Mediterrán csirkemell krumpliágyon

Már nem vagyok szingli, így életem visszatért a megszokott kerékvágásba. Hogy hogyan, s miképp történt, majd elmesélem.

Főnudlinak megkezdődött a foci idény, ezért innentől kezdve a vasárnapi ebéd a meccsek időpontjához igazodik, és természetesen valami könnyűnek kell lennie, nehogy a nagy sportember gyomrát megfeküdje, és ne tudjon futni.

Így aztán a mai ebéden is mi már akkor túl voltunk, mikor más még csak a gondolatával barátkozik.

Mindenképpen valami paradicsomosat ettem volna, és mivel a Nagyim házi paradicsomlélből még kb. másfél deci várta sorsát a hűtőben, nem is kellett sokáig gondolkodni.

A csirkemelleket nagyobb darabokra vágtam, és bepácoltam a fokhagymával, sóval, borssal, chilivel, bazsalikommal, oregánóval ízesített paradicsomlébe.

Két nagyobbacska krumplit megfőztem, és fél centis karikákra vágtam. A jénai alját kiolajoztam, és leraktam a krumplikat. A rétegek közé lilahagymát, és bacont tettem, és mindegyik réteget ízesítettem. Majd a tetejére fektettem a pácolt csirkemell darabokat.

A maradék hagymát, és bacont a csikemellek tetejére szórtam. Ha Főnudli megenné a sült zöldségeket, akkor még egy paradicsomot is szeltem volna a tetejére, de így csak "csupaszon" mentek a sütőbe, alufóliával letakarva 40 percre.

Mikor a csirke megsült, az alufóliát levettem, és jócskán megszórtam mozzarellával.

Főnudlinak nagyon ízlett, bár azt mondta, legközelebb a bacont kihagyhatnám belőle. Én azért próbáltam menteni a helyzetet, hogy anélkül száraz lenne a csirke, de a szalonna darabkák mind a tányér szélén kötöttek ki.

És bár az ebédből a sport miatt nem sok fogyott, ígéretet kaptam, hogy még vacsorára, vagy holnap ebédre enni fog belőle.

Cukkinis-padlizsános spagetti

Pénteken ismét Drága Ősömnél aludtam, szombaton pedig bevásárló körútra mentünk. Hazaérve a beszerzett alapanyagokat megfeleztük, így úgy adódott, hogy házi Aréna Kulináriát tartunk, vagyis ugyanazokból az alapanyagokból főzünk, bíránk pedig Bede Róbert helyett a Sógornőm lesz, igaz csak fénykép alapján tud ítélni.

A közös alapanyagok a darált hús, a padlizsán és a cukkini.

És ami nálam készült belőle:

A darált húst némi olajon vöröshagymával, és fokhagymával megpirítottam. Sóval, borssal, oregánoval, bazsalikommal, egy kevés chilivel ízesítettem. Beletettem a felkockázott cukkinit, padlizsánt, és egy nagyobb paradicsomot, majd miután kicsit megfonnyadtak, felöntöttem a Nagyim féle jó kis paradicsomlével.
Spagettit főzetem hozzá, és a tetejét jócskán megszórtam mozzarellával.

A kezdetek...

Mondhatni közkívánatra, és Főnudli jóváhagyásával közzé teszem megismerkedésünk történetét.

Ahogy általában nálunk semmi, úgy ez sem ment könnyen és zökkenőmentesen.

Megismerkedésünk szintén az általam oly sokat emlegetett 21. századnak köszönhető, amikor is két főiskolás nem tudott az idejével mit kezdeni, és a chaten múlatta az idejét, és hát nem túl nehéz kitalálni, hogy beszédbe elegyedtek egymással. Majd egy nem túl hosszú beszélgetést követően telefonszámot cseréltek.

Szintén a technikának köszönhető, hogy ebben az időben volt egy mobiltelefon szolgáltató, aki az előfizetői számára lehetővé tette, hogy hálózaton belül esténként ingyen beszélgethettek. (És azt hiszem, ez úton szeretnék köszönetet mondani ennek a "nem a reklám helye" cégnek, mert azt hiszem, eme szolgáltalása nélkül nem lenne miről írnom.)
És ettől a naptól kezdve szinte minden este beszélgettünk telefonon. És ez ment majd háromnegyed éven keresztül, anélkül, hogy találkoztunk volna.

Az igazat megvallva, én akkor eléggé férfi-gyűlölő korszakomat éltem, úgyhogy nem volt könnyű a közelembe férkőzni, így az első randiig is sokat kérettem magam.
Aztán az első randit a második követte, és így ment ez majd fél éven keresztül úgy, hogy még csak az első csók sem csattant el.

Főnudli fél éven keresztül ostromolt, és kitartóan udvarolt a szó legklasszikusabb értelmében.
Eljött értem a munkahelyemre, ahol nyáron dolgoztam, virágot hozott, lenyírta a füvet a kertben, sőt még a foci vb számára legfontosabb meccséről is lemaradt miattam.

Aztán fél év után, mivel ennyire kitartó volt, csak beadtam a derekamat.
És első körben ami működött barátságként, nem működött párkapcsolatként, így kb. 3 hét után szét is váltak útjaink.

De úgy tűnik, ránk nem igaz az a mondás, hogy felmelegítve csak a káposzta jó, hiszen egy hónap szünet után újra találkoztunk, és 2006. augusztus 14-e óta alkotunk egy párt.

Tehát ezúton is szeretném megcáfolni a tényt, miszerint interneten nem lehet ismerkedni, és barátságra, párkapcsolatra találni. Mert bár sok-sok véletlen kell hozzá, de nem lehetetlen.

Valentin nap a távolból

Sosem voltam oda a Valentin napért. Sem akkor, mikor volt, akkor meg pláne nem, amikor nem volt kivel ünnepelni

Azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, hogy Főnudlival nem rólunk mintázták a romantikus pár ideális képét.
Ilyenkor nincsenek se piros szívecskék, se virág. (Mondjuk ennek a legfőbb oka, hogy a 4 és fél év alatt nem sok Valentin napot töltöttünk együtt, pedig pont eme szerelmetes napon ünnepeltük idén a 4 és feledik évfordulónkat)

Idén viszont, ha kicsit fura módon is, de kaptam ajándékot Főnudlitól. Munka után elmentem shoppingolni, és beleszerettem egy fülbevalóba, így megvettem magamnak.
Majd este Főnudlival a következő beszélgetés zajlott:

Nudli: Köszönöm a Valentin napi ajándékot.
Főnudli: Nagyon szívesen. Mit is kaptál tőlem?
Nudli: Egy fülbevalót.
Főnudli: És szépet vettem?
Nudli: Nagyon. Már régóta vágytam egy ilyenre.
Főnudli: (ekkor azért megszólalt belőle a feleségét itthonhagyó férj, aki aggódik, mikor a feleség ékszert vásárol) Drága volt?

Ma a munkahelyemen is megdícsérték a Valentin napi ajándékom. Így lehet, hogy ezentúl is megünnepeljük ezt a napot, ha mást nem, ilyen formában.

Szingliségem története

Ma már mindenfél kapcsolatra van valami divatos külföldi szó.
Egy időben az emberek eltitkolták, ha a 3.X környékén még nem volt gyűrű az ujjukon, mert abban az időben az volt a trendi, ha erre az időszakra az ember már férjhez megy, megnősül.
Manapság fordult a kocka, és az egyedülállók utat törtek maguknak, büszkék arra, hogy önállóak, azt csinálnak, amit akarnak, nincsenek kötöttségeik, és megtalálták maguknak ezt a jól hangzó szót, és szinglik lettek.

Hát én valahol a két kategória között állok, hiszen gyűrűvel az ujjamon vagyok átmenetileg egyedül.

És hogy hogyan történhetett?

Sajnos Főnudli szakmája finoman szólva sem az a tipikusan íróasztalhoz kötött munka. És hát az építőipartól sem várhatjuk, hogy kicsiny városunkban építkezzenek folyamatosan. De azt álmomban se gondoltam volna, hogy nemhogy másik város, vagy másik ország, de másik kontinens. Így aztán egy hete már egy tenger és majd 2000 km áll közénk.

Azt hiszem, a dolog rossz oldaláról nem is kell beszélnem, hiszen nincs annál rosszabb, minthogy az ágy egyik fele üresen marad, és senkihez nem tudok szólni, ha hazajövök. Szerencsére azért a 21. századnak köszönhetően interneten tartjuk a kapcsolatot, de azért nem pótolja a házas élet minden szépségét.

És akkor jöjjön az önmegvalósítás része a dolognak, ami Főnudli mellett nehezen menne.

- Azt főzök, amit én akarok, akkor, amikor én akarok. És mivel az étrend kialakításával kapcsolatban nem kell ragaszkodnom Főnudli válogatós ízléséhez, ezért kiélhetem minden kreativításom. Aminek a hátránya, hogy jóval többet eszem, mint előtte, hiszen amit főzök, azt meg kell enni, és mivel időm van, ezért sokat főzök. (Lehetséges, hogy végre elérem az áhitott 50 kg-ot? )

- A főzéssel kapcsolatosan cserekereskedelmet folytatok a kollégáimmal, hiszen egy személyre nagyon nehéz főzni. Így ha több sikerül a kelleténél, valaki jól jár az irodában, ha viszont máshol van egy adaggal több, akkor szólnak, hogy ne főzzek másnapra.

- Mivel időm az van, eldöntöttem, hogy nekiállok újra németet tanulni. Az elhatározással nincs is semmi baj, viszont úgy néz ki, mindig találok valami fontosabb elfoglaltságot, hogy halogassam a dolgot.

- Szintén az idővel van összefüggésben, hogy sokat írok a blogra. Lehet, hogy behozom az ezévi elmaradásom?

- Az esküvő óta először aludtam a szülői házban. Aminek a kutyus örült a legjobban, és ki is használta az alkalmat, hogy kis gazdáját újra láthatja, így aztán Drága Ősöm másfél napra el volt felejtve. Ebből következik, hogy sokmindent nem tudtam csinálni, hiszen folyamatos simogatást követelt magának, és természetesen együtt is aludtunk.

Sajátos módszerekkel próbálom ezt az időszakot eseménydúsabbá tenni, de azért remélem, hogy újabb ötletekkel nem kell előrukkolnom, hogy eltöltsem Főnudli nélkül az időmet.

Szingli luxusvacsora, avagy virslis kiflicskék

A virslivel úgy vagyunk, hogy mindig megvesszük, aztán valahogy sosem kerül sor a hagyományos felhasználására, végül mindig a mélyhűtőben köt ki. Így aztán a mélyhűtőben már egy kisebb világvégére fel vagyok készülve virslivel.
Ma azonban úgy döntöttem, hogy hozzányúlok életmentő készleteimhez, hogy aztán újaknak adhassak helyet.

Már napok óta nem kívánom reggelente a szendvicset, ezért arra gondoltam, valami újdonsággal próbálkozom. Így esett a választás a virslis kiflire.

Kelt tésztát gyúrtam 2,5 dkg élesztőből, 20 dkg sima lisztből, 5 dkg teljes kiőrlésű lisztből, 1 dl vízből, egy kis cukor, egy kis só.
Még a tészta kelt, elkészítettem a szószt egy kis paradicsompüréből, lilahagymából, fokhagymából, egy kis kanál erős pistából, ketchupból, ízesítettem sóval, borssal, oregánóval, bazsalikommal.

Mikor a tészta megkelt, kör alakúra nyújtottam, 6 felé vágtam. A cikkeket megkentem tojással, a szósszal, beletettem a baconbe csavart fél virslit, majd megszórtam reszelt sajttal, és kifli alakúra feltekertem. Még egy kicsit kelni hagytam, majd 20 perc alatt készre sütöttem.

Szingli luxusvacsora, avagy camembert sajtos sült alma

Úgy gondolom, hogy csak azért, mert az ember lánya éppen egyedül van, még nem kell megvonnia magától semmi jót. Sőt, egy különleges étel még fel is dobja az ember napját. Főleg, ha az még egyszerű is.

Ma csajos napot tartottunk Drága Ősömmel, és a csajos napba a bevásárlás is beletartozik. A Sparban sétálgatva nagyon megkívántam a camembert sajtot, Mamánál pedig kaptam egy-két szép almát. Így aztán már körvonalazódott bennem a mai vacsorám.

Az almákat megmostam, félbevágtam, és a magházát kivettem. A helyére egy kisebb, apróra vágott lilahagyma, és a szeletekre vágott camembert sajt került. Tetejére pedig durvára tört dió.

Az almákat megszórtam sóval, borssal, oregánóval és kakukfűvel.

Meglocsoltam olívaolajjal, és alufóliabatyuba tettem. Búcsúzoul még egy korty fehérbor került a batyuba, majd irány a meleg sütő.

15 perc sütés után már készen is voltak a kis batyuk.

Pirítóssal, salátával isteni vacsora volt. De akár egy ünnepi vacsorán előételnek is tökéletes.