Mozidélután - Julie & Julia

Szombaton a Párom azzal fogadott, hogy van egy romantikusos filmje a számomra. Nem, nem írtam el a szót, az tényleg "romantikusos" akart lenni. Nem tudom, hogy egy filmkritikus mit szólna ehhez az új műfajhoz, de mi megalkottuk. Ide tartoznak azok a filmek, amelyeket férfi jelenlétében is meg lehet nézni, kicsit szerelmes, kicsit nevetős, vagy épp kicsit sírós. De mindenből csak egy kicsi.

A hétvégére jutó romantikusos film a Julie & Julia volt. Tudtam, hogy régebben megakadt a szemem rajta, és meg akartam nézni, de már nem is tudtam, hogy miért; már nem is emlékeztem a történetre. Így várakozások nélkül ültünk neki a filmnek.

Íme a film "hivatalos" története innen: Kotkodácsoló hanglejtésével az Oscar-díjas Meryl Streep által megformált Julia Child elsőre roppant irritálónak tűnhet, ám szakácstudományának gyarodásával párhuzamosan akarva-akaratlanul is megszeretjük ezt a hatalmas növésű (közel 190 cm magas!) nőszemélyt, aki olyannyira imádja Párizst, hogy még farzsebébe is becsúsztatná, hogy mindenhová magával vihesse. Férje, az egy fejjel alacsonyabb Paul (Stanly Tucci) imádja feleségét, és páldásan kiáll mellette jóban-rosszban - ennyi finomság elfogyasztása után ez csak természetes.

50 évvel később a jövőben, a másik cselekményszálon, Julie Powell (Amy Adams) és férje, eric (Chris Messina) mindennapi, szánalmas amerikai életüket tengetik egyik napról a másikra. Egy pizzázó felett laknak egy kis lakásban, és nagyon úgy tűnik, hogy ami az anyagiakat és megvalósításaikat illeti, nem jutnak egyről a kettőre. A harmincas éveit taposó Julie-ban csak úgy pezseg a vágy, hogy pénzes és sikeres barátaihoz hasonlóan ő is felmutathasson valamit. Mivel imád főzni, Eric pedig imád enni, közösen határozzák el, hogy Julie 365 nap alatt elkészíti a Child-szakácskönyvben található összes receptet, összesen 524 darabot, minderről pedig blogjában fog beszámolni - így legalább lesz egy célja az életben, és gyomruk sem fog különösképpen ellenkezni.

Szeretem az igaz történeteket, bár azok nagyon sokszor nem happy end-del végződnek. Ez a film egy igazi, szombat délutáni kikapcsolódáshoz tökéletes. Olyan igazi romantikusos film. Megismerhettük két ember életét, kicsit megéheztünk, és kedvet kaptunk főzéshez.

Vajon itt kezdődött a gasztroblog írás? Vajon Julie-től kapott kedvet az a rengeteg ember, hogy megörőkítse azt, ami nap, mint nap az asztalra kerül? Mindenesetre figyelemreméltó teljesítmény munka mellett napi másfél receptet megfőzni és arról érdekes bejegyzéseket készíteni.

Filmnézés közben a Párom megkérdezte, hogy én mikor fogok neki ilyeneket főzni. Sajnálattal kellett közölnöm, hogy a könyv híján én maximum egy Horváth Ilona szakácskönyvnek állhatnék neki, ami kb. ugyanilyen vastag, és biztos legalább ennyi recept van benne. De biztos vagyok benne, hogy a rántott hús (a kedvenc étele) nem szerepel a szakácskönyvben, és ha én megfőzöm, neki meg kell ennie (ő nagyon válogatós). Tehát a részletekben és a feltételekben még nem állapodtunk meg, de ha megtaláljuk a megfelelő szakácskönyvet, amit hajlandó végigenni, akkor belevágunk.

Ajánlom ezt a filmet elsősorban Drága Ősömnek, és Sógornőmnek, akik mindketten szorgosan írják saját blogjukat. És biztos vagyok benne, hogy könyvben is el fogom olvasni, hiszen általában a könyvek sokkal jobban szoktak sikerülni, mint a filmesített változatok.

Vonat-túra

Bevallom töredelmesen, hogy mióta jogosítványt adtak a kezembe, nem igazán használom ki a tömegközlekedés adta lehetőségeket.
Így vonaton is utoljára főiskolás koromban ültem. Zalaegerszeg és Győr között a vonat közlekedés még a vonal-megszüntetések előtt sem volt éppen ideálisnak mondható. Eleinte volt közvetlen gyorsvonat a két város között. Aztán át kellett szállni Celldömölkön, aztán átszállni és várni kellett Celldömölkön, végül aztán Celldömölktől már csak személyvonat közlekedett Zalaegerszegig. Szóval ez a kis utazás heti két alkalommal majdnem 6-8 órát vett el az életemből.

Persze annak idején a jó társaság, vagy egy jó könyv ezt feledtette az emberrel, és hozzá tartozott a főiskolás élethez.
Most már biztos nem lenne türelmem hozzá.

Hétvégén vidéki lányként a fővárosban jártam. Busszal mentem, amit gyűlölök, mert nagyon kényelmetlennek érzem, és valahogy sosem férek el az ülésen. Mondom én ezt a 160 cm-mel és a 40 kg-mal. Nem tudom, hova tudja tenni a lábait egy két méter magas ember.
Visszafele azonban a vonatot választottam, mivel így jobb volt a csatlakozás, és kevesebbet kellett várni a buszra, ami hazafuvarozott drága falucskámba.

Hát igen, ennél a résznél ismét szembesülnöm kellett avval, hogy egy autó mennyivel nagyobb szabadságot ad az embernek, hiszen hiába lakom Győrtől 7 km-re, vasárnap csak alig 2 óránként járnak a buszok.

Na de térjünk vissza a vonatra.
Az első kellemes meglepetés akkor ért, mikor a MÁV honlapján nem csak a menetrendről lehetett tájékozódni, hanem már online jegyet is vehettem. Kaptam egy 10 számjegyből álló kódot, amit a pályaudvaron bepötyögtem egy gépbe, és már nálam is volt a kívánt jegy. Sorban állás és idegeskedés nélkül, hogy esetleg lekésem a vonatot.
A következő döbbenet maga a vonat volt. Egy Railjet elnevezésű vonattal utaztam, és mondanom sem kell, hogy még csak egy napon sem lehet említeni a magyar vonalakon járó koszos, hideg vonatokkal.

Teljesen úgy éreztem magam, mintha repülőn ülnék. Az ülések kényelmesek, tágasak, a szerelvények tiszták. Az utasokat monitoron tájékoztatják a tervezett és a tényleges érkezésről, hogy éppen hol járunk, mennyivel megyünk, stb.

Felszálláskor három nyelven (angol, német, magyar) tájékoztatják az utasokat a fontosabb információkról. És mint a repülőn, egy kedves hölgy kínál frissítőt, kávét és szendvicseket, amit persze aranyárban mértek, legalábbis egy magyar pénztárcához képest.

Az utazás során egy francia hölgy ült velem szemben. És kért egy kávét. Szinte leesett az állam, mikor a kedves hölgy azt mondta, "achthundert Forint". Én csak néztem nagyokat, hogy jól hallottam-e, hogy 800 Ft-ért adnak egy kis csésze kávét, de mivel a francia hölgy 1000 Ft-tal fizetett, és alig kapott belőle vissza, megállapítottam, hogy nem én hallottam rosszul.

Mivel nagyon kellemes tapasztalataim voltak, azt hiszem, ha utazásról van szó és tömegközlekedési eszközt kell választani, legközelebb is ezzel a vonattal fogok utazni.

Kis növényhatározó - Mango

Nem is tudom, miért nem próbáltuk ki eddig, pedig már elég régóta lehet itthon kapni. Valahogy sosem éreztünk késztetés, hogy a nyers gyümölcsöt is megkóstoljuk, pedig például fagyiban már többször ettünk.

A kedvet a mangohoz a kolléganőm hozta meg, aki rendszeresen hoz a munkahelyre desszertként. Egy alkalommal megkínált, és rögtön elhatároztam, hogy gyakran látott vendég lesz nálunk.
Kicsit meglepett, hogy még Drága Ősöm sem kóstolta soha, pedig ő is nagy ínyenc.

A mangó Ázsia egyes országaiban a szerelem szimbóluma, sok helyen az esküvői szertartásokon is megtalálható, így kívánják a bőséges gyermekáldást "elősegíteni". (érdekes, hogy vonzódunk ezekhez a "szerelmes" gyümölcsökhöz)
A mangófa levele mérgező, ezért fogyasztása tilos.
A mangó nem csupán kellemes ízű vitamin- és ásványi anyag forrás, hanem enzime gyomorvédő hatású. A mangó gyümölcshúsának tápértékét nagy szénhidrát tartalma adja. Vitaminok közül megtalálható benne az A-provitamin, B1, B2 és az E vitamin is. Ásványi anyagokban is rendkívül gazdag, hiszen foszfort és kálciumot ugyan úgy tartalmaz, mint nátriumot, magnéziumot vagy vasat. Béta karotin tartalma miatt pedig kiváló káliumforrás. Rosttartalma segíti az emésztést, és a kutatások szerint jótékony hatással van a szívre, valamint csökkenti a vér koleszterin szintjét. (info innen)

Akárcsak a gránátalmánál, még a mangónál is a kísérletező stádiumban tartunk, hiszen csak úgy magában fogyasztjuk.
Igaz így is hihetetlenül ízletes, édes, engem leginkább a barackra emlékeztet.
Idővel azonban biztos kipróbáljuk más ételekhez is, hiszen kiváló társa a salátáknak, sonkának, lazacnak, ráknak, sült húsételeknek, és természetesen fagylaltoknak, krémeknek és süteményeknek.

Mivel nagyon szeretem a növényeket, főlem amelyeket kezdettől fogva pátyolgathatok, biztos vagyok benne, hogy meg fogom próbálni a magot elültetni, és kis növénykét nevelni belőle.
Az eredményekről majd beszámolok.

Sir Vincent Lovagi Étterem

Pénteken ünnepeltünk, így Főnudli vacsorázni hívott. Mivel eddigi kedvenc éttermünkben az átalakítása után nagyot csalódtunk, így már hónapok óta új "törzshely" nézőben vagyunk.

A keresés során esett a választásunk a Sir Vincent Lovagi Étteremre. Telefonon lefoglaltuk a helyet, és nagy várakozásokkal indultunk útnak.

Az étterem nagyon könnyen megközelíthető, hiszen Győrszentivánnál, közvetlenül az 1-es főút mellett található.

A hely 300 négyzetméter, több különálló helyiségből áll, így a vendégek nyugodtan tudnak beszélgetni annélkül, hogy zavarnák egymást. Nincs zsúfoltság, így ez könnyen megoldható.

Sajnos fényképezőgépet nem vittünk, így képekkel csak az étterem honlapjáról szolgálhatok.

A Sir Vincent tökéletesen tükrözi a középkori hangulatot, így az ételeket hatalmas tálakon, késsel és kanállal tálalják fel.

Az étlap sokféle ételt tartalmaz, mindenki megtalálja a kedvére valót.

Mi levessel kezdtük a lakomát. Főnudli fokhagyma krémlevest, azaz Lynet-lév-et evett, "Gonoszoktól légy távol fokhagymával légy bátor, szürcsölgessed eme lét, de párodtól légy távol", én francia hagymalevest ettem. Mindkettőt cipóban tálalták, és nagyon finomak voltak.

Főfogásnak Drága Ősöm és Főnudli tányérjára a Sir Ector rostélya került, azaz "Marhának háta színének darabját laposra ütöm, s gazdagon elibéd küldöm", én pedig a Roppanós csirkét választottam, "Csirkének combját mézbe, citromba pácolom, sütöm és tálalom".

Bár a villa hiánya kisebb nehézségeket okozott, itt senki nem szólja meg az embert, ha kézzel eszik, hiszen a középkorban is jobban kedvelték, mint az evőeszközöket.A finom falatok gyorsan eltüntek a tányérról, és bár az édességek is hivogattak hangzatos nevükkel, már egyikünkbe sem fért még egy fogás.

A kiszolgálás tökéletes volt, hiszen az étkek hamar az asztalunkra kerültek, és a pincér hölgy is pont akkor volt ott, amikor szükségünk volt rá.

A különleges környezet ellenére az ár megfelelt egy teljesen átlagos étteremnek, így az ember még szívesebben tér vissza.

Nagyon kellemes estét töltöttünk el az étteremben, és mivel még számos, ízlelőbimbóinknak kedves, hangzatos étel szerepel az étlapon, biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra tiszteletünket tesszük.

A családi ház szépségei 3.rész

Mindig is szerettük az állatokat, és a családi házhoz hozzátartozik, hogy a kertben sokféle állat megfordul. Itt nem feltétlenül az elkóborolt macskákra gondolok, bár nálunk ők sem maradnak éhen, de ha már szőrös, akkor a kutyákat részesítjük előnyben.

A négylábúakon kívül rengeteg madár látogat el hozzánk, sőt egy rozsdafarkú madár pár már évek óta a pajtánkban költ, de egy sün pár is már hosszú ideje bérbe vette a komposztáló domb egy csendes sarkát.

A tél beköszöntével azonban új vendégek költöznek be a pajtába, és követelik maguknak a törődést.

Amint jön a hideg, kikerülnek a fákra a cinkéknek szánt magvak, szalonna bőr, és az előre összeállított, megvásárolható eledelek.
A cinkék nagy boldogan repkednek a fák ágaira, és csipegetik az elemózsiát.

Mivel cselesek vagyunk, és a ház ablakai elé teszük a falatkákat, így az ablakból csodálhatjuk aprócska kis vendégeinket egész télen.

Kis növényhatározó - Gránátalma

Az ételek tekintetében nagyon kísérletező típus vagyok. Talán nincs is olyan étel, amit ne próbálnék ki. Máskülönben hogyan tudnám mondani teljes meggyőződéssel, hogy nem szeretem.
Míg táncoltam, és "világot" láttam, mindig igyekeztem az ország jellegzetességeit megkóstolni. Sőt, mivel a többiekben nem tengett túl a vállalkozó kedv, mindig én voltam az előkóstoló. Egy szardíniai fesztivál alkalmával szerettem bele pl. a tengeri herkentyűkbe, így bármikor kész vagyok rákot, tintahalat, kagylót falatozni.

A kísérletezés a teljesen hagyományos ételekre is igaz.
Általában egy gyerek sem szereti a tökfőzeléket, és majdnem 20 éven keresztül én is kitartottam eme meggyőződésem mellett, hogy sem a tökfőzelék, sem a spenót nem kerülhet a tányéramra. Nos, így közelebb a 30-hoz, ismét tettem egy próbálkozást mindkét étellel. És az eredmény: a tökfőzeléket néha meg lehet enni, de azért túlzásba nem szabad esni, de a spenótot továbbra sem tudták velem megszerettetni.

Szerencsére azért a gyümölcsök tekintetében könnyebb dolga van az embernek, hiszen alapvetően édesnek képzeljük mindegyiket.

Hétvégi bevásárlásunk során került a kosarunkba ez az egzotikus gyümölcs, így gondoltam nosztalgiázom egy kicsit, és talán kedvet csinálok másoknak is a megkóstolásához.
Még gyerekként találkoztam egy nyaralás során a gránátalmával. És be kell vallanom, szerelem volt első látásra.
A kemény kéreg milliónyi apró, ízletes gyümölcshússal körülvett magot tartalmaz, mint egy ékszerdoboz az apró ékköveket.

Bár itthon nem kaphatók olyan nagy gránátalmák, mint a mediterrán országokban, de ízben azért megközelíti az "eredeti" gyümölcsöt.

A gránátalma a szerelem, a bőség ősi jelképe. A mítosz szerint a szerelem görök istenője, Aphrodité a tengerből kilépő szépség lába nyomán csodálatos növények, többek között gránátlama sarjad. A gránántlama a termékenység szimbólumának is tekintik, a sok, szám szerint 613 magja miatt.

A gránátalma nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint, gyümölcscukrot. A szakemberek elsősorban érelmeszesedés és magas vérnyomás megelőzésére ajánlják. A legújabb kutatások szerint a gránátalma segíthet számos rákbetegség megelőzésésben, a gyümölcs hatóanyagai csökkentik a vér koleszterinszintjét és egy úttal korlátozzák a cukor felszívódását a belekben, ezért a cukorbetegség megelőzésében is szerepe lehet.

Ma már szinte minden élelmiszer boltban megtalálható, azonban az árában nagy különbségek fedezhetőek fel. Érdemes keresni az akciókat, főleg az első kóstolásnál.

A neten nagyon sok receptet találni, de bevallon én csak úgy magában szeretem a legjobban. Élénk színe miatt viszont szinte bármit képes feldobni, és édes-savanykás ízével különleges aromát ad az ételnek. Tökéletes kiegészítője salátáknak, húsoknak és édességeknek is.