Amiért imádok Győrben élni.... Bornapok

Nem győzöm hangoztatni, hogy a világ minden kincséért nem költöznék el Győrből. Ez a város pont jó nekem. Se nem kicsi, se nem nagy, és megvan benne minden, ami szebbé teszi az ember munkával töltött hétköznapjai után a hétvégéket. A gyönyörű belvárosáról nem is beszélve.

A nyár különösen kedvez a programoknak, bár a mostani hétvége nem éppen mondható ideálisnak. Ennek ellenére szinte megtelt a belváros.

Péntek estére tervezett programunkat az eső miatt szombatra ütemeztük át, és így Drága Ősöm is csatlakozott hozzánk.

Immár harmadik alkalommal rendezik meg a Bornapokat Győrben. Szerencsére az előző évekhez képest újítottak a rendszeren, és így sokkal kecsegtetőbb volt a program.

A Széchenyi téren az eddiginél sokkal több borászat sorakoztatta fel a termékeit, és bár a borokat most is jegyekre, és előre megvásárolt poharakból lehetett megkóstolni, a jegyeket sokkal több helyen árusították, így idén nem rémisztett meg bennünket a kilométer hosszan kígyózó sor.

Bevallom nem vagyok nagy boros. Szeretem őket, de nagyon nem értek hozzájuk, és inkább az édesebb fajtát részesítem előnyben.

Sajnos én csak egy jó "borszakértő" szerepét tölthettem be, mivel én voltam a sofőr, így csak tudományosan dícsérhettem a színét, és az illatát, de bevallom, hogy némelyikbe azért belekortyoltam.

Aztán kárpótlásul a fesztivál általunk legjobbnak ítélt borából kaptam egy palackkal Drága Ősömtől, amit a lánybúcsúmon verünk majd csapra.

Nagy bánatom volt, hogy a Terményáldás is pont erre hétvégére esett, és a Bornapok miatt nem kapott akkora figyelmet, mint amekkora járt volna neki, és amekkorát az utóbbi években megszokhattunk.

Stephenie Meyer - Eclipse - Napfogyatkozás

Mint az első két résznél, most sem jött össze, hogy előbb a könyv, aztán a film. Így aztán a már jól bevált taktikát követem. Bár a könyvet ma reggel fejeztem be, így a film újranézése még várat magára.

"Őrizd a percet!
Mert ami eljön, az el is múlik, ezt a halandók tudják csak igazán.
Elmúlt az alkonyt, elmúlt az újhold. De eltűnhet-e a Nap az életedből? Elzárhat-e melegétől a hűvös Hold, amely minden álmod és vágyad tudója? Jacob napsugaras mosolya, vagy Edward holdfény ragyogása? Bella mindent elveszíthet: barátot, szerelmet.
Két tűz közé kerül. Körülötte felizzik az ősi gyűlölet, miközben régi vérszomjas ellensége még mindig rá vadászik. Ismét választania kell élet és halál között...
A nagy kérdés:mit érdemes túlélni?
A Twilight saga folytatódik...
A Hold elbűvöl. A Nap talán sosem hűl ki."

Ez a rész elég mozgalmasra sikeredett, hiszen Bella visszakapja a szerelmét és a barátját, és ami számára a legfontosabb, a két ellenség próbál megbékélni egymással a kedvéért.
Aztán jönnek az igencsak emberi problémák, és annak a nagy igazságnak a beigazolódása, hogy férfi és nő között nem létezik csak barátság.
Így aztán Bellának is be kell látnia, hogy két férfiba szerelmes egyszerre, és választásra kényszerül.
És persze ott van az ellenség Victoria személyébe, akit közös erővel sikerül legyőzni, és végre jöhet a szerelem.

Ennél a résznél már nagyon sok eltérés van a könyv és a film között. Én megértem, hogy majd 700 oldalt nem lehet belesűríteni másfél órába, de akkor is.

Olyan részeket hagytak ki belőle, amik igen is fontosak, és a filmet igazán csak a könyv olvasása után érti meg az ember, hogy mit miért is csináltak.

Mindenesetre kíváncsian várom az utolsó rész történéseit, és remélem, hogy ezt a részt sikerül a film előtt elolvasnom.

Stephenie Meyer - New moon - Újhold

Bár már régen elolvastam, csak most kerül sor rá, hogy bejegyzés is készüljön belőle.

De íme előbb a széljegyzet:

"Rossz hold kelt föl?
Bella mer szeretni. Az élete árán is.
Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent. Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb örültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket...
Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?"

Mint az első résznél, itt is a filmet láttam először, és mivel ez a taktika már bevált, most is ezt követtem, hogy film-könyv-film. Így aztán mind a két alkotásból friss emlékekkel könnyű volt összehasonlítani őket.

És ismét a könyv győzött, bár ezen egyáltalán nem vagyok meglepődve.

De most egy kicsit a könyvről:
Minden ember átéli egyszer az első szerelmet, és az első szerelemnél csak az első szakítás tud fájdalmasabb lenni.
Aztán jön egy barát, vagy egy tevékenység, ami kirángatja az embert ebből az élőholt állapotból, és az ember úgy kapaszkodik bele, mint utolsó lehetőségébe.
De aztán jön a következő pofon, mikor a barát is elhagyja.
A normális emberi világban sem könnyű ezeket a dolgokat feldolgozni, nemhogy ha az ember szerelme egy vámpír, a legjobb barátja pedig egy vérfarkas.

Mint ahogy a film is, a könyv is egy kicsit vontatottabb volt az első résznél, és nagyon sokat foglalkozott Bella érzéseivel. De tökéletesen leírta azt a szenvedést, amit egy összetört szív átél.

Amikor az események felgyorsultak, és Bella Olaszországba megy, hogy megmentse Edwardot, akadtak különbségek a film és a könyv között, amiknek bár jelentőségük nem volt az események folytatását illetően, én nem hagytam volna ki a filmből, mert dramaturgiailag jól mutattak volna.

És az összegzés: Érdemes volt elolvasni ezt a könyvet is, annak ellenére, hogy a történetben ez a rész olyan helyet foglal el, mint a Star Wars sorozatban A birodalom visszavág, amikor dráma van, a rossz diadalmaskodik, de igazából nem sokminden történik.