Schönbrunni kirándulás

Már régóta meg szerettem volna nézni a kastélyt, így a hétvégén, 3 éves kitartó könyörgés után végre a Párom előállt az ötlettel, hogy tegyünk egy kirándulást Schönbrunnba, így teljesült egy régi álmom.

A kirándulás szó hallatára rögtön nosztalgiázni kezdtem, és eszembe jutottak iskolás éveim, amikor az egész iskola megindult vonattal a Bakonyba egy napra, és Drága Ősöm lelkesen csomagolta a szendvicseket és üdítőket és némi ropogtatnivalót a "nagy" útra, hogy kicsi lurkója nehogy éhen haljon a túra során.

Így hát mi is hasonlóképpen járva el (hátha eltévedünk a kastélyban, vagy a parkban) telepakolt hátizsákkal indultunk útnak. Az idők folyamán azonban kicsit modernizáltuk a kirándulás fogalmát, és vonat helyett inkább a kényelmesebb és mobilabb autót választttuk.

Kényelmes tempóban 11-re értünk a kastélyhoz, amit hétköznap is rengetegen látogattak. Mivel nálunk munkaszüneti nap volt, jó érzés volt tudni, hogy más is a kultúrális pihenést választotta, hiszen rengeteg magyar szót lehetett hallani.

A kastély látogatásánál külöféle programok közül választhattunk, ami lehetővé tette, hogy mindenki pont annyit lásson, amennyire igénye van.

A különböző túrákról és áraikról pontos leírás található a kastély honlapján, valamint a helyszínen található magyar nyelvű prospektusokban.

Mivel mi a kastélyt mindenképpen látni akartuk, a Classic Plass light elnevezésű túrát választottuk. A felnőtt jegy 14,90 EUR-ba kerül, ami szerintem tökéletesen megfelel az érte kapott szolgáltatásnak.

És amit a túra tartalmaz:

- A kastély megtekintését

- A trónörökös kertjét

- Kilátóteraszt

- Útvesztőt és labiritust

A kastély gyönyörű, barokk stílusban épült. Ez a kor egyébként is a szívem csücske, úgyhogy nagy lelkesedéssel indultam a túrának. A bejáratnál ingyenes audioguide vagy írásos tárlatkalauz kapható. Mi inkább maradtunk a kényelmesebb variációnál, és a kis rádión keresztül hallgattuk meg "személyes idegenvezetőnktől" a kastély történetét. Nagyon praktikusnak tartom a kis szerkentyűt, hiszen megszünteti az idegenvezetés során elkerülhetetlen zajt, és az ember a saját tempójában nézheti végig a szobákat. Az információ pedig pont megfelelő mennyiségű. Megismerhettük a legfontosabb tudnivalókat a különböző szobákról, a kiállított tárgyakról és festményekről, és a saját tempómban történő kastélylátogatásnak köszönhetően nem zúgott a fejem a végére a rengeteg számtól és dátumtól a megjegyezhetetlenül hosszú nevekről nem is beszélve.

A kastélynak 40 szobája látogatható, ami elenyésző kis mennyiség ahhoz képest, hogy összesen 1441 található a hatalmas épületben. Meglepődtem, hogy néhány szoba, amiben Ferenc József és Sisi élte az életét, mennyire picike a kastély méretéhez képest.

Ferenc József császár és Erzsébet közös hálószobája

Amikor abba a terembe értünk, ahol a kis Mozart először mutatta be tudását, szintén kicsit elkerekedtek a szemeim. Bár már több képet és dokumentum filmet is láttam a kastélyról, én valahogy sokkal nagyobbnak gondoltam ezt a termet is.

Tükörterem

Viszont a bálteremre nem lehet panasz. Az tényleg hatalmas volt.

Nagy Galéria

Elképzeltem, ahogy a méltóságok talpig díszben, az etikett minden szabályának megfelelően "ropták" a táncot, a király- és hercegnők hatalmas szoknyájukban légiesen könnyedén suhantak, és az egész termet sejtelmesen világították meg a hatalmas csillárok, amelyeken 70-70 gyertya pislákolt. Meglepő volt látni, hogy a Habsburgok mennyire szerették a keleti kultúrát, és milyen jól ötvözték ezt a barokk túldíszítettségével. Több olyan termet is láttunk, ahol nagyon jól összefért az díszes barokk arany keret a benne foglalt kínai és japán festményekkel, vagy indo-perzsa miniatúrákkal.

Kerek és ovális kínai kabinet




Kék kínai szalon

Milliós szoba

Mivel a kastélyban tilos volt a fényképezés, a képek a kastély honlapjáról származnak.

Az 1 óra leteltével az ember az ámulattól megbabonázva lépett ki a kastélyból. Én személy szerint sajnáltam, hogy csak 40 szobát lehet megnézni, szívem szerint mint az 1400-at végig jártam volna.

Így azonban maradt a kert és a park, ami nem kevésbé gyönyörű, mint maga a kastély.

Először a trónörökös kertjébe vezetett az útunk, ami nagyon romantikus így ősszel is, hát még milyen lehet tavasszal. A kert csodálatosan van gondozva, és ahogy láthattuk is, egész évben sok ember keze munkáját dícséri, hogy mindig teljes pompájában ragyog.

A labirintus egy nagyon jó játék még a felnőttek részére is. A labirintusok között különböző játékokat talál a látogató, amikkel ismét kellemes időt lehet eltölteni.

A kilátóteraszig egy kisebb hegyet kellett megmásznunk, de a kilátásért érdemes volt. A kilátóról rá lehetett látni a kertre, a kastélyra, valamint a kastély háta mögött elterülő városrészre.

A séta körülbelül 2 órát vett igénybe, és még csak töredékét sem láttuk a parknak.

Természetesen addig nem mehettünk haza, amíg nem láttuk a parkban lakó mókusok közül legalább egyet. Sajnos felkészületlenek voltunk, és a mókusoknak nem vittünk semmi rágcsálnivalót, így azon kívül, hogy oda jöttek, és megszaglásztak, túl sok érdeklődést nem mutattak irántunk.

Mivel ezt a hiányosságunkat is pótolni szeretnénk, és a Sisi kiállítást sem szeretnénk kihagyni, így már most eldöntöttük, hogy tavasszal ismét felkeressük a kastélyt, és megnézzük, hogy milyen a park olyankor, mikor minden újjászületik.

A családi ház szépségei 2. rész

Ilyenkor ősszel mindig nagy elhatározásokat teszünk Drága Ősömmel a kerttel kapcsolatosan, hogy jövőre egy részét művelni fogjuk. Aztán mikor odaáig jutunk, hogy meg kéne fogni az ásót, akkor erősen csökken a lelkesedésünk.

Persze nem volt ez mindig így.

Kiköltözésünket követő években még szépen felástuk a konyhakertünket, tudományos alapon elültettük a zöldségeket, és vártuk, hogy kibújanak a földből a kicsi növénykék. Aztán mikor arra került a sor, ki kellett egyelni a sárgarépát, zöldség zöldjét. Na ekkor jelent meg kedvenc szomszéd asszonyunk, és évről-évre megmutatta, hogyan kell szakszerűen csinálni a dolgot. Mire úgy gondolta, hogy jól megtanultuk, és ellestük a fortélyokat, rendszerint végig ért a soron, úgyhogy nem is mi műveltük kicsiny kertünket, hanem ő. És mikor úgy gondolta, hogy az ő birtokán már egy árva gaz sem nő, gyomírtási kényszerét ismét nálunk csillapította, amin mi mindig jót derültünk Drága Ősömmel.

Sajnos egy rosszul sikerült nyár után, amikor szinte semmi nem termett a "birtokunkon", feladtuk gazdálkodással kapcsolatos ambícióinkat, de talán egyszer újra megjön a kedvünk, és ismét kertészkedhetünk kedvenc szomszéd asszonyunkkal.

Azóta a zöldség termesztést lecseréltük virágokra, és ilyenkor ősszel felváltva csapunk egymás kezére Drága Ősömmel a virághagyma részlegnél a boltokban, hogy a 625. féle tulipán, liliom, kardvirág már nem fér el az előkertünkben.

Ez azonban nem tart minket vissza, és minden évben kerül egy-egy új fajta növényke a házunk elé.

A családi ház szépségei

Idén korán jött a tél. Szeretem nézni, ahogy a levelek felveszik a barna, sárga és a piros összes létező árnyalatát; szeretem, hogy az ember ősszel betakaríthatja, amiért egész évben dolgozott (bár ez nálunk csak a dió összeszedésére korlátozódik); és szeretem, hogy az ember az utolsó napsugarakat kihasználva minél több időt kíván a szabadban tölteni.

Na ez idén mind elmaradt. Helyette jött a hideg és az eső.

Sokan vágynak családi házra, így voltunk vele mi is. Míg végül 10 évvel ezelőtt kiköltözhettünk a városban lévő panelrengetegből egy Győrhöz közeli falucska régi építésű, de felújított házába. Nagyon örültünk a szabadságnak, a kertészkedésnek, a napon száradó ruháknak, de aztán jött az első tél és a fűtési szezon. Azóta emlegetjük ezt az első telünket.

Akkoriban még nem volt bevezetve az utcába a gáz, így ha meleget akartunk, kénytelenek voltunk a régi, jól bevált módszerhez folyamodni, szénnel és fával tüzelni a kazánban.

Elképzeléseimben úgy gondoltam, hogy ez gyerekjáték, hiszen tábortüzet is tud mindenki rakni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem egészen így mennek a dolgok.

Mivel Drága Ősöm hasonlóképpen állt a dolgokkal, ezért az egyetlen, aki meleget tudott csinálni, az öcsém volt. A gondok ott kezdődtek, hogy akkoriban ő főiskolára járt egy másik városba, így a fűtés nálunk úgy nézett ki, hogy ő pénteken este hazajött, akkor begyújtott, és őrizte is a tüzet egészen vasárnap estig, amikor is ment vissza főiskolára. Így hétfő este még egész kellemes idő volt, de aztán a hét további részében mi csak próbálkoztunk a fűtéssel, ami nem igazán akart összejönni, úgyhogy fáztunk egészen a következő péntekig. Egyik hétköznap történt, hogy mire hazaértünk annyira kihűlt a lakás, hogy inkább felöltöztünk és kimentünk az udvarra havat lapátolni, hogy attól kimelegedjünk.

Azóta persze bevezették a gázt, és tüzelni is megtanultunk, de ezen az eseten minden alkalommal jót nevetünk. Talán ez is tipikusan egy olyan történet, amire azt mondják, hogy az idő megszépíti az emlékeket.

Amiért imádok Győrben élni.... 2.rész

Ilyen szép őszi napon, mint a mai volt, az embernek nincs kedve a négy fal között ücsörögni, és a TV-t bámulni. Bár bevallom, hogy a reggel így indult, dehát Forma 1-es futam nélkülem nem kezdőthet el. És kivételesen el sem aludtam rajta.
Opcióként választhattuk volna a kertészkedést is, de érdeklődés hiányában az a jövő hétre csúszott át.
Inkább egy több generációs (Mama, Drága Ősöm, Jar-Jar, és jómagam) sétát tettünk a városban.
Látogatásunk nem volt céltalan, szó szerint a hasunk után mentünk.
A múlt héten ajánlotta a programot a kolléganőm, hogy valami gasztro fesztivál lesz Győrben. Meglepődtem, mivel rendszeres olvasója vagyok Győr város honlapjának, de a programmal kapcsolatosan semmi információt nem találtam. Így utólag már jobban szemügyre vettem az oldalt, és találtam utalást, de úgy érzem, a reklámmal azért voltak apróbb problémák.
A program neve Gasztro Csata.

"A „csata” résztvevői a magyar gasztronómiai régiók szakács és népi hagyományőrző csapatai.A rendezvény célja kettős, egyrészt megismertetni a hazai lakosságot, más tájak tradicionális ételeivel, másrészt a rendezvény hozamából alapot képezni a Nemzeti Ifjúsági Szakács, Cukrász Válogatott külföldi versenyekre való felkészítéséhez."

A Dunakapu tér zsúfolásig volt emberekkel, szinte meg sem lehetett moccanni. Itt jutott eszembe, hogy még jó, hogy nem reklámozták jobban, mert akkor kirakhatták volna a "MEGTELT" táblát.

Magát az ötletet nagyon jónak tartom, hogy Magyarország tájegységeinek gasztronómiáját megismerjék az emberek, mert ahogy sétáltunk, azért értek meglepetések az elcsípett beszélgetésekből:

A zalai tájegységnél jártunk, amit teljesen véletlenül első kézből ismerek, hiszen Drága Ősöm még Zalacsányban született. Éppen a dödöllék különböző fajtáit vizslattuk kritikus szemmel, amikor egy hölgy magyarázta nagy szakértelemmel egy másiknak, hogy a dödölle palacsinta tésztából készül. Alig bírtam megállni, hogy fel ne világosítsam, hogy ő palacsinta tésztából sosem fog igazi zalai dödöllét enni.

A különböző tájegységeknél a térségnek megfelelő népviselet félébe öltözött férfiak és nők kínálták az étkeket, és itt is volt egy pont, amitől felállt a szőr a hátamon. Nem tehetettem róla, de kitört belőlem a néptáncos énem, és amikor olyan embereket látok népviseletben, akik nem tudják viselni, és úgy áll rajtuk, mint tehénen a gatya, kedvem lett volna odamenni, és kicsit "gatyába rázni" őket. De azért a szándék értékelendő, és hát nem mindenki olyan kritikus, mint én.

A jó ebédhez jó muzsika is járt, amit az ország különböző területeiről ide érkező népdalkörök és zenekarok biztosítottak, így nekik is lehetőségük nyílt megmutatni magukat a nagyközönségnek.

Összegezve, nagyon jó vasárnap délutáni programnak tartottam, hiszen ha az ember enni nem is akart, látnivalót is talált bőven, és a neves, díjazott szakácsok készséggel álltak rendelkezésre, és minden kérdésre szívesen válaszoltak.

Viszont Győr város vezetői lassan rájöhetnének, hogy az emberek szeretik az ehhez hasonló fesztiválokat, és a Dunakapu tér sajnos kicsinek bizonyul ezek megrendezésére. Tény, hogy jó helyen van, mert a város szívében mindenki számára könnyen megközelíthető, de talán az emberek a szórakozásért máshova is hajlandóak lennének elmenni, ahol talán nem taposnák egymást, és a kikapcsolódás nem torkollana folytonos lökdösődésbe.

Most akkor vegetáriánus leszek ?!?

Mint már többször említettem, konyhánkban csak néha készül húsos étel, főleg ha férfi is ül az asztalnál. És nem azért, mert nem akarunk húst enni, inkább csak nem kívánjuk.

Ha viszont húsos ételre kerül a sor, nagy élvezettel tudjuk az utolsó húscafatokat is eltüntetni a tányérról.

Egyik hétvégi nagybevásárlásunk során, amit általában a győri Tescoban szoktunk megejteni, éppen szójagranulátumot kerestünk a sorok között kutatva, amikor belebotlottunk egy fiatal emberbe, aki szintén hasonló prblémával küszködött. Közös erővel aztán rátaláltunk a keresett szójás termékekre. Miután mi a kosarunkba tettük a felkutatott zacskókat, indultunk volna tovább a bevásárló listánkon található következő dologért, amikor meglepődve láttuk, hogy a fiatal ember még mindig ott áll a polc előtt, és csak pakolja, csak pakolja a dobozokat a kosarában.
Hát csak megkérdeztük, hogy mi is az. Ő ajánlotta ezt a szójás fasírtport, ha már egyszer ott voltunk, nekünk sem kellett kétszer mondani, hogy próbáljunk ki valami újat. És ha már egyszer ilyen jól beszédbe elegyedtünk, gyorsan cseréltünk egy-két receptet, merthogy időközben kiderült, ideiglenes vásárlótársunk szakács.

Egészen eddig a szekrényben ücsörgött a doboz bevetésre várva. Ma viszont nem akartunk nagy dolgot csinálni a főzésből, így gondoltuk, lesz ami lesz alapon, kipróbáljuk.

Az elkészítése hihetetlenül egyszerű, kezdő háziasszonyoknak is sikerélményt okoz:

A tasak tartalmához hozzáadagolunk 2 dl hideg vizet, így képlékeny masszát kapunk.10 percig pihentetjük. Vizes kézzel ujjnyi vastag pogácsákat vagy rolókat formázunk. Forró olajban mindkét oldalát világosbarnára sütjük. Az elkészített nyers massza felhasználható minden olyan étel elkészítésénél, egyéni ízlés szerint, ahol egyébként fűszerezett darált húst használnánk.

Ma zöldbab főzelékkel házasítottuk össze, a recept Drága Ősömnél fellelhető.

A szójafasírt várakozásunkon felül teljesített, és megállapítottuk, hogy még lesz helye a konyhánkban. Így az eddig rendes fasírttal készített ételeinket (amikbe bevallom töredelmesen, eddig is helyet kapott a szója, és fele hús, fele szójával készültek), lecseréljük a szójafasírttal.

Ez nem azt jelenti, hogy innentől a húsnak még a közelébe sem fogok menni, de azt hiszem, a mérleg nyelve egy picit most elbillent a vegetáriánus lét felé. (Életem Értelme biztos értékelni fogja ezt a változást)

És ami abszolút meglepetésként ér. Édes kis kutyám alapvetően mindenevő, így gondoltuk, hogy leteszteljük, mit szól a fasírt vegetáriánus változatához. De az ő orrát nem lehetett megtéveszteni. Megszaglászta, körbejárta, majd közölte velünk, hogy ezt együk meg mi, neki meg adjunk valami rendes kaját.