Nos, a szerdai visszaesés után félve álltam rá a mérlegre. De nyugalommal vettem tudomásul, hogy azért az elvesztegetett "kg-okat" sikerült visszaszereznem.
Az evéssel kapcsolatos lelkesedésem továbbra is töretlen.
A hízókúrám élharcosaként (bár tudtán kívül) meg kell említenem a Nagymamámat.
Mielőtt nyugdíjba ment, szakácsnő volt és mind a mai napig nem tudott hozzászokni, hogy nem több száz emberre főz. Az óriási adagokra pedig csak ketten vagyunk.
Ez nem volt másként most hétvégén sem. Mindig mondjuk neki, hogy csak egyfélét főzzön, de mindig azt mondja, hogy biztos, ami biztos, inkább csinált még pár másik dolgot is, hátha épp azt kívánjuk meg.
Mindig mondja, hogy én vagyok a legjobb unokája (bár sok választási lehetősége nincs, mert csak ketten vagyunk az öcsémmel), mert én eszem a legtöbbet. Eme jó szokásomat most is megtartottam, bár nem könnyű végigenni a menüt, ami alatt szinte összerogyott az ebédlőasztal, de küzdöttem derekasan. Tény és való, hogy utána nem nagyon tudtam megmozdulni, és néha még a nadrágot is ki kell gombolni, hogy legyen helye a sok finomságnak.
A hétvégi menü, amivel drága Nagymamám elősegíti a súlyom gyarapodását:
- húsleves, a Mama csinálta hosszúmetélttel (mert olyant senki más nem tud, csak Ő)
- kacsasült, csakis a diéta jegyében
- rétes, mert desszert nélkül nem élet az élet
Biztos, ami biztos, azért most is csinált még egy kis rántott húst, sonkás tésztát, és székelykáposztát. Ezek dobozolásra kerültek, és a héten lesznek szépen sorban elfogyasztva.
Ezek után talán nem tűnünk normálisnak, hogy még nekiálltunk főzni, dehát ha mi most valami mást kívántunk...
Már hetek óta néztegetem az internetet valami egzotikus étel után, és ahogy az lenni szokott, a sok receptből született egy új. Így ma csípős csirkemellcsíkokat készítettünk grapefruitos gyümölgyraguval, melynek receptje itt felkutatható.
Holnaptól belevágok a 3. hétbe, bár a tervhez képest fél kg lemaradásban vagyok, de igyekszem behozni a lemaradásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése