Most már tényleg a mienk, úgyhogy miután az eladóval még tisztáztunk néhány részletet és elbúcsúztunk, boldog közös életet kívánva nekünk, végre huzamosabb időt tölthettünk a lakásban.
Felkészültek voltunk, és jegyzetfüzettel, mérőszalaggal felszerelkezve mentünk, így pontos méretet vehettünk mindenről, hogy a későbbi berendezéseket a méretek pontos ismerete mellett válogathassuk ki.
Miután minden centimétert átvizsgáltunk és feltérképeztünk, végre kicsit megpihentünk, megálltunk a nappali közepén, és elképzeltük, ahogy az új ülőgarnitúránkon ülünk, és nézzük az új TV-nket. Azért a pontosság kedvéért a centivel azt is pontosan lemértük, hogy a TV tervezett helyétől milyen távolságból fogjuk azt nézni, ami azért sem baj, mert nem mindegy, mekkora TV kerül a nappaliban. Bár férfi ismerőseim szerint minél nagyobb, annál jobb, mégsem szerettünk volna abba a hibába esni, hogy olyan érzésünk legyen, mintha a moziban az első sorból néznénk a filmet.
Aztán feltérképeztük a női birodalmat is, azaz a konyhát. Szerencsére nagyon szépen felújított konyhát "örököltem", de azért némi változtatásokat itt is eszközölni fogunk, hogy még praktikusabbá tegyük a nem épp tágas panelkonyhát.
Mivel a nappali hall részéből az előző tulajdonos egy hálófülkét alakított ki gipszkartonból (ami tényleg nagyon ötletes, és két gyerek mellett is lakhatóvá teszi a lakást), először ennek kellett szó szerint nekiesni, hogy a hall rész visszanyerje az eredetileg neki szánt étkező titulusát.
Főnudli rombolni nagyon szeret, úgyhogy ma már neki is kezdett szétbombázni a lakás e részét, és mire én odaértem, már csak a váz mutatta, hogy hajdan itt hajtották álomra a fejüket a szülők.
Így aztán míg Főnudli kétkezi munkával szétverte a nappalit, én addig az agyamat tornáztatva képzeletben építettem a Mini-Lakot a millió színárnyalat közül kiválasztva az ideálisat. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi színűre is lehet festeni egy szobát, és pláne, hogy mennyi technikával, egészen addig, amíg nem szegezik neki a kérdést, hogy milyen színű is legyen a szoba. Mikor mondtam a hölgynek az üzletben, hogy valami "majdnem fehér" színt szeretnék, elém rakott ezer félét. Én nőből vagyok, tehát a narancs az nekem nem csak egy gyümölcs, hanem egy szín is, de ki gondolta volna, hogy van sárga-majdnem fehér, szürke-majdnem fehér, rózsaszín-majdnem fehér, zöld-majdnem fehér, és még sorolhatnám.
Végül aztán Drága Ősöm, és a kedves hölgy segítségével végül megállapodtunk a színekben, így teljesítettem a feladat rám eső részét, Főnudli szétbontotta a nappalit dolgokat, így elégedetten zárhattuk az első napot a Mini-Lakban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése