Karácsonyra szinte mindenki meglepett egy könyvvel, így kupacban várakoznak a könyvespolc szélén, míg sorra nem kerülnek, és míg elolvasás után bekategórizálom őket és a megfelelő helyre kerülnek a könyvek rendszerében.
Így foglalhatja el méltó helyét a polcon ezek után ez a könyv is:
Íme a fülszöveg:
"Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket.
Elizabeth harmincas, sikeres nő - volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatra a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől.
Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak.
Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy "ettől a naptól kedve változtatok az életemen".
EGY NŐ, AKI NEM AKART TÖBBÉ MEGFELELNI.
EGY NŐ, AKI ELENGEDTE A JELENÉT ÉS MEGTALÁLTA A BOLDOGSÁGÁT.
EGY NŐ, AKIBEN MAGUNKRA ISMERHETÜNK."
Úgy gondolom, mindenki életében van egy olyan pillanat, amikor úgy dönt, "most vagy soha" alapon, változtatnia kell az életén.
Liz egy harmincas éveiben járó nő, aki azt hiszi, tökéletes életet él, hiszen férjnél van, egy gyönyörű házban lakik, és megvan minden. Aztán egyszer csak rádöbben, hogy ez nem ő, és ő nem ezt az életet akarja élni. Összeroppan, elválik a férjétől, és útnak indul, hogy egy év alatt megtalálja önmagát.
A könyv első részében az Itália felfedezését írja le. Tulajdonképpen végigeszi Olaszországot, bejárja a híres városokat, és rengeteg barátot szerez. Kb. az első 10 oldal olvasása után megállapítottam, hogy nagyon tetszik az írónő stílusa, és nem bírtam letenni a könyvet. Az Itália út olyan volt számomra, mint egy videofilm, amit gyorsítva nézek, és itt-ott visszakapcsolom normál módba egy-egy történet erejéig. Mondhatnám azt is, hogy ugyanolyan zaklatott, csapongó, mint amilyen Liz lelkiállapota lehetett, miután rájött, hogy romokban az élete. Aztán jön India, a meditáció, és a megnyugvás. Ezt a részt egy kicsit vontatottnak találtam, és nem pörögtek úgy a lapok, de csak a végére értem, miután képzeletben Lizzel együtt átmeditáltam 4 hónapot, és tanúja lettem, ahogy megnyugszik, és megtalálja önmagát, hogy aztán magabiztosan nekivághasson az ismeretlennek, és felfedezze Indonéziát. Indonéziában szintén rengeteg barátra tesz szert, segít másokon, és kész arra, hogy egy szerető képében végleg lezárja a múltját, és új életet kezdve térjen haza újra Amerikába.
Bár az interneten kapott ez a könyv hideget és meleget egyaránt, nekem nagyon tetszett. És bár az ember némiképp betekintést nyer a három ország kultúrájába, talál egy-két jó gondolatot az önmegvalósításról, nem egy "hogyan legyünk boldogok" típusú könyvre kell gondolni nagy filozófiai gondolatokkal. Szórakoztató könyv egy nőről (sok másik nő problémájával), aki mer változtatni, és kilépni addigi életéből, hogy a számára megfelelő életformát megtalálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése