2009. szeptember 29., kedd

Hízókúra, avagy a nyaralás gasztronómiai szemszögből

Azt hiszem egy nyaralás során elkerülhetetlen, hogy az ember kipróbálja az idegen kultúra ízeit, és ételeit. Ezért is szerettem volna külön részt szentelni ennek a témának.
Mivel a nyaralás során all inclusive ellátásban volt részünk, azt hiszem nem tűnt lehetetlennek a célom elérése, hogy végre meglegyen az az áhított 50 kg.
Idén óvatosan, és tapasztaltan vetettük bele magunkat a véget nem érő evésbe, hiszen a két évvel ezelőtti nyaralás során okozott egy-két kellemetlen napot, hogy a szemünk többet kívánt, mint amennyit a gyomrunk szeretett volna.
Tehát a mottónk a "mértékkel enni és mindent megkóstolni" volt.

A nap a reggelivel kezdődött.
Én az egy hét alatt végigettem a szálloda müzli (ami nem volt nehéz, mert csak 4 féle volt), és joghurt készletét. Természetesen a joghurtokból próbáltam olyant választani, amivel itthon nem találkozhatok. És utána jött egy kis lekvár, egy kis kaláccsal. Kipróbáltam az amerikai palacsintát is, és megállapítottam, hogy én jobbat csinálok. Majd mindezt leöblítettem egy csésze nagyon finom gránát alma teával.
Máskor a sajtféléket próbáltam ki, amiből szintén bőven lehetett válogatni. Ami nagyon tetszett, hogy voltak zöld növények, amit rágni lehetett, és talán már előrelátóak voltak a szállodában, mert az emésztést is segítették. pl. kapor, zöldség zöldje, bazsalikom, madársaláta



Ebédre szintén egy kis saláta mellett döntöttem, amihez próbáltam némi húst keríteni, de bevallom ezen a téren csalódást okozott a szálloda. Az rendben van, hogy ramadan volt, de az nem rám vonatkozott, úgyhogy szívesebben láttam volna többet a tányéromon frissen sült húst. Így kárpótlásként maradt a gyümölcs, ami legtöbbször dinnye volt, és némi édesség, amit csak óvatosan kóstolgattam, mert a cukros sziruppal átitatott sütemények nem igazán az én ízlésem.

A vacsora kicsit változatosabb volt, és húst is többet láttunk, de végeredményben a választék közel azonos volt az ebédével.

Nap közben, ha esetleg az ember megéhezett, három helyen csináltak a nénik gözlemét, különböző töltelékekkel (hús, sajt, cukor), találhattunk a szálloda területén pizzázó, hamburgerező, tortelliniző helyet, úgyhogy az ember éhen biztos nem maradt.

Biztos, ami biztos, manavgati kirándulásunk során azért megkóstoltuk az igazi török kebabot.

És akkor az összegzés.
A hús hiányát, és a nem túl változatos ételeket leszámítva mindenki megtalálhatta a saját ízlésének megfelelőt, és senki nem maradt éhes. Nem tudom, hogy a kevésbbé változatos ételek a ramadannak, vagy a gazdasági válságnak voltak köszönhetőek, mindenesetre a két évvel ezelőttihez képes szegényes volt a felhozatal.
Én inkább salátán, és a különféle török kenyereken éltem, de azért mindent megkóstoltam.
Sajnos az utolsó napra sikerült összeszednem valami vírust, így az étel nem nagyon maradt meg bennem. És ennek következtében nemhogy elértem volna az 50 kg-ot, de 2 kg-mal könnyebben jöttem haza.
Szerencsére édesanyám hazai főztjének köszönhetően hamar rendbejöttem, és az elvesztegetett kilók is visszajöttek rám.

1 megjegyzés:

  1. Sehol egy fotó? Hát hogy csorgassak így nyálat??????:DDDDD

    VálaszTörlés