Egy kis mateklecke, avagy a hitelintézetek kergetik adósságcsapdába az embereket?

Adott egy személy, a mateklecke kedvéért legyen X, bár nem ő az ismeretlen az egyenletben. Legyen X havi nettó jövedelme I (elvégre a közgazdaságtanban is ez a pénzjövedelem jele), és I nagyobb, mint 150.000.

X egy nap elhatározza, hogy szüksége van egy-két műszaki cikkre, így bemegy a "nem a reklám helye műszaki áruházba", ahol minden kék-sárgában díszeleg, ahol meglátja a "nem a reklám helye pénzintézet" (nagyon szép eszperentés neve van, és egy zöld brokkoli reklámozza) ajánlatát, hogy a hitelkártyájuk használatával 15-20%-os kedvezménnyel lehet megvásárolni a műszaki cikkeket.

Bár X meg tudná venni a műszaki kütyüket, és nem szívesen van hitelkártya a birtokában, gondolja mégis csak jobb olcsóbban vásárolni, és több telefonhívás, és keresztkérdés után nem lát csavart a dologban. (Az ember megigényli a hitelkártyát, megveszi a műszaki kütyüt, a hitelintézet 45 nap múlva leveszi a számlájáról az összeget kamatmentesen és a mutatvány be van fejezve.)

Ezek után X viszi a bankszámla kivonatát az ügyintézőnek az I összegű jövedelméről, és vár.

Aztán negyed óra múlva jött a döbbenet, hogy X hitelkártya kérelmét elutasították, és egyáltalán nem kap hitelkeretet.

Majd jött Y, akinek I/2 jövedelme van. Viszi a bankszámla kivonatát, az ügyintéző elküldi a kérelmet és körülbelül 20 másodperc múlva meg is jött a válasz, hogy 300 ezer forintos hitelkeretet kap.

Hát ez volt a második döbb.

Normális esetben a hitelintézet nem azért, és annak ad hitelt, mert biztosítottnak látja, hogy azt vissza is fizetik neki?

Értem én, hogy ha valakinek 45 nap után ott van a pénz a számláján, abban a banknak nem sok haszna van, mert csak a hitelkártyáért felszámított 5 ezer forintot keresi, na de az is több a semminél.

Azt is értem, hogy ha 45 nap után nem lenne ott a pénz a számlán, és el kezdene ketyegni a nem kis THM-mel rendelkező kamat, azon a bank sokkal nagyobbat szakítana, na de miért éri meg a banknak egy olyan embernek az igazolt jövedelménél 3-szor annyi hitelkeretet adni, akinek valószínűleg nem ez az első hitele, és valószínűleg nemhogy azokat, de ezt a sokadikat sem fogja visszafizetni, mert nem hogy kilábalna az adósságból, még nagyobb adósságcsapdába kerül.

És a bank csak vár, és pereskedik, a kamat pedig ketyeg, aztán jön a bírói végrehajtás, és az embernek letiltják a fizetésének a 33%-át, hogy a bank végre hozzájusson a pénzéhez. De valószínűleg emberünknek, aki az előző adósságait sem tudta fizetni, nem ez az első letiltása, így aztán a bank vagy osztozik a maximálisan levonható 50%-on valaki mással, vagy szépen vár, amíg végül sorra nem kerül az munkabérből levonásra kerülő tartozások listáján.

Így aztán, ahelyett, hogy a magyar gazdasággal együtt a kis emberek is kilábalnának a gazdasági válságból, csak egyre mélyebbre ássák magukat, míg végül ellepi őket a sok felszólító levél. És a legszomorúbb, hogy a hitelintézetek nemhogy tennének ez ellen a feltételeik szigorításával, de még rá is tesznek egy lapáttal, hogy a sokadik hitel mellé még eggyel gyarapítsák az emberek csekkjeiket.

És sajnos van egy bizonyos szerv, akinek a hitelintézetek felügyelete a feladata, de mivel a hitelintézet szíve-joga, hogy eldöntse, kinek ad hitelt, és kinek nem ezért semmit nem tehet.

Van egy másik, szintén "nem a reklám helye hitelintézet", akinek csak egy kicsi hiányzik. A sok panasz, és bejelentés után csak annyit tehetett, hogy felszólította, a reklámokban nagyobb betűkkel írják az aktuális THM-et, és megbüntették 2 millió Ft-tal, ami még egy szúnyogcsípésnek sem mondható.

Hát ilyen világban élünk...