Bevallom, nem vagyok az internetes vásárlás híve, mert szeretem megfogni, megszagolni azt, amit megveszek. Amúgy is imádom az új könyv illatát.
Most azonban szakítottam a hagyománnyal, és mivel megtaláltam azt a könnyed olvasnivalót, amire éppen vágytam, meg is rendeltem, és másnapra már kezemben is tarthattam a könyvet.
"Rómában vagyunk, ide érkezik Amerikából művészettörténeti ösztöndíjjal a gyönyörű Laura. Egy nap betér Tommaso, a szoborszépségű szívtipró törzshelyére, aki a véletlenül kihallgatott telefonbeszélgetésből megtudja, hogy Laura ezentúl csakis olyan olasz srácokkal kezd, akik tudnak főzni, mert azok a szerelemben is nagymenők. Pincérként Tommaso sajnos csak a pizzához ért, barátja a mafla Bruno azonban az egyik legjobb római étterem séfje. És mivel Laurát mindenképpen el kell csábítania, hamarosan kezdetét veszi egy fergeteges bohózat. Tommaso mennyei étkeket tálal Laurának - persze Bruno főztjét, aki leleményesen igyekszik köddé válni a lakásban, hogy ki ne derüljön a turpisság - , és le is veszi a lábáról. Laura halálosan beleszeret Tommasóba, csakhogy Bruno is Laurába. Tommaso viszont egy idő múltán új kalandra vágyik. Vagyis mindenki mást akar. De ahogy a régi mondás tartja, a szerelem mindent legyőz, pláne akkor, ha a szerelem étkei is terítékre kerülnek. Ez a könyv nemcsak szellemes románt, hanem rendhagyó római útikalauz és kulináris kalandregény is egyben."
Kép és széljegyzet innen.
Ez a tartalom engem is elcsábított, hiszen minden benne van, ami egy nőnek kell. Romantika, ételek és természetesen Róma (imádom Rómát, és Olaszországot, ezért ezek a könyvek előnyt élveznek).
A történet jónak ígérkezett, és a könyv eleje elég pörgős is volt. Aztán a történetben előrehaladva egyre inkább laposabbá vált, és a végét már csak úgy hébe-hóba olvastam el.
A könyv tele van olasz kifejezésekkel és ételek neveivel, amiket gyérnek is csak nagyon nagy jóindulattal mondható olasz tudásommal csak úgy nagyjából tudtam elolvasni, és főleg nem tudtam, hogy mit jelentenek. Nagyon örültem volna neki, ha legalább lábjegyzetben fonetikusan is leírják az olasz kifejezéseket, és főleg, hogy le is fordítják, hogy szegény olvasó tudja, hogy mit is olvas.
Az viszont tény, hogy éhesen ne álljon neki az ember olvasni, mert az kész kínzás magával szemben, mert az elkészített ételeket olyan részletességgel írja le, hogy az ember szinte látja maga előtt, szinte csorog a nyála, és vágyik rá, hogy megkóstolhassa.
Az is tény, hogy férfi ne álljon neki romantikus könyvet írni. Mert bár az étellel kapcsolatos részek nagyon jók, és a körítés is elmegy, de a romantikus jelenetek valahogy nagyon nem sikerültek, és a befejezés sem olyan, amilyennek egy nő megálmodott volna.
És a végkövetkeztetés: egy olvasást megért, de az biztos, hogy lesz kiemelkedő helyen a könyvespolcomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése