Ez itt a reklám helye - Az ország tortája 2011

Idén a Kecskeméti barackos kölestorta lett az ország tortája, és mint rendes állampolgár, úgy gondoltam, hogy kötelességem megkóstolni, ahogy azt az elmúlt években is tettem.

Ebben az évben, immár negyedik alkalommal a Zila Kávéház nyerte meg a versenyt.

"Zila László több megkeresésnek eleget téve "hagyta magát befolyásolni", amikor megálmodta a köles - ősi magyar gabona, kitűnő élettani hatásokkal - és kecskeméti barack házasítását egy tortában. Így létrehozott egy édességet, amely amellett, hogy a magyar hagyományokat táplálja, még az egészségesség felé támasztott egyre nagyobb igénynek is megfelel. Ez manapság különösen fontos."

És akkor most jöjjön a személyes véleményem:
Bár én nem az eredetit, hanem a kedvenc cukrászdánkban (Kálvária Cukrászda, Győr) lévőt kóstoltam meg, a receptnek elvileg ugyan annak kell lennie.

A köles alapot én túl száraznak találtam, enyhén íztelennek, amit aztán egy kellemes krém követett. Viszont a barackízes krémet, és a barack szeletet nagyon édesnek, szinte már émelyítőnek éreztem. Így aztán együtt kóstolva az ízek nagyjából kiegyenlítették egymást, nekem összességében nem jött be. Úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordítottak a kinézetre, és a kivitelezésre, és nagyon jó marketing fogás volt, hogy csak Zila tortaformában lehet elkészíteni.

Megkóstoltam, mert kíváncsi voltam, de többet biztos nem fogok belőle enni.
A tavalyi Szilvásgombócos torta szerintem egy sokkal magyarabb és ízben is finomabb sütemény volt.

Keresztszemes hímzés - Némo

Mikor egy ismerősöm meglátta a kiscipőket, egyből mondta, hogy csináljak egyet a kislányának is. Mivel azonban ez a kép csak újszülötteknek jár, Lili pedig már majdnem másfél éves, (azonkívül azt hiszem nem lett volna az a pénz, amiért harmadszor is nekiálltam volna ennek a képnek) megállapodtunk, hogy majd a következő gyerkőc kap ilyen képet.

Viszont azt tudtam, hogy Lili egészen kiskora óta nagyon szereti a Némo nyomában című mesefilmet, így aztán nem is volt kérdés számomra, hogy milyen kép lenne a megfelelő ajándék.

A neten való nyomozás után megtaláltam a tökéletes képet, csak éppen minta nem volt hozzá, így aztán egy kis emailezés, és egy kedves blogoló segítségnyújtásának köszönhetően pár napon belül az is a birtokomban volt.

A kiscipők után ez a kép újabb kihívást jelentett, és egy újabb technika tökéletesítésére adott lehetőséget, végül másfél hét alatt készült el, és nagy sikert aratott.

Első házassági évfordulónkra...

“Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.”

Grízes nektarinos süti

Mivel egy kismamának sok vitaminra van szüksége, ezért mindig van itthon valami gyümölcs. A favorit a nektarin és a szőlő.
A hétvégén az Öcsémékhez készültünk Drága Ősömmel, és nem szerettem volna, ha a nektarinból hazaérve lekvár lett volna, így inkább felhasználtam.
Így született meg ez az egyszerű sütemény.

A 10 dkg lisztet egy tálba szitáltam, majd hozzáadtam a 10 dkg búzadarát és a fél csomag sütőport. A 25 dkg joghurtot, a  2 db tojást, a  8 dkg cukrot és 1 db vaníliarúd kikapart magjait egy másik tálban, kézi habverővel gyorsan összekevertem. Hozzáadtam 7 dkg már kihűlt, olvasztott vajat, majd a lisztes keveréket. Ezután a tésztát fél órán át állni hagytam, hogy a búzadara szemeknek legyen idejük megduzzadniuk és megpuhulniuk.

Eközben a 2 db nektarint vékony cikkekre vágtam, meglocsoltam egy kevés barack pálinkával és megszórtam cukorral.

A massza háromnegyedét fél óra elteltével egy kivajazott-kilisztezett piteformába tettem, majd a maradékba 2 evőkanál holland kakaóport kevertem, és ezt is a formába öntöttem. Ezután egy kés hegyével finoman összekevertem a kétszínű masszát. A nektarinokat a tészta tetejére fektettem, majd 30-35 perc alatt készre sütöttem.

A tetejére egy kevés vízből, 2 teáskanál tortazseléből és a nektarin kieresztett levéből zselét csináltam, ami bár kicsit eláztatta a tésztát, jól mutatott rajta.

Keresztszemes hímzés - Babaváró ajándék

Talán a néptánchoz és a népművészetekhez való vonzódásomhoz vezethető vissza, hogy szeretek hímezni. Bár az utóbbi 15-20 évben nem igazán ragadtam tűt erre a célra, most ismét eljött az idő.

Erre nagyon jó alkalmat adott unokaöcsém, Gergő születése.
Valami egyedi ajándékot szerettem volna, így jutottam el ismét a keresztszemes hímzéshez. Szerencsére az internet tele van a témával foglalkozó oldalakkal és mintákkal, így az embernek az a legnehezebb dolga, hogy a sok szép minta közül kiválassza a neki megfelelőt.

A kész mű Sógornőmnél megtalálható.

A kép annyira megtetszett, hogy mivel decemberre nálunk is bővül a család, gyorsan (3 hét alatt) magamnak is csináltam egyet.

Természetesen a kép egyenlőre még a szekrény aljában pihen, hiszen a név és a születési dátum még nincs belehímezve, de úgy gondolom, méltó és egyedi dísze lesz a babaszobának.