Újra itthon...

Sajnos holnap lejár a szabadság, és vissza kell térni a dolgos hétköznapokba, de szerencsére újult erővel vethetem bele magam a papírok rengetegébe.
De ne szaladjunk ennyire előre.
Mint már korábban írtam, a nyaralás kiválasztása nem ment éppen zökkenőmentesen, és most jöjjön az élménybeszámoló.
A kalandunk reggel fél 6-kor kezdődött, mikor az ébresztő szigorúan közölte, hogy fogjuk a bőröndöket, és irány a repülőtér, ahol az utazási iroda egy képviselője várta, hogy a repülő jegyeket, és a további szükséges papírokat átvegyük tőle. Ezután jött a szokásos 2 órás unatkozás, ami a gép felszállását megelőzi, és leginkább semmittevéssel telik. Bevallom nem először ültem repülőn, de valahogy egyre jobban aggódom, hogy a nagy madár a levegőben maradjon, és akkor érjen földet, amikor kell, ezért az indulást megelőző napokban már nem nagyon aludtam. Aztán a reptéren a félelem izgalomba csapott át, és már lelkesen készültem a nyaralásra. Főleg, mikor megláttam, hogy a légitársaság egy rózsaszín gépet küldött értünk, hogy elrepítsen a Török Riviérára. A 2 és fél órás repülés után megérkeztünk a tengerparti repülőtérre, ahol szintén a Green Travel idegenvezetői vártak, hogy segítsenek a transzfer buszokat megtalálni, majd a majd 1 órás út során hasznos információkkal láttak el minket a nyaralást illetően.
A szálloda az előre elvártaknak megfelelt, nagyon szép, nyugodt helyen lévő, szép kilátású szobát kaptunk, teljes mértékben meg voltunk vele elégedve.
A kipakolást és gyors átöltözést követően felfedező útra indultunk. A szobától nagyon szép, zöld sétány vezetett az étteremig és a tengerpartig. Bár olvastam olyan kritikát, akit zavart a "hosszú séta", szerintem az embernek még a kedvét is meghozta az evéshez.
Bevallom egyből beleszerettem a sétányon lévő gránát alma fákba, amiről megpróbáltam hajtást csenni, merthogy elvileg nálunk is megterem, de a fa nagyon ragaszkodott az ágához, így csak egy gyümölcsöt sikerült hazamentenem.
Másnap délután felkereste a szállodánkat a helyi idegenvezető, hogy a lehetséges fakultatív programokról részletesen tájékoztasson. Igazándiból úgy terveztük, hogy ez az egy hét csak a pihenésről fog szólni, így nem nagyon akartunk semmilyen kirándulásra sem menni, főleg mert 2 évvel ezelőtt bejártuk a főbb nevezetességeket. Az idegenvezetőnek mégis sikerült rábeszélnie egy programra, és nagy meglepetésemre Életem Párja akart inkább elmenni az Anatólia tüze török táncegyüttes Trója című előadására, melyet egyáltalán nem bántunk meg. (részletesen majd később)
A hét további része fürdéssel, napozással, és pihenéssel telt. Az utolsó napunkon mentünk be Manavgatba dolmussal a helyi vásárt megnézni, és a megfelelő ajándékokat és emlékeket beszerezni.
Bár a hajnali 2-kor való indulás, és a majdnem 26 órás ébrenlét kissé tönkretette az egy hét alatt összegyűjtött energiát és pihenést, a nyaralást még volt időnk itthon is kipihenni, így tényleg újult erővel vethetjük magunkat holnap a munkába.