A történet ott kezdődött, hogy heteken keresztül olvasgattuk a hirdetéseket, megnéztük a rostán fennmaradt lakásokat, de valahogy egyiknél sem dobbant meg igazán a szívünk.
Már éppen kezdtük volna feladni egy időre, mert szinte már kívülről tudtuk az ingatlan eladással foglalkozó oldalak tartalmát. Elvégre nem hajt a tatár, bőven ráérünk megtalálni életünk első otthonát, ha nem most, akkor egy hónappal később, vagy akár jövőre.
Egy ilyen sikertelen kereséssel töltött hétvége után, hétfőn reggel megnéztem a munkahelyemen a hirdetéseket. Gondolván, az újakat úgyis akkor rakják fel, mert hát hétvégén senki nem dolgozott.
És akkor megláttam Őt. Egy 68 nm-es, felújított, 2. emeleti lakás Győr egyik legjobb részén.
Egyből ment a telefon és az email Főnudlinak (éljen a 21. század), hogy lesse meg a hirdetést, és kb. 10 perccel később már hívtuk is az ingatlan irodát, hogy mi még ma meg akarjuk nézni azt a lakást. Azon már meg sem lepődtünk, hogy az ingatlanügynök nem nagyon akart kötélnek állni, hogy még aznap megmutassa a lakást, de aztán némi ráhatásra sikerült megegyeznünk egy délutáni időpontban.
A lakáskeresés közben nem ez volt az első időpont, hogy az ingatlanügynök lerázott minket, így el is gondolkodtunk Főnudlival, hogy ha pang a lakáspiac, az ingatlanügynök pedig az eladott lakás után kapja a jutalékot, akkor miért nem áll érdekükben eladni a lakást?!?
Na mindegy, a lényeg, hogy aztán a végén elértük célunkat.
Úgy alakult, hogy arra a délutánra másik két lakás megtekintését is sikerült leszervezni, így össze tudtuk hasonlítani őket árban és minőségben egyaránt.
Mivel aztán az ingatlanügynökünknek nagyon sietős volt a dolga, ezért csak a lakásba kísért fel minket, a feltérképezést ránk hagyta.
És mondanom sem kell, hogy szerelem volt első látásra.
Egyenlőre csak az alaprajz, aztán majd jönnek az "ilyen volt - ilyen lett " fényképek.
Miután minden egyes csücskét feltérképeztük a lakásnak, már hiába néztünk meg másik két lakást is, hiába voltak szépek, fiatalosan felújítottak, a szívünk már máshol ragadt.
Így aztán este fél 8-kor még visszahívtuk az ingatlanközvetítőt, hogy jó lenne egy kicsit leülni beszélgetni a lakásról. Úgy látszik, itt már komolyabban vett bennünket, mert fél óra múlva már az irodájában ültünk, és részletesen átbeszéltük az ingatlant érintő összes információt.
Végül még egy végső árban is megegyeztünk telefonon az eladóval, hogy mennyiért hajlandó eladni az ingatlant. (szerencsére Főnudli nagyon jól tud alkudozni)
Hazafele az autóban szinte egyszerre mondtuk, hogy Ő az, Ő kell nekünk.
Így aztán Főnudli másnap fel is hívta a most már nagyon lelkes ingatlanügynököt, megbeszéltek egy találkozót a tulajjal, és már ki is fizettük a lakásra a foglalót.
Aztán a múlt héten aláírtuk ügyvéd előtt az adásvételi szerződést, és útunkat egyből a bank felé vettük, hogy a hitellel kapcsolatos dolgokat elintézzük.
Szerencsére a munkamegosztás itt is működött köztünk Főnudlival. Mivel az ő munkája sokkal mobilabb, így az egyeztetős, futkorászós rész az övé volt. Aztán a bankban már hazai pályán érezhettem magam, mivel Drága Ősöm már közel 20 éve dolgozik pénzintézetben, így elég otthonosan mozgok ezen a terepen, és sorra fordítottam Főnudlinak a bankos kifejezéseket.
Most ott tartunk, hogy pénteken megyünk aláírni a hitelszerződést, és várunk, hogy végre a kezünkben tarthassuk Mini-Lakunk kulcsait. Addig pedig marad az álmodozás, és a tervezés, hogy hogyan is alakítjuk át közös otthonunkat.
Csak összejött! :) Az alaprajzon látszik, hogy jó elrendezésű, majd várom a képeket. ;)
VálaszTörlésIgyekeztünk, bár így együtt a lakásvásárlás és az esküvőszervezés néha kicsit sok. De ha lúd, akkor legyen jó kövér :)
VálaszTörlés