Szüreti nyúl részegesen

Réges-régen, mikor még a Nagymamám tartott nyulat, egyszer készített egy olyan változatot, amikor szőlő is volt a nyúl mellett. Nagyon nem emlékszem magára a receptre, se az ízekre, mert ez kb. 20 évvel ezelőtt volt, de a nyúlról nekem ez az emlékem maradt meg.
A családban rajtam kívül senki sem szereti a nyulat, így egészen idáig nem is nagyon ettem.
Tegnap viszont a Lidl-ben megláttam egy dobozkában a nyuszikát, vagyis a húsát, a dobozra pedig annyi volt írva, hogy nyúl-színhús, de hogy melyik része, az nem.
Itthon gyorsan kerestem egy a Nagyiméhoz hasonló receptet, és már neki is láttam az előkészületeknek.

Kibontva láttam, hogy ezek inkább szeletecskék, nagyon gusztán gerincnek álcázva.
Csináltam egy pácot, fehér borból, amihez foghagymát, kakukkfüvet, rozmaringot, borsot, szegfűborsot és babérlevelet tettem, majd a húsokat beletettem, és egy egész éjszakát hagytam pácolódni.
Ma délben kivettem a pácból a húsokat, és egyenként feltekertem őket, majd fogpiszkálóval összetűztem. Olíva olaj és étolaj keverékén aranybarnára sütöttem, majd kivettem pihenni, és az olajban üvegesre pároltam egy kisebb fej hagymát. Ezután rászórtam egy kis lisztet, és a leszűrt páclével, valamint tyúkhúsleves lével felöntöttem, majd visszatettem a húsokat. Mikor a húsok megpárolódtak, és a szósz is besűrűsödött, beletettem a szőlőszemeket és némi tejszínnel dúsítottam.
Tagliatelle tésztával tálaltam.

Nagy sikere volt Reginánál is, és nekem is nagyon ízlett. Egy adagot a Nagyimnak is félretettem, hogy ő is mondjon róla véleményt.