Egy ilyen nagy eseményre ki mással menne az ember lánya, mint a legkritikusabb személlyel, vagyis az édesanyjával, tehát Drága Ősöm jött velem ruhát próbálni.
Az interneten feltérképeztük a szalonokat, és jól megfontolt logisztikával vágtunk neki a túrának egy szombat délelőtt.
A történethez hozzá tartozik, hogy 2 évvel ezelőtt volt az öcsém esküvője, ahol koszorúslány voltam, így ruhát keresve már némi betekintést tehettünk ebbe a világba. Az egyik szalonban volt a próbababán egy menyasszonyi ruha, amit nem bírtam megállni, és fel kellett próbálnom. Az én Drága Ősömnek meg potyogtak a könnyei a meghatódotságtól, hogy az ő kicsi lányát menyasszonyi ruhába látja.
Ebből a történetből kiindulva tudtuk, hogy az lesz a megfelelő ruha, ahol ismét könnybe lábad Drága Ősöm szeme.
Először egy szombat délelőttöt választottunk, hogy feltérképezzük a ruhakínálatot, és bejelentkezzünk abba a szalonba, ahol mindenképpen próbálni akartunk.
Hamar rá kellett jönnöm, hogy valami baj van velem. Nem úgy viselkedem, mint egy normális menyasszony, aki arra készül, hogy kiválassza azt az öltözéket, amit élete legszebb napján visel majd.
Gyönyörű ruhákat adtak rám, és jól is álltak, a harmadik ruha után viszont nagyon untam az egészet, és alig vártam, hogy vége legyen a felpróbálásra váró ruhák sorának. Végső elkeseredésünkben elmentünk a 2 évvel ezelőtti szalonba, ahol felpróbáltam a 2 évvel ezelőtti ruhát. Bevallom, megdobbant a szívünk, de Drága Ősöm könnyei csak nem jöttek. Így arra a hétvégére feladtuk a próbálkozást.
Aztán múlt héten kivettem jól megérdemelt tavalyi szabadságomat, így ismét belevághattunk a ruhakeresésbe, immár kicsit pesszimistán, viszont több lelkesedéssel.
Elég sok követelménynek kellett megfelelnie a tökéletes ruhának. Főnudli szerette volna, ha a ruhát nem kikölcsönözzük, hanem meg is vesszük. Én nem szerettem volna túl egyszerű, de túl csilli-villit sem, minél kisebb szoknyával, minél könnyebbet, és minél rövidebb uszállyal, és nem fehéret. Hát mondanom sem kell, hogy a végső választás messze áll ezektől a kritériumoktól.
Szóval, már nyitásra érkeztünk a Vanessa Esküvő Ruhaszalonba, gondolván reggel még nagyobb a türelmünk a próbálgatáshoz.
Egy nagyon kedves lány fogadott minket a szalonban (mindenkinek csak ajánlani tudom), akinek elmondtuk mindenki követelményeit a ruhával kapcsolatban, és megkezdődött a Nagy Ruhapróba.
Mindenféle stílusú, színű, formájú ruhát kipróbáltunk, kölcsönözhetőeket, és megvehetőket egyaránt.
Aztán kb. a tizedik ruha valahogy más volt. Felkerült rám a fátyol, az ékszer, a hajbavaló, és végre megláttam Drága Ősöm szemét csillogni.
Így aztán hiába volt a listánkon még számtalan felpróbálásra szánt ruha, tudtuk, hogy nem kell többet felvennem.
Végül aztán megtaláltuk az arany középutat, hiszen a ruhát megveszem, fehér, elég hosszú uszállyal, és gyönyörű hímzéssel és gyöngyökkel. Így aztán mindenki kívánságából van benne valami.
Rögtön rám is igazították, és jövő hétvégén el is hozhatom, aztán már csak megfelelő helyet kell keresni, hogy Főnudli az esküvőig meg ne lesse. (éppen ezért a képek illusztrációk)Végül aztán így a ruha kérdés is megoldódott, bár nem gondoltam volna, hogy ez lesz az esküvőszervezés egyik legnehezebb része, amit még nem is élvezünk annyira, mint amennyire előzőleg képzeli az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése