quinnt, Laylát és Cybilt, a nőket, akiket a végzet hozzájuk köt. Észre kell venniük, hogy ebben az évben erősebben tér vissza a démon, amely az általa keltett rettegésből táplálkozik.

De mostanra sikerült újra egyesíteniük a vérkő három darabját. Már csak azt kell kitalálniuk, hogyan használják fel.

Egy olyan szerencsejátékos, mint Gage, természetesen bármikor fogadna rá, hogy a csapatuk megtalálja a megoldást. És bár ő meg Cybil osztozik a jövőbe látás képességében, ez az egyetlen dolog, ami közös bennük. Mindketten úgy érzik, ha a köztük lévő flört szintjéről egy szinttel feljebb lépnének, azt csakis a saját akaratukból tennék, nem azért, mert a sors így rendelte. Gage azt is tudja, hogy egy olyan nő, mint Cybil - aki eszes, erős és ellenállhatatlanul szép - csak szerencsét hozhat neki. Hogy jó vagy balszerencsét, az még nem tisztázott, pedig ez döntheti el, hogy végső pusztulás vár a Hawkins-völgyre, vagy véget ér végre a lidércnyomás."

Nem ez volt az első trilógia Nora Roberttől, amit olvastam, és hát a séma körülbelül ugyan az. Adott három férfi, három nő, egy gonosz, akit el kell pusztítani, miközben természetesen a férfiak és a nők egymásba szeretnek.

Szeretem ezeket a fantasy műfajú könyveket, hiszen könnyed olvasmány, és szinte mese az egész. Most azonban Nora Roberts nem vette olyan tündérmesésre a figurát, és sokkal inkább kihangsúlyozta a gonosz jelenlétét, annak ténykedéseit, és ezek következményeit.

Aztán a drámák után természetesen a jó legyőzi a gonoszt, mindenki boldogan él, míg meg nem hal, és a könyv happy end-del végződik.

Tudom, hogy ez egy romantikus fantasy könyv, de úgy gondolom, hogy miután elolvastam majd 900 oldalt, arányaiban kevésnek tartottam, hogy aztán 10 oldalon legyőzik a démont, és vége a könyvnek.

Végeredményben azonban egy szórakoztató könyvnek tartom, egy délutáni sziesztához tökéletes.

Névnapos

Tegnap január 8-án írtunk, és a naptár a Gyöngyvér napot mutatta, így tegnap ünnepeltem a névnapom.

A Gyöngyvér magyar eredetű név, jelentése: gyöngytestvér. Arany János névalkotása a régi Gyöngy névből, a Buda halála című művében.

Bevallom fiatalként nem voltam megbékélve a nevemmel. Kezdve azzal, hogy közel s távol nem ismerek más Gyöngyvért, aztán ott van a jelentése. Mit jelent az, hogy gyöngytestvér? Semmi értelme.

Végül ott van az egyik ok, amiért Drága Ősöm választotta, hogy nem lehet becézni.

Ahogy kezdett benőni a fejem lágya, egyre jobban megbarátkoztam a nevemmel, és büszke vagyok rá. És ami fura, pont azért szeretem, mert nem lehet becézni. Úgyhogy ha valaki Gyöngyinek, vagy főleg Györgyinek hív, akkor szinte feláll a szőr a hátamon. (A kollégáim azért találtak egy olyan becenevet, ami még tetszik is, úgyhogy a munkahelyemen Gyömbi vagyok)

Én elfogult vagyok, de nagyon szépnek, és méltóságteljesnek tartom ezt a nevet. Annak idején, 1981-ben benne voltam az első százban Magyarországon, aki ezt a nevet viselte. Drága Ősöm mesélte, hogy mikor hazavittek a kórházból, a szomszédasszonya megkérdezte, hogy mi lett a nevem, és mikor Édesanyám mondta, a szomszédasszony csak annyit mondott, hogy "Nem azt mondtad, hogy lányod született?". Sokan azt mondják, hogy túl komoly név ez egy kislánynak, de azt hiszem, én is elég komoly vagyok, úgyhogy jól összeillünk a nevemmel.

Valamilyen szinten örülök is, és sajnálom is, hogy ilyen ritka a nevem.

A Nagymamám mindig azt mondja, hogy ha valahol olvassa ezt a nevet, vagy találkozik egy Gyöngyvérrel, szinte féltékeny, mert ezt a nevet csak az ő unokája viselheti.

Valahogy én is így vagyok vele. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülnék, ha a sok modern név helyett, mint a Dzsesszika, vagy a Dzsenifer (Ez nem vicc, Magyarországon csak ilyen formában lehet anyakönyveztetni. Szerintem elég hülyén néz ki, de evvel senkit nem szeretnék megbántani.) inkább igazi, régi magyar neveket adnának a gyerekeknek. A másik szemem viszont sírna, ha minden második ember ezt a nevet viselné, és csak egy lennék a sok közül.

A neten keresgélve meglepetten tapasztaltam, hogy egy magyar együttes, és egy budapesti utca is viseli a nevem.

Férfi-idomítás 6. lecke - Romantikus házimunka

Még mindig mosás, de most egy kicsit gyakorlatiasabb oldalról megközelítve.

Kicsit furcsa lehet, hogyan is lehet romantikus az az utálatos házimunka, mi lehet szép a mosogatásban, seprésben, felmosásban, vasalásban, stb.

Jelen esetünkben a mosógépbe szeretett bele Főnudli.

A szilveszteri hétvégét Pesten töltöttük, így az albérletben töltöttük napjaink pihenős részét. Ha már nő volt a háznál, kézenfekvőnek tűnt beüzemelni a mosógépet, és kimosni az ágyneműt.

Fogtuk magunkat, körútra indultunk, hogy a szükséges "hozzávalókat" beszerezzük. A mosóporral még nem volt gondunk, de az öblítő kiválasztása nekem kész procedúra. Amellett, hogy úgy számolok, hogy melyik éri meg jobban, hogy hallani, ahogy az agytekervények kattognak, nagy szerepet játszik, hogy milyen illata van a készítménynek. És mire végigszaglászom a kínálatot, kiválasztva a legjobbakat, majd a legjobbak közül is a tökéleteset, nem kis idő telik el. Főnudli egy ideig tűrte, és fura tekintetekkel nézett rám, hogy mi bajom van, aztán leemelt a polcról egy flakont, hogy az jó lesz.

Visszatérvén a tett helyszínére, Főnudli precízen követve az utasításokat tette az ágyneműt a mosógépbe, pontosan kimérte a mosóport és az öblítőt, és beállította a mosógépet, majd megnyomva a gombot, mint egy gyerek hallgatta, ahogy a gép magába szívta a vizet, és vigyorgott, hogy mindez az ő műve.

Egy óra múlva lelkesen ment megnézni, hogy mit alkotott, és nem győzte dícsérni teregetés közben, hogy milyen jó illatuk van a ruháknak.
A munka végeztével elégedetten közölte, hogy ez nem is bonyolult, ezért máskor is mosni fog.

Büszke voltam Főnudlira, és bár nem akarok papucsot csinálni belőle, azért úgy gondolom, egy férfinak is érteni kell a háztartási gépekhez és el kell látnia magát.

Már csak azt kell eltalálnia kisebb-nagyobb szerencsével, hogy mit mivel lehet összemosni.

Év eleji kényeztetés - Aquaworld

Azt mondják, hogy az embernek olyan lesz az éve, ahogy az év első napja telik. Remélem igazuk van az öregeknek, mert akkor én egész évben nevetni fogok, és szó szerint lubickolni, ha nem is mindig a boldogságban.

A szilveszter mámorából felébredve valami jó, és főleg pihentető programot kerestünk. Így esett a választás az Aquaworld-re, amit már régóta ki akartunk próbálni, csak sosem esett útba. Mivel azonban a szilvesztert Kistarcsán töltöttük, kézenfekvőnek tűnt a választás.

A komplexum délelőtt 10-től van nyitva, és mi korai belépőt terveztünk, azonban a reggeli magunkhoz térés kicsit tovább tartott, mint elképzeltük, így csak dél körül értünk oda. Meglepődtem, hogy milyen kevesen voltak, úgy látszik másoknak sem ment könnyebben a felkelés.

A pénztárnál egy nagyon kedves hölgy fogadott, aki elmondta a lehetőségeket, hogy milyen jegyet érdemes venni. Végül úgy döntöttünk, hogy a 2 órára szóló jegy nekünk kevés, a napi jegy meg sok, a kettő között viszont perc alapon számolnak, és az 5 óránál éri el a napi jegy árát, úgyhogy ezt választottuk. Mivel szauna-függők vagyunk, természetesen a jegyből nem hiányozhatott a szaunás belépő sem.

Én nem vagyok egy nagy vizicsibe, úgyhogy a különböző medencék és főleg a csúszdák nem nagyon hoznak lázba, így inkább a szauna adta kényeztetést és pihenést részesítettem előnybe.

El kell ismernem, hogy ilyen jól kidolgozott, sok féle szaunát tartalmazó Szaunavilágban még nem jártam. Ki is próbáltuk mindet: a gőzkabint, aromakabint, bio-szaunát, finn-szaunát, orosz-szaunát, Kristály-szaunát, Sóbarlangot, Jégbarlangot.

Kellemes meglepetés volt, hogy végre találkoztunk rendes Kneipp-medencével.

A taposás lényege, hogy a köveken sétálva a meleg és a hideg víz váltakozásának köszönhetően felélénkül az ember vérkeringése. Bevallom, számomra ez az egyik legjobb része a szaunázásnak.

Kipihenvén magam, úgy éreztem belefér egy kis izgalom a napba, így hagytam magam rábeszélni egy csúszda kipróbálására. Igaz, a bátorságom addig nem merészkedett, hogy egyedül nekivágjak a kalandnak, így egy páros csúszást választottunk, mégis csak nagyobb biztonságban érzi magát az ember lánya, ha egy erős és izmos férfi karjaiba kapaszkodhat. Végül a csúszást épségben megúsztam, és nem is volt olyan szörnyű, úgyhogy lehet, hogy legközelebb is hagyom magam rábeszélni.

A nap gyorsan elment. A víztől elfáradva, és a szaunázástól kipihenve indultunk hazafelé, megfogadva, hogy még biztos visszatérünk.

Képek az Aquaworld honlapjáról.