2009 címszavakban, avagy rövid visszatekintés az év történéseire

Az év végéhez közeledvén az ember számba veszi, mi minden történt a nagy világban, és kicsiny környezetében és levonja a következtetéseket, megteszi a nagy fogadalmakat, hogy jövő évtől mi minden lesz más. Eme jó szokást követve lássuk az én évemet, szigorúan politika és válság mentesen.

Január
1. Az év első napja, ilyenkor az ember azt hiszi, hogy ez az év jobb lesz, mint az előző volt, optimistán, és egy kissé másnaposan ébred, megeszi a lencsét, hogy gazdag legyen, és jobb esetben ezen a napon még nem szegi meg az éjfélkor tett fogadalmát.

13. Az év legjobb napja. Ugyanis ezen a napon voltam 28 éves, ami elképzeléseim szerint a legjobb évek egyike egy nő életében.

Február

9. Megszületett a blogom. Bár nem vagyok szorgos író, azért jóindulattal minden hétre jutott egy bejegyzés az évben. És talán újévi fogadalomaim között a gyakoribb blogírás és szerepelni fog.

23. Amellett, hogy Drága Ősöm születésnapja, e napon osszák ki azokat a kis arany szobrocskákat, amelyet minden színész szívese porolgatna a kandallója tetején. Bár nem vagyok nagy filmőrült, ebben az évben végre olyan filmek és színészek kaptak szobrocskát, akiket én is ismerek. Mint a Gettó milliomos, ami egy szomorú, igazságtalan és sajnos valóságos világot mutat be, Kate Winslet, akit a Titanic óta ismerünk, de szerencsére jobb alakításokat is jegyeznek a neve mellett, Heath Ledger, a fiatalon elhunyt tehetséges színész, aki nem tudta elviselni a tehetséggel együtt járó népszerűséget és Penelope Cruz, a tipikus latin szépség, aki amellett, hogy gyönyörű, még tehetséges is.

Március

Tudom, azt ígértem, hogy szigorúan politika és gazdasági élet mentes lesz ez a bejegyzés, de ezt nem lehet kihagyni. Azt hiszem az év legrosszabb hónapja volt, hiszen az euró 317 forintot ért, és megjelent a H1N1 influenza.

Április

Hivatalosan véget vetettünk Főnudlival a távkapcsolatunknak, ugyanis 10 hónapnyi németországi munka után végre hazajött. Így most a több száz kilométer helyett csak 120-szal kell megbírkoznunk, ami kicsiny országunkban nem is nevezhető távolságnak. Azt hiszem, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy sem a távolság és a havi egy találkozás, sem az azt követő sűrű együttlét nem tett rosszat a kapcsolatunknak, sőt...

Május

A május a tavasz legszebb hónapja, így aktuális az esküvőre. Bár a 2009-es év nem mondható a sztárházasságok évének, hiszen aki számít, az már mind megnősült, vagy férjhez ment 2008-ben, hiszen semmi nem múlhatja felül Hajdú Péter és Sarka Kata esküvőjét, aztán ott volt Ördög Nóra tiszavirág életű házassága, de azért ez az év sem maradhatott cirkusz nélkül. Május az a hónap, amikor Rippel Ferenc elvette menyasszonyát, aki ettől a pillanattól fogva a celebek híres táborát gazdagította. Természetesen az esküvő nem maradhatott el az előző évek költségvetésétől, így a menyasszony ruhája 2 millióba került, amiből egy normális ember két esküvőt is megszervez. És a kedvencem az esküvővel kapcsolatban, hogy a vőlegény sportemberhez méltóan nem hagyhatta, hogy a lábát a hajnalig tartó tánc közben feltörje egy drága lakkcipő, így inkább a szmokighoz egy egészséges MBT cipőt húzott.

Június

25. A nagy gyász napja, és innentől a nagy gyász hónapja is. Meghalt Michael Jackson. Bár sosem voltam rajongó, el kell ismernem, hogy nagyon jó zenéje volt. Az énekes az utóbbi 10 évben inkább botrányairól, adósággairól volt híres, és a hírhedség a halálában sem változott. Először a halál körülményei, aztán hogy "eltemették, nem temették, hova temették" kérdés, és a végén még a szelleme is megjelent.

Július

Ha már ez az év nem lehetett a sztár-esküvők éve, a sztár-babák évének nyugodtan mondható. És júliusban születtek azok a babák, akiknek talán egy egész ország drukkolt, hiszen a bájos híradós, Erős Antónia az édesanyjuk. De mellettük májusban megszületett Farkasházi Réka kislánya, a Nox-os Tomi ikrei, és természetesen ebből a felsorolásból sem maradhat ki a Hajdú-Sakra házaspár februárban született kislányával. És ha még tudtuk volna, hogy októberben Sebestyén Balázs is apa lesz, akit Benett nevű fia örökké átkozni fog a névválasztásért...

Augusztus 14. Már 3 éve alkotunk egy párt Főnudlival.

Szeptember

4. Még ki sem heverte a világ Michael Jackson halálát, következett a másik sokk, mikor Patrick Swayze az örök táncparkettre költözött. Személy szerint jobban megviselt ez a hír, hiszen kamasz koromban fülig szerelmes voltam a színészbe a majd 20 év korkülönbség ellenére, milliószor láttam a Dirty Dancinget, és természetesen kívülről tudtam a koreográfiákat. Nem akarok túl nagy jelentőséget tulajdonítani a filmnek, de biztos szerepet játszott abban, hogy táncolni kezdjek, ha nem is azonos műfajban, és hogy imádjam a színpadot.

19. A 10 éves érettségi osztálytalálkozóm napja, amin egy törökországi nyaralás miatt lemaradtam. Bevallom, nem is bánom, mert az 5 éves találkozás szörnyű volt számomra. Mindenki öreg volt, és csak panaszkodott, én meg csak néztem, hogy mennyire nem vagyok oda való, mert én nem lehetek ilyen öreg és besavanyodott. Azt hiszem, ha a 10 éves osztálytalálkozó is ilyen szellemben zajlott, akkor jól döntöttem, hogy inkább a török tengerparton süttettem a hasamat.

Október

A magyar foci dicsőségének hónapja. Nem vagyok egy nagy focirajongó, bár az elmúlt 3 évben több focimeccset láttam, és főleg aludtam el rajta, mint az előtte lévő negyed évszádazban, azért saját akaratomból nem sűrűn nézek meccset. Mikor viszont az U20-as válogatott az egyiptomi világbajnokságon a negyeddöntőbe került, azt hiszem Magyarország lakosságának nagy részét a tévé elé láncolták a fiúk, és talán a sors is úgy akarta, hogy érmet nyerjenek, mert többször is a kiesés széléről táncoltak vissza, és végül a szépen csillogó bronz érmet akasztották a nyakukba.

26. Ismét egy IQ-s műsor indult a tévébe, hogy a magyar ember had butuljon. Egy lecsúszott lantművész és 16 magamutogató nő, akik inteligenciája még összeadva sem üti meg az átlagot. A normális ember, ha normális műsort akar nézni, akkor várnia kell este 10-ig, mert persze a népbutító műsort kora este kell adni, amikor a dolgozó nép nagy része egy kicsit kikapcsolódna a tévé előtt. De nem baj, vége ennek a műsornak, de jövőre jön a következő, ahol a vőlegény faképnél hagyott menyasszonya keres majd új vőlegényt magának. Hát igen, nagy lehetett a szerelem... De ha nagy nem is, pénzért megvásárolható.

November

1. Ki gondolta volna, hogy az idei Forma 1-et a 29 éves, tehetséges Jenson Button nyeri meg egy olyan csapat színeiben, amit az év elején 1 dollárért vett meg Ross Brown. Nagyon jó idény volt az idei, bár azt hiszem a futamok nagy részén elaludtam, de azért az eseményeket nyomon követtem. És bár fiatal, jóképű és tehetséges ez a Button, azért az én kedvencem továbbra is Alonso marad.

December

23. Ismét előrelépés történt Főnudlival való kapcsolatomban, hiszen barátnőből menyasszonnyá léptettek elő :)

25. Amellett, hogy sokak még karácsonyi lázban égnek, inkább tavaszias idő van. Bár sokan a globális felmelegedésre fogják a 20 fokos meleget, azért hozzá kell tenni, hogy 50 évvel ezelőtt is mértek már ilyen meleget.

31. És ismét itt az év vége, amikorra az ember kezdeti optimizmusa, látva a mögötte álló 365 napot, erősen megcsappan. Egy pohár pezsgővel kezében várja az éjfélt, hogy a Himnusz alatt új fogadalmakat tegyen, és ismét optimistán tekintsen előre a 2010-es évre.

Hát így látom én a 2009-es évet. És kívánok mindenkinek JOBB Új Esztendőt!

Mozidélután - Avatar

Karácsony másnapján, mikor az ember már az összes rokonát végigjárta, a gyomrát kellőképpen elrontotta a mindenhol végig evett ünnepi menüvel és a temérdek süteménnyel, és mivel szokás szerint a tévében sincs semmi, leszámítva a minden évben leadott Reszkessetek betörők! sorozatot, jó egy kicsit kimozdulni az otthoni környezetből. Így tettünk mi is, mikor moziba indultunk, hogy megnézzük a legújabb, nagy hírveréssel beharangozott filmet.

Bevallom, nem vagyok egy nagy moziba járós, mert sajnálom rá a pénzt, de azért egyszer-egyszer érdemes elmenni egy jól kiválasztott filmre.

Az Avatart a kollégáim ajánlották, és én csak a plakátot láttam, ahol egy aranyos kék emberke mosolygott vissza rám, gondolván hogy amiben ilyen bájos lények játszanak, rossz film nem lehet, hát nézzük meg. Tény és való, hogy nem ez a legjobb módja a filmválasztásnak, de ebben az esetben tökéletesen bevált.

Azért nem először menvén moziba, elolvastam a mozi honlapján az ismertetőt a filmről:

"A távoli jövőben játszódó filmben, a főhős, a háborús veterán a Pandora nevű bolygóra utazik. A bolygó lakói a Na'vik az emberhez hasonló faj - de nyelvük és kultúrájuk tökéletesen különbözik a miénktől. Ebben a gyönyörű és halálos veszélyeket rejtő világban a földieknek nagyon nagy árat kell fizetniük a túlélésért... Azonban egy érdekes lehetőséghez is jutnak: agyuk megőrzésével új testet ölthetnek, és az új testben, egy idegen lény, az avatar-juk szemével figyelhetik magukat és a körülöttük lévő felfoghatatlan, vad világot. Az új test a főhős számára azonban titkos feladatot is jelent egyben, amit mindenáron végre kell hajtania."

A leírás alapján én teljesen másra számítottam, egy sokkal durvább, véresebb fantasztikus filmre, de kellemesen csalódtam, és inkább egy aranyos mesét láttam. A történet nem volt új, hiszen az ember jön, és megszerzi azt, amire szüksége van, még ha el kell pusztítania mindent ennek érdekében. Aztán jön egy hős, aki végül megmenti az idegen fajt, és persze a szerelem sem maradhat ki a történetből. Úgyhogy nálam a film besorolása romantikus sci-fi. És azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legjobbak közé sorolható.

Azt hiszem, az én generációm az, aki egy másik nagy romantikus sci-fi sorozaton, a Csillagok háborúján nőtt fel. 1981-ben születtem, és édesanyám már terhes volt velem, mikor a moziban megnézte a sorozat első részét, így azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy az anyatejjel szívtam magamba a film minden egyes percét, és az eltelt évek során megszámlálhatatlanszor láttam. Bár azóta rengeteg hasonló film készült, azért mindegyiket a legelsőhöz, a Csillagok háborújához hasonlítok.

Na de visszatérve az Avatarhoz. Nem értek a technikához, úgyhogy nem tudom, hogy készül, hány trükk, és hány számítástechnikai újítás van benne. Egyszerűen csak néztem és élveztem azokat a csodálatos képeket, amik a technika segítségével a szemem elé tárultak, elvarázsoltak, és amiért össze sem hasonlítható a majd 30 évvel ezelőtti Csillagok háborújával. Nagyon tetszett, hogy ha nem is elsődleges célként, de a film próbálta felhívni a figyelmet a természettel való kapcsolatra, hogy az embernek az ásványkincsek kinyerése érdekében nem feltétlenül kell élővilágokat kiírtani.

Összegezve: A film hosszú, hiszen több mint 2 és fél órás, de a történet gördülékenyen halad előre, így az ember nem is veszi észre az idő múlását, csak halad az árral, ahogy a mese elvarázsolja. A filmnek van eleje, közepe és vége, így nincs olyan érzése az embernek, hogy elvarratlan szálak lennének a filmben, vagy a műsoridő lejártával egyszerűen összecsapják a végét és nem fejezik be. Egy nagyon jó családi filmnek tartom, amit érdemes moziban megnézni.

Karácsony 2009

Áldott, Békés, Szeretetben Gazdag Karácsonyi Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!

Luca napja

A karácsony eljöveteléhez szerintem szorosan hozzátartozik a Luca-nap is. Talán ez az a nap, amihez a legtöbb és legismertebb népszokás tartozik. Mivel a 13 szerencsétlen számnak számít (bár én 13-án születtem, úgyhogy számomra szerencsés), talán azért is kötődnek ehhez a naphoz ezek a hagyományok.

Egy kis történelem: Szent Lucia, akinek alakját köszöntik ezen a napon, a legendák szerint Kr. u. a III. és IV. század fordulóján élt szicília szigetén, Siracusában. Nemesi család tagja volt, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe az elhagyott vőlegénye nem tudott belenyugodni, s ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél.

A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítsévégel nem sikerült - még ötven igavonó barommal sem - elvonszolni a szüzet. A fejedelem ezután kiadta a parancsot: olajjal és szurokkal öntsék le, szúrják ki a szemét - innen az "örök világosság fényeskedjék néki" -, de semmi nem fogott a lányon. Végül elvágták a torkát, ám addig nem halt meg, míg végső imáját be nem fejezte. Így vált aztán többek között a vakok, szemfájósok, hegyes szerszámmal dolgozók végőszentjévé. Lucia a legenda szerint Jézus menyasszonya volt, ezért házasságszerző szentnek tartották.

Sajnos a világ fejlődésének és az életritmus felgyorsulásának köszönhetően az embereknek már nincs idejük a népszokásokra, így íme néhyna, ami már kiment a "divatból":

Talán a legismertebb, ma már talán csak a falukban tartott szokás a Luca-szék készítés.

A hagyományos Luca széke 9 féle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser, rózsa) áll össze, szögek heylett pedig kizárólag bükkfából faragott ékek tarották össze. 13 napig készült ("lassan, mint a Luca széke"), és óriási jelentősége volt: aki az éjféli misén felállt rá, megláthatta, ki boszorkány a gyülekezetben - annak ugyanis szarv vagy agancs jelezte a fején valódi boszorkányságát. a probléma csak az lehetett, hogy a boszorkány is könnyen megláthatta a széken álló alakot és rögtön üldözőbe is vette, így a menekülő jől tette, ha mákot szórt maga mögé futás közben. Azt a boszorkányoknak kötelességük volt összeszedni, így nem érték utol a "leleplezőjüket", aki közben szerencsésen hazaérhetett, és - szintén kötelességének engedelmeskedve - elégethette a Luca székét.

A nagymamám még minden évben megcsinálja a következő szokást, és azt mondja, általában bejön. Sok hiedelem kapcsolódik ugyanis az időjáráshoz, hiszen a földművelő családok számára roppant fontos volt a következő évi termés, megélhetés szempontjából. A jóslás egyik formája a hagymakalendárium, másik a Luca kalendáriuma nevet katpta. Előbbinél egy hagymából 12 réteget hajtottak ki, mindegyik réteget megszórták sóval, és a kemence mellé tették. Ameyik réteg nedvessé vált a sótól, a következő év annyiadik hónapja nagyon csapadékosnak ígérkezett.

Hasonló volt a lényege a Luca kalendáriumának is: az azt követő 12 napot figyelték meg, mindegyik nap az eljövendő év egy-egy hónapjának felelt meg. Amilyen idő volt az adott napon, olyan volt a várható tendencia a következő év annyiadik hónapjában is.

Talán a legjobban fennmaradt, és a kamasz lányok körében közkedvelt a Férj-jóslás. Több varriáció is létezik az eredmény elérésére. Ha a jövendőbelijük nevére 12 papírra 12 fiúnevet írtak, egy-egy süteménybe tették őket, amelyekből minden nap egyet elfogysztottak és az utoljára maradó adta meg a vőlegény nevét, vagy a Luca-cédulaként is ismert papírdarabok közül minden nap egyet tűzbe vetettek, s az utoljára maradt cédulán megláthatták jövendőbelijük nevét. Egy gyorsabb módszer, ha a 12 fiúnevet 12 gombócba tették bele. Majd ezeket megfőzték, és amelyik először jött fel a víz felszínére, az tartalmazta a nagy Ő nevét.

Fiatalabb koromban én is minden évben megcsináltam ezt a népszokást, persze néha egy kicist csaltam, hogy karáncsonykor az éppen kedvelt fiú nevét olvashassam a megmaradt cetlin. De bevallom, jelen állás szerint a jóslás nálam nem jött be (természetesen akkor becsületesen jártam el), mert egyik évben emlékszem, hogy a Balázs név állt a cédulán, de ahhoz, hogy ez igaz legyen, a Páromnak gyors névváltoztatásra lenne szüksége.

Végül ott vannak a kevésbé ismert, már talán nem is tarott szokások:

A lucázás a köszöntő szokások közé tarotzik. Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán kotyolni vagy palázolni indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. Dünnyögve elődadott verses modókájuk a komondott szó erejébe vetett hitet is bizonyítja. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. "Kity-koty-kity-koty" volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés. A jókívánságokat a gazdaasszony kaláccsal, kolbásszal, esetleg asztalt szilvával köszönte meg.

Bár ezek a népszokásokat már kevesen ismerik, és még kevesebben tartják, azért remélem, teljesen nem tünnek el a köztudatból, és ha már a mai világban jelentőségüket is vesztik, hiszen keveseknek áll érdekükben előre tudni az időjárást, azért a hagyományőrzés miatt néha fel kell eleveníteni, és a mai fiatalsággal is meg kell ismertetni.

Főz a pasim, ez ciki?

Kisebb vita alakult ki a munkahelyemen a héten, és az iroda két táborra szakadt.

Az egyik kollégám albérletben lakik és csak hétvégente megy haza a szüleihez. Így hétfőn még a jó kis hazait, az édesanyja által főzött ebédet hozza, viszont a hét többi napján a maga által készített étek a napi menü.

A fiatal kolléga augusztus óta dolgozik nálunk, és már határozottan látszik a fejlődés. Míg az elején csak lecsó, csilis bab, túrós tészta volt az ebéd, addig ma már a különféle főzelékek, húsok, tészták sem jelentenek számára prblémát. Persze jó kezekben van, hiszen az egyik kolléganőmmel folyamatos beszéd tárgy, hogy aznap épp ki mit főz, hogy azt hogyan készíté, így az ifjú kolléga ellesheti a recepteket és a "titkos hozzávalókat".

Megdícsérvén a főzésben való fejlődését, egyik nap udvarlásképp megjegyezte, hogy már érdemes lenne hozzámenni feleségül, hogy már ilyen otthonosan mozog a konyhában.

Másik kolléganőm viszont közölte, hogy szerinte ciki, az, ha egy pasi már ennyi mindent tud főzni.

Ekkor aztán heves vita alakult ki a támával kapcsolatosan az irodában. Ez a bizonyos kolléganőm meg van győződve arról, hogy egy férfinak csak dolgoznia kell, és amint hazaér az asszonya kiszolgálja. Így hát a főzésben sem kell jártasnak lennie.

Mivel már többször említettem, hogy Drága Ősöm engem erősen feminista felfogásban nevelt, így természetesen egyáltalán nem értek egyet evvel a felfogással. Aztán eszembe jutott, hogy hogyan lehet az, hogy Nigella Lawsont leszámítva talán egyetlen ismert szakács sincs a nők közül, mind férfiak. És általánban a híres éttermek séfjei is mind az erősebb nem képviselői közül kerülnek ki, pedig elvileg a fakanál a nő kezébe való.

Vegyük példának Jamie Olivert, a fiatal angol szakácsot, aki amellett, hogy több sorozatot leforgatott, millió helyen járt, megreformálta az angol iskolai étkeztetést, három kislány édesapja. Vagy ott van Gordon Ramsay, aki bár elég sármos, nem biztos, hogy a modora épp a legtökéletesebb. Mégis a már nálunk is futó Pokol konyhája több ezer embert láncol a tévé elé, pedig főzni nagyon nem lehet megtanulni belőle. És itt kell megemlítenem, hogy Gordon Ramsay az az ember, aki még a Páromat is megfogta. Minden este nézi a tévében ezt a műsort, így mondogatom neki, hogy az ott tanultakat ki is próbálhatná a konyhában (és itt nem a kiabálásra és a parancsolgatásra gondolok).

Mind férfiak, híresek, sikeresek, jól főznek és biztos vagyok benne, hogy ezt nem tartják cikinek.

Mellékesen megjegyezném, hogy valamit az agglegényeknek is ennei kell, de ne várjuk el tőlük, hogy gyors- és mirelit kajákon éljenek, vagy minden nap étteremben ebédeljenek.

És végezetül valljuk be töredelmesen. Ha egy nőt gyertyafényes vacsora vár otthon, amelyet a párja készített ( bármennyire is nem sikerültek azok az ételek), annál romantikusabb dolog kevés van az életben, és egy férfi is tud könytényben szexi lenni.

Ez itt a reklám helye - Derékmelegítő

Nem vagyok híve a divat követésének, és most is inkább a praktikussági okokat helyeztem előtérbe, mint a divatolást.

Egy bevásárló központban láttam meg először, aztán a győri Árkád egyik üzletében.
Annak idején nekünk még azt tanította az anyukánk, hogy egy nőnek nagyon kell vigyázni, hogy nehogy felfázzon, és se a veséjével, se a petefészkével ne legyen gondja. Így jókislány módjára télen mindig hordtuk, hordjuk a trikót, kis topot stb.

Ahogy az elmúlt években elnéztem a fiatalságot, az ő anyukájuk nem volt ilyen figyelmes, vagy a lányok ezt a leckét elfelejtették megtanulni. A mínusz 10 fokokban rengeteg tizenéves futkorászott csípőnadrágban rövid felsővel, hogy szinte az egész dereka kint volt. Ilyenkor mindig megjegyeztem, hogy ő sem pisilt még véreset, mert amúgy jobban vigyázna magára.

De most eljött az idő, mert betört a piacra, megjelent Ő, a kamaszlányok megmentője a DERÉKMELEGÍTŐ.

A sokféle szín biztos kiapadhatatlan lehetőségeket teremt, hogy a divatnak megfelelőt válasszunk, és azt megfelelően hordjuk. Hiszen miért csinálnának belőle ezer félét, ha aztán meg el kéne dugni a ruha alá. Ennek a fiatalok majd biztos megtalálják a módját.

Én a magam részéről maradok a konzervatív oldalnál, így egy fehér színűvel védekezem a hideg ellen, és jelentem remekül bevált.

Férfi szemmel nézve inkább a nejlon zoknihoz tudnám hasonlítani, mert kb. annyira vágyölő lehet, és ebben férfi kollégám meg is erősített, úgyhogy randira nem ajánlott. Máskülönben viszont nagyon kényelmes és főleg hasznos viselet, tehát bátran ajánlom minden korosztálynak.

Több oldalt is találtam az interneten, ahol meg lehet rendelni, de gyors felmérést folytatva megállapítottam, hogy egyenlőre jobban megéri az embernek egy bevásárlóközpontban megvenni, vagy legalábbis a győri Árkád J.Press üzletében.