2009. július 21., kedd

Jennifer Crusie - Fogadj rám


A könyv a következő mondatokkal csalogatja magához az olvasót:

"A 33 éves Minerva Dobbst két hónap után kíméletlenül lapátra teszi a barátja, mert a lány nem hajlandó lefeküdni vele. Min dúl-fúl, leginkább azért, mert így húga három hét múlva tartandó esküvőjére kísérő nélkül marad. Így aztán kapóra jön, amikor véletlenül fültanúja lesz, amint ex-pasija fogadást köt egy üzlettársával, hogy az nem tudja Mint ágyba vinni egy hónap alatt. Az illető Calvin Morrisey, aki a nőfaló macsók közül is kitűnik, és mindig nyerésre játszik, ha a női szívek meghódítása a tét.Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és megjelennek a segítőkész barátok, akik persze mindenbe beleütik az orrukat. Számolatlanul fogy az édes, csokimázas fánk, számtalan szebbnél-szebb nyitott orrú cipő tűnik fel, megismerhetjük a káoszelméletet, és kiderül, hogy a legnagyobb hazárdjáték nem más, mint a szerelem."

A könyvről szinte mindent el is árul az ismertetője. Túl sok meglepetés nem éri az olvasót, mégis az első tíz oldal után, amikor kissé döcögősen, de beindulnak az események láncolatai, kellemes olvasmánynak bizonyul. Bevallom voltak olyan részek, ahol hangosan nevettem a fejleményeken.
Nyugodt szívvel ajánlom párban élőknek egy pártalanul töltött nyugodt délután, egy nagy adag fagyi mellett kikapcsolódásnak, és szingliknek megnyugtatásul, hogy hercegek nem csak a tündérmesékben vannak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése