Szingliségem története

Ma már mindenfél kapcsolatra van valami divatos külföldi szó.
Egy időben az emberek eltitkolták, ha a 3.X környékén még nem volt gyűrű az ujjukon, mert abban az időben az volt a trendi, ha erre az időszakra az ember már férjhez megy, megnősül.
Manapság fordult a kocka, és az egyedülállók utat törtek maguknak, büszkék arra, hogy önállóak, azt csinálnak, amit akarnak, nincsenek kötöttségeik, és megtalálták maguknak ezt a jól hangzó szót, és szinglik lettek.

Hát én valahol a két kategória között állok, hiszen gyűrűvel az ujjamon vagyok átmenetileg egyedül.

És hogy hogyan történhetett?

Sajnos Főnudli szakmája finoman szólva sem az a tipikusan íróasztalhoz kötött munka. És hát az építőipartól sem várhatjuk, hogy kicsiny városunkban építkezzenek folyamatosan. De azt álmomban se gondoltam volna, hogy nemhogy másik város, vagy másik ország, de másik kontinens. Így aztán egy hete már egy tenger és majd 2000 km áll közénk.

Azt hiszem, a dolog rossz oldaláról nem is kell beszélnem, hiszen nincs annál rosszabb, minthogy az ágy egyik fele üresen marad, és senkihez nem tudok szólni, ha hazajövök. Szerencsére azért a 21. századnak köszönhetően interneten tartjuk a kapcsolatot, de azért nem pótolja a házas élet minden szépségét.

És akkor jöjjön az önmegvalósítás része a dolognak, ami Főnudli mellett nehezen menne.

- Azt főzök, amit én akarok, akkor, amikor én akarok. És mivel az étrend kialakításával kapcsolatban nem kell ragaszkodnom Főnudli válogatós ízléséhez, ezért kiélhetem minden kreativításom. Aminek a hátránya, hogy jóval többet eszem, mint előtte, hiszen amit főzök, azt meg kell enni, és mivel időm van, ezért sokat főzök. (Lehetséges, hogy végre elérem az áhitott 50 kg-ot? )

- A főzéssel kapcsolatosan cserekereskedelmet folytatok a kollégáimmal, hiszen egy személyre nagyon nehéz főzni. Így ha több sikerül a kelleténél, valaki jól jár az irodában, ha viszont máshol van egy adaggal több, akkor szólnak, hogy ne főzzek másnapra.

- Mivel időm az van, eldöntöttem, hogy nekiállok újra németet tanulni. Az elhatározással nincs is semmi baj, viszont úgy néz ki, mindig találok valami fontosabb elfoglaltságot, hogy halogassam a dolgot.

- Szintén az idővel van összefüggésben, hogy sokat írok a blogra. Lehet, hogy behozom az ezévi elmaradásom?

- Az esküvő óta először aludtam a szülői házban. Aminek a kutyus örült a legjobban, és ki is használta az alkalmat, hogy kis gazdáját újra láthatja, így aztán Drága Ősöm másfél napra el volt felejtve. Ebből következik, hogy sokmindent nem tudtam csinálni, hiszen folyamatos simogatást követelt magának, és természetesen együtt is aludtunk.

Sajátos módszerekkel próbálom ezt az időszakot eseménydúsabbá tenni, de azért remélem, hogy újabb ötletekkel nem kell előrukkolnom, hogy eltöltsem Főnudli nélkül az időmet.