A nyaralásból hazaérkezve az volt az első, hogy a bőröndök tartalmát a fürdőszobába ürítettem, a szokásos módon 3 csoportba osztottam (fehér, világos, sötét), és a szép időre való tekintettel már be is indult a mosoda. Mivel én a 26 órás ébrenlét után egy kissé hulla voltam, így a mosás Drága Ősömre, és Marisra (a mosógépre) maradt. És nagyon ügyesek voltak, mert mire felébredtem, a bőröndök tartalma már kint száradt az udvaron a friss levegőn.
Lényeg a lényeg, szerda délben már itthon voltunk, péntek reggel az összes ruha kivasalva a szekrényekben pihent.
És eljött a vasárnap, amikor az én Drága Párom, szokás szerint némi segítséggel összepakolja a cuccait a hétre, és persze a focizáshoz szükséges felszerelést.
Itt jött a probléma, mert nem volt meg az a póló, ami nélkül a bőrt rúgni elképzelhetetlen. Drága Ősömmel mi állítottuk, hogy kimostunk mindent, ha nincs a szekrényben, akkor nem tudunk róla semmit.
Nagy keresgélések után fény derült a csalafintaságra, mikor egy újabb adag ruhát teregettünk ki éppen, hogy a póló azért nem szunyókált a szekrényben bevetésre várva, mert ma reggel került ki a szennyesbe, amikor útban volt a táskában, amibe a hétre való ellátásnak kellett kerülnie.
Így újabb leckét adtam Életem Értelmének, hogy 10 perc alatt nem lehet kimosni, megszárítani és kivasalni azt a ruhadarabot, amit épp fel akar venni. És főleg, hogy a koszos ruhának nem csak akkor kell kikerülnie a szennyesbe, mikor már útban van valahol.
Szerencsére a meccs győzelemmel zárult, így nem jártunk úgy, mint Sámson, hogy a pólónkban volt az erőnk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése